Követek és átutazók - L ÉPÉSEK M AGYARORSZÁG MEGISMERÉSÉNEK ÚTJÁN

II. L ÉPÉSEK M AGYARORSZÁG MEGISMERÉSÉNEK ÚTJÁN

4. Követek és átutazók

Magyarország Angliától Perzsiáig, Dániától Egyiptomig terjedő, szerteágazó diplomáciai kapcsolataira az egész középkorból rendelkezünk adatokkal, számos magyar, illetve Magyarországra küldött külföldi követ nevét ismerjük, akiknek olykor a megbizatásáról, végzett tevékenységéről is több-kevesebb információval szolgálnak a

373 „das lanndt Kerndten von dem haylossen kryeg mer zu schaden khomen ist, dann vor von vier Turckhenrayssen” – UNREST,J.: Österreichische Chronik 132.

374 JAKOB UNREST: Kärntner Chronik von der Urzeit bis 1335 mit einem Anhang über ausgestorbene Adelsgeschlechter. Hrsg. S. F. Hahn. 1724.

375 JAKOB UNREST: Ungarische Chronik. Hrsg. Franz Krones von Marchland. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung 1, 1880.

376 TRINGLI ISTVÁN: A magyar történetírás átalakulása Hunyadi Mátyás korában. In: Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány és megújulás a királyi udvarban 1458-1490. Kiállítási katalógus. Budapest, 2008. 505.

fennmaradt források.³⁷⁷ A több mint félezer évnyi hosszú időszak alatt természetesen számos változás történt a magyar külkapcsolatok irányában, prioritásaiban, intenzitásában, e változások áttekintése azonban jelen munkának nem feladata. Az öt évszázad alatt történt változások közül egyet azonban fontos kiemelni: a hivatásos és állandó, kiépített apparátussal működő diplomácia a középkor végén, újkor hajnalán, pontosabban a 15. század végén, 16.

század elején született meg. Bölcsője a megosztott Itáliában ringott, ahol az egymással is versengő államok számára létkérdés volt, hogy folyamatosan értesüljenek vetélytársaik, ellenfeleik lépéseiről. Az állandó követségek felállításában Velence járt az élen: a városállam elsőként, az 1480-as évektől kezdve Rómában, illetve Isztambulban tartott állandó követet.

Budán 1498-tól kezdve állomásozott velencei követ, aki rendszeres beszámolókat küldött haza, s e beszámolók szerencsésen fenn is maradtak.³⁷⁸ Az egy-egy országba állandó tartózkodásra akkreditált követekkel általában együtt járó adminisztrációs fejlődés, amely hirtelen felduzzasztotta a forrásanyagot, nem csak a megbízókat látta el bőségesen információval, de a témát kutató magyar történész számára is korszakhatárt jelent. A középkor évszázadainak lassan gyarapodó mennyiségű diplomáciai tárgyú forrásanyagában ugyanis az állandó követek megjelenése nem csak mennyiségi, de egyúttal minőségi változást is eredményezett: a Mohács előtti évtizedekről minden korábbi időszaknál több és részletesebb jelentésre támaszkodhatunk.

A magyar középkor első évszázadaiban elsősorban az országba küldött pápai legátusok láthattak bele az ország életébe, ismereteikről azonban ekkor még csak utalásszerűen tudósítottak a nevükben kiállított oklevelek.³⁷⁹ Az 1308 novemberétől 1311 szeptemberéig, közel három esztendőn át Magyarországon tevékenykedő, a belpolitikába közvetlenül beavatkozó Gentilis bíboros fennmaradt, minden korábbi legátusnál gazdagabb magyarországi irattermésében sem találunk leírást az országról, noha az anyagból némi

377 Néhány példa – ezúttal csak a magyar követekre – vonatkozó irodalomból: ZSOLDOS ATTILA: Az Árpádok követei. In: Piti Ferenc (szerk.): „Magyaroknak eleiről”. Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szeged, 2000. 703-714.; TARDY LAJOS: Régi magyar követjárások keleten. Budapest, 1971.

(Körösi Csoma Kiskönyvtár 11.); F^RAKNÓIVILMOS: Mátyás király magyar diplomatái. Budapest, 1898.

378 FRANÇOIS-LOUIS GANSHOF: Histoire des relations internationales. I. Le Moyen Ȃge. Paris, 1953.;

BERNARD GUENÉE: L’Occident aux XIVe et XVe siècles. Les États. Paris, 1971. 214-217.; Rövid magyar áttekintés: KOSÁRY DOMOKOS: Magyar külpolitika Mohács előtt. Budapest, 1978. (Gyorsuló idő)

379 Pecorariai Jakab pápai legátus magyarországi tevékenységéről: ALMÁSY TIBOR: Egy ciszterci bíboros a pápai világhatalom szolgálatában. Pecorari Jakab bíboros magyarországi legációja. Magyar egyháztörténeti vázlatok 5 (1993) 129-141.

munka árán már számos ilyen tárgyú következtetés levonható.³⁸⁰ A 14. század elejéről már más országok uralkodói is kaptak híreket Magyarországról: az Anjouk kelet-európai térnyerése iránt érthető okból élénken érdeklődő aragón királyhoz például rendszeresen érkeztek tudósítások.³⁸¹ Az Anjou-kor diplomáciai forrásanyagában még alapvetően ügyintéző levelek szerepeltek: köztük különböző szerződéseket, rendeleteket, engedélyeket, utasításokat, határozatokat találhatunk, a magyarországi helyzetről, állapotokról tudósító, beszámoló írásokat csak alig-alig.³⁸² 1335 novemberében, Visegrádon fényes külsőségek közepette került sor három uralkodó, a cseh, a lengyel és a házigazda magyar király találkozójára. Az eseményről azonban csak elbeszélő forrás tudósít: amíg a 15. század második feléből, Mátyás király életének hasonló jelentőségű eseményeiről részletes tudósítások születtek, az Anjou-korból ilyen beszámolók még nem állnak rendelkezésünkre.³⁸³

Klasszikus követjelentésekre a 14. század végétől, az 1390-es évektől kezdve találunk példákat. Mantova ura, Francesco Gonzaga 1395 őszén küldte el követét Zsigmond király

380 Az oklevelek kiadása, a bevezetőben Pór Antal áttekintésével: Acta legationis cardinalis Gentilis.

Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai 1307-1311. Budapest, 2000. (Monumenta Vaticana.

Vatikáni magyar okirattár I/2.) Az 1309. június 15-én, a budai Nagyboldogasszony-templomban (amelyet ma Mátyás-templom néven ismernek) tartott második koronázás részleteiről például: „…prefatus dominus C Ungarie rex in manibus prefati Strigoniensis archiepiscopi et mei notarii infrascripti, librum tenentium, flexis genibus ante altare predictum et coram eodem Strigoniensi archiepiscopo, tactis et osculatis sacrosanctis evangeliis, infrascripta, primo litteraliter lecta, deinde in Ungarico exposita per sepedictum Strigoniensem archiepiscopum inviolabiliter servare iuravit.” „Super quibus tam barones predicti presentes ibidem,… a sepefato Strigoniensi archiepiscopo singulariter requisiti, tactis eisdem sacrosanctis evangeliis, eadem omnia et singula sub iuramento firmantes, ipsumque dominum C recognoscens in verum et legitimum regem Ungarie, ac suum et dicti regni dominum naturalem, ipsi regi in sepedicti Strigoniensis archiepiscopi et mei predicti notarii manibus, ut predicitur, librum tenentium, prestiterunt debite fidelitatis homagium et solitum Ungarie regi ab eiusdem regni baronibus iuramentum” – Acta Gent. LXV. (305-306.), magyar fordítása: Károly Róbert emlékezete. A szöveganyagot válogatta, szerkesztette, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Kristó Gyula és Makk Ferenc. Budapest, 1988. 82-84.

381 Az 1301-ben küldött levelek szerzői úgy látták, az ország nagyobb része a cseh király fiát tartja urának, az egyik levél szerint „a szicíliai király unokáját csak a kunok támogatták”. Anjou-kori oklevéltár (=AOkl.) I. 1301-1305. Szerk.: Kristó Gyula. Budapest–Szeged, 1990. 69. 130. sz.

382 1349-ben például a velencei doge tudósítja Perugiát, hogy a pestis Magyarországon is felütötte a fejét, és a járványnak a fiatal királyné, Margit is áldozatul esett. ADE II. 370. (299. sz.)

383 A visegrádi királytalálkozó legfrissebb áttekintése, a legfontosabb okleveles források hatnyelvű kiadásával: György Rácz (edited by): Visegrád 1335. International Visegrad Fund et al., 2009.

budai udvarába. A követ, Paolo de Armanis értékes vadászkutyákat vitt a magyar királynak, akit azzal a megbízással keresett fel, hogy tájékozódjék távlati külpolitikai terveiről.³⁸⁴ A Mantova-Zengg-Zágráb-Buda útvonalat 18-20 nap alatt tette meg, a királyt azonban nem találta székvárosában. Feladata mielőbbi elvégzése érdekében követte az uralkodót, aki ekkor épp Nagyolaszi mellett táborozott, végül Budára visszatérőben sikerült őt utolérnie. Paolo de Armanist fogadta a király, tárgyalt udvara legbefolyásosabb embereivel, Kanizsai János esztergomi érsekkel, Szepesi János zágrábi püspökkel és Stibor vajdával. A Budán töltött rövid idő alatt meglehetősen határozott véleményt alakított ki a magyar királyról és az udvarról: „A király nem a maga ura, főembereinek és báróinak a nézetét tartozik követni.

Ennél fogva helyzete nagyon ingatag, mert ezek közt különféle nézetek uralkodnak. Nagy a kölcsönös irigykedés, ezért nem lehet őket teljesen kielégíteni, s a király, amennyire módjában áll, azon van, hogy tetszésükre tegyen.” – írta egyik jelentésében.³⁸⁵ „Ez az udvar ugyanis nem érdemli meg az udvar nevet és csak nagy szegénységével pompázik” – jegyezte fel tömören másik levelében.³⁸⁶ A mantovai levéltárban fennmaradt öt levele, amely a szöveget kiadó, elemző Thallóczy Lajos szerint „írójuk személyiségét s a tartalom minőségét nézve, nem elsőrendű fontosságú források”, valójában izgalmas pillanatképek a magyar udvar életéről, belső viszonyairól, informális hierarchiájáról. Egy-egy mondattal tudósítanak az étkezési, kutya- és lótartási, vagy épp a követfogadási szokásokról – azokról a mindennapi megnyilvánulásokról, amelyekről más források általában hallgatnak.

Az ismert itáliai humanista, Ambrogio Traversari kamalduli generális IV. Jenő pápa követeként, 1435-ben érkezett Magyarországra. Utazásáról, élményeiről levelei

384 THALLÓCZY LAJOS: Mantovai követjárás Budán. 1395. Budapest, 1905.

385 THALLÓCZY L.: Mantovai követjárás 45. Thallóczy irodalmi értékű fordítása nem pontosan szó szerint, de tartalmilag precízen adja vissza az eredetileg latin nyelven írt szöveget: „qui suus dominus dici non potest, sequi oportet voluntates suorum principum et baronum, tamquam homo non habens statum suum aliquatenus firmum propter varias opiniones et invidias magnas regnantes inter ipsos cum male contentantur, maxime barones Ungarie ipsum in suum regem habere, et ipse eis cotidie complacere conatur in omnibus, quibus potest.” (uo. 99.)

386 THALLÓCZY L.: Mantovai követjárás 76.; „curia ista que nomen curie non meretur, tanta paupertate viget ipsa…” (uo. 110.) A levelek értelmezéséhez lásd: CSUKOVITS ENIKŐ: Az uralkodói udvar és az új elit. In:

Sigismundus rex et imperator. Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában 1387-1437. Szerk: Takács Imre. Budapest, Szépművészeti Múzeum, 2006. 284-286.

tudósítanak.³⁸⁷ Bázelből, a zsinat helyszínéről útitársaival előbb Ulmba indult, ahonnan Bécsbe hajózott, útközben meglátogatva a folyómenti kolostorokat. A kapott hírek alapján Zsigmondot előbb Bécsben, majd Tatán próbálták meg elérni, végül Székesfehérváron sikerült utolérni.³⁸⁸ Traversari elismeréssel ír Tatáról és környékéről, beszámol a császárral folytatott tárgyalásairól, saját fehérvári beszédéről, a Zsigmond kérésére meglátogatott budai várról. Két hónapot töltött Magyarországon, s noha utazás során érte kellemetlenség is – például eltévedtek Tata és Fehérvár közt – feljegyzései egyértelműen pozitívak.³⁸⁹ Különösen Buda látnivalóiról szólt szuperlatívuszokban Zsigmondhoz írt köszönő leveleiben, egyaránt dícséri az épületet, a kerteket és a kilátást. Jó véleménye azért is értékes, mert személyében értő, művelt látogatója volt Zsigmond tatai, budai palotájának.

Mátyás király csak egy emberöltőnyivel később uralkodott, mint Zsigmond, uralkodási idejéből azonban már nagyságrendekkel több diplomáciai forrás áll rendelkezésünkre, s e források többsége összegyűjtve, nyomtatásban is hozzáférhető.³⁹⁰ Magyarországról – a

387 Magyarországi követjárásáról tíz levele maradt fenn. Levelezésének kiadása: Ambrosii Traversarii generalis Camaldulensium aliorumque ad ipsum, et ad alios de eodem Ambrosio Latinae Epistolae. Tomus I-II.

Forni Editore Bologna, 1968. (az eredeti, 18. századi kiadás hasonmása)

388 Utazásának magyar vonatkozásairól: APRÓ I.: Ambrogio Traversari Magyarországon; valamint röviden: TARDY LAJOS: Régi feljegyzések Magyarországról. Budapest, 1982. 16-19.

389 „…inspeximus summa cum admiratione praecipuoque stupore aedificatum abs te palatium…

structure moles tam vasta ut nullum toto, orbe maiorem reperiri posse arbitremur…”, „… piscinas quoque hortos circuivi… transivimus ad contuendam peripatum illum spatiossimum prospectu omnino mirabilem plerumque voluptatis…” – Ep. V. 2., A^PRÓ: Ambrogio Traversari 58.; Zsigmondot követve Traversarihoz hasonlóan járt Bécsben, Budán, Fehérváron és Tatán is az a firenzei követség, amelynek két tagja 1426-ban érkezett Magyarországra. Rinaldo degli Albizi feljegyzéseinek alapos, minden részletet érintő feldolgozása: E.KOVÁCS PÉTER: Egy firenzei követjárás Magyarországon. Századok 144 (2010) 1455-1536.

390Magyar diplomácziai emlékek Mátyás király korából: 1458–1490. (=MDEM) Szerk.: Nagy Iván és B. Nyáry Albert. I-IV. Budapest, 1875-78.; Mátyás király levelei. Külügyi osztály I. 1458-79. II. 1480-90.

közzéteszi: Fraknói Vilmos, Budapest, 1893-95.; a levelek egy részének magyar fordításai: Mátyás király levelei 1460-1490. Válogatta: V. Kovács Sándor, ford.: Bellér Piroska. Budapest, 1986. További okmánykiadás a vatikáni levéltárból: Mathiae Corvini epistolae ad Romanos Pontifices datae et ab eis acceptae 1458-1490.

Budapest, 1891. (Monumenta Vaticana ser. I. tom. V.).; Beatrix magyar királyné életére vonatkozó okiratok.

Kiad: Berzevizy Albert, Gerevich Tibor és Jakubovich Emil közreműködésével. Budapest, 1914.; Egy-egy rövid forrásközlés is tartalmaz fontos információkat, így például az Esték fejedelmi udvara és Buda közt – Mátyás és Beatrix házassága, vagy Beatrix unokaöccse, a gyermek Hyppolit esztergomi érsekké tétele miatt létrejött kapcsolatok iratait (levelezéseket, olaszok magyarországi jelentéseit) tartalmazó modenai levéltár magyar vonatkozású anyagára: NYÁRY A : A modenai kir. levéltár magyar történelmi szempontból Századok 2

fennmaradt források szerint – ezekben az években rendszeresen küldött haza jelentéseket Velence követe; hol saját követtel, hol más forrásból, de tisztában volt a magyar hírekkel a milánói herceg; a Beatrix nápolyi hercegnővel kötött házasság kapcsán folyamatos volt Mátyás udvarában a nápolyi valamint a ferrarai diplomáciai jelenlét, és természetesen rendszeresen érkeztek Mátyás udvarába pápai követek is.³⁹¹ A legtöbb jelentést Velence magyarországi követei küldték (de legalábbis közülük maradt fenn a legtöbb), az is álllandó gyakorlat volt, hogy a megszerzett információk alapján más országokat – például Franciaországot – is Velence tájékoztatott a magyarországi hírekről. Bizonyos jeles alkalmakra – mint például Mátyás 1464-es koronázása – Velence külön követeket küldött.³⁹²

A ferrarai követ, Cesare Valentini 1486-ban érkezett Magyarországra, hogy előkészítse a királyné unokaöccsének, Estei Hippolitnak (Ercole ferrarai fejedelem és Aragóniai Eleonóra fiának) esztergomi érsekségét. Cesare Valentini lelkiismeretesen írt mindenről: a legfontosabb politikai hírek mellett arról, hogy milyen ajándékot hozzon magával a gyermek érsek káptalanja tagjainak, hogy Beatrix királyné Pécsre zarándokolt, hogy milyen volt a fogadtatása az érkezésekor Pozsonyban időző királyi udvarban, vagy hogy miként zajlott Mátyás és Ulászló cseh király iglaui találkozója.³⁹³ Iglauból 1486. szeptember 11-én küldött levele részletesen beszámolt a királytalálkozóról: tudósítása szerint a magyar

(1868) 244-254.; ÓVÁRY LAJOS: A modenai és mantuai levéltári kutatásokról. Századok 23 (1889) 392-402.;

benne Valentino Cesare ferrarai követ jelentése Mátyás és Ulászló iglaui találkozásáról. Fraknói Vilmos több követség anyagát is feldolgozta: FRAKNÓI VILMOS: Carvajal János bibornok magyarországi követségei, 1448-1461. Budapest, 1889.; UŐ: Pecchinoli Angelo pápai legátus Mátyás udvaránál, 1488-1490. Katolikus Szemle 12 (1898) 373-425.; UŐ: Egy pápai követ Mátyás udvaránál, 1488-1490. Budapest, 1901. (Olcsó könyvtár)

391 A magyar kutatás figyelmét eddig sajátos módon nem keltette fel, hogy a Nápoly és Milánó, Nápoly és Firenze, vagy Milánó és a burgundi udvar közti diplomáciai levelekben is meglehetősen gyakran szerepeltek Mátyásra, illetve Magyarországra vonatkozó információk, mint ahogy azt a kiadott diplomáciai levelezések egyértelműen tükrözik: Carteggi diplomatici fra Milano Sforzesca e la Borgogna. Vol. I (8 marzo 1453 – 12 luglio 1475), vol. II. (26 luglio 1475 – 19 ottobre 1476). A cura di Ernesto Sestan. Roma, 1985. 1987. (Fonti per la storia d’Italia. Carteggi); Corrispodenza dell’ambasciatore Giovanni Lanfredini I. (13 aprile 1484 – 9 maggio 1485) A cura di Elisabetta Scarton. Carlone Editore, Salerno, 2005. (Istituto Italiano per gli Studi Filozofici.

Fonti per la storia di Napoli aragonese. Serie seconda. Corrispodenza degli ambasciatori fiorentini a Napoli). A Mátyás udvarába érkező külföldi követeket, illetve a Mátyás által külföldre küldött követeket, a vonatkozó forráshellyel összegyűjtötte: BALOGH J.: A művészet Mátyás király udvarában I. 671-682.

392 Magyar diplomácziai emlékek I. 266. skk. (162. 163. sz.)

393 Magyar diplomácziai emlékek III. 101. (80. sz.), 110. (83. sz), 117. (89. sz.), 124. (91. sz.), 137.

(100. sz.) stb.

király és kísérete olyan hatalmas pompát fejtett ki, hogy Ulászló és kísérete a nyomába sem ért.³⁹⁴ A magyarok ruházatának, fegyvereinek, lószerszámainak, Mátyás Ulászlónak adott ajándékainak ismertetése a magyar művészet- és művelődéstörténet elsőrangú forrásává avatja Cesare Valentini iglaui jelentését, de többi jelentésében is számos értékes adatot találunk a magyar udvar mindennapi életére, és ezeknek a mindennapoknak a tárgyi környezetére.³⁹⁵

A magyar udvarba küldött pápai követek jelentéseiben ugyancsak gazdagon találunk értékes információkat. Feltehetőleg az 1460-as évek elején készült az a jelentés, Hieronymus Landus pápai nuncius írása, amelynek kulcsfontossága van a király bevételeinek megismerése szempontjából.³⁹⁶ A nuncius tudósításában Magyarország határairól és méreteiről, népeiről, várairól és erődített városairól, valamint folyóiról tájékoztatta megbízóját – a török veszély vezérmotívumként szövi át a szöveget. Megközelítésének illusztrálására álljon itt néhány mondat Erdélyről: „Az ország egyik leghasznosabb része Erdély, mivel ez az egész országot ellátja sóval, amiből a koronának évenként 50 ezer arany jövedelme van. A só mellett sok az arany-, ezüst-, réz-, ólom-, vas-, és higany. Marha, ló, juh és egyéb hasznos állatok szintén nagy bőségben fordulnak elő. Erdélyt igen férfias nép lakja.” A vitézségre-férfiasságra a török

394 „tamen non era da equipare ad quella de questo Serenissimo Re” – ÓVÁRY L.: A modenai és mantuai 393-397.

395 Művészettörténeti adatait összegyűjtötte BALOGH J.: A művészet Mátyás király udvarában, valamennyi hivatkozását lásd a kötet név- és tárgymutatójában, (I. 783.)

396 J. C.ENGEL: Geschichte des Ungrischen Reichs und seiner Nebenländer. Halle, 1798. II. 6-17.;

Descrizione dell’Ungheria nei secoli XV. e XVI., edita nell occasione del congresso geografico internazionale, a Venezia 1881. Budapest, 1881. 29-34, Szövege Johann Christian Engel 18. századi kiadásában 1480-as dátummal szerepel, mint a Mátyás királyhoz küldött pápai követ jelentése, egy másik, száz évvel későbbi – nem teljes, épp a bevételekre vonatkozó adatokat már nem tartalmazó – átírás címleírása szerint viszont Mátyás udvarának velencei követe készítette. A király pénzügyeire vonatkozó adatok felhasználásával készült: FÜGEDI ERIK: Mátyás király jövedelme 1475-ben. In: Barta Gábor (szerk.): Mátyás király 1458-1490. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990. 41-61.; illetve legújabban: Csukovits Enikő (szerk.): Mátyás és a humanizmus. Osiris Kiadó, Budapest, 2008. (Nemzet és Emlékezet) 454-474.; továbbá lásd még DRASKÓCZY ISTVÁN: A „Landus jelentés”

kéziratai. In: „Fons, skepsis, lex” Ünnepi tanulmányok a 70 esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szeged, 2010.

85-94.; DRASKÓCZY ISTVÁN: 15. századi olasz jelentés Erdély ásványi kincseiről. In: Papp Imre, Angi János, Pallai László (szerk.): Emlékkönyv ifj. Barta János 70. születésnapjára. Debrecen, 2010. 49-59. Draskóczy István felvetette, hogy a jelentés esetleg nem Hieronymus Landus nuncius, hanem Pietro Tommasi velencei követ tollából származik. A felvetés ésszerűnek tűnik – már a Descrizione dell’Ungheria (29.) is mint „relazione d’un ambasciatore veneto alla corte del re Mattia” hivatkozott a szerzőre – a velencei szerzőség azonban egyelőre nem nyert bizonyítást. Akár a nuncius, akár a velencei követ is volt azonban a szöveg szerzője, a bennünket érdeklő tartalmi kérdéseket ez a körülmény érdemben nem befolyásolja.

ellen volt szükség – e szükség szerint vette sorra Erdély népeit is: a németeket, a székelyeket és külön a szászokat.³⁹⁷ Egy másik pápai legátus, Pecchinoli Angelo útjára Mátyás király Anconába küldött katonai segítsége kapcsán került sor. 1487-ben Ancona – amely a Szentszék fönnhatóság alatt állt – a magyar király védelme alá helyezte magát. Az eset nagy megütközést váltott ki Itáliában, különösen a pápai kúriában – a kényes kérdés megoldása volt Pecchinoli Angelo elsődleges feladata. VIII. Ince legátusaként 1488 októberében érkezett meg Bécsbe, ahol Mátyás akkor az udvarát tartotta.³⁹⁸ Mátyás négyszemközt is fogadta, és a megbeszéléseken számos olyan kérdést is érintettek, amelyekről érdemi információkat csak a legátus jelentéseiben olvashatunk: így például Váradi Péter kalocsai érsek fogságának okáról, Mátyás és a török szultáni család rokonságáról, az egyiptomi-magyar kapcsolatokról.³⁹⁹ A levelek legfőbb tanulsága, hogy Mátyás rendkívüli tájékozottságot árult el minden felvetődő kérdésben: nem csupán az őt közvetlenül érintő témákról, de távoli országok ügyeiről is pontos és bizalmas információkkal rendelkezett, amelyek birtokában határozott és markáns véleményt formált.⁴⁰⁰

A külföldi követek tollából a legtöbb életmód-leírás Mátyás király különböző alkalmakból rendezett ünnepségeiről maradt fenn. A különféle királytalálkozók – mint a ferrarai követ által ismertetett iglaui – jó alkalmat kínáltak a magyar uralkodó számára a

397 „La piu utile e la principal parte del ditto regno sie la terra silvana dela quale se traze prima tuto el sale che bisogna nel regno, che li vale zercha ducati L M l’anno, che he la principal intrada dela corona. Apresso ditto sale sono molte de ori, arzenti, rami, piombi, arzenti vivi, ferri, azali e grandissima quantita de animali de ogni sorte, come bovi, castrai cavalli e molte altre cose utilissime. La qual terra silvana è bene habitada da zente virile, perchè continuamente sono ale mane cum el Turcho, e cavasse de dita terra transilvana ala defension del regno circha 40 M persone de bone e utile zente a tale impresse. El forzo sono todeschi, e una altra nation apelati Seculi, e molto vigorosi, e una altra nation apellati Sassi...” – az idézett rész: Descrizione dell’Ungheria 32.; a számok esetében nem árt óvatosnak lennünk: J. C. Engel 100 ezer aranyat írt. A szöveg meglehetősen pontatlan, ezért itt nem idézett magyar fordítása: SZAMOTA I.: Régi utazások 500. Szamota legnagyobb hibája – itt, és a

In document – B 2013 V A -E - M N Csukovits Enikő 1 (Pldal 99-114)