PAPI DOL GOZ ATAI .
ELSŐ FÜZE*.
EGYHÁZI BESZÉDEK.
EGYHÁZI BESZÉDEK.
IR T A
TOMPA MIHÁLY,
IIANVAI REFORM. PAP, EGYHÁZMEGYEI TANÁCSBIRÓ S A MAGYAR TUD. AKADÉMIA L. TAGJA.
MISKOLCZON,
P R A E N K E L B. K Ö N Y V K E R E S K E D É S E T U L A J D O N A .
1 8 S 9 .
(Újévben.)
l l a p í g e :
Fogadd meg az én szómat, tanácsot adok néked!
2 Móz. 1 8 , 1 9 .
Isten kegyelméből imé reánk viradt e mai nappal, az 185*
esztendő! s az emberre, ki hónapok s évek szerint fogván fel, számokkal jelöli meg a végetlen időt: ennek egy pontja se gyakorol olly élénk benyomást, mint az évek idöszámlá- lás szerinti változása.
Az esztendő részei észrevétlenül simáinak egymásba:
a téli álomra a kikelet, a virtílat- és munkásságra a herva- dás és lankadás lassú átmenettel következnek; egyenként lopóznak fejünkre az ősz hajszálak; s életkedvünk, erélyűnk fogyása, érzékeink gyengülése által lépésről lépésre vite
tünk a feloszlás felé.
De az esztendő változásakor rögtön s fájdalmasan lep meg bennünket az idő gyorsaságának s életünk rövid voltá
nak eszmélete, azon keserű hozzáadás kíséretében: hogy kötelességeinkből olly keveset végeztünk, a boldogságból
°Uy keveset ízleltünk! Ú gy tetszik: hogy a tennappal nem csupán egy nap, de egy év múlt el tőlünk hirtelen, hogy r,igtön annyit vénültünk s vitettünk közelebb a sírhoz.
Tompa Egyh. Besz. I. fűz. 1
Ezen eszmélkedés nagy erővel fordítja a műltról a jövőre gondolatainkat; míg a múlt alig homályosodó képei
vel, örömeink s fájdalmaink oktató emlékezetével, a tapasz
talás gazdag tárházával kínálkozik: siető vágygyal hajtatunk a jöv ö felé; talán hogy helyrehozzuk abban a szivünket nyomó mulasztásokat, talán hogy kárpótoljuk magunkat a múlt igaz vagy ráfogott meddőségéért.
Most is ezen ünnepélyes nap reggelén, a jöv ö foglal el bennünket egészen; szeretnék fellebbenteni az azt elfedő fátyolt, sokan : hogy életbölcseséget, elövigyázatot szerez
zünk a jövöre, többen az ismeretlen s rejtélyes felé termé
szetesen vonzó vágyból. Szeretnénk mindnyájan valamely bölcs t a n á c s o t hallani! Nosza kérdezzük meg magát,az időt titkai felöl, s hallgassuk meg tanácsát figyelmes fülek
kel! Hanem e végből ne az újévhez forduljunk, melly most kezdi pályáját, mert úgy csecsemőt kérdezünk, kinek nyelve Ínyéhez ragadott; ha tudni akarjuk: mi van előttünk? vizs
gáljuk meg azt, a mi hátunk megett maradt; a miílt tanácsát kérjük a jöv ö érdekében, melly ezen kérdésre: mit csele
kedjünk, hogy a jöv ö napjait rendeltetésünkhöz méltólag élvén át, szemrehányás nélkül tekinthessünk vissza? így hangzik felénk:
L égy v i g y á z ó ,
t á n t o r í t h a t l a n és
l e m o n d ó ! így nem ér semmi v á r a t l a n , nem ér p í r o n s á g és v e s z t e s é g .
Mindeneknek mondom: vigyázzatok! Vigyázat alatt értsük azon lelki éberséget, miszerint az ember magát, az időt és életet minden jelenségeivel folytonos figyelme tár
gyául tévén: egy alkalmat, egy perczet sem szalaszt el úgy, hogy saját és mások építésére ne fordítsa, vagy bölcseséget ne merítsen a jövöre, eltávoztatván így azon fájdalmas és káros meglepetést, melly a lelki aluszékonyságban élőket,
minden léptén nyomon éri. Légy v i g y á z ó s nem ér semmi v á r a t l a n !
L égy vigyázó tenmagad felett! nem csak külső de belső épséged is legyen folytonos figyelmed tárgya. Ú gy tetszik, mintha ez nem is lehetne máskép, miután legközelebb vagy magadhoz, legdrágább vagy magadnak, de épen a korláto- latlan önszeretet, a magadfeletti kegyelmes bíráskodás az, a mi legkönnyebben megront. Légy azért szigorú és kérlel
heti en tenmagad iránt, az ébredő bűnös vágyakat nyomd el;
a haragot, gyűlölséget ne engedd egy perczig is lelkedhez férn i; ha szenvedélyeket nevelsz : fenevadakat nevelsz, mellyek végre széllyeltépnek tégedet. Ne feledd'soha: hogy a lélek kész, de a test erötelen! tedd egészen engedelmes szolgájává ezt amannak; a könyörületességre, áldozattételre, felebaráti szcretetre intő szózatot lelkedben, kövesd! a jó al
kalmat keresd, áron is megváltván azt. L égy vigyázó ten
magad felett! tanúid meg jók or: mit kell tenni, mit távoz- tatni? mikor szólni, mikor hallgatni? tanúid meg, mellyek a te békeségedre valók! a jót és igazat tenmegsanyargatásod- dal is kövesd, míg természeted megutálja a roszat, és a jóhoz édesedik.
Nem lehetünk közönyösek magára az időre nézve; kik kényelmes egykedvűségben engedik elmúlni a perczeket, vigasztalván magokat azzal: hogy holnap ismét megvirad, nem veszik észre, hogy az idő a legnagyobb kincs, tökélete
sedésünk külső feltétele, erkölcsi életünk rámája, s ha elve
szett hasztalan, többé nem kárpótolható; nem veszik észre, hogy minden napnak meg van a maga terhe, minden perezre bizonyos kötelességvégzés szabatott, s így az egyszer el
vesztett idő kára, örök kár marad életünkben. Balgatagok, kik roszra fordítják, vagy nyom nélkül elveszni hagyják az órákat az élet kárára! kik nem becsülik meg a fillért, mert hisz az csak kis fillér, holott fillérekből áll a kincs, perczek- böl az élet! Minő fájdalmas és v á r a t l a n meglepetésre éb
rednek ezek, az esztendő vagv épen az élet végén! midőn 1*
keserű panaszként jönek ajkaikra ezen szavak: éle
temnek napjai gyorsabbak voltak a takács karikáinál, és reménységemen kívül elmúlának! E gy belső szózat kiáltja nékik a k k or: adj számot sáfár! sokáig éltél, hol az ered
mény? talentumok bízattak reád, hol a nyereség? futottál, hol a koszorú? Mutasd fe l: a mindjárt elvesztendő élet végén: mi ad nyugalmat, vigasztalást kórágyadon? mi kísér át a halál árnyékának völgyén ? nincs semmi, semmi! rémít a j öv ő, nem vigasztal a múlt, mert ebből a könnyelmű vagy bűnös élet keserű emlékezete néz reád, nincs ott önmegtaga
dás, küzdelem, áldozat, pedig csak ezeknek emlékezete édes a léleknek! Hátha még, — nem figyelvén lelki éberséggel az élet bizonytalan voltára — életednek közepén kell elköl
töznöd, midőn azt mondja az Ű r: A napot elngugotom dél
ben, és besetétitem a földet fényes nappal, minő lészeu a te lelked állapota! ? minő súlyos és iszonyú váddal lelked-
* ben, kell a rettegett koporsót megnyílni látnod! L égy vi
gyázó az időre! tudd m eg: hogy az rohan és nem vár sen
kit, hogy az élet rövid, a végzendő sok!
Legyünk vigyázok az időben nyilvánuló jelekre, az élet eseményeire nézve i s ! ne találtassunk azok közűi, kik az i d ő n e k j e l e i t n em t u d j á k m e g v á l a s z t a n i . Mikor halljátok fú n i a déli szelet, ezt mondjátok: hévség lészen, és úgy lészen, hát nem tudnátok-e, hogy a bűnös vigasság
ból szomorúság, a hamis keresményből átok, a mások kese- rítéséböl siralom, az álnokságból lélekgyötrelem, a bűnből kárhozat lészen?? Figyelj az élet történeteire s fordítsd ten- javadra azokat! Tanúlj az elszegényedett gazdagnál takaré
kosságot ; a megtört kevélynél alázatosságot; attól, kit a véletlen szerencse vön karjaira, önmérsékletet; a csüggedö- töl bátorságot, a kétkedőtől bizalmat!
Ne rettenj meg, ha némelly dolgokat visszásaknak ta
lálsz, midőn látod méltatlanéi szenvedni az igazat, s felma- gasztaltatni a gonoszt, midőn látod: hogy nem a bölcseké a kenyér, nem az okosoké a gazdagság, nem a szépeké a ked-
vesség; valljon hinnél-e ez állapot állandóságában? megren- dűlne-e hited a gondviselés és osztó igazság felöl? Nem tudnád-e, hogy a könylmllatás és kereszt Istentől vagyon, a rai javunkra s taníttatásunkra? hiszen,
nem szorittatunk meg; kételkedünk de mindenestől nem esünk kétségbe; háborúságot szenvedünk de abban el nem hagya
tunk , megaláztatunk de el nem veszünk! A háborúságban s békességben, örömben és fájdalomban ösmérd fel az isteni gondviselést; áld vagy sújt: érezd köteleztetve magadat, gyermeki bizalommal s odaadással imádni végéremehetetlen útait, mellyeket nem értesz; azokból pedig, mellyek nyilván vannak előtted: tanúlj, ok ú lj! tudd bölcsen egy okföre vinni az eseményeket; légy éber, s nem jö rád semmi v á r a t l a n , a boldogság el nem kevélyít, a csapás földhöz nem siíjt a jöv ö napjaiban!
Ekkép éber vigyázat által megösmérvén az életet: szük
ség, hogy akard is valósítni, mit jónak s igaznak találtál;
szükség hogy fuss a pályán fáradhatlan munkássággal, s azon
L é g y t á n t o r í t l i a t l a n , hogy ne éljen p í r o n s á g ! Valamint egy I s t e n e d van a menny égben, kit imádsz, kihez hited és reménységed karjaival ragaszkodói: úgy legyen e földön bizonyos m e g g y ő z ő d é s e d , elved, mellyet kövess tántoríthatlanúl, s erőd, lelked, életed ennek szolgá
latára legyen szentelve! Ne történjék pedig mindez a hiúság vagy önzés makacsságából, hanem azon lelkedet egészen átható gondolatból: hogy czélod szent, hogy Isten akaratja, az erkölcsi világrend érdeke, földi rendeltetésed kívánalma szerént csak így és máskép nem cselekedhetel; nem is szük
ség meggyőződésedet rejtegetni, vagy azt titkosan követni, hogy ittad ösmeretlen legyen, mint a kígyónak úta a kő
sziklán, hanem teljes nyíltsággal s őszinteséggel kell eljár
nod, bátran kitenni magadat az ostromnak és kísérteteknek, bármelly oldalról jöjenek is azok.
Valóban a próbáltatás nem fog elmaradni. Nem lehet másképen, de nem is kívánatos hogy másképen legyen!
mert valamint a tölgy izmosságát s terepélyességét a viha
rok fejtik ki, mellyek időnként megrázzák a z t : lígy a férfiú erejét a küzdelmek, becsét a kisértetek nevelik és igazol
ják. Ki merne győzelemről harcz, tántoríthatlanságról pró
bák nélkül beszélni ?!
Jelenkezik pedig a k í s é r t ő ellened, a m e g n y e r é s és e l r e t t e n t é s fegyverével; erős ellenség, éles fegyverek:
légy erős és tántoríthatom! Ne feledd: hogy míg emberek vagyunk, bizonyos gyengeségek s erőtlenségek ragadvák hozzánk; bízzál tenerődben, e l b i z a k o d o t t s á g nélkül, mert a kísértő megkeresi nálad a sebhetö helyeket; szenve
délyeidet, hajlamaidat, titkos vágyaidat szorgalmasan fel
kutatja, hogy ezeknél fogva megejtsen; hízelkedik, és ez által hálót vet a te lábaid ellen; minden Illírt megpendít lel- kedben; kötelesség, nagy lelkűség színét hazudja árulá
sodra; csábító Delilát küld hozzád, ha elaltathatna tége
det az ö térdein, és megnyirhetne, hogy eltávozzék tőled a te erőd, és ollyan légy, mint egy a többi emberek közül.
Szegényes öltözetedet, mely alatt szíved nyugodtan dobog;
a fekete kenyeret kezedben, melyet a munka s jó lelkiősmé- ret tesz ízletessé; őseidnek alacsony kunyhóját, mellyben olly kedves neked az élet; a szerény polgári állapotot, mellynél feljebb nem vágyakozol: mind — mind gúny s nevetség tárgyává teszi előtted először, és akkor ingerelve, csábítva mutat a palotákra, hol gazdagság és kényelem lakozik, hogy egyszerre ébressze fel lelkedben az elégedet
lenséggel a birtokvágy és hatalom ördögét; felviszen a hiú
ság szédítő fokára, honnan olly m e s s z e k i l á t á s e s i k a befolyások s uralkodás mezején; megmutatja a világnak minden országait és azoknak dicsőségét, mondván: Mind
ezeket néked adom, ha tisztelendesz engemet! De te légy erős és tántoríthatlak!
Nem pihenteti a kísértő a hol szükségesnek látja, másik
fegyverét az e l r e t t e n t é s t sem; s fájdalom! hogy sokan, kik amannak ellenálltak, ennek hatalma előtt elbuktak!
Valóban, ha nehéz el nem fogadni a kínálkozó fényes alkal
mat, s maradni mint valónk szegények: sokkal nehezebb lemondani arról, mivel már bírtunk, k e v e s e b b lenni mint valónk. Gondold meg mi a z : szegénynyé lenni a gazdag
nak; rongyoskodni ki bíborba öltözködék; véres verejtékkel tiírni a földet a kenyérért annak, kinek asztaláról csak a hulladékokkal számosán és kényelmesen éltek; elvetett, el
feledett, kiutasított lenni az előkelő-, a rangbelinek! Család
ját a hideg világban koldulni, czímerét összetöretni, nevét, homlokát, emlékezetét megbélyegeztetve látni az övéit sze
rető, becsületére s nevére büszke, á r t a t l a n embernek! ez bizonyára nehéz! rablánczot hordozni tán élete végéig, me
zítláb lépni a vérpadra s meghalni a gonosztevők halálával:
ez nagy szellemet kíván! és ha az ígéret el nem tántorított, illyen sorssal fenyeget a kísértő; mégis légy tántoríthatlan!
könnyű átlátnod: hogy felette nagy árt kér a gonosz adomá
nyaiért, mert mit használ valakinek ha mind e világot meg
nyeri is, ha az ö lelkét elveszti?! Megvetés és pironság lenne jutalmad eltántorodásodért a világtól, mire ha tán elég gonosz volnál k ö z ö n y ö s lenni, mikép igazolnád magadat saját lelkiösmereted itélöszéke előtt? mikép bírnád cl az ön- útálat súlyát? Isten méltó büntetésének gondolatát?! Légy tántoríthatlan! nem adhat annyit a kísértő hogy ki légy fizetve, nem vehet el annyit hogy ki légy fosztva legnagyobb kincsedből az ö n b e c s ü l é s b ő l s n y u g a l m a d b ó l . Jusson eszedbe, hogy csak m u l a n d ó t vesz el; meghagyván örök dicsekvésednek a j ő lelkiösmeretnek bizonyságát , melly szen
vedéseidben is veled marad, vigasztal, felmagasít. Légy tántoríthatlan, hogy se g o n o s z s á g g a l , se g y e n g e s é g g e l ne vádolhasd magadat!
Mindezek felett, — nem tekintve tenszemélyedet — van egy magasabb szempont, mellyböl kiindulva, erősen köte- leztetve vagy tántoríthatlan lenni, ez az e r k ö l c s i v i l á g
r e n d szempontja, hogy az emberek gonoszsága- s elfajúlt- ságának közepette is, az erényes igazság országa terjedjen e földön, s legyenek szilárd lelkű bajnokok, kiknek lelké
ben megmaradjon az elevenség, a szent mag. Kém hajtá meg fejét a kapuban űlö egyszerű zsidó, a kevély és hatal
mas Hámánnak, kinek a király jobbján vala helye; reszke
tett Akháb s megszaggatá az ö ruháit a bátor próféta előtt;
a három zsidó férfiú inkább választja az égő tüzes kemen- czét, mintsem imádja a bálványokat. Mi ez? az hogy hata
lom az igazság, s midőn arról teszünk rendíthetlenül bizony
ságot : Isten van bennünk! az e z ! L égy tántoríthatlan!
Végre l e m o n d ó az élet örömei közt, így nem ér sem
mi v e s z t e s é g !
Midőn a szép világban minden teremtés, a legkisebb bogár is örül az ö léteiének: nem csuda, hogy az embernek kedvesek az élet javai és örömei, mert hiszen azért advák Istentől, hogy boldogítsanak bennünket s hogy éljünk azok
kal. Azonban őrizkednünk kell, nehogy gyötrelmek forrá
sává változtassuk azokat, felcsigázott reménység és követe
lés által többet várván tölök mint a mennyit adhatnak; bol
dogabbak akarván általok lenni mint lehetünk; mert a miilyen becsesek az élet örömei, épen ollyan m úl and ó k is. Azért szükséges, hogy az ember mint érző és okoskodó valóság, ízlelvén egyrészről az örömeket s ollyan édeseknek találván:
felebarátjától el ne rabolja, ajakinak meg ne keserítse; más
részről tapasztalván, hogy miilyen mulandók: szerfelett ne ragaszkodjék azokhoz, nehogy az örömek hajhászása váljék
— elég oktalanul — élete föczéljává, s midőn természetek
nél fogva, hirtelen elmúlnak, szerfeletti fájdalmat és búson- gást érezzen utánok. Légy lemondó, az írás szavai szerint:
Kívánsz-e magadnak nagyokat? N e kívánj!
Bizonyára csak egy Jabes élt a világon, ki bánatot nem látott, ö érette is anyja szenvedett meg, midőn szülte;
a fájdalmak és szenvedések mindennapos vendégek nálunk;
az élet Örömei állhatatlanok, javai ingadozó alapon nyug
szanak; becsületünk, békességünk körül ezer ellenség ólál
kodik. Millv nyugtalanúl várjuk mégis a nap keltét, hogy czéljaink s törekvéseink útában elöhaladhassunk! a föld javait nagy mohósággal halmozzuk rakásra, esenkedünk a megkülönböztetések után, s egy óra, egy szerencsétlen szempillantás — s vége van mindennek, s veszteségünk ér
zete földhöz ver bennünket. Adott volna-e annyi boldogsá
got a bírás, mint mennyi fájdalmat az elvesztés hozott?!
Oh miilyen földöntúli ö röm : kedves mieinket szeretettel s hűséggel szorítni karjaink közé, s miilyen lélekmarczongló gyötrelem nem sokára sápadtan látni őket a halál hideg kaijai között!! Miilyen szép élni, nézni szemeinkkel a na
pot, részesülni a világ örömeiben, gondtalanul szedni az órák virágait; de megdöbbentő és iszonyú az élet delében itt hagyni a szép világot! S mindez azért: mert törekedtünk önmérséklet, szerettünk tartózkodás, éltünk eszmélkedés nélkül!
L égy azért lemondó, így nem ér veszteség! Tartsd előtted szüntelen az írás szavait: a vigadnak mintha nem vigadnának, a kik vesznek vala, mintha nem hírnák azt, és a kik a világgal élnek, mintha nem élnének. Em
lékezzél a virág nyílásában hervadására, a nevetésben a sírásra, a születésben a halálra. íg y elkészítvén magadat a lemondás által minden veszteségre, m e g b a r á t k o z v á n a f ö l d i d o l g o k s o r s á v a l : midőn az bekövetkezik: nem lesz rád nézve v e s z t e s é g .
Azonban a dolgok e közös veszendöségében is, ment
sük meg a mi megmenthető, hogy így a kárvallásban is nyereség legyen. Mielőtt a sors elvenné tölünk a jót, adjuk másnak, a felsegélés kezeivel. Különben sem kell sok a megelégedésre, ha a jószág sok, a hiábavalóság is sok, és mi haszna vagyon az embernek Jótétel és adako
zás által a földi veszendő vagyont, állandóval cserélhetjük be, mert bár akkor is elveszhet az, de a mit vele mível
tünk kedves Isten előtt, s így becse és érdeme mindörökké megmarad.
L égy l e m o n d ó s vigasztald magadat! Az is használ nékiink a mit e l v e s z t ü n k , az is a mi m e g m a r a d . A csalódások józanabbakká tesznek, a szenvedések megszen
telnek bennünket; az elvesztett j ó maradandóbbra késztet szert tenni, a testiről a lelkire, a főidről a mennyre irá
nyozza törekvéseinket s gondolatinkat. A mi pedig a dol
gok közönséges változandóságában, mégis megmarad ná
lunk, földi hasznain s gyönyörűségein kívül, Isten kegyel
mes jóvoltáról tesz bizonyságot s h á l a d a t o s s á g r a indítja lelkünket, s egyszersmind b í z o d a l o m r a a minket szünte
len gondjai alatt tartó mennyei atya iránt; ki valamint a múlt esztendőt nem engedte bölcs czéljai szerint elmúlni tö
lünk könyhullatás és szenvedések nélkül, de sok jóban is részeltetett: úgy a jövőben is mindeneket a mi javunkra s igazi boldogságunkra intézend el.
Es most, midőn az év kezdetén, meghallgatván az idő tanácsát, v i g y á z a t r a , t á n t o r í t h a t l a n s á g r a és l e
m o n d á s r a határozzuk el magunkat, hogy rendeltetésünk
höz méltólag éljük át az előttünk lévő napokat, s ne legyünk kénytelenek bánkódással nézni vissza az év v ég éről: nem állapodhatunk itt meg, mert ösmérjük határozott és gyarló voltunkat. Te hozzád emeljük fel azért lelkünket, minden idők és történetek bölcs Ura, örök Isten, minékünk édes atyánk! tőled kérünk erőt és támogatást feltételeinkben. Te derítőd reánk ez év első reggelét, tőled kérünk kegyelmet annak kővetkező napjaira is! Adj nekünk azokban örömet és fájdalmat, elfogadjuk azokat, mert tudjuk hogy általok javulásunkat, boldogságunkat munkálod! A te kegyelmed jelölje meg az év minden óráját, jelenjen meg a mi mezein
ken áldásban, életünkön megszenteltetésben. Te néked
ajánljuk magunkat mindenestül fogva, a te szereteted nincs időköz kötve, legyünk azért annak boldog tárgyai minden
kor, a feltetszett újévben is, hogy áldott legyen ennek kez
dete és vége. Ámen.
Mindeneknek mondom: Vigyázzatok!
Márk 13, 37.
Jóllehet a lélek kész. . . Mát. 2 6 ,4 1 . Az én életemnek napjai. . . Jób 7 , 6.
A napot elnyugotom délben... Amos 8 , 9.
Mikor halljátok fúni. . . Luk. 1 2 ,5 5 . Nem a bölcseké a kenyér. . . Préd.
9 , 13.
Nyomorgattatunk d e .... 2 Kor. 3 , 8 - 9 .
Mit használ valakinek. . . Márk 8 ,3 6 . Lelkünk ösméretinek bizonysága. . . 2
Kor. 1, 12.
Az elevenség, a szent m a g .... Esa.
6 , 13.
Es te kivánsz-e magadnak.... Jer.
45, 5.
A kik vigadnak, mintha. . . 1 Kor. 7, 30—31.
Ha a jószág so k ... Préd. 6 ,1 1 .* )
*) H ogy az egyházi beszédekhez — nem orácziót, halotti emlék
beszédet értek — egyedül a biblia adhat igaz alapot; s hogy a lel
k ész, tárgyalás közben is a czéljára szükséges erősséget és példát legczélszerűbben a szent könyvből veheti: mindenki tudja. Azonban, míg a szent könyv tekintélye m egkívánja: hogy szavait a szent írók világos megnevezésével, a könyvek, részek és versek kitételével idézzük : a s z á m o k , úgy a szövegbe szúrva, mint alul vagy a lap szélen alkalm azva, felette ártanak az olvasás folytonosságának s zavarják a figyelmet. Ezeket tartottam előttem, midőn a beszéd czél- jához legfontosabb szentirásbeli helyeket, mellyeket a kidolgozásban idéztem , — legalább kezdő szavaikban — a szentirók s locusok vilá
gos megnevezésével, minden egyes predikáczio végén , még egyszer kiírtam.
T. M.
/
II.
Téli gondolatok.
(Közönséges.)
A l a p í g e s
Te rendelted a földn ek minden határit, a nyarat és a telet te formáltad.
Solt. 7 4 , 1 7 .
\ . *
'V
Hová lettek a tavasz virágai ? és a nyárnak kalászból font koronája hová lön? K i vette el a fától lombjait, a madártól énekét, a pataktól habjait? Miért hűlt el és keményedéit meg kebeled oh édes szülénk anyaföld, hogy ne fogadhass abba egy m agocskát, ne bocsáthass abból egy fűszálat sem ?! Honnan a világon e megdöbbentő csendesség, mely- lyet csak az északi zivatarok zúgása szakaszt meg? erős I s t e n , ki az ö fuvallásával csinál jeget és a vizeknek szé
lességét beszorítja, cselekvé mindezeket. A természet álomba merülve hallgat. — Tél van!
És midőn a föld fehér takarója alatt pihen, hogy visz- szanyerje a gyümölcshozásban megfogyott erőt, midőn a feltetszö hajnal ébredésre nem int, a madarak éneke mun
kára nem h ív ; nem kínálkozik a meghajlott kalász az arató sarlójának, a sárga szőlő gerézd megtölteni az új tömlőt:
m i, kik közvetlen a természet kebelén élünk; szántunk, ve
tünk várván az örvendetes aratást, házaink tűzhelyéhez szoníltnnk. Összébb vonúlt ugyan munkálkodásunk köre, de a tél még sem arra rendeltetett hogy a henyeségnek, hivalkodásnak és káros örömeknek éljünk, mert a mellett,
hogy minden napnak megvan most is a maga terhe, szép alkalmunk nyílik az e l m é l k e d é s r e . — Ha két kezünkkel nem kereshet]'ük kenyerünket, nem építhetjük külső állapo
tunkat, kereshetjük a lélek eledelét s munkálhatjuk belső épülésünket. Hiszen még a börtön fenekén is s z a b a d az igazságot nyomozó l é l e k , gondolatai nincsenek bilincsbe verve, előtte nyitva áll a széles világ. Mi is, kik bizonyos tekintetben rabok vagyunk jelenleg, a tél zordonsága által a mi házainkba zároltatván : nyissunk szabad tért elmélke
désünknek, tárgyává tévén azt, a mi épen jelen van, a mi bezárolt bennünket, t. i. a telet. Ha nem tapodhatjuk a rét pázsitét lábainkkal: járhatunk gondolatainkkal azon, elmél
kedhetünk; egyik igazság a másikat támogatja, magasabb látpontot nyerünk, megnyugszunk és remélünk; a hála és Istenben vetett bizodalom által, eltűnik a homály melly bo
rítja felettünk a napot, szivárvány támad az égen, eltűnik a zordon téli pusztaság, a fák kileveleznek s virágba borúi a főid határa lelkünk előtt. Teljék el hát ez az óra is úgy, hogy javúljunk, épüljünk s dicsőítsük az Urat, kinek böl
csességéről emlékezik a szent leczke, mondván : rendel
ted a földn ek minden határit, a nyarat és a telet te f o r máltad !
I.
Első gondolat, melly az elmélkedés tárgyáúl önként ajánlkozik e z: hogy e t é l i p i h e n é s t g y ü m ö l c s ö z é s , a g y i i m ö l c s ö z é s t v i r á g z á s e l ő z t e m e g , minden szépen rendeltetve Istentől a maga idejében.
Kikeletkor, midőn nyilatkozni kezdett az i d ő : a lanyha szellők és veröfény hatalma által csendesen elolvadt a hú, meghatván kövérítö nedvével a barázdákat; felmelegűlt a föld kebele s megmozdúlt benne az élet, azután mégis lát
tatott a fákon, füvekben és virágokban; futásra indúlt a patak s madarak énekétől zengett a levegő, a természet új
életre s munkásságra ébredt. Azonban a hüs szellők és a nap sugárai mellyek eddig kölcsönösen oda munkáltak, hogy a növények kifejlődése se ne gátoltassék, se idő előtt előre ne hajtassák, lassan melegűlni kezdettek, a virág her- vadásnak indult, mert kelyhében megfogant immár a mag.
A nap tikkasztó hőségére zivatarok s mennydörgés jövének;
a gyümölcs pirulni, a kalász hajolni kezdett, az érlelés és gyümölcshozás szaka beállt, menvén folytonosan míg a sár
guló leveleken a hanyatlás jelei nem mutatkoztak, hogy azután a késő dér leforrázván még nyilatkozó elevenségét a természetnek, lehulljon a hó, pusztaság borítsa a földet, és megpihentetésére ismét tél legyen. És ime ismét tél van, és mindez bölcsen van í g y !
Ezt az litat kövctteti a gondviselés a mi életünkkel i s ; mert valljon az ifjúság nem a vidámságnak s gyönyöröknek, a férfi kor nem a munkásságnak s küzdelemnek, a vénség nem a nyugalomnak s komoly élvezetnek ideje-e? Azonban vedd eszedbe: hogy a természet soha át nem hágja a ren
delt határokat, fel nem cseréli az esztendő szakaszait, hanem hogy ott minden dolognak rendelt ideje vagyon, ideje az ültetésnek s ideje annak kiszaggatásának a mi ültettetett.
Cselekedjél te is így, törekedvén akkép élni, hogy életed
nek egyik szaka a másikra helyesen és természetesen kö
vetkezzék !
Midőn megpezsdülni érzed ereidben az élet teljességét:
örvendezz ifjú a te ifjúságodban, és vidámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és já r j a te szíved
nek útaiban, szemednek látásiban. Használd az örömmel kínálkozó órákat, mellyek a milly szépek épen ollyan mu- landók is. Isten adománya az iijiíság, teremtőd és magad elleni vétség lenne nem h a s z n á l n i de épen az e l h a s z n á l n i is, korán kóróvá változtatván annak virágait, mé
reggé annak mézét. Jusson eszedbe, hogy i f j ú s á g o d ö r ö m e i é r t I s t e n í t é l e t r e von. A virágban biztosíttatik a gyümölcs, a jóltöltött ifjúságban az ép férfiúság. Járj szí
vednek útaiban, barátkozzál és szeress! alapíts Idejekorán családot, mellyben a legtisztább boldogság kútfeje fakad, indulatunk megiilepcdést, erőnk öntudatot nyer, közelebb hozatunk az emberi társasághoz, érdekeltetvén bajai s jóléte által, mellyekben osztakoznunk kell. Nem szabad oh ifjú!
úgy osztanod fel a gyönyörűséget és munkát, hogy amaz egészen ifjúságodra, emez férfi korodra essék; tanúlj, pró
bálj , a gyönyörködések korában szokjál a munkához s örö
met gazdálkodói meg a komoly törekvések napjaira, mely- lyek lassan beköszöntőnek, midőn az ábrándozás holdvilága láthatárod szélére vonúl s a munka és törekvések napja süt fejedre. Jaj neked, ha szűzies tisztaságot, kiképzett értel
met, szilárd jellemet nem hoztál ide által az ifjúságból! ha igyekezetednek, becsszomjadnak, áldozattételeidnek határo
zott nemes iránya nincsen, ha mindenek felett szigorú k ö t e l e s s é g é r z e t nem foglalja el egész valódat! Megdördűl feletted s villámokat szór az ég, verejték szakad homlokod
ról a forró nap hevében, kísértetekkel találkozol, megös- mérkedel az önmegtagadással. Küzdés az élet, légy ember mindenha!
A küzdés hevében, az élet zajában, a dicsvágy sürge
tései között is pedig, felemeltetve vagy leveretve, emlékezzél meg a te teremtödröl! Ne csak tudj, liigyj is; ne csak munkálkodjál, imádkozzál is! nem a gyermek betanult gé
piességével , nem is az agg tehetetlenség félénk reményke
désével , hanem az erős alázatosságával, a bölcs önismere
tével, azon ö r ö k s z ü k s é g e s s é g g e l , mclly a legmaga
sabb lelkeket is, bár bírják e földet minden dicsösségével, magasabb rendeltetésükre emlékezni, az ég felé tekinteni, Istent keresni sugalja.
Teljesítsd kötelességedet, munkálkodjál híven míg nappal vagyon; de a midőn gyorsaságodat lassodni, erődet fogyn i, vágyaidat szűkebb körre szorúlni érzed : ösmérd meg a jelt: az ősz hullatja leveleit! nyugalmazni készül az élet s másokat léptet helyedre! Ne akaij ifjú lenni többé,
nem neked valók az ifjúság öröm ei; ne akarj vezér lenni, nem neked valók a férfi kor küzdelmei! csak károdra s szerzett érdemeid kisebbítésére szolgálna az e r ö s z a k o l á s , mellyet a természet nem tűr. Meg volt a te pályád, szedd elő érdemeit mellyeket szerzettéi! Most már az öregség veröfényes napjai maradtak számodra, s ha híven futottál jogod van
II.
A j u t a l o m h o z , melly a nyugalomban, méltányolta- tásban, a komoly élvezetekben s a jólfutott pálya emléke
zéseiben áll.
Minden létező valóság oda siet vissza honnan elindult, az öregség is nem más mint m á s o d i k g y e r m e k s é g ; az írás is azt mondja: mikor ifjabb volnál, beovedzed vala
magadat és oda mégy vala a hová akarod; mikor pedig megvénheszel, a te kezedet kiterjeszted és más öv edz be
gedet, és oda viszen a hová nem, akarnád! Azonban, míg a csecsemőben a leendő, az öregben a volt embert ápoljuk s tiszteljük, mert ápolásra van szüksége mindkettőnek;
amannak j ö v ö j e van melly még kétes, ennek m u l t j a mely világos és ösmért, s meghatározza a tisztelet mértékét. Azon jutalmon kívül tehát, mellyet a hasznos munkában elfáradt öreg a komoly élvezetekben, nyugalomban s pályája szép emlékezéseiben b ír , felmarad még számára a méltánylat és tiszteletadója, de csak is a hosszú időt gazdagított é r d e m e k é r t , mert a véneknek illendöségök ugyan az ö meg- öszülésök: mégis az a vénség igen szép és ékes korona, melly az igazság útdban találtatik. Nincs kellemetlenebb jelenet a helytelen s érdemtelen öregségnél!
Azon állítás igazságát, miszerint csak az igaz érdem
nek jut valódi jutalom , s csak a hű munkás méltó a maga bérére, teljes világításba helyzik az élet azon gyakori s visszás jelenetei: midőn az követel jutalmat, ki nem méltó
arra. Látunk éretlen ifjakat, kik a sokat tanúit és tapasztalt bölcset játszva, erkölcsi súlyok és fontosságuk elösmérését követelik; az önhittség szemérmetlenségével teszik csekély
ségüket párhuzamba a közügyek élén becsületben megöszült férfiakkal. Találkozunk emberekkel, kiknek lelke szintén eleped a vágytól: magas méltóságra juthatni, azon hittel:
hogy ott kicsiségök nagyra növelkedik, pedig a törpe a bér
ezek csúcsán is törpe marad, sőt ott még inkább kitűnik, mivolta. Sokan meggazdagúlni óhajtanak munka-szeretet, mindent tudni tanúlás nélkül; kívánnak aratni, pedig nem vetettek, pihenni pedig még nem munkálkodtak, tisztelteim pedig arra érdemeket nem szereztek. Ezen dolgok alatt
valósággal megindul a fö ld , mint a szolga alatt mikor ural
kodik, és a bolond alatt mikor eleget eszik.
A tiszteltetést nem lehet követelni kierőszakolni, ez az, mellyet mentül jobban keresünk, annál kevésbé találunk meg.
Egy pillanatig ragadhat reád valami annak külmázából, de midőn ez még életedben lekopik rólad, midőn a liozsánna- kiáltozók feszíteni szeretnének; midőn a történet í r ó k e z é n e k ujjai ítéletet hoznak feletted mint Baltazár felett, ezt írván a meszelésre, megmérettél a fontban és híjjával még sokkal rosszabbúl lesz a te dolgod! A valódi jutalmat csak kiérdemelni lehet, mégpedig nem annak elménkben forgatott utógondolatával, hanem a jó és igaz szigorú, következetes munkálásával, nem is jutván eszünkbe: valljon elösmerés vagy kárhoztatás követi-e azt? Jóltegyetek semmit abból nem várván és a ti jutalmatok sok lészen!
Valóban nem marad el annak jutalma a ki jó l kereste!
Mint a csendes, nyájas napszállat, olly kedves az öregnek, ha a múló élet tőle nyugalmas fényben vesz búcsút. Hallgat
juk szavait, kérjük tanácsát, becsben tartjuk helybehagyá- sát, hogyis ne! hiszen ötét bölcscsé tette az élet! támogat
juk tántorgó lépteit, ah, ezek a térdek az emberiségért viselt uehéz terhek alatt roskadtak m eg!
De ha a kedvesség mely az aranynál és ezüstnél jobb
Tompa Egyh. Besz. I fűz. 2
elmaradna i s , mint gyakran félreveti a világ a kifáradt küz
dőt, megcsorbűlt szabijaként: a hű munkás jutalma mégsem vész el! megmarad az pályája emlékezéseiben, mellyek fel
elevenítik előtte a mii Itat s derengő vé teszik, felvidámítják az élet estéjét. Megmarad az öntudatban hogy nem élt hasz
talan , hogy lelkének egész buzgalmát, tehetségeinek öszve- gét szent czélokra áldozá. Még azon magávali elégületlen- s é g i s , — a magas lelkek tulajdona! — melly gyakran ezt mondatja vele: s o k a t a k a r t a m , k e v e s e t t e h e t t e m ; s o k a t k ü z d ö t t e m , k e v e s e t v í v t a m k i ! egy magasabb pálya kulcsát adja kezébe, hol majd elvégzi a mi még hátra van. S míg édes a komoly élvezet, és pihenés a hosszú küzdelmek után s jólesik csak távolról hallania az élet har- czának fegyvercsaítogásait: mosolyogva néz a sírra, hol elkezdett pihenésének teljessége lészen, s honnan tökélete
sebb életbe nyílik ajtó. Hlyen jutalomra tarthat számot a ki híven fáradott, illyen szép a té l, ha a tavasz és nyár helye
sen múltak el.
Ez a gondolat felmagasít bennünket, szabadoknak tud
juk magunkat most is midőn a világot a téli halál karjaiban szemléljük, gondolatunk átmegyen a halál telére, s érezzük hogy az illőnek nincs rajtunk hatalma, felül állunk a ter
mészeten, hogy mi
III.
N a g y o b b a k v a g y u n k m i n d e n e k n é l ! Ig en ,— azt mondhatná valaki — nagyobb vagyok mindeneknél! a terem
tés koronája vagyok! felül-állok az időn s természeten! és mégis — míg millió teremtés megél és nem tudni miből? a téli pusztaságban, hol egy fűszál sem található: nekem szorgoskodnom kell eledelem felől hogy éhen meg ne hal
ja k ! Midőn leszáll az éji setétség s az ég is elrejti csilla
gait: a vad barlangjára talál, s én szomorúan tévelyégnék a nyomtalan fuvatagos pusztaságon és nem találnék haza!
A kis madár lombtalan faágon húzza ki a tél csikorgó éjsza
káit és megmarad: míg én menthetlenűl elvesznék tűzhelyem melege s ruháim védelme nélkül! Hogyan van e z , ha na
gyobb vagyok mindeneknél ?!
Igaz hogy gyenge vagy az elemi befolyásoknak árta
lom nélkül kitenni magadat, m e z í t e l e n j ö t t ü n k e v i l á g ra! s az ember, nemcsak életének első napjaiban a leggyá
moltalanabb teremtés, de azután is hosszú évek során át kettöztetett gond és figyelem tárgya s kellő nevelés nélkül állat marad; igaz hogy nagyobb ereje, élesebb, biztosabb ösztönei vannak sok alsóbbrendű földi teremtésnek; igaz hogy rabúl zárolt be a mogorva tél, mellynek szigorú nap
jaiban szorongást, nélkülözést kell látnod: de vigasztald mégis magadat oh ember! sőt áldjad az isteni gondviselést ezen hiányokért i s , mert a mellett hogy azok némellyilcét a legemberiebb s magasztosabb érzések okává tette, másikát gazdagon kárpótolta felsőbb erők- s tehetségekkel: épen ezek által ama nemesebb létezési formát a t á r s a s á g o t jelölte ki számodra, hol hozzád méltó foglalkozást s örömet találsz, hol testi lelki tehetségeid legalkalmasabban fejlőd
hetnek a nevelés által s legczélszerűbben használtathatnak fel arra: hogy két világ polgára, s valóban nagyobb légy minden földi teremtéseknél.
Mondám: hogy Isten a született ember gyámoltalansá
gát magasztos indúlatnak s érzésnek tévé okává; igen, mert ebből származik azon leírhatlan szeretet, s ragaszkodás, melly szülét és gyermeket, nemcsak az ápolgatás koráig, hanem egész életen át összeköt és boldogít, hogy bujdossa
nak egymással, mégis haljanak egymásért s az elszakadás a legvérzöbb fájdalmat idézze elő, mint a kegyes Jákobnál az ö Benj áramának Egyptusba készülése. A barátság érzel
mei is, azon lelki szükség titkos érzetéből erednek, hogy kevés az embernek egy-maga, hogy csak egymást értve, segélve, örömben és búban osztakozva, lehetünk boldogok.
És valljon az élesebb természeti ösztönökért, a testi 2*
szervezet töredékenységeért nem dúsan kárpótolva vagy-e oh ember! az értelemben, ezen Isten által belénk lehelt égi lángban? melynek világánál vezérheted magadat az élet szövevényes útain, tévelygés nélkül haladhatsz eredeti czé- lod fe lé ! E mindenható fegyverrel nemcsak véded magad a nyers természet ellen, de gyözedelmeskedel is azon, titkait felkutatod, kincseit kizsákmánylod, erőit czéljaidra szol
gálni kényszeríted! Ember, értelmes valóság! panaszko- dol-e még gyengeségedről? sőt dicsekedjél nagyságoddal!
de meg ne feledkezzél arról: hogy csak az emberi társaság kebelében, a vallás és tudomány emlőinek tápláló tején, a képző és nevelő intézetek alakító ujjai közt, szorgalom s fáradság után lehet e hatalom és dicsőség osztályrészed!
H ogy pedig a társaság kebelébe is elkísér az idő zor- donsága, úgy hogy ott gyakran szent Pál apostol szavai
szerént: mind éhezünk, mind szomjazunk, mezítelenek va
gyunk , arczúl veretünk: ez sincs, — a mellett hogy nem egyszer magunk szerezzük szenvedéseinket — ok nélkül, próbáltatok, erösíttetünk! még a társaság jólétére is, melly- nek hatalmát nem a fegyverek száma, nagyságát nem terü
lete , gazdagságát nem bányái, hanem polgárainak egymás- hozi szilárd viszonya teszik, hathatósan befolynak az olly- kori szükölködések s küzdelmek; mert valamint a meleg kiterjeszti, a hideg összevonja a testeket: a boldogság s nagy jólét eltávolít egymástól, a szerencsétlenség pedig egymáshoz köt. Télben a hadviselés nehézzé válik vagy épen mégis szűnik, a szívek harcza is békére válik a köz- inség idején. Megösmérjük hogy egymásra szorúlunk, hogy magunkban semmik vagyunk; segéljük, felemeljük ember
társainkat, a jótett viszonszolgálatot, háládatosságot szül, a szeretet s testvériség boldogító köre tágiíl.
Osmérd meg az emberi társaság jótékony rendeltetését és teljesítsd iránta kötelességedet híven! a fák nem mond
hatják egymásnak: beteg vagyok! a vadállat nyugodtan költi el martalékát, míg megsebesült társa haldoklik mel
lette, de az ember minden botlásai mellett is ember marad:
erkölcsi s érző teremtés; megindítják a könyek mert ö is Ösméri azokat; könyörülni, megengedni, áldozni, nem|psu- pán, a reá nézve is hasonló sors lehetőségének érzete, hanem amaz örök törvény melly szivébe íratott, melly ötét az éggel tartja rokonságban s valóban nagyobbá teszi min
den földi teremtéseknél.
Fussuk végig gondolatban még egyszer a mondottakat!
Isten, ki rendelte a föld n ek minden határit, a nyarat és telet form álta, valamint a természetben, a virágzást, gyii- mölcsözést, pihenést és téli álmát bölcs rendben hagyja egymásután következni: elrendelte a mi pályánkat i s , hogy az ifjú élet gyönyörein, a munkás férfikor küzdelmein túl az öregség nyugalmas napjaiban pihenést és méltó jutalmat találjunk fáradalmaink után. Tudtunkra adta mikor és mit kell munkálkodnunk? hogy magas rendeltetésünknek, mi- szerént nagyobbak vagyunk minden földi teremtéseknél, — igazán megfeleljünk; felruházott e végből erőkkel s tehet
ségekkel, s hogy azokat czélosan használhassuk: társaságba állított bölcsesége. Fogjuk fel azért rendeltetésünket tisz
tán ! e téli napokban i s , ha hideg a természet, legyen hö a mi szívünk; ha gyümölcsöt nem ád a föld: bövölködjünk a lélek gyümölcseiben ! Segéljük, neveljük, boldogítsuk egy
mást, hogy jutalmát vegyük ide-alant is , de méginkább amaz örök hazában, mellyet hogy meglátunk a halál tele után: hisszük, reméljük és várjuk. Ámen.
Az erős Isten ki az ö ... Jöb 3 7 , 9.
Minden dolognak rendelt ideje...
P r é d .3 ,í —2.
Oi'vendezz a te ifjúságodban...'. Es emlékezzél meg a te teremtődről...
Préd. 12, 1. 3.
Mikor ifjabb volnál.... Ján. 21, 18.
A megöszülés illendőség... A vénség szép ékes korona... Péld. 20, 29.
— 16, 31.
Megindul a fo ld ... Péld. 30, 21—22.
Megmérettél a fontban... Dán. 5, 27.
Jóltegyetek... Luk. 6, 35.
Mind éhezünk, mind... 1 Kor. 4 , 11.
III.
Házasságszerzés.
(Farsang előtt.)
A l a p í g - e :
Szerezzetek velünk sogorságota ti leányitokut adjátok
nekünk, és a mileányinkat vegyétek magatoknak.
1 Móz. 3 4 , 9.
A
tulajdon, szent és féltett kincs gyanánt őriztetett minden időben az emberektől s őriztetik ma is. A régieknél, istenei voltak a határoknak, a tulajdon eszméje felsőbb valóságban testesíttetett m eg, sérthetlenségének kipéldázására; s nem egyszer véres és sok évig tartó hadviselés folyt a nemzetek közt határvillongás és birtokháborítás miatt. Nem is csuda, mert annak az édes m i e n k n e k olly varázs hatalma van, hogy sokat koczkáztatni s feláldozni is készek vagyunk annak épségben tartása- s birtokáért, és mindenkit, még azt i s , kit a barátság s vérség kapcsa köt hozzánk, ha elidege
nítési szándékkal nyújtja ki kezét e féltett kincsünk felé:
ellenségnek tekintünk s minden hatalmunkban lévő fegyve
rekkel harczolunk ellene.
Ha illy erős bennünk az ellenszenv azon tulajdonaink megtámadtatása ellen, mellyek külső viszonyainkban: szor
galmunk által szerzett, a szerencsétől ajándékozott, vagy eleinktől öröklött javainkban vágyn ak: mennyivel erősebb és méltán akkor, ha a megháborítás örök, elidegeníthetlen s magától a teremtötöl nyert tulajdonainkban történik; midőn
hitünk- s meggyőződésünkben, érzelmeink s akaratunk sza
bad követésében idegen beavatkozás által gátoltatunk; vagy gyöngéd s kegyeletcs eljárásaink közben mások által meg- botránykoztatunk; hamis okok, csábítás, erkölcsi eröszako- lás által félrevezettetünk működésünk azon természetes fo
lyamától, mellyet minden erkölcsi, szabad valóság bizonyos czélra-sietésében követ.
Az erkölcsi birtokháborítás s tulajdon megsértésének több esetei közül, legyen szabad ez órában egyet mint ezé- lomra tartozót felhoznom, t. i. a h á z a s s á g s z e r z é s t , vagyis azon eljárást, melly szerint sokan, felette nemtelenűl, a házasulandók viszonyaiba avatkoznak; s nem hagyván meg nekik az ezen nagy lépésre szükséges időt, gondolko
dást, ösmerkedést, hajlamaiknak háborítlan követését: szö
vik fonják hálóikat, kötik és oldják erőszakosan a viszonyo
kat, midőn hét asszonyi állatok megragadnak egy férfiú t, mondván: a mi kenyerünket esszük, és mi-magunk ruház
zuk magunkat, csakhogy a te nevedről Annyi
val inkább helyén látom pedig beszélni ez utálatos eljárás
ról, mert a farsang, a házasulások ideje immár közelít, s mert, fájdalom! ezen általam megrovandó nemtelen szokás gyakorlatban van közöttünk, s ujjal mutathatnék nem egy szerencsétlen házasságra, melly boldogtalanságának okát a h á z a s s á g s z e r z é s b e n siratj a és átkozza.
Vaj ha szavaimat szivetekre vévén ti bűnös h á z a s s á g - k o v á c s l ó k : megszégyenülve hátra térnétek! Vajha szive
tekre vennétek itjak, szülék és mindnyájan, míg megmutatni törekszem, hogy a h á z a s s á g s z e r z é s
I. E l j á r á s á b a n : g y ö n g é d t e l e n , e m b e r t e l e n , s v a k m e r ő .
Π. K ö v e t k e z é s é b e n : a c s a l á d i b o l d o g s á g r a , a l e l k i é l e t r e , és az
e m b e r i s é g r e nézve kár- t é k o n v.
I.
A bölcs Isten, ki a virágot színnel és illattal ruházta fel a tavasznak idejére: a szívnek gyöngéd érzelmeket adott, hogy nyilatkozzanak azok, az élet tavaszának az ifjúságnak korában. Fényes álmák és szép remények veszik körül az ifjat, keble nemes feltételektől dagad, mint dagadnak az élet- és teljességtől a gyümölcsözendő fáknak rügyei. Érez
ni, ábrándozni s s z e r e t n i az ifjú szív jogaihoz tartozik, s az érzelem természetéből foly: hogy az jelentőségét s igazi életét úgy nyeri, hogy rokonulni, társakozni óhajt, a tiszta láng méltó oltárt keres, mellyen elégjen, a szeretni vágyó szív, más forró szívet óhajt, alig figyelve egyébre, mint ér
zelmeinek boldogító sürgetéseire: s legyen áldott ama fel
sőbb intézkedés, melly gyöngéden lopja be ez által a szívbe a szerelemmel a kötelességet, az élvezettel a tartozást! S mint Adómnak álomban adatott társ: mosolygó álmákban veti meg a komoly család élet alapját, te kezednek munkáját eszed, boldog leszesz és jó l lészen dolgod; a te feleséged mint a termő szőlő a te házadban, a te fiaid mint
az olajfáknak ágai a te asztalod körül!
E szerint, valamint nem lehet szentebb jo g , mint a szív jo g a , s z e r e t n i midőn ideje vagyon a szeretésnek, s é rte t
lenebb tulajdon mint érzelmeit követni: úgy a legnagyobb g y ö n g é d t e l e n s é g beleavatkozni a szív jogaiba, megliá- borítást intézni e féltett tulajdon ellen. Pedig ezt műveli az utálatos h á z a s s á g s z e r z é s , melly gátolja az érzelmek szabad lefolyását, a meggyőződés szilárdúlását, a szándék teljes megéredését; durva kezekkel veri le a hímport a virágról, veszélyeztetvén egyszersmind a leendő gyümölcsöt is. Semmivé teszi az ösmérkedés, kölcsönös nyilatkozatok, szóval a lelkek egymáshoz közelítésének költői alkalmát, midőn a szívnek teljességéből szól a száj, még akkor is ha nem olyakat hoz összeköttetésbe, kik egymás iránt közö
nyösek vagy hidegek. Elrabolja mint a lopd, a halandó éle
téből, ezen soha többé elő nem jövő szép időt, mellynek emlékezete a késő vénségig kísér és boldogít bennünket.
Ezt cselekszi a házasság-szerzés épen olly g y ö n g é d t e l e - nül , mint a minő
E m b e r t e l e n s é g g e l . Mi Isten képére teremtett való
ságok vagyunk, magas rendeltetésünk világos tudatával fut
juk e földi pályát, szükség * tehát hogy b e c s ü l j ü k ma
gunkban a mik vagyunk, s minden cselekedeteinkre, bizo
nyos erkölcsi bélyeg legyen nyomva. De a többek közt, a házasságszerzö embertelenül bánik az emberrel, mint bán
nak a rabszolgával, méltóságát sértöleg lealázza, midőn reá, mint á r ú r a alkuszik, személyiségéből kivetkeztetve, lelketlen dolog gyanánt, egyezkedés, nyerekedés tárgyává teszi az okos lélekkel felruházott valóságot.
K i tudná elszámlálni az okokat, mellyek miatt e nem
telen eljárás mindennapos e világon?! midőn rábeszélés, hitegetés, eröszakolás által két személy egymássali házas
sági viszonyba vonatik, mindkettő vagy legalább egyik fél akarata nélkül s hajlama ellenére, olly visszás és természet- ellenes kezelésével a dolgoknak, hogy minden csak a mellé
kes czélok eléréséért történik, ők magok pedig, kiket a viszony kizárólag érdekel, a legnagyobb embertelenséggel mint eszközök kezeltetnek s alig vétetnek figyelembe. Vala- melly kétséges kimenetelű pör, a birtok eldarabolásának ki
kerülése, elég gyakran arra, hogy magok a szülék adják el gyermeküket valamelly nyomorult Izmaelitának, — mint Jó
zsefet az ö bátyjai — s ekkép holtigvaló nyomorúságba taszít
sák; imé port nyertek meg könnyűszerrel, de nagyobbat vesztettek el lelkiösmeretök s Isten itélöszéke előtt; a birto
kot nem , de a helyett megoszlatták a szíveket!
Nagy vagyon és fényes név, hatalmas rokonság és só- gorság utáni nevetséges vágy, hányszor nem adják az em
berek szájába e szavakat: Szerezzetek velünk sat.!?
Sok , úgynevezett j ó h á z a s s á g által óhajt magán segíteni,
midőn vagyona a pazarlás, férfiúsága a kicsapongás, erköl
cse a bűn által semmi vő van téve; az utolsóval keveset törő
dik, az első megorvoslása fögondja; s tudnivaló, hogy ez nem történik h á z a s s á g s z e r z é s s a velejáró e m b e r t e l e n s é g nélkül. A fiú, ki derekabb rendetlen apjánál, a leány, ki tiszteltebb ledér anyjánál: könnyen unottá lesz a háznál, s áldozatul vettetik a legelső alkalommal. Vagyonos árvagyermekek, a gyámok önző czéljainak esnek martalékul.
Vannak ollyanok, leiket valamelly nevezhetlen aljas viszketeg vagy betegség szüntelen h á z a s s á g s z e r z é s r e , javallásra, elszólásra sarkal; az összeszerkesztettek boldog
ságát látni-e, vagy nyavalyájokon kárörvendeni? kik megta
nulják a házanként való járást, ,
és csacsogok. Sőt olly nyomorult is talál tat ik : ki a házassági ünnepély lakomájáért, hogy egy jó napot csinálhasson ma
gának: kész a legössze-nem-illöbb házasság létrehozásában közremunkálni.
Ezek mellett még v a k m e r ő is a házasság-szerző, mert eljárásával, azon örök alapokon épített oszlopokat mozgatja, mellyeknek leomlásával az emberiség fejére szakadna a min- denség, mint leszakadt a vak Sámson által megrázott ház Gázában. — Azon alap mellyen a jó Istentől — ki maga is csupa szeretet— a világ teremtetett és fennáll: a s z e r e t e t ; ennek világos jelei látszanak a mennytől a földig, az ember
től a féregig; jóltevö melegét érezzük mindenütt, bennünk és kívülünk. Mozgatja, áthatja, megeleveníti minden részei
ben az erkölcsi világot, mellynek a szeretettel levegője fogyna el s létezés és termékenység helyett szomorú dermedés és halál állna be. Minden emberi intézményeink, nagyságunk, eréuyünk becsét és mértékéi, a bennük lakozó szeretet szabja meg. Oltözzétek f e l a szeretelet, a tökéletesség kötele!
Midőn ez így van: szükséges hogy minden cselekede
teinkből a szeretet tessék ki, szövetkezéseink egyedül annak befolyása alatt köttessenek, azon épüljön kiváltképen házas
sági viszonyunk, mellyben korántsem a gazdagság, szépség,
befolyás és más veszendő javak, hanem az erkölcs mellett egyedül a szeretet biztosíthatja állandósíthatja a mit kere
sünk, a boldogságot. A tiszta szeretet az örök alapkő a há
zasságban, melly alapot v a k m e r ő kezekkel bolygatni ipar
kodik a házasságszerzö, tekintélyét s a hozzá-ragadott méltó kegyeletet kissebbíti, tagadni látszik annak isteni eredetét és hatalmát, midőn helyette, ingatag alapokon kívánja sőt erő
szakolja építtetni a családiság házát; s az erötelen ember lelkében érvényre, becsre emelni eröködik gonoszul és vak
merőén az árnyékot a fény, a romlandót az örök, az emberit az isteni felett.
Továbbá, minthogy a házassági frigy ünnepélyes e s k ü által pecsételtetik meg, mellynek alkalmával szívünk igaz érzelmeit bevallani, a jövőre Ígéreteket tenni köteleztetünk, egyszersmind Isten segedelmét s áldását kérjük az ö előtte kötött szövetségre: minő nagy bűnnek lesz okává és része
sévé a vakmerő házasságszerzö?! midőn a felek szeretni vallják egymást szeretet nélkül, ígéreteket tesznek a meg
tartás nem-akarásának vagy lehetetlenségének világos gondo
latával s feltételével, s így nem-csak hamisan esküsznek, de eskíiszegök már az esküvés előtt; midőn nem irtóznak meg
áll ani a szíveket és veséket vizsgáló előtt, s hazudnak nem embereknek, hanem Istennek!
Igaz, hogy a bölcs Isten, érző, ismérö és akaró tehet
séggel ruházván fel, erkölcsi szabad valóságokká tön, kik ösmérjiik Isten törvényét; igaz, hogy a jó t és roszat akara
tunk teljes használata mellett követhetjük s kikerülhetjük, s mint illyenek saját felelősségünkre cselekesszük a mit cse
lekszünk, s a beszámítás terhe, még a csábítás esetében is, mellynek tartoztunk volna elleneállni, reánk nehezül, s ma
gad menthetlen vagy oh ember! mégis bűnössé, kárhozatra- méltóvá teszi magát a vakmerő csábító is, ki a szeretetet megveti, az eskü szentségével könnyelműen játszani, sőt azt lábbal tiporni, az erkölcstelenséget terjeszteni ád okot és segítséget, saját bünrészessége mellett, másoknak; mert ja j
a világnak a botránykozások mja j az embernek, ki által a botrány hozás lészen!
I I .
Az eskü letétele- s frigy megkötésével a házasságszerzö szerepe megszűnik; mert ö, hogy alacsonysága teljes legyen, a helyett hogy vigasztalással, enyhítés- és békítéssel jóvá tenni iparkodnék némileg gonosz munkáját: inkább más áldozat után néz, s gúnyos kaczajjal fordűl el a magára ha
gyott boldogtalan házaspártól, mellynek csak most kezdenek teremni a keserű gyümölcsök a csábító munkájának k ö v e t k e z m é n y e i b e n , s először is a h á z a s é l e t r e nézve.
Nem is lehet máskép.
A mindenható szeretet melege, a határozó lépés fontos
ságának komoly meggondolása nélkül, könnyelműen vagy elcsábítva kötött szövetség láncza felette lazán tartja össze a feleket, pedig e láncz a kénytelenség vasbékója rózsafüzér helyett! az a csendesség, melly a boldog házasság első óráit jellemzi, itt, a hideg idegenség hallgatagsága, mellyet a köl
csönös c s a l a t k o z á s zokogása vagy epés kitörései sza- kasztanak később félbe; igen, a c s a l a t k o z á s é , m e r t hiába!
a pók hállójábólnem lészen ruha, a hiú képzelgésből boldo
gító valóság, a hamis alap ingadozni kezd, a hazudott lég
várak összeomlanak, az élet egész kínos meztelenségében áll elöttök; a gazdagnak és szerénynek liirlesztelt asszony alig bír egyébbel fennhéjázó, fényűző hajlamoknál; a mű
veltnek, deréknek mondott férfiú: tudatlan, rendetlen, jellem- telen! De ha nem így volna i s : nincs az egymás gondolatát is kitalálni vágyó készség, egymásért meghalni tudó hűség, az a lelki odaadás: melly egymásban : házastársat, testvért, barátot egyesít, hiányzik azon bűvös erő: melly százszorozza a boldogságot, s a szenvedések éjjelét is csillagokkal hinti be. A legártatlanabb szó félreértésre ád okot, mert nincs bizalom; szemeik, a sas szemének élességével bírnak egy
más hibáinak felfedezésében, mert hiányzik a szeretet fá- tyola! a házi gondok, az élet apró bajai elviselhetleneknek tetszenek, összeköttetésök, mellynek komolyságában s való
diságában szinte magok is kételkednek, kínos nyűggé vál
tozik hovatovább, s minden áron szabadulni vágynak abból, sóhajtván: vajha valaki nekem szárnyat , elrepülnék...
imé messze elmennék! és el is mennek, felette m e s s z e - m e n n e k , idegen és bűnös örömekben keresnek és találnak kárpótlást; a gondolat tetté érik, a botlás bukásra vezet s az erkölcsiséggel mindennek v é g e ! A mellett a drága s munkára rendeltetett idő elvész, a napok tartozásai lerovat- lan maradnak; boldogulási vá gy, kötelesség-érzet, becsület
szóm) nélkül marad a kebel; a család felett valami kimagya- rázhatlan nehéz súly, fúlasztó lég nehezül; a ház lassan- lassan alábbszáll, végre mindenestől végpusztulásra jut.
Illy szomorú felfordűltságban, a l e l k i , s z e l l e m i é l e t n e k is vége van. Nem szabad ugyan vakmerőén azt mondani felebarátunkra: mivelhogy leesett, nem kél f e l többé!
mert megesik, hogy némellyki magát e nehéz viszonyok ha
talmából kiragadja; nemes czélokra törekvő szellemi mun
kásság által keble sebét begyógyítja, sőt mint honpolgár, anya, emberbarát fényes érdemeket is szerez; megesik hogy a szerencsétlenség, nagyságnak lesz szülöanyja: de mégis legtöbb esetben illy megrázkódtatások után, az ember sarká
ból kiültetik s el van veszve. Az élet sok kárvallását kihe
verhetjük, de ha a szív oltára romba dől, nehezen épül fel újra, ha a kebel puszta lesz, semmi sem tölti be többé. Há
nyadik bír ugyanis olly szellemi magasságra emelkedni, hogy szivét a csiiggedés vasmarkából kiszabadítván, tisztán, nyugalommal, lemondással Ítélje meg az életet s felülemel
kedjék annak minden változásain? ki ha elvesztette vitorláit a tengeri viharban, evezőivel is úgy haladjon mint azelőtt;
ki egy karral még ne tekintse magát bénának; a nyugalom eltűnésével a küzdésben találja örömét, az elvesztett boldog
ságért az erkölcsben találjon kárpótlást? A madár melly
szárnyon, az ember ki szíven van találva: élhet, de nehezen repül magasra többé! íg y törpűlt el már sok jeles, s annyi kitűnő tehetség lett semmivé az emberiség kárára! A sze
rencsétlen ereje elzsibbad s hasonlatos ahhoz ki nehéz, gyötrö álmából nem bír felébredni; napjainak örömét meg
mérgezve, czélját, életét elveszve hívén: búkórság marta
léka lesz, s a szellemi lelki élet oda van!
Erőtlenség minden bizonyára, az okos lélekkel, szabad akarattal felruházott'emberben; erőtlenség a keresztyénben szeme előtt nem tartani ama magasabb rendeltetés betölté
sét, mellyre jó s rósz szerencsében egyaránt nemcsak hi
vatva de köteleztetve is vagyunk; elfeledkezni az írás sza
vairól mellyek így szólnak: k szomorúsággal egy kevéssé
most a különb-különb kísértetekben illettettek: a ti hitetek prőbáltatása találtassék nektek dicséretetekre,
dicsösségtekre lenni! erőtlenség bizonyára, és mégis úgy van, mert hiszen a legtöbb ember erőtlen!
És az elveszett egyén érzékeny kárvallás az e m b e r i s é g r e nézve is, melly nem más mint az egyének öszvesége.
Bölcs czélok nélkül semmi sem adatott s mindenkinek helye, teendője van a társaságban; a tehetség, melly az egyénben hasztalanúl elvész: a közboldogság s előmenetel kárára vész el; s minden erő melly az e g é s z érdekében nem munkálko
dik : gyengíti azt; egy vitéz elestével is a sereg fogy.
Az emberiségre való tekintetben: a legkiválóbb figye
lem tárgya a c s a l á d , mellyböl mind a vallási mind a pol
gári társaság tagjait nyeri; s vajmi nagy különbség az: mi- némű készülettel, ellátással s hajlamokkal bocsájtatunk ki a család kebeléből! Lehetünk nagyok és dicsők a világon, de sem a tudomány sem az élet ki nem pótolja azon csorbát, mellyet rajtunk s bennünk a családi hiányos vagy rósz ne
velés hagyott; s örökre felösmérhetö marad rajtunk azon bélyeg, mellyet öntudatlanúl nyerénk annak befolyása alatt, ki keblén melengetett és szerető térdein hintázott. Bizonyára felette fontos az emberiségre nézve a c s a l á d ! ez adja a
