Asz-szunan al-rátibáh (a hangsúlyos önkéntes imák). Azaz olyan imák, amelyeket a Próféta mindig megtett, és csak akkor hagyta el őket,– a fadzsr szunnája és witr kivételével – amikor elutazott. Tehát a Szunnához tartozik az, hogy a muszlim ügyel az öt kötelező imádko-zások mellett azokra, amelyeket Allah Küldötte imádkozott. Rabi’a ibn Málik Alaszlamiról jegyezték fel azt, hogy azt mondta: Allah Küldötte azt mondta nekem: „Kérj!”, azt mondtam: azt kérem tőled, hogy kísérőd lehessek a Paradicsomban. Azt felelte: „Nem kérsz inkább valami mást?” Azt mondtam: Ezt kérem. Azt mondta: „Akkor segíts engem, hogy legyőzzük magadat sok leborulással.” (Muszlim)
A hívők anyjáról, Umm Habibáról, Abu Szufján lányáról jegyez-ték fel, hogy azt mondta: „Hallottam Allah Küldöttét azt monda-ni: „Nincs olyan muszlim szolga, aki Allahért naponta tizenkét rakát imádkozik önkéntesen az előírton kívül, akinek ne építene Allah há-zat a Paradicsomban.”” (Muszlim) A 12 rakából álló hangsúlyos szunna (szunan–rátibáh) imák a következők:
Előtte A kötelező ima Utána
2 fadzsr (2) ––––
4 dohor (4) 2
–––– aszr (4) ––––
–––– magrib (3) 2
–––– isa (4) 2
Abdullah ibn Omar azt mondta: „Megjegyeztem a Prófétától tíz rakát: 2 a déli ima előtt és 2 utána, 2 a naplementi ima után otthon, 2 az esti ima után otthon és 2 a hajnali ima előtt.” (al-Bukhári). Áisa arról számolt be, hogy Allah Küldötte sohasem hagyta el a négy raka szunnát a déli ima előtt (al-Bukhári). Egy másik hadíszban Áisa azt mondta: „A Próféta 4 rakát imádkozott a házamban a déli ima előtt, majd kiment és vezette az embereket a déli imádkozásban, majd vissza-jött és 2 rakát imádkozott ...” (Muszlim)
A napi öt imával kapcsolatos egyéb önkéntes imák
Vannak olyan más ajánlatos imák, amelyeket dicséretes megtenni:
– Két vagy négy raká aszr előtt. Mohamed Próféta azt kérte:
„Allah kegyelmezzen az olyan embernek, aki négyet (rakát) imád-kozott aszr előtt.” (Ahmed, Abu Dáúd, at-Tirmidi)
– Két raká magrib előtt. Mohamed Próféta azt mondta:
„Imádkozzatok a magrib előtt, imádkozzatok a magrib előtt!” har-madszorra azt mondta: „Az, aki akar.” – nem akarva, hogy az em-berek szunna (ajánlatos) imának vegyék ezt. (al-Bukhári)
– Két raká isa előtt. Mohamed Próféta azt mondta: „Minden két imárahívás között (azán és ikáma között) van egy ima, minden két imárahívás között van egy ima, azután azt mondta harmadjára: an-nak, aki akarja.” (al-Bukhári, Muszlim) Így minden előírt ima előtt le-het szorgalmi imát végezni.
Ajánlatos egy kis szünetet tartani (beszéddel vagy helyváltoztatással) a kötelező (fard) és az ajánlott (szunna) ima között. Muávijah azt mondta: Allah Küldötte azt parancsolta, hogy ne kössük össze az egyik imát egy másik imával úgy, hogy nem beszéltünk, vagy nem mentünk ki. (Muszlim)
Al-witr
A witr páratlan számú rakából (1, 3, 5, 7, 9, 11 – a teljesség alsó hatá-ra 3 hatá-raka –) álló, nyomatékosan ajánlatos ima. Ali azt mondta: „A witr nem kötelező, mint az előírt [öt] ima, de Allah Küldötte mindig imádkozta.” Mohamed Próféta azt mondta: „Allah witr (páratlan) és szereti a witret.” (al-Bukhári, Muszlim), valamint azt mondta : „Ó Korán emberei (akik a Koránt követik), ne hagyjátok el a witr imát!” (Abu Dáúd)
A witr imát az esti ima utántól egészen a fadzsr imáig végezhetjük.
Mohamed Próféta azt mondta: „Allah bizony megerősített titeket egy imával, ami jobb az nektek, mint birtokolni a legértékesebb vagyont:
(ez) a witr ima, az isa (esti) imától a fadzsr (hajnali) ima kezdetéig.”
(Abu Dáúd, at-Tirmidi) Áisa arról számolt be, hogy Allah Küldötte az éjszaka első, középső és utolsó részében is imádkozta a witr imát.
S a witret a hajnalhasadás előtt fejezte be.” (al-Bukhári, Muszlim). A witr ima elvégzése az éjszaka utolsó harmadában előnyösebb, de annak jobb az esti ima után elvégeznie, aki fél attól, hogy nem bír felébredni az éjszaka utolsó harmadában. Allah Küldötte azt mondta: „Aki attól tart, hogy nem lesz képes éjszaka felkelni az éjszaka utolsó felében, az imádkozza a witr imát az éjszaka első felében. Aki azt érzi, hogy fel tud kelni az éjszaka utolsó felében, az imádkozza a witret az éjszaka végén, mert az éjszaka végén tartott imát az angyalok kísérik, és az jobb.” (Muszlim)
A witr imával fejezzük be a napi imádkozást. „Legyen a witr az utolsó imátok éjszaka!” – mondta Mohamed Próféta (al-Bukhári, Muszlim), de megengedett a witr után is imádkozni, de páros rakából álljon ez az ima.
Abu Umámára hivatkozva azt jegyezték fel, hogy Allah Küldötte két rakát ülve imádkozott a witr után (Ahmed). Tehát egy éjszaka alatt csak egyszer lehet imádkozni a witret. Mohamed Próféta azt mondta: „egy éjszaka alatt ne imádkozzatok két witret!” (at-Tirmidi és Abu Dáúd), és ha elkezdődik a fadzsr akkor nem imádkozhatunk witret. Mohamed Próféta
azt mondta ibn Omarnak: „Az éjszakai imát kettesével (két rakánként szünetet tartva) [imádkozzad], de ha attól tartasz, hogy közel már a haj-nal, akkor imádkozzál egy rakát witr gyanánt.” (al-Bukhári, Muszlim)
A witret a következőképpen lehet végezni:
– Ha az imádkozó három rakát akar imádkozni, akkor a witr imá-ban két rakát imádkozik, és utána külön imádkozik egy rakát (an-Naszái, al-Bejhaqi).; vagy a három rakát egymás után imádkozza egy Tasahuddal és köszönéssel (Ibn Hibbán);
– Ha az imádkozó öt vagy hét rakát akar imádkozni, akkor a witr imában az összes rakát egymás után imádkozza egy Tasahuddal és köszönéssel (Muszlim, Ahmed, an-Naszái);
– Ha az imádkozó kilenc rakát akar imádkozni, akkor a witret folya-matosan Tasahudra ülés nélkül imádkozza, és a nyolcadik raka végén Tasahudot mond (köszönés nélkül), majd feláll az utolsó rakához, ami-ben megint elmondja a Tasahudot és a köszönést (asszalám) is (Muszlim);
– Ha az imádkozó tizenegy rakát akar imádkozni, akkor a witret az imádkozó két rakánként imádkozza, és utána külön imádkozik egy rakát.
Minden rakában recitálni kell a Fatihát és egy tetszőleges szúrát a Koránból. A Próféta a witr során ezt recitálta: ,,Szabbih iszma rabbikal álá” az első rakában, és ,,Kul já ajjuhal kafirún” a második rakában, és ,,Kul huval-lahu ahad” a harmadik rakában – a Korán 87., 109. és 112.
szúráját (an-Naszái). „Néha a harmadik rakában még hozzátette a „Kul áúdzu bi rabbil falak” és „Kul áúdzu bi rabbin nász” – Korán 113. és 114.
szúráját is (at-Tirmidi), és egyszer „száz áját recitált az an-Niszá szúrából – Korán 4. szúrájából (an-Naszái, Ahmed)
A qunút-fohász
A witrben, az utolsó (páratlan) rakában a recitálás után és a meghajlás előtt; vagy a meghajlás után, de a leborulás előtt a qunút-fohászt ajánla-tos mondani. Ilyenkor az imádkozó mind a két kezét felemelve tartja, de a fohász végeztével nem kell végigsimítani az arcot, mivel nem maradt fenn erről egy hiteles hadísz sem.
Allahummah-diní fímen hadajt, wa áfiní fímen áfejt, watewellení fímen tewellejt, wa bárik lí fímá atajt, wa qiní serra má qadajt, feinneke taqdí wa le juqdá alejk, innehu le jedillu men wálejt, wa le jeizzu men ádejt, tebárakte rabbene wa taálejt.
Ó Allah, vezess engem azok közé, akiket Te vezettél, s tégy azok közé valóvá, akiket támogattál! Segíts engem is, ahogyan másokat segítettél, és áldd meg nekem azt, amit adtál! Őrizz meg annak rosszától, amit elrendeltél, hiszen Te rendelsz el, s Veled szemben nem állhat fenn sem-milyen elrendelés! Nem alacsonyítható le az, akit Te támogatsz, s nem emelkedhet fel az, akivel Te szállsz szembe. Áldott vagy, ó Urunk, és Magasztos. (at-Tirmidi, Ibn Mádzsa)
،تْيـَّلَوَـت ْنَميـف نيـَّلَوَـتَو ،تْيـَفاع ْنَميـف يـنِفاـعَو ،تـْيَدـَه ْنَميـف يـنِدـْها َّمـُهّللا ىضـْقُـي لاَو يضـْقَـت َكـَّنِإَف ،تْيـ َضَق ام َّرَش نيـِقَو ،تْيـَطْعَأ اميـف يـل ْكِرابَو .تْيـَلاـعَتَو انـَّبَر َتـْكَراـبَت ،]تْيَداـع نَم ُّزـِعَي لاَو[ ،تْيـَلاو ْنَم ُّلِذـَي لا ُهـَّنِإ ،كْيـَلَع
Allahumma inní aúdzu biridáke min szakhatik, wa bimuáfátike min uqúbatik, wa aúdzu bike mink, le uhszí szanáan alejk, ente kemá asznejte álá nefszik.
Ó Allah, én a Te elégedettségedhez menekülök a haragvásod elől, s a védelmedhez a büntetésed elől! Hozzád menekülök Előled. Nem tartom számon a Rád mondott dicséretet, Te olyan vagy, ahogyan Magadat di-csérted. (at-Tirmidi, Ibn Mádzsa)
َكِب ُذوـعَأَو ،كِتـَبوقُع ْنِم َكـِتافاـعُِبَو ،كـِطَخَس ْنِم َكاـضِرِب ُذوـعَأ يـِّنِإ َّمـُهّللا .كِـسْفَـن ىـلَع َتْيـَنْـثَأ اـمَك َتـْنَأ ،كْيـَلَع ًءاـنَث يـصْحُأ لا ،كـْنِم
Allahumma ijjáka nabud, wa leke nuszallí wa naszdzsud, wa ilejke naszá wa nahfid, nardzsú rahmatek, wa nakhsá adzábek, inne adzábeke bilkáfiríne mulhaq. Allahumma inne nasztaínuk, wa nasztaghfiruk, wa nuszní alejkel-khajr, wa le nakfuruk, wanuminu bik, wa nakh-dau lek wa nakh-lau men jakfuruk.
Ó Allah, mi Téged szolgálunk, Hozzád imádkozunk, s Előtted bo-rulunk le, Hozzád sietünk, s Érted fáradozunk! A Te könyörületedet áhítozzuk, s féljük büntetésedet, hiszen a Te büntetésed eléri a hitet-leneket. Ó Allah! Tőled kérünk segítséget, s Tőled kérünk bocsánatot!
Veled kapcsolatban csak jót mondunk, s nem vagyunk hitetlenek Veled szemben. Benned hiszünk, Irántad vagyunk alázatosak, s elutasítjuk, megtagadjuk azokat, akik hitetlenek Veled szemben. (al-Bejhaqi)
،كَتـَْحَر وجْرـَن ،دِفـَْنَو ىعـْسَن َكْيـَلِإَو ،دُجـْسَنَو يـّل َصُن َكـَلَو ،ْدُبـْعن َكاـّيِإ َّمـُهّللا ،كُرِفْغـَتْسَنَو َكُنيـعَتْسَن اّنِإ َّمـُهّللا .قـَحْلم نيرفاـكلاب َكَباذـَع َّنِإ ،كَباذـَع ىـشَْنَو .كُرفـْكَي ْنَم ُعَلـَْنَو َكَل ُع َضـَْنَو ،كِب ُنِمْؤـُنَو ،كُرُفـْكَن لاَو ،َرْـيـَلا كْيـَلَع يـنـْثُـنَو
A witrből való elköszönés utáni fohász
A Próféta , amikor elköszönt a witrből, azt mondta:
Szubhán-el-malikul-quddúsz (háromszor).
Magasztaltassék a Király, a Szentséges!
)تارم ثلاث( سوّدُقلا ِكِلَلما َناحْبـُس
A harmadikat fennhangon mondta el, meg is nyújtotta, és kiegészítette ezzel:
Rabbil-melá-ikati warrúh.
Az angyalok és a Lélek Ura. (an-Naszái, ad-Dáraqutni)
]حوّرلاو ِةكئلالما ِّبر[
Megjegyzés
A qunút-fohászt nemcsak a witrben mondta Mohamed Próféta , hanem a napi öt ima utolsó rakájában is a meghajlás után akkor, ha valamilyen baj érte a muszlimokat. „Ha Mohamed Próféta kérni akart valamit Allahtól valaki részére vagy valaki ellen, akkor fohászkodott az utolsó rakában. A meghajlás után felegyenesedve felemelte a kezeit, mondván:
szemia-llahu limen hamidah. [Allah hallja azokat, akik magasztalják Őt.] Rabbana va laka-lhamd. [Urunk Tied a dicsőség.] Utána hango-san fohászkodott, és akik mögötte álltak ámin-t mondtak.” – mondja a hadísz (al-Bukhári, Ahmed, Abu Dáúd). „Miután befejezte a qunútot, Allahu akbar-t mondott és leborult.” (an-Naszái, Ahmed)