A magyar karácsony ünnepi hangulatába ismét haldoklók hörgése, sebesültek jajgatása vegyült. A harangok zúgá-sába, a szeretetet hirdető prédikációkba bomba dördült bele, kézigránát, amely megint ártatlan embereket, fiatal leányokat, békés polgárokat tépett véresre, holttá – a
„szeretet” ünnepén.
A bombakorszak új fejezethez jutott, gaz banditák, akik már esztendők óta iparszerűen űzik a gyilkolás „keresztény” mesterségét, megöltek egy leányt, több embert talán egész életre nyomorékká tettek, és ki tudja, hogy legújabb véres munkájuk mérlege milyen eredménnyel zárult, hány áldozat, hány özvegy és árva maradt galád gyilkolásuk nyomában. Nem először történik ilyesmi nálunk, a csongrádi bálterem vidám hangulatába belecsapó bomba csak folytatása a fővárosi bombamerényleteknek. És ha végignézünk a bombaban-diták eddigi ténykedésein, ökölbe szorult kézzel kérdez-zük: meddig még? Hány bomba robbanása, hány halálhörgés és jajgatás tarkítja még a konszolidációt? Mert jogos ez a kérdés, amíg az összes eddigi merényletek titkait föl nem tárják, a gyilkosokat le nem fogják és legfőképpen, amíg a bombabanditák vezérkari főnöksé-gét szét nem rúgják, el nem tapossák. Ne
képmutatós-kodjunk, mindenki tudja és ez ideig minden bombame-rénylet nyomozása is igazolta, hogy egy központból indultak szét a haramiák gyilkoló útjukra, az erzsébet-városi tömeggyilkosságtól végig, minden út egy központ-ba vezet. Oda, ahol nyíltan osztogatták a kézigránátokat, ahol a „fajvédelem” nevében uszították és uszítják esztendők óta a háború mérgezettjeit gyilkolásra és rombolásra. Az Erzsébetvárosi Kör bombásait még nem találták meg, de hogy élnek, megvannak valahol, arról most ismét jelt adtak Csongrádon. Le tehát az álarccal és elő a gyilkosokkal...
„Bombát dobtak a terembe!”
A csongrádi izraelita nőegylet karácsony másodnapján este, épp úgy, mint minden esztendőben, az idén is jóté-kony célú bált rendezett. A táncmulatság, amelyre fele-kezeti különbség nélkül hívták meg a város és a környék ismertebb polgári családjait, 10 órakor kezdődött vidám hangulatban a Magyar Király Szálloda első emeleti nagytermében. Éjfélig nem történt semmi zavaró dolog, a fiatalok táncoltak, az idősebb polgárok vacsoráztak, iddogáltak a terem elkülönített részében. Mintegy 300-an lehettek ekkor a táncteremben, férfiak, asszonyok, leányok és fiatalemberek, többnyire a város lakosai közül, de többen részt vettek a táncmulatságon Szegedről, a környékbeli falvakból, sőt a fővárosból is. Éjfélkor éppen a négyeshez sorakoztak a táncospárok, amikor hirtelen, a teremnek a Szentháromság térre néző ablaka
csöröm-pölve bezúzódott és a betört ablakon keresztül magas íveléssel, sisteregve, éppen a terem közepére röpült egy súlyos tárgy. Egy pillanat múlva, anélkül, hogy a közön-ség a rémülettől magához térhetett volna, hatalmas robbanás reszkettette meg a túlzsúfolt báltermet, majd irtózatos sikoltás, tülekedés, jajveszékelés támadt.
„Bombát dobtak a terembe” – kiabálták a megrémült emberek – és jajgató, vérző asszonyok, leányok, férfiak fetrengtek összetépett ruhában a földön: a bombame-rénylet áldozatai. A szűk, zsúfolt terem a robbanás után borzalmas látványt nyújtott és amint az emberek maguk-hoz tértek a rémülettől, hanyatt homlok menekültek az ajtókon kifelé, egymást tépve, gázolva, vadul tolongva.
A merénylet hatása
Néhány férfinek, aki nem vesztette el lélekjelenlétét, pár perc múlva sikerült a pánikot lecsillapítani, a kétségbe-esetten menekülőket megállítani, mire megkezdték a mentés munkáját. Vagy 16 ember feküdt a földön, vére-sen, összetépett ruhában, jajgatva, hörögve, eszméletlen állapotban. A bál résztvevői között több orvos is volt, akik azonnal megkezdték a sebesültek bekötözését.
Mintegy 40 embernek kellett segítséget nyújtani, akiket a bomba szilánkjai súlyosabban, vagy könnyebben meg-sebesítettek. Az eszméletlen és jajgató véres áldozatok között feküdt egy lány holtan, Nagyjános Julianna, 21 esztendős háztartási alkalmazott, akit a bombaszilánkok megöltek. Közvetlenül a szerencsétlen lány előtt eshetett
le a bomba, fején és nyakán a bombaszilánkok olyan súlyos sérüléseket okoztak, amelyek következtében néhány perc múlva a bálterem padlóján kiszenvedett.
Nagyjános Julianna Grosz Jenő csongrádi ügyvéd háztartási alkalmazottja volt, aki Grosz leányait kísérte el a bálra, és ő is az ablak körül, ahol a bomba beröpült, nézte a táncolókat. Az orvosok és gyógyszerészek való-sággal emberfölötti munkát végeztek. Hajnal volt már, amire az összes sebesülteket bekötözték, és összeszámol-hatták az aljas merénylet áldozatainak a számát. Eszerint a bombamerényletnek eddig 1 halottja, 3 életveszedelmes sebesültje, 17 súlyos sebesültje és 16 könnyebb sérültje van. A galád merénylők ilyen rettenetes pusztítást vittek véghez a békés és mit sem sejtő bálozók között. Élet-veszedelmesen megsebesültek: Krizsán Béla gyógysze-rész, Wolff Sándor 19 éves budapesti fiatalember, aki vendégségben volt Csongrádon és Farkas Balázs cigány-prímás. A többi sebesültek többnyire nők. Nagyon súlyosan megsebesült Grosz ügyvéd Magda és Sári leányai, Buck Hermann ügyvéd, Buck Mariska és Buck Margit, valamint Buck József ügyvédjelölt. Grosz Magdának a bombaszilánk a gégéjét szakította át. Több bombaszilánk érte Barna Henrik gyógyszerészt és Barna Piroskát, nagyon komoly sérülést szenvedtek azon kívül dr. Vida Ferencné, Fehér Istvánné, Dékány Béla, Princz István, Kovács Lenke és még számosan. Csongrádon nincsen kórház, akiket el lehetett szállítani, a lakásukra
vitték, a többieket azonban a súlyosabb sebesültek közül, bekötözés után a nagyteremben hagyták.
A nyomozás
A bombamerényletről nyomban értesítették a csend-őrséget és a rendcsend-őrséget. A robbanás után hamarosan csendőrőrjárat érkezett a helyszínre, majd megérkezett a rendőri bizottság is, és azonnal megindították az ügyben az eljárást. Elsősorban a Magyar Király Szálloda környé-kén lakó embereket, valamint a szálloda személyzetét hallgatták ki, akik mindjárt olyan vallomásokat tettek, amelyek alapján a rendőrség megkezdhette a nyomozást.
A merénylet előtt néhány perccel ugyanis a bálterem egyik ajtajánál több parasztlegény jelent meg, akik be akartak menni a bálterembe azzal az ürüggyel, hogy az anyjukat keresik. Miután a rendező elutasította őket eltávoztak, rövid idő múlva azonban megjelent egy egyenruhás férfi, aki nézelődött befelé, és amikor az egyik rendező megkérdezte tőle, hogy mit akar, azt válaszolta, hogy miért nincsen az ajtón zár. Ezzel eltávozott az ajtó elől, és néhány percre rá megtörtént a robbanás. A parasztlegények, akik a terembe be akartak hatolni, ismert csongrádi ébredők voltak, akik a robbanás után a föld-szinten levő kávéház egyik asztalánál ültek az egyenruhás férfi társaságában. A további nyomozás során meg-állapították, hogy a robbanás idejében a Szentháromság téren többen álltak a szálloda kivilágított ablaka alatt, amelyen a bomba beröpült. Ezek az emberek a robbanás
után különböző irányban szaladtak széjjel. A szétrepedt kézigránát alkatrészeit összeszedték a csendőrök, és máris megállapították, hogy a merényletet katonai kézi-gránáttal, úgynevezett kukoricagránáttal követték el.
Kik a merénylők?
A bombamerénylet ügyében a csongrádi rendőrség a szegedi ügyészséggel karöltve folytatja a nyomozást. A közelmúltban Csongrádon többször fordultak elő tünte-tések, lázítások ébredő vezérek részéről. A szokásos módon több kereskedő ablakait beverték, az utcán igazoltattak és a többi. Elsősorban azokat állították most elő, akikről tudták, hogy ezekben az akciókban részt vettek. Vagy tíz embert állítottak elő a rendőrégre, akiket a merénylet elkövetésével gyanúsítanak, valamennyien a csongrádi Ébredő Magyarok Egyesületének tagjai. A csongrádi ébredő egyesületnek mintegy 150 tagja van, a vezetését mintegy 10–15 fiatalember irányítja. Az ébredő vezetők közül a csongrádi rendőrség csütörtökön estig kilenc embert állított elő, akiknek a kihallgatását meg-kezdte. Az előállítottak tagadnak és semmit sem akarnak tudni a merényletről, a rendőrség azonban olyan tárgyi bizonyítékoknak van birtokában, amelyek alapján nem lesz nehéz a tetteseket rövidesen kézre keríteni. A városban nagy az izgalom. Az emberek elkeseredetten tárgyalják a galád merényletet, amelynek elkövetésével mindenki az ébredőket gyanúsítja. Az esetről jelentést tettek a belügyminiszternek is. A fővárosból több
detek-tív érkezett Csongrádra a nyomozás lefolytatása végett. A sebesültek közül többnek az állapota aggasztó. Súlyos-bítja a helyzetet, hogy a városban nincsen kórház és kevés az orvos.
Népszava, 1923. december 29.
25-RE EMELKEDETT A CSONGRÁDI