a) A latifundium
1867-ben élétbe lépett nagyrészt a 48-as törvén yeken alapuló
•dem okratikus alkotm ány, m ely külső jelen tkezésében egészen m áskép fest, mint a régi, d e velejéb en m égis u gyan az marad.
H ogyan lehetséges ez ?
A latifundium m egm aradt a régi háromszáz nem zetség kezében, h o g y 67 után e g y tucat zsidó és felcsepered ett paraszt is szerzett latifundium ot, nem igen változtatott a dolgon, a 40 millió hold fö ld b ő l 18 millió hold nehány ezer em ber birtokában. E zt a hatalm at am it a latifundium ok ekkora terjedelm e juttat nehány ezer család n ak e gyö n gén kap italizált országban, sem m iféle hatalom le nem g yű r
heti. A p olgárság term észetesen g yen géb b és csenevészebb, ahol m ég a kapitalizm us is csenevész, egyed ü li bold ogu lását tehát abban ke
resi, h o g y u szályh ordozója legyen a nagyuraknak. A p arasztságn ak 7 0 százaléka nincstelen, tehát kétes napszám ra szoruló szolga. A n agyp araszt kapzsi és a pap járó szalagján rövidlátó és m űveletlen, nem mer harcba szállni az urakkal, ha vo ln a is ked ve rá, nem tu d ja m iképp fo gjo n hozzá.26)
67-ben és m ég néhány éven át, kih alásig, a régi nem esek sza- szavazati jo g a i fenm aradtak. 67-ben m ég a választó közönségnek -egyharm ad részét tették. A z újonnan jo go síto tt zsid óság term észete
se n nem akart és nem mert ellenzékbe menni és mint h ajd an a ró m ai patríciusok a klienseikre, a korm án y ú g y szám íthatott a zsid ók v o k s a ira . A zé rt vo lt ellenzék is, de ez az ellen zék teljesen ugyan- e g y fából fa ra g v a az uralmon levő párttal. Mind a két csoportn ak legbensőbb hitvallása, h o g y a történelm i osztály — szemérmetes neve a kiváltságo s ren dekn ek — van h ivatva az uralomra. Ez a ,,nem zet“ . A többi csak nyom taték. V á la s z tó jo g a van a diplom ás értelm iségnek, a tisztviselő karnak, a birtokos parasztnak n eg yed telektől fö lfelé, vá ro si házak tu lajd on osain ak bizonyos cenzus esetén, iparosnak, ki legaláb b e g y legén n yel dolgozik, v a g y aki minimum 10 forint 50 kraj- -cár ad ó t fizetett, kereskedőnek ugyan ilyen cenzus m ellett stb...
Ellenben választó jo g á t nem g y a k o ro lh a tja az adóhátralékos.
íg y volt eleinte 250 ezer, később v a g y 300 ezer s mikor az -adóhátralékos p aragrafu s megszűnt, elérte a szavazatok száma a 400
^zret, de soha a Trianon előtti M agyarországon a szavazatokra jo g o s íto tta k szám a el nem érte az e g y milliót. A háború előtt alig h ala d ta
túl a félmilliót, a lak o sságn ak v a g y 5— 6 százaléka ha b iit v á la sztó jo gg a l.
H o gy ebben a választó töm egben a 18 millió h old dal rendelkező g ró f urak olyan minden mást letapodó hatalom voltak, mint a k ö zépkor legsötétebb századaiban, azt minden bővebb bizonyítás h ijján is mindenki be fo g ja látni. E bbe a parlam entbe se progresszivnek elism ert ember, szociálista m ég annál kevésbbé tudott bejutni. M eg jegyzen d ő , h o g y a m ásodik kam arában a népnek egyetlen k ép v ise
lője sem volt, csak a grófok, egyh ázfejed elm ek és a főispánok.
A latifundium annyira hordozója m aradt a közhatalom nak, h o g y a Nemzeti K aszinó e g y -e g y k á rty aa szta la körül ülő tá rsa sá g g ya k o rta a legfon tosab b országos ügyekben döntött... B uktatott v a g y em elt korm ányokat. Ez alkotm ányos, 47 évig, a háborúig tartó korszakn ak utolsó 16 évében ádáz h arcok folytak a korm án ypárt és az ellenzék között, mikor népszerüséghajhászásból az ellenzék néha igazi rad i
kális dem okratikus szólam okkal is igyekezett közönséget c sa lo g a tn i, de egészében véve elm ondhatjuk, h o g y az ellenzék és az uralm on levő párt közt velejéb en semmi különbség. P ed ig már a szervezett m unkásság és ném ileg a p arasztok is erősen kezd tek döröm bölni a rozsdás középkori kapukon, d e teljesen eredm énytelenül.
íg y m agyarázható, h o g y a parlam entárizm us és a látszó lag o s dem okrácia k ö p en yeg e alatt egész hatalm a élvezetében m eg tudott m aradni a középkori oligarchia.
P ed ig Ausztriában e század elején a császár már rászorította az országra az általán os választó jo go t. Miért tűrte M agyarországon azt, amit örökös tartom ányaiban nem tűrt?
A 67-es kiegyezésn ek volt e g y titkos k ik ö té s e : h o g y nem c sa k a had sereg vezérlete és vezén ylete illeti kizáró lag a császárt, hanem h o g y a h ad seregn ek sem m iféle dolgában nem szólhat b ele senki. A had sereg dolgáb an a parlam entnek nincs más jo g a és kö telessége, mint a kívánt vér és pénz-adót m egszavazni, de különben nincsen, beleszólása semmi kato n ai ügyben. E zért cserébe épen m aradt a la tifundium uralma, v a g y is a király h a llg a tó la g kö telezve vo lt az á lta lános választó jo g o t be nem hozni. A 67-es kiegyezésn ek ezt a tit
kos paktum át a Fehérvári G éza m inisztersége idejében nyíltan fe l
fed te a korm ány a n yilván osság előtt.
Ö sszhangban áll ezzel az a tény, h o g y mikor az évek óta obstruáló m agyar ellenzék kezd ett beleavatkozni a h ad sereg kérdéseibe, — em lékezetes az A p p o n yi A lb e rt féle nemzeti szinü portepé forradalm i
Sigye — mert a király nem akarta az ellenzéket a korm ányra eresz
teni, a császár e g y ezredessel szétkergettette a törvényhozás épüle
téb ől a parlam entet és nem parlam enti korm án yt nevezett k i a régi kom ód kasznikból kikajtatott, m egáp orod ott senkikből, — az általá
nos választó-jog egyetlen program m pontjával. A császár csak a tit
k o s paktum következm ényeit von ta le : ha ti a had sereg dolgát k a varjátok, én az általán os választó jo g g a l h ad at üzenek a latifundium uralm ának.
Nem került ennyire a d olog. Mert az ellenzék, miközben a vár
m egyeh ázákon ebura fakót kiabált, sötét hátsó lépcsőkön m egkör
n yékezte a császárt és biztosította afelől, h o g y ők még többet készek m egszavazni, mint Tiszáék. N agyo n m egijedtek, mikor a császár az .általános szavazati jo g g a l h ozakod ott elő.
A császár engedett.
Miért?
Mert őt még a másik cipő is nyom ta, nem csak a h ad sereg, h a
nem a nem zetiségi kérd és is. •
b) A nemzetiségi kérdés
A 18-ik század vég éig, helyesebben a H absburgokn ak a német birodalom ból való kiszorittatásáig nem létezett a császárnál a nem
zetiségi kérdés Mint német császárnak és a délném et állam o k szö
vetség esén ek o ly hatalm as német töm eg állott a háta m ögött, h o g y az örökös tarto m án yo k és M agyarország szlávjai és a rom ánok nem leh ettek rá veszedelm esek.
A H absburgok sohasem látta k bele népeik leikébe. Mikor a csá szár később látta, h o g y a szláv népek öntudatra ébredeztek, kap o tt az alkalm on, h o g y a nem zetiségeket fö lgerjessze a m agyar u rak ellen, h o g y az idegen paraszttal tartsa őket féken.
E zt a receptet alkalm azta a lengyel slachta ellen is M etternich -a 40-es években. M etternich lázitotta fel a len gyel parasztot a slachta ellen. Kossuth vo lt az első, aki ez ujjm uíatásban felism erte a ve szed elm et. Hisz a császár velük is ú gy tehet, h a neki ü gy tetszik.
M egkezdte tehát a h arcot a jo b b á g y sá g felszabadítása érdekében, mint a h o gy ő kifejezte: „B e kell venni a p arasztot az alkotm ány sáncaiba, h o gy az is segítsen m egvédeni az alk o tm án yt", va g yis a nem esség uralmát. U gyan ek ko r azonban nem akart hallani sem péld ául a zsidók recepciójáról — hitcikkelyeik revideálást követelte, mert a zsidók szám át s erejét lekicsin ylette.86) Mikor azonban a bécsi forradalom
á lta l m egijesztett császártól m ég felelős minisztériumot és m a g y a r h a d ü g y e t is kíván tak, V . Ferdi'nánd kén yszerűségből en gedett ugyan d e e g yid ejű leg m ozgósította a m agyar urak ellen a nem zetiségeket.
H a a m agyar urakban van kellő belátás, bölcs előrelátás, ha tiszte lik a népek jogait, kijátszhatták voln a a császárt, kibékülhettek vo ln a a nem zetiségekkel, elsősorban a rom ánokkal. Hisz a horvátokat m e g is verték, a tám adó Jelasichot kikergették az országból, a már harcban álló rom ánok p ed ig készek vo ltak a békére, mint azt B ál-
■ cescu N icolae román em igráns költő s politikus h átrah agyott levelei
b ő l látjuk.
Ez a lelkes em ber, m agyar barát, tá rg y a lt K ossuthtal s m iniszte
r é v e l g ró f B atthányi Kázm érral. V alam ikor rosszul állt a m agyarok d o lg a, K ossuth minden engedm ényre h ajlan d ó vo lt, ú gy annyira, h o g y Jancu békét kötött s e ljö tt a rom án nép vezetőivel A b ru d b a esküt tenni az eg yesség re. D e m iközben a tem plom ban a hüségesküt tették, H atván y őrn agy serege rátört az egyházban összegyülekezett rom án küldöttekre. Jancunak s néhány barátján ak sikerült lóra kapni, menekülni, Butian s D ob ra vezetők ott m aradtak, abban bízva, h o g y
■ ők már letették az esküt. D e lekaszab o lták őket is.27)
Ez május 6-án történt, de harm adnapra már újra A b ru d előtt vo lt Jancu serege a H atván y seregét lem észárolták és nem kím élték .a m agyar lakosságot sem. H atván y cseleked etét a m agyar történet
írók s a m agyar korm ány kem ényen elitélték ugyan, d e H orvát M i
h á ly enyhíteni a k a rja a d o lgo t avval, h o g y H atván y csin yje m ég a fegyverszün eti tá rg y a lá so k előtt történt. Ez téves. A z alkudozások már le vo ltak zárva, a frigykötésre és a hüségesküre jö ttek el. E g y hét múltán persze ism ét negyvenezer em ber állott Jancu parancsa alatt.
D e a b éketárg yaláso k később is fo ly ta k . E rd élyben újra rosszul á llt a m agyarok d o lg a s Bálcescu azt Írja, hogy K ossuth a ko n fö
deráció id eálját teljesen e lfo g ad ja , sőt e g y román légió szervezését is örömmel látja. Minden, amit a m agyarok akarnak, csak annyi, h o gy a diplom ácia n yelve m agyar legyen, de a m egyékben és a vallásban minden nemzet a saját n yelvét használhassa. A diplom ácia m agyar n yel/ét a románok sem ellenezték.
D e m indebből m ég sem lett semmi, mert időközben a m agyar fe gy ve re k diadalm asan nyom ultak elő egész O rsováig, K om árom ot felm en tették s B udavára kivételével az ország a kezükben volt. E kkor azon b an B atthányi már csak annyit akar m egadni, am ennyi azelőtt
is m egvolt: szab ad n yelvh aszn álatot egyh ázban , iskolában és a k ö z
ségben. M ikor Bálcescu régibb ‘ ígéretére em lékezteti, fő leg arra*
h o g y a m egyében is m egengedi a szabad nyelvhasználatot, e z t a választ k a p ja : „Q u, ils p reférent perir plutöt, que de se suicider."' Inkább elpusztulnak sem h ogy ön gyilkosságot kövessen ek el.
M ihelyt ü gye jó l áll, ön gyilkosságn ak nevezi a n yelvhaszná
lat m egen ged ését ! S zegén y Bálcescu, erre a kiálltásra f a k a d : „Sup rem ácia és dem okrácia nem társulhatnak. H a M agyarország m eg a k arja őrizni a ssuprem áciát, arisztokratának s elnyom ónak kell maradnia,, v a g y is m eg kell m aradnia a császár szövetségében , de h a szab ad dem okrata akar lenni, kezet kell nyújtania 9 m illió rom ánnak,, m ely mind d em o krata/1
Kossuth csak az em igráció nyom orúságaiban jö tt tudatára, h o g y B álcescunak iga za van, de már akkor késő volt.
D e okult a császár is, ő sem akart szabad n épeket s ezért k e l
lett az ódium ot viselnie 48 után. Mikor K ön iggraetz kén yszeritette, h o g y a m agyar u rakkal béküljön, rá bízta hát a m agyarokra, hogy- ők legyen ek a porkolábjai a nem zetiségeknek. Jártasabbak is v o lta k a praktikákban s h ad d viseljék ők az egész ódiumot. Ezért engedett.
1906-ban a koalíciónak, ezért állott el attól a szándékától, h o gy á l
talános választó jo g legyen, mert ebben az esetben nem lett voln a képes a m agyar oligarchia továb b ra is igában tartania a nem zetisé
geket. A usztria p é ld á ja azt m utatta, h ogy az általános választójog:
a nem zetiségek hatalom ra juttatását jelenti.
Nem is volt a m agyar uralkodó osztálynak erősebb argum en
tuma az általános választó jo g ellen, mint az az érvelés, h o g y ez a nem zetiségek felszabadítását jelentené s azért lett minden m ag yarn ak hazátlan bitang a neve, aki az általános választó jo go t követelte. Igjr játszott össze latifundium s nem zetiség arra, h o gy, a dem okratikus form ák d acára is m egm aradt a g ró f uraknak kizáró lago s uralma, mindmáig.
A z októberi forradalom nak tán lett volna alkalm a a latifun d i
umot haladéktalanul felosztani és ig y a forradalom dicsőségesebben,, diadalm asan fu tja m eg a p ályáját s ma talán már szab ad lenne a a m agyar nép. Elm ulasztotta a latifundium feld arabolását s e mulasz
tás nyom án ma is m ég a gró fo ké a hatalom . A z igaz, h o g y a n a g y
hatalm ak szinte érthetetlen rövidlátással kétszeresen ellenséges han gulattal vo lt a forradalm as országok iránt.
A z ellenforradalm i kurzus vérben s terrorban született, a g r ó f
urak m aguk sem hitték, h o g y feltám adhatnak. É s a győztes hatalm ak ilyen m eg olyan segítsége nélkül bizon y talán soha vissza nem jut*
nak. D e akkoriban ked veseb b vo lt e g y ellenforradalm i íark asfalk a , mint e g y nyáj békés bárány. E g y m indenre kész kis csoport kerítette a hatalm at a kezébe, bűnökkel, g yilo kkal, a bitók egész erdejével, töm löccel. A z urak eleinte fin yásko d tak , d e éve k folyam án a g ró f urak Bethlen István vezetése alatt szépen elhelyezked tek a m artalóc erkölcsüek helyein. M ost sincsenek bent a korm ányban, de G öm bösék
m égis az ő sáfárjaik.
E hadtól csak úgy lehet felszabadítani a m agyar népet és e m edencében a békét m eggyökeresiten i, ha a latifundium feld arabolás a lá kerül.