Magyarország helye a középkori Európában

Milyen helyet foglalt el a magyar királyság a kontinens országainak hierarchiájában?

Az előző fejezetben számba vett mintegy másfélszáz, érdemi magyar információkat tartalmazó forrás, forráscsoport többsége nem ad határozott választ e kérdésre. Kitartó olvasással rábukkanhatunk egy-egy olyan mondatra, néha csupán egy jelzőre, amely Magyarország komoly presztízsére utal, ezek a mondatok, kifejezések azonban nem állnak össze rendszerré.

Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy úgy ítéljük meg, amikor például a 13.

századi itáliai trubadúrköltő, Giacomino Pugliense a következő szavakkal siratta meghalt kedvesét: „Ha enyém volna a magyar királyság / Görögországgal, a német földdel, egész Franciaországig / és Szent Szófia nagy kincstára / az sem pótolna ekkora veszteséget.” – soraival ékes bizonyítékát adta Magyarország korabeli kiemelkedő dél-itáliai tekintélyének.⁵⁰⁶ Versében a legnagyobb országokkal, a Német-Római és a Bizánci Birodalommal, illetve Franciaországgal helyezte egy szintre Magyarországot – de mennyire lehetett általános Giacomino Pugliense rímbe szedett vélekedése? „Magyarország területe nagy és hatalma mérhetetlen” – olvashatjuk a 14. század elején, Csehországban írt udvari krónika, a Chronicon Aulae regiae szerzőjének véleményét. A Magyarországot dicsőítő sorokat azonban a szerző

506 „Se fosse mio ’l reame d’Ungaria / Con Greza e Lamagna infino in Franza / Lo gran tesoro di Santa Sofia / Non poria ristorar si gran perdanza…” – a költemény teljes szövegét lásd http:

wikisource.org/wiki/Morte,_perchè_m'ài_fatta_sì_gran_guerra (letöltés: 2012. május 9.)

azoknak a magyar követeknek a szájába adta, akik 1301-ben az ifjú Vencelt meghívták a magyar trónra.⁵⁰⁷ Valóban elhangzottak ezek a szavak, vagy csupán a trónajánlat értékét voltak hivatva emelni?

Magyarország középkori tekintélyét a legmegbízhatóbban olyan forrásokkal tudnánk alátámasztani, amelyek különböző okokból felsorolják a kontinens országait. 1434-ben például a kasztíliai uralkodó, II. János compostelai zarándoklatra invitálta Európa népeit. Az erről kiállított oklevélben Franciaország, Itália és Németország került az élre, Magyarország negyedikként került a felsorolásba. Néhány évtizeddel később, 1479-ben egy hasonló felhívásban egy hellyel Anglia mögött, az ötödik helyre „visszacsúszva”, de továbbra is a legjelentősebb országok közt szerepelt.⁵⁰⁸ Más ország és más időpont: 1501-ben a velencei köztársaság intézett levelet az összes keresztény államhoz, amelyben beszámolt a Peloponnészoszi-félszigeten fekvő, stratégiai jelentőségű erőd, Modon elvesztéséről. A tudósítás címzettjei közt az első helyen a német-római császár, második-harmadikként a francia és a spanyol király szerepelt; a magyar uralkodó ezúttal is előkelő helyen, negyedikként került a címlistára, megelőzve Európa összes többi uralkodóját.⁵⁰⁹ A compostelai felhívás sorrendjében azonban nem csak az országok hierarchiája, de az a körülmény is fontos szerepet játszott, mely országokból látogatták a legtöbben a kegyhelyet, a velencei levél címzettjeinél pedig a megszokott sorrend mellett figyelembe vették azt is, mely országok számára jelentette a legnagyobb veszélyt az újabb török hódítás. Az európai országokat illetve uralkodóikat különböző okokból rangsoroló források tehát korántsem csak az adott országok tekintélyét tükrözik, a sorrendet számos egyéb indok befolyásolhatta.

Amennyiben tehát Magyarország egykorú megítélését akarjuk megismerni, olyan forrást-forrásokat kell választanunk, amely magában hordozza a más országokkal való összehasonlítás lehetőségét. Kevés ilyen forrással rendelkezünk, de szerencsére akad néhány;

közülük azt a három forrást választottam, amely jelenleg erre a célra leginkább alkalmas. Első forrásunk a középkori térképek egy speciális, jól körülhatárolható – és eddig történeti vizsgálat céljára nem használt – csoportja, az úgynevezett T-O térképek, ahol maga a tény,

507 „Lata est Ungarie terra ac ipsius potencia minime mensurata” – CFH I. 499. A követek szónoklatának következő mondata szerint – fokozva a „nagyságot” – a korábbi magyar királyok csaknem egész Németország fölött zsarnoki hatalommal uralkodtak. (Reges enim Ungarie, qui ante nos fuerunt, per totam fere Germaniam tyrannidem exercentes longe dominati sunt.” – uo.)

508 LUIS VÁZQUEZ DE PARGA – JOSÉ MARIA LACARRA – JUAN URIA RÍU: Las peregrinaciones a Santiago de Compostela. Madrid, 1948-1949. I. 99-100.

509

mely országok kerültek (és mely országok nem) a térképek lapjaira, jelzi az országok ismertségét és elismertségét. A második forrás, Kelet-Európa 14. század eleji leírása, a Descriptio Europae Orientalis a magyar történészek előtt jóval ismertebb, használata azonban általában kimerül néhány magyar vonatkozású mondatának idézésében, noha szerzője az egész térséget ismerteti, ráadásul minden országot azonos szempontok szerint. Harmadik forrásként Aeneas Sylvius Piccolomini többször említett De Europája kívánkozott a válogatásba, amely az egész kontinens leírásával lehetőséget biztosít egyrészt annak megismeréséhez, hogy látta Aeneas Sylvius Magyarország helyét a 15. század második felének Európájában, másrészt hogy történt-e e téren változás a Descriptio megírását követő másfél évszázadban.

Magyarország a T-O térképeken

„A világ formája” – ekként definiálta a középkor sajátos térképét, az úgynevezett mappa mundit az egyik leghíresebb térkép, az ebstorfi mappa keretfelirata.⁵¹⁰ A mappa az egykorú definíció szerint egyszerre nyújtott segítséget a valós és a spirituális utazáshoz, egyetlen lapon biztosítva áttekinthető földrajzi ismereteket, gazdag enciklopédikus ismeretanyagot, valamint a szellemi fejlődést ösztönző gondolatokat.⁵¹¹

Egy kör, amelyet belül egy T-betűre emlékeztető, folyókat szimbolizáló vastag vonal oszt részre: a T vízszintes szára fölött Ázsia, a függőleges szártól balra Európa, jobbra Afrika felirat olvasható – ez az egyszerű, ám jellegzetes ábra az úgynevezett T-O térképek alaptípusa. A három – akkor ismert – kontinenst az óceán gyűrűje vette körül, s mint ahogy azt a T-forma is jelzi, Ázsia egyedül foglalta el a kör felső felét, Európának és Afrikának egy-egy negy-egyed cikkely jutott.⁵¹² A térképek jelentős része azonban nem csupán a három

510 „Mappa dicitur forma, inde est mappa mundi id est forma mundi.” A felirat a térkép mellett, felül, a Krisztus fejtől balra olvasható. A mappa, amelyet ma már csak másolatok alapján vizsgálhatunk, a második világháború idején, 1943-ban elpusztult. Legfrissebb kritikai kiadása: Die Ebstorfer Weltkarte. Kommentierte Neuausgabe in zwei Bänden. Herausgegeben von Hartmut Kugler unter Mitarbeit von Sonja Glauch und Antje Willing. Digitale Bildbearbeitung Thomas Zapf. Bd. 1: Atlas. Bd. 2: Untersuchungen und Kommentar.

Akademie Verlag, Berlin, 2007.

511 Mintegy 1100 mappa mundit tart számon a kutatás, ezek elsöprő többsége, mintegy 900 térkép kódexillusztráció. The History of Cartography. 286. skk.

512 Mint ahogy az ebstorfi térkép margóján isolvasható, „orbis a rotunditate circuli dictus, quia est ut rota. Undique enim occeanus circumfluens in circulo est triphariam divisus, id est in Asyam, Europam, Africam.

kontinens nevét tartalmazta, de változó számú egyéb információt is. Ezek többsége természetesen egyszerű földrajzi név volt: az adott kontinensen található országok, városok, folyók, hegységek nevei. Amíg azonban egy mindössze néhány centiméter nagyságú kézirat-illusztrációra valóban csupán néhány helynév fért rá, a középkor legjelentősebb mappáira, a 1,5 méter átmérőjű hereford-i térképre, vagy a hatalmas, 3,5 m átmérőjű ebstorfi térképre már valóban „enciklopédiányi” ismeretanyag került, a helynévanyag mellett gazdag történelmi, kozmikus és teológiai információval. Az ebstorfi mappán, amelynek középpontjába Jeruzsálem került Krisztus sírjával, a földet benépesítő emberek, állatok mellett ott szerepelt Ádám és Éva, Noé a bárkájával, Nagy Sándor, a bábeli torony, a földi paradicsom, Róma és Compostela, Montecassino, vagy a térkép őrzési helye, az ebstorfi bencés monostor.⁵¹³

Az átlagos mappa mundi természetesen jóval kevesebb – és összehasonlíthatatlanul kevésbé izgalmas – információanyagot tartalmaz, ábrázolást pedig egyet sem. Egy Aix-en-Provence-ban, a Bibliothèque Méjanes-ban őrzött 12. századi térkép például, amely Sevillai Izidor Etimológiájának illusztrációja, 84 földrajzi nevet tartalmaz, ennek alig több mint a negyede európai, a többi ázsiai földrajzi név. (Afrikai egy sincs a kontinens megnevezésén kívül.)⁵¹⁴ Egy másik, jelenleg Párizsban őrzött 12. századi mappa, amely Solinus Collectanea rerum memorabilium című művének kezdő illusztrációja, 59 nevet tartalmaz, a három kontinens között közel azonos megoszlásban.⁵¹⁵ Ezen a párizsi mappán az Európánál említett

Sola Asya medietatem orbis, due tenent alteram partem Europa et Africa, quas intersecat velut subterraneum Mediterraneum mare.” A mappa mundi további típusaira lásd: The History of Cartography 296-299.

513 Die Ebstorfer Weltkarte. A középkori térképekről, funkciójukról és világképükről készült gazdag irodalomból elsősorban lásd: ANNA-DOROTHEE VON DEN BRINCKEN: Mappa mundi und chronographia. Studien zur imago mundi des abendländischen Mittelalters. Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters 24 (1968) 118-186.; ANNA-DOROTHEE VON DEN BRINCKEN: Europa in der Kartographie des Mittelalters. Archiv für Kulturgeschichte 55 (1973) 289-304.; BRIGITTE ENGLISCH: Ordo orbis terrae. Die Weltsicht in den Mappae mundi des frühen und hohen Mittelalters. Berlin, 2002. (Vorstellungswelten des Mittelalters 3); PATRICK GAUTIER DALCHÉ: L’héritage antique de la cartographie médiévale: les problèmes et les acquis. In: Richard Talbert – Richard Unger: Cartography in Antiquity and the Middle Ages. Leiden, 2008. 29-66.; NATALIA LOZOVSKY: Geography and Ethnography in Medieval Europe: Classical Traditions and Contemporary Concerns. In: Raaflaub, Kurt A. – Talbert, Richard (ed.): Geography and Ethnography. Perceptions of the World in Pre-Modern Societies. Oxford, 2010. 311-329.

514 A csupán 163 mm nagyságú térkép leírása: LEONID S. CHEKIN: Northern Eurasia in Medieval Cartography. Inventory, Text, Translation and Commentary. Brepols, Turnhout, 2006. (Terrarum Orbis 4.) 67., fotója uo. 367.

515

nevek közt ott szerepel többek közt Bizánc, Trákia, Magyarország – Hungaria felirattal – Róma, Flandria és Anglia.

Noha az sem mellékes, hogy a mappákon milyen sorrendben, nagyságban, egymáshoz hogyan viszonyulva helyezkednek el a feltüntetett nevek – fenti példánk esetében Hungaria Rómával egy sorban, Flandria pedig Anglia fölött szerepel –, a legfontosabb kérdés természetesen az, egyáltalán mi szerepel, és mi nem egy-egy térképen. Nem véletlen, hogy Európa-szerte egyre nagyobb érdeklődés övezi a fennmaradt mappákat, az elmúlt években tanulmányok és monografikus feldolgozások mellett több olyan kötet is megjelent, amelyek a térképeken olvasható szövegeket adták ki, természetesen a szokásos forráskritikai apparátussal (és értelemszerűen a mappák fotójával).⁵¹⁶ A középkori térképtörténet jeles kutatói számára nem most vetődött fel először a kérdés, hogy a „periféria”, vagyis Észak- és Kelet-Európa országai mikor bukkantak fel a mappa mundik lapjain. Anna-Dorothee von den Brincken már az 1960-as évek végén figyelmet fordított arra, mely térképeken tűntek fel először az egyes helynevek, köztük különböző térségek, így Kelet-Európa helynevei, elsősorban persze maguk az országnevek.⁵¹⁷ A kelet-európai régióban elsősorban az orosz kutatás fordított nagyobb figyelmet a kérdésnek, noha Oroszország viszonylag kevés említéssel büszkélkedhet,⁵¹⁸ Magyarországon viszont a T-O térképeken szereplő információk a történészek figyelmét egyáltalán nem, a térképtörténet kutatóinak érdeklődését is csupán minimálisan vonták magukra. „Hazánk térképészetét – eltekintve Fra Mauro világtérképétől (1450 körül) – nem vitték előbbre, inkább kuriózumként említhető az Angolszász térkép (10.

század vége), amelyen először szerepelnek a honfoglaló magyarok új hazájukban, az Ebstorfi térkép (1230 körül), amelyen az arab Idríszi után először van feltüntetve az Ungaria

516 Ezek a remek kiadások számos híres vagy épp alig ismert térképet tettek könnyen hozzáférhetővé, lehetőséget nyújtva a további feldolgozásokhoz, ismereteink újragondolásához: SCOTT D. WESTREM: The Hereford Map. Brepols, Turnhout, 2001. (Terrarum Orbis 1.); és különösen LEONID S. CHEKIN: Northern Eurasia; fejtegetésem a továbbiakban elsősorban az ez utóbbi kötetben publikált közel 200 térképre épül.

517 „Osteuropa dringt seit dem 11. Jahrhundert ins Bewusstsein ein. Die „Cottoniana” kennt Slawen, Heinrich von Mainz und die Psalter-Karte zuerst Russland, Hugo von St-Viktor und die Psalter-Karte Ungarn;

Bulgarien taucht gleichfalls in der „Cottoniana” auf; Böhmen, Polen und Preussen erschein zuerst auf der Ebstorf-Karte, von da an neben der Hereford-Karte vor allem bei Ranulph und Paulin.” – VON DEN BRINCKEN, A-D.: Mappa mundi und chronographia 163. 169.; gondolatmenetét, adatait átvette: GUENÉE,B.: Histoire et culture historique 177.

518 Az orosz kutatás eredményeire részletesen kitér: LEONID S.CHEKIN: Northern Eurasia (mind a kötet bevezetőjében, mind az egyes térképek leírásánál)

országnév és még egy-két világtérkép.” – értékelte például sommásan a mappa mundi hasznosíthatóságát Stegena Lajos.⁵¹⁹

Pedig a középkor térképei a magyar kutatóktól is megérdemlik a nagyobb figyelmet.

Kelet-Európai tárgyú információkban kétségkívül az ebstorfi mappa a leggazdagabb. Magyar vonatkozású legfontosabb feliratai egyszerre jelzik a régmúltat és a térkép készítésével egyidejű jelent: hic olim terra hunorum fuit / Pannonia inferior, que nunc Ungaria, vagyis „itt volt egykor a hunok földje / Alsó-Pannónia, ami most Magyarország” – tudatta a felirat. Az Ungaria szó még egyszer is szerepel, de felkerült a mappára a Dráva és a Duna (Iszter) név is.⁵²⁰ Magyarországtól – a ma használatos tájolás szerint – északra Bulgária (pontosabban a bolgárok földje, terra Bulgarorum) és Dalmácia, délre Csehország (Boemia regio) és Ausztria látható, Prágával és Béccsel. Csehországtól nyugatra Moravia, Lengyelország (Polonia), majd Oroszország (Rucia regio) következik, többek közt Novgoroddal és Kijevvel. Természetesen a jelen rövid áttekintésnek nem célja a térkép teljes helynév-állományának számba vétele, de talán már a fenti felsorolás is jelzi, hogy a 13. század első felének kartográfusai meglehetősen pontosan számon tartották az ismert világ országait, népeit, fontos városait, folyóit és – noha felsorolásunkba épp nem került – a hegyeit.

Nem az ismeretek hiánya magyarázza tehát, hogy a kor többi mappáján a felsorolt országok és népek többsége nem szerepel – legyen az Oroszország, Bulgária vagy Csehország, meglehetősen kevés térképen találhatjuk meg a nevüket, Lengyelország hiánya pedig különösen feltűnő.⁵²¹ A mappákat egymás után szemlélve azonban legalább ugyanannyira feltűnő az a tény is, hogy Magyarország sokkal gyakrabban szerepel ezeken a térképeken, mint a térség többi országa. A sort a 11. század második negyedében készített úgynevezett „angolszász” mappa nyitja, ahol a magyarok (Hunorum gens) először szerepelnek új hazájukban, ahogy a térképen olvasható, Pannóniában.⁵²²

Az Ungaria felirat nemegyszer még akkor is a mappára került, ha egész Európát csupán néhány név képviselte. Az oxfordi Bodleian Library 13. századi kódexének kicsi, alig 70 mm-es T-O térképén Európánál összesen hét név szerepel: a Duna, Magyarország,

519 STEGENA L.: Magyarország térképei 12.

520 A mappa Magyarországot ábrázoló részének fotóját lásd pl. PAPP-VÁRY Á.: Magyarország története térképeken 70-71., a mappán szereplő városok azonosítása bizonytalan, feltételezett nevüket lásd STEGENA L.:

Magyarország térképei 12.

521 A példákat lásd a kötet végén közölt táblázatban. (APPENDIX NR.1.)

522

Görögország, Németország, Konstantinápoly, Itália és Róma.⁵²³ Nem maradt le Magyarország Sevillai Izidor szintén 13. századi, heidelbergi Etymologiae-kéziratának két mappájáról sem, noha a nagyobbik térképen Európánál 15, a kisebbiken pedig csupán három név – Grecia, Ungaria, Teutonia – szerepelt.⁵²⁴ Teljes körű anyaggyűjtés természetesen nem áll rendelkezésünkre, de az arányokat meglehetősen pontosan jelzi, hogy az Észak-Eurázsiát ábrázoló középkori, 8-13. századi mappák közt tizenhat olyan térképet találunk, amelyen az Ungaria vagy Hungaria felirat szerepel, emellett tizenkét, klasszikus helynevekkel készült térképen olvashatjuk a Pannonia feliratot.⁵²⁵ (Tekintve, hogy az államalapítás előtt Magyarországról nem beszélhetünk, ez nem is rossz arány!) Ezek közt a térképek közt nehéz, majdnem lehetetlen kronológiai sorrendet felállítani, pontos dátumhoz ugyanis csupán néhány mappa köthető, többségüket egyszerűen évszázad szerint datálták. Az azonban biztos, hogy az Ungaria/Hungaria név nem az ebstorfi mappán tűnt fel először, mint ahogy a hazai térképtörténeti irodalom számon tartja.⁵²⁶ Nem is egy olyan 11-12. századi mappa ismert ugyanis, ahol Magyarországot már ezen a néven említették, köztük olyat is találunk, amelyek készítését pontos dátumhoz köthetjük.⁵²⁷

Magyarország említése tehát a középkori mappa mundikon a többszöröse Kelet-Európa egyéb országai említésének. Mint a már idézett példák is jelzik, változó, mely országok társaságában került a térképek lapjaira. Az Arnstein premontrei kolostorában, 1172-ben készült biblia illusztrálására szolgáló térkép – a kontinens neve mellett – a következő 13 európai földrajzi nevet tartalmazza: Konstantinápoly, Görögország, Magyarország, Duna, Németország, Róma, Itália, Anglia, Skócia, Írország, Britannia, Franciaország, Hispánia.⁵²⁸ Solinus Collectanea rerum memorabilium című művének már említett, Párizsban őrzött 12.

századi mappáján, az említett 19 európai név között ugyancsak ott olvasható Bizánc, Gallia (három külön területtel), Anglia, Britannia, Itália, Róma és Hispánia, továbbá az Arnstein-Bibliában nem szereplő Flandria, Normandia és Burgundia, Trákia hegyei, az Alpok és a

523 LEONID S.CHEKIN: Northern Eurasia 55. 360.

524 LEONID S.CHEKIN: Northern Eurasia 118-120. 444-445.

525 A kéziratok legfontosabb adatait lásd az Appendixben közölt táblázatban.

526 „A[z ebstorfi] térkép szakmatörténeti érdekessége, hogy ez az első térkép, amelyen hazánk neve (Ungaria) feltűnik.” – PAPP-VÁRY Á.: Magyarország története térképeken 70.

527 Például a British Libraryben őrzött, 1172-ben készített Arnstein-Biblia térképe. LEONID S.CHEKIN: Northern Eurasia 53. 358. A mappák felsorolását lásd az Appendixben közölt táblázatban.

528 LEONID S.CHEKIN: Northern Eurasia 53. 358.

Rhône folyó.⁵²⁹ A Sallustius történeti műveinek kéziratait illusztráló mappák – a témából adódóan – főként Európa keleti felét részletezik: a Duna, Magyarország, Németország, Itália, Róma (hic est Roma), Hispánia mellett nem csak Görögország neve került a térképekre, de hangsúlyosan három görög város is, Konstantinápoly, Andronopolis és Thesszaloniké (in hac sunt civitates famose).⁵³⁰ A térképeket fenntartó kódexek tartalma mellett főként a kódex készítésének helye gyakorolt befolyást arra, mi került a kódexet illusztráló térképekre,⁵³¹ a kontinens legjelentősebb országai azonban ritkán maradtak le a mappákról.⁵³²

Kijelenthetjük-e ezek után, hogy Magyarország előfordulásainak gyakorisága az ország korabeli jelentőségét tükrözi? Az egyes országok egykorú megítélése feltétlen befolyást gyakorolt a térképrajzolók munkájára is, a jelentősnek tartott országok, tartományok, a legfontosabb városok, folyók láthatóan nagyobb gyakorisággal kerültek a mappákra, mint kevésbé ismert, kevesebbre értékelt társaik. A magyarázat azonban minden bizonnyal összetettebb; az országok szereplésének arányait még az egymásról másolt kódexek – s az így létrejött térkép-családok – fennmaradásának véletlenszerűsége is jelentősen befolyásolhatja. Magyarország említéseinek gyakoriságára hatással lehetett még az a körülmény is, hogy a kontinens legjelentősebb folyója, a térképeken ugyancsak rendszeresen feltüntetett Duna az országon folyt keresztül. Ahol ugyanis szerepelt a folyó neve, ott általában szerepelt az ország említése is.⁵³³ Magyarország részben azért is viszonylag sokszor a középkori térképekre kerülhetett, mert az Ungaria felirat egyszerűen a jól ismert Pannonia nevet váltotta. A térképek kétféle szóhasználat szerint készültek: lapjaikon vagy az antik neveket, vagy az aktuális neveket tüntették fel. Mivel a kor írástudói körében tudott volt, hogy a magyarok azon a területen hozták létre országukat, ahol korábban Pannonia provincia terült el, az új ország egyszerűen megkapta a mappákon a Pannóniának járó helyet (miközben bizonyos térképeken továbbra is Pannonia szerepelt).⁵³⁴

529 LEONID S.CHEKIN: Northern Eurasia 49., 355. (A térkép nagysága: 149 mm)

530 LEONID S.CHEKIN: Northern Eurasia 40-41., 347., 348.

531 Erre lásd LEONID S.CHEKIN: Northern Eurasia klasszifikációs szempontjait, uo. 16. skk.

532 Erre általában csak akkor került sor, ha a mappa nagyon kevés adatot tartalmaz. Lásd fent, 518.

jegyzet.

533 Természetesen van ellenpéldánk is: a londoni British Library 1260-as években készült kéziratának egyik térképén a Duna szerepel, az ország neve azonban nem. LEONID S.CHEKIN: Northern Eurasia 140. 455.

534 A geográfiai ismeretek frissítését jól mutatja az a Sankt Gallen-i kolostorban őrzött Orosius-mű, ahol Moesia és Pannonia neve fölé odaírták a terület új nevét, illetve azt is tudatták az olvasóval, hogy Pannoniában a magyarok élnek, míg Noricumban a bajorok.„Moesia quae nunc uulgaria / Pannonia quae nunc ungria” – St.

A szereplések gyakorisága azonban vissza is hatott Magyarország egykorú megítélésére, tovább erősítve tekintélyét. A kéziratokat forgató klerikus ugyanis aligha töprengett el azon a kérdésen, miért került Magyarország az általa böngészett mappára. Ő csak azt látta, hogy ott szerepel, együtt azokkal az országokkal – Itáliával, Germániával, Hispániával vagy Galliával –, amelyeket maga is ismert, vagy amelyek egyikében épp a kódexet olvasta. Egy ilyen ország pedig, amelyet a rajzoló Németországgal, Franciaországgal,

A szereplések gyakorisága azonban vissza is hatott Magyarország egykorú megítélésére, tovább erősítve tekintélyét. A kéziratokat forgató klerikus ugyanis aligha töprengett el azon a kérdésen, miért került Magyarország az általa böngészett mappára. Ő csak azt látta, hogy ott szerepel, együtt azokkal az országokkal – Itáliával, Germániával, Hispániával vagy Galliával –, amelyeket maga is ismert, vagy amelyek egyikében épp a kódexet olvasta. Egy ilyen ország pedig, amelyet a rajzoló Németországgal, Franciaországgal,

In document – B 2013 V A -E - M N Csukovits Enikő 1 (Pldal 136-159)