Ha valaki az alábbiak közül akár csak egyet is kihagy bármelyik rakában, akkor az adott raká érvénytelen, ezért azt meg kell ismételni.
1. A szándék. A muszlim tisztelettel, hódolattal, alázatosan, arccal a Kába felé fordulva egyenesen áll, azzal a belső elhatározással, hogy elvégzi az imát. „A tettek csakis a szándék alapján [ítéltetnek meg], és minden embert csakis az illet meg, amit szándékozott.” – mondta Mohamed Próféta . (al-Bukhári, Muszlim) A szándékot nem mond-juk ki, hiszen a szándék helye a szívben van.
2. Az első takbir. Az imát megnyitó „Allahu akbar” mondása. „Nem fogadtatik el egyikőtök imája sem, amíg nem mossa meg jól min-den tagját (wudut csinál), és utána azt nem mondja: Allahu akbar!”
– mondta Mohamed Próféta (at-Tabaráni), és azt is mondta: „Ha felállsz imádkozni, mondd: Allahu akbar.” (al-Bukhári, Muszlim)
3. Állva kell imádkoznia annak, aki tud. A Próféta állva imád-kozott a fard és a szunna imákban, eleget téve ezzel Allah paran-csának: „Tartsátok be az imádkozást, és [különösen] középsőt, és álljatok áhítatosan Allah előtt.” (Korán 2:238)
}َينِتِناَق ِهَّلِل ْاوُموُقَو ىَطْسُوْلا ِةلا َّصلاَو ِتاَوَل َّصلا ىَلَع ْاوُظِفاَح{
Omarán ibn Hussein azt mondta: Amikor beteg voltam, megkér-deztem a Prófétát , hogy mit tegyek. Ő azt mondta: „Imádkozz állva, ha nem tudsz, akkor ülve! Ha nem bírod azt sem, akkor az oldaladon fekve!” (al-Bukhári)
56. Fontos tudni, hogy az imádkozónak kötelező legalább az ajkait és a nyelvét mozgatnia a recitálás, az istenemlegetés vagy a takbir mondásakor. Nem elég tehát azt némán elmondania.
Ha valaki ülve imádkozta a fard imát, miközben tud állni, akkor an-nak érvénytelen az imája.57 Ha viszont egy önkéntes imáról van szó, akkor megengedett, ugyanakkor ilyenkor csak fele jutalmát kapja az állva imádkozónak. (al-Bukhári)
4. A Fátiha recitálása (minden rakában). Mohamed Próféta azt mondta: „Aki az imájában nem recitálja a Fátihát, annak nem fogadta-tik el az [imája]”58(al-Bukhári), valamint azt mondta: „Ha bárki imádko-zik egy imát, amiben nem recitálta a Fátihát, akkor az imája hiányos, hiányos, nem teljes!” (Muszlim) Viszont aki nem tudja megjegyezni a Fátihát, az mondja azt:
Szubhán Allah, wal-hamdu lil-lah, le iláhe ill Allah, wal-lahu akbar, wa le quwwata illá bil-lah. (Abu Dáúd, al-Hakim)
[Allah minden hiánytól mentes! Hála legyen Allahnak! Nincs más isten, csak Allah! Allah a leghatalmasabb! És nincs hatalom, se erő csak az Allahtól származó]
ِللهاب لاإ َةَّوُـق لاَو َلْوَح لاَو ُرَـبْكَأ ُللهاو ُللها لاَإ َهَلِإ لا ،ِلله ُدْمَْلاو ،ِللها َناَحْبُس
A Fátiháról
Azt mondta Allah Küldötte : „Azt mondta Allah, a Hatalmas és Dicsőséges: Megfeleztem az imát Magam és a szolgám közt. A szol-gámé az, amit kér.” Allah Küldötte azt mondta: „Olvassátok!” (a Fátihára gondolt). Amikor a szolga azt mondja: Al-hamdu lilláhi rabbil álamín, így szól a Hatalmas Allah: Hálát adott nekem a szol-gám. Amikor azt mondja a szolga: arrahmanir rahím, így szól Allah:
Dicsért engem a szolgám. A szolga így folytatja: Máliki javmid dín, Allah pedig így szól: Dicsőített engem a szolgám.
Amikor a szolga azt mondja: Ijjáká na abudu va ijjáká násztáín, Allah így szól: Ez csak kettőnk dolga (Allahé és a szolgájáé) és
57. Ha valaki olyan imám mögött imádkozik, aki ül, akkor neki is le kell ülnie, akkor is ha tud állni. A Próféta azt mondta: „Kövessétek az imámot, ha állva imádkozik, akkor állva imádkoz-zatok, és ha ülve imádkozik, akkor ülve imádkozzatok!” (Muszlim)
58. Ez alól kivételt képez a megelőzött imádkozó: akinek az imához csatlakozása pillanatában az imám (az ima vezetője) előrehajolt állapotban van, vagy már az után csatlakozik az imához, hogy az imám recitálta a Fátihát. Kivételt képez még az imámot követő a hangosan recitált imarészek alkalmával, de ha recitálja magában az imám hallgatása közben, az jobb.
a szolgámé minden, amit csak kér. Ha a szolga azt mondja: Ihdiná sszirátal musztakím, szirátal-ládíná an amta alajhím, ghajril maghdubi alajhim valad-dállín, így szól Allah: Ezek a szolgámé, és a szolgámé minden, amit csak kér.” (Muszlim)
A Próféta azt mondta: „Allah nem küldött le sem a Tórában, sem az Evangéliumban olyat, mint a Koránban a Fatiha. Ez a hét ismételt [ája] és ez a hatalmas Korán, ami nekem adatott.” (an-Naszái, al-Hákim)
5. Meghajlás (ruku). A Magasztos Allah azt mondta:
„Ti hívők! Hajoljatok meg, boruljatok le…” (Korán 22:77)
} اوُد ُجْساَو اوُعَكْرا اوُنَمآ َنيِذَّلا اَهُّـيَأ اَي{
Mohamed Próféta azt mondta: „Nem fogadtatik el egyikőtök imája sem, amíg nem mossa meg jól minden tagját (wudut csinál) és utána azt nem mondja: Allahu akbar! Majd adjon hálát Allahnak, és dicső-ítse Őt. Olvasson a Koránból, amennyit megtanított és megengedett neki Allah. Ezután mondja: „Allahu akbar!” és hajoljon meg. Kezeit tegye a térdeire, és nyugodtan álljon meghajolva.” (Abu Dáúd, an-Naszái)
6. Felállás a meghajlásból. „Allah Küldötte olyan hosszan szokott állni a meghajlást követően, mint amilyen hosszú a meghajlás volt.
Néha olyan sokáig állt, hogy valaki azt mondta: Biztosan megfe-ledkezett [arról, hogy állás vagy olvasás van].” (al-Bukhári, Muszlim).
„Meg is parancsolta a nyugalmat az állásban, amikor azt mondta:
...majd emeld fel a fejed, míg fel nem egyenesedsz és hagyd, hogy minden tag a helyére térjen vissza.” (al-Bukhári, Muszlim). Mohamed Próféta azt szokta mondani: „Allah nem néz egy szolga imájára, ha az nem teszi stabillá a hátát a meghajlás és a leborulás között.”
(Ahmed, at-Tabaráni)
7. Leborulás kétszer és a dzsulusz. Így szólt a Magasztos Allah: „Ti hívők! Hajoljatok meg, boruljatok le…” (Korán 22:77)
} اوُد ُجْساَو اوُعَكْرا اوُنَمآ َنيِذَّلا اَهُّـيَأ اَي{
Az imádkozónak hét tagra kell leborulnia a földre úgy, hogy láb-ujjainak alsó oldala, mindkét térde, mindkét tenyere, homloka és
az orra a földet érje. A Próféta azt mondta: „Ha leborul a szolga, hét tag borul le vele: a homlok és az orr (ez egy), a térdek (kettő), a kezek (kettő) és a lábfejek (kettő).” (Muszlim). Az orrot és a homlokot egy tagként említette. Másik hadíszban azt mondta: „Nem elfoga-dott annak az imája közületek, akinek nem ér az orra a földre, mint ahogyan a homloka is.” (ad-Dáragutni)
8. A két leborulás közti ülés. „Mohamed Próféta Allahu akbar-t mondott és a földre borult. Majd felemelte a fejét a leborulásból Allahu Akbar-t mondván, és ekkor következett egy kis pihenés ülő pózban: ez a dzsulusz. Ezután azt szokta mondani: „Allahu akbar!”, majd másodjára is leborult.” (al-Bukhári, Muszlim) „Ezután Allah Küldötte a kezeire támaszkodva szokott felegyenesedni a követ-kező rakához.” (al-Bukhári) „Allah Küldötte nyugodtan szokott ülni, míg minden tagja meg nem állapodik a helyén.” (Abu Dáúd).
„Olyan hosszan csinálta, mint a leborulást.” (al-Bukhári, Muszlim)
9. Utolsó ülés „Ha felemelted a fejedet az utolsó leborulásból és leül-tél a Tasahudot elmondani, akkor befejezted az imádat.” – mondta Mohamed Próféta (al-Bukhári, Muszlim, Ahmed)
10. Köszönés (at-teszlim). Allah Küldötte azt mondta: „Az ima zárása a köszönés. [Megengedetté teszi azt, ami az imában tilos volt.]” (Al-Hákim). „A Próféta köszönt: Asszalamu alejkum va rahmatullah.
Úgy köszönt, hogy akik mögötte álltak, látták jobb orcája fehérsé-gét. Majd balra köszönt: Asszalamu alejkum va rahmatullah. S úgy köszönt, hogy a mögötte állók látták bal orcája fehérségét.” (Muszlim).
„Néha még hozzátette az első köszönéshez: va barakátu!” (Abu Dáúd)
11. A nyugalom kötelessége minden egyes mozdulatnál. Lassú tem-póban kell végezni az ima minden egyes mozdulatát. „A Próféta egyszer látott egy férfit, akinek a meghajlása nem volt teljes és olyan volt a leborulása, mint amikor a csirke csipeget. Ezért azt mondta:
„Ha ez az ember így halna meg, akkor nem a Mohamed Próféta ál-tal hozott vallásban halna meg, mert úgy csipeget az imában, mint ahogy a varjú csipegeti a vért. Akinek nem teljes a meghajlása és a leborulása az olyan, mint az éhező, aki eszik egy-két szem datolyát, és nem lakik jól vele.” (Abu Jála)
„A Próféta azt szokta mondani, hogy az emberek között a leg-rosszabb tolvaj az, aki az imájából lop. Megkérdezték: Ó, Allah Küldötte! Hogyan lop az ember az imájából? Azt felelte: Nem teszi teljessé a meghajlást és a leborulást.” (Ahmed, Ibn Abu Sejbah)
„A Próféta, amint imádkozott, látta a szeme sarkából, hogy egy fér-fi nagyon gyorsan hajolt meg, és nagyon gyorsan borult le. Az ima végeztével így szólt: Ó, muszlimok! Annak nem teljes az imája, aki nem nyugodt tempóban hajlik meg és borul le.” (Ahmed)
12. Sorrend. Olyan sorrendben kell imádkozni, ahogyan az imént rész-leteztük. Azt mondta Mohamed Próféta : „Úgy imádkozzatok, ahogyan engem láttatok imádkozni.” (al-Bukhári)