(BŐ aratáskor.)
A l a p í g e :
Monda (Jézus) Simeonnak: Vigyed a mélyre és bocsássá
tok le a ti hálóitokat halfogásra. Es mikor azt mível
ték volna, halaknak nagy sokaságokat rekeszték b e : szakadoz vala pedig az ö hálőjok.
Luk. 5 , 4 . 6.
H ogy a Teremtő boldogítani kívánja minden teremtéseit:
egyenesen következik abból, liogy ö j ó é s c s u p a s z e r e t e t ; s nyilván van azon számtalan jótéteményekből s áldá
sokból , mellyekkel a természetet s életünk Ösvényét meg
rakta. Látjuk: hogy még az okos lélek nélkül szűkölködő valóságok is jó l érzik magokat e világon, mert Isten gond
viseléséből az utolsó féreg sincs kifeledve; hát az okos lélekkel felruházott ember számára hogy-ne volna itt hozzá méltó jólét és öröm biztosítva?! Bizony mindenek felett gondoskodott öróla a mennyei atya, hogy legyen kedve éln i, módja erőit fejleszteni s a lelkiekben is gyarapűlni.
Honnan van hát a mindennapi hangos panasz, honnan a boldogtalanság az emberek között ? onnan, mert azonkívül hogy Istennek bölcs czéljai vannak ollykor keserűt is kós
toltatni velünk: többnyire magunk vagyunk szerzöokai szen
vedéseinknek; nem vesszük igazi hasznát értelmünknek s akaratunknak, a boldogulásunkra vezető ösvényt ritkán ös- mérjiik fe l, a gondviselés által e végre nyújtott eszközöket
» áldásokat czélellenesen használjuk. Vágyunk boldogok lenni de nem tudunk! a jóval nem élünk, hanem vissza
élünk; az élet áldásaiból átkot készítünk magunknak! A tapasztalás bizonyítja: hogy sok embert épen a gazdagság tett szegénynyé, az egésség nyomorékká, a hatalom földön
futóvá, a szerencse szerencsétlenné.
ím e , keresztyén hallgatóim! most i s , midőn nagy rész
ben a földön feküsznek már a terhes kévék a mezőben, mi
dőn megáldott az Isten gazdag aratással: a bőségnek meg
fog-e felelni részünkről az okos használat? valljon, mint a tanítványok hálója szakadozott vala a halaknak sokasága miatt, nem történik-e velünk is a k k ép : hogy nem bírván meg a ritkán tapasztalt áldást, a s o k b ó l kevesebb előmene
telünk lesz, mint mikor kevés termett? nem történik-e: hogy megnyomorítjuk, a helyett hogy felboldogítnók magunkat azzal? Mert erőtlen s rövid-látó az ember! a b ő s é g n e k rája nézve nem kevesebb v e s z é l y e i vannak mint a szük
ségnek. E z e k r ő l akarok én ez órában előttetek elmél
kedni keresztyén hallgatóim! vajha idejekorán való figyel
meztetésem eszközölné: hogy megelőzzétek s eltávolítsátok e veszélyeket!
Féltelek pedig én benneteket e bőség idején : az e l b i z a k o d á s t ó l ,
k i c s a p o n g á s t ó l ,
m e g r e s t ü l é s t ő l s ezeknek szomorú követ
kezéseitől.
F é l t e l e k az e l b i z a k o d á s t ó l .
Ha széllyelnézvén e világon, látjuk : hogy az emberek mint esengnek a jószág és vagyon után, s milly gyorsaság
gal sőt lelkiösméretlenséggel foly a verseny a szerzés meze
j én, azt hívén mindenki: hogy boldog és szerencsés lesz egyszersmind ha meggazdagodhatik, — ha látjuk mindezt:
meggyőződhetünk, mikép felette kevés ember van, ki min - dennapi imádságába foglalja bölcs Salamon szavait,
raellyek-ben azt kéri Istentől: hogy ne csak a szegénységet, de a.
gazdagságot is tartsa távol tőle.
Pedig a nagy jólétnek is megvannak saját veszélyei, mellyeket jó l érzett a bölcs; a megkülönböztetés, kényelem, különösen pedig a függetlenség, mellyek a vagyonosság- ból természetesen származnak: az embert, ·— túlbecsülvén ezeket, — könnyen kiforgatják az ö mivoltából, fennhéjá- zóvá, e l b i z a k o d o t t á teszik; s mint a túlkövérített földet gaz veri f e l: a lélekböl is aztán sok nemtelen indulat pezs- diil k i , elnyomva az erkölcsi élet virágzását.
Igaz, hogy a bőség annál, ki tisztán gondolkodik s nemesen érez, a bölcs embernél, kinek szíve jobb kezénél vagyon : sok jónak és üdvösnek lehet eszköze; de még akkor-sem ok az e l b i z a k o d á s r a , mert a gondviselés in
gyenvaló ajándékából vagyon és semmi állandósággal nem bír. Oktalan felfuvalkodás volna hinni: hogy a magasan- állót s bövelkedöt jobban szereti Isten mint az alacsony sor
sút és szűkölködöt, hogy csak a hegyeknek Istene az Úr, nem a völgyeknek is Istene. Azonban gyarló az ember! nem veszi mindezt gondolóra, hanem elragadtatván, a mint világi tehetsége gyarapszik: úgy hivalkodik fel szivében; és való
ban ha a hajdani kevély gazdagnak megalázott állapotjában.
a földi szerencse állhatatlan voltát látjuk és keblünkben szánalmat érzünk sorsán : a z , ki mint szegény alázatosan sőt kislelkűen láttatott a szükségben s könyek közt folya
modott mások könyörűletességéhez, és most bőségbe jutván, elhiszi magát, felnyílnak szemei hogy oktalan gőgjében se magát se embertársait ne ösmérje többé: legalább is utála
tunkat költi fel.
Valóban utálatossá teszi magát, beszéde- cselekedete- s életével! mint a széltől duzzadoznak a vitorlák : úgy duz- zadoznak ajkai a hiú dicsekvés szavaitól; saját magasztalá- sában kifáradhatlan, nem vevén észre: hogy a valódi ön- becsérzet szótalan, s hogy valakinek az ö maga tisztességét visgálni, az írás szerént nem tisztességes.
Nagyravágyásá-bán különválik a vele hasonló som ia k tól, meg sem ösméri, szégyenli azokat; öltözet s életmód által különbözteti meg magát; a nagyobbak barátságát s rokonságát hajhászsza;
azután jobban-j óbban elvakulván : feljebb-tartja magát min
denkinél; a tisztes kort s érdemet lenézi, a törvény őreit nem tiszteli; vég re, oktalan elbizakodottságában teremtöjét is megtagadja, mondván: Kicsoda az TJr?
Látni-való: hogy a ki illyen útra tévedt: annak nem lehet jó vége; s valamint Sodornának veszedelme egyrészben a k e n y é r n e k e l é g s é g e és a k e v é l y s é g valának: rom
lása lesz nékie is az oktalanéi becsült vagyon és roszúl használt bőség; veszedelme az elbizakodottság, mert eljönek a n e m - s z e r e t e m napok; kevélységéért az emberektől el- hagyatik, Istentől megaláztatik, s midőn a méltó büntetés iskolájában lesz kénytelen megtanulni: hogy nem volt oka magát elhíznia, mert imé nyomorult, szegény és mezítelen: elviselhetlen lesz az ö állapotja.
Azért keresztyén felebarátom! a bőségben f e l ne fuval- kodjál, hanem f é l j !
F é l t e l e k én b e n n e t e k e t e b ő s é g i d e j é n a k i c s a p o n g á s t ó l !
Ha a gyenge oltvány csupán kellő ápolás mellett vál- liatik idővel termő fává; s ha átalában a legkisebb tárgy is figyelmet, gondosságot kíván a vilá gon : mindenek felett szükséges, hogy a liü és okos ápolgatás kötelességeit mi- magunk iránt lelkiösméretesen teljesítsük, melly ápolgatás egykép kizárja az elhanyagolást s elkényeztetést, és abban á ll: hogy józanság által tartsuk rendben életünket, s legyünk gazdagok a lélek gyümölcseiben.
De fájdalom, ez ritkán történik íg y ! Gyarló az ember és dolga is az! ha földi czéljaink közben kezünk ügyébe esik valamelly jócselekedet: nem mondom, hogy végbe nem visszük, de áldozni s magunkat megtagadni nem vagyunk hajlandók; nem hasonlítunk az evangeliomi kereskedő
em-bérhez, ki szép drága köveket keres, és minekutána találand, elmegyen és minden marháját eladván: megveszi az#; józan
ságunk gyakran kénytelenségböl, erényességünk á kisértet hiányából vagyon. Találtatik ugyanis, ki nem pazarol, mert nincs miből; nem kicsapongó, mert a gyönyörűség habzó pohara még nem került kezei közé; de ha egyszer mind
ezekre alkalom van : mint a gátat tört folyó kétszeres erővel rohan alá: úgy ö is kétszeres vágygyal siet ösztöneit s indu
latait kielégíteni, s elmerülni azon káros és vétkes örömek
ben, mellyéktől eddigsem a józanság szeretete, hanem a lehetetlenség zárta el.
Valljon nem méltán félhetek-e hát, keresztyén hallga
tóim! hogy közietek is lesznek, k i k n e k h á l ó j o k s z a k a d o z n i f o g ? hogy valamint a levegő hirtelen meleggé válto
zása növelés helyett vesztére van a plántáknak: úgy a szűk esztendők után, Isten jóvoltából következett bőség is áldás helyett veszedelem lesz sokakon ? Valljon a szükölködés napjaira való fanyar visszaemlékezés, nem ösztönöz-e ben
neteket káros kárpótlást szerezni a múltakért, hogy két- háromszorosan igyekezzetek kivenni részeteket ? hogy a kik megbirtátok a s z ü k s é g e t , ne bírjátok meg a b ő s é g e t , hanem legyetek magatoknak kedveskedök és éktelen puhák!
Bizony féltelek: hogy töltözvén, vígan lakván: kicsapongás
ba merültök, s azt mondjátok az evangeliomi gazdag ember
rel , kinek nagy hőséggel termett vala m ezeje: oh lelkem!
egyél, igyál és gyönyörködjél! Én pedig azt mondom néktek bölcs Salamonnal: a ki magát el akarja veszteni: az ám
bátor cselekedje ezt!
Mert minden bizonynyal elveszti magát az ezeket cse
lekvő! A kívánság ollyan örvény, melly mindennap többet kér, a mai mértékkel holnap már meg nem elégszik; végre mesterséges sőt természetelleni gyönyörűségek ízlelésére ösztönözvén: elvesztjük szájízünket, egészségünket, méreggé válik az élvezet méze, utálattá az élet. A kicsapongás be
zárja a szívet a nemesebb, emberiebb örömek előtt; nem
csak meddővé teszi az erényektől, de utálatos vétkekkel is megterheli az életet. A test meghasonlik a lélekkel, mellyek csak a mértékletesség s erényesség által igaz testvérek; az erkölcsi érzet és élet elvesznek; testben, lélekben nyomoréit, elátkozott lészen a kicsapongé. Oh, milly eszeveszett volna, ki a böv áldásból, illy életet megnyomorító fegyvert ke'szítnc magának !
F é l t e l e k v é g r e b e n n e t e k e t e b ő s é g i d e j é n a m e g r e s t ű l é s t ö l !
A folytonos és rendes foglalkodás, sok egyéb fontos okot mellőzvén, elkerűlhetlenűl szükséges csak azért i s : hogy a nélkülözést távol tartsa tőlünk, hogy ne bocsássa be ajtónkon a p a i z s o s f é r f i ú t ; így vagy akarjuk vagy sem, az erősen jelentkező testi szükségek sürgetnek munkára vetni kezeinket s keresni hogy megélhessünk. Kérdés azonban keresztyén felebarátom! hogy ha a k é s z mellett e sürgetés elmarad: nem fogyatkozik-e meg serénységed is a munkál
kodásra? Valljon sok esztendőkre eltett sok javaidra tekint
vén, nem mondod-e ezt magadnak: nyugodjál! Valljon a bőségben nem foglal-e el egészen a m e g r e s t ű l é s ? hogy mint az ajtó fo ro g az ö sarkában: úgy te is; hasonlatossá lévén ahhoz: ki elrejti az ö kezét ujjábán és
azt csak szájához is vinni. Fájdalom, hogy így szokott tör
ténni ! találkozik ugyan ollyan is , kinél az egyszer megizlelt bírás, más oktalanságnak, a telhetetlenségnek lesz okává:
de legtöbb esetben, mint a kövérség tunyává teszi a testet, a bövölködés munkás elevenségétől fosztja meg az életet. A betelt ember édesen szunnyadván a henyeség párnáján: nem csak világi tisztében, külső állapotában szűnik meg a tár
saság tevékeny tagja lenni, hanem magasabb kötelességeit is elhanyagolja; senkire nem szorulván: felsegélés nélkül bocsátja el a reá-szorúlót; megrestűl a jóban, szent czélok- ért nem lelkesül, szíve a felebaráti szeretettől s az Isten iránt tartozó háládatosságtól is üressé lészen. Mert illyen az
ember! hányszor nem tapasztaltam keresztyén hallgatóim!
hogy a veszedelem idején, midőn a hónapokig tartó aszály meghasgatá sárgult határainkon a földet, vagy a sűrű halál ütötte fel köztünk ijesztő sátorát: buzgó imádságtok esen- gése szinte elnyomta e szent helyen szavaimat, mondván:
Uram segíts! Uram könyörülj ! és midőn a megnyert áldás
ért vagy a rettegett veszedelem elmúltával hívtalak fel hálá
kat adni Istennek: restes, hideg és aluszékony maradt a gyülekezet. Oh, hogy az emberi szív sokkal készebb a ké
résre, mint a köszönetre! Ezért aggódom én rajtatok e bő
ség idején; félek hogy hozzá-szoktok a munkátlansághoz, megrestültök egészen, és a szorgalom által nem gyarapítóit, tán a kicsapongás által is fogyasztott bármi s o k megkeves- bűl és hamarább elfogy mint vélnétek. íg y — ki gondolná?
— a szükségtől féltelek benneteket a bőség miatt! és bizony mondom: e m á s o d i k s z e g é n y s é g , elviselhetlenebb lesz az elsőnél, mert megszokván a jólétet, nehéz lesz az ellen
kező; mert a felebaráti szeretetet nem gyakorolván elébb:
kevés jogotok s reménységtek lehet mások jóindulatához, és mert a lelkiekben is megrestűlvén, jócselekedetekkel nem ékesítvén magatokat: a külső állapot szomorú változásáért, belsőtökben sem találtok kárpótlást és vigasztalást; s vall
jon nem tévedtek-e akkor a bűn útára, melly a kárhozatba vezet ?
Legyetek azért mértékletesek és serénykedök!
Legyetek okosak és serények! mutassátok m eg: hogy hálótok nem fog szakadozni az áldás sokasága miatt'! hogy a bőségnek általam felhozott veszélyei rátok nézve nem léteznek! Czáfoljatok meg keresztyén hallgatóim! éltetek- s tetteitekkel bizonyítván be, hogy aggodalmaim nem valónak alaposak! hogy elmondhassam János apostollal: ennél na
gyobb örömem nincsen, mint mikor hallom: hogy az én fiaim ártatlanul já rn a k ! Nagy nyereség lészen ez rátok nézve is!
Az Istentől adott büvséges jókat fogadjátok háládatos lélek
kel, éljetek azokkal mértékletesen, s megrestülés helyett indíttassatok még nagyobb serénységre, kötelességtek még hívebb teljesítésére! s miután bövölködvén, több módotok van jó t és szépet mivclni: legyetek hív és bölcs sáfárok!
tudván: hogy a kinek sokat adtak: sokat kívánnak elő, és a kinél sokat tettek le: többet kérnek elő tőle; hogy az Űr
helybehagyását már a földön kiérdemelvén: többre-többre bízzon titeket, s majd egy napon halljátok meg az ö szavát:
Jól vagyon j ó és hív szolgám !.... menj bé a te uradnak örömébe! Ú gy legyen. Ámen.
A bölcs embernek szíve az ö. . . Pred.
9, 22.
A hegyeknek Istene az Ú r. . . 1 Kir.
2 0 , 28.
Az ö maqa tisztességét vizsgálni. . . Péld. 2 5 , 27.
Nem tudod : hogy te nyomorult. . . Jel. 3 , 17.
Fel ne fuvalkodjál. . . Rom. 11, 20.
A kereskedő ember. . . Mát. 13, 45.46.
Egy gazdag embernek. . . . Luk. 12, 16—19.
A ki magát el akarja veszteni. . . . Péld. 6 , 32.
Mint az ajtó forog. . . . Péld. 26, 14.
15.
Ennél nagyobb örömem. . . 3 Ján. 4.
A kinek sokat adtak. . . Luk. 12, 48.
Jól vagyon . . . Mát. 2 5 , 21.