A magyar honfoglalás kori leletanyag újabb szaltovói párhuzamú emlékei

A fentiekben láttuk, hogy eddig milyen tárgytípusokat hoztak összefüggésbe a szaltovói eredettel, ugyanakkor áttekintve a magyar honfoglalás kori

202 A megjelenés alatt lévő cikkének ismeretéért és a hivatkozás lehetőségéért köszönetet mondok.

203 A temetkezési szokásokkal kapcsolatban példákkal és részletesen ld. TÜRK 2009.

204 Ma már tudjuk, hogy a honfoglalás kori hagyatékban jóval elterjedtebbek voltak, mint azt korábban gondoltuk.

205 Bár meg kell jegyezni, hogy a mordvin, udmurt, mari és volgai bolgár területeken ezek gyakran egyéb szaltovói jellegű leletekkel, pl. bronz övveretekkel és amulettekkel együtt kerülnek elő.

leletanyagot számos olyan tárgyat és jelenséget találunk még, melyek analógiákkal bírnak a szaltovói kultúrában is.

A leletanyag mellett a temetkezési szokások területén is jónéhány jelenség kapcsolható össze a 10. századi Kárpát-medence anyagából a szaltovói területtel. Például egyre több kurgánba, illetve kurgán alá ásott temetkezést ismerünk a Kárpát-medence 10–11. századi hagyatékában. A honfoglalás kori hagyatékban egy esetben már ismert a lábnál kialakított fülkés ― a szaltovói hagyatékra igen jellemző ― sírforma is. A Kárpát-medencében ritkán előforduló, ún. harang alakú sírgödrök párhuzamait szintén megtaláljuk a Severskij Donec menti szaltovói temetőkben. A sírformák mellett a padkán elhelyezett állattemetkezések mutatnak újabb párhuzamot, elsősorban a Sokolovskaâ Balka-horizonttal.

Ma már ismerünk részleges szaltovói lovas temetkezéseket is, ahol a halott lába körül helyezték el a lócsontokat, hasonlóan a honfoglalás kori változathoz (A^KSËNOV–K^RYGANOV–M^IHEEV 1996).²⁰⁶ Ennek legközelebbi szaltovói párhuzamai a Rževka-i temető 20., 21., 39. sírja (S^ARAPULKIN 2006, ris. 2), továbbá pl. Limanskoe ozero 37. sír (A^KSËNOV–T^ORTIKA 2002, ris. 4. 5; T^ATARINOV–F^EDÂEV 2002, ris. 4). A honfoglalás kori lovastemetkezéseknél ugyan kis számban de előfordul a lókoponya északi, illetve déli irányú tájolása, mely a szaltovói mellett a korai volgai bolgár (8–9. század) temetőkben is ismert. Ennél is nagyobb jelentőséggel bírnak a ― sajnos a Kárpát-medencében többnyire rosszul dokumentált

― részleges szarvasmarha-temetkezések. Az analógiák között a temetés utáni, feltehetően rituális célú halottbolygatásban mutatkozó kapcsolatok mellett,²⁰⁷ az obulusadás néhány esetét²⁰⁸ említhetjük.²⁰⁹

206 A szaltovói bolgár variáns mellett ma már a dunai bolgár területekről is ismerünk lábhoz tett részleges lovastemetkezést: a Pliska közelében feltárt Kabiûk 4. kurgán a 8. század végére–9. század elejére keltezhető (RAŠEV 2007, 106–107, ris. 10).

207 Vö. Türk, Attila Antal: The problems of post-burial rites in the archaeological record of the 10^th–11^th centuries in the Carpathian Basin and in the area of the Saltovo cultural-historical complex. In: Third International Conference on the Medieval History of the Eurasian Steppe. Abstracts. Miskolc (2009).

208 A Sokolovskaâ Balka-horizont említett esetei mellett a Zlivki-i I. temető 31. sírjából is ismerünk egy szájban előkerült félbevágott dirhemet (ŠVECOV 1991, 119).

209 Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az említett jegyek közül számos ismert a

Vol-A temetkezési szokások között a már említett padkás és padmalyos, fülkés, valamint harang alakú sírgödrök mellett a sír aljában, a halott alatt feltárt faszén réteget említhetjük, vagy az egymást keresztező lábfejeket, mely a halott lábainak összekötésére utal (377. kép). Itt említhetjük még a temetés utáni rituális halottbolygatás kérdését is. A részleges ló és szarvasmarha temetkezések mellett a jelképes lovas temetkezések, vagy pontosabb terminológiával lószerszámos temetkezések mellett a külön gödörben elásott önálló lóáldozatok kölcsönös előfordulására sem utaltak még a szakirodalomban.

A lószerszámok között ilyen az S-alakú, szárvégein lófejben végződő oldalpálcás zabla, illetve kisebb számban a gömbökkel tagolt oldalpálcájú zabla is. A levél alakú és főként a csörgőbetétes szügyelődíszek mellett az egyszerű bronzlemezből kivágott kantárvereteket (pl. Karos 1936/12.

sír, R^ÉVÉSZ 1996) szintén ide sorolhatjuk. A 2–3 lemezes testű vas- vagy bronzkarikára felfűzött szegecselt szíjelosztók ritkán, de mindkét területen előfordulnak. A lószerszámveretek között rozettás vereteket ― a volgai mellett ― most már szaltovói területről is ismerünk. Szaltovói kapcsolatot sikerült kimutatni azon csavart testű, végein hurkos bronzdrótok esetében, amelyeket egyelőre feltételesen a lovaglóostorok alkatrészének határoztak meg (ld. alább). A háromszög és trapéz alakú, kengyelszíjszorítóként meghatározott átfúrt-áttört csonttárgyak pontos analógiáit a Sokolovskaâ Balka-horizont hagyatékában ismerjük.

A fegyverek között ― bár némi formai eltéréssel ― de a balták és fokosok gyakori előfordulása a honfoglaló leletek között valószínűleg a szaltovói harcmodor és fegyverzet hatása lehet. Az íj és nyíl esetében a markolatléceket, a nagyszigeti szarvléc hasonló elhelyezkedését, de az ikervári középső szarvlemez és a honfoglalás kori leletanyagban ritkán, de előforduló keskeny három élű nyílhegyeket is ide sorolhatjuk még. A bronzból készült háromküllős tegez szíjelosztó-korongok és a tegezakasztó vashorgok szintén hasonlóak. A vasból készült patkó alakú, ellapított és áttört végű tegezakasztó fülek jóval reprezentáltabbak a szaltovói leletek

ga–Dél-Urál vidék 6–9. századi temetkezéseiben is, bár ezek egy részét többnyire ott is szaltovói eredetűnek vélik.

között, mint eddig gondoltuk, de a teljes tegeztestre kiterjedő vas „merevítő”

pálcák és abroncsok Kelet-Európában továbbra is hiányoznak. A belül futó fa tegez-merevítőlécek, illetve a tegezszáj csontlemezzel való díszítése, a készenléti (367. kép), illetve nyugalmi íjtartó tegezek ugyanakkor mindkét területen előfordulnak ebben a korban. A szablyák fémszerelékei elsősorban a Középső-Volga vidék 8–10. századi temetőiben hasonlóak, de ismertek ezüstből készült a honfoglalás kori leletekhez nagyon közeli szablyaszerelékek a Harkov környéki szaltovói hagyatékban is. A gömbben végződő keresztvasú szablyaellenzők hasonlósága tagadhatatlan, de a honfoglalás kori darabok íveltsége, csónak alakja Keleten nem jellemző.

A honfoglalás kori hagyatékban mindössze 2–3 alkalommal előforduló összehajtott szablya, illetve kard sírba tétele a szaltovói temetkezési szokások egyik legmarkánsabb eleme.

A veretek között a karéjos veretek feltehetően egy szaltovói minta leegyszerűsödött változatai, de jóval szélesebb körben elterjed tárgytípus (356. kép), ugyanez mondható el a tiszaeszlári temetőből ismert bikafejes veretekről is. Nem kérdés ugyanakkor, hogy a magyar honfoglalás kori, illetve a szaltovói övek között nagyon nagy az eltérés mértéke.

A viselet esetében a gombok és főként a csörgők ― bár karakteres elemei a honfoglalás kori viseletnek ― széles körben elterjedtek a szaltovói területen is. A lunulák mellett az iker, rúd és fóliásgyöngyök divatját említhetjük, bár ezek nem kizárt, hogy mindkét területen importtárgyak.

A mindennapi élet tárgyai között első helyen a — a hazai szakirodalomban Méri István óta — szaluknak nevezett tárgy van, bár ezek valódi funkciója kapa volt. A csont tűtartók és az Eurázsia-szerte elterjedt lant alakú csiholók mellett egyes vállában szélesedő és hullámvonaldíszes, homokkal soványított, tagolatlan peremű kisméretű sírkerámia esetében

― különösen a füles példányoknál ― tételezhetünk fel összefüggéseket.

A fentebb felsorolt kapcsolatra utaló leletek átvételének színhelye ― amennyiben volt ilyen ― lehetett a szaltovói területek mentén is, hiszen a szaltovói-kultúra hatása a Káma-vidéktől Közép-Ázsiáig kimutatható, sőt helyben készült tárgymásolatai alapján számos pszeudo-szaltovói jelenséggel kell számolnunk valódi szaltovói kapcsolat helyett (251–

252. kép). Ezért a jövőben már nem elegendő a hasonlóságok egyszerű

felemlítése, hanem csak részletes anyaggyűjtésen és elemzéseken nyugvó véleményeket fogadhatunk el annak vonatkozásában, hogy tényleges szaltovói párhuzamról van szó, mely a kultúra törzsterülete felé mutat, vagy olyan jelenségről, amely a hatása alatt lévő „frontier zónából” is átkerülhetett a magyarok elődeinek kultúrájába. Az alábbiakban ezért a fenti felsorolásból néhány tárgyat és jelenséget kiválasztva, mint egy-egy esettanulmányt mutatok be, melyet valamennyi esetben el kell végezni majd.

A magyar honfoglalás kori hagyatékban 5–6 olyan csavart testű bronzdrót fordul elő, melyek végein ― néha középen is ― szögletes hurokok fi gyelhető meg. A kialakításával kapcsolatban megállapítható, hogy a 0,2 cm vastag bronzdrótot előbb kettéhajtották, középső részénél az összefogandó tárgy egyik végére kétszeresen rátekercselték, majd a két drótszárat hosszában, a hurok síkjára merőlegesen szorosan összesodorták.

Az összefogandó felület másik végén a drótszárakat szintén feltekercselték a tárgyra, végeiket pedig egyszerűen ráhajtották. Így magyarázható, hogy a tárgy egyik végén a hurkok zártak, míg a másikon az egyik nyitott.

A ritka tárgytípus feltehetően valamilyen szerves anyagból készült tárgyat összefogó, rögzítő, merevítő, esetleg díszítő alkatrésze lehetett.

Hasonló leletről²¹⁰ a Kárpát-medence egykorú leletei között további négy lelőhelyről előkerült összesen öt²¹¹ tárgyról van adatunk (1. táblázat).

Elsősorban temetőkből ismertek (№ 1–2, 4–6), egy esetben pedig települési objektumban tárták fel (№ 3).

A zsombói lelet formai szempontból legközelebbi párhuzama ― a hurkok száma és a közöttük futó csavart összekötő tag íveltsége alapján

― az edelényi lelet. Hasonló íveltség a Sered-i sírban feltárt lelet esetében is megfi gyelhető ugyan, ott azonban a tárgy két végén lévő hurkok mellett

210 Sóshartyán-Hosszútető 30. sírjából szintén ismert bronzdrótból, sodrással kialakított, ha-sonló méretű tárgy (FODOR 1973, 3. kép 5), azonban végeinek kialakítása teljesen eltérő, feltehetően inkább valamilyen függő vagy (ruha)kapcsoló lehetett (FODOR 1973, 34).

211 A Dienes István által a Tiszaeszlár-Bashalom I. 21 (h) sír lelete kapcsán párhuzamként hozott Tiszaeszlár-Újtelep 2. sír hasonló leletének (MNM TM 1948/6) ma meglévő két töredéke közül az egyik valóban sodrott, de hurok kialakítására utaló nyom egyiken sem fedezhető fel, ezért az anyaggyűjtésből kihagytam.

középen is megfi gyelhető egy további, harmadik hurok (TOČÍK 1968, 47).

Azonban azt sem zárhatjuk ki, hogy ez az íveltség másodlagos, esetleg sérülés következtében alakult ki. A tiszaeszlári női sírban előkerült lelet töredékessége miatt nehezen értékelhető, de talán itt is három hurokkal számolhatunk.²¹² Ez utóbbi lelet érdekessége, hogy egyedül ez készült ezüstből (D^IENES 1956, 253). A két dormándi lelet esetében, azoknak a többihez képest feltűnően kis mérete emelhető ki, a hurkok mérete viszont arányaiban jóval nagyobb (R^ÉVÉSZ 2008, 81).

A tárgyak többségének mérete, főként hossza közel azonos. A 2–4 cm közötti hossztartományból főként a rövidebbik dormándi lelet 1,9 cm-es adata, illetve a tiszaeszlári lelet 8 cm-es hossza mutat szignifi káns eltérést. A hurkok méretének többsége 1×0,5 cm körül mozog. Az épebb dormándi darab hasonló adata viszont ennek több mint a duplája.

A hurkok alakja többnyire szögletes kialakítású, rendszerint téglalap alakú, a hurkok hosszúságának és szélességének eltérése jellemzőnek mondható. A szögletes kialakítás feltehetően annak eredménye, hogy valamilyen szabályos (faragott?) felületet fogtak közre. Ebben a vonásban különböznek leginkább a Kárpát-medencében a gepida²¹³ és avar korból²¹⁴ ismert hasonló leletektől. Ez utóbbiaknál az egyik „hurok” mindig jóval nyitottabb, míg a hurkok alakja pedig többnyire ovális és nem szögletes kialakítású. A gepida és az avar kori hasonló leletek további eltérést mutatnak abban a tekintetben is, hogy rendszeresen több darab (néha

212 A lelet részletesen sajnos nem vizsgálható, mert elveszett, már múzeumi leltárba sem ke-rült. Az információért Istvánovits Eszternek (Jósa András Múzeum, Nyíregyháza) mon-dok köszönetet.

213 Slimnic, Sibiu (Ro), az 5. század második felére keltezett gepida női sírban négy ilyen lelet ismert (HARHOIU 1994, 163, Fig. III.19f; HARHOIU 1998, Taf. 90, E 6–9).

214 Pilismarót-Basaharc 32. sír (FETTICH 1965, 27, Abb. 36. 5); Szarvas-Grexa-téglagyár 192.

és 239. sír (JUHÁSZ 2004, 36, Taf. XXIV. 192:2, 42, Taf. XXIX. 239:1; Szegvár-Oromdűlő 187., 188., 682., 730. sír; Székkutas-Kápolnadűlő 204. sír (NAGY 2003, 37, 73. kép 3);

Szentes-Berekhát, Farkas-tanya I. temető 149. sír (MADARAS 1999, 317, 7. kép 11). Pe-ter Stadler a publikált avar kori leletanyagot rendszerező munkájában, a tarsolyzárók közé besorolva két darabot említ (Pilismarót-Basaharc, Szentes-Berekhát, Farkas-tanya) (STADLER 2005, CD 1–2, BeutelVer 00050). A zsombói lelethez formailag legközelebb álló avar kori párhuzam Paks-Gyapa-tanya 2. sírból ismert (A lelet ismeretéért és a hivat-kozás lehetőségéért Novotnik Ádámnak mondok köszönetet).

4–5 db) fordul elő belőlük egy síron belül. Így nem kizárt, hogy a formai hasonlóság ellenére, a 10–11. századi típustól eltérő funkciójuk volt. Ez a lehetőség természetesen a magyar honfoglalás kori leletek esetében sem zárható ki a formai, alapanyagbeli, valamint a leletkörülményekben megfi gyelt kisebb-nagyobb eltérések alapján.

A tárgytípus Kárpát-medencén kívüli analógiáit keresve megállapíthatjuk, hogy a legközelebbi párhuzamát a kelet-európai ligetes sztyepp 9. századi hagyatékából ismerjük, a Saltovo-Maâckaja-kultúra klasszikus leletanyagából. A kultúra egyik legjelentősebb lelőhelyén, a Dmitrievka-i temető 106. kamrasírjában, S. A. Pletnëva 1971-ben tárt fel egy méretében és kialakításában hasonló, csavart — bár nem ívelt hátú — bronzdrótot.²¹⁵ A sír katakomba részében három csontváz feküdt, közülük azonban csak egy volt bolygatatlan. A gazdag leletanyag között egyaránt megtalálható a rangos férfi és női mellékletek, valamint egy gazdagon díszített lószerszámzat elemei (P^LETNËVA 1989, 88. ris. 42). Mivel azonban a lelet sírban való pontos elhelyezkedését nem fi gyelték meg,²¹⁶ illetve a szaltovói-kultúra általunk ismert közölt leletei között további párhuzamot eddig nem ismerünk, a Kárpát-medencei leletek funkciójának értelmezéséhez sajnos nem nyújt közvetlen támpontot.

Formai szempontból hasonlóságot mutat még az Alsó-Don-menti Kirov-i III. temető egyik késő szarmata kori kurgánjában feltárt csavart bronzdrót, mely az ásató szerint egy faedény nyelén volt.²¹⁷ Hasonló kialakítású drótokat ismerünk a 10. századi Skandináviából. Ilyen pl.

a birkai viking temető 585. sírja, ahol az ásató famaradványokat említ, melyeket a tárgy belsejében fi gyeltek meg (A^RBMAN 1940, Taf. 279. 10;

A^RBMAN 1943, 192). Skandináviában a 10. századi leletek között több olyan megoldás is ismert, amikor csavart bronz- vagy ezüstdróttal rögzítettek,

215 С. А. Плетнёва: Отчёт Северо-Донецкого отряда за 1967 г. (Р-1 3633а), pис. 26.

Köszönetemet fejezem ki S. A. Pletnëvának az ásatási dokumentáció tanulmányozása és a lelet közlésének lehetőségéért.

216 A lelet az ásatási dokumentációban szaggatott vonallal volt körülrajzolva, mely talán arra utal, hogy valamilyen (szerves) anyagból készült tárgyat fogott körbe, vö. 4. kép 7b.

217 Kirov III. temető 1. kurgán 2. sír (ILÛKOV 2000, ris. 16:6). A leletre Istvánovits Eszter hívta fel a fi gyelmemet, melyért köszönetet mondok.