A késő-középkor földrajzi tudása Kolumbusz utazása előtt

A 15. századra megérett az idő az addig szerzett geográfiai, történeti ismeretek összegzésére.²¹¹ Az új évszázad nem csak a földleírásban, de a térképészetben is új korszakot nyitott,²¹² s az új korszak nyitányának – mind a geográfia, mind a kartográfia művelésében – Ptolemaiosz Geográfiájának újrafelfedezése tekinthető. Az elfeledett kézirat egy bizánci tudós, Manuel Chrysoloras poggyászában Konstantinápolyból került Európába. Chrysoloras 1396-97-ben, görögtanárként érkezett Firenzébe, a Geográfia egy volt a magával hozott számos kézirat közül. 1406 táján Chrysoloras egyik első tanítványa, Jacobus Angelus elkészítette a görög szöveg – hibátlannak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető – latin fordítását, és a Geográfia a kor lehetőségeihez képest viharos gyorsasággal ismertté vált az egész kontinensen.²¹³

A humanisták által mintegy a földrajztudomány Bibliájaként tisztelt Geográfia egyes 15. századi kéziratai csak szöveget, más kéziratai térképlapokat is tartalmaztak; de akár atlasszal, akár anélkül készültek, a Ptolemaiosz-kéziratok mindenképpen szenzáció-számba

210 A Petrarca-levél itáliai hatásáról: ENRICO STRAUB: Bericht und Reflexion in Petrarcas Ventoux-Epistel (Familiares, IV,1). In: Italien und die Romania in Humanismus und Renaissance (Festschrift für E. Loos zum 70. Geburgtstag). Wiesbaden, 1983. 270-288.

211 BROC,N.: La géographie de la renaissance 17.

212 A térképészet, térképhasználat európai fejlődésének jó áttekintése: The History of Cartography.

213 Az első nyugatra került térképes görög nyelvű kézirat: Città del Vaticano, Biblioteca Apostolica Vaticana, Urbinate gr. 82., leírása: Firenze e la scoperta dell’America nr.38.;a legrégibb latin nyelvű kézirat:

Città del Vaticano, Biblioteca Apostolica Vaticana, Vaticano lat. 5698., leírása: Firenze e la scoperta dell’America nr.40.; a fordításról, tudományos jelentőségéről: ROBERT WEISS: Jacopo Angeli da Scarperia (c.

1360-1410-11). In: Medioevo e Rinascimento. Studi in onore di Bruno Nardi. II. Firenze, 1955. 803-827.;

PATRICK GAUTIER DALCHÉ: L’oeuvre géographique du cardinal Fillastre (†1428). Représentation du monde et perception de la carte à l’aube des découvertes. Archives d’histoire doctrinale et litteraire du moyen âge. 59 (1992) 324. Gautier Dalché alapvető tanulmánya megjelent még in: Didier Marcotte (Éd.): Humanisme et culture géographique à l’époque du concile de Constanze autour de Guillaume Fillastre. Actes du Colloque de l’Université de Reims 18-19 novembre 1999. Brepols, Turnhout, 2002. (Terrarium Orbis 3.) 293-356.

mentek.²¹⁴ A Geográfia reveláció-erejű jelentőségét elsősorban annak köszönhette, hogy pontos (a földrajzi helyek szélességi és hosszúsági adatait tartalmazó), vagy legalábbis annak tűnő adatsorai a rendteremtés ígéretét hordozták a különböző földrajzi szövegek ellentmondásaiba belefáradt humanisták számára.²¹⁵ Elterjedésében – a kézirat nyilvánvaló értékei mellett – nem kis szerepet játszott a lefordítását követő évtized világpolitikai jelentőségű eseménye, az 1414-1418 között lezajlott konstanzi zsinat. Az egyház megreformálásának, az egyházszakadás megszüntetésének céljából összehívott zsinatra összesereglettek Európa legképzettebb tudósai: több száz egyetemi grádussal, vagy doktori címmel rendelkező, tudására büszke személy, valamint a legbefolyásosabb egyháziak, a teljes hierarchia képviseletében: bíborosok, érsekek, püspökök, apátok és követeik. (A két kör részben fedte egymást.) Műveltségüket természetesen elsősorban az egyház érdekében igyekeztek minél hatékonyabban kamatoztatni, de a hosszú együttlét arra is lehetőséget biztosított, hogy a kánonjog mellett más műfajban is megcsillogtassák tudásukat. A konstanzi zsinat – akárcsak a kor valamennyi hasonló eseménye – hivatalos programja mellett egyúttal a könyvvásár és a tudományos fórum szerepét is betöltötte; aki akarta, itt könnyen tudott kéziratot és eszmét cserélni.

A zsinati tárgyalásokon fontos szerepet játszott két bíboros, akik egyben a kor legjelentősebb földrajztudósaiként is nevet szereztek maguknak: Pierre d’Ailly, a párizsi egyetem egykori kancellárja, cambrai-i püspök, és Guillaume Fillastre, a reims-i érsek vikáriusa.²¹⁶ Mindketten a 14. század közepén születtek, és hatvanévesen, 1411-ben nyerték el a bíborosi kalapot. D’Ailly teológiai, Fillastre jogi doktorátust szerzett, de ha tehették, szabad óráikban legszívesebben geográfiával foglalkoztak. Sokoldalú, már érzékelhetően humanista műveltségüket jól tükrözi Fillastre bíboros könyvtára, amelyben a feladatai ellátásához szükséges teológiai, jogi kötetek mellett a középkori történetírás ismert munkái, ókori

214 Az ismert 15. századi kéziratok közül többet is ismertet: Firenze e la scoperta dell’America,pl.nr.

42. 45. 46. 47. 48. 49. 51.; egykori birtokosaik közt a firenzei San Marco kolostor szerzeteseit épp úgy megtalálhatjuk (nr. 46: Firenze, Biblioteca Medicea Laurenziana, XXVIII 38.), mint V. Sándor pápát (nr. 47.:

Firenze, Biblioteca Medicea Laurenziana, XXX 5.).

215 Jelentőségének okait már Jakobus Angelus is igyekezett áttekinteni a fordítása elé írt prológusban.

GAUTIER DALCHÉ,P.: L’oeuvre 324.

216 Pierre d’Ailly mintaszerű, kiváló életrajza: BERNARD GUENÉE: Entre l’Église et l’État. Quatre vies de prélats français à la fin du Moyen Ȃge (XIII^e-XV^e siècle). Gallimard, Paris, 1987. (Bibliothèque des Histoires) 125-299. mindkettejükre lásd: Marcotte, D. (Éd.): Humanisme et culture géographique, Fillastre életrajza

klasszikus szerzők írásai, sőt, görög és arab művek latin fordításai is szerepeltek.²¹⁷ Egyik kódexébe csak földrajzi tárgyú szövegek kerültek, Descriptiones terrarum plures címmel.²¹⁸ Fillastre bíboros kódexei közül nem is keveset Konstanzban másoltatott: így például a zsinat idején készült egyik Cicero-kötete, egy vegyes tartalmú kódexe, amelyben Ciceró mellett ifjabb Plinius levelei olvashatók, vagy Pomponius Mela Chronographiája.²¹⁹ Mind Fillastre, mind d’Ailly rendelkezett saját Ptolemaiosz kötettel is.²²⁰ Hogy ez mekkora kincsnek számított akkoriban, jól jelzi, hogy Franciaországban mindössze három személy esetében lehetünk biztosak abban, hogy saját példányuk volt: nekik kettejüknek, és Jó Fülöp burgundi hercegnek.²²¹ Értékével maguk is tisztában voltak. Fillastre, aki magánkönyvtárát még életében a Reims-i káptalannak adományozta, csak két kötetet tartott meg magának: a zsinat idején újrafelfedezett Cesareai Euszebiosz Krónikáját, és Konstanzban másoltatott Ptolemaioszát.²²²

Ők ketten már nem csak bizonyítottan olvastak, de írtak is földrajzi tárgyú munkát.

Pierre d’Ailly 1410-ben összeállított Imago Mundi-ja a kor leghíresebb művei közé tartozott.

Az Imago Mundi tulajdonképpen nem volt több egy nagyszabású kompilációnál, a bíboros az ókor és a középkor klasszikus szerzőire alapozva, általában tartózkodva saját véleménye kinyilvánításától, egyszerűen számba vette kora földrajzi ismereteit. A hatvan fejezetre osztott traktátus három nagyobb logikai egységre tagolódik. Az első rész – ahogy d’Ailly megjegyezte, az asztrológusok alapján – a Föld és az ég általános leírását foglalja magában: itt tárgyalja azokat az ismereteket, amelyeket fontosnak tartott írásba foglalni a nap járásáról, a szférákról, a Föld klimatikus zónáiról, lakott és lakatlan régióiról. A második egység – a kozmográfusok nyomán – a három földrészt, Ázsiát, Európát és Afrikát ismerteti. Ázsia

217 Könyvtárának a káptalani könyvtár leltárában szereplő 53 kötetéből negyvenet máig Reimsben őriznek, a Bibliothèque municipale-ban. – COLETTE JEUDY: La bibliothèque de Guillaume Fillastre. In:

Marcotte, D.: Humanisme et culture géographique 245-290.

218 Reims, Bibliothèque municipale (=BM) 1322.: a kódexbe többek közt Orosius, Szent Izidor és Pierre d’Ailly munkáit másolták. JEUDY,C.: La bibliothèque 278.; GAUTIER DALCHÉ,P.: L’oeuvre géographique 320.

219 Paris, BnF, Lat. 7831.; Reims, BM 1111.; Reims, BM 1321.

220 D’Ailly-é: Cambrai, BM 926.; Fillastre kézirata: Nancy, BM 441., ez utóbbi leírása: Firenze e la scoperta dell’America nr. 60.; a reimsi káptalan példányát is Fillastre bíboros küldte Konstanzból (Reims, BM 1320.)

221 JEAN-PATRICE BOUDET: Un prélat et son équipe de travail à la fin du Moyen Ȃge: remarques sur l’oeuvre scientifique de Pierre d’Ailly. In: Marcotte, D.: Humanisme et culture géographique 138.

222 JEUDY,C.: La bibliothèque 245., 247.

részletes leírása a 15. fejezettel, Indiával indul, és a 25. fejezettel, Kisázsia tartományainak ismertetésével zárul. A 26-31. fejezet Európa kelettől nyugat felé haladó áttekintését, a 32-37.

fejezet pedig az akkor ismert Afrika – vagyis főként az északi partvidék – országainak, tartományainak leírását tartalmazza. A harmadik blokk földrajzi fogalmak szerint halad: előbb a híres hegyeket, majd a szigeteket (40-48.), tengereket, tavakat (49-54.), végül a folyókat veszi számba (55-59.), hogy befejezésképpen még kitérjen a különféle szelekre. ²²³

Az Imago Mundi klasszikusokra alapozott ismeretanyaga tipikus íróasztal melletti tudás volt, utazáskor nem igazán lehetett hasznosítani. Megírásakor d’Ailly főként Pliniusra, Solinusra, Orosiusra és Sevillai Szent Izidorra támaszkodott, a legmodernebb felhasznált szerző az 1294-ben elhúnyt Roger Bacon volt. A világ azonban Bacon halála óta is sokat változott, nem is szólva Izidorról vagy épp Pliniusról! Az Imago Mundi azonban nem reflektált a változásokra, az időközben kitágult horizontra; Pierre d’Ailly egy olyan világ képét rögzítette, amely már rég elenyészett. Mivel azonban ez a kép világos és pontos volt, szívesen forgatták.²²⁴ A felhasznált források és a valóság közti feszítő ellentmondást természetesen ő is érzékelte: munkájában megjegyezte például, hogy Orosius, Izidor és a többi régi kozmográfus alig beszél a francia királyságról, amely pedig „ma” – azaz d’Ailly korában Európa legnagyobb királysága, és nem tesznek említést szeretett Párizsáról sem, amely pedig a „világ lámpása” a tudomány iránt érdeklődők számára.²²⁵ Az észlelt hiányok pótlására azonban nem vállalkozott. D’Ailly Európája változatlanul 10 részre oszlott: Alsó-Szkítiára, Germániára, Moesiára, Trákiára, Görögországra, Pannóniára, Isztriára, Itáliára, Galliára és Hispániára; Észak-Európa – amelyet egyébként természetesen ismert – mintha nem is létezett volna.²²⁶ Ebben az idejét-múlt Európában a Duna – amelyről megírja, hogy azonos az Isterrel – Germánia hegyeiben ered, ahonnan a nyugat barbár régióin keresztül

223 EDMUND BURON: Ymago Mundi de Pierre d’Ailly, cardinal de Cambrai et chancelier de l’Université de Paris (1350-1420). Texte latin et traduction française des quatre traités cosmographiques de d’Ailly et des notes marginales de Christophe Colomb. Étude sur les sources de l’auteur. Paris, 1930.

224 GUENÉE,B.: Entre l’Église et l’État 265.

225 „Sciendum autem quod Orosius et Ysidorus et alii antiqui cosmographi nichil pene loquuntur de Francie regno in Gallis constituto quod omnium regnorum Europe nunc maximum est. Nichil etiam de ejus precipua civitate Parisiis ubi est velut quedam mundi lucerna maximum tam divinarum quam humanorum studium litterarum.” – BURON,E.: Ymago Mundi 334.

226

folyik kelet felé.²²⁷ Alsó-Szkítiát az ott lakó barbár népek miatt barbaricumnak nevezik, Germániát pedig vad népek lakják.²²⁸

A tudós bíboros kételkedés nélkül átvette elődeitől a világ számos csodájának leírását:

művében éppúgy olvashattak-olvashatunk India különös népeiről és állatairól – griffekkel hadakozó macrobiusokról, kutyafejűekről, egyszemű küklopszokokról, az óceánt átúszó óriáskígyókról és számos egyébről – mint a földi paradicsomról.²²⁹ Ezek a csodák azonban a 15. században is lebilincselték az olvasót, a könyv óriási hatást gyakorolt a korabeli gondolkodásra. Szövegéről számos kéziratos másolat készült, s 1480-83 táján nyomtatásban is megjelent.²³⁰ Jelentőségét mindennél jobban bizonyítja, hogy az Imago Mundi volt Kolumbusz Kristóf egyik kedvenc olvasmánya, amelynek a birtokában lévő példányát – a sok száz széljegyzetből ítélve – alaposan elolvasta és végiggondolta. Akkurátus jegyzeteit a kötet minden oldalán megtalálhatjuk: figyelmét éppúgy lekötötte a földi paradicsom helyének megjelölése, mint Európa országai vagy India fentebb taglalt csodáinak ismertetése.²³¹ Az Imago Mundi egyik bekezdése Kolumbusz olvasatában hatalmas jelentőségre tett szert. A bíboros Arisztotelészre hivatkozva kijelentette, hogy Hispánia nyugati partjai és Kelet-India között kicsi a tenger, amelyen Seneca szerint jó széllel néhány nap alatt át lehet kelni.

Kolumbusz margóra írt jegyzete röviden megismételte a számára oly fontos megállapítást:

Hispánia és India között egy kicsi tenger található, néhány nap alatt át lehet rajta kelni.²³² Kolumbusz olvasással összekötött töprengéseinek világtörténelmi következményei közismertek, d’Ailly bíboros Kolumbusz intellektuális fejlődésében játszott szerepéről ellenben csak kevesek tudnak. Talán túlzás az a cím, amellyel az Imago Mundit kiadó Edmund Buron látta el Pierre d’Aillyt – „Amerika spirituális apja” –, az azonban tény, hogy geográfiai munkája jelentős lökést adott Kolumbusz úttörő vállalkozásához.²³³

227 „Oritur a Germanicis iugis et occidentalibus partibus barbarorum pergens contra orientem.” – BURON,E.: Ymago Mundi 484. skk.

228 BURON,E.: Ymago Mundi 315. skk.

229 „De Mirabilibus Indie”: „sunt ibi Macrobii… qui bellant contra griffes”, „alii qui canina capita habent”, „scenopes qui ciclopes dicunt”, „sunt etiam ibi serpentes tam magni ut ceruos devorent et ipsum oceanum transeant.” – BURON,E.: Ymago Mundi 266. skk.; „De fluviis Paradisi” – uo. 468. skk.

230 Az ismert kéziratok felsorolását lásd: BOUDET,J-P.: Un prélat 139., 42. jegyz.; hiányos szöveggel ugyan, de megvolt Fillastre bíboros könyvtárában is: Reims, BM 1320.; JEUDY,C.: La bibliothèque 278.

231 „Paradisus terrestris ibi est.” – BURON,E.: Ymago Mundi, a 7. fejezet mellé írt annotációban.

232 BURON,E.: Ymago Mundi 211.

233 BOUDET,J-P.: Un prélat 139.

Fillastre bíboros, aki d’Aillyhez hasonlóan szenvedélyes érdeklődést tanúsított a geográfia iránt, Pomponius Mela Cosmographiájához készített bevezetést és kommentárokat.²³⁴ Műve terjedelme ugyan elmarad bíborostársáé mellett, sőt, forma szerint nem is önálló alkotás, Mela munkája nélkül látszólag funkciótlan, valójában azonban egy művelt, problémaérzékeny tudós számos eredeti gondolatot felvető, modern értekezése – több szempontból modernebb, mint az Imago Mundi. A viszonylag rövid szöveg Mela Cosmographiájának szerkezetét követve áttekinti, értékeli, pontosítja, vagy épp vitatja annak megállapításait. Fontos újdonság, hogy d’Ailly művétől eltérően itt már szerepelnek az aktuális földrajzi helyzetet tükröző adatok is: a szerző a török birodalomról éppúgy említést tett, mint Oroszországról, Lengyelországról vagy Norvégiáról.²³⁵ Fillastre Introductiója nem kerülte meg a kor geográfiájának új felfedezéseit, de a kényes kérdéseit sem: Lakott-e az egész föld? Mi a helyzet az antipódus – ellenlábas – vidéken élőkkel? Körbeveszi-e az óceán az egész földet?²³⁶ Következtetései sok esetben gyakorlatiasak: Pierre d’Aillyhez hasonlóan ő is úgy gondolta, lehet nyugatról keletre hajózni.²³⁷ Állítása alátámasztására minden lehetséges érvet felsorakoztatott, még a Kanári-szigetek felfedezésének hírét is.²³⁸ Fillastre megengedhetőnek tartotta Afrika déli körbehajózását is, érvei közt ez esetben a szentírástól Meláig számos szerző munkája szóba került.²³⁹ Az Introductio, amelynek megírásához Fillastre bíboros aktuális híreket hasznosított, térképet használt, ütköztette a geográfusok nézeteit, fontos lépést jelentett egy új geográfusi attitűd, az önálló gondolkodás felé.²⁴⁰

234 Szövege több kéziratban, két szövegváltozatban maradt fenn. Fillastre bíboros saját példánya: Reims, BM 1321.; további kéziratok: Città del Vaticano, Biblioteca Apostolica Vaticana, Archivio di San Pietro, H 31.

(Orsini bíborosé); Firenze, Biblioteca Medicea Laurenziana, XCI inf. 7. (a montepulcanói ferences konventé), leírása: Firenze e la scoperta dell’America nr. 58. Kiadása: GAUTIER DALCHÉ,P.: L’oeuvre géographique 345-372.; MARCOTTE,D.: Humanisme et culture géographique 319-338.

235 „Et in ista Asya est Turquia que olim non nominabatur sic, et hodie est imperium Turcorum quod fuit regnum Asye minoris…” – Guillelmi Filliastri Introductio in Pomponii Melae Cosmographiam 24.185.; „in istis sunt qui hodie dicuntur Rutheni in Rossya” – uo. 28.205.; „Et iste sinus diuidit germaniam a Noruegia quam ponit de Germania” – uo. 34.237.; MARCOTTE,D.: Humanisme et culture géographique 334. 335.

236 Guillelmi Filliastri Introductio 6-18.; MARCOTTE,D.: Humanisme et culture géographique 330-333.

237 „Inde est quod dicunt quidem posse nauigari ab occidente in orientem…” – Guillelmi Filliastri Introductio 14.135.; MARCOTTE,D.: Humanisme et culture géographique 332.

238 Guillelmi Filliastri Introductio 18.155.; MARCOTTE,D.: Humanisme et culture géographique 333.

239 Guillelmi Filliastri Introductio 42-46. MARCOTTE,D.: Humanisme et culture géographique 337.

240 A munkát részletesen elemzi: G DALCHÉ,P.: L’oeuvre géographique.

A trecento humanistáinak első próbálkozásaitól egy egész évszázadnak kellett eltelnie, mire megszülett az első olyan geográfiai összegzés, amelynek szerzője az antik auktorok mellett már bátran hasznosította saját kora ismereteit is. A szerző, Aeneas Sylvius Piccolomini a konstanzi zsinat kezdetén még gyermek volt, egyházi karrierje és nemzetközi ismertsége azonban neki is egy zsinaton kezdődött. Aeneas Sylvius a Siena közelében fekvő Corsignanóban, a mai Pienzában született, firenzei, majd sienai tanulmányok után Domenico Capranica fermói püspök kíséretében került az 1432-ben megnyílt bázeli zsinat nemzetközi forgatagába. Bázelben befolyásos támogatókra és egyre jelentősebb megbízásokra tett szert.

Innen indult V. Félix pápa megbízottjaként a német birodalmi gyűlésre, ahol 1443 januárjában támogatói ajánlására III. Frigyes birodalmi kancelláriájának jegyzője lett. 1446-ban szentelték pappá, a következő évben trieszti, újabb két év elteltével sienai püspökké választották.

Amikor 1458-ban II. Piusz néven a pápai méltóságba emelkedett, már nem csak Itáliában, de Európa-szerte ismerték és elismerték, mint humanista írót és költőt.²⁴¹

Hírnevét nem tudományos, hanem meglehetősen frivol költeményekkel illetve egy regénnyel alapozta meg: ő írta a késő-középkori európai szépirodalom egyik legismertebb szerelmes regényét, a Historia de Eurialo et Lucretia, vagy másképpen De duobus amantibus historia címen széles körben olvasott széphistóriát.²⁴² Euryalus és Lucretia történetét ma már kevesen ismerik, annál nagyobb becsben tartja az utókor Aeneas Sylvius egyéb, alapvetően történeti-földrajzi tárgyú műveit. Minden műfajban jelentőset alkotott: levelei, a gyermek V.

László királynak ajánlott nevelési traktátusa, Csehországról illetve Ausztriáról írt történeti munkái, vagy legismertebb műve, a Commentarii címen ismertté vált önéletírása egyaránt remek olvasmányok és egyúttal fontos és pontos kordokumentumok.²⁴³ Szerzőjük földrajzi

241 Életére lásd elsősorban: GIOACCHINO PAPARELLI: Enea Silvio Piccolomini. L’umanesimo sul soglio di Pietro. Longo Editore, Ravenna, 1978.

242 Euryalus és Lucretia históriája valós eseményt mesél el: egy sienai szépasszony és a császárkoronázásra tartó kíséret egyik prominens tagjának végzetes szerelmét. – Aeneae Sylvii de duobus amantibus historia. Recensevit, illustravit, emendavit Iosephus I. Dévay. Budapest, 1904.; Magyar fordítása:

Aeneas Sylviusnak a két szerelmesről szóló története, és annak válogatott levelei. Latinból fordította Dévay József. Budapest, 1917.; a regény történeti alapjának áttekintése: CSUKOVITS ENIKŐ: I due amanti (Il Re Sigismondo e la sua corte a Siena). In: Miscellanea di studi in onore di Mária Farkas. A cura di Andrea Kollár.

Szeged, 2006. 295-300.

243 RUDOLF WOLKAN: Der Briefwechsel des Eneas Silvius Piccolomini. I-IV. Wien, 1908-1918. (Fontes rerum Austriacarum); AENEAS SILVIUS DE PICCOLOMINI: Historia Austrialis. Österreichische Geschichte.

Herausgegeben von Jürgen Sarnowsky. Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 2005. (Freiherr vom

érdeklődését, újszerű geográfiai látásmódját minden munkájában tettenérhetjük, a legnyilvánvalóbban azonban természetesen Cosmographia címen ismertté vált, eleve történeti-földrajzi összefoglalónak szánt, kiemelkedő jelentőségű művében.

Aeneas Sylvius – 1461-ben, már pápaként – először Ázsia leírását készítette el.

Földleírásának második, Európa ismertetését tartalmazó részén haláláig dolgozott – a szerkezet, a stílus ugyan több helyen is jelzi, hogy a végső tisztázásra már nem maradt elég ideje, az elkészült mű azonban így is teljes értékű. A De Asia először 1477-ben, Velencében jelent meg nyomtatásban, a De Europa első nyomtatott kiadása 1490-ből maradt fenn; a két részt közös kiadásban, Cosmographia címen először a 16. század elején adták ki.²⁴⁴ Írói és tudósi ars poeticáját maga fogalmazta meg műve előszavában: elsősorban saját korának említésre méltó eseményeiről kívánt beszámolni, azok helyszíne szerint rendezve mondanivalóját. A történtek helyének leírása, az ott élő népek ismertetése e rendszerben elsősorban arra szolgált, hogy segítse az olvasót az események megértésében.²⁴⁵

Stein Gedächtnisausgabe Bd. 44.); AENEAS SILVIUS PICCOLOMINI: Historia Bohemica. Herausgegeben von Joseph Hejnic und Hans Rothe. Band 1. Historisch-kritische Ausgabe des lateinischen Textes. Böhlau Verlag, Köln–Weimar–Wien, 2005. (Bausteine zur Slavischen Philologie und Kulturgeschichte. Neue Folge 20.1.); Pii II Commentarii Rerum memorabilium que temporibus suis contigerunt. Ad codicum fidem nunc primum editi ab Adriano van Heck. Vol. I-II. Città del Vaticano, 1984. (Studi e testi 312. 313.), magyar fordítása: II. Piusz pápa feljegyzései. Fordította Bellus Ibolya – Boronkai Iván. I-II. Balassi Kiadó, Budapest, 2001. (Történelmi források II.)

244 Korszerű kritikai kiadása jelenleg még csak az Európának van: Enee Silvii Piccolominei postea Pii PP II De Europa. Edidit commentarioque instruxit Adrianus van Heck. Città del Vaticano, 2001. (Studi e testi 398.); a 16. század elejétől kezdve számos kiadásban megjelent. Első, 1509-es egyesített párizsi kiadásának címe: Cosmographia Pii papae in Asiae et Europae eleganti descriptione. Asia Historias rerum ubique gestarum locorumque descriptione complecitur. Europa temporum authoris uarias continet historias. Keletkezésére, kézirataira, szerkezetére lásd: NICOLA CASELLA: Pio II tra geografia e storia: la „Cosmographia”. Archivio della Società romana di Storia patria. Vol. XCV, XXVI della terza serie (1972) 35-112.; tartalmára lásd még BARBARA BALDI: Geografia, storia e politica nel De Europa di Enee Silvio Piccolomini. In: Pio II umanista Europeo. Atti del XVII Convegno Internazionale (Chianciano–Pienza 18-21 luglio 2005). A cura di Luisa Secchi Tarugi. Franco Cesati Editore, Firenze, 2007. 199-215.

245 Az így kialakított rendszer miatt az elkészült munka mai szemmel nézve inkább egyféle sajátos

245 Az így kialakított rendszer miatt az elkészült munka mai szemmel nézve inkább egyféle sajátos

In document – B 2013 V A -E - M N Csukovits Enikő 1 (Pldal 58-69)