A kutatás főbb eredményei:

A vizsgálat során kértem a hallgatókat, hogy jelöljék meg, milyen gyako-risággal találkoznak a különböző munkaformákkal a képzésünk során. Az eredmények jól mutatják (2. ábra), hogy mindkét szakon megfigyelhető a frontális munka alkalmazásának jelentős túlsúlya.

2. ábra: Az egyes munkaformák gyakorisága a tantermi órákon az egyetemi tanulmányok alatt – a vizsgált szakokon összesen

Az óvodapedagógus képzésben nagyobb szerep jut az egyéni-, páros-, illetve csoportmunkának, ami lehetővé teszi, az önálló gondolkodást és a hallgatók kibontakozását. Ezt egy lényeges különbségnek tartom. A tanító-szakon látható, hogy sokkal inkább az oktató, az előadó személye a megha-tározó, mivel a frontális munka van (sajnos) túlsúlyban.

Foglalkoztatott az is, hogy milyen mértékben kerülnek alkalmazásra a két szakon az egyes munkamódszerek (Falus, 2003), a hallgatók mennyire ismerik azokat, van-e saját élményük azokról, illetve mennyire sajátították el az egyes módszereket (3. ábra).

3. ábra: Az egyetemi tanórák során alkalmazott módszerek gyakorisága – a vizsgált szakokon összesen

Meglepő eredmény, hogy a képzés során a frontális munkaforma és az előadás, mint munkamódszer kap óriási (talán túlzóan jelentős) hangsúlyt, és főleg ezzel találkoznak a hallgatók. Mivel e módszerek alkalmazása során a hallgatók aktivitása minimális, ők többnyire passzív résztvevői az óráknak, tevékenységük lekorlátozódik a jegyzetelésre, így a figyelmük valószínűleg gyakran elkalandozik, és ezáltal jelentősen csökken ezen órák hatékonysága.

A következőkben mind a tanítós, mind az óvós hallgatók érzéseit vizs-gáltam, hogy hogyan érzik magukat a tanórára/foglalkozásra való felké-szülés során, az adott tanítási óra/foglalkozás értékelése közben, majd az adott óra/foglalkozás értékelését követően.

Fontos, hogy a pedagógus legyen magabiztos és rendelkezzen reális önértékeléssel. Úgy vélem, az önbizalom akkor jelenik meg, ha a pozitív érzések megerősödnek a pedagógussá válás folyamatában a gyakorlati órák kapcsán, hiszen jártasságot szerez a hallgató a tanításban, a tevé-kenységek vezetése során. Ezáltal azt kívántam feltárni, hogy mennyire és milyen mértékben, hogyan érzik magukat az egyes esetekben a hallgatók.

A pedagógusképzés margójára: attitűdváltozás az egyetemi évek során

4. és 5. ábra: A válaszadó tanítójelöltek hozzáállása a tanítási gyakorlatra való felkészülés közben; A válaszadó tanítójelöltek hozzáállása a tanítási gyakoroltuk

értékelését követően

Meglepő, hogy a tanítószakos hallgatók csak 55%-a, akik pozitívan, lelkesen állnak a tényleges gyakorlathoz, ahhoz, hogy végre gyerekek között legyenek (4. ábra). Továbbá meglepett az is, hogy az óvós hallgatók szintén csak 55%-a áll várakozással, lelkesen, pozitív érzelmekkel a foglal-kozásra készülés közben (6. ábra).

6. és 7. ábra: A válaszadó óvodapedagógus jelöltek hozzáállása a foglalkozásra való készülés során; A válaszadó óvodapedagógus jelöltek hozzáállása a

foglalkozásvezetés értékelését követően

Ezt a kapott eredményt magyarázhatja természetesen számos tényező.

A hallgató kevéssé pozitív várakozása a gyakorlati képzésben való rész-vétellel kapcsolatban összefüggést mutathat a hallgatók alacsony önbi-zalmával, a gyakorlatban való „megmérettetés”-től való félelemmel, vagy akár az esetlegesen általuk „kevésnek” érzett felkészültséggel, a felkészü-letlenség érzésével.

A gyakorlati képzésben való részvétel során (előkészületi vázlatok érté-kelés, óratervezetek értékelése, tanítások értékelése) a tanítójelölteknél

csak minimális változás figyelhető meg a pedagógushivatással kapcsolatos attitűd tekintetében, ám elgondolkodtató, hogy ez a változás negatív irányú (5. ábra). Ellenben az értékeléshatására (foglalkozástervezetek értékelése, foglalkozásvezetések értékelése) a hallgatók benyomása, kedve, attitűdje, pozitív irányba változik az óvós hallgatók körében +13%-kal (7. ábra).

8. és 9. ábra: A válaszadó tanítójelöltek hozzáállása a tanítási gyakorlatukat követő, oktatói értékelés hatására; A válaszadó óvodapedagógus jelöltek

hozzáállása a foglalkozásukat követő, oktatói értékelés hatására

Az eredmények összevetése során érdekes dolgot figyelhetünk meg a tanítószakos hallgatóknál. Az órára készülés közben 55%-a a hallgatóknak, akik pozitív érzéseket támasztanak (4. ábra), majd tanítás értékelését köve-tően ez a szám 51%-ra csökken (5. ábra), ellenben az értékelést 59%-ban hasznosnak és értékesnek tartják (8. ábra). Ez azt jelenti, hogy a tanítós hallgatók pozitívan vélekednek az oktatóikról. A motiváló hatás csak 4%, amit lehetne talán emelni az értékelés módjával.

Megnyugtató eredménynek tekinthető, hogy az óvodapedagógus-jelöltek körében az oktatói értékelés határozottan pozitív hatással van rájuk (9. ábra).

A tanítósoknál fontosnak tartom megjegyezni azt a kérdéskört, melyet külön nekik tettem be. Ez nem más, mint az óravázlatok és tervezetekkel kapcsolatos kérdések. Ezért is a továbbiakban a tanító szakos hallgatók válaszaira helyezem a hangsúlyt, s ezen kérdéskör mélyebb értelmezésére szorítkozom.

A vizsgálat során kapott eredmények értelmében megfogalmazható, hogy a tanítószakos válaszadók 58%-a érzi jól magát óravázlat készí-tése, tervezetírás közben, 23%-uk nem érzi jól vagy kimondottan rosszul érzi magát ezalatt. A válaszok százalékos megoszlását figyelembe véve mindenképpen további kutatásra ösztönöz az az eredmény, miszerint a

A pedagógusképzés margójára: attitűdváltozás az egyetemi évek során kitöltők 19%-a semleges érzelmekkel tölti el a felkészülési folyamat (10.

ábra). Meglepődve tapasztaltam, hogy az értékelés demoralizáló hatással van összességében a tanítószakos hallgatókra (11. ábra), ezen eredmény részletező vizsgálata szintén szükséges.

10. és 11. ábra: A válaszadó tanítójelöltek hozzáállása az óravázlatok/tervezetek kapcsán; A válaszadó tanítójelöltek hozzáállása az óravázlatok/tervezetek

értékelését követően

A vizsgálatban résztvevő hallgatók 38%-a érzi hasznosnak és pozi-tívnak, 33%-a negapozi-tívnak, és 29%-uk ez illetően semleges viszonyulást mutat a felkészülési folyamatot záró, a munkájukat értékelő mozzanattal kapcsolatban (11. ábra). Megdöbbentő az adat, mely azt jelzi, hogy az óravázlatok/tervezetek készítése közben pozitív (58%) a hallgatói viszo-nyulás, mely az értékelések hatására csökken (38%).

Ha azt nézzük meg, hogy az oktatói értékelés milyen konkrét attitűd-változást eredményez a hallgatóknál, akkor azt tapasztaljuk, hogy az arány szinte nem változik (az óravázlatok/tervezetek írásához pozitívan hozzá-álló hallgatók, akik a minta 38%-t jelentették, továbbra is azonos arányban vannak jelen), ellenben előkerül egy motiválatlan csoport (12. ábra).

A vizsgálatban résztvevőknek az alábbi lehetőségek közül lehetett választani: (1) „Visszajelzései sokat jelentenek nekem.” (2) „Az értékelés korrekt, pozitív, és a fejlődést helyezi a középpontba.” (3) „Egyértelművé teszi számomra, hogy miben kell javítanom, fejlődnöm.” (4) „Javításra, fejlődésem bemutatására lehetőségem van.” (5) „Úgy érzem, csak letolnak, és nem kapok segítséget”. Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgá-latban résztvevő hallgatók 5%-a úgy érzi, nem kap segítséget, fejlesztő értékelést az oktatóktól (12. ábra).

12. ábra: A válaszadó tanítójelöltek óravázlataira/tervezeteire adott oktatói értékelés hatása

Az a hallgató, aki így érzi, talán nem a túlzott oktatói negatív vissza-jelzéssel és tényleges szidással vagy olyan reakcióval találkozik, ami ilyen szinten elveszi a kedvét, hanem egyszerűen nem jól viseli a visszajelzé-seket és esetlegesen elzárkózik, megsértődik az őt ért értékelés hallatán.

A fenti eredményekkel, szoros összhangban vannak azok a feladatok, amelyeket el kell végezniük, mint például: a beadandók sokasága, gyakor-latokra való felkészülés vázlatok, tervezetek írása. Ellenben sok olyan tantárggyal találják magukat szemben a félévek, évek során, amelyeknek tanítói szemmel, nem látják a jövőben elegendő értemét és azt sem, hogy miben lenne az adott tárgy, információmennyiség a segítségükre a későbbiekben. Sokkal fontosabbnak tartják azokat az órákat, melyek jó módszertani, a gyakorlatban használatos tudást eredményeznek. Sok beadandó teljesen értelmetlennek és feleslegesnek tűnik, mivel nem lendít előre, nem eredményez olyan tudást, amit alkalmazni tudnának, sok időt és energiát emészt fel. Ez a vélemény bizonyos tantárgyakkal kapcsolatban is megfogalmazódott.