A családtámogatásokban részesülő háztartások profilja és a megoszlások szerkezete

A jóléti rendszer családtámogatásait a gyermekes családok veszik igénybe, ezen belül azonban az egyes ellátások – bevezetésük céljával összhangban vagy attól adott esetben függetlenül is – igénybevevőinek összetétele más és más lehet. A készpénzes családtámo-gatásokban részesülők profiljának megrajzolásakor összehasonlítjuk az adott ellátást igény-bevevők és a családtámogatásokban részesülő összes háztartás, illetve a különböző támo-gatásban részesülő háztartásokat. Az idei háztartásfelvétel adatai szerint a családtámogatá-sokban részesülő háztartások 44%-a egygyermekes, 40%-a kétgyermekes, 15%-a pedig há-rom vagy többgyermekes. (2.10. táblázat) Az egy- vagy kétgyermekes háztartások többsé-gében a gyermekek csak szüleikkel élnek együtt, a három- és többgyermekesek esetében ez az arány jóval magasabb, mintegy kétharmados. A valamilyen családtámogatásban részesü-lő gyermekes háztartások 9%-a egyszürészesü-lős, egyharmadukban pedig a szürészesü-lőkön és gyermeke-iken kívül más háztartástag is él. E háztartások kétötödében a háztartásfő harmincas évei-ben jár, és ugyanekkor a 40–49 éves háztartásfővel rendelkező családok aránya is. A ház-tartásfők 29%-a diplomás, egyötöde érettségizett, egyharmada pedig szakmunkásképzőt végzett. Aktivitásuk szerint a családtámogatásokból részesülő háztartások háztartásfőinek közel négyötöde foglalkoztatott, egytizede nyugdíjas, 9%-a pedig munkanélküli. A háztartá-sok egyharmada községekben, 27%-a megyeszékhelyeken, egyötöde pedig a fővárosban él.

A családtámogatásokban részesülő háztartások 6%-ában a háztartásfő cigány származású, a háztartások 12%-ában pedig nincs aktív háztartástag.

Mivel a családi pótlék alanyi jogon jár a 18 év alatti gyermekek után, az ellátásban részesülő háztartások összetétele nem különbözhet a családtámogatások valamelyikét igénybevevő háztartásokétól. Várakozásainknak megfelelően a családi pótlékot kapó háztartások összeté-tele nem is tér el a családtámogatásokban részesülő összes háztartásától, az apróbb kü-lönbségeket a kérdőív jövedelemtáblázatának adathiányai okozhatják. Elvileg a

különbség-nek egy másik oka is lehet: a családi pótlék rendszerében bekövetkezett változás, mely az iskolaköteles gyermekek esetében iskolalátogatáshoz köti az ellátás (iskoláztatási támoga-tás) folyósítását. Egyelőre azonban nincs tudomásunk róla, hogy az ellátás igénybevétel-ében ez okból olyan mértékű változás következett volna be, mely a kérdőíves adatfelvétel módszerével megragadható lenne.

Más a helyzet az anyasági támogatások esetében, melyek a gyermek egy meghatározott életkoráig vehetők igénybe, és folyósításuk függ az igénybevevő szülő előzetes munkavi-szonyának hosszától, valamint a gyermek megszületését követő munkaerő-piaci döntésétől.

Ezen felül a gyet esetében az ellátás csak a harmadik vagy magasabb születési sorszámú gyermek esetében igényelhető. Az anyasági támogatásokban részesülő háztartások össze-tétele tükrözi ezeket a sajátosságokat. E háztartások között felülreprezentáltak a három- és többgyermekesek, az anyasági támogatásban részesülő családok 28%-a tartozik ebbe a ka-tegóriába. Az ellátásokat igénybevevő háztartásokon belül a családtámogatásokban része-sülő összes háztartáshoz képest magasabb a kétszülős családoké, és alacsonyabb az egyedülálló szülős és a más háztartástagot is számláló háztartásoké. Ezekben a háztartá-sokban egyrészt – eltérő okokból ugyan, de – nagyobb lehet a szülők munkavállalási hajlan-dósága, másrészt a háztartásokban feltehetően idősebb gyermekek élnek. Ugyancsak vára-kozásainknak megfelelően nagyobb e háztartások között a fiatal háztartásfővel rendelkező háztartások aránya, ami az anyasági támogatásoknak a gyermek életkorával összefüggő sa-játosságaival van összefüggésben. Az anyasági támogatásokban részesülő háztartások egynegyedében a háztartásfő 30 év alatti, közel felében pedig 30–39 éves. A háztartásfő is-kolai végzettsége szerinti megoszlás a legfeljebb általános iskolát végzettek felülreprezen-táltságát mutatja, és azt is láthatjuk, hogy az anyasági támogatást igénybevevő háztartások között arányosan több a községekben találhatók, és kevesebb a fővárosiak száma, mint a családtámogatásban részesülő összes háztartáson belül. Ugyancsak felülreprezentáltak az anyasági támogatások valamelyikében részesülők között a munkanélküli és a roma háztar-tásfővel rendelkezők, illetve azok, melyekben nincs egyetlen gazdaságilag aktív háztartástag sem.

Megvizsgáltuk azt is, hogy a családtámogatásokra fordított kiadások miként oszlanak meg a különböző jövedelemmel rendelkező háztartások között. (2.11–2.12. táblázat, 2.4a–2.4b. áb-ra) Az eredmények értelmezésekor két hatás érvényesülését kell szem előtt tartanunk. Egy támogatásra fordított kiadások jövedelmi decilisek közötti megoszlását befolyásolhatja egy-részt a jogosultsági kritériumok meghatározása, másegy-részt a jogosultaknak a jövedelemszer-kezetben elfoglalt helye, illetve a kettő együttesen is, amennyiben a jogosultsági kritériumok jövedelmi helyzetre vonatkozó feltételeket is tartalmaznak. A támogatásokra fordított kiadá-soknak az egy főre jutó és az ekvivalens jövedelmek alapján képzett decilisek szerinti meg-oszlását is vizsgáltuk. Emlékeztetünk rá, hogy az ekvivalens jövedelemhez használt skála a magasabb sorszámú háztartástagokat kisebb súllyal veszi figyelembe, ezért alkalmazásakor a nagyobb létszámú háztartások, mindenekelőtt a gyermekes családok jövedelmi pozícióját jobbnak észleljük, mint az egy főre jutó jövedelem alkalmazásakor.

Az összes családtámogatásra fordított kiadások közel 28%-a jut az egy főre jutó jövedelem alapján képzett legalsó jövedelmi decilisbe, az alsó ötödbe a támogatások 45%-a, az alsó három decilisbe pedig összesen 58%-a kerül. (2.11. táblázat) Az ekvivalens jövedelem használatakor az alsó ötöd részesedése 33%, az alsó három decilisé pedig 44%. Egyrészt láthatjuk, hogy a módszertani különbségek eltéréseket okozhatnak a jövedelmi helyzet meg-ítélésekor, másrészt viszont egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a családtámogatásokra fordított kiadások jelentős része koncentrálódik a legrosszabb jövedelmi helyzetben lévőknél.

Az eredmények azt is megmutatják, hogy az ekvivalens jövedelmek alapján kapott 6., 8. és 10. decilisek részesedése nagyon alacsony, a hetediké és a kilencediké viszont az átlag kö-rül van, vagyis ahhoz hasonló arányt (10%) képviselnek, melyet akkor kapnánk, ha a jöve-delmi helyzet és a támogatások igénybevétele csupán véletlenszerű kapcsolatban állna egymással. A családtámogatási rendszer elemeire fordított kiadások eltérő megoszlást mu-tatnak a népesség jövedelmi helyzete szerint.

A családi pótlék kiadásainak 54%-a az egy főre jutó jövedelem alapján képzett három legal-só jövedelmi tizedbe tartozókhoz jut. Az ekvivalens jövedelem segítségével előállított jöve-delmi decilisek használata esetén ez az arány valamivel alacsonyabb, 42%. (2.4a. ábra) Az elmúlt tíz év időszakát az ekvivalens jövedelmek alapján képzett decilisek szerint megjelení-tő ábrán jól nyomon követhemegjelení-tők a családi pótlék rendszerében bekövetkezett változások. Az első adatsor, mely az évtized elejét jellemzi, egy erőteljes középosztályos megoszlást mutat az 5–8. decilisek átlag feletti részesedésével. Ez egyrészt az alanyi jogú családi pótléknak, másrészt a gyermekes családok – ekkor még relatíve jobb – jövedelmi pozícióinak a követ-kezménye. Annak ellenére, hogy a rendszer jogosultsági kritériumai nem változtak, 1993/94-re az alsóbb decilisek részesedése valamelyest növekedett, a két legalsó tized már a kiadá-sok 24%-át birtokolta. A középosztályos jelleg kezdett eltűnni, az átlag fölött részesedő tize-dek az ábrán jól láthatóan bal felé tolódtak. Ennek a gyermekes háztartásokban élők jöve-delmi helyzetének fokozatos romlása lehetett az oka. Három évvel később már egy lényege-sen megváltozott helyzetet láthatunk. Ekkor már csupán a legalsó három tized részesedése volt magasabb az átlagnál, e három decilisbe jutott a kiadások 44%-a. E változás mögött mindkét korábban jelzett hatást megtaláljuk: a jövedelemvizsgálat bevezetésével egyrészt javult a családi pótlék célzottsága, másrészt a reáljövedelmek – ezen belül a gyermekes csa-ládokat leginkább érintő két jövedelemtípus, a munkajövedelmek és a készpénzes családtá-mogatások értékének – csökkenésével romlott a gyermekes családok helyzete. Az idei ada-tok egy új, elnyújtott és egy magasabb bal szárat mutató U alakú struktúrát rajzolnak ki, mely a gyermekes családok jövedelmi helyzetének polarizálódására utalhat. Az alsó decilisek to-vábbra is átlag fölött részesednek az újra alanyi jogon járó családi pótlékból, amint láttuk a két legalsó tized a kiadások egyharmadát birtokolta. Az 5–7. decilisek részesedése ezzel szemben erőteljesen lecsökkent, ez a három tized a kiadásoknak mindössze 21%-ában ré-szesült. A legfelső tized a kiadások 10%-át birtokolta.

2.4a. ábra

A családi pótlék kiadásainak megoszlása jövedelmi decilisek szerint, 1989–2001

0%

2%

4%

6%

8%

10%

12%

14%

16%

18%

20%

22%

24%

1. decilis 2. decilis 3. decilis 4. decilis 5. decilis 6. decilis 7. decilis 8. decilis 9. decilis 10. decilis

1991/92 1994/95 1997/98 2000/01

Forrás: T óth (1995), Medgyesi, Szivós és T óth (1999), saját számítások

Az anyasági támogatásra fordított kiadások megoszlása valamelyest eltér a családi pótlék esetében megfigyelttől. (2.4b. ábra) Az U alakú megoszlás bal szára ebben az esetben is

megvan, a decilisek részesedése folyamatosan csökken sorszámuk növekedésével. Az iga-zán jelentős különbséget a legfelső négy tized esetében figyelhetjük meg. A hetedik decilis részaránya kiugróan magas, közel 16%, a nyolcadiké pedig nagyon alacsony, mindössze 1,4%. Idősorosan elemezve a támogatások kiadásainak megoszlását azt láthatjuk, hogy a hetedik tized körül mind a négy időpontban relatíve magas volt az anyasági támogatásokra fordított kiadások aránya. Az anyasági támogatások esetében is megfigyelhető – bár kevés-bé mutatkozik erősnek – a családi pótlék esetében már említett polarizálódás, a legalsó ötöd részesedése nőtt a második rovására, és a harmadik ötödön belül is az ötödik decilis része-sedése nőtt, míg a hatodiké csökkent. Ezzel szemben 2000/2001-ben a legfelső ötödben nőtt az anyasági támogatásra fordított kiadások aránya, valamivel több jutott ebbe a kvintilisbe, mint három évvel korábban.

2.4b. ábra

Az anyasági támogatásokra fordított kiadások megoszlása jövedelmi decilisek szerint, 1989–2001

0%