A Lisszaboni stratégia

2000 márciusában a lisszaboni Európai Tanács új stratégiai célt határozott meg az Európai Unió számára. Ennek értelmében az Európai Uniónak arra kell törekednie, hogy 2010-ig „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdasága”¹² legyen, amely nagyobb arányú foglalkoztatást, jobb munkahelyeket és erősebb társadalmi kohéziót biztosítva képes a fenntartható növekedésre. A cél eléréséhez a tudásalapú társadalom követelményeinek megfelelő, a magasabb szintű és színvonalú foglalkoztatás igényét kielégíteni képes oktatási és képzési rendszerekre van szükség.¹³

12 Olyan térséget/gazdasági szerveződést értünk "tudásalapú gazdaság" alatt, amely a gazdasági versenyképességének biztosítása érdekében a termelési szerkezetét magas hozzáadott (tudás) értéket tartalmazó termékek és szolgáltatások előállítására programozza át.

13 Elnökségi következtetések (2000).

A Lisszaboni Stratégia, valamint az ehhez kapcsolódó stratégiai célkitűzések¹⁴ alapján elfogadott 10 éves munkaprogram 2004-ben egészült ki a szakképzés és a felsőoktatás reformjára vonatkozó stratégiai programmal. E momentumhoz köthető a 10 éves munkaprogram „Oktatás és Képzés 2010” néven való ismertté válása (Gornitzka, 2006: 26).

A Bizottság kötelező erővel nem bíró szakpolitikai dokumentumaiban¹⁵ határozta meg a „tudásalapú gazdaság” megteremtése érdekében a felsőoktatás és az egyetemek szerepének reformjával kapcsolatos célkitűzéseket és konkrét feladatokat, illetve a Lisszaboni Stratégia továbbvitelét célzó konkrét stratégiai programokat.¹⁶ A felsőoktatás, illetve az egyetemek szerepével kapcsolatos reformelképzelései részben igazodnak azokhoz az irányvonalakhoz, amelyeken a tagállamok felsőoktatási politikájának változása már a 80-as  sőt némelyeknél a 70-es  években elindult. Így a Bizottság megerősítette, hogy biztosítani kell az egyetemek autonómiáját és át kell alakítania az államhoz való kapcsolatát, valamint finanszírozási rendszerét. Az európai egyetemeknek sokkal nagyobb mértékű finanszírozási arányt kell vonzaniuk az ipar részéről és csökkenteniük kell az állami finanszírozástól való függőséget. A tagállamokban olyan szabályozási keretet kell teremteni, ami ösztönzi az egyetemeket az ilyenfajta vállalkozásokra. Közvetlen finanszírozások helyett az államnak inkább ösztönzőként kell működtetnie: állami beruházásokkal mozgósítani kell más  főként magán  forrásokból. Az államnak saját kereteit is hatékonyabban kell kihasználnia és az eredményalapú finanszírozást preferálnia. Ilyen eszköz lehet például az állam és az intézmény között célzott teljesítmény-megállapodások létrehozása. A Bizottság hangsúlyozta, hogy az egyetemek szerepe kulcsfontosságú a „tudásháromszög” mindhárom csúcsának  az oktatás, a kutatás és az innováció – megerősítésében. Ezért – az alternatív források keresésének érdekében is – az egyetemek és a cégek között szorosabb együttműködést kell teremteni, amely javíthatja az új tudás terjedését és kihasználását a gazdaság és a társadalom egészében. A tagállamoknak (például adószabályaik révén) ösztönözniük kell az egyetemek és az ipar közötti partnerségek létrejöttét. Mindez nem azt jelenti, hogy a Bizottság a közfinanszírozás mértékének csökkentését várná el a tagállamoktól. Az uniós célkitűzés csak az

14 E célkitűzéseket lásd: Elnökségi következtetések (2001).

15 Közlemények, illetve bizottsági munkadokumentumok.

16 Ilyen az Európa 2020, amely különösen fontos iránymutatásokat tartalmaz a felsőoktatás modernizációjával összefüggésben.

arányok megváltoztatása, a Bizottság ugyanakkor mind a köz-, mind a magánfinanszírozások esetében lényegesnek tartja a forrásösszegek növelését.¹⁷

A Bizottság meghatározott kifejezetten európai léptékű célkitűzéseket is.¹⁸ Ezek nagy része (az európai intézmények versenyképessége, kiválóságra törekvés) összhangban van a Bolognai Nyilatkozatban megfogalmazott célkitűzésekkel. A Bizottság hangsúlyozza, hogy Európa kiválóságot igényel az egyetemek viszonylatában ahhoz, hogy „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásra alapuló gazdaságává” váljon. Éppen ezért el kell érni, hogy Európa egyetemei világviszonylatban is versenyképesek legyenek  összehasonlítva különösen az USA, illetve Japán intézményeivel.¹⁹ Kellő mennyiségű erőforrást kell koncentrálni a kiválóságra és olyan körülményeket kell teremteni, melyek között az egyetemek elérhetik és továbbfejleszthetik a kiválóságot. A kiválóság elérése érdekében sokféleségre van szükség a célcsoportok, tanítási módok és a tanrend meghatározása terén. A képesítések és kompetenciák keresztelismerése minimális szintű európai szervezést követel közös referenciák és alapvető szabványok formájában.

A Lisszaboni Stratégia 2020-ig tartó programját meghatározó Európa 2020 Stratégiában – amely elsődleges célkitűzésként nevesítette a 2008-as pénzügyi válságból való kilábalást – még inkább központi szerepet kapott a felsőoktatás modernizációjának, megreformálásának kérdése. A dokumentum célként tűzte ki, hogy 2020-ra az ifjabb generáció (3034 évesek) 40%-a rendelkezzen felsőoktatási oklevéllel,²⁰ és – összhangban a bolognai folyamat 2012-es budapesti miniszteri ülésén megfogalmazottakkal – még intenzívebb szerepet szán a felsőoktatásnak a területi gazdasági és társadalmi problémák, kihívások kezelésében. E célkitűzés mára az uniós tagállamok nagyobb részében megvalósult – a 2018-as részeredményeket az 1. ábra mutatja.

17 COM (2003) 58; COM (2005) 152; COM (2006) 208.

18 COM (2003) 58

19 COM (2003) 58

20 COM (2010) 2020

1. ábra Felsőoktatási oklevéllel rendelkező személyek százalékos aránya a teljes

lakosságszámhoz viszonyítva (3034 éves korosztály, 2018)

Forrás: Eurostat

A lisszaboni projekt felsőoktatást érintő része, mint láthattuk, párhuzamosan működött a bolognai folyamattal. Ez utóbbi egyszerre jelentett inspirációt, versenyt (konkurenciát) és támogatást a lisszaboni eredmények számára (Gornitzka, 2006:

26). A két kezdeményezés között ugyanakkor egyre erőteljesebb „összeolvadás”

figyelhető meg. A Bizottság közleményeiben rendszeresen utal a bolognai rendszer célkitűzései és a lisszaboni stratégia közötti összhangra,²¹ továbbá kifejezésre juttatja, hogy a Bizottság támogatja a bolognai folyamatot és részt vesz előmozdításában.²² A Bolognai Nyilatkozat által meghirdetett Európai Felsőoktatási Térség, valamint a Lisszaboni Stratégiában célként megfogalmazott Európai Kutatási Térség fokozatos összekapcsolódása is jellemző.²³

21 COM (2010) 2020

22 COM (2003) 58

23 A 2007-es follow-up találkozójának eredményeit rögzítő bergeni nyilatkozat doktori képzésekkel kapcsolatos következtetései határozottan megerősítik a bolognai folyamat kapcsolódását az Európai Kutatási Térséghez, a Bizottság pedig a Lisszaboni folyamatot értékelő nemzeti jelentéseiben kifejezetten vizsgálja, hogy a tagállamok miként járultak hozzá az Európai Felsőoktatási Térség megvalósításához (Gornitzka, 2006: 27).