A kompetíciós kísérlet eredményei

Üvegházban tenyészedényben vizsgáltuk a borsó és gyomnövényeinek kompetícióját additív módszerrel. A gyomfajok növekedési üteme nem volt egységes, a Sinapis arvensis fejlıdıtt leggyorsabban, a kísérlet végére a tenyészedény jelentıs részét borította. Jól fejlıdött az Echinochloa crus–galli is. Gyenge növekedést tapasztaltunk Amaranthus retroflexus és Chenopodium album növényeknél, ami meghatározta biomassza produkcióikat. Ebbıl következik, hogy kompetíciós képességük meglehetısen szerény volt.

Frisstömeg (g/edény ill. g/növény)

A 6 hetes borsó frisstömegét a lassabban növekvı fajok nem befolyásolták jelentıs mértékben (59. táblázat). Így az A. retroflexus és a C. album nem volt hatással a borsó biomassza produkciójára. A borsóhajtások frisstömege az 5 db E. crus-galli-t tartalmazó kezelésben lett a legnagyobb (18,12 g/edény), de ez szignifikánsan nem különbözik a gyommentes borsóétól (17. ábra). A nagyobb egyedszámmal bíró E. crus-galli, valamint a S.

arvensis már nagyobb mértékben visszafogta a frisstömeg növekedést. Az E. crus-galli 10 db/tenyészedény és a S. arvensis 5 db/tenyészedény egyedsőrősége okozta a legnagyobb csökkenést. A 17. ábrán látható, hogy a gyomnövények frisstömege az egyedszámukkal egyenes arányban nı. Vagyis a legnagyobb frisstömeget mindig a 15 db-ot tartalmazó kezelésekben mértük. Ha azonban megnézzük az egy növényre (g/növény) vetített frisstömeg értékét (18. ábra), láthatjuk, hogy a gyomnövények közötti intraspecifikus kompetíció révén az egy növényegyedre számított legnagyobb frisstömeget mindig az 5 db-ot tartalmazó kezelésekben találjuk. A S. arvensis 5 db/tenyészedény egyedsőrősége esetén egy gyomnövény frisstömege egyenlı egy borsónövény frisstömegével, 10 db gyom esetén kb. a fele egy borsónövényének, majd a 15 db/tenyészedénynél tovább csökken. A borsó frisstömege viszont növekszik, tehát eredményesen felvette a versenyt a növekvı gyomborítással.

Szárazanyag (g/edény ill. g/növény)

A kontroll borsó szárazanyag produkciója 3,31 g volt edényenként, melyekben 6 db növényt neveltünk. A legtöbb szárazanyag az E. crus-galli 5 db/edény kezelésben képzıdött, hasonlóan a C. album 15 db, E. crus-galli 15db, S. arvensis 15 db/edény kezelésekhez.

Valamennyi vizsgált gyomnövény egyedszámának növekedése nagyobb ütemő növekedésre serkentette a borsót is. A borsó tehát sikeresen felvette a versenyt a gyomokkal, minden növény. Ez is mutatja erıs kompetitív képességét.

Hajtáshossz (cm)

A gyomnövények jelenléte többnyire csökkentette a borsó hajtáshosszát. A gyommentesen nevelt borsó hajtása átlagosan 21,02 cm-re nıtt. A borsóval együtt fejlıdı gyomnövények ezt kissé csökkentették. Statisztikailag igazolható különbséget az E. crus-galli és a S. arvensis gyomfaj, a S. arvensis növekvı egyedsőrőségének hatására. A gyomfaj intenzív növekedését, borítását jól szemlélteti, hogy a tenyészedényre vonatkoztatva minden kezelésben nagyobb levélterületet fejlesztett, mint a kultúrnövény (19. ábra). A borsó levélterületét a vadrepce a kontrollhoz képest csökkentette. Az 5 db gyomnövényt tartalmazó edényekben mértük a legkisebb borsó levélterületet, de a további kezelések (10 ill. 15 db/tenyészedény) is mérsékelték azt. Érdekes, hogy az 5 gyomnövény/edény kezelésben nagyobb arányban esett vissza a borsó levélterülete, mint a háromszor annyi gyomnövényt tartalmazó kezelésben.

Ennek magyarázata az, hogy nagyobb egyedsőrőség esetén a gyomfaj egyedei között

intraspecifikus kompetíció is felerısödött. A vadrepcének fajtársaival is versenyezni kellett. A borsó eredményesen vette fel a versenyt a növekvı egyedszámú vadrepcével. Ha az egy növényre számított levélterületet (cm²/növény) nézzük megállapítható, hogy az 5 db vadrepcét tartalmazó tenyészedényben közel másfélszer akkor egy gyomnövény levélterülete, mint a borsóé (20. ábra). Ez jelentıs kompetíciós elınyt adhat a S. arvensis számára a borsóval szemben. Ugyanakkor a 10 és 15 gyomnövény sőrőség mellett már nagyobb volt a borsó levélterülete a gyomnövényekhez viszonyítva. WALL és mtsai (1991) vizsgálataiban négyzetméterenként 20 db vadrepce 2-35%-kal csökkentette a borsó és 46-57%-kal (WALL, 1993) a bab (Phaseolus vulgaris L.) termésmennyiségét.

A tenyészedényes kompetíciós kísérletünkben a fiatal borsó sikeresen felvette a versenyt a gyomokkal, minden kezelésben sokkal nagyobb mennyiségő frisstömeget, szárazanyagot képezett, mint a gyomnövények. Kivételt képeznek a levélterület értékek, melyekbıl látható, hogy a S. arvensis levélterülete meghaladta a borsóét. A legerısebb kompetitítornak tehát a S.

arvensis bizonyult, e gyomfajnál mértünk legnagyobb friss- és száraztömeget és levélterületet, a többi gyomfajhoz viszonyítva. Ez azzal magyarázható, hogy a vadrepce életformája, fejlıdési üteme és környezeti igénye áll a legközelebb a borsóéhoz a vegetációjuk során. A kísérlet bontásakor a S. arvensis tılevélrózsás állapotban volt, a második legnagyobb szárazanyagot adó kakaslábfő 3-5 leveles stádiumban, míg a nagyon kis száraztömegő A.

retroflexus és C. album szik-két leveles stádiumban. Utóbbiak fejlıdési üteme tehát messze elmaradt a borsóétól. A kritikus kezdeti fejlıdési szakaszban ezért nem bizonyultak jelentıs versenytársnak. Szerepük változik a borsó vegetációs idejének végén, a másodlagos elgyomosodás idıszakában, mert addigra ezek a gyomok életformájukból adódóan rendszerint utolérik a borsót a fejlıdésben, és komoly versenytársnak bizonyulnak.

17. ábra. A borsó és a gyomnövények növekedési paramétereinek változása tenyészedényre vonatkoztatva

18. ábra. A borsó és a gyomnövények növekedési paramétereinek változása egy növényre vonatkoztatva

19. ábra. A borsó és a Sinapis arvensis levélterületének változása tenyészedényre vonatkoztatva

20. ábra. A borsó és a Sinapis arvensis levélterületének változása egy növényre vonatkoztatva

59. táblázat: A borsó és a gyomnövények növekedési paramétereinek változása biomasszát tudtak elıállítani. Az A. retroflexus és a C. album tenyészedényben nem volt erre képes, míg az E. crus-galli-t elhúzódó csírázása hátráltatta ebben. A S. arvensis nagy biomassza tömege mellett jelentıs levélterülettel tőnt ki a gyomnövények közül. A mért növekedési paramétereket az alkalmazott legkisebb egyedsőrősége (5 db/tenyészedény) csökkentette leginkább. Ez azzal magyarázható, hogy ebben a denzitásban kevésbé volt jellemzı a gyomfaj egyedei között fellépı intraspecifikus kompetíció és a gyomnövényeknek a kultúrnövénnyel kellett versenyezniük, míg a nagyobb egyedsőrőségnél (10 ill. 15 db/tenyészedény) a gyomfajok fajtársaik növekedését, levélterületét is jelentısen csökkentették.