Magyarország geográfiájának úttörői

A 15. századtól Európa-szerte egyre gyarapodó számban készülő földrajzi leírások célja nem egy bejárt útvonal és a körülötte elterülő vidékek saját tapasztalatokon alapuló, személyes véleményt, egyéni megállapításokat is tartalmazó leírása; szerzőik egy adott terület

474 Mohács emlékezete 1979. 245-276.

475 Mohács emlékezete 9-48.

476 PAOLO GIOVIO: Commentario delle cose de’Turchi. Roma, 1531.; a mohácsi csatára vonatkozó rész magyar fordítása: BRODARICS ISTVÁN: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról.

Magvető Kiadó, Budapest, 1983. (Gondolkodó magyarok) 71-74.; illetve B.SZABÓ J.: Mohács 158-159.; PAOLO GIOVIO: Historiarum sui temporis. Florentiae, 1550-1551.

477 Ismertetésüket lásd B.SZABÓ J.: Mohács válogatott bibliográfiájában, 614-616.

– amely lehetett akár kontinensnyi is – teljes körű ismertetését tűzték ki maguk elé. Az első földrajzi összefoglalások általában nem annyira érdekes és érzékletes olvasmányok, mint az útleírások, hasznosságuk azonban kétségbevonhatatlan. A tudományos igényű földrajzi szintézis készítésekor ugyanis a kor földrajzi ismereteinek hiányosságai minden egyéb munkánál nyilvánvalóbban kiderültek; s épp a felismert hiány volt egyik ösztönzője a további felfedezéseknek.

Magyarország első részletesebb földrajzi leírásait külföldiek, Mátyás király itáliai történetírói, Pietro Ranzano és Antonio Bonfini készítették. A Mátyás-kor geográfiai érdeklődése nem a semmiből bukkant fel, több irányból is voltak előzményei.⁴⁷⁸ Egyrészt már korábban is születtek olyan munkák, amelyek tartalmaztak hosszabb-rövidebb leírást az országról, másrészt Mátyás és a környezetéhez tartozó humanisták láthatóan fogékonyak voltak az elérhető földrajzi ismeretekre,⁴⁷⁹ harmadrészt pedig az első országleírást készítő Pietro Ranzano már komoly geográfia-írási tapasztalatok birtokában fogott hozzá munkájához. Az előzményként számba vehető geográfiai leírások különböző időben, más-más helyen születtek, ismereteik nem épültek egymásra, szerzőik nem is ismerték egymás munkáit, megszületésük azonban így is fontos lépést jelentett a modern geográfia irányába. A régió – és benne Magyarország – első részletesebb leírása a 14. század elején született.

Szerzője, a legvalószínűbb feltételezés szerint egy francia domonkos barát (vélhetőleg) bejárta Kelet-Európa országait, műve ugyanis nagy számban tartalmaz olyan információkat, amelyekhez csak a helyszínen juthatott. Figyelme mindenre kiterjedt: leírásában egyaránt helyet kapott az egyes országok külső képe, természeti kincsei, mezőgazdaságának terményei, valamint az ott élő népek külső és belső jellemzése. A Descriptio Europae Orientalis címen ismertté vált leírásban Magyarország a konstantinápolyi császárság után a második leghosszabb leírást kapta, de ez a terjedelem is csak a legalapvetőbb ismeretek rögzítésére volt elegendő.⁴⁸⁰ Hasonló leíró földrajzi munka Gilles le Bouvier 1445-ben készített, Le livre de la description des pays című műve, amelynek azonban magyar vonatkozású része a

478 KULCSÁR PÉTER: A humanista földrajzírás kezdetei Magyarországon. Földrajzi Közlemények 17 (1969) 297.

479 Erről elsősorban: CSUKOVITS ENIKŐ: Változó földrajzi gondolkodás Mátyás király udvarában.

Korunk 19 (2008) 7: 12-16.

480 Anonymi Descriptio Europae Orientalis,„Imperium Constantinopolitanum, Albania, Serbia, Bulgaria, Ruthenia, Ungaria, Polonia, Bohemia” anno MCCCVIII exarata. Edidit, praefatione et adnotationibus instruxit: Olgierd Górka. Cracoviae, 1916. Részletes ismertetését lásd a következő, III. fejezetben.

Descriptióénál is jóval rövidebb.⁴⁸¹ A harmadik jelentősebb Magyarország-leírást tartalmazó munka, Aeneas Sylvius Piccolomini Cosmographiája mind ismertségében, mind az általa gyakorolt hatásban jelentősen felülmúlta mind a névtelen szerzetes, mind Gilles le Bouvier szövegét, a Magyarországról készült, viszonylag hosszú szövegrész ellenére azonban az ország földrajzi megismeréséhez még ez a munka is kevés érdemi információt tartalmazott.

Aeneas Sylvius Piccolomini ugyan az ország fekvésének felvázolásával indította leírását, a továbbiakban azonban főként saját kora politikatörténetéről adott világos áttekintést.⁴⁸²

Az első valódi földrajzi leírás elkészítésének érdeme tehát Mátyás két Itáliából érkezett történetírójához köthető, akik történeti műveik bevezetőjeként, előbb a régi, ókori történetírók szerint, majd saját koruknak az állapota szerint (ahogy Ranzano írta: „jelenlegi városainak fekvése szerint”) vették számba az ország főbb városait, látnivalóit. A sort Pietro Ranzano nyitotta, A magyarok történetének rövid foglalata című művével. Ferdinánd nápolyi király követe, aki 1487-ben érkezett Mátyás király udvarába, a királyi pár felkérésére 1489-90 közt írta meg művét, amelyben jól áttekinthető rendszerben, országrészek, azon belül pedig megyék szerint csoportosítva részletes leírást készített Magyarországról.

Magyarországról ugyan ideérkezése előtt csak keveset tudott,⁴⁸³ a geográfia-készítésben azonban már nagy tapasztalattal rendelkezett. Még otthon, Itáliában írt, Annales omnium temporum című grandiózus enciklopédikus művének 14. és 15. kötetében ugyanis elkészítette szülőföldje geográfiai leírását. A Descriptio totius Italiae – számos előképe, elsősorban Flavio Biondo Ranzano által is sokat használt Italia illustrata című klasszikus alapműve, illetve Aeneas Sylvius Piccolomini Itáliát hosszan részletező De Europája ellenére – Itália első teljes analitikus leírása.⁴⁸⁴ Az Epithoma rerum Hungararum, azaz A magyarok történetének rövid foglalata megértéséhez is érdemes fellapozni a Descriptiót, hisz Ranzano

481 HAMY,E.T.: Le livre de la description, lásd fent, a II.4. fejezetben.

482 Enee Silvii De Europa 27-59., de a török elleni harc magyar vonatkozásokban gazdag eseményeiről főleg a következő fejezetekben tudósított: uo. 67. skk.; a magyar vonatkozású részek fordítása: NÓTÁRI T.:

Szemelvények Aeneas Sylvius Piccolomini

483 Lásd a jelen, II. fejezet bevezetését.

484 Első kritikai kiadása a közelmúltban jelent meg: PIETRO RANZANO: Descriptio totius Italiae (Annales, XIV-XV), a cura di Adele di Lorenzo, Bruno Figliuolo e Paolo Pontari. Firenze, Sismel – Edizioni del Galluzzo, 2007. (Il ritorno dei classisci nell’umanesimo IV. 3.) A korábbi geográfiai munkák nem tartalmazták a szigetek leírását. A felhasznált művek – elsősorban Biondo Italia illustratája, valamint Sztrabón Geográfiájának Guarino Veronese által készített latin fordítása – elkészülte, illetve kiadása alapján a Descriptio csak 1474 után készülhetett – erről lásd a kiadás előszavát; uo. IX-X.

műveltsége, nézőpontja, érdeklődése Magyarországra érkezve sem változott, és a magyarok történetén dolgozva nem csak az otthon már kiérlelt szerkesztési elvei, de jórészt a felhasznált olvasmányai is változatlanok maradtak. „A Magyarországnak is nevezett Pannonia” régi állapotának leírásához éppúgy elsősorban Sztrabón, Plinius és Ptolemaiosz munkáját vette alapul, mint a Descriptio készítésénél, de számára is új helyzetet jelentett, hogy saját kora állapotának ismertetéséhez Itáliától eltérően nem talált használható irodalmat, így alig két év itt tartózkodás után, egy idegen, más nyelvet beszélő országban, elsőként fogott az ország és nevezetességei ismertetéséhez.

Noha leírásában megyéről megyére haladt, munkája országleíró részét nem a magyarországi megyék számbavételére készítette – elsősorban a legjelentősebb városokat, egyházi emlékeket, természeti ritkaságokat akarta ismertetni, ha úgy tetszik, középkori

„turistakalauzt” írt. Ranzano, a domonkos humanizmus jeles képviselőjének összeállítása elsősorban az ország legfőbb egyházi emlékeinek kalauza, amelyben egyúttal láthatóan nagy figyelmet szentelt az ország ókori emlékeinek és természeti csodáinak is. Az elkészült leírásba ugyan pontatlanságok is becsúsztak, hiányosságaival, bizonytalanságával azonban maga a szerző is tisztában volt: „Bevallom, nem olyan gonddal és igyekezettel jártam be egész Pannóniát, hogy arról a tárgyról, amit ígéretem szerint ezen a helyen meg fogok írni, pontos ismertetést adhatnék, ámde úgy segítettem magamon, hogy magam mellé vettem néhány magyar embert, akik a helyeket jól ismerik…” – vallotta munkamódszeréről.⁴⁸⁵ Ha azonban figyelembe vesszük a leírás célját, valamint azt a körülményt, hogy egy külföldi szerző előismeretek nélkül vágott bele az ország megismerésébe, megállapíthatjuk, hogy Ranzano az elkövetett hibák ellenére önálló és úttörő művet alkotott, és – Kulcsár Péter szavaival –

„meglepően rövid idő alatt végére járt a dolognak”.⁴⁸⁶ Az Epithoma geográfiai leírása végre biztosította az olvasónak azokat a magyar vonatkozású ismereteket, amelyekhez Ranzano az Annalest írva még eredménytelenül próbált Itáliában hozzájutni. A legfontosabb magyarországi kegyhelyek, így Székesfehérvár, Várad összehasonlíthatóvá váltak Assissivel vagy Barival, a magyarországi sóhegyek vagy gyógyvizek természeti jelentősége a

485 „Fateor me non ea vel cura vel diligentia totas peragrasse Pannonias, ut ea de re, quam hoc loco scripturum me polliceor, nimium exactam possim dare notitiam, mihi tamen ita ipse consului, ut ex Hungaris hominibus aliquot mihi adhiberem, qui essent locorum periti….” – RANSANUS,P.: Epithoma 59.; RANSANUS,P.:

A magyarok történetének 63. Az országleírásról és hibáiról lásd CSUKOVITS ENIKŐ: Ismerték-e a késő középkori magyar udvarban az összes megyét? In: Aktualitások a magyar középkorkutatásban. Szerk.: Font Márta – Fedeles Tamás – Kiss Gergely. Pécs, 2010. 93-121.

486 KULCSÁR P.: A humanista földrajzírás 302.

Vezúvéval, a megyékre tagolt országleírás után külön, részletesen is leírt Duna folyása, környéke pedig a Póéval.⁴⁸⁷

Ranzano kollégája, Antonio Bonfini, aki A magyar történelem tizedei címen írta meg hamarosan Európa-szerte ismertté vált művét, 1486-ban állt Mátyás szolgálatába, ahol a király udvari történetírója lett. Művét, amelyet Mátyás halála után is folytatott, a király felkérésére írta.⁴⁸⁸ Az ország leírását tartalmazó rész jórészt Ranzano alapján készült, a szöveget azonban Bonfini antik és aktuális ismeretekkel egyaránt kibővítette. Munkamódszerét szemléletesen illusztrálják például a Székesfehérvárról írt sorai, ahol a Ranzanónál olvasott információkat – Fehérvár fekvéséről, a bazilikáról, a királysírokról, a mátyási építkezésekről – a hivatalban lévő prépost, Kálmáncsehi Domonkos dicséretével, valamint a Fehérvár név használatának értelmezésével bővítette.⁴⁸⁹ Az antikvitás iránti humanista érdeklődés szép példája, hogy leírásukban – ott, ahol lehet – mindketten kitértek az országban található ókori emlékekre. A nyugat-dunántúli Szombathelyről például Ranzano a következőket írta: „Ott van a hajdani város, Sabaria, melynek sok maradványa ma is megvan, ezek között rendkívüli nagyságú oszlopok; itt született és élte gyermekéveit Szent Márton”.⁴⁹⁰ A 15. században Európa-szerte számos hasonló leírás készült, országokról vagy akár egyes városokról is; e sorba illeszkedtek a Magyarországról készült első geográfiai munkák is.⁴⁹¹ Tartalmuk hosszú időre

487 Pl. Székesfehérvár leírása: RANSANUS,P.: Epithoma 61.; vö. Bari: „Pulchra et opulenta civitas est fertilem amoenumque habens agrumet, ut coetera quibus laudari possit omittam, inclyta est et archiepiscopali ecclesia, quae est cunctarum huius regionis ecclesiarum metropolis, et sepulchro corporeque beati Nicolai Mirrheae, quondam civitatis episcopi. Ad quod venerandum, ex toto paene orbe christiano innumera peregrinorum multitudo concurrit.” –RANZANO,P.: Descriptio totius Italiae 234.

488 Antonii Bonfinii Asculani Rerum Hungaricarum Decades. Ed. I. Fógel, B. Iványi, L. Juhász. Tom. I-IV. Lipsiae, Budapest, 1936-1941.; magyarul: ANTONIO BONFINI: A magyar történelem tizedei. Fordította Kulcsár Péter. Balassi, Budapest, 1995.; a Bonfini által felhasznált munkákról lásd KULCSÁR: Bonfini magyar történetének forrásai.

489 BONFINI: A magyar történelem tizedei 40.

490 „Illic est Sabaria vetusta olim civitas, cuius apparent adhuc multa vestigia, inter quae spectantur columnae eximiae magnitudinis, ibi natus est beatus Martinus, ubi et transegit pueriles annos” – RANSANUS,P.:

Epithoma 64.; RANSANUS,P.: A magyarok történetének 69.

491 A városleírások magyarországi sajátosságait helyezte nemzetközi kontextusba KATALIN SZENDE:

„Innen-” und „Aussensicht”. Das Bild der Ungarischen Städte vom Spätmittelalter bis zur Mitte des 16.

Jahrhunderts. In: Ferdinand Opll (Hrsg.): Bild und Wahrnehmung der Stadt. Linz, 2004. 241-263., illetve magyarul megjelent részlete: S K : Parva cum laude. Humanisták a késő középkori magyar

meghatározta, mit tudtak az országról, idehaza és külföldön. A 16. században mindkét munka többször megjelent nyomtatásban is, népszerűvé azonban végül Bonfini Ranzanóénál jóval részletesebb munkája vált.⁴⁹² Ahogy már Horváth János is megállapította, „két századon át itthon és külföldön Bonfini könyve lett a legolvasottabb magyar történeti mű”.⁴⁹³

A magyarországi térképészet kezdetei – akárcsak a geográfiai leírásé – szintén Mátyás király udvarához köthetők, és e téren is Itáliából jött személyt illet az elsőség. Francesco Rosselli firenzei kartográfus az 1470-80-as években tevékenykedett Magyarországon, Mátyás udvarában, ahol – a hagyatéki leltára szerint – készített egy Ungheria-térképet, amely azonban sajnos nem maradt fenn.⁴⁹⁴ Az ország, illetve annak városai, folyói, hegyei azonban természetesen nem ekkor kerültek fel először térképekre. A kora-középkor sajátos térképein, a mappa mundikon, majd a 14. század tengeri navigációs térképein, az úgynevezett portolánokon is szerepelt már néhány magyar helynév,⁴⁹⁵ a mennyiségi áttörést azonban a 15.

század hozta meg. Az európai térképészet név szerint is ismert megújítói közt kiemelt hely illeti Nicolaus Cusanus brixeni püspököt, aki a 15. század közepén Közép-Európáról Germania tota tabella címmel készített, a ptolemaioszi mappákat térszemléletében, vízrajzi ismereteiben jelentősen meghaladó térképet.⁴⁹⁶ Cusanus szerencsére nem az egyetlen olyan késő-középkori kartográfus, aki Közép-Európáról – és benne Magyarországról – készített saját korának ismereteit tartalmazó ábrázolást. Az elveszett Ungheria-térkép alkotója, Rosselli is készített Közép-Európa, illetve Balkán-térképet, kortársa és kollégája, a német származású, de Itáliában (Rómában, Firenzében) tevékenykedő Henricus Martellus Germanus pedig

városokról. Erdei Gyöngyi – Nagy Balázs (szerk.): Változatok a történelemre. Tanulmányok Székely György tiszteletére. Budapest, 2004. 269-275.

492 Ransanus munkáját nyomtatásban először Zsámboki János adta ki 1558-ban, Bonfini művének első három decasa 1543-ban, a teljes szöveg 1568-ban jelent meg Baselban. Lásd TRINGLI ISTVÁN: Petrus Ransanus humanista szellemű történeti munkája Magyarországról c. szócikke, in: Hunyadi Mátyás, a király 509., ill. UŐ: Antonio Bonfini történeti munkája díszkódexének töredékei, in: uo. 511.

493 HORVÁTH JÁNOS: Az irodalmi műveltség megoszlása. Magyar humanizmus. Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1935. 150.

494 Erről elsősorban lásd STEGENA LAJOS: Magyarország térképei a mohácsi vész előtt. Budapest, 1991.

26-28.; SZATHMÁRY TIBOR: Descriptio Hungariae. Magyarország és Erdély nyomtatott térképei 1477-1600.

Fusignano, 1987. 31-34.

495 A mappa mundik magyar vonatkozásait lásd a következő fejezetben. A portolánok magyar vonatkozású adataira: STEGENA L.: Magyarország térképei 14-15.; PAPP-VÁRY ÁRPÁD: Magyarország története térképeken. Budapest, 2002. 74-75.

496 STEGENA L.: Magyarország térképei 17-18.; SZATHMÁRY T.: Descriptio Hungariae23-24.

Ptolemaiosz Geográfiájához készített kéziratos térképeket, köztük Közép-Európa és Balkán térképet is. Rajtuk kívül feltétlen említést érdemel még Marco Beneventano (1507), Martin Waldseemüller (1511, skk), Andrea Vavassore (1520 k.), és – első ismert magyar térképrajzolóként – Lázár deák neve, aki az 1520-as évek második felében Tabula Hungariae címmel elkészítette az ország legkorábbi fennmaradt térképét.⁴⁹⁷ Lázár térképlapja nem csak pontosabb, de sokkal informatívabb is elődeinél, ha úgy tetszik, információrobbanást hozott Magyarország geográfiájában: amíg Francesco Rosselli és Henricus Martellus Germanus térképein – amelyek pedig maguk is nagy előrelépést jelentettek a korábbi térképekhez képest – mintegy 80 magyarországi földrajzi név szerepel, addig Lázár deák térképén e szám sokszorosát, közel 1600 földrajzi nevet, ebből 1400 településnevet találunk.⁴⁹⁸

A 16. század elejére Európa-szerte egyre több geográfiai munka született, és köztük több olyan is akadt, amely Magyarországot is ismertette. A legismertebbé mind saját korában, mind az utókor szemében Hartmann Schedel Világkrónikája vált. A tekintélyes nürnbergi orvos a bibliai teremtéstörténettől 1493-ig, hat korszakban tárta az olvasó elé a világ történetét, 1493 júliusában előbb latin kiadásban, majd ugyanez év decemberében német fordításban is megjelentette művét.⁴⁹⁹ Magyar vonatkozású adatokat a tulajdonképpeni krónikában, illetve a mű végén, a függelékben országonként sorjázó összefoglaló történeti-földrajzi ismertetésben egyaránt közölt.⁵⁰⁰ Sebastiano Compagni, a ferrarai humanista a 15.

század végén, 16. század elején az akkor ismert világ földrajzi leírását készítette el Geografia címen, az ókori felosztás szerint.⁵⁰¹ Magyarországot is aszerint tárgyalta; elsőként Pannóniát

497 STEGENA L.: Magyarország térképei 19-30.; S^ZATHMÁRY T.: Descriptio Hungariae25-76.

498 STEGENA L.: Magyarország térképei 29-31.; A térkép földrajzi neveit azonosítva, de nem túl ésszerűen nem folyamatos sorban, vagy földrajzi szempontok szerint, hanem az aktuális, vagyis az 1980-as évek országhatárai (lásd Jugoszlávia stb.) szerint újra-újrakezdődő betűrendes csoportosításban közli: RÓBERT HALMAI – PÁL HRENKÓ – MIHÁLY MÉLYKÚTI: The Geographikal Names ont he Lazarus Maps. In: Lazarus secretarius. The First Hungarian Makmaker and His Work. Edited by Lajos Stegena. Budapest, 1982. 32-71.

499 Német nyelvű hasonmás kiadása: SCHEDEL,H.: Weltchronik

500 SOLTÉSZ ZOLTÁNNÉ: Az ötszáz éves Schedel-krónikáról és magyar vonatkozásairól. Magyar Könyvszemle 109 (1993) 460-463.

501 1509-es dátumot viselő munkája 1940-ben került elő a Vatikáni Könyvtárban, a magyar vonatkozású részeket Bánfi Florio publikálta. BÁNFI FLORIO: Imago Hungariae nella cartografia italiana del rinascimento.

Roma, 1947. Brani concernenti l’Ungheria della Geografia di Sebastiano Compagni conservata nel codice Vat.

Lat. 3844. [1503.] (53-62.); Lásd még STEGENA L.: Magyarország térképei 24.; SZATHMÁRY T.: Descriptio

írta le, Óvár és Moson felől kezdve az ismertetést.⁵⁰² Megállapításai rövidek, egy-egy lényegi – vagy annak tartott – megállapításra korlátozódtak: például Esztergom dombon fekszik, Visegrád a hegyekben. A városok mellett kitért várakra, vizekre, bányakincsekre: Siklós, Nagyvázsony vagy Szigliget vára éppúgy szerepel leírásában, mint a Balaton vagy a Lajta, és Körmöcbányánál megemlítette az aranybányát. Compagni művével közel egy időben készítette I. Miksa udvari historikusa, Ladislaus Suntheim kéziratban maradt munkáját. Az 1497 és 1505 közt írt Das Donauthal német nyelven, röviden ismertette a folyó és közvetlen környéke nevezetességeit. A Duna forrásvidékétől a magyarországi Tétényig felsorolta a jelentősebb városokat, kolostorokat, s ahol ennek szükségét látta, megemlékezett egyes személyekről – uralkodókról, más híres emberekről – is.⁵⁰³

A Mátyás- illetve Jagelló-korban született térképek és a geográfiai munkák látványosan jelzik, milyen minőségi és mennyiségi változás következett be a kalandozó magyarok felbukkanásától, vagy a keresztes történetírók első Magyarországról tudósító munkáitól kezdve Nyugat-Európa magyar vonatkozású ismeretanyagában. A középkor végére elérhető tudást egy magyar szerző külföldön, külföldi olvasónak szánt műve összegezte mesterfokon: Oláh Miklós Hungariája, amely jóval részletesebb volt minden addigi geográfiai tárgyú írásnál.⁵⁰⁴ Oláh, aki II. Lajos, majd Mária özvegy királyné titkára volt, a

502 Pannoniae inferioris descriptio (Lib. IIII. cap. VI.) / Iazigum terrae situs (Lib. VIII. cap. I.) / Regionis Daciae situs (Lib. VIII. cap. II.)

503 Das Donauthal von Ladislaus Suntheim. Hrsg. von Franz Pfeiffer. In: Jahrbuch für vaterländischen Geschichte. I. 1861. 273-297.; ismertette: RÁTH KÁROLY: A Duna völgyének leírása Tétényig. 1500 körüli időkből. Győri Történelmi és Régészeti Füzetek 2 (1863) 120-123. Ugyancsak a Duna volt a tárgya az egy emberöltővel később, 1531-ben írt libellusnak, a sziléziai származású, I. Ferdinánd környezetében élő élő Magnus Gruber rövid munkájának. A munka ugyan jórészt kompiláció, de a szerző néhány esetben hallomás útján szerzett információit is beledolgozta. Értékét elsősorban az adja, hogy Magnus Gruber ismeretanyaga többé-kevésbé jelzi, mit tudtak az osztrák udvarban és környezetében a Mohács utáni Magyarországról. A pontos földrajzi, több helyen művészeti adatok mellett az egész műben érthető módon meghatározó szerepet játszott a török előretörés: az aktuális események említése természetes, a török-kérdés azonban ekkorra már a múltat is meghatározta: Gruber Galambócnál Zsigmond ott vívott csatájáról, Várnánál I. Ulászló elestéről ejtett egy-egy mondatot. Elemzése, kiadása: MIKÓ Á^RPÁD: Magnus Gruber: Tractus Danubii (1531). Egy forrás nyomában. In:

Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk.: Bardoly István és Haris Andrea. Budapest, 2002. (Művészettörténet – Műemlékvédelem, XI.) 229-254.

504 NICOLAUS OLAHUS: Hungaria - Athila. Ediderunt Colomannus Eperjessy et Ladislaus Juhász.

Budapest, 1938.;magyarul OLÁH MIKLÓS: Hungária. Athila. Budapest, 2000. (Milleniumi magyar történelem.

Források)

mohácsi bukás után elhagyta az országot, és csak műve megírása (1536) után tért először haza. A távolság és a honvágy ugyan kissé megszépítette az emlékeiben élő Magyarország-képet, ráadásul a nosztalgián túl tudatosan igyekezett jó benyomást kelteni az országot nem ismerő olvasókban, a művében olvasható információk azonban még így is megbízhatónak tűnnek. A Hungáriában ókori és aktuális ismeretek, családi és országos történetek, földrajzi leírások és városlaudatiok jól szerkesztett, világos rendben váltják egymást – Oláh utazásain szerzett személyes tapasztalatait és olvasmányélményeit egyaránt hasznosította, a rendkívül gazdag helynévanyag meglepően pontos felidézéséhez pedig feltehetőleg térképet is használt.

mohácsi bukás után elhagyta az országot, és csak műve megírása (1536) után tért először haza. A távolság és a honvágy ugyan kissé megszépítette az emlékeiben élő Magyarország-képet, ráadásul a nosztalgián túl tudatosan igyekezett jó benyomást kelteni az országot nem ismerő olvasókban, a művében olvasható információk azonban még így is megbízhatónak tűnnek. A Hungáriában ókori és aktuális ismeretek, családi és országos történetek, földrajzi leírások és városlaudatiok jól szerkesztett, világos rendben váltják egymást – Oláh utazásain szerzett személyes tapasztalatait és olvasmányélményeit egyaránt hasznosította, a rendkívül gazdag helynévanyag meglepően pontos felidézéséhez pedig feltehetőleg térképet is használt.

In document – B 2013 V A -E - M N Csukovits Enikő 1 (Pldal 127-136)