(Pünköstben.)
A l a p i g c :
Mikor a pünköst napja eljött volna, mindnyájan egy akarattal együtt. Akkor nagy hirtelenséggel az éghöl, mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, melly eltelé az egész házat a mellyben ülnek vala... sat.
Csel. 2 , 1. 2 . 3. 4 . 7. 1 3 . 14. 1 5 . 2 2 . 2 3 . 2 4 . 3 2 . 3 3 . 3 7 . 3 8 . 4 1 .
Nincsen semmi r e n d e l l e n e s , mi azon törvényekkel mely- lyeket a legfőbb bölcsesség felállított összeütközésbe jöjön s a dolgok szabályszerű folyamát megakassza; de igenis van sok r e n d k í v ü l i . Tetszik az isteni gondviselésnek néha lassít, máskor gyors lítakon, most csekélynek látszó, majd meglepő eszközök által érni el örökkévaló czéljait; úgy, hogy gyakran egy rövid óra alatt több történik, mint szá
mos meddő éven keresztül, mikép gyakran egy permetező hajnalon nagyobb nevelkedést vesznek a plánták, mint sok száraz nap folyamatján.
Tetszik a világkormányzó hatalomnak, nagy történe
teknél rendkívüli eszközökkel élni, pecsétet ütni azokra csu
dálatos jelenségek által, s közellétét alkalmas időben meg
mutatni. Ma is illyen rendkívüli, illy csudateljes nap van keresztyén hallgatóim! a szent Lélek kitöltetésének nagy jelenségekben gazdag napja! a keresztyén vallás megalapí
tásának emlékünnepe! Jézus eltávozván a föld ről: követői magokban maradtak, a buzgalom és bátorság sokakban gyengülni kezdett, a hitetlenség emelgeté kigyófejét; hogy
tehát visszatéijen az erő és bátorság, bevégeztessék a szent épület, Jézus ígéretéhez képest kitöltetett csudálatosán a szent Lélek, hatalma az apostolokra szállott, megalapíttatott a keresztyén anyaszentegyház, mellyen többé a pokolnak kapui nem vehetnek diadalmat.
Kitöltetett a szent L é le k ! ezt hirdetem én ma tinéktek;
de mikép tegyem szavaimat hatályosokká sokaknál, kiknek a bennök élő s munkálkodó lélekröl is alig van eszméletök?
Mikép eszközöljem hogy a kétezer éves történet meghassa ő k e t , holott a jelen szempillantás i s , mellyben szintúgy közöltetik velünk a lélek : nyom nélkül megyen át fölöttük.
Bizonyára ihletettségnek, hitnek s finom érzésnek kell fel
fogni bennünk a szent Lélek kitöltetésének titkát s ajándo- kait; s csak ott munkás a lélek, hol fogékonyságra talál, mint a láthatlanúl szálló harmat, tápláló életnedvvé csak az azt felfogó virágkehelyben változik. Bennünk is a lélek a ki bizonyságot tészen arról hogy a lélek igazság!
Imé az első piinköst-ünnepén is sokan valának, kik hallván különbféle nyelven szólani a szent Lélek hatalma által az apostolokat, ekkép nyilatkoztak : édes bortól gedtek meg ezek! épen olly méltatlan, mint oktalan vád!
azonban mégis állapodjunk meg e szavaknál, sőt ne mond
junk ellene, hogy az apostolok valóban i t t as o k valának, de azon szent Lélek által közölt l e l k i i t t a s s á g vala ez, melly valamint az első pünköstnapi nagyszerű síikért esz
közlé : úgy minden időben kezdi s eszközli e földön Isten országának terjedését; még-pedig úgy, hogy
I-ör k e v e s e n m e g i t t a s u l n a k , Il-or s o k a n f e l h á b o r o d n a k , ÜI-or l e g t ö b b e n m e g t é r n e k .
I.
Valakik vagyunk, ugyanazon czélra törekvő valóságok, az igazság s erkölcsiség országának született tagjai s
érdé-Tompa Egyh. Besz. I. fűz. 8
keinek kötelezett fegyveresei vagyunk; felraelegülnünk, lel
kesülnünk kell annak javaiért; a tölti az ö borát, hogy igyunk a borban mellyet s hogy mégis mindnyá
jan meg nem részegsziink, a szent ügynek kezdeményező bajnokaivá nem válunk: természeti erőtlenségünk- s jóra rest
ségünkben, vagy egyéniségünk korlátoltságában van oka.
Azért az isteni gondviselés időnként felsőbb ihletett- séggel ajándékoz meg némellyeket, hogy álljanak elő bát
ran s vigyék, ragadják magukkal a haladás ösvényén az emberiséget. Ez a szént megittasűlás! és valamint a bor bátorrá, erőssé teszi az embert, felfokozza a rejtett hajlamo
kat s képességet s mintegy mássá teszi iv ó já t: így a lélek i s , hogy az attól megittasűlt próféta felmagasztaltassék s ihletést nyerjen az igazság érdekében munkálni; ne tudjon, ne lásson mást mint a föezélt, és szólja a mit a felsőbb su
gallat hágy szólni nékie.
Es midőn a választottak előállnak a lelki ittasság he
vében, mint harsány kiáltás az álomba merült éjtszakában:
ajkaikon hatalmasan szólal meg az igazság; szavaik, kímé
let és személyválogatás nélkül ejtve, mint Jeliu nyila Jorá- mot, mindenkit szíven találnak; az érdek, a kényelem, a bűn meg vannak háborítva fészkeikben; nyiladoznak a va
kok szemei, a czél kitűzve, a jelszó kimondva, s kezdődik az erős küzdelem.
Nem kétlem: hogy a csendes, házias szellem, sok jót művelhet a maga helyén; de bizton merem állítani: hogy soha nagy, világczélokat nem hajtottak végre azok: kik fel
lelkesülni, mégittasúlni, szent lázba jönni nem képesek.
É g n i, lángot kell kapni a léleknek, mint Mózes csipkebok
rának, mellyben az Ur vala, hogy a siiker biztosíttassák; alá
rendelve kell lenni minden mellékes érdeknek, sőt egészen elnyeletnie a nagyobb, szentebb törekvés által. K i fontolgatja a kimenetelt, félt valamit: annak lelke nem ittas eme magas értelemben; kihez csak legkisebb árnya fér a kétségnek:
nem jut czélhoz, mert a kétség anyja a megfélemlésnek.
Lelki ittasságban kell lenni a nagy vállalatok emberei
nek! illyenben voltak a szent Lélek ereje által ihletett apos
tolok; illyenben kellene lenni minden embernek! de fájda
lom! a világ nagy-eszélvesen megliányja veti elejét, végét dolgainak; félig kimondott szavát is elharapja, bár az igaz
ság rovására, ha az tán némi kellemetlenséget okozna; mi haszon vagy kár lehet valamiből? ez kormányozza tetteit;
erkölcsi haszonért nem bír lelkesülni; oltára az önzés, bál
ványa az érdek, imádságos könyve a számoló tábla; még az erény gyakorlásában is a kamatlábat számítja ; jótétele uzsoráskodás. Oh a világ nem lelkesül ollyan könnyen!
Aggeus próféta szerint iszik de nem Józa
nok az emberek, a közönyösségig józanok, kétségbeejtöleg józanok! Innen van, hogy midőn a lelki ittasság bajnoka
előáll, kiáltván: a hegyeken zászlómat felem elem , az én kür
tömet megfuvállom! .. . meghalljátok:
I I .
S o k a n f e l h á b o r o d n a k a bátor szavakra; vakon ítél
nek s rágalmaznak, mint a szent leczkében látjuk, hogy a lelkesült apostolok, édes bortól részegeknek kiáltattak.
Mindnyájunk előtt ösmeretes azon idegenség, mellyel a világ az újítókat általában fogadja, mintha rendeltetése tespedés, nem pedig örök, fokozatos haladás volna! kiáltja
a próféta : iméén új dolgot cselekszem, a pusztában útat szerzek, a kietlenen folyóvizeket! boldogságtokat akarom!
mindhasztalan! az önjavát sem ösmérö emberiség ki nem engesztelödik iránta ! sőt midőn az újító által közel érdekei szenvednek rövidséget, midőn a visszaélés, jogtalanság s embertelenség ostoroztatik általa: ha az angyalok nyelvén szól is botránykozás köve lészen a tömeg előtt, mellyet az elkeseredés a legképtelenebb ítéletre, sőt boszúra s üldö
zésre ragad. Nem kövezték-e m eg, nem hányták-e oroszlá-8*
nők vermébe eleitől fogva a prófétákat? nem feszíttetett-e meg maga Jézus Krisztus i s ! ?
Hanem azért az isteni gondviselés állít elő időnként ollyat, ki megittasulván hirdeti az igazságot; fon· a világ körülötte mint a haragos tenger, de ö azért bátran hirdeti azt; s azon keveseken kívül kik felfogván követik ötét, rendesen három osztályba csoportosulnak az emberek ellene, méltatlankodván egyaránt, bár különböző szempontból; há- borogván s ellenkedvén a k e v é l y s é g , k é n y e l e m s ö n
z é s befolyása alatt.
Megmozdul a k e v é l y s é g , érzékenyen sértetve azon nemtelen fájdalomérzet által, melly a kis lelkeket mindig elfogja, valahányszor valakit szellemi s erkölcsi túlnyomós- ságban, magok fölé emelkedni szemlélnek. H ogyan? — kiált a kevély — ö lenne különb, okosabb, elsőbb mint én ? K i
csoda ö ? Nazárethböl támadhat-e valami j ő ? Én, ki őseimre, gazdagságomra, méltóságomra nézve elérhetlenűl felette állok: vezérül ösmérjem el s alája rendeljem magamat? a tömegbe elegyedjem? vadásszam azok tetszését kiket meg
vetek? Soha, soha! És mit akar ö ? megűjítni a világot a felebaráti szeretet nevében? minden úgy van jó l, a hogy van! nem hallgatok reá, nem követem ötét! ez az e m b e r á b r á n d o z ó !
Kellemetlenül liáboríttatik meg a kiáltás által a t u n y a k é n y e l e m , melly minden változástól s haladástól iszonyo
dik; s nem bírván ösztönnel hogy vizsgálódjék s valamelly tettben meglelje, felfogja a nemes czélt, a gondolkozás is nagy fáradságot okozván néki e: egyenesen a kárhoztatók lítára lép és a csúfolok székébe ül. Mert ö , inkább lakja a rozzant épületet mázolván erötelen sárral Ezékiel próféta szerént, mint az újból-építés fáradságát s kényelmetlenségét szenvedje. Mint az ideges beteg minden neszre megrezzen:
ö is iszonyodik a zajtól, tevékenységtől, mondván bölcs Salamon restjével: Oroszlán vagyon ottkin, az
közepette megölettetném ! az illyen aztán készen van rögtön
az első pünköst-napi ítélettel, a nagy dolgokat beszélőre, mondván: ez az e m b e r r é s z e g !
Félj aj dúl az ö n z é s , ama nyomorult földhöz-ragadott- ság, melly félti kiváltságait s mammonját, melly csak azon fillért tartja jóhelyre adottnak, honnan az két-, háromszoro
san térül meg; ez felháborodik s legepésebb kitörésekben hallatja ítéletét, mivel nincs ránézve rettentőbb szó, mint á l d o z n i , melly nélkül pedig a haladás lehetetlen; ez lígy fél a közjóra kérőtől mint a tolvajtól; a nagy czélokra szíve
sen áldozókat veszélyes embereknek tartja, kik rósz példát adnak s felforgatják a világot. Beszélhetni aztán ennek, akár a szent apostolok első pünkösti nyelvén: hogy senki sem teremtetett magának egyedül, hogy szeretnünk kell felebará
tainkat; hogy áldozni a közjóért, hazáért, vallásért, jöven
dőért: kötelesség! nem érti az önzés eme szent fogalmakat;
nincs előtte más kötelesség mint a mit maga iránt többnyire igen oktalanúl gyakorol; az önzőnek önmaga az emberiség, viskója a világ, s addig tart az idő míg ö létezik. Az illyen gondolkodás nélkül mondja ki Ítéletét arra, valaki űj tudo
mányt, haladást hirdet: ez az e m b e r e s z t e l e n !
Imé, illyen a világ ítélete az igazság bajnokai felett, azok á b r á n d o z ó k , r é s z e g e k , e s z t e l e n e k előtte; fel- riasztatik, felháborodik, botránykozásba hozatik csaknem minden rétegében az emberiség, a lélekben ittasultak bá
tor és erőteljes szava által. De mindez jó l s helyén törté
nik í g y ! hasznos és szükséges e felháborodás, e forron
gás ; mert míg kevesen megittasúlnak, erre sokan megbot- ránykoznak: végre
III.
L e g t ö b b e n m e g t é r n e k ! — Alélektöl ittasáltaknak, kik az igazságot hirdetik, egyik legkitűnőbb tulajdona az á l l h a t a t o s s á g ; édesgetés vagy fenyegetés, kín vagy ha
lál nem képesek őket a czélfelé futásban sem félre-téríteni,
sem meglassítani; a máglya füstjében is dicséretet énekel
nek az ügy diadalára, mint szent Pál és Silás a tömlöczben.
Ez a rendkivűliség álmélkodás- és g o n d o l k o d ó b a ejti az embereket; mi varázs erő van a tudományban mellyet hir
detnek ezek , — kérdik magokban, — bogy érette mindent feláldozzanak? Mi az: hogy mosolyogva lépnek a kínpadra, és zúgolódás nélkül halnak m eg? hiszen kedves mindenki
nek az élet! nem adhatjuk azt oda könnyen és semmiért!
S kezdődik a belküzdelem, az elme hánykódása az igazság keresésében, az álmatlan éjtszakákat nyugtalan nappalok
követik; a hitetlenek ollyanok lésznek mint a megháboro
dott tenger, melly nem nyughatik,és annak vizei rútságot és sárt hánynak k i ; igen , rútságot és sárt, menekülnek las
sanként a kétség és tévelygéstől; míg a visgálódás és elmél
kedés után, amaz első piinköstnapi kérdés jön ajkokra: Mit cselekedjünk ? s elkészül a lélek a megtérésre; az igazság hatalma, az isteni kegyelem segedelme összemunkálván:
megvilágosodik, felbátorúl a lélek, s a nem rég patvarkodó- v a l, üldözővel a megtért hívek serege gyarapúl.
Szükség lenni hasonlásoknak is közöttetek! azt mondja szent Pál apostol; hol a mozgalom megszűnt, az élet is meg
szűnt; a földön v i t é z k e d ő anyaszentegyház fogalmától el nem maradhat az ellenség; szükség lenni ollykor megkason- lásnak, botránykozásnak, tisztább fogalmak nyerése s a haladásért; megtisztulhat-e a mi elébb meg nem zavarodott?
az érez megtöretik s olvasztatik elébb, úgy áll elő a szín arany; Isten is zűrzavarból hozta elő a világon lévő szép rendet. Jól van hát hogy az igazságnak ellenségei vannak, máskép hogy lenne az a mi: igazság? jó l van hogy a tiszta tudomány ostromnak, megtámadásnak van kitéve, hadd vívassék mint az erős bástya, annál nagyobb lész diadala s dicsössége.
Isten országa, nem is az akarat s erő nélküli gyávák
ból , kik hajtatnak minden oldalról mint a szél által a nád, akarja tagjait; s miután az e l l e n z é s b e n erő van: épen
meghódított ellenségeiből teremti híveit; és nem is azok, kik patvarkodnak, ellenkeznek, hanem a lágymelegek, lelki tunyák terjedésének akadályai; a föld mellyen most bogács- kóré nö: feltörve s jó maggal bevetve, hasznos gyümölcsöt termend; de a hideg sziklán semmi sem tenyész. Az igazság küzdést keres, hogy kitessék hódító ereje s isteni méltósága, egyszersmind edzett, kipróbált bajnokokat bírjon szolgála
tában, kik már ösmérik a különbséget, melly a való s tévelygés közt vagyon , s erős küzdelmeken át jutottak az ösmérethez. Péter megtagadta az Üdvezítöt, ki mégis rajta, mint kősziklán mondja felépítni az anyaszentegyhá- zat; a keresztyén tudomány ellen legkeserűbben dühösködö Saulusból lett a legnagyobb, legbuzgóbb s pogányokat té
rítő apostol.
S valamint a megfélemlett táborban, ezer ember modik el egynek megriasztása a kevés ittasultak mind
egyre több több lelket ragadnak m agokkal; a tudománynak eleinte csak gyengén csergedezö patakja, harsogó folyammá válik, felszedvén lítjában mindenütt az ereket és forrásokat;
valamelly belső megrettenés, és a kegyelemhez való önkény
telen ragaszkodás fogja el csudálatosán és gyorsan a szíve
ket; a kevély, a makacs megadja magát, az önzö áldozatra kész leszen, a közönyös és tunya is felmelegűl a forró lel
kekkeli érintkezésben; mindenek vonatnak, ragadtatnak a közlelkesűlés szent árja által; az igazság szava még a kis
dedek ajkán is hangozik; s a tudománynak ö l ü k b e n h o r d o z v á n , királyok lesznek, táplálói s királyné-asszonyok dajkái.
íg y kevesen az isteni kegyelem által megittasulván:
ebből lesz sokak megbotránykozása, ebből legtöbbek meg
térése. Valljon nem így volt-e az első pünköst-ünnepén ? kevesen csak tizenketten valának a leiektől ittasultak, kik bizonyságot tettek Jézusról; sokan a patvarkodók, kik édes bortól részegeknek állították őket; végre a kik szívökben megkeseredvén, megtértek: legtöbben mintegy háromezerén.
íg y terjed az igazság országa ezután is e földön, menvén nyereségről nyereségre s hódítván mind az időknek végéig.
A szent Lélek kitöltetésének ünnepén, mit kérhetnénk inkább mi is, keresztyén hallgatóim, onnan felülről, mint lelket, melegséget az igaz és jó iránt?! Oh, mi nem szűköl
ködünk semmi nélkül, csak a szent lelkesedésnek vagyunk híjával! a természet részeltet gazdagságában s gyönyörűsé
geiben, a föld megtenni kenyerét és borát számunkra, ke
bele kincsekkel van tele... mindenünk, mindenünk va n...
mégis szegények vagyu nk! Gazdagíts minket oh minden jóknak forrása! tüzet, szent lelkesedést adj nekünk lelked kitöltetésének ünnepén! hogy lelkesülni, ittasúlni tudjunk az erkölcsért, az isteniért! Jövel szent Lélek Úristen! ébressz fel bennünket zúgó szélben az önzés s lelki tunyaság halot
tas álmából! Jövel szent Lélek Úristen! tüzes nyelvekben szállj reánk, hogy bátor hirdetői legyünk az igazságnak!
Jövel szent Lélek Úristen! készíts e l , hogy hassák meg lel
künket a mai szent ünnep jelenségei, az erkölcs szépsége, hogy lelkünk iidvességére ünnepeljünk s léphessünk mind
járt a szeretet vendégségében Jézus asztalához, vacsorálván övele lélekben, úgy legyen. Ámen.
A lélek az a ki bizonyságot. . . 1 Ján.
5, 6.
A hegyeken zászlómat. . . Esa. 1 8 ,3 . Imé én uj dolgot cselekszem. . . Esa.
4 3 ,1 9 .
Nazárethböl támadhat-e.... Ján. 1 , 47.
Oroszlán vagyon ott kin. . . Péld. 22, 13.
A hitetlenek ollyanok lésznek. . . Ésa.
5 7 , 20.
SzUkség lenni hasonlásoknak. . . 1 Kor.
11, 19.
Ezer ember futamodik e l... Esa. 3 0 , 17.
Királyok lésznek te táplálóid. . . Esa.
49, 23.