Eyfiak.
Díl
Ili. d) db}a. A Cisio egyik lapja
707
Kzután kö\-etkezik a ,.fizikai" rész: ,,A villamás"-ról.
,,Az villa'iiás semmi nem egyébb, hanem mikor az aéniek egyik része az másikkal sebes beleütkózéséből megmelegszik és tüzesül, mondom az sebességétől, mert azt mondják az Physicusok, hogy omnis motus calefacit (minden mozgás melegít), úgy tetszik penig nékünk, hog>' későbben lészen az dörgés, hogy nem az villám maga egyszersmind lészen, de hamarább meglátjuk, hogy nem mint halljuk, más az, hogy egyik szárazb matériából lészen, hogy mint az másik."
Ha kevés a villám, sok a dörgés, nem kell félni. Majd íg>' folytatja:
,,Az Menyütökő semmi nem egyéb, hanem a z e g \ i k íiérnek a másikkal \-aló összecsai)])anása, mely addig \itetik zúgással, mig valami
megtartóztatja . . . "
Kbben a stílusban folytatja azután, fökéi)i>en az ókori írókra (ri.í.Nrrsra) támaszkodva. Nem szabad azonban e nai\'ságokon meg-le])ődiiünk, még több mint százötven év múh'a is fogunk találkozni a vil
lámlás és dörgés fenti definícióival, és hogy mást ne mondjunk, I)I:.SCARTES
szerint is úgy keletkezik a mennydcirgés, hogy egyik felhő ráesik a másikra.
A természeti tüneményeket megfelelő kísérleti fizikai alaj) nélkül egyszerűen a szendéiét ala])ján magyarázták, és ebben sok helyes észrevétel is akadt.
Ilyen i)éldául hőnek és mozgásnak a ka])csolata, amely éi)])en a fizika fej
lődésével szorul háttérbe a X V I I I . században, és csak a X I X . század ktizepe felé kerül újra elő.
A Csízió szerzője ezután arról ír, hogy ,,Az menyütőkőnek mint kell Isten után ellenállni az bölcs fizikusok irása szerűit". Mert termé
szetesen isten a legfőbb oltalom, de eszközei által hat és ezért ,,. . . soha szemlátomást semmit nem müxel". Az eszközöket viszont ,,az bölcs Physi
cusok találták".
Kz eddig nagyon józanul és értelmesen hangzik, de azután a legképtelenebb ,,ótalmak" következnek, mint: a laurus fa, a vízibornyú bőre, a szemet és fület be kell fogni, vasat nem üti meg, különösen, ha meg
öntözzük (!), a saskeselyűt sem üti meg Plinius szerint, jó védelem a korall is, az alvót nem bántja és a harangozás is elkergeti.
Majd következik a \-illámlás és menydörgés szere]oe a ])rog-nózisban.
Mindez, amit itt részletesen idéztünk, azt mutatja, hogy a \illámlás az egyik leggyakrabban tárgyalt ])robléma \-olt, és az is maradt a következő é\'századbaii is. (gyakorlatilag is fontos kérdés \-olt a \-illám-csapás elleni \-édekezés, és ez magyarázza meg, milyen óriási jelentősége lesz h'u.VNKLiN felfedezésének a X\'I11. században.
Másik ilyen sokkal ke\-c.^bé gyakori jelenség, amely azonban úgyanuniyira foglalkoztatta a fantáziákat (mint az irodalom mutatja), az üstökös volt. A Cisió is foglalkozik \-ele, elmondja, hogy
(ARI.SZTOTKI.ÉSZ szerhit) nem lehet igazi csillag, (mert az égbolt
AKISZ-TOTKLÉ.sznél (iröktől fog\a és (iríikké \áltozatlan, az üstökösíik i)edig jiuniek, majd eltűnnek, tehát változnak), hanem a levegőbe felszálló száraz ])ára gyullad meg az egek sebes forgásától, mmt azt SKNKC.V
is tanítja.
102
Az üstökös megjelenése szárazságot jelent, ebből drága
ság, majd jár\áiiyok (melankólia, kolera, hideglelés, gyulladás) származnak.
,,És az gyulladás minden betegségnek anyja, jóllehet pedig az emberek azt tartják, hogy az Isten jóvégre műveli, mert ha egyik l'^ejedelem meghal, talán jobb következik, ha halál, megújul a föld." A fejedelemre \ a l ó célzás itt azt jelenti, hogj' az asztrológusok tanítása szerint az üstökös elsősorban azokra veszélyes, ,,qui delicate vi\issent" (akik kényelemben élnek), ezek ])edig elsősorban a fejedelmek és nagyurak, akikről a szerző úgy látszik, nincs nagy \-éleménnyel. Háborút is jelent az üstökös, mindenesetre ,.gono
szat" jelent, különösen, ha nap- és holdfogyatkozással jár együtt. ,,Az szivárványról, melyet irisnek mondanak a deákok" viszont csak annyit mond, hogy tiszta időben esőt, eső után tisztulást jelent és hogy — B E D A
szerint^^ — a világ vége előtt 40 na]>])al már nem lesz szivárvánv.
ICzzel vége is a ,,fizikai" résznek, most jön az ,,or\()SÍ", majd a ,,Planétásköny\-", amelynek segítségével a születés idő])ontjában levő csillagkonstellációból kiszámítható a gyermek jövője, a négy elementum (tűz, ég, víz, föld) és az időjárás kapcsolata, hogyan befolyásolja a Hold állása a szániás-\etést, hogyan lehet felismerni, mikor fogy és mikor nő a Hold (ké])ekkel), a najióra használata. Majd egy-egy fiziognómiai (arc
isme) és kiromantiai (tenyérjóslás) fejezet következik, és az egészet — meglepő módon — ,,Az lovak betegségekről való orvosság" című fejezet rekeszti be.
A csízió szélben mutatja, honnan indul el a természettudo
mány, mekkora u t a t kell még megtennie, míg eljut csak addig is, ahová a legnagyobbak már eljutottak. Gondoljuk csak meg: 1592-ben K O P E R N I
-Krsz már ötven éve meghalt, GILBKRT, STEVIN, G . \ L I L E I már dolgoznak új felfedezéseiken, de a csízió babonái több-kevesebb módosulattal tovább él
nek az egyre szélesedő kalendárium-irodalomban.
A XVI. században még egy-két töredékre bukkanhatunk,''*
de a X \ ' I I . században már nagyon sokféle kalendárium forog közkézen.
Ilyenek a bártfai, a híres lőcsei kalendárium, \-alamint Scnxn'ZLKR JAKAB és P''RÖHLIC'H DAVID német és latin nyelvű kalendáriumai, \-alamint a SzENTivÁNYi M.VRTON szerkcsztctte nagyszombati kalendárium. A két utóbbinál már találhatunk némi tartalmi eltérést, ezekkel majd e fejezet 5. pontjában külön foglalkozunk.
Általában azonban, ha megismertük a Csíziót, nyugodtan elmondhatjuk, hogy megismertük mindegyiket. Éppen ezért nem lenne érdemes részletes ismertetésükkel foglalkozni, csupán még egy-két jellemző apróságot m u t a t u n k be egyikből-másikból. (17., 18. aj és b) ábrák.)
így ])éldául az 1611-ben a KR.VKKÓI BER.NARD doktor nyomán készült kalendáriumban, amely Keresztúron jelent meg, a nyom
dász FARKAR IMRK a najjtár és a Prognosticon közé egy elmélkedést illesz
t e t t , ameh- arról ])anaszkodik, hogy Aannak olyanok, akik tíibbre becsülik a pénzt, mint a tudományt, és ezért ké])esek az asztronómiát káromolni.
Igaz, t ú l nagy jelentö.séget nem szabad a csillagjóslásnak tulajdonítani, mert ,,Neni a csillagokból jön a szerencse és az áldás, hanem Krisztustól".
Hogy a kalendáriumszerző nem \-eszi túl komolyan saját jóslatait, az kiderül ])éldáu! abból, hogy az 1639-es lőcsei kalendárium
703
^ o •M ? ^
c f l
.--• ' w ^ - á -5 S "
I-i ö
I s^
CyKWíl
Jl f i ^
: ti
4
^;-s . ^
^ • ^ i
-ir ÍL
Lí
A
104
Uri?W»9(«l(?íí?*QKje<í?»Q,^^
t
•c
•a 'j,
S
/a-J
szerzője (HERLICZÍUS) javasolja a békeszerető vezetőknek és magistratusok-nak: cáfolják meg az asztrológusok komor jóslatait.*'' \ ' a g y nézzük, hogyan védekezik a helytelen prognózisok vádja ellen N E U B A R T H K R I S T Ó F , a
kolozs-\ á r i kalendárium szerzője 1702-ben, ,,A kalendáriumi jövendölések mi
voltáról" :*«
,,Az utón tul néha záporeső esik Imiét pedig a föld Na]) fénytől süttetik Mit Tsudálkozol hát; ha mind bé nem telik Mindenkor e Könyvben ami megiratik"
,,Mert mivelhogy ez szól egynéhány országra
PHLEBOTOMI/E.
|S y'~^ Oipí>r.jhOin*niin«nbninic.i'C rangért ff TT«
pü I . Duir. Luiuni r»gno, qooJ mrnibio prxridcthi
^ V^-X SiC Anci CJp.u, T»aru« collr impcrii: ipfn AH humcri.tGcminii Jonúnatuf f>cOcreCancCTj Coi Lcc in3^<aniniu», perit ilií Viigtnií aftmm i Libtifcnci tcnci; íib« Scotpiuiinguinipofcit:
AKitcntfliqucfcrour , gcnibui Cupritorno* luboMR) Hvdiophonulibi crura. pcdci vuU Piícit utCKJue j . VKiiu»tuivi$ A mcmbfomtciiig* pattci. i ,
IS. h) ábra. Az lGG3-as Xa.ijyszoinbati Kaleiidáriiuii egyik la])ja
106
(S mindenütt nem lehet egy idő járása:) Ha itt betelik másutt, ha szárazra Vagy esőre m u t a t a Kalendárista."
Általában azonban a jóslatok egyre komorabbak lesznek.
Mintha a kalendárium írója valami szadisztikus gyönyörűséget találna az eljövendő dögvész, háború lefestésében. Nézzük például ug^^anennek a kalendáriumszerzönek egy jóslatát 1671-ből ,,A betegségről":
Sok betegség lesz az asztrológia szerint, mert az felül emiitett Jegyek az ember testét igen megháborítják, honnan ^•eszedelmes dögös és halálos betegségek származnak. Lépfájás, melancholia, oldalnyilal-lás, hólyag és vesekő fájás, főfájás etc. és más egyéb dögös és veszedelmes nyavalyák. Mint hogy ez esztendő ily félelmes, halálos és dögös lészen, ezt a szót, moriendum esi (meg kell halni!) mindenkor elménkben tartsuk és minden napon jó készülettel legyünk a kimúlásra. Azért oh ember, amit mivelsz, gondold meg a végét és úgy nem cselekszel gonoszt."
Milyen jól érezhette magát a jámbor olvasó, aki ezt el is hitte! Nem csoda, hogy miután a kalendárium-írás és olvasás folytatódott a X V I I I . században is, különösebb tartalmi javulás nélkül, Mária Terézia kéiiAilelen volt rendeletben eltörölni ezek kin^'omtatását. A győri STREIBKÍ (IEKÜELY (1757—1770 években adott ki kalendáriumokat) már így vezeti be latin nyelvű naptárát:
,,Nyájas olvasó! Őfelsége Mária Teréziának 1756 é\- január 26.-án kiadott rendelete szerint: gondoskodás történt arra \-onatkozólag, hogy a jövőben kinyomtatandó bármiféle naptárakban érvágások, bekené-sek, orvosszerek, haj és köröm\-ágások \-alamint tilos napok ne szerepel
jenek."^'
Természetes, hogy amint a kalendáriumok babonás orvosi tanácsainak befolyását a képzett orvosok számának a növekedése szüntette meg, úgy a valódi természettudományos irodalom megjelenése csökken
tette a kalendáriumok kizárólagos olvasását. Ez azonban még elég sokára következik be, de már a X \ ' I . és X V I I . században is találkozunk oh'an tudósokkal, akik megijróbálják hangjukat felemelni az uralkodó babonák ellen.
4 AKIK XI-:M HITTl-K A KAI.KXD.U^ITMOK JÓSLATAIBAN
a) . 1 ; üsíökösök kérdése és ef^y XVI. századbeli inagviir hiímcuüsta: Diidiíh András
DrnrTH (vagy D r u r c s ) ANDK.ÁS (1533— 1589) egyike volt a XVI. század legkiválóbb humanista tudósainak (19. ábra). Kitűnő orvos is volt.^* Élete, é])pen felvilágosult magatartása miatt, meglehetősen viszon
tagságos. Boroszlóban, \'eronában, \'elencében tanult, majd bejárta egész Európát, Brüsszelben, Párizsban, sőt Angliában is volt. 1557-ben jött haza
107
és külföldön szerzett nuiveltsége gyorsan vitte előre az egyházi pályán:
budai prépost, majd esztergomi kanonok lett, majd tinniai ])üspök. Hbben a minőségben ő kép\-iselte Magyarországot a tridenti zsinaton, ÜUÜITH
ekkor már megismerkedett a reformáció eszméi\-el és a zsinaton t e t t fel
szólalásaiban megpróbálta az egyház ké])\lselőivel megértetni, hogy a kato
likus egyház csak lígy veheti fel sikerrel a versenyt az egyre terjedő refor
mációval szemben, ha szintén a reformok útjára lé]). Mindezt általában nem szívesen fogadták, de D r o r r n n a k szerencséje \-olt, mert Miksa császár még akkor is ])ártf()go1ta, amikor meggyőződését köxetve elhagyta a további fényes pályá\-al biztató római egyházat. Mint IVKDKI.VI írja: ,,l)e ő nagy fát mozgatott. Be akarta egyházába viinii az előmenetel, a I'hilosoi)hia elvét s nem vihetvén be, maga ment ki belőle mint igazi reformer, mint valódi filozóf."-' A volt püs])ök azután ,.az episcoi)atust a matrimoniunnnal vál
t o t t a fel", anélkül azonban, hogy hivatalosan csatlakozott volna l)ármelyik l)rotestáns egyházhoz. Kz a magatartása rendkívül lényeges, mert abban az időben általában azok, akik egyik felekezetből a másikba léptek, még fanatikusabbá \ á l t a k , ritkaság volt az olyan ember, mint D I D Í T H , aki egy felekezeten felüli állásjjontot t u d o t t \olna elfoglalni. A humanista küzdelme, méltósága sugárzik minden megnyilatkozásából. Ivz az oka, hogy hite
hagyottsága, házasságai ellenére líurójja egyik legjobban megbecsült férfia volt. A kor tudósai szerencsének és kitüntetésnek tartották, ha levelet vált
h a t t a k \-ele, hiába átkozta ki Róma és hiába égette meg jelkéi)esen
valami-\el 1565 után.''"Tanulmányok, könyxek jelentek meg róla a maga korában éppen úgy, mint később: orvosok, filozófusok foglalkoztak alakjáxal, 1935-ben pedig egy francia tudós, PIKKKE COSTFL 480 oldalas monográfiát szen
tel DiDiTHuak és a Dudith-irodalomnak, amelynek bevezetésében a követ
kező rövid, de találó jellemzést adja róla, összesűrítve életrajzi adataival:
,,Di'i)rrH ANDR.V.S, magyar humanista, teológus és filoló
gus volt, tudós és dii)lomata. T T K N K B E tanítványa, cicerói hírnévvel, költő a maga idején, egy pájjai legátus titkára Angliában, a tridenti zsinat szó
noka, három császár tanácsosa, közvetítő Lengyelországban, M I ' R E T ,
PAfj. M.vM'CE, THEODOK I)E BEZE, Jr.sTi S I,n>.sn's''i barátja, hitehagyott püs])ök, aki kétszer nősült, Rómáiban kiátkozták, a ])rotestánsok gyana
kodtak rá, hajlott a szociniániznuis felé,'"'- jártas volt tc'ibb nyelvben, elegáns fordító, érdekelte a jog, a tíirténelem, az orvostudomány és az asztro
nómia. "''•'
Ivz az utóbbi i>ont, ahol szánuuikra érdekessé válik.
DuDiTH kiátkozása után kezdett egyre inkább érdeklődni a matematika és természettudományok iránt, diplomáciai küldetése mellett ez volt fő
foglalkozása. A matematikában nem ért ugyan el nagy előrehaladást, a másik két területen, amely leghikább érdekelte: az orvostudományban és az asztronómiában azonban igen. lígész n u í \ e t csak egyet írt, az alább ismertetendő üstökösről szólót, de kiterjedt levelezésében fellelhetők mód
szertani elvei és nézetei.''^
Bár a római eg>ház általában épp úgy elitélte az asztro
lógiát, mint a reformátorok, K.u.vix és MEL.VNCHTON,*' az a hiedelem, amelyet a kalendáriumok is hirdettek, hogy az üstökcis valami nagy csapás, járvány \ a g y háború előhírnöke általánosan elfogadott volt. DrciTii
108
ANDKÁS értekezése erről a kérdésről 1579-ben jelent meg Basell)en, K H A I K T
-HEi.Mi CKATO híres humanista orvoshoz'"^ írt le\-él formájában. Pcmtcjs címe:
,,A hires férfiúnak, Dudith Andrásnak ríivid értekezése az üstiikíisíik
jelen-/!). ábra. l)ri>iTn A N D R Á S
tőségéről, amelyben megcáfolja nem kisebb eleganciával, mint tudomá
nyossággal és meggyőző erővel néhány matematikus hiúságát e kérdés
ben."•'• Bár a humanisták elég hiú emberek voltak, és egy kis öndicséretért nem mentek a szomszédba, ez a cím mégsem DrDiTHtól, hanem a kiadótól, JoANNis :\Ii(HAELTs BRfTf.stóP száriuazik, aki dicséretekkel telt előszót
/()(/
is írt a műhöz, kifejezve abbeli óhaját, hogy DUDiTHnak még több ilyen művét lehetne megőrizni az utókor számára.
Di'DiTH avval kezdi, hogy nemcsak CKATU, hanem többi filozófus barátja is feltette a kérdést: mi a véleménye az űstökíisökről;
,.Nemcsak nehéz, de gyűlöletes is a felelet a véleményeknek ekkora eltérése közepette, mely a tudós férfiakat ]>ártokra szakitja. Tetézi azt, hogy akit súlyos érvek s a Te Galenusod'^" által az érveknél is fontosabb tajjasztalat vezet, az úgy látja, hogy az általános közvéleménytől el kell térnie; ezt pedig a babonás és félénk emberek az istentelenség ijesztő és igen súlvos vádjával illetik.'•«»
Kétségbees\-e sorolja fel most DL-DITH a sok ellentmondó nézetet az üstökösök keletkezésére nézve. (3 megi)róbál ugyan
ARISZTUTE-LKSzböl kiindulni — felszálló pára és gőz, amelyet a nap sugarai meggyúj
t a n a k —, de a fizikusok nagyon sok ellenérvet tudnak ez ellen felhozni, néhányat fel is sorol, de mindet nem akarja. Csak azt akarja e néhány példá
val megmutatni, hogy: ,,likkora homály és a nézeteknek sokszoros eltérése közepette, bár a dolog maga még ismeretlen, számomra mégsem látszik valószínűnek, hogy bármi biztosat jósolni vagy jövendölni kéjjes legyen.
Azt állítom, hogy bárnű derüljön is ki az üstökös mibenlétéről, anyagáról vagy természetéről, mégsem lehetséges annak fényéből bármi jót vagy rosszat megjósolni."^^ Hiszen: ,,Bizonyos, hogy minden időben számos üstökös ragyogott, anélkül, hogy háborúk és dögvészek lettek, vagy kirá
lyok haltak volna. É s megfordítva is: a Város alapítása óta már annyi év
század telt el, őseink és e magunk kora annyi gyászos romlást és szüntelen háborúkat és embervértől kiáradó folyókat látott: és közben az üstökösök mégis rejtve maradtak, és soha senkinek sem mutatkoztak. . . . Sok üstö
köst láttunk, melyet egész Európában soha sehol nem követett a népek ])usztulása. És sok kiváló férfiú halálozott el, sok birodalom bomlott fel, nagyhírű családok semmisültek meg, bármiféle üstökös előjelzése
nélkül."*-Ezt a két gondolatot variálja azután D í D m i tovább nagyon szellemesen, míg kimutatja, lehetetlen akár az üstökösök, akár egyéb természeti jelenséget az emberiség sorsával okozati kapcsolatba hozni. Mert a természet törvényei változatlanok és nem azért vannak, hogy ijesztgessék az embereket. Minden ilyesmi gyermekes babona, amely
nek a dolog tennészetéhez semmi köze nincs.
DüDlTH értekezéséből két következtetést vonhatunk le:
meglepő az önálló gondolkodásnak, a véleményalkotásnak a merészsége ebben a korban, amikor az ilyen hiedelmek általánosak voltak. A másik:
minden sorból kicsendül a vágy, hogy valami biztos, megbízható termé
szettudományos alapra helyezkedve, ne csak a babonák kérdésében tudna véglegesen és határozottan állást foglalni, hanem az egész üstökös kérdés
ben, általában a természet jelenségeivel kapcsolatban. Látszik, mennyire megérett volt az idő, a kiválóbb gondolkodók mennyire érezték az új fizika létrejöttének szükségszerűségét, amely rendet visz be a vélemények zűr
zavarába. DuBrrn még ARlszTOTEi^Észre támaszkodik, de egyre bizony
talanabbul. Erre utal az értekezés során néhány kételkedő megjegyzése:
a felszálló párát a ,,liold alatti t ű z " gyújtja meg, ,,ha ugyan van ott t ű z ? " . DuDiTH érzi, hogy a régi nem jó, de újat választani nem akar, mert tudja,
110
hogy az egyéb elméletek is csak \-élekedések, és még hiányzik a biztos t á m pont a helyes magyarázat felismeréséhez.
Későbbi le\elezésében nyomon kö\'ethetö, amint a Com-mentariolusban hangoztatott nézetei egyre határozottabb formát öltenek.
Nemcsak Arisztotelész-kritikája \álik élesebbé, már nemcsak az üstökö
sökből való jóslást veti el, hanem az c<;ész asztrológiát (amiről a Comnien-tariolusban még nincs szó), sőt hangsúlyozza: éles különbséget kell tenni az asztrológia és az asztronómia kíizött, mert az. mint az égitestek mecha
nikája, igazi tudomány, amely a tapasztalatra támaszkodva kéi)cs lesz megdönteni a régiek tekintélyét."* 1581-ben barátja, T H . H.VUECK csillagász niegfig},^elt egy üstököst, amelynek ])arallaxisát a Holdénál kisebbnek találta (tehát messzebb kell lennie, mint a Hold). D U D I T H örönnnel fogadta a felfedezést, mert látta, hogy ez alkalmas az AHISZTOTELKHZ ,,változatlan"
egébe vetett hitet megingatni.''* Ezt azért érdemes megemlíteni, mert ebben az időben a tekintélytisztelet ol^-an mértékben kötötte meg az emberek, meg a tudósok túlnyomó részének gondolkodását is, hogy még a kézzelfogható tényekből sem voltak hajlandók a megfelelő következtetést azonnal le
vonni, mint DuDiTH tette.
líz az oka annak, hogy bár — mint említettük — DUJJITH
nem állt egyedül véleményével, nemcsak kortársai közül magaslik ki, ha
nem még a X \ ' n . században is csak kevés olyan gondolkodót fogunk találni Magyarországon, aki ezekben a kérdésekben ugyanolyan előítéletmentesen foglalna állást az asztrológiai babonákkal szemben, mhit Di'DrrH. Látni fogjuk, hogy a legtöbb asztronómiai értekezés legfeljebb óvatosságra int e kérdésekben, de i)éldául a már említett VSCHNITZLER J A K A B , sok kiváló tudományos értekezés szerzője, egyenesen isten intőjelének tartja az 1680-ban megjelent üstököst és arra használja fel, hogy hatalmas prédikáció1680-ban intse híveit a megtérésre, és ez alkalonnnal ő is értekezik az üstökösök eredetéről. Igaz, hogy a iJeripatetikus nézeteket elveti, mert TYCHO szerint fizikailag keletkeznek (ebben a fejlődés), szerinte isten minden alkalommal újrateremti az üstökösöket, hogy az embereket figyelmeztethesse a várható büntetésekre.*^
vScHxrrzLER pedig igazán nem nevezhető a maga korában az átlagosnál elmaradottabbnak, inkább a kor tii)ikus képviselője. Ép])en ezért érdemes itt egy a DuDrrnéhez hasonló, bár több mint száz év\-el későbbi munkával foglalkozni, mert az, sajnos, még mindig a kivételek közé tartozik.
b) KoíH'Áromi Csipkés György ludiciaria Astrologiája
KOMÁROMI CSIPKÉS OYÖR(!V (1628—]fi78) a debreceni kollégiumban 1653-tól a keleti n y e h e k és filozófia tanára, jónevű orvos, aki tanulmányait Hollandiában, főké])pen l'trechtben végezte, és ittjt) barátságban volt .AJ'.VCZAI CSERE J.vNossal is.** Kiváló volt a keleti nyel
vekben is. KOMÁROMI a X \ ' n . század azon tudósai közé tartozik, amilye
nekkel még sűrűn fogunk találkozni, nemcsak a X \ ' I I . , hanem még a században is. Mivel ugyanis Magj-arországon e kétszáz év alatt a tudománnyal foglalkozók szinte ki\'étel nélkül egj-házi emberek, sokszor
111
még akkor is, ha foglalkozásukra nézve orvosok, irodalmi működésük túl
súlyban a teológia, vallásos elmélkedés, imádságos köny\-, a hitviták terü
letére esik és a természettudományokkal csak elvétve foglalkoznak.
KO.M.V-KOMi Csri'KKS GYÖRGY is, aki mint láttuk, élesen kifogásolta a latin iskola tartalmatlan oktatását (1. l\'. fej.), hatalmas irodalmi működését szinte kizárólag a teológiának és a hitxitázásnak szentelte. Néhány magyar n y e h ű halotti búcsúztatója mellett két természettudományosnak nevezhető mun
kát írt, az egyik a l'esíis pestise című 16fi4-bcn megjelent orvosi munka, melyben a i)estisnek a ,,közvélekedés szerint rettenetessége megkisebbét-tetik", a másik — és ez az, amelyről jelen összefüggésben szó lesz —;
,.Az Judiciaria Astrologiáról és t'stökös Csillagokról \-aló Judicium, mellyet egy méltóságos Zászlós urnák kívánságára s kedvejért levél formában első
nek deák nyelven irt, és azután némely becsületes hallgatói kívánságára
nek deák nyelven irt, és azután némely becsületes hallgatói kívánságára