A beteg mosakodása
1. A betegnek kötelessége vízzel tisztálkodni, akár mosakszik, akár fürdik.
2. Ha nem tud vízzel tisztálkodni, mert képtelen rá, vagy attól fél, hogy romlik az állapota, illetve a víz késlelteti a gyógyulást, akkor tajammumot végezzen.
3. Ha nem tud egyedül tisztálkodni, akkor valaki segítsen neki elvé-gezni a mosakodást vagy a tajammumot.
4. Ha az egyik tisztítandó testrészen van egy seb, akkor vízzel mossa meg, de ha ártalmas a víz, akkor nedves kézzel törölje át (a testrészt), de ha ez is ártalmas, akkor tajammumot végezzen ezen a testrészen.
5. Ha egyik testrésze törött és gipsz vagy egyéb kötés van rajta, akkor elég azt nedves kézzel áttörölni.
6. Tajammumot lehet végezni a tiszta meszelt falon, homokban vagy egyéb poros dolgon. Ha nem tud, akkor nem baj, ha hoznak neki pl.
földet, amivel tud tajammumot végezni.
7. Ha a beteg tajammumot végzett, imádkozott és a következő imáig érvényes a mosakodása, nem kell megismételnie a tajammumot.
8. A betegnek kötelessége megtisztítania magát a tisztátalan dolgok-tól. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor úgy imádkozzon, ahogy van, és imája elfogadott, nem kell megismételnie.
9. A betegnek kötelessége tiszta ruhában imádkozni, és ha tisztátalan dolog éri, megtisztítania vagy kicserélnie a ruháját. Amennyiben ezeket nem tudja megtenni, akkor imádkozzon úgy, ahogy van és imája elfogadott, nem kell megismételnie.
10. A betegnek kötelessége tiszta helyen imádkozni, és ha a hely tisz-tátalan lesz, akkor megtisztítania vagy tiszta dolgot tennie rá. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor imádkozzon ott, és imája elfogadott, nem kell ismételnie.
11. A betegnek nem szabad halasztania az imát azzal a kifogással, hogy nem tudott mosakodni. Inkább imádkozzon ahogy tud, de időben végezze az imáját, akkor is, ha tisztátalan dolog van a testén, a ru-háján vagy az ima helyén, és nem tudja megtisztítani azt.
A beteg imádkozása
1. A betegnek kötelessége a fard imákat állva imádkozni, szabad gör-nyednie vagy botra támaszkodnia.
2. Ha nem tud állni, akkor imádkozzon ülve.
3. Ha nem tud ülni, akkor oldalára fekve (lehetőleg a jobb oldalára) úgy, hogy a Qibla felé nézzen. Amennyiben nem tud a Qibla felé nézni, akkor nézzen arra, amerre tud.
4. Ha nem tud az oldalára feküdni, akkor hanyatt feküdjön, a lába a Qibla felé legyen, és ha tudja, emelje fel a fejét, hogy lássa a Qiblát.
5. A betegnek is kötelessége meghajolni, illetve leborulni ima közben.
Ha nem tud, akkor bólintson a fejével. A leborulást helyettesítő fej-bólintás mélyebb legyen, mint a meghajlást helyettesítő.
6. Ha nem tud bólintani a fejével, akkor a szemével jelezzen.
Leboruláskor teljesen, míg meghajláskor félig csukja be a szemét.
7. Ha nem tud sem a fejével, sem a szemével imádkozni, akkor a szí-vével imádkozzon.
8. A betegnek kötelessége időben imádkozni, de ha ez nehéz neki, ak-kor megengedett számára a déli és a délutáni, illetve a naplementi és az esti imákat összevonni.106
9. Ha a beteg utazó, akkor lerövidítheti imáját.
Bizonyítékok
– Omrán bin Husszain azt mondta: „Amikor beteg voltam, megkér-deztem a Prófétát , hogy mit tegyek. Ő azt mondta: – Imádkozz állva, ha nem tudsz, akkor ülve! Ha nem bírod azt sem, akkor az oldaladon fekve!” (Abu Dáúd, al-Bukhári)
– „A Próféta elment egy beteghez és látta, hogy az egy párnán imádkozik. Eldobta a párnát és azt mondta:
106. Lásd később!
– Ha tudsz, imádkozz a földön. Ha nem tudsz, akkor bólints, és ilyenkor a leborulásod mélyebb legyen, mint a meghajlásod!” (at-Tabaráni)
– „A Próféta beteg volt és ülve imádkozott, ám az emberek mögöt-te állva imádkoztak. Mutatta nekik, hogy üljenek le. Amikor vége lett az imának, azt mondta nekik: – Az imént majdnem azt tettétek, amit a perzsák és a rómaiak szoktak, hogy állnak a királyok előtt, a királyok pedig ülnek. Ne tegyétek ezt, mert azért van az imám, hogy mindenki kövesse! Ha lehajol, hajoljatok le! Ha feláll, álljatok fel! Ha ülve imádkozik, imádkozzatok ülve ti is!” (al-Bukhári, Muszlim)
Az utazó imája (szalátul-muszáfir)
Amikor az ember megkezdi az utazást, és elhagyja tartózkodási helyét (a települést), akkor megengedett107, hogy néhány kötelező imát lerö-vidítsen. Ez a déli, a délutáni és az esti imára vonatkozik, és ilyenkor 2 rakát lehet imádkozni 4 helyett. A hajnali és a naplementi imák nem változnak. Allah azt mondja: „Ha úton vagytok a földön, nem róható föl vétketekül, ha lerövidítitek az imát, amennyiben féltek, hogy a hitet-lenek rosszat forralnak ellenetek.” (Korán 4:101)
ْمُتْفِخ ْنِإ ِةلا َّصلا َنِم ْاوُر ُصْقَـت نَأ ٌحاَنُج ْمُكْيَلَع َسْيَلَـف ِضْرَلأا ِف ْمُتْـبَر َض اَذِإَو ْاوُرَفَك َنيِذَّلا ُمُكَنِتْفَـي نَأ
Jáli ibn Omiah azt mondta: „Megkérdeztem Omar ibn al-Khattabtól, miért rövidítik az emberek az imát, mikor Allah azt mondta „amennyi-ben féltek, hogy a hitetlenek rosszat forralnak ellenetek” és már nincs ilyen félelem? Akkor Omar azt mondta: – Én is csodálkoztam azon, amin te csodálkoztál, és megkérdeztem ezt a Prófétától, mire ő azt mondta: – Ez Isten adománya (hogy lerövidítjük az imát), fogadjátok hát el Isten adományát.” (Muszlim)
107. Néhány tudós szerint kötelező.
– Az ima lerövidítése108 mellett megengedett az utazónak az imák össze-vonása is, de nincs kapcsolat az imák összeössze-vonása és lerövidítése kö-zött. Tehát megengedett az utazónak az imák lerövidítése összevonás nélkül109, és fordítva is, de az imák lerövidítése jobb számára, hiszen Allah szereti azt, ha az engedményeit elfogadjuk, ahogyan szereti azt is, ha a követelményeit teljesítjük.
– A legtöbb tudós szerint 80 km-es távolság az, amelyet megillet az uta-zási kedvezmény.110 Néhány tudós azon a véleményen van, hogy az utazást nem lehet meghatározni egy bizonyos távolsággal, hanem a szokás (al-urf) a döntő, tehát utazás az, amit az emberek utazásnak szoktak tekinteni.111
– A legtöbb tudós feltételnek szabja, hogy az utazás legyen megengedett utazás, különben az utazót nem illeti meg ez a kedvezmény. (A fikh en-ciklopédiája 27/276)
– Ez a kedvezmény akkor is fennáll, ha az utazó megérkezett végcél-jához, és ott legfeljebb négy napig szándékozik maradni.
– A tudósok véleménye eltért abban az esetben, ha valaki négy nap-nál tovább szándékozik maradni. A biztonságosabb az, ha már nem tekintjük utazónak.
– Ha az ember nem tudja, hogy meddig marad, és az a szándéka, hogy amint befejezi tennivalóját, visszamegy, akkor utazónak tekintjük, és így lerövidítheti az imát, és élvezheti az utazással járó kedvez-ményt addig, amíg haza nem megy (akár hónapok múlva is)
– A tudósok feltételnek szabják a sorrend betartását az imák között, tehát a dohr ima után (rögtön) imádkozzuk az aszt, vagy a magrib ima után (rögtön) isát imádkozhatunk.
Megjegyzések
– Helyes az önkéntes imádkozás hátas állaton, hajón, gépkocsin, vo-naton vagy repülőn, és az imádkozónak lehetősége szerint a Qibla
108. Az utazó lerövidítheti a 4 rakából álló imát: két rakát imádkozik.
109. Mohamed Próféta így tett Minában a zarándoklat során.
110. Az utazási kedvezmény: a 4 rakából álló ima helyett 2 rakát elég imádkozni, Ramadánban megengedett megszakítani a böjtöt (később pótolni kell), 3 napig alkalmazható a lábbeli áttörlése, és a fadzsr szunnája és a witr kivételével az önkéntes imáktól el lehet tekinteni.
111. Ezt Sejkhul-iszlám Ibn Tejmijja megerősítette (mf. 24/106)
felé kell fordulnia, és nem kell elvégeznie az imádkozás sarokköveit és kötelezettségeit, amelyek elvégzésére képtelen, így hát fejével bó-lint a meghajlásnál és a leborulásnál, de fejének lejjebb kell lennie a leborulásnál, mint a meghajlásnál. Ámir Ibn Rabi hadísza alapján:
„Láttam Allah Küldöttét miközben hátasállatán volt és teszbihet végzett, fejével bólintott, amerre irányult, de ezt nem tette sosem az előírt imádkozásoknál.” (al-Bukhári, Muszlim)
– Aki imaidőben járművön utazik, és érkezése idejére már elmúlna az imaidő, az imádkozzon úgy, ahogyan tud. Lehetőleg állva, ha nem tud, akkor ülve. Ibn Omar azt mondta: Megkérdezték egyszer a Prófétát
a hajón való imádkozásról, akkor ő azt mondta: „Állva imádkozz, kivéve, ha a fulladástól tartasz.” (ad-Dárkutni, al-Hákim). A legjobb az imaidő kezdetén imádkozni, de ha valaki azért halasztja az imádko-zást az imaidő végére, hogy a földön imádkozzon (ne a járművön), akkor ez nem baj.
– Helyes az, ha az otthon tartózkodó imádkozik az utazó imám mö-gött, és amikor teszlimet mond az utazó, az otthon tartózkodó befeje-zi az imát. Az is helyes, ha az utazó követi az otthon tartózkodó imá-mot és akkor az imámmal végig kell imádkoznia (nem rövidíthet).
– Ha az utazó egy otthon tartózkodó mögött imádkozik és egy négy rakából álló imából csak egy rakát ért el, akkor az utazónak még há-rom rakát kell imádkoznia, hiszen Mohamed Próféta azt mondta:
„amit pedig lekéstetek, azt pótolják be.”112(al-Bukhári, Muszlim)
– Az utazó a fadzsr szunnája és a witr kivételével az önkéntes imáktól eltekinthet. A Próféta utazása során mindig imádkozta a hajnali ima két raká szunnáját és a witret.
112. Assarh al-mumti’ 4/52.
Az imák összevonása (dzsamu asszaláh)
Már többször említettük és hangsúlyoztuk, hogy a legjobb cselekedet időben imádkozni, ahogyan erről a két hiteles hadíszgyűjteményben ol-vashatunk Ibn Maszúdtól, aki azt mondta: „Megkérdeztem a Prófétától
, hogy melyik cselekedet a legkiválóbb. Azt felelte: az ima a maga idejében.” És Allah azt mondta: „Az imádkozás meghatározott időkben megszabott előírás a hívőknek!” (Korán 4:103). Megengedett azonban az imádkozónak – ha oka van rá, és nem válik szokásává – összevonnia a dohor imát az aszr imával, illetve a magrib imát az isá imával. Ez azt je-lenti, hogy elvégezzük a dohor imát, majd rövid szünet után felállunk, és egyből imádkozzuk az aszr imát. A magrib és isá imák összevonásánál hasonlóképpen járunk el.
Az összevonásnak két fajtája van
1. a korábban végzendő ima idejében végezzük el egymás után mind-két imát (dzsamu teqdím),
2. a később végzendő ima idejében végezzük el egymás után mindket-tőt (dzsamu taakhír).
Az öt imádkozás 3 blokkba sorolható
1. fadzsr ideje (egy imádkozás végzendő el, tehát nincs összevonás);
2. a Nap delelőjétől napnyugtáig (dohor és aszr ideje, tehát ez a kettő összevonható EBBEN a sávban – delelőtől napnyugtáig);
3. napnyugtától hajnalhasadtáig (magrib és isá ideje, tehát ez a kettő összevonható EBBEN a sávban – napnyugtától hajnalig [de jobb éjfél előtt]).
Ha összevonunk két imát, akkor a következőképpen járunk el: az azán után az első ikáma következik, majd elvégezzük a dohor (vagy este a magrib) imát; rövid szünet után a második ikáma hangzik el, és elvé-gezzük az aszr (este az isá) imát.
Az összevonás feltétele, hogy okunk legyen rá és nehézség ér minket, ha nem folyamadunk hozzá. Ok lehet például:
1. Zarándoklat idejében a 9. napon ajánlatos a zarándoknak imád-koznia a dohor és az aszr imát a dohor idejében összevonva, és a magrib és az isá imát az isá idejében.
2. Az utazás (ilyenkor rövidíteni is lehet – ld. előbb), vagy az uta-zás szándéka (ha például délután aszr előtt hagyjuk el otthonunkat, akkor a dohor ima idejében a dohor ima után rögtön imádkozunk aszrt, vagy ha este utazunk, akkor a magrib ima után rögtön isát imádkozhatunk).
3. Eső, havazás, nagy hideg.
4. Betegség.
5. Munka, elfoglaltság (ha nem tudja otthagyni a munkát, vagy csak kevesebbet keresne akkor, ha nem vonná össze a két imát).
6. Iskolában, ha nem lehet otthagyni a tanórát (ilyenkor valamelyik szünetben összevonhatjuk az esedékes két imát).
7. Háború.
Bizonyítékok
– „A tabúki csatában Mohamed Próféta összevonta a dohor és aszr imákat az aszr idejében, amikor delelés előtt indult útnak, és a dohor idejében imádkozta ezt a két imát, amikor a Nap delelése után indult útnak; és hasonlóan tett a magrib és isá imákkal.” – szahíh hadísz
(Abu Dáúd, at-Tirmidi, Ahmed)
– Ibn Abbász: „Ne mondjam-e el, hogyan imádkozott Allah Küldötte az utazáskor? – De, igen! – mondták az emberek. Ha a Nap delelé-sekor helyben volt, összevonta a dohor és aszr imákat, mielőtt útnak indult. Ha delelés előtt indult, akkor az aszr idejében állt meg és vonta össze a két imát (dohor, aszr). Ha napnyugtakor helyben volt, összevonta a magribot és isát, mielőtt elindult. És ha napnyugta előtt indult, akkor isá idejében állt meg és vonta össze a két imát.”
– szahíh hadísz (as-Safií, Ahmed, Bajhaki)
– Ibn Abbász: „Allah Küldötte összevonta a dohor és aszr imát és ugyanúgy a magrib és isá imát Medinában anélkül, hogy félt vol-na, vagy utazott volna.” (Muszlim, Málik, Abu Dáúd, Abu Avána, as-Sáfií, at-Taháví, Bejhaki)
– Ibn Abbász, amikor megkérdezték tőle, hogy miért csinálta ezt (az összevonást) Mohammed Próféta , így válaszolt: „Azért, hogy a követői közül ne okozzon senkinek nehézséget.”
– „Ibn Abbász összevonta a dohor és aszr imákat elfoglaltság (mun-ka) miatt.” (an-Naszái)
– Ibn Abbász: „A Próféta nyolc rakát (dohort és aszrt) együtt, és hét rakát (magribot és isát) együtt imádkozott Medinában.” (al-Bukhári, Muszlim, Sáfií, Abu Dáúd, Abu Affána, al-Bejhaki, Ibn Abi Sejbah, an-Naszái)
– Málik megemlíti Muvatta című könyvében, hogy Omár fia a kö-zösséggel együtt összevonta a magrib és az isá imákat esős időben.
– „A Próféta egy esős éjszakán összevonta a magribot és isát.” (al-Bukhári)
Megjegyzések
– Fontos megjegyezni, hogy az összevonás csak utazás esetén jár együtt az imádkozás rövidítésével! Egyébként 4+4 (dohor + aszr), illetve 3+4 (magrib + isá) rakát imádkozunk.
– Az aszr a magribbal nem vonható össze!
– A fadzsr imát mindig az idejében kell elvégezni, nem vonható össze semmivel!
– Nem szabad két imánál többet összevonni!
– Ha az otthon tartózkodó (nem utazó) összevonta az imákat és imád-kozni akarja a hangsúlyos önkéntes imákat (asz-szunan al-rátibát) is, akkor megteheti ezt úgy, hogy:
– Ha összevonja a dohr imát az aszr imával, akkor előtte imádkozza a dohor előtti szunnát majd az összevont imák után a dohor utáni szunnát. Ha a magrib imát az isá imával vonja össze, akkor az össze-vont imák után a magrib és az isá utáni szunnát.