(Virágvasárnapj án.)
A l a p i g :
Monda Jézus: e világ engemet gyűlöl, inért én bizony- ságot teszek öróla, hogy az ö cselekedetei gonoszak.
Ján. 7 , 6 — 7.
A z emberi nagyság voltaképen csak a halállal kezdődik, midőn a test gyarlóságai nincsenek többé, s a tekintély és hatalom nem állnak ellent, az ítélet rostájába vetni az embert.
Jézus életének történetein áttekintve, egyaránt nagy
nak találjuk ötét: tudományában és csudatételeiben, életé
ben és halálában; mindezek, mint a gyémánt a napsugara
kat, ezer változattal vetik vissza a legtiindöklöbb erénye
ket. Mikor jár a tenger hullámain s áll a pusztában szem
közt a kisértövel rendületlenül; mikor megzendűlnek ajakin a hegyi predikáczió hatalmas igéi s hallgat a faggató zsidó
tanács előtt; mikor tanítványainak lábát mossa s szerzi az úri szent vacsorát: egyaránt nagy és méltóságos.
Felséges-voltának mellyik nyilvánulását, erényei közül mellyiket válasszuk elmélkedésünk tárgyává e szent napon?
Beszéljünk-e b ö l c s e s s é g é r ő l , melly által feladatát nem
csak tökéletesen ösmérte, hanem időt, körülményt, felfogást gondos tekintetbe vévén az igazság hirdetésében, hibátlanul
Tompa Egyh. Besz. I. fűz. 5
is végrehajtotta. J ó z a n s á g á r ó l , mellyet minden külső be
hatás, ingerlés, méltatlanság, a szombatnap és adópénz felett hozzá intézett kötekedő kérdések ellenében zavartala
nul megtartott? S z e r e t e t é r ö l , mellyben az egész világot egyesítette, mellyel tanított és vigasztalt, gyógyított és ha
lottakat támasztott, s végre életét készséggel letette a ke
resztfán? Vagy beszéljünk b á t o r s á g á r ó l , melly az igaz
ság érdekében nem ösmért semmi akadályt és félelmet, szembeszállóit a kikeseredett szenvedélylyel, a hatalmasok
kal, melly által kész volt g y ű l ö l t e t n i , üldöztetni, osto- roztatni, Isten országának terjesztése s a váltság nagy mun
kája lebegvén mint föczél előtte, midőn semmi sem lehetett drága ?
Igen, állapodjunk meg itt! beszéljünk Jézus e r k ö l c s i b á t o r s á g á r ó l ! az e tárgy feletti elmélkedésre felette alkal
mas e szent ünnepnap, mellyen Jézust Jeruzsálembe menni, és ott a templomból a pénzváltókat és galambárúsokat, — kik az imádságházát latrok barlangjává tevék — kiűzni lát
juk. Jézus tudta: mit várhatott mindezekért? mondá is: e világ engemet gyűlöl, mert én bizonyságot teszek öróla, hogy az ö cselekedetei gonoszak! látta a g y ű l ö l e t e t , látott min
dent , és mégis végliez-vivé!
Milly felséges erkölcsi bátorság!
Elmélkedjünk tehát ez órában a következőkről:
I. M i az e r k ö l c s i b á t o r s á g , s mi n ő v o l t J é z u s a b b a n ?
II. M i k é p g y a k o r o l j a és tűri e z t a ma i v i l á g ? ΠΙ. L e h e t - e ? k e l l - e e b b e n J é z u s t k ö v e t n ü n k ?
I.
Mi az e r k ö l c s i b á t o r s á g , s m i n ő v o l t J é z u s a b b a n ?
Az ember test- és lélekböl áll. Valamint a test az érzé
kek segedelmével s utasítása szerént különbözteti meg a
ránézve kellemest és kellemetlent, hogy azt elfogadja, ezt visszautasítsa: azonkép erkölcsi természetünk, melly a lé
lekhez tartozik, ennek eredeti tehetségeire bízza s bírálata alá helyzi a dolgokat, mielőtt j ó k vagy r o s z a k gyanánt elfogadná, s az erkölcsi szabadságnál fogva választást tenne bennök.
A minden oldalról megbírált, eredetében s czéljában egyaránt igaznak és jónak talált dolog vagy eszme, legfél- több kincse lesz a léleknek. S az akaratnak azon munkás
sága már, — a tartozás érzetével összekötve, — melly sze
rént ezen igazat és jó t csábítás és erőszak daczára i s , ha
misnak , rosznak vallani erkölcsi lehetetlenség ránk nézve, s készek vagyunk mindent feláldozni, megaláztatást és rab
ságot , kínt és halált kiállani, készek rettenthetlenűl szem
beszállni a hatalommal, az egész világgal annak érdekében:
az akarat ezen munkássága az állhatatosság, e r k ö l c s i b á t o r s á g . A hadbeli bátorság v i t é z s é g n e k neveztetik, az erkölcsi bátorság a l é l e k v i t é z s é g e , melly nem ösmér hátrálást, félelmet, meggyözettetést! halál sem sem angyalok sem fejedelemségek sem hatalmasságok, sem jelenvalók sem következendök, sem magasság sem mélység és semmi egyéb teremtett dolog, el nem szakaszthat minket az Isten szerelmétől, melly van a Urunk Jézus Krisz
tus által!azt mondja a nagy apostol szent Pál. Erős és felséges vallástétel! illy erősen ragaszkodik az erkölcsi bá
torság bajnoka ahhoz: a mit igaznak tud s v alósításában nem ösmér félelmet, áldozatot.
És ha már Jézust az erkölcsi bátorság gyakorlásában megtekintjük: mély álmélkodással és tisztelettel telünk el;
mert valamint minden történetek közt, legnagyobbszerű s legfelségesebb a váltság munkájának végrehajtása vo l t : úgy más erkölcsi bajnokok — mert voltak illyenek! — in
gyen sem hasonlíthatók Jézushoz. Órája nézve csalatkozás, elvétés s azon szám os erőtlenség, melly ek a legtökéletesebb halandóval is közösek nem valának lehetők. Ember volt
5*
ugyan, mindenekben hasonlatos hozzánk a b ű n t ő l m e g v á l v a ; de az isteni és emberi természetnek benne lett egye
sülése által, felsőbb isteni tulajdonokkal s ajándékokkal Hibáztatott fel, szóval Isten-ember volt ki egyedül vihette véghez azt, mit véghez vitt.
Feddözött, dorgálózott bátran, személy válogatás nél
kül; rókának mondja Heródest, mérges kígyók nemzetisé
geinek a sadduczeusokat, kárhoztatja a hitetlent s átkot mond rá ha mennyei angyal lenne i s , ki más evangcliomot hirdet; akár ostromol akár megkisértetik: nagy és rendül- hetetlen! Fenyegető jóslata megrázza Jeruzsálem útczáit, szava felhat a legmagasabb helyekig ha a bűnt korbácsolja, de leszáll szelíden a bűnösökhöz, belép a farizeus házába ha a tévelygőt útba igazítani, s az erény mutatkozó gyenge csiráját valahol ápolni kell. Yolt bátorsága megrázni a szá
zados visszaélések s előítéletek kőfalait, bolygatni a bűnös kényelem ágyát, világot gyújtani a gyenge szemeknek olly kedves homályban, szeretetet hirdetni az ó törvény elle
nében.
Imé, a s z e l í d és a l á z a t o s , ostort ragad s erkölcsi bátorságának egész hatályával lép fel, megtisztítja a templo
mot, g y ű l ö l e t e t kész venni az ö atyja házának szerel
méért, a golgotliára menni az emberi nemzet megváltásáért.
Bizonyára, a milly felségesen és teljes nagyságban gyakorolta Jézus az erkölcsi bátorságot, s a minő megra
gadó kép az ö képe ebben i s :
I I .
Olly szomorú látvány tűnik elénk, ha megvizsgáljuk:
m i k é p g y a k o r o l j a s tűri az e r k ö l c s i b á t o r s á g o t a mai v i l á g ? Van ennek ugyanis bizonyos elhatalmazott nyavalyája, miszerint a legvastagabb anyagi törekvések által a lelki élet csaknem egészen elnyelettetett; s vagyoná
nak alig egy kis fillére, idejének alig egy pillanatja,
leiké-nck alig egy gondolatja szenteltetik vallásos, isteni czélokra.
E nyavalyából, — mellyet e r k ö l c s i p u h a s á g n a k méltán nevezhetünk — önként következik, hogy az erkölcsi bátor
ságnak felette kevés bajnoka tűnik fel. A gonosznak irtása, és a jónak terjesztése ugyan mindenkinek szoros köteles
sége, s boldogok, kik háborúságot szenvednek az igazságért;
de ezen boldogságért kevés ember hajlandó odadni kényel
mét, mellynek feláldozása nélkül pedig az igazság hirdetése s az erkölcsi bátorság gyakorlása teljes lehetetlen. Ez a kényelemszeretet s elpuhúlás tévé olly koldussá igaz eré
nyekben a világot, melly szorultságában hajlandó a t a r t o z á s b ó l is é r d e m e t csinálni. H ogy nem bántod a másét:
micsoda dicsekvés ? azt tevén : bűnös lennél! alamizsnálko- dol a szegénynek ? az nem erény, kötelesség! nem esküszöl meg hamisan a hatalmas mellett a szegény ellen ? ez nem erkölcsi bátorság! És fájdalom, a világ ritkán megyen to
vább ! az Amásiák ama fenyegető szózata: h a llg a ssm ert gonoszát já rsz ! megdöbbenti, elhallgattatja, hátratéríti a a legtöbb embert. Miért tegyem ki — úgymond — magamat tárgyúi mások haragja- s boszúállásának ? vagyonomban, kényelmemben rövidséget szenvedjek? szép előléptetésekkel haladó pályámat megakasszam oktalan őszinteség által?
rongyoskodjam, éhezzem miattad? mártírod legyek oh igaz
sá g? Nem, nem! védjenek s áldozzák fel magukat éretted a rajongók! egyszer élek a világon! nincs is rám bízva an
nak rendbehozása!
íg y beszélnek s tesznek az emberek! beleburkolóznak a m i n d e n k i v e l j ó l - l e n n i elv bö palástjába, mellyet él et - b ö l c s e s é g n e k neveznek, s élnek kényelmes és erényte- len életet. Nem jut eszökbe Jézus szava: Jaj nektek, midőn minden emberek jó t mondanak ti felőletek'! Tapsolnak a tánczoló Herodiásnak, bár tudják: hogy táncza jutalmaid keresztelő János fejét kérendi; az emberek gyengeségeinek
hízelegnek vajnál lágyabb beszékendőzik fogyatko
zásaikat s bűneiket; a helyett hogy szembeszállanának velők,
a helyett hogy bátorságuk volna gyűlöletet venni az igaz
ságért, mint Jézus cselekedett.
És míg r o s z i í l gyakorolják, n e h e z e n is tűrik az er
kölcsi bátorság gyakorlását az emberek; ellenségnek tart
já k ki bizonyságot teszen az igazságról. Yalamelly tiszta, felemelkedett, bátor lelkű ember: visszatetszést és aggodal
mat,szül, mint az égen megjelenő legszebb de ritka tüne
mény. Mik vagyunk m i? igen jó l tudjuk! de ez nem nyug
talanít , mert kegyelmes bírái szoktunk lenni magunknak s ügyesek vagyunk az álorcza viselésében; de ha valaki erköl
csi meztelenségünket, jellemünk gyengeségét, szívünk folt
jait tárja és mutatja fel: megháborodunk. És különös! fáj a méltatlan vád az ártatlannak, de kétszerte jobban fáj a töké
letlennek: ha gondosan rejtegetett álnokságai kiderülnek, ha a terhelő vád és szemrehányás egyszersmind i g a z ! Azért, ha mondja valaki nekünk: Felebarátom! te nem rabolsz nyilván, de azért r a g a d o z ó vagy, uzsora s perpatvar a te kenyered! te nem ö lsz , mégis gyilkos vagy rágalmazó nyel
veddel! templomba jársz, de mégsem vagy keresztyén ha
nem farizeus, mert megtisztítod a pohárnak és tálnak külső
részét, belől pedig azok rakvák rag adomány ny a l: felgerjed az igazmondó ellen a mi haragunk. Ha valaki a hamis ke
resményből, — hogy a világ szemét befogja s ajkát elnémítsa
— közczélokra áldozik, és te mondod neki: gyűlöli az Ur a ragadományt az áldozatban! és ha mondod a bírónak: aján
dékért Ítélsz! a sáfárnak: a hol nem vetettél ott is takarsz!
a prófétának: pénzért jövendölsz ! a pásztornak: a j ó pásztor legelteti az ö juhait!:reád támadnak! s ha mondod is: azért ellenségtekké lettem-e néktek hogy igazat szólok? bizony meg
köveznek tégedet!
Illyenek vagyunk, fájdalom! ha az erkölcsi bátorságot g y a k o r o l n i vagy t ű r n i kell; oh messze, felette messze a mi mesterünktől a Jézustól! kit p ed ig, mint példányképün
ket mindenben követni tartozunk!
III.
De valljon leliet-e, és kell-e nekünk Jézust követnünk azon erényben, az erkölcsi bátorságban is, mellynek olly felséges példáját adta Jeruzsálemben azon napon, melly
nek emlékére e szent ünnepet ülljük? Lehet valósággal és kell is!
Lehet: mert e r ő és t e h e t s é g van bennünk, kell: mert a k ö t e l e s s é g parancsolja.
Jézus Isten-ember volt. Azon világos tudat, miszerint hozzá, mint világ tidvezítöjéhez, — ki szükségeskép elér- hetlen fennségben áll minden emberek felett — egészben nem hasonlíthatunk: teljességgel nem gyengítheti azon erős óhajtást: hogy életét s példáját a mennyire csak lehetséges híven kövessük, következéskép az erkölcsi bátorságban is hozzája hasonlók lenni kívánjunk. Már ezen erősnek látszó parancsolatban: legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyá
tok tökéletes!: bennfoglal tátik a végetlen haladás, és az ö követésének l e h e t ő s é g e , mert ama föbölcsesség és jó sá g , nem kívánhat tőlünk lehetetlent, nem tűzhetett ki olly ma
gas czélt, szükséges eszközök adományozása nélkül.
Valóban birtokában vagyunk az eszközöknek: lelkűnk
ben a megmagyarázhatlan vágy, melly elégedetlenségben a földiekkel: tökéletesebb, romolhatlanabb felé vonz; lelkűnk
ben az erő és tehetség, mellyek által már e földön elkezd
hetjük égi vágyaink valósítását, Isten törvényének betölté
sét, az erkölcsi jóságban s Jézus követésében elébb-elébb mehetünk, s ezen haladásunk közben Jézus saját magas példája által elevenít, erőt, bátorságot kölcsönöz s mintegy kezét nyújtja nékíink abban mint a tenger színén ingadozó Péternek.
Azonban, hogy a keblünkben lakozó tehetség sükerrel munkálhasson : szükség függetlenné lenni a testi élet min
den nyűgétől, az érzéki világ bántó behatásaitól; szükség
erkölcsi életünk egész láthatárát megtisztítani a mérges pá- rázatoktél, egybefüggésbcn azzal: hogy teljes hitünk s bizo- dalmunk legyen ezen tehetségünkben, s az akadályok da
czára határozottan erősnek, képesnek tartsuk saját czéljára, Isten segedelme által; a legkisebb habozás, kételkedés, gyen geség: erötlenít, míg minden lehetséges a hívőnek! s a hit melly által leomlottak Jerikó kőfalai, országokat meg
győztek, az oroszlánok szájokat bedugták, a tűznek erejét mególtották, a fegyverek élitől megmenekültek: emeli, sok
szorozza, czéljához segíti az erőt. K i merné állítani: hogy semmi j ó t nem cselekszünk? és ha már véghez-visszíik a keveset: jele hogy többre többre mehetünk s a lehető leg
nagyobbat is véghez vihetjük, csak használjuk a birtokunk
ban lévő tehetségeket czélszerűen; bizonyára követhetjük Jézust is életében, példájában, e r k ö l c s i b á t o r s á g á b a n ; sőt k e l l k ö v e t n ü n k , mert a k ö t e l e s s é g p a r a n c s o l j a .
Az emberi létezésnek s munkásságnak van bizonyos végczélja; kik már meghaltak s még születni fognak: mind ezen végczél szolgálatára voltak s lesznek rendeltetve. E végczél az e r k ö l c s i j ó . Az ezerfelé sugárzó emberi törek
vések szálai mind ennél szakadnak egybe, s minden küzdés méltó gyümölcséül ez tekinthető, Jézus maga is ezért élt és halt meg; minden isteni és emberi törvény betöltése, minden tartozás lerovása, minden csomó megoldása ide irányül.
Jézust is azért kell követnünk, hogy e v é g c z é l valósíttas- sék, hogy közelebb-közelehb jöjön az emberiség azon álla
pothoz , mellyben lesz t ö k é l e t e s e r k ö l c s , t ö k é l e t e s b o l d o g s á g !
Kötelessége ennélfogva az embernek Jézus követésé
ben, az ö erkölcsi bátorságának gyakorlása is, mert— j ól lehet az erények semmi elsőbbséggel nem bírnak egymás felett, sőt nem is külön gondoltainak, hanem egymást átható viszonyban — az erkölcsi bátorság, mint b á t o r s á g is, mellyben valamelly rögtönható, s szokatlan erő van: igen alkalmas a végczél érdekében munkálni. A vakmerő vétket
visszadöbbenti, a félénk erényt felbátorítja, az ingadozó bitet, melly az örök igazság diadalában kételkedett, megerősíti;
a maga sajátságait csudálatos gyorsasággal és erővel közli a felvillanyozott lélekkel. Péter predikácziója ezreket térít meg rögtön; Jézus bátor szavai után senki sem mer követ dobni a bűnös asszonyra.
Ig a z , hogy hatályával arányban áll a veszély i s , melly gyakorlásában fenyeget; de lehet-e földi veszély félelmes, Isten országának építésében? a világ gyűlölete s nyugtala- nítása, számba jöhet-e Isten szeretete s a kebel nyugalma mellett ? veszthetünk-e annyit, hogy mégis ne nyertünk lé
gyen? Bizonyára nem! azért t a r t o z u n k tűrni, szenvedni mindent, tartozunk az erkölcsi bátorság gyakorlásában éle
tűnket is készen letenni, tudván: hogy a megtartja az ö életét elveszti azt, és a ki elveszti életét... megtalálja a ztj
A bölcs Isten, mint okos valóságokat, az egymásfeletti őrködéssel bízott m eg; felelősekké tön egymás szenvedé
séért; ki merné Káinnál vakmerőén kérdezni: avagy örizöje
vagyok-e én az én atyámfiának fazért ha látod hogy az ligyefogyott elnyomatik, az ártatlan halálra kerestetik, az
igazság s legszentebb emberi jogok lábbal tapodtatnak, és fel nem állsz: felelős vagy, vétkes va gy! hasonlatos az állat
hoz : melly egykedvűen nézi társa lemészároltatását. Rút Önzésből s puhaságból nem gyakorlód az erkölcsi bátorsá
got s mulasztód ezáltal el az erkölcsi végczél érdekében munkálni; de vak vagy! ugyanakkor saját magasabb érde
keid ellen menvén, mert az erkölcsi elsűlyedésben, a köz
veszettség eláradásában: magad is áldozatul fogsz esni; s az önboldogításhoz a legrövidebb, legtermészetesebb út:
munkálni híven a közerkölcsiséget s közboldogságot.
Bátran azért keresztyén felebarátom! felösmérvén erő
det: tedd kötelességedet! ne csak szájjal valljad: hogy Jézus követője vagy, hanem tetteid bizonyítsák hogy úgy van!
A világ tele van, mint a jeruzsálemi templom, pénzváltókkal s galambárusokkal, kik a kétszínűség, igazságtalanság, erkölcsi elaljasűlás barlangjává változtatják ezt a szép, s nagy czélokra teremtett világot, és tengővé, nyomorulttá teszik az emberi életet Bizonyára találkozol gyakran ezek
kel, van alkalom a küzdésre, ne hiányozzék azért soha er
k ö l c s i b á t o r s á g o d ! Minden csábítással, tekintélyfyel, erőszakkal szemben légy ember! bátor és rendületlen védője az igazságnak mint Jézus! hogy végórádban, midőn a kö- zellévö nagy "számadás elöérzete környékezi meg lelkedet:
nyugodtan várhasd azt, mondván: nemes harczot én megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam!
s várom jutalmamat az Ú rtól, lígy legyen. Ámen.
Sem halál sem élet. .. Rom. 8, 38—39.
Boldogok, kik háborúságot... Mát.
5 , 10.
Hallgass, mert. . . 2 Kron. 25, 16.
Jaj nektek midőn... Luk. 6 , 26.
Megtisztítod a pohárnak. . . . Mát.
23 , 25.
Gyűlöli az Ur a raqadományt. . . . Esa. 61, 8.
Azért ellenségtekké lettem-e?. . . Gál.
4 , 16.
Legyetek tökéletesek... Mát. 5, 48.
Minden lehetséges a hívőnek. . . Mát.
9 , 23.
Leomlottak Jerikó kőfalai. . . Sid.
1 1 , 30—34.
A ki megtartja az ő életét. . . Mát.
10, 39.
»r
Orizője vagyok-e én?... 1 Máz. 4, 9.
Ama nemes harczot... 2 Tim. 4, 7.