Jézus emberségének része a testiség. Nem kiszakítva abból a teológiai és társadalmi hagyományból, ahova tartozik, – az Énekek éneke könyvének összefüggései, egy zsidó rabbi életvitele, ókori vándorkarizmatikusok életének szabályai, a római-hellén kultúra sajátosságai – érintenünk kell ezt a kérdést is, mert a magdalai Máriával összefüggésben újra meg újra előkerül Jézus esetleges testi szerelme, kapcsolata, házassága. Erről sokszor és sokféleképpen lehet hallani, olvasni leginkább fikciós irodalomban,81 holott, azt gondolom, helye lehet a teológiában is, mégpedig bármilyen meglepőnek is tűnhet: az inkarnációs tan relációjában, Jézus valóságos emberi mivoltának összefüggésében.
Jelenits István piarista szerzetes, római katolikus teológus általában a versekkel kapcsolatban fogalmazza meg azt a gondolatot, hogy egy jó vers nemcsak megmutat, de el is takar valamit.82 Az érintett téma, a Magdalai és a Názáreti kapcsolata is ilyen lehet, még ha a tényekbe nagyon kevéssé is kapaszkodhatunk. A keleti ortodox kereszténységben a kezdetektől fogva megkérdőjelezhetetlen a magdalai Mária szentek között elfoglalt helye. A nyugati kereszténységben, a szent hagyományban és a hatástörténetben azonban ennél változatosabb, ellentmondásosabb a róla alkotott kép. Teológiai kérdések és teológiai feszültségek alakultak és alakulnak ki a személye körül, melyekre komoly teológusok éppúgy megkísérelnek választ adni, mint a popkultúra legkülönbözőbb műfajainak prominens képviselői. Feszültségekkel teli, ahogyan egy újszövetségi és történeti személy és az őt körülvevő misztikum megjelenik a teológia területén, azon belül is az újszövetségi hatástörténetben. Igaz ez még akkor is, ha ezen imaginációk többsége vagy félreértéseken, vagy fikciókon alapszik.
Kutatásunk szempontjából releváns példája ennek az a gondolat, amikor a magdalai Mária
„bűnössége” és tisztátalansága áll szembe Szűz Mária bűntelenségével és tisztaságával, vagy éppen amikor híres prédikátorok használják őt példaként, hogy minél hamarabb rávegyék az embereket egyfajta megtérési rituáléra. Bár hivatalosan a nyugati keresztény egyházak is közeledtek a keleti kereszténység kezdetektől egyértelmű álláspontjához, a hagyomány és a kollektív tudatalatti mintegy búvópatakként megőrizte őt egyfajta bármikor elővehető negatív vagy éppen pozitív példaként – teológiai-egyházi és nem-teológiai, nem-egyházi
81 Erre nagyon jó példa Nikos Kazantzakis nagy hatású regénye, mely magyarul a Krisztus utolsó megkísértése címen jelent meg, vagy éppen Dan Brown A Da Vinci-kód című bestsellere.
82 Jelenits István 1932-ben született, magyar piarista szerzetes, teológus, író, magyar és hittan szakos tanár.
közgondolkodásban egyaránt.83 Megjelenítése és alakja számtalan olyan kérdést felvet, mely túlmutat a szűk értelemben vett teológián és vallásfilozófiai, irodalmi, szexuáletikai, antropológiai tudományterületekhez kapcsolódik. De mindennek az alapja egy dogmatikai aspektus, mégpedig az inkarnáció egy szegmensét górcső alá véve: vajon a ὁ λόγος σὰρξ ἐγένετο jánosi igazsága hogyan hat Jézus valóságos testiségének megélésére? A kérdés összetett, de megválaszolása fontos, éppen a magdalai Máriával kapcsolatos félreértések tisztázása céljából.
Michel Henry gondolatkísérlete jelenik meg Jean-Yves Leloup The sacred embrace of Jesus and Mary című könyvében.84 A ὁ λόγος σὰρξ ἐγένετο az „Ige testté lett” (Jn 1,14) igeverset elemezve fejti ki Henry, hogy a test, a hús filozófiája, az inkarnáció felfedi az életünk eredetét. Henry úgy véli, az inkarnációban, a jézusi inkarnáció által valóban megszentelődik a test, a hús és minden, ami ehhez tartozik: a születés, a fájdalom, a boldogság, a szenvedés, a szexualitás, és persze a betegség és a halál is.
Jézus testi mivolta e szerint nem látszat, ahogy doketista irányzatok hangoztatni vélik, még csak nem is egy eszményített bálvány, ahogyan sok ezoterikus és keresztény irányzat is látja és láttatja, hanem Jézus testisége, földi valósága evidens realitás, élete teljes, tökéletes emberi élet volt. „A keresztény tradíció szerint Jézus élete tökéletes volt, ezen pedig olyan életet kell értenünk, amelyben semmiféle rosszat nem tett, viszont sok jót és mindig a legjobb vagy az egyaránt legjobb cselekvést választotta, amikor tehette” – vallja Richard Swinburne Isten volt Jézus? című könyvében, melyben a khalkedoni zsinat döntését is idézi: „a Fiúisten olyanná vált, mint mi, minden tekintetben, leszámítva a vétkeket.”85
Érdekes áttekintenünk a művészettörténet évszázadain keresztül, hogy miként ábrázolják őt emberként, férfiként a kezdetektől fogva. Természetesen nagyon sokféle módon jelenítik meg, de azért közös pontként megfigyelhető, hogy rengeteg olyan festmény és szobor keletkezett, amelyeken egyértelműek Krisztus férfi mivoltára utaló jelek. Egyébként, a körülmetélkedés megfestésétől kezdve, egészen a kereszthalál ábrázolásokig jól láthatóak Krisztus teljes emberségének bizonyítékai. „Totus in suis, totus in nostris.” Krisztus egyszerre volt teljességében isteni és emberi, gondoljunk a kettős természetének dogmájára, vagy a kalkhedóni dogmára. Krisztus valós ember volt, nemcsak egy emberi jelenség, vagy látszattest. Ez persze ellentmond nem csak a markionista fantomtest-elképzelésnek, de minden gnosztikus, misztikus és fénybe öltöztetett Jézus-ábrázolásnak is.
83 Pelikan, Jaroslav: Mary through the Centuries, Yale University Press, New Haven, 1996.
84 Leloup, Jean-Yves: The sacred embrace of Jesus and Mary, Inner Tratitions, Rochester, Vermont, 2006.
85 Swinburne, Richard: Isten volt Jézus?, Helikon Kiadó, Budapest, 2012, 58.
Mindezek mellett roppant izgalmas kérdés, és a posztkolonialista gondolkodásmód számára – főleg annak feminista irányzatának – is kérdésként merül fel, hogy ha Jézus valójában ember volt a maga teljességében, férfi mivoltában, vajon miért nem maradtak fent róla olyan képek, amelyeken olyan nők társaságában van, akik vele úgymond egy szinten vannak, nem pedig neki alávetve (őt követve, a lábánál fekve, leborulva elé)? Soha nem látjuk őt „egy szinten” egy nővel – kivéve ez alól édesanyját, Máriát. Szintúgy kérdésként merülhet fel, hogy vajon miért alakult ki az a Szent Jeromos vagy éppen Szent Ágoston által is hangoztatott gondolat, hogy ha Szűz Máriától született (sőt Jeromos szerint maga József is szűz volt), Jézusnak magának is szűznek kellett lennie.
Annál is inkább furcsa ez, mivel a rabbinikus hagyomány és vallásos törvények szerint, ha valaki tanítani akart a zsinagógákban, bizonyítania kellett, hogy képes együtt élni egy nővel.86 Jean-Yves határozottan azt az álláspontot képviseli, hogy Jézus idejében egy nőtlen rabbi nem is léphetett be a templomba, és nem is taníthatott a zsinagógákban. Ennek ellentmond az, amit Benyik György kutatásában találhatunk meg: „Bár néha akadt nőtlen rabbi is, a nőtlenség egyáltalán nem volt megszokott dolog. Simeon Ben Azzaj erről így vélekedik: „Mit tegyek!
Lelkem a Tórán csügg. Tartsák fenn mások a világot!” (bJeb. 63b) Joachim Jeremias87 azon a véleményen van, hogy egy rabbinak 40 éves koráig kellett megnősülnie, mégpedig mielőtt rabbivá avatták volna.”88 Ami ezek mellett bizonyosan megfogalmazható, hogy mind a zsidó, mind a korai keresztény tradícióban megjelenik az elvárás, hogy senki ne lehessen pap, rabbi vagy spirituális tanító, ha nem teljes ember.
Már pedig a teljességhez hozzátartozott a család, a testiség, a gyerekek és maga a férfiasság, szexualitás is a Jézus korabeli zsidóság gondolkodásán belül is. Ezt számos talmudi és Tórában található részlet alátámasztja (sőt Isten jóságából eredezteti), és több Nag Hammádi-i apokrif evangélium is megerősíti. Ezek közül az iratok közül kiemelkedik e kérdés tekintetében Fülöp evangéliuma, valamint Mária evangéliuma. Ezek és egyéb iratok, valamint a vallási, családi és történeti kontextus mind-mind arra engednek következtetni, hogy bár tényként nem bizonyítható, de ki sem zárható, hogy Jézus a testté lett, hússá lett, teljes emberré lett Isten, az inkarnáció csodájának részeként, az emberségnek ezen fontos elemét, a családi köteléket, lelki és testi szerelmi köteléket is megélhette. Hangsúlyoznunk kell ugyanakkor, hogy ez az elképzelés sok mozaikból összerakott kép, amely iratok és történelmi tények alapján nem bizonyítható, mégha ki nem is zárható. Óvatosan kell vele
86 Leloup, Jean-Yves: The sacred embrace of Jesus and Mary, Inner Tratitions, Rochester, Vermont, 2006. 107.
87 in ZNW, 25 (1926), 310-312.
88 Benyik, György: Az Újszövetségi Szentírás keletkezés- és kutatástörténete, Szeged, JATEPress, 1996, 111.
bánni, mint minden feltevéssel, miközben nem kell/szabad ignorálni magát a témát.
Sokan vitatják, blaszfémiának tartják magát a kérdésfelvetést is, de azt gondolom, a teológia a bátorság és a tabuk nélküli kérdezés tudománya. Éppen ezért gondolom leírni a következő logikus gondolatmenetet. Magdala és Názáret. Két város, mely egyszer és mindenkorra beírta magát a világtörténelem nagy könyvébe. Szimbólumok, melyek örök jelzőkké váltak a magdalai Mária és a názáreti Jézus miatt. Mária és Jézus, egy nő és egy férfi, Magdalából és Názáretből, akiknek találkozását, kapcsolatát, feltételezett szerelmét oly sokan állították vagy cáfolták, bizonyítani vélték vagy már a kérdést is gyalázatnak gondolták, hogy az már gyanús. Kanonikus és nem-kanonikus iratok is rögzítik Mária Magdolna személyét, hűségét, bátorságát, és azt is, hogy bizalmi kulcsszerep volt az övé a tanítványok között. Bibliai szakaszok kevésszer szólnak róla, ahogy részleteiben is láthatjuk majd, de ha szólnak, akkor nagyon hangsúlyos helyeken.
Az a hipotézis, hogy Jézus és Mária között a bizalmi tanítványi kapcsolaton kívül fizikai, szexuális kapcsolat is volt, semmilyen módon nem bizonyítható. A legfontosabb szöveg, melyet Fülöp evangéliumából szoktak citálni ennek alátámasztásául, így hangzik: „A Mester szerette őt (Máriát) jobban mint, a többi tanítványt. Gyakran meg is csókolta őt a száján.”89 Azonban a kopt ige, melyet „csókolni”-ként fordítanak, jelentésében a héber קשׁנ szóhoz áll legközelebb, ami azt is jelenti: együtt lélegezni, ugyanazt a levegőt belélegezni. Ez a vélt bizonyíték tehát elég gyenge lábakon áll. Szintén a Fülöp evangéliuma említi, hogy három Mária volt, akik mindig követték Jézust: anyja, lánytestvére és felesége. Ez már természetesen jóval direktebb közlés, ami e dolgozat későbbi fejezetében kibontásra kerül, tudniillik, hogy ez a bizonyos harmadik Mária is olyan volt számára, mint a lánytestvére vagy éppen anyja.
Szóval ez a bizonyítás is bizonytalan lábakon áll, bár érdemes újabb és újabb vizsgálatokra.
Ami biztosnak tűnik, hogy Jézus és Mária között különleges szeretetkapcsolat volt. Téves elképzelés viszont az, ha mai gondolkodásunkkal próbálunk modellezni egy kétezer évvel ezelőtti kapcsolatot, melyről csak töredékes tudásunk van. Számtalan kérdés van ezen a területen, melyről itt el lehetne gondolkodni. Ezek részletes elemzése nélkül, csak említés szintjén álljon itt néhány: a monogámia/poligámia kérdése, a Bárány menyegzője képe, vagy a már említett Énekek éneke exegézise, különös tekintettel az ott kibontakozó történet valamint Jézus és Mária kapcsolata köré kialakult hatástörténeti elemek és az ószövetségi szövegben szereplő szerelmesek közötti viszonyrendszerben fellelhető párhuzamokra. Ez utóbbira
89 saját fordítás
később még kitérek.90
Mindent összevetve azonban nem vitathatjuk azt a tényt, hogy az inkarnációval összefüggésben, korrelációban lévő keresztény megváltottság tannak részese lehet a „minden testiségből való megváltás” ténye, vagy annak legalábbis lehetősége – annak vizsgálata. És a
„testté létel” az egész testet érinti ebben a kontextusban. Mielőtt rátérnénk a konkrét bibliai és apokrif iratok elemzésére, vizsgáljuk meg nagyon röviden, vajon beszélhetünk-e magdalai Máriáról történeti, történelmi értelemben, és ki volt ő a legendák szerint.