A megnyitó fohász elmondása a Fátiha előtt (csak az első rakában)

A Próféta  sokféle fohásszal kezdte az imát, és ezek mind Allah magasztalásáról és dicsőségéről szóltak. Ezt meg is parancsolta a rosszul imádkozónak, amikor azt mondta neki: „Akkor lesz teljes az ember imája, ha mondja a takbir-t és hálát ad a Magasztos Allahnak és dicsőíti Őt, és olvas egy részletet a Koránból…” (Abu Dáúd). Néha az egyiket néha a másikat recitálta a következő fohászokból:

Allahumma báid bejní wa bejna khatájája kemá báadte bejnel-mesriqi wal-maghrib, Allahumma naqqiní min khatájája kemá junaqqasz-szawbul-ebjadu min ed-denesz. Allahummagh-szilní min khatájája bisz-szeldzsi wal-mái wal-bered.

Ó, Allah! Távolítsd el tőlem a bűneimet, ahogyan eltávolítottad a napkeletet a napnyugattól! Ó, Allah! Tisztíts meg a bűneimtől, aho-gyan a fehér ruha is megtisztul a szennytől! Ó, Allah! Mosdass meg engem a bűneimtől hóval, vízzel és jégesővel! (al-Bukhári, Muszlim)

َّمـُهّللا ، ْبِرْغَلماَو ِقِر ْشَلما َْينَـب َتْدَعاب امَك َياياـطَخ َْينَـبَو نيـيَب ْدـِعاب َّمـُهّللا يـنْل ِسْغا َّمـُهّللا ، ْسَنَّدلا َنِم ُضَيْـبَلأا ُبْوـَّثلا ىَّقَـنـُي اـمَك َياياطَخ ْنِم يـنِّقَـن

ْدَرَـبْلاَو ِءاـلماَو ِجـلَّثلاِب َياـياطَخ ْنِم

Szubhának Allahumma wa bihamdike wa tebárekesz-muke wa teálá dzsedduke wa lá iláhe ghajruk.

Magasztaltassál, ó Allah, és az Irántad való dicséret és hála által [légy magasztalt]! Áldott a Te neved, s magasságos a Hatalmad, nincs más isten Rajtad kívül. (at-Tirmidi, Ibn Mádzsa)

كُرْـيَغ َهلِإ لاَو َكُّدـَج لاـعَتَو َكـُْسا َكَرابَتَو َكِدـْمَِبَو َّمـُهّللا َكَناحـْبُس

Wadzs-dzsehtu wadzshije lilledhí fataresz-szemáwáti wal-arda hanífan wa má ene minel-musrikín, inne szalátí wa nuszukí wa mehjája wa memátí lil-láhi rabbil-álemín, le seríke lehú wabidhálike umirtu wa ene minel-muszlimín. Allahumma entel-meliku le iláhe illá ent, ente rabbí wa ene abduk, zalamtu nefszí waátaraftu bidhenbí faghfir lí dhunúbí dzsmeían innehú le jaghfirud-dhunúbe illá ent. Wehdiní li-ahszenil-akhláqi le jehdí li-ahszenihá illá ent, waszrif anní szejji-ehá le jaszrifu anní szejji-ehá illá ent, lebbejke waszadejk, wal-khajru kulluhu bijedejk, was-serru lejsze ilejk, ene bike wa-ilejk, tebárekte wateálejt, esztaghfiruke wa-etúbu ilejk.

Igaz útra vezetettként afelé fordítom arcomat, Aki megteremtette az egeket és a földet, s én nem tartozom a társítók közé. Bizony az imám, az áldozataim, az életem és a halálom mind-mind Allahé, a teremtmé-nyek Uráé, nincs Neki társa, erre kaptam parancsot, és én a muszlimok közé tartozom! Ó, Allah, Te vagy a Király, nincs más isten Rajtad kí-vül. Te vagy az én Uram és én a szolgád vagyok. Igazságtalanságot kö-vettem el magam ellen, s a bűneimet beismerem. Bocsásd meg nekem minden bűnömet, hiszen csak Te vagy képes a bűnök megbocsátására!

Vezess engem a legszebb erkölcsök felé, hiszen azok legszebbike felé csak Te vezérelhetsz! S fordítsd el tőlem azok rosszát, hiszen csak Te vagy képes azokat elfordítani! Hívásodra és szolgálatodra jöttem, min-den jó a Te kezedben van, és tettedben nincsen rossz. Én általad élek és Hozzád lesz a visszatérésem! Áldott vagy és Magasságos! Tőled kérem bűneim bocsánatát és Neked bánom meg azokat. (Muszlim)

،ينكِر ْشلما َنِم انَأ اـمَو ًاَفيـنَح َضْرَلأاَو ِتاوـمَّسلا َرَطَف يذَّلِل َيـِهْجَو ُتـهَّجَو

ُهَل َكـيرَش لا ،ينمَلاعلا ِّبَر ِلله يـتاَمَو ، َيايـَْمَو ،يكُسُنَو ،يـتلا َص َّنِإ

َتْنَأ، تْنَأ ّلاِإ َهلِإ لا ُكِلَلما َتْنَأ َّمـُهّللا .ينمـِل ْسلما َنِم انَأَو ُتْرِمُأ َكلذِبَو ًاعي َج بيونُذ ل ْرِفْغاَف يـبْنَذِب ُتْفَرَـتـْعاَو يـسْفَـن ُتـْمَلَظ ، كُدـْبَع اـنَأَو يـِّبَر يدـْهَـي لا ِقلاْخَلأا ِنَسْحَلأ يـنِدْهاَو .تْنَأ ّلاإ َبوـنُّذلا ُرِفـْغَـي لا هـَّنِإ ّلاِإ اـهَئِّيَس ّْنيـَع ُفِر ْصَي لا ، اـهَئِّيَس ّْنيـَع فِرـ ْصاَو ، تـْنَأ ّلاِإ اهِنـَسْحَلأ َكِب انَأ ،كْيـَلِإ َسـْيَل ُّرَّشلاَو ،كـْيَدـَيِب ُهـُّلُك ُرْـيـَلاَو ،كْيَدـْعَسَو َكْيـَّبَل ،تـْنَأ كيـَلِإ ُبوتَأَو َكُرِفـْغَـتْسَأ َتيَلاـعَتَو َتْكَراـبَت ،كـْيَلِإَو

Allahumma rabbe Dzsibríl, wa Míkáíl, wa Iszráfíl fátiresz-szemáwáti wal-ard, álimel-ghajbi wassehádeh, ente tehkumu bejne ibádike fímá kánú fíhi jakhtelifún. Ihdiní limakh-tulife fíhi minel-haqqi bi-idhnik, inneke tehdí men tesá-u ilá szirátin musztaqím.

Ó, Allah! Gábriel, Mikáil és Iszráfil Ura, az egek és a föld Teremtője, a látható és a láthatatlan világ ismerője! Te ítélkezel a szolgáid között abban, amiben összekülönböztek. Vezérelj engem (az igazságra) ab-ban, amiben összekülönböztek az igazságról, a Te engedelmeddel, hiszen Te azt vezéreled az egyenes útra, akit akarsz! (Muszlim)

،ضْرَلأاَو ِتاومَّسلا َرـِطاف ،ليفارـْسِإَو ، ليئاـكيمَو ،ليئاْبـِج َّبَر َّمـُهّللا .نوـفِلَتَْي ِهيف اوناك امـيف َكِداـبِع َنـْيَـب ُمكـَْت َتـْنَأ ِةَداـهَّشلاَو ِبـْيَغلا َمِـلاع لِإ ُءاـشَت ْنَم يدـْهَـت َكـَّنِإ ،كِنْذِإِب ِّقـَْلا َنِم ِهـيف َفِلـُتْخا اـمِل يـنِدها ميـقَت ْسُم ٍطار ِص

Allahu akbaru kebírá, wal-hamdu li-lláhi keszirá, wa szubhán Allahi bukraten wa aszílá (háromszor).

Allah a legnagyobb, Allah a legnagyobb, Allah a legnagyobb, di-cséret és hála Allahnak sokszorosan, és hála Allahnak sokszorosan, és hála Allahnak sokszorosan. Magasztaltassék Allah este és reg-gel! (Háromszor) (Abu Dáúd)

ُدْمـَْلاَو ، ايرـثَك ِلله ُدْمـَْلاَو ،ايرـبَك ُرـَبْكَأ ُللها ،ايرـبَك ُرـَبْكَأ ُللها ،ايرـبَك ُرـَبْكَأ ُللها )ًاثلاَث( .لاـيصَأَو ًةَرـْكب ِللها َناحـْبُسَو ،ايرـثَك ِلله ُدْمـَْلاَو ، ايرـثَك ِلله

3. Mondani: Aúdhu bil-láhi mines-sejtáni min nef-khihi wa nefszihi wa hemzih. (Allahhoz menekülök a sátán elől, felfuvalkodottsága, sugallmazása és suttogása elől.) (Abu Dáúd)

هِزـَْهَو ِهِثـْفَـنَو ِهـِخْفَـن ْنِم ِناطْيـَّشلا َنِم ِللهاِب ُذوـعَأ

Csak az első rakában, a Fátiha recitálása előtt és halkan mondjuk:

„A Próféta  menedéket keresett a Hatalmas Allahnál, eképp: Aúdhu billáhi min assaitáni irradzsími min hamzihi va nafkhihi va nafthih, majd azt mondta: Biszmi lláhi al-rahmani al-rahim, ezután elmondta a Fátihát, kis szüneteket tartva az áják közt.” (al-Bukhári, Muszlim)

4. Ámín mondása a Fátiha recitálása után. Ajánlatos minden imád-kozónak – akár imámként, akár imám után vagy egyedül imádkozik – ámín-t mondani a Fátiha recitálása után hangosan a hangos imák-ban és halkan a halk imákimák-ban. Erről szólnak a következő hadíszok:

„A Próféta , amikor végzett a Fátiha elmondásával, utána hosszan és hangosan mondta: Ámín!” (al-Bukhári)

Meg is parancsolta a mögötte imádkozóknak, hogy közvetlen az-után mondják, hogy Ámín, amint az imám kimondta.

Így szólt a Próféta : „Ha azt mondja az imám, hogy ghajri-l-magdubi alajhim va lad-dálin, akkor mondjátok: Ámín! Mert az angyalok is mondják, hogy Ámín, és az imám is mondja, hogy Ámín! Aki egy-szerre mondja az Ámínt az angyalokkal, annak megbocsáttatnak azok a bűnei, amiket addig elkövetett.” (al-Bukhári, Muszlim)

A Próféta  azt mondta: „Nem irigyeltek semmit sem annyira a zsidók, mint a köszönést és az ámin-t az imám mögött.” (al-Bukhári)

Az ámín⁶⁰ nem egy részlet a Fátihából, hanem fohász, ami azt jelen-ti: Ó, Allah! Fogadd el!

5. Egy szúra elmondása a Fátiha után. (De megengedett csak a