Az ARISZTOTELÉSZ egyeduralma ellen mindinkább elter
jedő szembeszállásnak egyik formája volt az Olaszországban kialakult humanizmus. A humanizmus mint filozófia a régi filozófusok közül leg
inkább PLATÓN-ra támaszkodik, tehát lényegében idealista álláspont.
A humanista magatartás azonban, amely elveti az egyház feltétlen tekin
télyét, az ember boldogulását nem a túlvilágon, hanem a földön keresi, és azt elsősorban a szép eszméjének hirdetésében látja, mégis előremutat.
í^zükségkép]3en következik azonban, hogy ez a magatartás elsősorban az irodalomban, művészetben találja meg fő kifejezési formáját, és ezek fel
virágoztatásában látja a művelődés eszményeit. Ezek szerint csak annyiban kedvez a természettudományok fejlődésének, hogy a nA'ílt kritika hangoz
tatásával egyengeti a gondolkodás felszabadulásának útját, de új t a r t a l m a t nem adhat, hiszen elsősorban a régi görög művészetet, irodalmat támasztja
•fel, és azt is legfeljebb formálisan fejleszti.
23
Ebből a szempontból tehát a műveltségnek Mátyás alatti kétségtelen fellendülése a természettudományok szempontjából szintén nem jelentett különösebb előrehaladást. Természetesen igen nagy lett volna a jelentősége annak, ha mindaz, arait Mátyás és humanista környezete meg
teremtett: a hatalmas könyvtár, a budai nyomda, a két egyetem Pozsony
ban és Budán, a Dunai Tudós Társaság, újabb- és újabb alsó- és középfokú iskolák, femimaradnak, és befogadóivá válhatnak az elkövetkező két év
században a valóban iij tartalmú tudományos törekvéseknek. Sajnos, a mohácsi vész és a már azt megelőző évtizedek nemcsak a Mátyás korabeli műveltségnek ezeket a materiális megnyilvánulásait söpörték el, hanem azt a tudomány iránti érdeklődést is, amely ugyan csak egy szűk, főpapi és főúri körre korlátozódott, mégis alkalmas lehetett volna, hogy a tox'ábbi fejlődésnek alapjául szolgáljon. A reformáció, a társadalmi rendszernek, az uralkodó világnézetnek ez a vallási téren megnyilvánuló kritikája jó talajra hullott ugyan a Mátyás korában végbement előkészítés után, de a török háborúk, a mohácsi vész, majd az azt követő Habsburg elnyomás olyan súl3-os anyagi romlást hozott, hogy a reformációnak úgyszólván mindent elölről kellett kezdenie: nemcsak új t a r t a l m a t adni az üressé vált skolasztikus formának, de ténylegesen fel is kellett építeni az iskolákat, ellátni azokat megfelelő pedagógusokkal, akkor, amikor minden tanult emberre szükség volt a katolikusokkal vívott harchoz.
Mindebből az következik tehát, hogy az a néhány évtized, amelyben a Mátyás által megvalósított magyarországi műveltség és tudo
mány rövid időre a magyar király udvarát Európa egyik szellemi központ
jává tette, szinte nyomtalanul enyészett el a következő század viharaiban.
Az irodalomban még érezhető volt a hatása Mátyás halála után is. Mivel azonban e fénykor még tetőpontján sem a természettudományok fellendü
lésétjelentette, hanyatlásával ez a fellendülés még inkább megkésett (néhány kivételtől — HoNTERUs J Á N O S , D U D I T H ANDRÁS — eltekintve), mert így még a feltételek is megszűntek a valóban új tudomány kialakulása számára.
Mindezek ellenére a természettudományok szempontjából Mátyás korának a jelentőségét abban láthatjuk, hogy az a rendkívül élénk nemzetközi kulturális kapcsolat, amely Mátyás udvarát elsősorban Olasz
országhoz, másodsorban Németországhoz kapcsolta, mégsem volt teljesen mentes a — ha szabad ezt mondani — természettudományos melléktermé
kektől sem.
Ez a nemzetközi kulturális forgalom kétoldalú volt: a magyar humanisták külföldön tanultak, viszont Mátyás és VrrÉz JÁNOS arra törekedtek, hogy a pozsonyi, majd budai egyetemre minél kiválóbb tudósokat nyerjenek meg tanárnak. VITÉZ JÁNOSt egyébként G.A.LEOTTO, Mátyás egyik történetírója^' ,,princeps philosophiae"-nek (a filozófia feje
delme) nevezi, ami arra mutat, hogy nemcsak tudományszervezésben, hanem a tudományok művelésében is tevékenyen részt vett volna. Valóban, állítólag kitűnő matematikus is volt. Ezt kissé lerontja az az adat, hogy
V I T É Z J Á N O S szilárdan hitt a csillagjóslásban, és nem is fogott semmi fontos dologba a csillagok megkérdezése nélkül. Ebben különben a nagy, bölcs és művelt Mátyás is osztozott. Budai plébánosa, ILKUS MÁRTON, legkedveltebb emberei közé tartozott épi^en azért, mert jól értett a csillagjósláshoz.
24
I L K U S előtt pedig nem kisebb tudós volt Mátyás ,,udvari asztrológusa", mint PuRBACH (vagy PEUERBACH) GYÖRGY (1423—1461), a híres bécsi professzor, REGIOMONTANUS tanára,** akit egyes magyar szerzők ,,Fekete
városi György" néven is emlegetnek, azt a látszatot keltve, mintha magyar lett v o l n a . "
Persze ez ebben a korban egyáltalában nem meglepő;
meglepő inkább az, hogy ifjú kortársa, a nemzetközi hírű latin nyelvű költő, J A N U S PANNONIUS (igazi nevén CSEZINGE, vagy CSESZMICEI J Á N O S )
milyen haladó nézeteket vallott e téren. Mint életrajzírói feljegyezték, ő is Itáliában tanult, mint V I T É Z J Á N O S , egj'ebek között csillagászatot is, többek között egy GAZULO (?) nevű olasz csillagásztól. Mivel ebben a korban aUg választották el egymástól az asztronómiát az asztrológiától, minden való
színűség szerint J A N U S PANNONIUS is együtt tanulta a k e t t ő t olasz meste
reitől, viszont alábbi kijelentése — amely még ebben a korban eléggé egyedül álló — már csak saját véleménye lehet: ,,Elég boldogan éltünk horoszkópok és születésnapi jóslatok nélkül, remélem a jövőben is élni fogunk."2"
J A N U S PANNONIUS e kijelentésében a humanizmusnak, amely — mint már említettük — tulajdonképpen nem volt igazi ösztönzője a természettudományoknak, egy haladó eleme nyilvánul meg: nem a miszticizmusban keres menekülést a száraz, arisztotelészi szőrszálhasoga-tással szemben. Említettük ugyan, hogy a középkori miszticizmusnak annyiban volt haladó jellege, amennyiben szintén szembefordult a skolasz
tikával, de mégis: a korai reneszánsz századaiban a filozófiába bekerült misztikus elemek — mint látni fogjuk — még soká kísérik majd magát a fizikát is, immár különösebben haladó tendencia nélkül. Helyesen jegyzi meg ugyancsak E R D É L Y I J Á N O S a reneszánsz újplatonizmusának elemzésével kapcsolatban, kifejtve, hogy az nem egyszerűen PLATÓN ideaUsta filozófiá
jának felélesztése, mert annál messzebb — és helytelen irányba — vezet.
,,Ha ezen eszméket" (már ti. a platóni filozófia alapelveit) ,,nem a gondolat bensőségében mint örök előképeket, hanem a lét külsőségében mint elsőbb természeti lényeget, magasb értelmiséget vesszük: előáll azonnal a középkor miszticizmusa, mely az alapgondolat megváltoztatásával a tudományokat is elváltoztatja, például a fizikát mágiává, a khemiát alkhimiává, a csilla
gászatot (astronomia) csillagjóslattá". Ide tartozik még a püthagoreusok számmisztikája is, amely a matematika helyére kerül.^^ Valóban, ha a tudós a skolasztika száraz, t e k i n t é s e n alapuló racionalizmusa elől a misztikába menekül, éppoly kevéssé képes a valóságos természetet megismerni, mint a minden oldalról tilalmakkal körülvett skolasztikus. A modern tudomány
nak azonban be kellett járnia mindezeket a kerülő u t a k a t (és még lesz néhány!), míg az egyenes fejlődés útjára térhetett.
Mátyás közvetlen környezete tehát bővelkedett a rend
kívül művelt, tehetséges, sőt felvilágosult tudósokban, de igazán természet
tudományos érdeklődésűt csak kivételképpen találunk. Az esztergomi iskola, a pozsonyi, majd a Mátyás által tervezett méretekben soha meg nem valósult budai egyetem,*^ mag>'ar, olasz, német, görög tanárai között is elsősorban kiváló teológusokat, jogászokat találunk; és itt van az első jelentős kivétel: először Esztergomban, majd Pozsonj'ban működött a XV.
század messze leghíresebb csillagásza, a königsbergi J O H A N N E S M Ű L L E R
25
(1436—1476), akit származási helyéről többnyire REGIOMONTANUS néven emlegetnek (sőt az első fennmaradt csíziókban KIBALYHEGYI JÁNOsnak nevezi a fordító. KOMÁKOMI CSIPKÉS GYÖRGY is ezen a néven idézi^^),
1467—1471-ig tartózkodott Magyarországon. REGIO.MONTANUS több meg
jelent, illetve kéziratban maradt munkáját ajánlotta Mátyás királynak^, míg PURBACH főműve poszthumuszan jelent meg 1553-ban,
Wittenberg-3a. ábra. A bolygórendszer középkori elképzelés szerint
ben.^ Magyarország, illetve Mátyás tudományos tekintélyére jellemző, hogy Mátyás korában a Budán áthaladó meridiánt tekintették csillagászati nullavoiialnak, legalábbis TOLLKOPF. MÁTYÁS, ugyancsak Mátyás udvari asztrológusa, valamint J O H A N N E S MÜNTZ is számításaikat ,,super meridiano Budensi" végezték.^*
REGIOMONTANUS és PURBACH munkásságának legjelen
tősebb terméke a REGIOMOKTA>'US neve alatt először 1475-ben Nürnberg
ben, majd Velencében 1490-ben és Augsburgban megjelent Ludiis
Panno-26
niensis, tabulae directionumqiic perjcctionumqiic c. mű (címe azt mutatja, hogy ez is nagyobbrészt Magyarországon készült), amelyet szinte kizáróla
gosan használtak egészen KOPERNIKUSZ és TYCHO csillagászati táblázatai
nak megjelenéséig.
Jellemző arra, milyen nagy tekintélye és hírneve volt REGiOMONTANUSnak, hogy egyes magyar történészek hajlandók — nem
3b. ábra. Középkori metszet PTOLESlAlOSzról
tudni milyen forrás ala])ján — REuioMONTANUSt KOPERNIKUSZ előfutárá
nak tartani. Á B E L J E N Ő ^ " például azt írja, hogy V I T É Z J Á N O S
REGIOMONTA-Nust ,,Esztergomból, mint a ([uadrivium tanárát Pozsonyba küldte, hol
REGIOMONTANUS előadta már több mint száz évvel GALILEI előtt a Föld mozgásáról szóló t a n á t . "
A valóság ezzel szemben az, hogy REGIOMONTANUS, mint
PURBACH követője elfogadta annak elméletét, amely azonban nem ellen
kezett PTOLEMAIOSZ geocentrikus elméletével, csupán kiigazítása és
kiegé-27
szítése volt annak a rendkívül bonyolult képnek, amely akkor adódik, ha az arisztotelészi világrendszert teljesen összhangba akarjuk hozni a csillagá
szati megfigyelésekkel."^ PTOLEMAIOSZ tanítására vonatkozóan ugyanis az egész középkoron keresztül két könyvet használtak: az arabok által fel
dolgozott Almagestet és SACRO-BOSCO (megh. 1244. \-. 1256-ban) 1256-ban megjelent könyvét,^^ mindkettőben azonban megnyilvánult a ptolemaioszi rendszer matematikai nehézkessége, és sok volt a pontatlanság is. PURBACH
úgy próbálta ezeket kiküszöbölni, hogy a bolygókat koncentrikus görbe felületek közé szorította és csak annyi helyet engedélyezett, hogy mozogni tudjanak (3a. és 36. ábrák). A kép ígj- még bonyolultabbá vált, mint
PTOLE.MAIOSZ epicikloisaival, de valamivel pontosabb lett.^" Szó sincs tehát arról, hogy akár PURBACH, akár REOIOMONTAXI-S kopernikánus lett volna.
RicciOLi (1598—1671), a X V I I . század utolsó jelentős antikopernikánus írója.^i araikor csoportosítja KoPERXTKr.sz régi és új híveit valamint ellen
feleit, REGiOMONTANCSt habozás nélkül az antikojjernikánusok közé sorolja, mindjárt ARISZTOTELÉSZ után.'^
Az említetteken kívül más neves asztrológusok is meg
fordultak Mátyás udvarában és egyetemein.^*
A Mátyás halálát követő időkből a XV. században még egy említésre méltó filozófus nevével találkozunk. CSUDA MiKLÓssal (NrcoLAUS DE M I R A B I L I B U S ) , akinek állítólag volt egy De machinis bellicis című haditechnikai munkája. Ezután azonban a hanyatlás már gyorsan megy, és a következő században, a mohácsi vész után már egy új társada
lom újfajta műveltsége kezd kialakulni, amely azonban még mindig messze van attól, hogy abban valóban fizikáról lehetne beszélni, még mindig csupán az a kérdés, hogy mi volt, ami nem teológia, 7tem etika, nem vallásos elmél
kedés, vagy szépirodalom. A természettudományok fejlődését még mindig csupán az asztronómiában, asztrológiában, alkímiában és az első természet
leírások, aritmetika-könyvek megjelenésében kereshetjük.
.1 E C. V Z K T K K E S I R () n A L O yi
1 BÉKEFi RKMKÍ, A népoktatás története Magyarországon 1540-1^^.
Bp. 1906.
- BÉKEFi REJIIG, Arpádkori közoktatásügyiüik és a veszprémi egvetem létkérdése. I., II., I I I . és bef.; Századok. 30.201, 310, 413
(1896).
' BÉKEKi RE.MK;, Széke.segvházi iskoláink szervezete az Anjou-korban I., II., I I I , Századok. 31. 125, 210, 298 (1897).
* ÁBEI. J E N Ő , Egyetemeink a középkorban. Bp. 1881.; B É K E F I RE.MK;. Arpádkori közoktatásügyünk és a veszprémi egyetem létkérdése.
' ERDÉLYI JANO.S, A bölcsészet Magyarországon. Filozófiai írók tára. Bp." 1885. 22; VE.'^ZPUÉ.MI ISTVÁN, Succinta Medicorum Hmigariae. Bécs 1778. 63.
" Ideni 23.
• CSEHN.4TONI (ivui,.\. Az erdélyi szászok oktatási viszonyai a reformáció előtt. Századok. 27. 478 (1893).
28
" Idem.
' MAGYARI KOSSA GYULA, Magyar orvosi emlékek. Bp. 1929. 1. 9.
'" BÉKEFi R E Í U G , Arpádkori közoktatásügyünk és a veszprémi egyetem létkérdése.
" F E J É R , Codex diplomaticus. VII. 2. 24. ,,Stein magister ordinis de voluntate et concilio definitonmi praecipit in virtute obedien-tiae fratribus universis, quod in alchimia non studeant, nec doceant, nec aliquatenus operentur, nec aliqua scripta de scieutia illa teneant sed prioribus suis restituant, quam cito poterunt, bona fide per eodem prioré prioribus proviiicialibus assignanda."
1- X X I I . János pápa 1317-ben kénytelen volt nagyon szigorú intéz
kedéseket hozni (pénzbírság, egyházi rendtől való megfosztás) az alkímiával foglalkozók ellen, de ezek csak fokozták annak vonzóerejét, és inkább segítették, mint akadályozták elterjedését;
1. ScHWARTZ IONAC: Magyar alkimisták. Term. Tud. Közi. /89J.
5 7 - 7 0 .
" E R D É L Y I JÁNCS, A bölcsészet Magyarországon. 23.
" THINESIANN TIVADAR, A szabadgondolkodás első nyomai Magyar
országon. Minerva. Bp. 1922. 2 2 3 - 2 4 0 .
" E R D É L Y I JÁNOS, A bölcsészet Magyarországon. 25.
" K A R D O S TIBOR, A magyarországi humanizmus kora. Bp. 1955;
PA>ILÉNYI ERVIN, A magyar nép története. 1954. I. 61.
" GALEOTTO, De Mathiae regis egregie sapienter jocose dictis et factis. Idézi ERDÉLYI JÁNOS, A bölcsészet Magyarországon. 32.
oldalán.
'* FERRARH'S, De rebus seu ordinis Praedicatorum.; K E L É N Y I B . OTTÓ, A magyar csillagászat története. Bp. 1930. 6.
" JANKDVK-H MIKLÓS ( J ) : Tud. Gyűjt. 1829. XII. 72.
-"Jani Pannonii Opusc. Pars II. 90. (,,Satis feliciterque viximus sine horoscopis et genetliliacis; spero vivemus et in futurum").
'1 ERDÉLYI JÁNOS, A bölcsészet Magyarországon. 36.
- - Á B E L J E N Ő , Egyetemeink a középkorban. 35; A budai egyetemet 1475 v. 1480-ban Mátyás 40 000 tanulóra ters'ezte; mindössze kisebb főiskola valósult meg belőle, amely hamarosan megszűnt.
2' JANKOVICH MIKLÓS. Tudományos Gyűjtemény. XII. V. fej. 4. pont.
^* Ephemcrides Budenses 1467., valamint több kézirata maradt fent a Corvinákban: 1. KELÉNYI, A magyar csillagászat története.
6.; PocjGENDORF, Bíograpliiscli-Iviterarisclies Handwörterbuch.
-^Theoricae Novae Planetanmi Georgii Purbachii Gennani ab Erasmo Reinholdo . . . Wittenberg 1553.
-' KELÉNYI, A magyar csillagászat története.
" ÁBEL J E N Ő , Egvetemeink a középkorban. 30.
28 HALL, A. R., The scientific Revolution 15001800, L o n d o n -New York—Toronto 1954. 53.
-' Tractatus de sphaera mundi.
^" STLMSON, DOROTHY, The Gradual Acceptance of the Copeniican Theorv of the l'niverse. Hannower — New Hampshire 1917. 21.
s i l d e m ' 8 1 .
'^RiuciOLi, Almagestum Novimi. Bologna 1651.
^ ' K E L É N Y I , A magyar csillagászat története. 6—7.
29
V. I, S (') R H S Z