Az intézmények átszervezése

Pesti egyetem

A rektor a beígért reformok halogatásában vélte az egyetemi oktatás nehézkes kibontakoztatását. Az ideiglenes rendelkezések gátolják az oktatási mechaniz-must, s a rektor szerint az ausztriai tanrendszer bevezetése hozná a megoldást.

Az egyetemi közhangulat deprimált; erősödőben van az intézményben is az or-szágszerte tapasztalható vis inertiae, a szívós passzív rezisztencia. A rektor és az anatómia professzora a minisztériumba utaztak, ahol Exnerrel napokon át tárgyaltak az egyetemi átszervezésről. Meggyőződésük volt, hogy a kultuszkor-mányzat a pesti egyetemet a bécsi, prágai mellett előkelő intézetté akarja fejlesz-teni. Az egyetemi tanács a kapott minisztériumi szempontok alapján dolgozta ki

„a rendezési tervet”. A szervezési szabályzatot a birodalmi egyetemek számára Exner jutatta el (Bécs, Prága, Graz, Krakkó, Lemberg, Olmütz, Innsbruck, Pest.) A pesti egyetem azonban az autonómia jogkörét nem kapta meg, mert az or-szágban a statárium még érvényben volt. Rektort, a négy kar élére a dékánokat nem választhatták, kinevezésüket a minisztériumból kapták.

Az átszervezés során a bölcsészeti karból kivált az államszámszámvitel, és a jogi karhoz került; 1850.szeptember 29-én a József nádor Ipartanoda és a böl-csészet kari mérnökintézet egyesült; az orvosi kartól a természettudományi tan-székeket (ásványtan, növénytan, állattan, vegytan) a bölcsészeti karba szervezték;

önálló lett az állatorvosi intézet; a kétéves bölcsészeti tanfolyamot megszüntet-ték, a tárgyakat a gimnáziumok 7. és 8. osztályai vették át.

A tanszabadságot a teológiai kar kivételével a bölcsészeten elfogadták. A teológiai kar ragaszkodott a hagyományos oktatási módszerekhez, és nemcsak a Thun-reformot utasította el, hanem opponálta az 1848. évi eötvösi modernizáci-ót is. A miniszter a klérus kívánságát teljesítette, amikor a teológiai kar keretében engedélyezte az egyházjogi tanszék megszervezését. Ugyanis a teológus

hallga-tók az egyházjogi előadásokat 1770. óta a jogi kari előadások keretében hallgat-ták. A teológiai kar törekvése volt, hogy a kánonjogi szigorlatokat a jogi kartól a maga hatáskörébe vonja, amely azonban nem talált megértést a miniszternél.

A jogi kari változtatások során az osztrák jog benyomult a magyar okta-tásba, amely a magyar jog félretolását eredményezte. Átalakult az ausztriai jo-gászképzés, ahol eddig a jozefinista szellemiségű módszerek érvényesültek. A kultuszkormányzat az osztrák jogásznemzedék konzervatív szellemiségű neve-lését helyezte előtérbe; a történelmi studiumok oktatását katolikus szellemiségű professzorokra bízta. Az ausztriai jogi karokon bevezette a jogtörténeti eladá-sokat; amelyekben a német történeti iskola tanelmélete kapott kiemelt szere-pet. A történeti iskolára való áttérés ekkoriban európai jelenség. Az első és a másodéves hallgatóknak alapdiszciplínákat tanítottak; pl. római jogot, német birodalmi jogot, egyházjogot. A gazdasági fejlődésben érdekelt polgárság igé-nyelte a jogintézmények múltjának feltárását, s ezzel kapcsolatban a gazdaság-politika és a jogfejlődés összefüggéseinek vizsgálatát. A kultuszkormányzat a pesti jogi karon is megszervezte a jogtörténeti tanszéket; ahol két féléven át német birodalmi jogtörténetet oktattak. 1850-től itt tanított Wenczel Gusztáv, aki 1838-tól Bécsben, a Terézianumban magyar magánjogot adott elő. Wenczel előadásaiban szakított a német jogtörténet nacionalista szellemiségével, és azt az európai jogfejlődés kereteibe ágyazta. A német történeti iskola szellemiségében az ausztriai politikai igény jelentkezett, ami a nagynémet irányzat volt. Wenczel előadásaiban jelentkezett először a gazdaságpolitika és a jogfejlődés összefüggő rendszerének elméleti kidolgozása; s hangsúlyosan szerepelt nála a jogintézmény és a gazdaság együttes hatásának magyarázata. Első magyar gazdaságtörténeti összefoglalás is a keze alól került ki, amely Tagányi Károly, Acsády Ignác mun-kásságát inspirálta.

1851-től véglegesítésre kerültek a jogi karon addig ideiglenesen alkalmazott tanárok. Most véglegesítették Pauler Tivadart, akit Eötvös József nevezett ki a jogi karra. Idegen tanárok nyomultak be a jogi karra: az osztrák jogi tanszék-re a nagyszebeni jogakadémiáról; a statisztikára a pozsonyi jogakadémiáról ke-rült professzor; perjogi, az államszámvitel tanszékekre ausztriaiak érkeztek, de Lemberg, Olmütz is küldött tanárokat a pesti jogi karra.

A középiskolai tanárképzést a bölcsészeti fakultáson szervezett tanfolyamokon végezték. (1848-ban Eötvös miniszter két tanárképző intézet felállítását tervezte:

történelmi-nyelvtudományi és természettudományi-mennyiségtani szakon. 1848 előtt a gimnáziumi tanárokat a szerzetesrendek képeztették, a jelölek a tanárvizs-gákat a tankerületi főigazgató elnökletével létrehozott bizottság előtt tették le.) 1851-ben természettudományi, 1852-től történelmi-ókori filológiai szakok

in-dultak. Tanárvizsgáló bizottság azonban Magyarországon nem létezett, a jelöltek Bécsben, Prágában, Lembergben, Innsbruckban képesítőztek.

Az orvoskari reformot Bécsben 1846-ban hajtották végre; a tervezetet von Türkheim dolgozta ki. Néhány szervezeti változtatást 1848-ig realizáltak; meg-szüntették a bécsi, prágai, laibachi alsó sebészeti tanfolyamakat, elkülönítették az orvosi kartól a természettudományi szakokat. A reformokkal von Türkheim megteremtette a „második bécsi orvosi iskolát”. A tanítványok második Van Swietennek nevezték. Pesten az ausztriai reform alapján szervezték át az or-vosképzést; a sebészmesteri képzést azonban fenntartották ( Pest, Kolozsvár) mivel a birodalom keleti felén orvosképzés egyedül Pesten volt. A sebészmesteri tanfolyamon a képzést három évre emelték.

A gyógyszerészképzés kétéves lett. A hallgatóknak a bölcsészeti karon tar-tották a vegytani, természetrajzi tárgyak előadásait. Szigorlatukat e tárgyakból itt kellett letenniök. Az orvoskaron voltak a szakelőadások, a gyakorlati foglal-kozások. A második év végén a hallgatók két tárgyból szigorlatoztak.

A jogakadémiák

A kultuszkormányzat a világi jogakadémiák átszervezését erőteljes akcióval haj-totta végre, a beavatkozás eredményeképpen cs. kir. intézetekké váltak. Az aka-démiák közül megszüntették a győrit és a kolozsvárit. Az akaaka-démiák bizonyos fokú önállóságot kaptak, melyet igazgató irányított, és 4 tanszéket szerveztek. A tanszéken a tanár mellett tanársegéd működött. Kötelező tanítási nyelv a német lett, bár a magyart sem mellőzhették, ahol a hallgatóság nemzeti összetétele azt kívánta. A német és a magyar nyelvű előadások mellett szerepelt Pozsonyban és Kassán a szlovák, Zágrábban a horvát. A nagyenyedi akadémián a tanítási nyelv kizárólag a német, ahol a hallgatók a szászok közül kerültek ki. Az akadémia 3 éves, de nem adott jogi végzettséget. Azok a hallgatók, akik az igazságszolgálta-tás vagy a közigazgaigazságszolgálta-tás területén gyakornokként kívántak elhelyezkedni, kétéves akadémiai tanulmányaik után a pesti jogi karon szerezhettek képzettséget.

Az egyházak által fenntartott jogi liceumokat a debreceni kivételével 1854-ig felszámolták. Az intézetek 8 osztályos gimnáziumokká alakultak át. 1850.

október 4-én kiadott miniszteri rendelet a katolikus egyházjogi főiskolákat, me-lyek érseki, püspöki, fenntartásúak és a protestánsok egyházkerületi akadémiáit magánintézetekké nyilvánította. A rendelet leszögezte: a magánintézetekben szerzett bizonyítványt az állam abban az esetben ismeri el, ha a magánintézet az állam által megszabott szervezeti keretek között működik, és teljesíti mindazon feltételeket, melyek a cs. kir. jogakadémiák számára kötelezőek ( tanszékek és

tanárok száma, az előadott szaktárgyak, német nyelvi kényszer, a hallgatók fel-vétele érettségi vizsga alapján..stb.) A feltételeket egyedül a tiszántúli egyházke-rület tudta teljesíteni, és Debrecenben az intézet református jogakadémiaként működhetett tovább.

A kultuszkormányzat a teológiai tanfolyamokról nem intézkedett, azok a korábbi keretekben folytathatták a tanítást.

A mérnökképzés

1850. szeptember 29-i miniszteri rendelet egyesítette a József nádor Iparta-nodát és a Mérnökintézetet. A szervezeti változtatások 1854-ig eltartottak. Ez évben adott jelentés szerint a Politechnikai Intézet a birodalom többi technikai jellegű felsőoktatási intézetéhez hasonló szívonalú lett. (27) A magyarországi mérnökhallgatók közül elég sokan a külföldi technikai intézeket választották (Bécs, München, Karlsruhe) különösen azok, akiknek a német nyelvi képzés nem okozott nehézséget.

Selmecen a Bányászati és Erdészeti Akadémián az oktatást megfogyatkozott hallgatói létszámmal 1850. január 2-án újra kezdték. Az örökös tartományokból a hallgatók nem tértek vissza Selmecre, mert egy részük 1848-ban eltávozott, amikor Eötvös miniszter az akadémiát nemzeti intézetté minősítette, és beve-zette a magyar nyelvű oktatást. A hallgatók és a magyarul nem tudó tanárok a vorderbergi hasonló profilú intézetbe kaptak fekvételt. 1849 elején két bányá-szati akadémia nyitotta meg kapuit: a stájerországi Leobenben és a csehorszá-gi Pribramban. A selmeci akadémia korszerűsítését 1846-ban hajtották végre.

Ekkor birodalmi intézet lett, melynek igazgatója a főkamaragróf; egyesítették a bányászati szakot az erdészetivel, a tanulmányi idő a bányászat-szakon 4, az erdészetin 3 lett. Az akadémián 6 tanszék működött. 1852-ben az ismeretanya-got bővítették; a nemes-és színesfém ágazatok mellé bevezették a vasipari és a szénbányászati tananyagot, és az oktatás a bányászat és kohászat területén a kor színvonalán állt. Az erdészeti hallgatóknak az 1850. január 5-i miniszteri rende-let államvizsgát vezetett be, a végzett hallgatók az állami erdészeti hivatalokban gyakornokok lettek.

A magyaróvári gazdasági akadémia

A mezőgazdasági oktatás hiányosságát 1848-ban az eötvösi reform négy gaz-dasági főiskola létesítésével szándékozott megoldani. A birodalmi kormányzat 1849-ben egy állami gazdasági főskola alapításáról határozott, és keresték annak

a megfelelő működési helyét. A választás Magyaróvárra esett, ahol 1818. óta magánintézetként volt gazdasági akadémia. Az uradalom tulajdonosa, Albrecht kir. herceg anyagiakkal járult a főiskola alapításához; tangazdaságot szerelt fel, melyet gondosan instruált. A főiskola működési elveit a hohenheimi akadémia tanára dolgozta ki; a tanulmányi időt két évben állapították meg, a felvételhez középiskolai végzettséget vagy gazdatiszti gyakorlatot írtak elő. Az intézet bi-rodalmi jellegéből következett, hogy hallgatói és tanárainak nagyobb része a koronaországokból érkezett, a tannyelv a német volt. Az elméleti és gyakorlati oktatás az intézet európai színvonalát jelezte. (29)

Az állatorvos képzés az 1851-ben önállóvá lett intézetben folyt; a szervezést a milánói és a bécsi intézet mintájára végezték. A képzés 1854-ben három évfo-lyamú lett. (30)