A hallássérültek közé tartoznak az enyhe fokú nagyothallóktól egészen a siketekig. A gyógypedagógiai értelmezés szerint, a hallássérült az, akit a hallássérülés oly mértékben akadályoz a fejlődésben, hogy az eredményes fejlődéshez szüksége van speciális segítségre. A hallássérülés elsősorban a gyermek beszédtevékenységére van negatív hatással, akadályozott a beszélt nyelv kialakulása (Csányi, Deák és Gyöngyösi, 1994. 21. o.).
A gyermek fejlődése és fejlesztése szempontjából, mindenképpen fontos a korai felismerés. Korai fejlesztésnek azt nevezzük, amikor a gyermeknél egy éves kora előtt már diagnosztizálták a hallássérülést és hallókészülékkel is ellátták. De ide sorolják még a két éves koruk körül ellátott gyerekeket is. A fejlesztést minél korábban kell megkezdeni, így a gyermeknek nagyobb esélye van arra, hogy egy-két fokkal enyhébb hallás-veszteségű csoportba, osztályba kerülhessen. Ez lehetővé teszi azt, hogy később akár az ép hallású társaival is együtt tud tanulni. Fontos megemlí-teni, hogy a 2–3. életév előtt a pontos hallásküszöb helyett csak a reakciós küszöb megállapításáról lehet szó. Még a hallásveszteségre utaló eredmé-nyek is csak tájékoztató jellegűek. A bizonytalan vizsgálati eredméeredmé-nyekből adódóan előfordulhat, hogy a 2–3 évvel azelőtt vizsgált gyermeket siket-ként diagnosztizálják. Ahogyan a hallássérülés súlyosságát, ugyanúgy a fejlesztés várható eredményeit sem lehet megállapítani még ebben az élet-korban (Csányi, 1998. 179–180. o.).
A hallássérülés következményei elsősorban az artikulációs és helyes kiej-tési hibák, a szókincsbeli hibák és a grammatikai hibák. Az artikulációs és helyes kiejtési hibák, azoknál a hangoknál alakulnak ki, amelyet a gyermek
nem jól hall meg. Leggyakrabban a sziszegő hangok, valamint a gy, ty, c, cs hangok képzése a hibás. Magánhangzóknál a-o-ö és au-ü hangok cseréje.
A hallássérülés mértékével megegyezőleg, minél nagyobb a hallássérülés annál több a hibás hang. Nagyon fontos, ezen hangok javítása, a korai fejlesztésen kívül az óvódás, az iskolás életkorban is, valamint a folyamatos terápiás együttműködés a család részéről. Az észlelési hibák az iskolában helyesírási hibákhoz is vezet. Ez a hiba az írás és az olvasás egyidejű taní-tásával jól javítható. A szókincs általában, annál kisebb, minél nagyobb a hallássérülés. A sokat olvasó, sokat társalgó gyermekek szókincse nagyobb társaikénál. A grammatika hibák nagyon gyakoriak a nagyothalló és siket beszédben. A ragok hangsúlytalanok, vagy elhagyják őket. Az alanyi és a tárgyas eseteket keverik. Ezek a hibák hétköznapi társalgáshoz köthető szituációs gyakorlatokkal jól korrigálhatók. Emellett fontos szerepe van a rendszeres olvasásnak a hibák javításában. Fontos, hogy a hallássérülés első-sorban a beszédfunkciók hibáira terjed ki, nem befolyásolja az intelligenciát és a képességeket. Ezáltal a megfelelő beszédszint kialakítása esetén a hallás-sérült tanuló speciális fejlesztés mellett részt tud venni a többségi általános és középiskolai tanulásban a halló társaival egy osztályban is (Csányi, Deák és Gyöngyösi, 1994. 33. o.; Farkas és Perlusz, 2000. 512. o.).
A szociális alkalmazkodás különösen nehéz a hallássérült gyermekek számára, mert hiányoznak azok az akusztikus információk, amelyek a környezet változásaihoz köthetőek. A kapcsolatfelvételt és kapcsolattar-tást biztosító jelleg sérül. A siket gyermek gyakran nem érti a körülötte zajlódó eseményeket. Ezek előzmény nélkül, váratlanul törnek rá. Kialakul a jobbra-balra illetve hátra tekingetés. Sokak számára emiatt a siket gyermek idegesnek és nyugtalannak tűnik. A súlyos fokú hallássérülés negatív szociális következményei megelőzhetőek és nagymértékben csök-kenthetőek, ha a nyelvi kompetenciát a nyelvtanulás kritikus időszakában tudjuk kialakítani. Ezáltal megnyílik a környező zörejek, hangok világa.
A hallókészülék és a hallásnevelés eredményeként beépül a hangingerek információhordozó szerepe (Farkas és Perlusz, 2000. 513. o.).
Az integrációról
Az integrált nevelés leggyakoribb formája Magyarországon, az egyéni teljes integráció. Ilyenkor a hallássérült tanuló a tanítás egész idejét a jól halló társai között tölti. Az integráció legnagyobb várható előnye a beszédfejlődés. Mivel a gyermeket folyamatosan jól halló, folyamatosan kommunikáló, gazdag nyelvi környezet veszi körül. A gyermek társaival csak nyelvi úton tud kapcsolatba lépni, ez külön sarkallja őt arra, hogy a gondolatait nyelvi formában fejezze ki. Fontos a jó beszédpélda. A jól
A hallássérült gyermekek integrált nevelése halló közegben a hallássérült tanuló könnyebben átveszi a „ép” magatar-táspéldát és kisebb eséllyel alakulnak ki nála „siketes” jellegzetességek.
Fontos, hogy az integrált nevelés körültekintő döntés eredményeként kezdődjön el. Semmiképpen sem javasolható integrált nevelés, ha a gyer-meknek a hallássérülésen kívül más, az eredményes integrációt gátló sérü-lése is van.
Csak formális integrációról beszélünk abban az esetben, ha a gyermek egyéni szükségleteit nem veszik figyelembe. Ezáltal a megfelelő segítséget sem kapja meg, amire fejlődéséhez szüksége lenne. Ennek következtében lemaradhat társaitól és elszigetelődhet. Ha ez történik az a személyiségre, önbecsülésre és közérzetre is negatívan hat. A gyermek zárkózottá válik, és nem megfelelő magatartással próbálja felhívni magára a figyelmet.
Az integrált nevelésnek szubjektív és objektív feltételei is vannak. Szub-jektív feltételek például: átlagos intellektuális képesség, szociális érettség, együttműködési készség, érthető beszéd és a jó beszédmegértési szint.
Objektív feltételek például: korai felismerés, hallókészülékes ellátás, család pozitív, támogató hozzáállása és az integrációt segítő gyógypedagógus közreműködése.
Az integráló pedagógus számára a sajátos nevelési igényű gyermek érke-zése általában egy új nevelési helyzetet és egy szakmailag is ismeretlen területet jelent. Ugyanakkor a felelősséget neki kell vállalnia a gyermekért és ő találkozik az egyéni szükségletekkel a mindennapokban. Ebből következik, hogy a fogadó pedagógusnak tisztában kell lennie azzal, hogy melyek a gyermek szükségletei.
Milyen mértékben képes felvenni az információkat és mennyire támaszkodik a szájról olvasásra. Ezeket a feltételeket ugyanis a pedagógusnak kell megterem-tenie a jó beszédértés elősegítésére. Ha erre odafigyel, akkor minden fontosabb közlésnél a gyermek felé fordulva, artikuláltan beszél. Előnyös még a szájról olvasás segítésénél, ha a pedagógus nem járkál a teremben beszéd közben.
Emellett a gyermek beszédét jellemezhetik artikulációs, szókincsbeli és gram-matikai hibák, amelyeket a pedagógusnak az értékelésnél figyelembe kell venni.
Az integrációban a szülőkre is ugyanakkora felelősség nehezedik, mint a gyermekkel foglalkozó pedagógusokra. Feltétlenül fontos a szülők és az óvoda/iskola szoros kapcsolattartása, illetve a rendszeres tanulásban való segítségnyújtás, ugyanis ez jelentős mértékben hozzájárul a nevelés sike-rességéhez. Fontos az otthoni gyakorlás és ismétlés. Ezzel fény derülhet a hiányzó ismeretekre, észre nem vett összefüggésekre, és nem utolsó sorban sor kerülhet a tanultak elmélyítésére.
Elengedhetetlen olyan helyre ültetni a hallássérült gyerekeket az osztály-teremben, ahonnan jól láthatja és hallhatja a tanárt. Ez nem a legelső pad, ugyanis ha a tanár nem a táblánál áll, a szájmozgása meglehetősen rossz szögből, alulról látható, másrészről fontos, hogy a táblát is jól láthassa.
Ablakkal szembe sem szabad ültetni, mert a szemébe sütő nap zavarhatja a szájról olvasást. Az U alakban elrendezett padok a legideálisabbak.
Figyelembe kell venni, hogy a hallássérült gyerek nehezebben fogja hallani azokat a közléseket, amit a tanár a tábla felé fordulva mond. Ha mégis előfordul, érdemes elismételni az elhangzottakat (Csányi, Deák és Gyöngyösi, 1994. 10–12. o.; Farkas és Perlusz, 2000. 516–518. o.).
A hallássérült tanuló várható nehézségei a szóbeli és írásbeli utasítások megértésében lehetnek a szókincsbeli hiányosságok miatt, vagy mert nem hallja rendesen a mondatokat. A megértésről pedig, a pedagógusnak kell meggyőződnie. A nehézségek elsősorban a szövegértés, és kevésbé az olvasás-technika területén jelentkeznek. A szövegértési problémák gyakran fennma-radhatnak, ugyanis a gyerekek szókincse korlátozott, és a szómagyarázat után is nehezen alkalmazzák a szavakat vagy helytelenül tagolják a mondatokat.
Grammatikai és helyesírási hibák jellemezhetik beszédét és írását.
Ugyan így a tollbamondás és a fogalmazás írása is problémát okozhat.
Érdemes a fogalmazások hibáit elemezni, ugyanis ez kijelölheti azokat a területeket, amiben több gyakorlásra lehet szüksége.
A nevelés-oktatás szervezeti kereteinek megválasztása az egyén szük-ségleteitől, a hallássérülés bekövetkeztének és felismerésének időpontjától, okától, mértékétől, az intelligencia fokától stb. függ. A gyógypedagógiai segítség az egész óvodai/iskolai pályafutás alatt – integráló iskolai körül-mények között is – nélkülözhetetlen (Farkas és Perlusz, 2000. 531. o.).