Meddig lehet még gyilkosságokra parancsot osztogatni?
A csongrádi bombamerénylet két áldozata már a teme-tőben pihen. A sötét lelkű bombabanditák megint két fiatal ártatlan életet oltottak ki. A sebesültek állapota változatlan, többnyire súlyos, kettő közülük haldoklik és nagy csoda lesz, ha megmentik őket az életnek. A nyo-mozást a jelentés szerint folytatják, anélkül, hogy eddig a fő tettesek kilétét határozottan megállapították volna.
Mintegy 70 embert állítottak eddig elő, akik közül 25-öt őrizetben tartanak. Kétségtelennek tartják, hogy a me-rénylők köztük vannak. A nyomozást ez ügyben nemcsak Csongrádon folytatják, hanem a szálak elnyúlnak Kecskemétre, Szegedre és a fővárosba is. Ez természetes, hiszen mindenki az első pillanatban tisztában volt azzal, hogy a csongrádi merénylet csak folytatása a többi gyilkosságoknak, rablásoknak, rombolásoknak és egyéb aljasságoknak, amit ebben az országban négy és fél esztendő óta űznek a „fajvédelem” cégéres gonosztevői.
Tudta és tudja mindenki, hogy nem helyi ügy a csongrádi bomba, hanem annak a titokzatos terrorbrigádnak, amely esztendők óta működik, egyik kirendeltsége működött ott, mint ahogy a többi brigádok működtek
Orgovány-ban, Kecskeméten, a fővárosban és más helyeken az
„újjáébredés” nevében. Ennek egyébként kézzelfogható dokumentuma Héjjas Iván kinevezési okmánya, amelyet az egyik gyanúsított ébredő lakásán találtak. A nagy nyomozási apparátus ellenére, a merénylő még a homály-ban bujkál és a közvélemény kíváncsian várja, hogy vajon ezúttal fölbukkan-e a titokzatos arc, és föllebben-e a fátyol a különféle brigádok és gyilkos bandák működé-séről, vagy pedig minden marad a régiben ezután is – a legközelebbi bombamerényletig. Vass miniszterelnök-helyettes131 szombati nyilatkozatában többek között azt mondja, hogy a robbanóanyagok és fegyverek illetéktelen tartására vonatkozóan az igazságügyminiszter törvény-javaslatot fog legközelebb beterjeszteni, hogy a most érvényes kihágási törvény helyett ezek súlyosabb elbírálás alá kerüljenek. Ezzel kapcsolatban megállapítjuk, hogy nem a törvényben van itt a hiba, hanem egészen máshol.
Mert, hogy egyebet ne mondjunk például, amíg munká-sokat bebörtönöztek és internáltak azért, mert úgyneve-zett kommunista iratokat találtak náluk, ugyanakkor az ekrazitgyűjtőket, akik ládaszámra tartották a lakásukon ezt a „kihágási objektumot”, szabadon engedték és ma is vígan vannak, talán újabb ekrazitot gyűjtenek az ágyuk alá, mert hát a törvény szerint csak kihágást követtek el.
131 A forrás Vass József vallás- és közoktatásügyi miniszterre és minisz-terelnök-helyettesre utal.
Higgyék el a felelős politikus urak, hogy az ilyen naivsá-gokról a közvéleménynek is megvan a maga véleménye.
Egyébként úgy véljük, hogy a sorozatos gyilkos-ságok és bombarobbanások után éppen elég volt már a nyilatkozatokból, most már tetteket szeretnénk látni, amit annyiszor beígértek. Jöjjön hát végre az a kemény megtorlás, de úgy, hogy még felelősségre nem vont vagy sokévi fegyházra ítélt gyilkosok ne járhassanak tovább szabadon és fölakasztott emberek ne támadhassanak föl ismét, hogy ez alatt a titkos fátyol alatt a „fajvédelem”
gyilkosai ne szövögethessék tovább terveiket a konszoli-dáció dicsőségére. Erről van szó.
A nyomozás: mi lesz a „brigád”-dal és parancsnokával?
A csongrádi bombamerénylet tettesei még nem kerültek meg. Ügyész, vizsgálóbíró, rendőrkapitány, a csendőrök és detektívek egész serege folytatta a nyomozást az ügyben, a galád merénylet elkövetőit azonban még min-dig nem állították a közvélemény elé. Edmin-dig 25 embert vettek őrizetbe, 25 ébredőt, brigádbeli legényt, tipikus fehérterroristákat, akiknek legnagyobb része az utóbbi esztendőkben foglalkozásszerűen űzte a „fajvédelmi”
atrocitások különböző válfajait, mindezidáig – monda-nunk sem kell – a legteljesebb szabadsággal. Az elfogot-tak között mind együtt vannak azok a sötét alakok, akik a fajvédelmi vezérek látogatása óta Csongrád város lakos-ságát terrorizálták, ablakbeveréseket, utcai igazoltatásokat
rendeztek és a gyilkolás estéjén a Magyar Király kávéház-ban várták a bombamerénylet hatását, egy részük pedig a szálló körül ólálkodva falazott gyilkos ébredőtársaiknak.
Az ébredőbanda egyébként tagad. A fogságban nagyon megcsöndesedtek a duhaj legények és akik teleszájjal uszítottak, duhajul verekedtek, romboltak, fosztogattak, most föltűnően szótlanok és az eléjük tárt bizonyítékokra a válaszuk a körömszakadtáig való tagadás. A szombaton kiadott rendőri jelentés a nyomozásról, alapjában véve semmitmondó.
Azt mondja, hogy az anyag óriási, ennyit meg ennyit dolgoznak és remélik, hogy legközelebb már tisztázzák a legújabb „fajvédelmi” gyilkolás elkövetőjének személyét. Szombaton még 8 detektív utazott Csongrád-ra, úgy hogy most már 23-an keresik a fő- és algyilkoso-kat. Hogy a kecskeméti brigád-parancsnokot előállították volna, arról még nem érkezett semmiféle jelentés. Azt mondják, hogy a pénteki házkutatások alkalmával olyan nyomokra bukkantak, amelyek szükségessé tették több körülménynek a tisztázását. Többek között az úgyneve-zett Alföldi Brigád című, Héjjas Iván-féle szerveúgyneve-zettel is tisztába akarnak jönni. Erre vonatkozóan meg kell jegyeznünk, hogy a brigád megalakulásáról annak idején mindenki tudott nemcsak Csongrádon és környéken, Kecskeméten, hanem a fővárosban is, ahonnan állambiz-tonsági megbízottak és más „fajvédelmi” terroralakulatok révén több ízben kaptak gyanús szállítmányokat, ame-lyekben kétségtelenül fegyverek, robbanószerek és ehhez
hasonló „intranzigens” harci eszközök voltak. Ilyen titokzatos szállítmányok gyakran mentek a fővárosból Csongrádra, Kecskemétre, Izsákra, Szentesre, általában az ellenforradalom véráztatta földjeire. A nyomozó hatóságok nyilatkozata szerint annyira megnövekedett az
„anyag”, hogy nemcsak Csongrádon, hanem Szegeden, Kecskeméten, sőt a fővárosban is ki kell terjeszteni az ügyben a nyomozást.
Hogyan készültek a merényletre?
Az már kétségtelennek látszott az első pillanatban, hogy szervezett ébredő fajvédelmi társaság követte el ezt a legújabb bombamerényletet is, ugyanazok a sötét alakok, akik a kurzus dicsőséges uralma alatt Orgoványtól az Erzsébetvárosi Körig, Cservenka, Somogyi, Bacsó elv-társak meggyilkolásától132 a nyomdarombolásokig és a többi bombamerényletekig minden úgynevezett atrocitás-ban részt vettek: társaság, amely foglalkozásszerűen űzte a fajvédelem véres változatait. A merénylő banda tagjai között többen vannak olyanok, akik nem csongrádi illetőségűek, hanem csupán erre az alkalomra rándultak le oda Kecskemétről, a fővárosból és egyéb helyekről, mint ahogy ezt már ők tenni szokták ilyen esetekben. Hogy a merényletet napokkal ezelőtt a legkisebb részletekig
132 Az újságíró Somogyi Béla és Bacsó Béla, a Népszava szociáldemok-rata újságíróinak különítményes tisztek általi, 1920. február 17-ei meg-gyilkolására utal.
tervezték és előkészítették, arra egész sereg bizonyíték van. Legjellemzőbb adat erre vonatkozóan egy tanárnő vallomása aki Budapestről érkezett a bálra és 10 óra tájban a Magyar Király-szállóból, ahol megszállt, át akart menni egyik ismerőséhez, hogy ott átöltözzék. A tanárnő a szálló kapuján akart kimenni, ez azonban be volt zárva.
Megzörgette a kaput, amire kívülről kissé kinyitotta valaki és akkor látta, hogy fegyveres emberek állnak a szálló kapuja előtt. Az egyik fegyveres ember ráripakodott, hogy forduljon vissza, itt nem lehet senkinek sem eltávozni. A tanárnő személyesen is ismeri az illető fegyveres embert. A nő erre a kávéházon keresztül ment haza és nem is ment el a bálba. Amint a kávéházon keresztülment, ott ültek az ismert legények, akik közül az egyik gúnyosan megjegyezte, hogy ni, az első patkány már menekül, úgy látszik, valamit megérzett. Azt is hallotta, amikor a másik azt mondotta, hogy nem kell kiengedni, a tanárnő azonban elrohant és nem is mert visszatérni. Éjfélkor azután a sötét gyilkosok elvégezték munkájukat.
Szakértői vélemény a bombáról
Loch Péter tüzérszázados, a fővárosból kiküldött bomba-szakértő, szombaton délelőtt megvizsgálta a bombát. A véleményről jegyzőkönyvet vettek föl, ezt azonban teljes részletességgel még nem ismertették a nyilvánossággal.
Amint hírlik, a bombaszakértő véleménye nagyon érdekes adatokat is tartalmaz. Egyébként a szakértő
meg-állapítása szerint a bomba német stílű kézigránát, amelynek súlya 699 gramm, felerészben ekrazittal töltve.
A bomba nyelét a tettes előzően lefűrészelte. A dobást meglehetősen közelről, föltétlenül erős embernek kellett végrehajtani, aki a bombavetésben nagyon jártas lehet;
valószínű, hogy erre a célra ki lett képezve.
Első világháborús kézigránát (amely kötegelve a harckocsik oldalpáncélját is átütötte)
Valószínű, hogy a tettes előzően valami más tárggyal betörte az ablakot és az így támadt szabad résen hajította be közvetlenül utána a bombát. Ez annál is inkább föltehető, mert a legnagyobb valószínűség szerint, ha a bomba az ablaküveghez ütődött volna, már akkor bekövetkezik a robbanás, holott ez szabályszerűen a földre esés után néhány másodperc múlva történt meg.
Szegeden – amint megírtuk – letartóztatták Török Mihály tizedest, azt az egyenruhás embert, aki közvet-lenül a merénylet előtt a bálterem ajtaját be akarta zárni.
Török vallomásáról, valamint a nála tartott házkutatás eredményéről szintén nem adtak ki semmiféle jelentést.
Amint azonban hírlik, itt is „érdekes” dolgok kerültek napvilágra. Az őrizetbe vett ébredők között négy olyan fiatalember is van, akinek a személyazonosságát eddig még nem tudták tisztázni. Valószínűnek tartják, hogy az illetők kecskemétiek vagy orgoványiak.
Nemcsak a merénylőket, a felbujtókat is keresni kell. Erre minden gondolkozás nélkül természetesen csak
az lehet a felelet, hogy a fölbujtók, azok, akiknek köszön-hető, hogy ebben az országban esztendők óta szabadon tombolnak a fehérterror legsötétebb válfajai. A hatósá-gok a csongrádi bombamerénylet közvetlen tettesének, a nyomozás eddigi adatai szerint, Bölönyi Miklóst tartják, ezt az elzüllött ébredőt, aki, mint foglalkozásnélküli csavargó, egyike a legsötétebb alakoknak és fő hang-adójuk volt a csongrádi ébredőknek. Ez az „úriember”
volt egyébként az, aki a Csongrádra lerándult „fajvédő”
képviselőket fogadta és üdvözölte. Közvetlen bűntársá-nak tartják Fülöp Andort és Sinkó Lászlót, aki közvetle-nül a merénylet után eltűnt, a csongrádi tanyákon bujkált, de szombaton elfogták és beszállították Csongrádra.
Bölönyi társai voltak még Sághy János, Héjjas Iván Alföldi Brigádjának szolgálatvezetője, Piroska István főhadnagy és Sebes István tanító. Ezt a föltevést igen súlyos bizonyítékok támasztják alá. A Belügyminisz-térium közbiztonsági osztályának vezetője, Diószeghy János, Vass miniszterelnök-helyettes utasítására szomba-ton leutazott Csongrádra, hogy az előzetes nyomozást a szegedi kerületi főkapitánnyal együtt vezesse.
A csongrádi bombamerénylet ügyében egyébként Budapesten is folytatják a nyomozást. Detektívek járják sorba azokat a helyeket, ahol a fővárosba fölránduló Duna–Tisza-közi ébredő bandák össze szoktak jönni.
Szombaton délután elzárták az összes fővárosi pálya-udvarok kijáratait és szigorú ellenőrzés alá vették a Csongrád felől érkező utasokat. A budapesti rendőrség –
amint hírlik – több ébredőt kihallgatott a csongrádi bombamerénylettel kapcsolatban.
A sebesültek
A galád merénylet két áldozatát. Nagyjános Juliannát és Wolff Sándort eltemették. Nagyjános Julianna temetése szombaton délután ment végbe. A sebesültek állapota változatlan. Krizsán József gyógyszerész és Buck ügyvéd még mindig élethalál között lebegnek. Remélik azonban, hogy ha nem jön közbe valami komplikáció, sikerül megmenteni az életüket A csongrádi orvosok a merénylet óta valósággal emberfölötti munkát végeznek. A legtöbb sebesült állapota súlyos és úgyszólván egyetlen sincs az áldozatok közül, aki könnyű sérüléssel menekült volna.
A szerteröpülő bombaszilánkok a legtöbbön sú-lyos, tépett, zúzott sebet ejtettek. A sérülésekről jegyző-könyvet vettek föl. A merénylet óta Csongrádon minden mulatságot betiltottak. A vendéglőkben és kávéházakban nem szól a zene, korán elsötétül a város, amely még mindig a sötét orgyilkosság nyomasztó hatása alatt áll. A bejelentett táncmulatságokat és összejöveteleket nem tartják meg.
VILÁG, 1923. december 30.