korszak 1635–1789 között – A jezsuita egyetemek (Kassa, Nagyszombat)

Osztrák tartományok hallgatói magyarországi felsőoktatási intézményekben 1635–1919 között

I. korszak 1635–1789 között – A jezsuita egyetemek (Kassa, Nagyszombat)

A középkorban alapított magyarországi egyetemek nem bizonyultak hosszú éle-tűnek. Olyan forrás, mely alapján adatolt hallgatói névsorokat lehetne összeállí-tani, nem maradt fenn egyikről sem. Így az anyaggyűjtést az első, tartósnak bizo-nyuló egyetemalapítástól (Nagyszombat, 1635) kezdtük. A két jezsuita egyetem, Nagyszombat és Kassa volt a korszak meghatározó és folyamatosan működő felsőoktatási intézménye. Ezeket kétkarú egyetemként alapították (bölcsészeti és teológiai képzés), de az ország első számú egyeteme 1773-ra már klasszikus 4 karú egyetemmé bővült Nagyszombaton.

Ebben az időszakban volt a legnehezebb összefüggő hallgatói adatsorokat összegyűjteni, mert viszonylag kevés primér forrás maradt fenn. A nagyszombati egyetem első rekonstruált anyakönyve 1701-ig tartalmaz hallgatói névsorokat, de a diákok nemzetiségét, származási helyét csak néha jegyezték fel. Ezt a forrást

kiegészítik a promóciós könyvek, melyek már kiadott formában is hozzáférhető-ek.³ Ezek részletesebb adatsorokat közölnek, de csak a hallgatók közül fokoza-tot szerzettek szerepelnek bennük.⁴

Ebben a korszakban a születési hely megnevezésén kívül a nemzetiséget is figyelembe vettük, mert az ismert nemzetiségű hallgatók (90%) között ez általá-ban a regionális hovatartozást és nem a klasszikus értelemben vett nemzetiséget jelölte.⁵ (51 adatbázisunkba került hallgatónál csak ez utóbbiról van informáci-ónk.) A vizsgált időszakban összesen 302 külföldi hallgatót találtunk. Közülük 279-en szerepeltek a promóciós könyvekben, az anyakönyvből az adatok hiánya miatt csak 23 főt tudtunk beazonosítani.

A Nagyszombati Egyetemen 1635–1777 között 4315 személy avatásáról vannak adataink. A promóciós könyvekben szereplők 7%-a született Magyaror-szág határain túl, a 6270 promóciós eljárás összesen 6%-át (376) szerezték más tartományok, országok hallgatói. A külföldi hallgatók csak 10%-a ausztriai (29 fő). A bécsi adatokkal összevetve egyértelmű a birodalom legrégibb és központi szerepet betöltő egyetemének fölénye az egész időszakra nézve: 1635–1789 kö-zött Bécsben 902 magyar és 178 horvátországi hallgató szerzett fokozatot, ez a szám sokszorosa a nagyszombati egyetem ausztriai fokozatszerzőinek. A grazi jezsuita egyetem esetében viszont már hasonló nagyságrendű adatokat találunk:

itt ebben az időszakban 48 magyarországi és 83 horvátországi diák promoveált.

A 29 ismert ausztriai hallgató közül 21 az egyetemi tanulmányok meg-alapozásául szolgáló bölcsészkaron szerzett fokozatot, többségük kettőt:

baccalaureátusit és magiszterit.

A külföldi fokozatszerzők nagy része még a Rákóczi szabadságharc előtt jutott el Nagyszombatra. Természetesen a hasonló képzést nyújtó, de már jóval régebben működő bécsi, valamint a helyi, ausztriai tartományokban működő kisebb egye-temek, és a 18. század elejének magyar politikai és háborús helyzete (a Rákóczi szabadságharc) sem tette túl vonzó fokozatszerző céllá általában az osztrák hall-gatók szemében Nagyszombatot. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy a 18. század közepén általános tendencia a promóciós eljárások számának jelentős csökkenése.

3 z^SoldoS Matricula és B^ognár–K^iSS–V^arga

4 Az egyetem három karának maradtak csak fenn promóciós kötetei, a jogi karon zajlott fokozat-szerzésekről nem rendelkezünk összefüggő adatokkal. Bognár Krisztina: A Nagyszombati Egye-tem fokozatot szerzett hallgatói III. Károly és Mária Terézia uralkodása idején (1712–1777). In:

B^ognár–K^iSS–V^arga. 81.p. – a továbbiakban B^ognár 1712–1777 5 B^ognár 1712–1777 104.p.

A külföldi hallgatók által a Nagyszombati Egyetemen szerzett fokozatok évi megoszlása Der Anteil ausländischer Studenten nach akademischem Grad in Nagyszombat

0 2 4 6 8 10 12 14 16

1637 1646 1655 1664 1673 1682 1691 1700 1709 1718 1727 1736 1745 1754 1763 1772

fokozatok évenként

Néhány adat rendelkezésünkre áll a nagyszombati és a kassai egyetem jezsu-ita rendtag hallgatóiról is. A nagyszombati egyetem esetében az 1/3-nál tartó feldolgozásban a fellelt külföldi születésűek (142 fő) közel fele (67 fő) szár-mazott valamelyik osztrák tartományból.⁶ A jezsuita rend képzési gyakorlatá-ból következhet, hogy a promóciós adatoktól eltérően az egyetem alapításától egészen 1773-ig egyenletes számban érkeztek minden évben az osztrák-magyar provincia területéről, a nem magyar tartományokból hallgatók Nagyszombatra.

(A rend utasítása alapján a rendtagok általában több felsőoktatási intézményben szerezték meg teljes képzettségüket.⁷)

A kassai egyetemen jóval kisebb számban tanultak más tartományokban (35 fő), s szinte elenyésző számban osztrák tartományokban született jezsuita rendtag hallgatók, eddig összesen 9 ilyet találtunk a 421 fő között. A kassai egyetem – az eddigi eredmények szerint – tehát a helyi, magyarországi igényeket elégítette ki a jezsuita rend intézményrendszerén belül is, viszont a nagyszombati esetében elmondható, hogy a rendtartomány egyik kiemeltebb képzési központja volt a teljes korszakon keresztül, ahová rendszeresen elküldték tanulni más területek szülötteit, jelentős számban ausztriai származású jezsuita hallgatókat is.

6 Lukács, Ladislaus: Catalogi personarum et officiorum provinciae Austriae II. 1601–1640. Romae, 1982;

illetve Catalogus Generalis seu Nomenclator biographicus personarum Provinciae Austriae Societatis Jesu (1551–

1773). Pars I–III. Romae, 1987–1988.

7 A rendelkezésünkre álló adatok szerint Nagyszombaton a 142 külföldi jezsuita diák közül 104-en, míg a kassai 472 jezsuita rendtag hallgató közül 337-en tanultak más felsőoktatási intézményben is.

Korszakunk végén hozták létre Nagyszombaton az orvosi kart, ami tovább erősítette az egyetem szélesebb regionális központtá válását. Egyértelműen ez a fakultás az, melyen legnagyobb a külföldi származású végzettséget szerzők aránya:

8 év alatt a 201 fokozatból 51-et, azaz a promóciók 25%-át szerezték más tarto-mányokból érkezők. Többségük nem az ausztriai törzstartotarto-mányokból származott, csak 8 ausztriai születésűt találunk köztük. Viszont a birodalom más területein élők számára vonzó volt az itt nyújtott képzés: több mint felük (57%), alacsonyabb szintű sebészmesteri, 25% pedig gyógyszerészeti oklevelet szerzett. (Az orvosi ka-ron nem épültek egymásra a fokozatok, itt mindenki csak egyetlen oklevelet kap-hatott, amelynek elsősorban a tanulmányok elvégzését igazoló szerepe volt).⁸

Az orvosi kar megalapítása már átvezet a következő korszakba, melyben több tényező mellett a szakoktatás fejlődése, az új intézmények a korábbinál jóval vonzóbb peregrinációs céllá tették a birodalmon belül Magyarországot.

II. korszak 1789–1850 között – a 19. század, az állami felsőoktatás és a szakoktatás kialakulása

A 18. század utolsó harmadában a birodalomban jelentős egyetemi reformok születtek. A Habsburg Birodalomba integrálódott Magyarországon az 1777-es Ratio Educationis kiadásával (és a jezsuita rend feloszlatásával) alakították ki azt az állami irányítású, központosított oktatási rendszert, mely egészen a szabad-ságharcig meghatározó volt. Ennek a rendszernek az volt a célja, hogy biztosítsa azt a nagyobb számú és jobban képzett szakembert, mely egy korszerűbb, köz-pontosított államszervezet működéséhez szükséges. ⁹

II. József az egyetemi hálózatot is átszervezte. Regionális alapon, de kevés he-lyen a korábbinál nagyságrendekkel nagyobb hallgatói létszámot vonzó egyetemi centrumok jöttek létre, s ezek között volt Pest is Bécs, Prága, illetve Lemberg mel-lett (Pestre került végül a Nagyszombatból az ország központjába, Budára he-lyezett egyetem). Csak 1826 után kapta vissza egyetemi rangját Olmütz, Graz, Innsbruck és csak 1846 után került a birodalmi felsőoktatási hálózatba Krakkó,

8 Varga Júlia: A Nagyszombati Egyetem fokozatot szerzett hallgatói a korai barokk időszakában (1635–1711), In: B^ognár–K^iSS–V^arga 42 p. – a továbbiakban V^arga 1635–1711; illetve B^ognár 1712–1777, 83. p.

9 A jezsuita rend vagyonának államosítása lehetővé tette az oktatás állami finanszírozására való zökkenőmentes áttérést – egyetemi és tanulmányi alap létrehozásával.

Pádua, Pavia.¹⁰ Tehát ennek a korszaknak nagy részére leszűkült a birodalmon be-lül választható felsőoktatási intézmények köre bizonyos képzési formákban. Vi-szont új társadalmi rétegek kapcsolódtak be a felsőoktatásba és megváltoztak az egyetemjárás tendenciái. Az állam és az állampolgár számára fontossá váltak a reál- és egyéb szaktudományok, ezért a birodalomban és azon belül Magyarorszá-gon is egyre több ilyen képzést nyújtó kar, szak, intézet, akadémia létesült, melyek még eléggé változó színvonalat képviseltek. 1735-ben alapították a selmecbányai bányászati iskolát, ezt 1770-ben bányászati és kohászati akadémiává alakították. A mérnöki tudományok 1782-ben már a Nagyszombatról Budára, majd Pestre köl-töző egyetemen kaptak önálló intézetet Institutum Geometrico-Hydrotechnikum néven. 1769-ben kezdte meg működését Nagyszombaton az orvosi kar – melyben döntő szerepe volt Van Swieten-nek, az oktatáspolitika egyik irányítójának.

Ebből a korszakból már jóval több forrás állt a rendelkezésünkre: a pesti egye-tem orvosi és teológiai kari anyakönyvei, a selmecbányai, keszthelyi és magyaróvári intézmények hallgatói névsorai, a Kolozsvári Királyi Líceum, a Pozsonyi és Nagy-váradi Királyi Akadémia feldolgozott anyaga.¹¹ Egyes intézmények esetében nem maradtak fenn összefüggő adatsorok (pesti egyetem bölcsész hallgatói). S még vannak feldolgozatlan források: ilyenek a kassai, győri-pécsi királyi akadémiák; és az egri illetve pécsi püspöki (érseki) líceumok, valamint a református (Debrecen, Sárospatak, 1830-tól Kecskemét, Pápa, Máramarossziget) és az evangélikus (Po-zsony, Eperjes, Sopron) líceumok akadémiai osztályainak névsorai.

Bár a régió közös tudományos nyelvévé a német vált a korábbi latin helyett,¹² a vizsgált korszakban a magyarországi felsőoktatási intézményekben mindkét nyelvet használták. Az ország egyetlen egyetemén, Pesten, 1848-ig döntő több-ségében latin nyelven tanítottak, az orvosi karon német és magyar nyelven folyt a sebész, gyógyszerész és a szülésznői képzés.¹³ A felsőoktatás nemzetivé válása szempontjából döntő jelentőségű volt a magyar oktatási nyelv használata, amelyet

10 S^zögi Habsburg 14 p.

11 A forrásokról részletesen a 2. jegyzetben, illetve a következő kötet egyes intézményi beveze-tőiben – Külföldi hallgatók magyar felsőoktatási intézményekben. I. rész. 1635–1919. Szerk.:

HeiLauf Zsuzsanna. Budapest 2006. 492. p.

12 S^zögi Habsburg 16.p.

13 Az oktatás nyelve elsősorban a latin volt, ami az orvosképzésben 1860-ig nem is változott. A szü-lészetet, a sebészetet és az állatorvostant a fõbb hazai nyelveken, magyarul és németül adták elő.

A gyógyszerészeti előadások kezdetben latinul folytak, majd 1808-tól ugyancsak magyar és né-met nyelven. MoLnár László: A pesti orvostudományi kar hazai és külföldi hallgatói 1790–1850.

In: Tanulmányok az újkori külföldi magyar egyetemjárás történetéhez, szerk.: HorVátH Ákos.

Budapest, 1997. 336 p. /Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 15. Szerk.:

szögi László/ – a továbbiakban M^olnár

1842 májusában a jogi karokon, majd 1844-ben más fakultásokon is bevezettek.

De részben a nagyszámú, nem magyar anyanyelvű egyetemi hallgató, illetve tanár miatt a legtöbb intézményben 1848-ig fennmaradt a kétnyelvű oktatás. S nem utolsósorban: „a magyar tudományos nyelv éppen ezekben az évtizedekben for-málódott ki, tehát az egyetemen túlsúlyra még az 1844-es hivatalossá tétele után sem juthatott.” – írja Szögi László.¹⁴ A Selmecbányai Akadémián és Magyaró-váron – magyar szaknyelv hiányában – még korszakunk után is sokáig a német volt a hivatalos nyelv. Természetesen a Magyarországon folytatott felsőfokú ta-nulmányokat a birodalom minden részén elfogadták. Mindez elősegítette, hogy a Habsburg birodalom más tartományaiból minden nehézség nélkül iratkozhattak be magyarországi felsőoktatási intézményekbe a „külföldi” diákok.

A 18. század végén, egészen a reformkor végéig az egyre bővülő magyar fel-sőoktatási intézményrendszerben a magyar hallgatóság létszáma mellett a kül-földi hallgatók száma is jelentősen és folyamatosan emelkedett.

Az egyes intézményekbe először beiratkozó külföldi hallgatók megoszlása intézmények szerint 1777–1850 között

Erste Immatrikulationen ausländischer Studenten an ungarischen Hochschulen und Universitäten 1777–1850

intézmény külföldi hallgatók száma

pesti egyetem 1959

selmecbányai ak. 20*+1612 pozsonyi kir. ak. 736

Magyaróvár 187

nagyváradi kir. ak. 86

Georgikon 43

kolozsvári ak. líc. 25

Összesen 4668

* a vizsgált korszak előtt 1771–1776-ban a Selmecbányai Akadémiára beiratkozott külföldi hallgatók.

14 szögi László: A nemzet kertjének nevelő oskolái. A magyar felsőoktatás rövid története. 36. p. In.:

Hat évszázad magyar egyetemei és főiskolái, szerk.: szögi László. Budapest, 1994. – a továbbiak-ban Hat évszázad

Korszakunkban a birodalom más részeiből származó hallgatók kezdet-ben viszonylag alacsony, de egyenletes számban jöttek a vizsgált magyarorszá-gi felsőoktatási intézményekbe tanulni. Az 1820-as évektől jelentős emelke-dés következik be, leglátványosabban az orvosképzésben résztvevők száma nő – a napóleoni háborúk végétől a 30-as évek elejéig folyamatosan. A háborúk lezárultával egyenletes növekedés tapasztalható, melyben nyilván szerepe volt a megnövekedett szakemberigényen túl a bécsi kormányzat külföldi (birodalmon kívüli) egyetemjárást gátló törekvéseinek is.¹⁵ A kolera-járvány idején nemcsak az orvosi karon, hanem Selmecbányán is jelentősen visszaesik a külföldi hallga-tók létszáma. De ezt az időszakot Selmecbányán radikális növekedés követi: évi 20–25 főről 1839-ben 87, 43-ban 79 főre nő az új külföldi beiratkozók száma.

Ez a növekedés nemcsak a magyar intézményben tapasztalható, az egész Habs-burg Birodalomban megnő az igény a műszaki képzés iránt, 1846-ban a selmeci hallgatók száma 279 fő, míg a Bécsi Polytechnikumban 1718 fő, Prágában pedig 853 fő tanult.¹⁶ Az orvosi karon a kolera-járvány után az 1838-as jeges árvíz ha-tása is negatívan érvényesült, ezután a 40-es évek elejéig újra emelkedett, majd ha mérsékelten is, de elkezdett csökkenni a külföldiek száma. A többi vizsgált intézményben nem következett be hasonlóan látványos emelkedés, az első be-iratkozók száma nem haladja meg egyik intézmény esetében sem az 50-et, mint a húszas években a pesti egyetem orvosi karán, a harmincas évek közepétől pedig a Selmecbányai Akadémián. Ha kisebb léptékben is, de a 30-as évek közepétől a magyaróvári intézetben is növekedik a külföldi hallgatók száma. A Pozsonyi Királyi Akadémiára beiratkozók száma a 20-as, 30-as évek mérsékelt emelkedé-se után a 40-es évek elején elkezd csökkenni, de ez nemcsak a külföldi hallgatók, hanem az összes hallgató körében tapasztalható.

A már feldolgozott anyagot figyelembe véve több fontos tendencia mutatha-tó ki. Az egyik, hogy a birodalmon belül monopóliummal rendelkező szakkép-zési formák, illetve a máshol is jól hasznosítható reáltudományok voltak a leg-vonzóbbak a peregrinusok számára. De egyes intézményeknél a határ közelsége is befolyásoló tényező lehetett. Igazán jelentős számban három intézményben találtunk külföldi születésű hallgatókat – a pesti egyetem orvosi karán 1784 főt;

a Selmecbányai Akadémián 1632 főt; a Pozsonyi Királyi Akadémián 736 főt. Az egyes szakok közül a műszaki, természettudományos, orvosi képzések mellett a minden további egyetemi tanulmányhoz elengedhetetlen bölcsészeti

alapkép-15 M^olnár 337. p.

16 S^zögi Habsburg 23, 29 p.

zésben is jelentős számú külföldi származású diák vett részt, ezek az ismeretek a határokon túl is jól hasznosíthatóak voltak. Legnépszerűbb a külföldi hall-gatók körében a bányászati képzés, (1448 fő), majd a sebészeti bizonyult (824 fő). 664-en vettek részt a bölcsészeti alapképzésben, 369-en orvosi képzésben, 276-an gyógyszerészeti képzésben, 230 fő pedig a mezőgazdasági képzésben.

Az orvosi karon nemcsak egyetemi szintű képzés folyt, a szülészeti tanfolyamon 316 külföldi születésű hallgatót találtunk. A beazonosítható származási helyű külföldi diákok közül 290 fő jogi tanulmányokat folytatott Magyarországon. A pesti egyetem teológiai karán, az állatorvosi, és az erdészeti képzésben is részt vettek külföldi hallgatók.

Az először beiratkozó külföldi hallgatók száma intézményenként és évenként 1777–1850 között Erste Immatrikulationen ausländischer Studenten an ungarischen Hochschulen und Universitäten

1777–1850

0 50 100 150 200 250

1779 1786 1793 1800 1807 1814 1821 1828 1835 1842 1849

összes Magyaróvári G.

Ak.

Pesti E.

Pozsonyi kir. Ak.

Selmecbányai Ak.

A korszakban a magyar felsőoktatási intézmények a legnagyobb vonzóerőt a cseh tartományokra gyakorolták (1451 fő mellett ide számoltunk még 151 szi-léziait is). Ha az egyes szakképzéseket vesszük alapul, akkor egyértelmű, hogy a már átnézett forrásokban nagyságrendekkel több a cseh tartományokból érkező hallgató, mint ahány magyart találunk a cseh felsőoktatási intézmények hasonló szakjain (Például a magyar orvosi karon 634 fő a cseh tartományból érkező, míg ott 200-nál kevesebb a magyar hallgatók száma).

Az ún. osztrák tartományokból a csehekénél alig kevesebbről, 1397 főről vannak adataink magyarországi intézményekben. Ha képzési csoportonként ha-sonlítjuk össze a számokat, akkor a következő eredményre jutunk: az orvoskari képzésekben az ausztriai tartományokban tanuló magyarok száma a sokszorosa a

Magyarországon tanuló osztrákokénak (előbbi 2000 feletti, míg utóbbi alig 245 fő). Viszont a mezőgazdasági képzésben a magyarországi osztrák peregrinusok száma a nagyobb (67 fő 11-el szemben) és a mérnökképzésben résztvevők szá-ma hasonló nagyságrendű (Ausztriában 975 szá-magyar, Selmecbányán 750 osztrák hallgató van ebben az időszakban).¹⁷

Az 1397 ausztriai születésű hallgató több mint fele (750 fő) a Selmecbányai Akadémiára iratkozott be. 18%-uk a pesti egyetem orvosi karán (245 fő), 21%-uk a Pozsonyi Királyi Akadémián (301 fő) tanult. Az ausztriai orvosi fakultások magasabb szintű képzést adhattak, mint a pesti intézmény, Selmecbánya viszont korszakunkban még monopólium-jogokkal rendelkezett a bánya- és erdőmér-nökképzés területén.¹⁸ A pozsonyi akadémián elsősorban a közeli osztrák terü-letekről származó, bölcsészeti képzésben résztvevők száma volt magas (a 301 ausztriai hallgatóból 254).

Az 1735-ben Selmecbányán alapított bányatisztképző iskola feladata volt bánya-, kohó- és pénzverő tisztek, tehát vezető műszaki, jogi és igazgatási szak-emberek képzése az egész Habsburg birodalom bányászata – kohászata számára.

A Habsburg Birodalom területén a selmeci iskola volt az első állami alapítású, nem egyházi irányítás alatt működő oktatási intézmény. Az intézmény összbiro-dalmi jelentőségét mutatja, hogy a vizsgált intézmények közül itt volt a legmaga-sabb a külföldi hallgatók aránya – 1770 között 1850-ig összesen 3870 fő tanult itt, és a hallgatók majdnem fele, 42%-a származott külföldről (1632 fő). A 18.

században a Habsburg Birodalom egyetlen műszaki felsőoktatási intézménye, a Selmecbányai Akadémia jelentősége a 19. század folyamán egyre csökkent az 1806-ban alapított Prágai és 1815-ben alapított Bécsi Polytechnikum mellett.

A hallgatók számának folyamatos emelkedése ellenére 1846-ban Selmecbányát a monarchia műszaki és kereskedelmi főiskoláin – akadémiáin tanulók már alig 6%-a választotta.¹⁹

Selmecbánya vonzáskörzete jóval túlnyúlt a magyar korona országain, az osztrák területekről érkezett a külföldi hallgatók 45,5%-a, és a cseh tartomá-nyokból, elsősorban Csehországból további 38%-uk. Nem a földrajzi közelség számított, mivel ekkor az intézménynek a bányamérnök-képzésben még mo-nopóliuma volt a birodalomban. Ezért nagy számú hallgató (153 fő) érkezett Tirolból, a monarchia távolabbi bányászati-kohászati központjából is.

17 S^zögi Habsburg 31. p.

18 S^zögi Habsburg 31. p.

19 S^zögi Habsburg 37.p.

„A tisztviselői kar, a közigazgatás alsóbb szintjein dolgozók részére a kirá-lyi jogakadémiák rendszere nyújtott képzési lehetőséget.”²⁰ A királyi akadémiák olyan két karral, egy előkészítő bölcsészeti és egy jogi karral rendelkező felsőok-tatási intézmények voltak, ahol a hallgatók a bölcsészeti és jogi ismereteket az egyeteminél alacsonyabb fokon és nem tudományos céllal, hanem a gyakorlati életben felhasználható, hasznosítható módon sajátíthatták el. Az intézmény ala-pos előképzettséget nyújtott a tanulmányaikat egyetemen, vagy más felsőfokú szakoktatási intézményben folytatni szándékozók számára is. A Selmecbányai Akadémián és Magyaróváron a felvétel előfeltétele volt a bölcsészeti alapképzés.

16 olyan magyaróvári külföldi hallgatót találtunk, akik valamelyik királyi akadé-mián tanultak korábban.

Az első, 1776-os alapítású akadémiát Nagyszombatból 1783-ban II. József helyeztette át Pozsonyba. Az 1777–1806 közötti anyakönyvekben szereplő 6731 hallgatóból csak 72-nek van megjelölve születési helye, viszont az 1806 és 1848 között beiratkozó 7233 fő adatsorai szinte teljesnek tekinthetőek.²¹ Ebben az időszakban 736 külföldi hallgatója volt az akadémiának, azaz a hallgatók valami-vel több, mint 10%-a. Közülük 465 (63,2%) bölcsészeti, 106 (14,4%) bölcsészeti és jogi; 165 fő (22,4%) csak jogi tanulmányokat folytatott az intézményben, a hallgatók majdnem fele csak egyetlen évet töltött itt (340 fő). A Pozsonyi Királyi Akadémia vonzáskörzete túlnyúlt az országhatáron, ez volt az osztrák területek-hez és Bécsterületek-hez legközelebb fekvő ilyen típusú intézmény, ráadásként a korabeli magyar fővárosban. A külföldi születésű hallgatók többsége a közeli osztrák tar-tományokból (87 Alsó-Ausztriából, 20 Stájerországból, azaz összesen 16%) és elsősorban Bécsből (167 fő – 22%) érkezett. Viszont a Birodalom fővárosában nemcsak osztrák lakosság élt, az itt született hallgatók feléről kiderült, hogy ma-gyar nemzetiségűek, részben az udvari nemességhez, esetleg főnemességhez, az udvartartáshoz tartoztak.

A gazdálkodás korszerűsítése, a szakismeretek elsajátításának, illetve szak-emberek alkalmazásának igénye nemcsak Magyarországon, hanem egész Közép-Európában a mezőgazdasági szakoktatás fejlődését idézte elő. Ebbe a sorba illik bele az 1808-ban Selmecbányán létrehozott Erdészeti Intézet, de idetartozik az Albert Kázmér herceg által 1818-ban életre hívott Magyaróvári Gazdasági

20 Hat évszázad 31. p.

21 A Pozsonyi anyakönyveket Novák Veronika dolgozta fel, köszönöm, hogy az összegyűjtött anyagba – a kézirat készülése közben – betekinthettem és adatait felhasználhattam.

Tanintézet is.²² Az osztrák határral szomszédos, az uralkodó családhoz tarto-zó Albert Kázmér herceg birtokán létrehozott magyaróvári intézet vontarto-zónak bizonyult a külföldi hallgatók számára, illetve a tanárok nagy része is osztrák és cseh származású volt.²³ A magyaróvári tanintézetben a kezdeti latin, később német nyelvű oktatás két évig tartott, évente 20-30 hallgatóval. Az anyakönyvek adatai szerint 30 év alatt – 1818 és 1848 között²⁴ Magyaróváron az összes ott

In document Österreichisch-ungarische Beziehungen auf dem Gebiet des Hochschulwesens Osztrák-magyar felsőoktatási kapcsolatok (Pldal 73-85)