i
H a elfogulatlanul boncoló k és alá vesszük a m agyar p roblém át, arra az eredm ényre jutunk, h ogy m agyar problém a v a ló já b an nincs, legfeljeb b a m agyar latifundium nak, a m ágnás uralomnak van s le
h et problém ája.
M agyarország ép ugy szenved a válság alatt, mint minden más ország és nem lehet józan ésszel állítani, h o g y a válság megszűnnék, az ország gazd asági helyzete m eggyógyulna bárm ily mérvű revíziótól..
S ő t az ellenkezője m ég inkább lehetséges. Hisz ha az ország m eg
csonkítása okozná a válságos gazd asági h elyzetet, akkor a m eg nem csonkított, sőt m ég m eg is növelt országok gazd asá gi helyzetét egész
ségesn ek, b etegség híján valón ak kellene tartanunk. M ég azt lehetne talán inkább mondani, h o g y a kisebb országok kevésbbé szen ved n ek a válság alatt, fő leg a lefegyverzett országok, kiknek a háztartását nem terheli a h ad ügyi költségvetés.
A z igaz, h o g y M agyarország titokban és p alásto lva arán ytala
nul n agy összeget könyvelt el titkos had ifelszerelésre, de erre semm i sem kényszeritette, nem is volt szüksége rá. Nem fen yegette senki a határait. H o gy azonban igazán erre a célra lettek-e fordítva a sú
lyo s milliók, az elkönyvelés d acára kétes m arad, valóbbszinü, h o g y ez összegeken igazában az uralkodó klikk — köznyelven a kurzus — tartotta zsoldban am a mohó csap atokat, m elyek nélkül ez a kurzus- nem tarthatta volna m agát korm ányon. A béke első éveiben a kitar
to tt se gé ly csa p ato k különítmények, v a g y is fe g y ve re s m agánsereg je l
legével bírtak, később mindmáig bürokrata naplopó munkátlan töm e
g e k zsoldban tartása, m elyek a közélet minden pozíciójának az elfo g lalása nyom án részint hivatalnoki, részint társadalm i szervezetek fo r
m ájában véd ik a hatalm on lévő klikket. Ez a klikk a kurzus elején a turbulens elem ek kép viselete volt, ma azonban a hatalom igazi h a szon élvezője a latifundium , a nagybirtoku m ágnások. E zsoldos csa
p a to k vezérkara a T E S Z , a T ársad alm i E gyesületek Szövetsége.
E ze k a különítm ények, helyesebben álcázott csap a to k a d o lgu k a t ép o ly jó l s fegyelm ezetten végzik, akár a német S. A . és S. S.
csap ato k. Ez kész had sereg, talán ez lenne a legh elyeseb b jellem zésük, h o g y m egtöltött kád erek, de a harctéren bizonyára kevésbbé d iadalm asokn ak fogn ak bizonyulni, mint a békében a kurzus v é d e l
m ében.
A revízió egyetlen haszna csak az lehetne, h o g y a hatalm on levő kurzus egyid ő re m egerősödnék a hatalom ban. A m agyar nép a revízióval semmit sem nyerhetne, sem a m agyar g azd aság, a 300 g ró fo k han gzatos, nemzeti és exaltált je lszav a k k a l hód ítják a kö zö n séget, m elyek mind abban a reírainben csendülnek ki, h o g y minden b a jb ó l az eg yetlen m entség a revízió. O ly kétségb eesett a h elyzet, h o g y a revízió az utolsó szalm aszálnak tetszik, am elyik m eneküléssel kecsegtet. V a n kis része a p olgárságn ak, m ely elhiszi ezt, a túlnyom ó része nem is hiszi csak ismétli, részint mert eg yé b m ondanivalója és rem én ysége úgy sincs, részben p ed ig azért, mert igy m ásokat akar o lya n hitre szuggerálni, am ely iránt ő m aga sem fogékony.
A revízió ígérete üzleti a la p ja ú gy a kurzusnak, mint a 300 grófn ak, ú gy a fuldoklókn ak, mint a szabadúszóknak.
V an n ak sokan, talán a n a g y többség, aki ebben az üzleti a la p b a n nem igen hisz, sőt egyen esen hum bugnak tartja. A nincstelen parasztság, a nép n agyob b fele tu d ja jól, h o g y elveszített területek visszacsatolása nem javith at az ő helyzetén, az értelm iség körében p ed ig szám osán vannak, akik ma már belátják, h o gy csak az u tód
állam okkal való gazd asá gi bensőséges viszon y lendíthet az em berek s az ország sorsán, de ezt a vélem én yét nem meri s nem tu d ja ki
fejezésre juttatni senki. A z ilyen kijelentés könnyen nem zetgyalázási, v a g y más névbe bujtatott hazaárulási pert vonhat a n yakáb a. D e h a m ég m eg is szabaduln a az illető a pertől, a terror u gyan csak a nyom ába vetné m agát, mert a kitartottak, a T E S Z g árd ája, a tanuló ifjúság, a külön féle szervezetekbe bujtatott kiszolgált tisztek,
különit-m ényi elekülönit-m ek agyon terrorizáln ak különit-minden ellenvélekülönit-m ényt. íg y az egész m agyar sajtó b an m ég csak kom binative sem lehet fölvetni a kérd ést, h o gy talán nem okos d o lo g ép a revíziótól várni minden üdvösséget. A zo k is, akiket immunitás véd, nézetüket csak virágn yel
ven merik kifejezésre juttatni. V a n nehány em ber, aki megmeri mon
dani, h o g y francia orientáció hive. A francia orientáció hive virá g nyelven azt jelenti, h o g y nem követeli a revíziót. A n a g y indusztria szintén a francia orientáció hive, legalább is a G yáro so k O rszágos Szövetségének a vezérem bere, nyíltan harcol a francia orientációért.
E zek látják, h o g y a revízió igazában csak a latifundium osoknak az üzleti a la p ja .
V alam ig ugyanis a latifundium napirenden tu d ja tartani a re
vízió kérdését, ad d ig van mód a m agyar sa jk á t valam ikép valam ely n agyh atalo m páncélosához kötni. Ez az értelm e az olasz szövetség keresésének. A m agyar legén yek vérének az ára ; az olasz politikai érd ekeltség által m egvásárolandó latifundium on term ett búza (mert hisz csak a latifundium on term ett búza exportképes), O laszország u gy a n nem ad s nem adh at nagyobb árt a m agyar búzáért sem, mint am ennyiért az am erikai M anhattan búzát e g y európai kikötőben m egkap h atja, de a m agyar alkotm ány ép arra való , h o g y az exportra kerülő tiz millió m éterm ázsára ráfizessen az ország v a g y száz millió p en gőt a g ró f urak kedvéért, amint arra alább m ég rám utatok.
V a g y is a m agyar „n em zet11 szillogizm usa a következőkép h an g zik : (ha el nem felejtjük, h o g y nemzet és latifundium egym ást fedő fogalm ak) A nemzet szereti a h azáját s ig y a nem zet k ö veteli a r e víziót. A nemzet e n agy áld ozatos hazaszeretetéért m egérdem li tehát, h o g y évenként száz millió pengőt fizessen neki a haza. H azaáruló h át mindenki, ki nem lelkesed ik a revízióért. H a lanyhulni kezd a lelkesed és, újra buzgalm at injekcióznak be, valam ig újra napirendre kerül a revízió kérdése, az em berek újra hittel teln ek el, a revízió rem ényében uj hitelt ad n ak egym ásnak, néha m ég n a gyo b b acsk a d á - rid óra is telik a hitelből.
Minden jó zan eszü em bernek be kell látni, h o g y h a m egoldást az ed d ig erőszakolt m ód nem hozott, más m egoldási m ódokon kell az elm ét járatni. D e m inthogy a m agyar politika nem azon já ra tja az elm éjét, nem azt m érlegeli, h o g y ha a revízió nem lehetséges, nem leketne-é találni más m ód ját a m egoldásnak, hanem azon, h o g y mikép tartható fenn s biztosítható a latifundium uralm a a jöved őben is, term észetes, h o g y a revízió gon d olatáh oz mint egy büvigéhez van
hozzákötve, mert arra, h ogy a latifundium uralm a fenm aradjon, ig a zán nem gon dolható el más m egoldás. íg y aztán a m agyar p o litika szinte pathologikus csökön yösséggel van kö tve ehhez a cövekhez.
Mert az ma már a kis antant utolsó n yilatkozatai s intézkedései tan ú sága szerint kétségtelennek fo gad an d ó el, h o gy a revízió h áb o rút jelent, a kis antant el van szánva végkim erülésig ragaszkodn i szerzem ényéhez. H áborúba p ed ig m elyik n agyhatalom fo g bele k e z deni a m agyar kurzus ked véért ? B izonyára egyik sem. Mi hát a m a
g y a r kurzus egyetlen lehető rem én ysége ? H o gy valam ely más kér
désben kitör e g y uj világháború és ebben a k a d m ajd valam elyik fél, aki m egigéri a m agyar reviziót — győzelem esetére.
L eh et józan fővel ilyen kockázatba belém enni f A kin ek a szem e s lelke előtt csak a m agyar nép ja v a lebeg, b izon yára nem ó h a jtja kockára tenni népe létét s e lh a g yv a ezt az igézetes jelszót, keresn é a m ódját, m ilyen más utón lehet teljes v a g y részleges kárpótlást kapni. D e h o gy a m agyar uralom o ly csökönyösen ragaszkodik a revízióhoz, h olott nyilvánvaló, h o g y ez csak háború árán érhető el, ép azt bizon yítja, h o g y a m agyar kurzus részéről a küzdelem csupán azért fo lyik , h o g y a latifundium uralm a a jövőre is m egerősittessék.
M agyarország vo lt már egyszer ig y d arabokra v a g d a lv a : M ohács után, de akkor a vész nyom án föltám adt a lelkiism eret. A k i szóhoz jutott, aki tollat tudott forgatni, mind beism erte, h o g y a veszed el
met bűneik sodorták a fejü k fölé. M inden rom lásnak az oko zó ja az elkövetett bűnök lajstrom a, vezekeln i kell tehát, jóvátenni amit lehet.
M e g té rn i! E bünbánat h an gulatában született m eg a reform áció, az osztályönzés bűntudata, az első m agyar dem okrácia és liberálizmus.
E z vitte a le g jo b b a k a t a Bocskay p ártjára, ez igyekezett a parasz.
tón segíteni, ez igyekezett e g y szab ad birtokos parasztosztályt léte
síteni. E kor irodalm a nagyrészt alacson y fokán állott a m űvészies
ségnek, de m egkapó és m egrendítő az erkölcsi em elkedettsége és önvádló szigora nyom án.
M indebből a mai m agyar tra géd ia nyom án semmi sem vo lt ész
lelhető. H o gy M agyarországon nem nyilatkozh atott m eg ilyesm i, köny- nyen m agyarázható: volt cenzúra van m ost is, a nem zetgyalázási p a ra g rafus o ly rugalm as, a töm egek lelkiism erete annyira m ég rugalm a
sabb, h o g y az őszinte szó életveszélyes. C sak az utódállam okbeli m agyar sajtó nyilatkozhatott voln a m eg e tekintetben teljes szab a d ság g a l. D e ennek egyéb en járt az esze.
II
A z 1525 utáni n a g y bünlajstrom velejéb en ugyanaz, mint az 1918-as évek u tá n i: A z ország term őföldének felénél n agyobb része néhány nem zetség birtokában, a nép rab szolgásitva és ez a néhány úri nem zetség nevezi m agát nem zetnek és bánik el az ország minden dolgával, mintha ez a sa já t m ajo rsága lenne. A X X . században ez az oligarchikus egyeduralom ném ileg el van leplezve, de azért vele
jében a m egváltozott form ák alatt ugyan az m aradt. A z urak rid eg osztályönzése kiszívta az életerőt a paraszt csontjaiból és e g y k a szinói kártyaszob a falai között elférő kisd ed társaság m ég m indig elé g , h o g y az ország legfontosabb ügyeiben döntsön.
E lgon d olh ató m ekkora volt ezeknek az uraknak felháborodása am iatt, h o g y a nép mert itt forradalom ra gondolni, — mert a gon
dolaton túl nem jutott, hisz ez a forradalom egyetlen holdnyi terü
letet nem fo glalt el az ország művelés alatt levő területéből. D e m aga a szándék rettenetes m egtorlást érdem elt. N égyszáz évvel azelőtt tüzes trónon sütötték íélan go lo sra a parasztvezért és kiéheztetett cim
boráival étették m eg húsát m ég eleven tetem éről, 1919-ben p ed ig a háborúban h iénákká vad u lt em berbestiák tízezreit eresztették a lá
zad ókra.
A m ágnás urak zöm ét mintha valam i bűntudat ülte volna m eg,
— engedte a terrort dühöngeni, anélkül, h o g y a felelősséget a k a rta v a g y merte volna érte vállalni.
A forradalm ak után uralomra került kurzus első alakulatai és reprezentánsai olyan elem ek voltak, h o g y nem tekin tették ezeket a nem zet hivatott és méltó képviseletének. A történelm i osztály eleinte húzódott is e terrorisztikus elem ektől, de később lassankint elfo g ad ta s a m aga ja v á ra szentesítette a létesített viszon yokat és abból lehe
tőség szerint hasznot is húzott. Eleinte mintha élt volna az em berek
ben valam i hom ályos érzés, h o g y e visszahúzódó köröket lelki is raeret- furdalás bántja, de mikor később szó nélkül odaültek az asztalhoz, am elyet am a turbulensek terítettek, n yilván való lett, h o g y téves e nézet, itt senkinek se jutót eszébe lelkiism eretfurdalást érezni.
D e hátha nem is vo lt vétk e ? V o lt.
A H absburg uralom igazában már szégy en fo ltja volt a XIX. szá
zad n a k és Európának, szinte úgy festett, mint a török szüli ánság a múlt század utolsó évtizedeiben. Sem az uralkodó, sem a korm ányzó férfiak, sem a korm ányzott népek nem hittek jövőjében . V a la h o g y ú gy taksálták m agukat, mint a katán gkorót, am elyiket ide fújt e g y
szél, míg e g y másik ked vezőbb ináén to va fo g ja m ajd fújni. E g y m i n d e n ü t t h o n o s , d e s e h o l s e m o t t h o n o s ném et eredetű uralkodóház, am elyből kiveszett a ném et érzés, 9 millió német m ellett 25 millió id egen .
Ehhez a m aghoz rag a d t a m agyar korona 20.5 millió lak o ssal, m elyek közt 9.5 m agyar és 11 millió id egen nem zetiség. E z a m o
narchia igazáb an senki h azája, mert akinek a szülőföldje, annak jo g a nincs ott, akinek jo g a van ott, annak nem a szülőföldje. E g y gali- m athias-birodalom , m elyet sem a közös érzés, de m ég csak közös érdek sem, hanem csupán e g y közös, d e m indegyik népnek és félnek id egen h ad sereg kap csa köt e g y b e . A m ellett nem katon ai állam , mert hiszen nem h o g y hódításra, d e m ég véd ekezésre sem képes.
Igazán csak a paralizis óvta m eg-a teljes dialízistől. A had sereg lévén egyetlen összetartó abroncsa e heterogén konglom erátum nak, már ez m agában véve erkölcstelen és a bűnözés állap o ta.
Ilyen h ad seregre alapított állam közösségben kényszerüleg beáll eg ye s nem zeteknek alárendeltsége, elszolgásitása va g yis a politikai, g azd asá gi s kulturális elnyom ás. íg y állott be A usztriában. Előbb a ném et hegem ónia a lá vetette a cseheket, len gyeleket, olaszokat, szlovéneket, később a politikai jo go k egyen lősítése nyom án az álta
lános választó jo g form ájában, olyan feszültségekkel terhes anarchikus atm oszféra keletkezett, m ely már a világháború előtt is p o zd o rjává törte volna ezt a ren geteg pandoraszelencét a m aga ellenirányú benső f e szültségeivel, ha nincs ott ellensúlyozóul M agyarország. A usztria tarto tta fenn M agyarországot, viszont M agyarország tám asztotta meg Ausztriát.
A múlt tragikum a kényszeritette b elé M agyarországot a háborúba.
Igazában latifundium uralm áért fo lyt ez a háború.
Mert semmi e g yeb et nem nyerhetett általa, csak a latifundium fenm aradását.
N agy bűn volt a háború. Nem volt abban a m agyar népnek semmi keresni v a g y nyerni va ló ja . T isza István egyike volt am a ke
veseknek, k ik tu dták, h o gy a háború M agyarországra nézve csak verességgel végződhetik, ezt a vélem én yét a császár előtt őszintén ki is fejtette, de midőn látta, h o g y az udvar m égis ragaszk o d ik a h á borúhoz, en ged ett és m érhetetlen balsorsba sodorta az országot. V i
lágo s ennek a m agyarázata : Mig a császárral össhangban áll a m a g y a r oligarchia, a d d ig a császár m egtám ogatja a paraszt feletti uralm ában és biztosítja a latifundium b ékés birtokát. H a azonban ellentétbe kerül a császárral, úgy m ajd elbánik az a m agyar
slach-tá v a l úgy, ahogy a 40-es években elbánt a len g yel slachslach-tával. A császár is tudta a latifundium uralm ának e lle n sze ré t: F ö ld o sztás és általán os választó jo g. A m a dilemma előtt tehát, h o g y az ország és nép m aradjon-é meg, v a g y a latifundium uralma, T isza István inkább a vesztes háborúba d o b ta népét és országát, h o g y ennek az árán n yer
tes legyen a latifundium .
A világháború csak azt törte teh át szét, ami elkárh oztatva, széttörésre érett volt. Em iatt senkinek a világonjnem jutn a eszébe eg y zo kszót sem elejteni és azt hiszem közhahotát idézne elő, ha egyszer csak e g y osztrák korm án y felállan a és a békereviziót avval a p ro g ram m al követelné, h o gy ad ják vissza Galíciát, C sehországot, K rajn át, Isztriát. Boszniát, stb. P edig ilyen ausztriai igény m ég tán m egokoltabb lenne, mint a m agyar. Hiszen A usztriában a ném et hegem ónia régen m egszűnt és ebbe a ném etek m aguk is belen yugodtak. A német h egem ó
nia megszűnte óta p ed ig elég volt abroncsul a császár és had sereg és nem k e lle tt, mint M agyarországon, az abroncson belül élő nem zeteket kü-
lön-külön elnyom ni. P edig láttuk M agyarországon , h o g y a nem zetisé
g e k csak úgy vo lta k pórázon tarthatók, h a nem csak az id egen eket, hanem a m agyar népet is m egfosztották a politikai jo go k tó l. H ogy a nem zetiségeket féken tartsák, a latifundium ot, va g yis a gazd asági ki
zsákm án yolás rendszerét a politikai kizsákm ányolás rendszerével együ tt k e lle tt fenntartani.
III.
Nem dicsőítem a békem üvet, nagyon sok m ohóság zavarta ott a tisztánlátást és bölcs m egfontolást, de azért fölvethető a kérdés, v a jo n mikép lehetett volna jobb an m egoldani a békemü problém áját.
L ehetett volna-e m agyar térképet úgy hagyni, a h o gy volt ? Lehetetlen. A szerbek, rom ánok m ár vo ltakép en 1848-tól á llta k részin t nyílt harcban, részint passzív rezisztenciában M agyaro rszággal szem ben. E zek m ég m indig jobb an szerették az osztrák császárt, mint a m agyar királyt, a m agyar oligarch iával kevésbb é tu d tak m egbé
kélni, mint az ausztriai császárral. H a a békem ü épen h a g y ja a ma
g y a r térképet, de M agyarország tám asztékát a H absburgot k iv á g ja alóla, M agyarország fölötte végzetes dan aida aján d ékot kap o tt volna, mert a 9 és fél millió m agyar nem lett voln a képes m egtartani h a
talm a alatt 11 m illiónyi idegen népet. Hisz 48-ban alig volt képes a horvátokkal, szerbekkel és rom ánokkal m egküzdeni, holott nem csak .a jo b b á g y i terhek alól felszabadított m agyar p arasztság állt od a te l
jes önfeláldozásra kész lelkesed éssel a m agyarság oldalára, de a tótok és ném etek is.
íg y hatalm as erőfeszítéssel m égis csak m egcseleked te, de nem szabad szem elöl téveszteni, h o g y a m agyarság 48 bán csak az or
szág lakóival állott szemben. Á m d e h a a háború után az egész terüle
tet m egtarthatta volna, ú gy a m ag yarság nem csak vo lt nem zetiségei
vel, hanem Szerbia, Rom ánia, régen fennálló állam ok nép eivel is é s alkalm asint a cseh történelmi országok népével is h arcb a kerü lt volna. A helyzet e tekintetben Trianon ó ta sem változott. H a ma visz- szakapn á az egész elvesztett területet és vele 1 1 m illió id egen nem zetet, nem birná s nem is rem élhetné, h ogy csak e g y esztend eig i s m egtartja őket a m aga erejéből, h acsak az osztrák mankó h elyett valam i más n agyhatalm at — például O laszországot nem kap n á m e g uj m ankónak.
A régi térképet tehát lehetetlen vo lt m eghagyni, mert ez első- sorban a m agyarság pusztulását idézte volna elő.
Ezt a robbanó aknát nem lehetett ig y hagyni. A H absburg h a
talom szintén rászolgált, akár T örökország a „b e te g em ber" címére..
A török b eteg em ber véd te m eg az utolsó évszázadban a H ab sb urg birodalm at. A török betegebb em bernek látszott, mint A usztria, a nem zetiségek teh át először ezt kezd ték morzsolni. D e világo s volt*, h o gy m ihelyt a törököt p o zd o rjává m orzsolják, rájön a sor az ausz
triai b eteg emberre. H a előbb végeztek voln a T örökországgal, ú g y H absburgot már előbb éri el a nemezis.
Jó lelkiism erettel arra sem lehett hivatkozni, h o g y Szent István, koronája országai történelmi fejlőd és eredm énye, m ely szan kcióját önm agában h ordja, mert hisz nem erőszak létesítette, hanem ezer éven át term észetes etők tartották fenn. Ez nem feiel meg a valóságnak..
M ég h a nem is erőszak létesítette és nem is hódításon alapulna, M o
hács után ez a történelmi fejlem én y caía to k r 1 tépetödötr. A m ag y ar uralkodó osztály, a „nem zet" nem volt képes öbbé összetartani e z t a történelmi fejlem ényt, hanem a már ism erten m egállapo d ások szel
lem ében az osztrák császár, helyesebben az osztrák ái m ádia védelme- a lá helyezte.
A m agyar birodalom m egszűnt és b eled ag a d t a H absburg b i
rodalom ba, az összeforradás h elyén csak a nemesi osztály, a „nem zet" m aradt m eg é ősdi gyanánt. A m agyar uralkodó osztály nevez
hette m agát külön országnak, önálló és független állam nak, de m ég az alkotm ányos időszakban is csupán helyiszerve vo lt a különben is.
fu ra szerkezetű H absburg birodalom nak. Igazában m ég tartom án y n é v gyan án t sem m aradt együtt az egész M agyarország, mert hisz E rd é ly külön állam lett, külön név alatt és külön tartom ány m aradt
;még a török kikergetése után is — 68-ig.
M agyarország vezető politikusa és korm ányelnöke tisztán látta a világháború előtt a helyzetet s előre látta a vereséget. V o lt m ódja keresni a lehetőséget, h o g y M agyarország végzetét különválassza a H absburgok végzetétől, de ezt elm ulasztotta m egcselekedni.
Lám a csehek, h a tétovázva is — m egtalálták a m ódját, mikép menekülhetnek a H absburgok végzetétől, mert — szab ad ságu kat k e resték . A m agyar o ligarch ia nem akart a H absburgok végzetétől m e
nekülni, mert nem szab ad ságot, hanem a m ódot kereste, h o g y to váb b ra ig á b a tartsa, ha mást nem is, legaláb b a m agyar népet
nekülni, mert nem szab ad ságot, hanem a m ódot kereste, h o g y to váb b ra ig á b a tartsa, ha mást nem is, legaláb b a m agyar népet