Globális és európai trendek

A fenti modellek érvényesülését, dominanciáját, formálódását a felsőoktatás finanszírozásának globálisan, illetve európai szinten érzékelhető trendjei, valamint az egyes régiókra, országokra jellemző trendek egyaránt alakítják.⁴³

a) A globális folyamatok között kell kiemelnünk mindenekelőtt a hallgatói létszám jelentős emelkedését, azaz a felsőoktatás mennyiségi expanzióját (2. ábra). A fejlődő országokban ez demográfiai okokra is visszavezethető, mivel növekszik a 18-24 éves korosztály létszáma. A nyugat-európai országok nagy részében, illetve kelet-közép-európai államokban ezzel ellentétes folyamatot láthatunk, azonban a negatív demográfiai trendeket itt is ellensúlyozta a növekvő részvételi arány;

43 A fenti trendek meghatározásának alapját lásd: Németh, 2012: 71–76.

Nyugat-Európában a 2000-es évek elejéig, a volt szocialista országokban nagyjából 2007-2008-ig. Ezt követően viszont a folyamat nem ennyire egyértelmű, így az európai országokban az utóbbi években csökkenő és növekvő tendenciát (lásd: 1.

táblázat) egyaránt láthatunk.

3. ábra Felsőoktatási intézménybe beiratkozott hallgatók aránya (1970–2017)

Forrás: World Bank, 2019⁴⁴

b) A hallgatói létszám növekedése ugyanakkor azt eredményezte, hogy még a fejlett országok sem voltak képesek állami forrásokból duplájára, triplájára emelni a felsőoktatási kiadásokat (Temesi, 2011: 321). Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy fejlett országok öregedő társadalmaiban egyre nagyobb terhet jelent a költségvetés számára a nyugdíjrendszer és az egészségügy finanszírozása is, illetve egyre magasabbak a társadalmi igények a széleskörű jóléti szolgáltatások, juttatások iránt.

44 https://data.worldbank.org/indicator/se.ter.enrr?end=2018&start=1970 (2019. április 28.) 0

10 20 30 40 50 60 70 80

1970 1972 1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 2012 2014 2016

FO intézménybe beiratkozott hallgatók aránya a világban FO intézménybe beiratkozott hallgatók aránya az EU-ban

1. táblázat Felsőoktatási intézményekbe beiratkozott hallgatók száma Európában (2013–2017)

Forrás: Eurostat

c) A világ sok országát (a 2000-es évek elejéig az európai országokat különösen) és a közfeladatok több más szektorát jellemző liberalizációval is összefüggésbe hozható (részben a költségigényekkel lépést tartani nem tudó kormányzati források miatt is) a felsőoktatás költségvetéstől való eltávolodása, a magánforrások egyre nagyobb arányú igénybevétele. Ez megjelenik a magánegyetemek létrejöttében csakúgy, mint a tandíjak és egyéb magánbevételek növekvő szerepében.

d) A társadalom és gazdaság tudásalapúvá válásával jelentősebb versenytényező lesz a jól képzett munkaerő, ennélfogva mind az egyén, mind a társadalom számára megnő a felsőoktatás „megtérülési rátája”. Ez növeli a minőségi felsőoktatás iránti igényeket, és egyúttal megnövekszik a jelentősége az egyetemeknek, mint

„tudástermelő” kutatóhelyeknek is. A magasan képzett munkaerő iránti igény, illetve a képzettség jelentős egyéni megtérülése egyúttal érdekeltté teszi a kormányzatokat és az egyént is a felsőoktatási kiadások növelésében.

e) Megnyílnak a határok a különböző képzési formák között: a felsőoktatás rendszerében új oktatási formák jelentek meg, amelyek több szempontból a középfokú szakképzés jegyeit hordozzák: például a gazdasági szervezetek közvetlen részvételét a képzésben. A felnőttek oktatásában való növekvő részvételével a felsőoktatás intézményei beléptek a gyakran piaci alapon szerveződő felnőttképzési rendszerbe, illetve ez utóbbi rendszer egyes intézményei felsőfokú képzésekbe kezdtek; ilyen például az angol Further Education College szektor, amelynek több intézménye ma már alapképzési (bachelor) diplomákat ad ki. Ez a folyamat a felsőoktatás-politikát szorosabban összekapcsolja a foglalkoztatási politikák oktatási-képzési elemeivel és sajátos finanszírozási megoldások alakulnak ki. Ezeknek egyik fontos eleme, hogy az állam a képességfejlesztésre szánt forrásokat növekvő mértékben irányítja át a képzést nyújtóktól a képzést igénybevevőkhöz.

f) A 2008-ban kirobbant pénzügyi és gazdasági válság megnövelte a felsőoktatás kitettségét a fogyasztói fizetőképességnek. Azon országokban, ahol a fogyasztóktól való függés erős, a válság idején egyetemek sokasága került pénzügyi válsághelyzetbe. Azok az európai államok pedig, amelyekben a 2008-as válság nyomán súlyosan eladósodtak, a közkiadásokat jelentős mértékben csökkentették, ami a felsőoktatás finanszírozása terén is igen nagy mértékű megszorításokat jelentett.

2. táblázat A felsőoktatásra fordított központi költségvetési kiadások változása

évente (%) Európában (2008–2012)

2008→2009 2009→2010 2010→2011 2011→2012

Luxemburg 27,3 11,8 11,1 11,6

Árindex 2005=100. A táblázatban szereplő első négy ország esetében, a válságot követő időszakban egyik évben sem csökkent a felsőoktatás finanszírozása.

Forrás: European Commission/EACEA/Eurydice, 2015

Az európai államok által a válságra adott reakciók erős eltérése jelentős részben a tagállami álláspontok közötti azon alapvető különbségekre vezethető, hogy mit tekinthetünk a válságból kilábalás megfelelő eszközének, miként értelmezzük e szempontból a felsőoktatás szerepét. Ugyanakkor a minőségi felsőoktatás megvalósítása magas költségvetési ráfordítást igényel és (az egyes országokat jobban vagy kevésbé jellemző) közmegítélés szerint olyan „luxusterméknek”

tekinthető, amelyet a társadalom a gazdasági nehézségek idején csak korlátozottan engedhet meg magának (Garben, 2012). Így – a felsőoktatás szerepéhez és értékéhez való általános vélekedés függvényében – a kapcsolódó szakpolitikai reakciók is

eltérőek voltak az Unió tagállamaiban (lásd a 2. táblázatot).⁴⁵ Az állami támogatás változásának százalékos arányai a 2008–2017 közötti időszakra vetítve sem mutatnak egyirányú tendenciát az európai országokban (4. ábra), összességében az EUA által vizsgált 33 ország közül 16 esetében a támogatás összege növekszik, míg 17 államban csökken (5. ábra).

4. ábra Állami támogatás változásának százalékos aránya egyes európai országokban

2008 és 2017 között

Forrás: EUA, 2019a

Azt is láthatjuk, hogy az egyes országokban az állami támogatás változása nem feltétlenül van összefüggésben a hallgatói létszám növekvő, illetve csökkenő trendjével. Különösen extrém példa e tekintetben Lengyelország (ahol teljesen ellentétes irányú a százalékos változás) és Törökország esete (ahol bár jelentősen növekszik az állami támogatás százalékos aránya, a hallgatói létszám kiugró mértékű emelkedésével nicsen összhangban.) Luxemburgban⁴⁶ pedig épp az állami támogatás mértéke növekszik látványosan, amit viszont kevésbé követ a hallgatói létszám-változás (lásd az 5. ábrát).

45 Egyes esetekben a nagyobb mértékű megszorítás a táblázat szerinti időszakot követően következett be (például Olaszországban 20%, Görögországban 30%) (Garben, 2012: 1). Lásd még: Nagy, 2018:

41–42.

46 Aluxemburgi esethez lásd még jelen kötet III. fejezetét.

5. ábra A költségvetési támogatás mértékének változása a hallgatói létszámhoz viszonyítva

2008 és 2017 között

Forrás: EUA, 2019 -80% -60% -40% -20% 0% 20% 40% 60% 80% 100%

Ausztria Belgium: Fr.Közösség Belgium: Fl.Közösség Csehország Dánia EK: Anglia EK: Észak-írország EK: Skócia EK: Wales Észtország Franciaország Finnország Görögország Hollandia Horváthország Írország Izland Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Németország Norvégia Olaszország Portugália Spanyolország Svájc Svédország Szlovákia Szlovénia Törökország

Állami támogatás változásának százalékos aránya 2008 és 2017 között Hallgatói létszám arányának változása 2008-09 és 2016-17 között