12.1. „Megszerkesztett” üres sír?
Más neves teológusokhoz hasonlóan John Dominic Crossan is alaposan vizsgálja,498 milyen szerepet is tölthetett be valójában Mária Magdolna Jézus tanítványainak és követőinek körében, illetőleg a korabeli társadalomban. Crossan egy SBL-en tartott előadásában Mária Magdolna személyére vezetőként, egy bizonyos közösség, vagy közösségek meghatározó vezetőjeként tekint, aki az evangéliumok tanúságtételeinek összevetésében egyfajta ellenzéki tényezőként jelenik meg. Crossan úgy gondolja, hogy a feltámadás híréről értesülő többi nőre nézve az evangéliumok tanúságtétele – pontosabban Márk narratív teológiájának tanúságtétele, mivel Crossan csak Márkot tartja egyedül hitelesnek Mária Magdolna tekintetében – korántsem olyan hízelgő Mária Magdolnára, mint, ahogyan arról beszélni szoktunk.
Igaz, hogy mind a négy kanonikus szerző egyetért Mária kiemelt szerepével – ő az, aki megtalálta, felfedezte az üres sírt – Máté és János – abban is megegyezik, hogy ő volt az első, aki találkozott a feltámadott Krisztussal. Figyelembe véve a nőknek a korabeli társadalomban betöltött szerepét, meglehetősen különleges, mondja Crossan, hogy Mária Magdolna ilyen eseményeknek tanúja lehetett.
Crossan Pál apostolt is idézi, aki 1Kor 15,3–7-ben, a legrégebbi „húsvéti” szövegben, ezzel a négy szóval írja le a Jézus történet végét: meghalt, eltemették, feltámadt, megjelent.
Pál „húsvéti névsorának” elején megjelenik Kéfás neve, és a tizenkettő, és Jakab. Az apostolok is ki vannak emelve, Mária Magdolna neve azonban hiányzik. Mind a néven nevezettek, említettek listája, mind a négy szóban összefoglalt páli befejezés konfrontálja Márkot, Crossan szerint, azzal, hogy miként is kezelje az evangélium lezárásának problematikáját. Különös tekintettel figyel a belső tanítványi körre, Péterre, Jakabra és Jánosra, akiket eléggé negatív módon ábrázol Márk, sőt Jézus egyenesen Sátánnak nevezi Pétert Mk 8,32–33-ban.499 De releváns példa az is, hogy amikor Márk leírása szerint a belső tanítványi kör mindhárom tagja elalszik a Gecsemáné kertben, Pétert visszaminősíti az
498 Crossan, John Dominic: Opposition as Index of Importance: The Case of Mary Magdalene, SBL Forum, 2003. https://www.sbl-site.org/publications/article.aspx?ArticleId=207, utolsó elérés: 2017.február 7.
499 “Jézus nyíltan beszélt erről. Péter ekkor félrevonva őt feddeni kezdte; ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megfeddte Pétert, és ezt mondta: Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”
evangélium Simonná, hiszen Mk 14,37-ben Jézus az kérdezi tőle, „Simon, alszol?”, ő pedig ezt követően háromszor tagadja meg Jézust. 500 (Mk 14,66–72)
Crossan nem áll meg ennél a pontnál. Azt állítja, hogy Márk Jézus családját Máriáról azonosítja Mk 6,3-ban: „Vajon nem az ácsmester ő, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is? És megbotránkoztak benne.” Ezt azonban ellenpontozza Márk azzal, hogy korábban, kétfelől vádolják őrülettel Jézust: egyrészt a saját családja, másrészt a jeruzsálemi írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, és azt mondták: „ő Belzebúbé, és az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki a démonokat” (Mk 3,21–22).
Vagyis mind a tizenkettő, mind pedig Jézus családja súlyos, és ismétlődő bírálat alá esik Márk evangéliumában, ezért Márk Crossan szerint nem fejezhette be velük az evangéliumot, és ezért létrehozta az üres sír történetét, azzal a szándékkal: meg kell változtatni a Pál apostol által rögzített „húsvéti négyszavas tényeket” az 1 Kor 15,3-7-ben.
Crossan odáig megy a gondolatmenetében, hogy azt állítja; Márk tudatosan, vigasztalásként írja meg, szerkeszti meg az üres sír történetét, egy olyan korban, ahol reményre volt szüksége a Jézust követőknek a rideg valósággal szemben, az üldöztetések alatt is, felvillantva Jézus küszöbön álló visszatérésének lehetőségét is, a parúzia időben közeli esélyét.
12.2. Mk 16,1 – Másképpen
Márk narratív teológiája a feltámadással kapcsolatban, abban az egy versben, abban az egy kijelentésben koncentrálódik, amit az első vers így rögzít: „amikor a szombat elmúltával Magdalai Mária és a másik Mária, a Jakab anyja, és Salomé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek és megkenjék Jézus testét” (Mk 16,1). Ez azonban nem dicséret Márk részéről, cseppet sem, mivel Jézus tudatta velük korábban, hogy feltámad a harmadik napon, így ha hittek benne (Márk szerint nem), nem azért mentek volna oda azon a napon, hogy megkenjék, hanem, hogy ünnepeljék a feltámadás csodáját. Márk tehát – Crossan interpretációjában – hitetlenséggel vádolja őket, aminél erősebb kritika aligha érhetné őket.
Márk evangéliuma szerint férfiak és nők egyaránt elkísérték Jézust Jeruzsálembe („sokan voltak más nők, akik feljöttek vele Jeruzsálembe”. [Mk15,41]) Ebből következik, hogy az egész kísérő tanítványi tömeg fültanúja volt Jézus három próféciájának haláláról és feltámadásáról. De az egyetlen, aki komolyan veszi Jézus szavait Márk szerint, az nem más,
500 Mk 16,7–8-ra utalva kiemeli, hogy szokatlan módon Péter nem áll itt az első helyen, hiszen a nőkre hárul a feladat, hogy továbbítsák felé, és a többi tanítvány felé, hogy Jézus előttük megy Galileába. Ők azonban félelmükben nem továbbítják az üzenetet, hogy Péter és a tizenkettő Jeruzsálemből Galileába induljon.
mint egy nő: Mária Magdolna, aki elhiszi Jézus szavait, és még az üres sír eseményének bekövetkezte előtt ennek megfelelően cselekszik: megkeni őt, értelemszerűen azért, vallja Crossan, mert a feltámadás a későbbiekben egyrészt lehetetlenné, másrészt szükségtelenné tenné ezt a megkenetést:
„Ő megtette, amit tudott, ő felkente testem előzetesen a temetésre. Bizony mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.” (14,8–9). Ő Márk evangéliumának teológiai hősnője, mint ahogy a kapernaumi százados is a teológiai hőse (15,39), vallja Crossan, amivel beáll ő is azok sorába, akik a megkenő nőt Mária Magdolnával azonosítják, igaz, ő nem a jánosi, hanem a márki irat fényében teszi.
Crossan két következtetést von le mindebből. Az egyik szerint Márk teljesen tudatosan befeketít tanítványokat, rossz színben tűnteti fel őket, nőket és férfiakat éppen ugyanúgy. A cél két tanítvány (egy-egy tanítvány) kiemelése a többi közül: az egyik Péter a másik Mária Magdolna. Mivel a „kritikus ellenzék” Péter fontosságát hangsúlyozza, az ő számukra emeli ki Mária jelentőségét, vagyis Simon Péter kritikája kiegyensúlyozza Mária Magdolna kritikáját, éppen úgy, ahogyan a névtelen megkenő és a névtelen centurio dicsérete esetében.
Magdalai Mária és Péter ilyen erős szembeállítása Márk részéről, jelzi központi jelentőségüket különböző közösségben, vagy közösségekben.501
Érdekes látni, hogy Crossan szerint Máté sem vizsgálja felül a márki befejezést. Máténál is jól látható, hogy nők az elsők, akik találkozhatnak a feltámadottal. (Mt 28,9), és velük küldött üzenetet Jézus a férfi tanítványoknak „menjetek és mondjátok el atyámfiainak, menjenek Galileába, és ott meglátnak engem” (Mt 28,10). De Máté bizonyságtétele alapján a
„tizenegy tanítvány” feladata, hogy mondják el minden „nemzetnek”, Jézus mindig velük lesz, a „világ végezetéig”. (Mt 28,20). János, állítja Crossan, kreatívan átalakította egy különleges célból az egész 20. fejezetet: szerette volna tudatosan kihangsúlyozni: a szeretett tanítvány mellett megjelenő három alternatív vezetőt, Pétert, Magdalai Máriát és Tamást.502 Összegzésként elmondható, hogy Jánosnál ugyanúgy, mint Márknál, Mária Magdolna elég fontos tényező volt ahhoz, hogy Péter mellett, pontosabban vele szemben megjelenjen.
Végkövetkeztetésként, az előbbiek értelmében Crossan arra jut, hogy Mária Magdolna lebecsülése már erősen jelen van Márknál de Jánosnál is. Sőt, úgy véli, hogy ez a tendencia erősödik azzal a lukácsi azonosítással, miszerint Jézus hét ördögöt űzött ki belőle (Lk 8,2,
501 Crossan, John Dominic: Opposition as Index of Importance: The Case of Mary Magdalene, 2003.
502 Annak ellenére, hogy János 20,1-10 a szinoptikusok üres sír történetére alapul (Márk 16,1-8 =Mt 28,1-8 =Lk 24,1-10)
amit Mk 16,9 is átvesz). De Mária Magdolna már sokszor említett azonosítása a névtelen bűnös prostituálttal is nagyban hozzájárul becsmérléséhez. (Lk 7,37) Ami biztosnak tűnik, mondja Crossan, és ezt többszörösen is aláhúzza, az az, hogy a történeti Mária Magdolna nagyon fontos vezető volt. Jelentősége, és az a kép, amit kapunk róla az evangéliumi szövegek által, ahogyan Péter személyéről is, – legtöbbször kreatív becsmérlések által jelenik meg, és épp az ellentmondások között fedezhető fel.