A keresztes hadjáratok irodalma

A középkor utazási szokásaiban, a középkori ember ismereteiben, világról alkotott képében hatalmas és egyúttal minden korábbi politikai döntésnél szélesebb kört érintő változást hozott a keresztes hadjáratok megindulása. 1095-ben II. Orbán pápa meghirdette az első keresztes hadjáratot, és már a következő évben megindultak az első seregek. Nyomukban

90 MARIO ESPOSITO: Itinerarium Symonis Semeonis ab Hybernia ad Terram Sanctam. Dublin, 1960.

(Scriptores latini Hiberniae. Vol. IV.)

91 Voyage d’Outre-Mer en Jérusalem par le seigneur de Caumont, publié par le marquis de La Grange.

Paris, 1858. (reprint: Genf, 1975.)

92 CAMILLE COUDERC: Journal de voyage à Jérusalem de Louis de Rochechouart. Revue de l’Orient latin. Paris, 1893. 1-107. A 15. század végéig, vagyis több mint egy évezrednyi idő alatt természetesen számos zarándokkalauz, zarándok-útibeszámoló, elbeszélés született – az e munkák alapján monográfiát író Aryeh Grabois idézett monográfiájának appendixe 135 ilyen munkát sorol fel, a bordeaux-i itineráriumtól egészen Heinrich szász herceg 1498-as jeruzsálemi utazásának leírásáig. ARYEH GRABOIS: Le pèlerin occidental en Terre sainte au Moyen Ȃge. De Boeck Université, Paris, 1998. 211-214.

93 Croisades et pèlerinages 1000.

94 Croisades et pèlerinages 1029.

95 A zarándokirodalom elterjedtségét jól jelzi, hogy az 1420-as években egy angol zarándok anyanyelvén, versben adott tanácsokat a jövő peregrinusainak. RICHARD,J.: Les récits 19.

két évszázadon keresztül az összesen nyolc nagy hadjárat során számos hadsereg érkezett, részben tengeri, részben szárazföldi úton. Az Európán kívüli világ, amelyről addig csupán néhány száz, esetleg néhány ezer zarándok szerezhetett közvetlen tapasztalatokat, kitárult; a hadjáratokon Európa minden tájáról odasereglő tízezrek korábban elképzelhetetlen új ismeretek birtokába juthattak, s ezeket az ismereteket – amelyek iránt odahaza is megélénkült az érdeklődés – többen írásba is foglalták. A hadjáratok történetéről nagyszámú beszámoló, történeti munka készült. A robbanásszerű gyarapodást jól jelzi, hogy például a francia nyelvű történetírás megszületése nem annyira az anyaország, vagyis Franciaország történetéhez, hanem elsősorban a keresztes hadjáratokban részt vevő franciák történetéhez köthető.⁹⁶

A keresztesek, azaz a „frankok” szentföldi tetteiről, sikeres és sikertelen katonai akcióikról, a keresztes államok létrehozásáról, szentföldi berendezkedésükről, majd folyamatos térvesztésükről és kiszorulásukról hivatásos történetírók és emlékeiket papírra vető magánszemélyek írásaiból egyaránt tájékozódhatott az egykorú közvélemény, és tájékozódhatunk mindmáig. A fennmaradt elbeszélő források között görög, latin és francia, arab, sőt, szír és örmény nyelvű szövegeket egyaránt találhatunk, prózát és verset, krónikát, életrajzot vagy hőséneket. Ezek az írások természetesen elsősorban a hadjáratok eseményeire, illetve az események hőseire fordították figyelmüket, mintegy mellékesen azonban rengeteg információt jegyeztek fel az események helyszínéül szolgáló vidékekről, városokról, illetve az ott élő népekről.⁹⁷

A legjelentősebb munkák régóta közismertek, számos kiadásban megjelentek.⁹⁸ Az első keresztes hadjárat szemtanú krónikásai közül Aguilers-i Rajmund Historia Francoruma,⁹⁹ az ismeretlen szerző által készített Gesta Francorum et aliorum

96 CSERNUS S.: Francia történetírás 35-49.

97 A kérdés feldolgozását lásd két minuciózus alapossággal készült munkában: PASCAL PÉRON: Les Croisés en Orient. La représentation de l’espace dans le cycle de la croisade. Honoré Champion Éd., Paris, 2008. (Nouvelle Bibliothèque du Moyen Ȃge 86.); ARMELLE LECLERCQ: Portraits croisés. L’image des Francs et des Musulmans dans les textes sur la Première Croisade. Chroniques latines et arabes, chansons de geste françaises des XII^e et XIII^e siècles. Honoré Champion Éd., Paris, 2010. (Nouvelle Bibliothèque du Moyen Ȃge 96.)

98 A legfontosabb irodalom áttekintéséhez lásd: AZIZ S. ATIYA: The Crusade. Historiography and Bibliography. Oxford University Press–Indiana University Press,Londres–Bloomington, 1962., RUNCIMAN,S: A keresztes hadjáratok.

99 Receuil des historiens des croisades. I-XVII. Imprimerie royale,Paris, 1841-1906., I/3. 235-309.

Hierosolimitanorum című munka,¹⁰⁰ és Chartres-i Foucher Gesta Francorum Iherusalem peregrinantium című műve már a kortársak körében nagy népszerűségre tett szert.¹⁰¹ Máig alapvető forrásnak számít a hadjáratok és a keresztes államok korai történetére három további krónikás munkája: Ekkehard aurai apát Hierosolymita című műve,¹⁰² Caen-i Rudolf Gesta Tancredije,¹⁰³ valamint Aacheni Albert Liber Christianae expeditionis című, szemtanúk elbeszélései alapján írt munkája.¹⁰⁴

A legnagyobb keresztes szerzőnek már a kortársak is Türoszi Vilmost tartották.

Vilmos a Szentföldön, Jeruzsálemben született, a szentföldi latinok második nemzedékének tagjaként. Hatalmas műveltségét Európa híres egyetemein, Párizsban és Bolognában alapozta meg, tanulmányai után azonban visszatért szülőföldjére, ahol rövid idő alatt nagy befolyásra, és jelentős egyházi méltóságokra tett szert – pályája csúcsán ő volt a jeruzsálemi királyság kancellárja és Türosz érseke. I. Amalrik jeruzsálemi király 1167-ben felkérte, hogy írja meg a tengerentúli keresztes államok történetét. 1169-ben látott munkához, és haláláig (1187) írta kéziratát. Vilmos monumentális – és sajnos befejezetlen – műve, a Historia rerum in partibus transmarinis gestarum 23 könyvben foglalta össze az 1095-1184 közötti közel egy évszázad történetét. Megírásához történeti munkákat, a királyság levéltárában hozzáférhető iratokat és bizalmas információkat egyaránt felhasznált. Vilmos írói gyakorlatához tartozott, hogy a Historiában időről időre megszakította az előadás fonalát, hogy egyes politikai kérdések apropóján kifejtse véleményét, vagy hogy pontos és részletes leírást adjon egy-egy történelmi

100 LOUIS BRÉHIER: Histoire Anonyme de la première Croisade. Paris, 1924. (Classiques de l’Histoire de France 4).

101 Fulcheri Carnotensis Historia Hierosolymitana. Lateinischer Originaltext, mit Erläuterungen und einem Anhang herausgegeben von Heinrich Hagenmeyer. Winter, Heidelberg, 1913.; FOUCHER DE CHARTRES: Histoire de la Croisade. Le récit d' un témoin de la Première Croisade. 1095-1106. Présentation de Jeanne Ménard. Cosmopole, Paris, 2001.

102 Hierosolymita seu libellus de oppressione, liberatione ac restauratione sanctae Hierosomitanae ecclesiae (nach dem Texte der Monumenta Germaniae historica mit Erläuterungen und einem Anhang). Hrsg.

Heinrich Hagenmeyer. Tübingen, 1877.; Frutolfs und Ekkehards Chroniken und die anonyme Kaiserchronik.

Hrsg. Franz-Josef Schmale – Irene Schmale-Ott. (Ausgewählte Quellen zur deutschen Geschichte des Mittelalter. Freiherr-vom-Stein-Gedächtnisausgabe Bd. 15.) 1972.

103 Faits et gestes du prince Tancrède pendant l'expédition de Jérusalem. Éd. François Guizot. Paris, J.-L.-J. Brière, 1825.

104 ALBERT VON AACHEN: Geschichte des ersten Kreuzzugs. Übersetzt von Hermann Hefele. 2. Bd.

Jena, 1923.

személyről vagy valamelyik városról – ezek a közbevetések, ismertetések különösen értékes elemei munkájának.¹⁰⁵

A második és harmadik hadjárat (1146-1149, 1187-1197) történetének fontos forrásai közé tartoznak az Európa híres keresztes uralkodóiról írt egykorú életrajzi munkák is. VII.

Lajos francia királyról Odo de Deuil illetve Suger apát,¹⁰⁶ Barbarossa Frigyes életéről Freisingi Ottó készített életrajzot.¹⁰⁷ Oroszlánszívű Richárd személye és hadjárata több krónikást is megihletett, közülük talán a legjelentősebb az Itinerarium regis Richardi című, Richárd király egyik katonájának feljegyzésein alapuló munka.¹⁰⁸ A keresztes királyok életrajzainak sorát Jean de Joinville IX. (Szent) Lajos francia királyról, a hetedik és nyolcadik keresztes hadjárat (1245-1250, 1268-1270) hőséről évtizedekkel annak halála után, a 14.

század elején írt munkája, a Livre des saintes paroles et des bons faiz nostre saint roy Looys zárja – ez már azonban egy új műfaj, a memoár első felbukkanása is egyben.¹⁰⁹

105 Willelmi Tyrensis archiepiscopi chronicon. Édition critique parRobert B.C. Huygens.Identification des sources historiques et détermination des dates par Hans Eberhard Mayer et Gerhard Rösch. Brepols, Turnhout, 1982. 2. vol. (Corpus Christianorum. Continuatio Medievalis. XXXVIII.); a latin szöveg hozzáférhető:

http://www.thelatinlibrary.com/williamtyre.html. (letöltés: 2011. január 10.) Munkája hamar népszerűvé vált: a 13. század elejétől kezdve rendszeresen használták, elsősorban a francia és angol történetírók, már az 1220-as években franciára fordították, (Monique Zerner szerkesztői előszava, Croisades et pèlerinages 501.) és ezután elsősorban franciául olvasták. Amíg a latin szöveg összesen 9 középkori kéziratpéldányban maradt fenn, a francia verzióból jelenleg 52 kézirat ismert. GUENÉE,B.: Histoire et culture historique 257.

106 ODO OF DEUIL: De profectione Ludovici VII in Orientem, tr. Virginia Gingerick Berry. New York, W.W. Norton and Co., 1948.; JONATHAN PHILLIPS: Odo of Deuil's De profectione Ludovici VII in Orientem as a source for the Second Crusade. In: Marcus Bull et al. (eds.): The Experience of Crusading. Cambridge University Press, Cambridge, 2003. I. 80-95.; Oeuvres complètes de Suger. Éd. Albert Lecoy de la Marché.

Paris, 1867.; (http://gallica2.bnf.fr. letöltés: 2009. szeptember 15.)

107 Ottonis et Rahewini Gesta Friderici I. imperatoris. Hrsg. Georg Waitz und Bernhard von Simson.

Hannover, 1912. (Monumenta Germaniae Historica [=MGH] Scriptores rerum Germanicarum [SS] 46.); Magyar fordításban: FREISINGI OTTÓ: I. Frigyes császár tettei. Fordította, bevezetésekkel és jegyzetekkel ellátta:

Gombos F. Albin. Budapest, 1913. (Középkori krónikások XV-XVI.)

108 William Stubbs (ed.): Itinerarium Peregrinorum et Gesta Regis Ricardi. London, 1864. (Rolls Series); HANS EBERHARD MAYER: Das Itinerarium peregrinorum. Eine zeitgenössische englische Chronik zum dritten Kreuzzug in ursprünglicher Gestalt. Stuttgart, 1962.; RICHARD OF HOLY TRINITY: Itinerary of Richard I and others to the Holy Land (formerly ascribed to Geoffrey de Vinsauf). Cambridge, Ontario, 2001. (Medieval Latin Series)

109JOINVILLE: Vie de Saint Louis. Texte établi, traduit, présenté et annoté, avec variantes par Jacques

A negyedik hadjárat eseményeiről két kiemelkedően fontos beszámoló született:

Geoffroy de Villehardouin, Champagne marsallja és Robert de Clari személyes élményeken alapuló, már anyanyelven, franciául írt részletes tudósítása.¹¹⁰ A szerzők eltérő társadalmi helyzete miatt a két munka páratlan összehasonlításra nyújt lehetőséget. Amíg az előkelő, befolyásos Geoffroy de Villehardouin kiemelkedő szerepet játszott a hadjáratban, addig a picardiai kisnemes Robert de Clari egyszerű lovagként vett részt az összecsapásokban, s szerepük, helyzetük természetesen írásukban is megjelenik. A két írásnak köszönhetően egyszerre ismerhető meg alul- és felülnézetből az a hadjárat, amely már saját kortársai ellenérzését kivívta – mint köztudott, az eredetileg tervezett szentföldi céltól eltérve, velencei bíztatásra a sereg többször is keresztények ellen fordult, elfoglalta előbb a dalmáciai Zárát, majd Bizáncot, ahol 1204-ben létrehozta a Latin Császárságot.

A hadjáratokról nem csak a történetírók, nem csak a saját emlékeiket írásba foglaló magánszemélyek készítettek hosszabb-rövidebb műveket, az izgalmas téma természetesen megjelent a kor bontakozó szépirodalmában is. A legrégibb keresztes éneket, a Chevalier, mult estes gari kezdetű sanzont 1146-ban költötte ismeretlen szerzője – szerencsésen nem csupán a dal szövege, de dallama is fennmaradt.¹¹¹ A keresztesek vállalkozó kedvének serkentésére, a leendő keresztesek ösztönzésre született a két legismertebb chanson de geste, a La Chanson d’Antioche és a Jeruzsálem meghódítása (La Conquête de Jérusalem) című alkotás – mindkettő vulgáris nyelven, verses formában, láthatóan azzal a céllal, hogy nyilvánosan, közönség előtt recitálják, felmondják.¹¹²

110 GEOFFROI DE VILLEHARDOUIN: La Conquête de Constantinople. Édité par Jean Dufournet. Peeters, Paris–Londres, 1969. Szövege magyar fordításban is megjelent: GEOFFROI DE VILLEHARDOUIN: Bizánc megvétele. Budapest, 1985. (ford.: Szabics Imre); ROBERT DE CLARI: La Conquête de Constantinople. Éd. par Philippe Lauer. Champion, Paris, 1924. (Classiques français du Moyen Ȃge), illetve Croisades et pèlerinages 725-801.; A francia történetírás őket tekinti az első francia történetíróknak. A személyükről, művükről keletkezett gazdag irodalomnak és eredményeinek rövid magyar nyelvű áttekintése: CSERNUS S.: Francia történetírás 35-43.

111 Eredeti szövegét kiadta PIERRE BEC: La Lyrique française au Moyen Ȃge. (XII^e-XIII^e siècles).

Contribution à une typologie des genres poétiques médiévaux. Études et textes. Éd. A & J. Picard, Paris, 1978.

II. 85-87. Modern francia átírásban lásd: Croisades et pèlerinages 3-5.

112 La Chanson d’Antioche. Éd. Paulin Paris. Paris, 1832-1848 (Reprints: Genève, 1969.), modern francia átírása: Croisades et pèlerinages 25-169.; La Conquête de Jérusalem, faisant suite à la Chanson d’Antioche, composée par le pèlerin Richard et renouvelée par Graindor de Douai au XIII^e siècle. Paris, 1877.

(Collection des Poètes français du Moyen Ȃge VII.) (Reprints: Genève, 1969.) Modern francia átírásban lásd:

Croisades et pèlerinages 171-351.

A keresztes hadjáratok és a róluk tudósító különböző irodalmi alkotások robbanásszerű gyarapodást hoztak a kor földrajzi ismereteiben.¹¹³ Noha a hadjáratok útvonalai alig tértek el az évszázadok óta járt szentföldi zarándokútvonalaktól, a nézőpont láthatóan megváltozott. Jeruzsálem és környékének geográfiája a keresztes irodalomban a hadi események helyszínének leírásává, katonai geográfiává alakult: a korábbi zarándokleírásokban csupán a látvány miatt megemlített hegy, szikla stratégiai tényezővé vált, a zarándokok által kegyes célból látogatott városok meghódítandó célponttá, az ott élő népek ellenséggé vagy szövetségessé transzformálódtak.¹¹⁴ A földrajzi tudás, a helyi szokások, körülmények minél pontosabb ismerete ilyen körülmények közt sorsdöntő lehetett: egy rosszul megválasztott útvonal, egy félreértett gesztus végzetes következményekkel járt. A Szentföldet járt vagy hosszabb-rövidebb ideig a Szentföldön élő keresztesek – ha életben akartak maradni – kénytelenek voltak megismerni a vidéket és lakóit. Nem csak az akkurátus Türoszi Vilmos közel ezer oldalas krónikája, de még a legrövidebb keresztes énekek is gazdagon tartalmaznak ilyen ismereteket. Míg azonban Vilmos érsek részletes és pontos leírást ad az események helyszínéről – például Cesareáról, Türosztól, Alexandriáról – addig a Chevalier kezdetű sanzon csak említi, de nem jellemzi Edesszát vagy a Vörös-tengert. Fontos sajátossága ennek az irodalomnak, hogy alapvetően a valóságon alapult – ez a valóság önmagában is annyira színes és izgalmas volt, hogy a fantáziának kevés teret hagyott.

Teljesen képzelet-szülte leírást – mint amilyen a La Conquête de Jérusalem ellenséges sorokban harcoló Espic-jei: a madár csőrű, kutyafejű, griff-karmú, oroszlán lábú szörnyek – alig találunk.¹¹⁵

Akik részt vettek keresztes hadjáraton, nem csak a Szentföldről szereztek új, otthon elképzelhetetlen ismereteket, de a maguk mögött hagyott Európáról, országairól és népeiről is.

A megismerés több volt a vonuló hadak útjába eső helyekről és lakóikról szerzett felületes, sokszor eleve előítéletekkel terhelt benyomásnál,¹¹⁶ a legtöbb tapasztalatra épp a seregen belül lehetett szert tenni. A hónapokig, olykor évekig együtt vagy egymás mellett harcoló európai csapatok tagjai a különböző európai népek másságával is a hadjárat során, szülőföldjüktől

113 Erről lásd PASCAL PÉRON: Les Croisés en Orient.

114 A keresztes-irodalom katonai célokra használható információiról írt rövid áttekintésem: CSUKOVITS ENIKŐ: Geográfusok, peregrinusok, tengerészek. Századok 145 (2011) 487-491.

115 Kiáltásuk három mérföldes körzetben megrengeti a földet: „ils ont des becs d’oiseaux, des têtes de chiens, des griffes aux mains et aux pieds comme des lions; quand ils crient ensemble, leurs hurlements font trembler la terre sur trois lieues à la ronde.” – chant VIII./VII.; Croisades et pèlerinages 322.

116

távol szembesültek először. Egymás megismerése súrlódásokkal, olykor komoly konfliktusokkal járt: „a németek elviselhetetlenek (importabiles) voltak a mieink számára” – írta például Odo de Deuil a második hadjárat idején. Guibert de Nogent tudósítása szerint a francia lovagság elképedve hallgatta a német és egyéb lovagok „érthetetlen barbár nyelvét”.¹¹⁷ A „másoktól” való különbözés ugyanakkor erősítette az egy helyről érkezők önazonosságát, és világosan meghúzta az összetartozás határait.