A tápanyagok és herbicidek kölcsönhatása

A talaj felszínére került herbicidek mennyiségének változását alapvetıen három mechanizmus befolyásolja: fizikai kivonás és degradáció, kémiai folyamatok (adszorpció és fotokémiai lebomlás) és a növények és mikroorganizmusok általi felvétel. A herbicidek eltávozása a talajból többnyire kémiai és mikrobiális lebomlás útján történik. Kémiai lebomlás leggyakrabban hidrolízissel történik, melyet a talajban lévı vegyületek katalizálhatnak. Ezt követıen számos mikroorganizmus degradációs tevékenysége nyomán a herbicideket szubsztrátként hasznosítja, és ebbıl nyerik a mőködésékhöz szükséges energiát.

Csak nagyon lassan degradálódnak (GORING és LASKOWSKI, 1982).

Számos herbicidrıl (aminotriazol, glifozát, metribuzin) kimutatták, hogy serkenti a nitrogén mineralizációját, a talaj szerves anyagainak destrukciójával (JENKINSON és POWLSON, 1970). Nitrogén tartalmú herbicidek használata során nitrogént is juttatunk a talajba. Ilyenek az aminotriazolok csoportjába tartozó készítmények. Néhány herbicid (pl.

linuron) gátolja a karbamid hidrolízisét már alacsony kijuttatott koncentrációban is (CERVILLE és mtsai, 1977).

A nitrifikációt serkentı herbicidek száma meglehetısen kevés. A legtöbb inkább gátolja, vagy nem befolyásolja a nitrifikációt. A pendimetalin hatóanyag magas koncentrációban kijuttatva gátló hatású a nitrifikációra (ATLAS és mtsai, 1978).

Ismeretes, hogy a gyomirtó szerek befolyásolják a növények tápanyagfelvételét. A borsó képes a levegı nitrogénjének a hasznosítására a gyökerein élı baktériumok segítségével. A termesztés-technológiájának szerves részét képezı vegyszeres gyomirtás során alkalmazott készítmények a Rhizobium fajokra fejtenek ki gátló hatást.

SINGH és WRIGHT (2002a, 2002c) különbözı herbicidek hatását vizsgálta a borsóban a nitrogenáz enzim mőködésére. A preemergensen kijuttatott terbutrin és terbutilazin hatóanyag minden fejlıdési stádiumban (vegetatív, virágzás, szemtelítıdés) csökkentette a nitrogenáz enzim mőködését, míg a posztemergens bentazon csak a virágzásban volt mérséklı hatású.

Késıbbi vizsgálataikban (SINGH és WRIGHT, 2006) megállapították, hogy a nitrogenáz aktivitás nem hozható szoros összefüggésbe a növények nitrogén tartalmával, ill. a hajtások száraztömegével. Azt tanácsolják, hogy a herbicid kezelések által befolyásolt nitrogénkötés intenzitására a nitrogenáz enzim mőködésének mérése helyett a növényi biomassza és a növények nitrogén tartalmából következtessünk.

A növekvı nitrogén dózisok (0,9 kg/ha-tól 146 kg/ha-ig), a herbicidek és a különbözı fajták hatását vizsgálta a sárgarépa gyökérzetére CHESSIN és HICKS (1987), de nem talált összefüggést az említett tényezık és a növény nitrogén tartalma között, csupán a linuron hatóanyagú herbicid növelte kismértékben a sárgarépa nitrát koncentrációját.

A herbicidek hatással vannak a talajéletre, a talajmikrobák tevékenységére. MARSH és nitrogenáz enzimrendszert, csökkentették a nóduszok számát, a hüvely és magszám viszont emelkedett.

A tápanyagok is befolyással vannak a herbicidek talajban történı lebomlására. Az ammónium szulfát növeli az atrazin perzisztenciáját, ezáltal az tovább megmarad a talajban és reziduális hatása kifejezettebb. Ez a hatás tovább fokozódik, ha glufozinát-ammónium herbicidet használunk a területen (ZABLOTOWICZ és mtsai, 2008).

Több szerzı (HAUGGAARD-NIELSEN és JENSEN, 2001; GHALEY és mtsai, 2005;

MOHR és mtsai, 2007) komplexen vizsgálja a tápanyagok és herbicidek hatását a vetésforgó

különbözı növényeire, borsó és árpa ill. borsó és búza esetén. Itt nem csak a mőtrágyák és növényvédı szerek hatásainak, mellékhatásainak elemzésére törekednek, hanem a borsó utónövényre gyakorolt hatásait is kutatják.

A környezettudatos és ökológiai gazdálkodás nélkülözhetetlen növényei a hüvelyesek, köztük a borsó, melyek természetes forrásból származó nitrogénnel dúsítják a talajt és megalapozzák a gabonafélék termesztésének tápanyagszükségletét (CORRE-HELLOU és CROZAT, 2003).

A felszívódó herbicidek használata egy azon tényezık közül, melyek negatív hatással vannak a hüvelyesek és a Rhizobium baktériumok szimbiózisára (DREW és mtsai, 2007). A kísérlet során különbözı posztemergens herbicidekkel kezelték a növényeket a vetést követı 5. héten. Három hét múlva vizsgálták a növények biomassza produkcióját, nódusz-számát, termésmennyiséget, fitotoxikus hatást, légköri nitrogén megkötést és a nitrogén felvételt a talajból. Megállapították, hogy a herbicid kezelések hatására a borsónövények egy része sárgult, fejlıdésben visszamaradt, a légköri nitrogénmegkötésük 34-60 %-kal csökkent. A talajból történı nitrogén felvétel nem változott

A különbözı hatásmechanizmusú herbicideknek lényegesen eltérı hatása lehet a borsó életfolyamataira, akadályozhatják a fejlıdésben, és növénykárosodást okozhatnak.

BENÉCSNÉ (1994) fajtaérzékenységi vizsgálatokat végzett 25 borsófajtával és 5 herbiciddel, ill. herbicid kombinációval. A fitotoxikus hatást az EWRC értékskála 1-tıl 9-ig terjedı értékszámainak segítségével értékelte. Igran 500 FW és Bladex 50 SC esetében enyhe fitotoxikus tüneteket tapasztalt, amelyek az elsı levelek sárgulásában illetve a levélszéltıl induló nekrotikus foltosságban nyilvánultak meg. A klóracetanilid-csoporthoz tartozó propizoklór hatóanyagú Proponit 840 EC normál dózisa a vizsgált fajták 80 %-ában, dupla provokatív dózisa pedig az összes fajtán változó mértékő fitotoxicitást indukált. A Stomp 330 EC jellegzetes levélnekrózisban megjelenı változó mértékő károsodást idézett elı.

SINGH és WRIGHT (2002b) három herbicid hatását vizsgálták üvegházi körülmények között két fajtában, mely során tanulmányozták a nóduszszámra, a növekedésre és a termésképzésre kifejtett hatást. A vizuális értékeléskor a bentazon hatóanyagú Basagran dupla dózisa okozott a növényeken klorózist. A nóduszszámot leginkább a Basagran és a Gesagard kétszeres dózisa csökkentette, a hüvelyek és a hajtások száraztömegét mindegyik herbicid mérsékelte.

A fekete csucsor elleni posztemergens készítményeket alkalmazott borsóban BOYDSTON (2002) és BOYDSTON és mtsai (2002). Nagy dózisú flumioxazin hatóanyaggal kezelt

növények csírázása elhúzódott, fejlıdésben visszamaradtak, levélnekrózis alakult ki. S-metolaklórral kombinálva a növény károsodása fokozódott. A látható tünetek ellenére terméscsökkenés nem következett. AL KHATIB és mtsai (1999) alacsony koncentrációjú szulfonil-urea herbicideket (klórszulfuron, tifenszulfuron) alkalmazott borsó kultúrában pre- és posztemergens módon, mely jelentıs szimptómákat és terméscsökkenést okozott. AL KHATIB és mtsai (1995, 1997) a bentazon és metribuzin hatóanyagot nedvesítıszerrel kombinálva használta különbözı zöldborsó fajták gyomirtására.

Kanadai vizsgálatok alapján a preemergensen alkalmazott linuron hatóanyag 26-56 %-kal mérsékelte a különbözı babfajok magasságát és szárazanyag produkcióját. A termésmennyiségét is hasonló mértékben csökkentette (SOLTANI és mtsai, 2006).