3. Mária Magdolna – Egyedül egy asztalnál, asztalközösségben vagy családban?
3.4. Jézus – magányosan vagy családban?
A názáreti Jézus a marginalizáltak felé nyit, ő, aki maga is tudja, mit jelent a magány, a periféria magánya. Ennek csúcspontja a kereszten elmondott: „Éli, Éli, lamma szabaktani,
»Én Istenem, Én Istenem, miért hagytál el engem?«” (Mt 27,46; Mk 16,34). Sőt, ha jobban
68 A zsidó férfiak imakönyvében található a mondat: „Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura, aki nem teremtett nőnek.” (ezzel párhuzamosan: „aki nem teremtett gójnak” és „aki nem teremtett rabszolgának”)
69 Bár kétségtelen, hogy Ruth könyvében is megjelenik ez a fajta nyítás, nyitottság - mintegy kivételként.
belegondolunk, szembesülhetünk azzal is, hogy a Názáreti Jézusnak a földi sorsa és az abban megjelenő magányossága: az ő életmódja volt. Ez a gondolat Thomas Dumm értelmezésében válik érthetővé.70 Dumm a magányosságot, mint életmódot mutatja be. És bár Dumm a modern emberről állítja, hogy alapvetően magányos létező, a terminológiája helytálló lehet Jézussal összefüggésben is, amennyiben úgy tekintünk rá, akire alkalmazható egy döntően modern fogalom, mint amilyen a magány.71
Tekinthetünk rá úgy, abban az esetben, ha a magányt, amiben élt, az Isten országáért vállalt hitvallásként képzeljük el. Úgy, mint ami a periféria magánya, és úgy is, mint az Istennel való egylényegűségéből következő állapot. Persze megkerülhetetlen az egylényegűség kérdésének relációjában: ha a Fiú magányos, akkor magányos-e maga az Atya is, vagy a Lélek is? – Illetve, létezik-e a Szentháromság személyeinek magánya vagy sem?
Vajon lehet-e magányos egy a háromból? Vagy ez csak Jézus földi életére vonatkozik, ha vonatkozik? Választott magányról beszélünk, vagy predestinált magányról? Kérdések sokasága, de ami biztos: Jézus esetében a „magányra ítéltetés” semmiképpen nem negatív, de pozitív előjellel bír. Sőt, Jézus kettős természetéből is következik magánya: abból is, ami Jézusban isteni, és abból is, ami benne emberi. És abból, ami emberi, abból evidensen következik: érintettsége okán is empatikus volt azokkal, akik nemcsak beszéltek, mit jelent magányosnak lenni Isten országában, de meg is élték ezt a valóságot, a társadalom peremén élve.
Jézus – a kanonikus és a nem kanonikus könyvekből általunk ismert – földi életében ugyanis társadalma peremén élt. Ő, aki igehirdetései alapján elsősorban társadalma perifériájához jött, azzal a küldetéssel, hogy bemutassa nekik, milyen az Isten országa, és visszaadja nekik a hitet, a reményt, hogy valóban van helyük az Isten asztalánál. Jézus ezzel – bizonyos értelemben – új családot alapított, a társadalom margóján élőkkel, ahol nem a vér szerinti, hanem a szeretet szerinti emberi kapcsolatok számítottak, és számítanak. Lukács evangéliumában ez olvasható: „Egyszer elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak Jézushoz jutni a sokaság miatt. Ezért tudtára adták neki: Anyád és testvéreid kint állnak, és látni szeretnének. Ő azonban így válaszolt: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják. (Lk 8,19-21.) 72 Ennek a mondatnak a fényében arról is szót kell ejtenünk már itt a dolgozat elején (különös tekintettel arra, hogy sokan feltételezik, hogy Mária Magdolna Jézus családjának tagja lehetett, sőt esetleg a felesége), hogy mit is tudunk,
70 Dumm, Thomas: Loneliness as a Way of Life, Harvard University Press, 2008.
71 Létezik transzcendens aspektusú magány. (Salamon: A magány metafizikai struktúrája, Attraktor, Bp. 2003.)
72 Párhuzamos szinoptikus helyek: Mt 12,46–50, Mk 3,31–35
mit is tudhatunk Jézus családjáról a kanonikus evangéliumok alapján.
„A Jézus családjáról szóló evangéliumi igék egy csoportja érinti azt a kérdést, vajon hittek-e Jézus testvérei Jézusban a feltámadást megelőzően, még ha (...) az egyértelműnek tűnő választ árnyalnunk is kell” – fogalmaz Galsi Árpád.73 A szinoptikusok és János a családot némileg eltérő fényben tüntetik fel, ám abban egységes az álláspontjuk, hogy a szorosan, szűken értelmezett tanítványi körnek a családtagok nem képezték részét. A néhány evangéliumi utalás feszültséget feltételez (Mk 3,21.35, Jn 7,5), de talán nem konfliktusról, hanem meg nem értésről kell beszélnünk inkább, hiszen János evangéliumának 2. és 7.
fejezete is erre enged következtetni: akár a kánai menyegző, ahol család és a tanítványok együtt lehetettek, akár a testvérek biztatása, hogy Jézus menjen Júdeába, hogy ott ismert lehessen. A két szinoptikus utalás, Mk 6,3 és Mt 13,55–56, elég neutrálisan beszél Jézus és családja, Jézus és a testvérei kapcsolatáról. (nem úgy Mk 3,21, amikor a hozzátartozói akarják elfogni, mondván, hogy „magán kívül van” vagy Mk 3,33, amikor Jézus szájából szólal meg a mondat: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?”)
Márk és Máté is beszámol arról (Mt 13,57, Mk 6,3c), hogy amikor Názáretbe visszatér, ott megbotránkoznak benne, Lukács pedig egyenesen kiűzetésről, sőt likvidálásról szól (Lk 4,28–
30). Jánosnál egy nagyon erős kérdéssel találkozunk a témában: „Nem Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük apját és anyját?” (párh. Lk 4,22: „Nemde a József fia ez?”) János nem tesz említést testvérekről ebben a kontextusban, bár említi őket több alkalommal, nevüket nem
„árulja el”. 74 Míg Máténál Jézus apját, addig Márknál magát Jézust nevezik ácsnak. A névlistákban van eltérés a sorrendben, de minden esetben Jakab van az első helyen, ami ősegyházi kiemelt szerepére enged következtetni. Annyi biztos, és ezt Galsi nyomatékosan aláhúzza, hogy a névlista és természetesen Jézus galileai-názáreti háttere fontos eleme az egyházi tradíciónak már a kezdetektől. Ami jól látható az az, hogy Jézus családja aktívan nem jelenik meg Jézus küldetése, szolgálata alatt.
Jézus húgairól és öccseiről is ír Jakob Van Bruggen, Krisztus élete a földön kortársai és tanítványai leírásai alapján című könyvében, annak is Jézus testvérei című fejezetében.75 Jézus húgairól annyi biztos, hogy név nélkül említi őket Máté (Mt 13,55–56), de a továbbiakban nem szerepelnek. Öccseiről viszont azt feltételezi Van Bruggen, hogy ott voltak a kánai menyegzőn, édesanyjukkal, Máriával együtt (Jn 2,12). A testvérek meglátogatják
73 Galsi, Árpád: Jakab, az Úr testvére – Jakab az ősgyülekezet és az ősegyház kontextusában, KGRE-L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2012, 34.
74 Galsi, i.m., 34-36.
75 Van Bruggen, Jakob: Krisztus élete a földön kortársai és tanítványai leírásai alapján, KoK Kiadó, Kampen, 1989, 71-77.
Jézust, amikor hazatér Kapernaumba, erről a szinoptikusok adnak hírt (Mk, 3,31–32, Mt 12,46–47, ill. Lk 8,19–20). Van Bruggen későbbi megemlítésükről is szól (ApCsel 1,14), sőt missziói munkájukat is kiemeli (1 Kor 9,5). De mindemellett részletesen elemez egy nagyon kényes kérdést is, nevezetesen hogy az említett testvérek Jézus valódi testvérei, féltestvérei, unokatestvérei vagy mostohatestvérei voltak, vagy a páli értelemben vett „keresztény testvérek az Úrban”.
Ahogyan Van Bruggen fogalmaz: „A keresztény egyház történetében már nagyon korán úgy tekintették őket, mint Józsefnek előző házasságából való gyermekeit, úgyhogy polgárilag féltestvéreinek számítottak, valójában nem voltak vérrokonságban Jézussal, Mária fiával.”76 Bár a keleti egyházban ez a gondolat egyeduralkodóvá vált, a nyugati egyházban Jeromos hatásának köszönhetően megerősödött, és győzött is egy alternatív gondolat, mely szerint valójában Jézus unokatestvéreiről van szó. Az elgondolás mögött az a meggyőződés állt, hogy sem Máriának, sem Józsefnek nem volt Jézus születése előtt és Jézus születése után sem testi kapcsolata se egymással, se mással, mindketten, mindvégig szüzek maradtak.
Később a protestánsok körében is élt ez a hagyomány, ám fokozatosan teret nyert az a tézis, mely szerint az evangéliumokban Jézus valódi (édes) testvéreiről írnak a szentírók.77 Van Bruggen egyik összegző mondatában így ír: „A legrégibb hagyomány pozitív támaszt nyújt annak az elgondolásnak, hogy Jakab és Júdás Jézus testvérei voltak, és nem unokatestvérei. Az unokatestvér hipotézisnek, ami Jeromos révén keletkezett a negyedik században, nincsenek kimutatható gyökerei a hagyományban, sőt ellentétben állnak a tradíció általunk ismert legrégibb adataival.”78
Végkövetkeztetésként arra jut, hogy Jézus testvérei Mária és József közös gyermekei voltak, exegetikailag pedig szerinte nincs értelme ezt feszegetni, hanem inkább elfogadni az azonos anyaság tényét, még akkor is, ha az egyházi erős hagyomány miatt az összes létező variáció tovább él. Mivel keveset tudunk tényként, és rengeteg a feltételezés Jézus családjával kapcsolatban, sőt több mariológiai és krisztológiai dogmát is érint, ezért e témának részletezését mellőzük e dolgozat keretein belül.
Jézus családjával kapcsolatban az evangéliumok utalásai között egy sem található, mely Mária Magdolnát családtagnak tekinti, minden ezzel kapcsolatos elképzelés (egyházi és nem egyházi) spekuláció, melynek következményeként Mária áldozattá válik. Ennek tükrében kiemelhetjük: a magdalai Mária rehabilitációjának egyik legfontosabb eleme, hogy tisztázzuk:
76 Van Bruggen, Jakob: i.m. 71.
77 Van Bruggen Jeromos mellett a témában megemlíti Zahn, Helvidius és Blinzler nevét is
78 Van Bruggen, Jakob: i.m. 73.
ő áldozat, méghozzá fikciók és fantáziálások áldozata is. Ő, aki kirekesztett, de ugyanakkor Jézus újraalapított családjának tagja. Ha nem is abban az értelemben, ahogyan néhány apokrif irat félmondatából, és a fentebb említett spekulációkból összerakott képből sejlik – mely a félremagyarázott hatástörténeti elemekből állt össze egy teológiai „torzóvá”.
Jézus földi értelemben vett családjának tehát Mária Magdolna nem volt tagja, ezt a hipotézist semmilyen bibliai vagy Biblián kívüli forrás nem támasztja alá, bár az utóbbi évtized egyik legnagyobb visszhangot kapott teológiai témájú botrányát, éppen egy olyan kopt töredék okozta, mely Jézus és Mária Magdolna családi kötelékének, sőt házasságának témáját hozta újra felszínre. A töredék neve: Jézus felesége evangéliuma. Ezt a töredéket, és a töredék hátterét, tartalmát, sorsát szeretném nagyvonalakban bemutatni a következőkben.