János evangéliumának Mária Magdolnája

Végül, álljon itt a jánosi tanúságtétel, ami teljesen más, több szempontból is, mint a szinoptikus anyag. Mária Magdolna személyét illetően pedig a legfontosabb szöveget róla és Jézusról (Jn 20,11–18) éppen János őrizte meg, éppen ezért elemzésünkben is hosszabban foglalkozunk Jézus és Mária találkozásának drámai elbeszélésével, melyet nem önmagában, hanem az Énekek éneke ószövetségi könyv egy szakaszának tükrében interpretálunk.

6.2.5.1. Jn 19,23–27 – Keresztrefeszítés „másképpen”

Jánosnál először a 19. fejezetben jelenik meg Mária Magdolna, aki az egyetlen, akit mind a négy evangélium megemlít konkrétan az asszonyok közül, akik ott vannak a keresztnél, vagyis ebben a tekintetben a szinoptikus és a jánosi hagyomány teljes mértékben megegyezik.

Ám az eltérés is nagyon szembetűnő, mert Mária Jánosnál – nem úgy, mint a szinoptikusokban – a kereszt lábánál, egészen közel van jelen a keresztrefeszítésnél, a legszűkebb exkluzív körben, a gyászoló édesanya és a jó barát János mellett. A kereszthez való közelség a 25. versben, írja Raymond E. Brown, sokak számára hiteltelen történetileg, és inkább szimbolikus jellegűnek gondolják.²⁵⁷ A Beasley-Murray kommentár azt a lehetőséget veti fel, hogy talán a katonák voltak azok, akik nem engedték meg az asszonyoknak, hogy közelebb álljanak a kereszthez, ezért cáfolható meg a kereszt közelében való jelenlét, és valószínűbb a szinoptikus verzió a távolabb állásról.²⁵⁸ (Az ezt megelőző közvetlen igeversekben egyébként a katonák nem éppen tanúságot tesznek Jézus Isten Fia mivoltáról, vagy éppen igaz voltáról, mint Márknál, Máténál és Lukácsnál, hanem gúnyt űznek Jézus királyi, messiási rangjából.)

257 Brown, Raymond E.: The Gospel according to John 13-21, The Anchor Bible Vol. 29 A., Doubleday, Garden City, NY, 1970. 904.

258 Beasley-Murray, George R.: John. (2^nd ed.), Word Biblical Commentary 36., Thomas Nelson, h.n, 1999. 349.

Ahogy Bolyki János kiemeli kommentárjában: „A kivégzőosztag a szövegösszefüggés szerint négy katonából áll, ezért négyfelé osztották Jézus felsőruháját.”²⁵⁹ Mivel a varrástalan egybe szövött alsóruhának csak egy darabban volt értéke, így azt nem tépték szét, hanem kisorsolták egymás között a katonák. Ez az a konkrét jelenet, amit Mária Magdolna és társai –

„a gyülekezet a kereszt mellett” (Bolyki terminológiája, i.m., 489.o.) – már láthattak. Ezt olvashatjuk Jn 19,23 kk-ben: „A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve. Ezt mondták egymásnak: Ezt ne szakítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen! Így teljesedett be az Írás: »Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.«”

Bár a magdalai Mária is ott áll a keresztnél, a szenvedő Jézus őt nem szólítja meg, hanem csak anyját és a szeretett tanítványt, akit a hagyomány Jánossal azonosít. János az egyetlen a négy kanonikus szerző közül, akinél explicit módon ki van mondva, hogy Mária, Jézus édesanyja ott van a keresztnél, bár kétségtelen, hogy a másik három evangéliumban is feltételezhető a jelenléte – emeli ki Ramsey J. Michaels.²⁶⁰ Szintén Michaels figyel fel rá²⁶¹, hogy Jézus éppen úgy hívja édesanyját, mint a kánaáni menyegzőn tette „asszony”: „Mire Jézus azt mondta: Vajon énrám tartozik ez, vagy tereád asszony? Nem jött még el az én órám.” (Jn 2,4)

Mária Magdolna, csakúgy, mint asszonytársai, csendben van, nem is szólal meg (mint ahogyan senki a történetben), annyit tudhatunk a jánosi szerzőtől, hogy jelen van. És ez a jelenlét fontos jelenlét. Ahogyan Karner Károly A testté lett ige – János evangéliuma című kommentárjában kifejti, nem egyértelmű, kik és hányan vannak a kereszt tövében a magdalai Márián kívül, mivel a szöveg megengedi a többféle értelmezést, ugyanis a görög nyelvben nincsenek vesszők.²⁶² Ezt olvashatjuk: „Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária.”

Karner kizárja azt a lehetőséget, hogy egy családban két azonos keresztnevű testvér lenne (Mária, Jézus anyja és nővére, aki szintén Mária, Klópás felesége), és azt is, hogy kettő vagy három asszonyról van szó és levonja a következtetést: „Az evangélista szavait úgy kell értenünk, hogy négy asszonyról van szó.”²⁶³ Karner szerint a négy asszony: Mária Jézus

259 Bolyki, János: Igaz tanúvallomás – kommentár János evangéliumához, Osiris Kiadó, Budapest, 2001, 488.

260 Michaels, J. Ramsey: The Gospel of John, William B. Eerdmans Publishing Company, Grand Rapids, Michigan-Cambridge, 2010. 954.

261 Michaels, J. Ramsey: The Gospel of John, William B. Eerdmans Publishing Company, 956.

262 Karner, Károly: A testté lett ige – János evangéliuma, A Magyar Luther-Társaság kiadása, Budapest, 1950.

263 Karner: i.m., 251-252.

anyja, Mária Klópás felesége, Mária Magdala városából, és Jézus anyjának nővére, aki nem Mária, hanem vélhetően Salomé.²⁶⁴ (Bolyki szerint egyáltalán nem biztos, hogy Jézus anyjának testvére ugyanaz a személy, mint Klópás felesége, mivel többféleképpen is értelmezhető az interpunkció.²⁶⁵) Brown ezzel ellentétben azt fejti ki János kommentárjában, hogy bár grammatikailag lehetséges, hogy négy asszony volt a keresztnél, mégis valószínűbb hogy három asszonyról van szó, mivel – Karnerrel ebben egyetértve - szinte teljesen kizárt, hogy ugyanazt a keresztnevet adják Máriának, Jézus anyjának, és Máriának, aki az ő lánytestvére.²⁶⁶

Ha a kereszt melletti közösség listáját összehasonlítjuk Máté, Márk, Lukács listáival egyedül és kizárólag a magdalai Mária az, aki egyezik. Nagyon izgalmas párhuzamot vél felfedezni Bolyki a négy katona és a négy asszony között Jánosnál, amikor ezt írja: „Arra gondolhatunk, hogy magának az evangélistának a négy asszony felsorolásával az volt a célja, hogy őket az alábbiakban szereplő négy katonával állítsa ellentétbe.”²⁶⁷ Nagyon feltűnő, hogy Jánosnál Jézus édesanyja is ott van a kereszt lábánál, szemben a szinoptikusokkal, akiknél hiányzik. Karner felteszi kommentárjában azt a kérdést: „Nem szimbóluma-e Mária az ószövetségi gyülekezetnek, amelynek méhéből Jézus sarjadt?”²⁶⁸ Karner egyenesen odáig elmegy, hogy azzal, hogy a szeretett tanítvány befogadja Jézus anyját, azt üzeni a szerző, hogy a formálódó kereszténységnek is be kell fogadnia a zsidóságot. De ugyanőnála vetődik fel mint gondolat a zsidókereszténység és pogánykereszténység szimbolikus megjelenése Mária és János személyében, amit személy szerint túlzásnak érzek.

Az utóbbi szimbolikus értelmezés egyébként teljesen idegenszerű az evangélista korában, amit maga Karner is (ambivalens módon) leír következtetésként, sokkal inkább egy későbbi gondolat szövegbe vetítése. Jézus családjával összefüggésben²⁶⁹ is nagyon érdekes a jánosi szakasz, melyben egymásra bízza édesanyját és szeretett tanítványát, de elgondolkodtató, hogy Jézuson kívül senki sem beszél itt sem. Se a magdalai Mária, se édesanyja Mária, se a szeretett tanítvány, se senki más. Ez a fajta „meg nem szólalás” megdöbbentő katarzist kölcsönöz a szövegnek, a „posztkoloniális magány csendje” ez.

264 Természetesen vannak, akik vitatják, hogy ez Salomé lenne.

265 Bolyki, János: Igaz tanúvallomás, 489.

266 Brown, Raymond E.: The Gospel according to John 13-21, The Anchor Bible Vol. 29 A., Doubleday, Garden City, NY, 1970. 904.

267 Bolyki, i.m., 490.

268 Karner, i.m., 256.

269 Jézus valóságos családjához izgalmas háttéranyag Jakob Van Bruggen: Krisztus élete a földön kortársai és tanítványai leírásai alapján, (Kok Kiadó, Kampen, 1989, 71-78.)

Benedikt Schwank János című kommentárjában így fogalmaz:²⁷⁰ „A számos egyháztani értelmezés közül a Kassing-féle magyarázat a legmeggyőzőbb. Eszerint nemcsak Jézus anyja, hanem a Jézus által szeretett tanítvány is tipologikus szereplő.” ²⁷¹ Arra utal itt Schwank, hogy mindketten az egyházat jelenítik meg, más és más aspektusból, és ahogy fogalmaz: „az ószövetségi egyház tehát a kereszt alatt lesz újszövetségivé”, mely gondolattal azonosulni nem tudok félreérthető terminológiája miatt. A keresztnél Jézus a magdalai Máriát nem szólítja meg, hiszen ezt olvashatjuk Jn 19,26-27: „Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.”