„A jövő a mi kezünkben van. Együtt mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az unokáinknak ne kelljen majd megkérdezniük tőlünk, hogy miért nem sikerült helyesen cselekednünk, és nem szabad hagynunk, hogy a mi hibáink következményeit ők szenvedjék el.”
(Ban Ki-moon, az ENSZ főtitkára, 2007) A fenti idézet Földünk és gyermekeink jövőjéről szól. Fontos megtarta-nunk, megőriznünk azokat az értékeket, melyek nélkülözhetetlenek a hosszútávon fenntartható, minőségi, boldog életünkhöz. Ehhez azonban szükség van arra, hogy mindenki életében megjelenjen és belsővé váljon a fenntarthatóság gondolata és gyakorlata. Ennek alapvető eszköze az iskolai oktatás-nevelés, melyhez elengedhetetlen a pedagógusok összefogása.
1.1. Alapfogalmak
Kutatási témám bevezetéseként szükséges több fogalmat tisztázni, melyek a következők: maga a fenntarthatóság, a fenntartható fejlődés, a környe-zeti nevelés és a fenntarthatóságra nevelés.
A fenntarthatóságot és a fenntartható fejlődés kifejezéseket alapvetően azonos értelemben használjuk, valójában azonban nem jelentik teljesen ugyanazt (Hill, 2015). „A fenntarthatóság a jövőről való gondolkodást meghatározó paradigma, amelyben a környezettel, a társadalommal és a gazdasággal kapcsolatos megfontolások egyensúlyban vannak egymással a fejlődés és egy magasabb életszínvonal elérésére való törekvés során”
(UNESCO, 2012). Tehát a fenntarthatóság három alappillére a következő:
környezet/környezetvédelem, társadalom, gazdaság (1. ábra).
Ökoséta a fenntarthatóság pedagógiájának gyakorlatában I.
1. ábra: A fenntarthatóság három pillérének egymásra hatása1
A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács egy negyedik pillért is meghatároz, a humán erőforrást. A fenntartható társadalmak kialakí-tásához szükségünk van egészséges, jól képzett, családbarát, jogkövető, társadalmilag érzékeny emberekre2.
A fenntartható fejlődés fogalmát többféleképpen is meghatározták, az elsőként elterjedt változata a Brundtland Bizottság által 1987-ben kiadott Közös jövőnk c. jelentésben fogalmazódott meg, mely szerint egy „olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen igényeket anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk lehetőségét saját igényeik kielégítésére”.3
A pedagógiai gyakorlatban sokáig csak a fenntarthatóság egyik alappillé-rével foglalkoztak, a környezeti neveléssel. A környezeti nevelés a körülöttünk lévő környezettel való tudatos együttélésre nevelés, vagyis tervszerű, tudatos személyiségfejlesztés. A fenntarthatóságra nevelés, avagy a fenntarthatóság pedagógiája ezzel szemben egy tágabb fogalom, melyben a környezet védelme mellett társadalmi és szociális érzékenységre, gazdaságilag környezettudatos megoldások figyelembevételére neveljük a jövő generációit.
1. 2. Fenntarthatóságra nevelés hazánkban
Magyarországi viszonylatban 1987-ben rendezték meg Kazincbarcikán azt az Országos Pedagógiai Tanácskozást, ahol kiemelten tárgyalták az
1 http://mkweb.uni-pannon.hu/tudastar/ff/03-fgazdasag/FGazdasag.xhtml, 2016.01.26.
2 http://www.nfft.hu/dynamic/NFFS_rovid_OGYhat_melleklete_2012.05.16_vegso.pdf, 2016.01.26.
3 Környezetvédelem a közoktatásban” címmel rendezett országos pedagógiai tanácskozás dokumentumai (1987)
oktatás szerepét a környezetvédelmi gondolkodásmód kialakításában, emellett meghatározták az óvodai környezeti nevelés célját, feladatát5.
Az első, 1995-ben kiadott Nemzeti Alaptantervben a műveltségi terü-letek oktatásának közös követelményeként jelölték meg a környezeti nevelést, majd 2003-ban módosították, és már nemcsak a környezetvé-delemről, hanem a fenntartható fejlődésről is szó esett benne. A 2012-ben újonnan kiadott Nemzeti Alaptantervben Fejlesztési területek – nevelési célok cím alatt szerepel a fenntarthatóság, környezettudatosság gondolata.
A jelenleg is hatályban lévő 2012-ben kiadott Nemzeti Alaptanterv első bekezdésében általánosságban megfogalmazott célokat sorolnak fel:
többek között fontosnak tartják, hogy a tanulók megismerjék és megértsék a természeti, társadalmi, kulturális jelenségeket, folyamatokat, valamint tartsák értéknek a kultúra és az élővilág változatosságának megőrzését. A fejlesztési és nevelési célok között konkrétan kitérnek a fenntarthatóság, környezettudatosság problémáinak megoldási lehetőségeire (tudatos és takarékos energiafelhasználás, újrahasznosítás, állampolgári jogok tisz-tázása, gazdasági és társadalmi tudatosság, globális szemlélet). A kulcs-kompetenciák között felsorolják a természettudományos és technikai kompetenciákat is. A tanterv fontosnak tartja, hogy a tanulók megértsék a környezet jelenségeit, és az emberiség által alkalmazott technológiák hatását, emellett tiszteljék a biztonságot és a fenntarthatóságot4.
2. A kutatás célkitűzései
Kutatásom legfontosabb célja az, hogy a gyerekek az oktatáson keresztül olyan fenntarthatósággal kapcsolatos információkhoz, élményekhez jussanak, melyeket megosztva családtagjaikkal, otthon is alkalmazni tudják a mindennapokban.
További céljaim a következők voltak:
• A fenntarthatóságra nevelés hazai helyzetének áttekintése az 1995 óta kiadott nemzeti alaptantervekben, valamint a Közoktatási törvénybe való integrálódás megfigyelése.
• A tanulók és családjaik fenntarthatósággal kapcsolatos attitűdjének és tudásának kérdőíves felmérése.
• Az általam kifejlesztett ökoséta mint élménypedagógiai módszer alkalmazása a fenntarthatóságra nevelés során.
• A fenntarthatóság mindhárom alappillérének kiemelése és szerepel-tetése az ökoséta során.
4 http://ofi.hu/sites/default/files/attachments/mk_nat_20121.pdf, 2016.01.26.
Ökoséta a fenntarthatóság pedagógiájának gyakorlatában I.
3. A kutatás hipotézisei
• Feltételeztem, hogy a tanulók viszonylag kis háttértudással, és kevésbé ökotudatos attitűddel rendelkeznek egy hagyományos (nem kifejezetten ökoszemléletű) iskolában.
• Feltételeztem, hogy a tanulók tisztában vannak a környezetvédelem céljával, jelentőségével.
• Feltételeztem, hogy a tanulók nagyon fogékonyak a fenntarthatóság témája iránt, ha a számukra megfelelő és motiváló oktatásszerve-zési formát választjuk. Erre példa az ökoséta, melyben interaktív élménypedagógiát alkalmaztam.
• Feltételeztem, hogy az ökoséta megfelelő módszer arra, hogy a tanulókat a fenntarthatóság mindhárom alappillérének fontossá-gával megismertessük a helyi adottságok vonatkozásában.
• Feltételeztem, hogy a gyermekek nem ismerik – vagy csak egy részét ismerik – az iskola közvetlen környezetében lévő, ökosétán végigjárt helyszíneknek.
4. A kutatás módszerei
Kutatásom központi módszere a kidolgozott ökoséta volt, melynek keretében kérdőívet, öröm-bánat térképet töltöttek ki a tanulók, valamint hatásvizsgá-latként elkészült egy interjú is a tanulók osztályfőnökével. A kérdőív, melyet később három másik osztályban is kitöltettem, valamint az öröm-bánat térkép a tanulók előzetes tudását és családjaik fenntarthatósággal kapcsolatos attitűdjét hivatott felmérni, míg az interjúval az intézmény hagyományait és a tanulók iskolán belüli szokásait igyekeztem feltárni. Az ökosétával egy olyan példát szeretnék mutatni, mellyel a tanulók érdeklődését könnyebben meg lehet nyerni a fenntarthatóság irányába, és ahol a fenntarthatóság mindhárom alappillére megjelenik.
4. 1. Kérdőív és kiértékelése
Kérdőívemet 103 tanuló töltötte ki az ELTE Gyertyánffy István Gyakorló Általános Iskolában, akik négy osztályból kerültek ki. Munkám során kétféle kérdéstípust használtam: zárt és nyitott kérdéseket. Kérdőívem domináns részében ötféle válaszlehetőségű skála szerepelt, a középső szakaszban szelektív válaszadási lehetőség volt, a kérdőív végén pedig megjelent az alternatív válaszadás. Irányultság szerint túlnyomó több-ségben direkt kérdéseket tettem fel a gyerekeknek.
A kérdőívben a következő témák merültek fel: étkezési szokások, közlekedés, takarékosság, bevásárlási szokások, nyaralási szokások, újra-felhasználás, hulladékgyűjtés. A következőkben ezek közül hármat fogok részletesebben is kiemelni:
1. Étkezés:
Az adatokból alapvetően megállapítható, hogy a tanulók családjai figyelnek az egészséges étkezésre (2. ábra).
2. ábra: Étkezési szokások 2. Közlekedés:
A tanulók családjaikkal főképpen autóval közlekednek iskolába és bevásá-rolni is, valamint sok tanuló utazott eddigi élete során repülővel (3. ábra).
3. ábra: Közlekedési szokások
Ökoséta a fenntarthatóság pedagógiájának gyakorlatában I.
3. Hulladékgyűjtés:
A családok a papírt és a műanyagot szelektíven gyűjtik, meglepő volt azonban, hogy a komposzt külön gyűjtését jelölték a legkevesebben – bár ez betudható annak is, hogy sokan kert nélküli lakásban laknak (4. ábra).
4. kép: Hulladékgyűjtési szokások
A kérdőívben rákérdeztem a tanulók szabadidős tevékenységeire is.
Ennél a kérdésnél a kitöltők 40%-a írta, hogy szívesen olvas, 51%-a emlí-tette a számítógépezés valamilyen formáját. 35% szeret valamilyen játékkal játszani (a gyerekek megkülönböztették a számítógépes játékoktól), és 26%
szokott sportolni vagy a szabadban játszani. Összességében tehát nagyobb arányban említették meg a mozgás szempontjából passzív szabadidős tevékenységeket.