Kommunizmus és antiszemitizmus

Kuehnelt-Leddihn az antikommunizmus olyan bajnokainak nyomába is szegődhetne, mint amilyen egyrészről Maurras, másrészről Dosztojevszkíj, Szolzsenyicin, vagy Carl Schmitt voltak.

Azonban létezik egy választóvonal, amely kétségkívül eltávolítja őt ezeknek a szerzőknek a többségétől, mégpedig antiszemitizmus teljes hiánya.

Az antikommunizmus, különösen a tengelyhatalmak első világháborút követő vereségétől kezdve egyre gyakrabban fonódott össze az antiszemitizmussal: a kommunizmus kritikusai gyakran úgy próbálták azt bemutatni, mint kifejezetten a zsidóság által gerjesztett folyamatot.²⁵⁰ Az 1920-as és 1930-as években nem csak a német nemzetiszocialisták, hanem az antikommunista európai jobboldal egy része, a brit Nesta Webster asszonytól az orosz „Feketeszázak”

különítményeseiig, vagy akár a későbbi magyar miniszterelnökig, Gömbös Gyuláig egy olyan, – Leon de Poncis, egy francia katolikus esszéista kifejezésével élve – „titkos háborúban”²⁵¹ gondolkodott, amelynek célja a keresztény európai civilizáció értékeinek elpusztítása.

Kuehnelt-Leddihn egész élete folyamán szemben állt az antiszemitizmussal, – nem csak akkor, amikor az már a nyugati politika világában szalonképtelennek számított – hanem már azt megelőzően, ausztriai élete és tartózkodása során is. Nem teljesen tisztázható, hogy pontosan mikor, de talán a radikális német konzervatívok többségénél mélyebben megélt kereszténysége már korán eltávolította mind a nacionalizmustól mind az antiszemitizmustól²⁵² – és fiatalkorától egy

249 KUEHNELT-LEDDIHN 1974a, 18. o.

250Ennek a vádnak két fő forrása volt: az egyik abból táplálkozott, hogy a kommunizmus alapítója és mindmáig legjelentősebb teoretikusa, Karl Marx zsidó származású volt, és kommunista mozgalmak vezetői között is – különösen Magyarországban, Bajorországban és Oroszországban – számos zsidó származású ember akadt. A másik pedig egy feltételezett „zsidó világösszesküvés” rémképét felvázoló „Cion bölcseinek jegyzőkönyvével” kapcsolatos – a dokumentumot valójában a cári titkosrendőrség, az OHRANA készítette.

251 Vö: DE PONCIS 1994

252 „XI. Pius azt mondta, hogy spirituálisan szemiták vagyunk és Izrael a legbelsőbb, „Ősköre” a mi Egyházunknak.”

(Kuehnelt-Leddihn, 2000a, 481.o.)

76 olyan keresztény univerzalizmusban gondolkozott, amely egyrészt a katolicizmus egyetemesség-ideájából másrészt pedig a középkori nemesség „nemzetek feletti” hozzáállásából táplálkozott.²⁵³ Kuehnelt-Leddihn, holott maga is kontinuitást látott a forradalmi folyamatban és távol állnak tőle a történelmet gazdasági alapról magyarázó elméletek, magát az antiszemitizmust is az identitarizmus egy formájának tudta be²⁵⁴ az antiszemitizmus fő mozgatórúgója szerinte ugyanaz, mint például az antiarisztokratizmusoké – a különbségek gyűlöletével kapcsolatos mozgósítás. Az antiszemiták jelentős hányadával ellentétben nem feltételezett egy kifejezett „faji létmódot” amely a zsidóságra jellemző, és nem hivatkozik bizonyos keresztény antiszemiták középkori antijudaista alapú zsidóság kritikájára sem.²⁵⁵ A rassz, mint tényező, – és azok a különbségek, amelyek a fajelmélet 19. és 20. századi teoretikusai hangsúlyoztak, mint de Gobineau gróf vagy Houston Stewart Chamberlain, úgy tűnik semmiféle szerepet nem játszik a gondolkodásában. Kifejezetten távol álltak tőle az összeesküvéselméletek, a szabadkőművesség és az „okkult társaságok”

történelemformáló működését sem említi történelem színfalai mögött²⁵⁶ – a történelem metafizikája – mert Kuehnelt-Leddihn kétségkívül metafizikus és nem pozitivista módon szemléli a történelmet – a keresztény üdvtörténet keretei közé illeszkedik, ahol az „antikrisztusi erők”

magából az emberi természetből kiindulva operálnak – rasszra, nemzetiségre, felekezetre való tekintet nélkül.

Egy, az antiszemitizmus eredetéről írott esszéjében kifejtette,²⁵⁷ hogy a zsidógyűlölet épp olyan, mint a „nemesgyűlölet” vagyis az elkülönülés, átláthatatlanság – a nem népszerű

253 A katolikus nemesség, különösen a német nyelvterületen sokáig megtartotta ezt a hozzáállást szemben például a protestáns porosz nemességgel, amely támogatta a bismarcki kulturkampf-ot, és a Los von Rom-mozgalmat

254 „A zsidógyűlölet az alacsonyabb néprétegekre volt jellemző, míg az arisztokraták gyakran hajlottak feléjük”

(KUEHNELT-LEDDIHN 2000a, 509.o.)

255 „Szem előtt kell tartanunk, hogy az izraeliták Istentől kiválasztott nép, hogy Krisztus királyi sarj és messiás közöttük született s ezért rendkívül közel állnak hozzánk - sokkal közelebb, mint bármely más vallás képviselői.[...]

Egy frontális támadás az izraeliták ellen mindig a kereszténység ellen is irányul. Azonban még mindig nem képesek arra, hogy felismerjék saját messiásukat, és hogy felismerjék csak egy keresztény és nem egy elkereszténytelenített társadalom tudja megadni a védelmet” (Uo. 515.o.)

256 Igaz, a szabadkőművességről szólva megjegyzi „Azt gyakran túl és néha alábecsülik” Ugyanakkor józan ítélőképességgel teszi hozzá: „A történész számára, a szabadkőművesség hatalma egy megoldatlan probléma, mivel erről nem állnak fent számunkra dokumentumok. […] Kevésbé egységesek, mint gondolják. Európában a „Grand Orient” páholy-fiókjaival, amely Középeurópában a Duna-monarchia felbontásán dolgozott. Spanyol Amerika

„felszabadítói” mind szabadkőművesek voltak. (Uo. 606.o.)

257 Kuehnelt-Leddihn: Kirche, Judenhass, „Wissenschaft” und „Endlösung”. In. KUENELT-LEDDIHN 2000a, 506-515.o.

77 kisebbségek mindig kivívják a tömeg gyűlöletét – ezért is veszélyes az izraeliták számára a demokrácia. Sok zsidó a felvilágosodással/emancipációval azért állt a baloldalra, mert a baloldal vallásellenes vagy vallásilag közömbös volt és a zsidók többségében a keresztény antijudaizmus emléke még erősen élt.²⁵⁸ Az említett esszé szerint, az emancipált izraelita, aki a fokozatosan elkereszténytelenített társadalomban teljes állampolgárnak érezte magát liberálissá vagy szocialistává lett, igenelve a demokráciát is, mivel ez az egyenlőséget követelve, azonban teljes mértékben elfelejtette, hogy a többségi elv alapján áll, ami egy kisebbség számára a legrosszabb következményekhez vezethet.²⁵⁹ Ez a folyamat vezetett egyrészről éppen ahhoz, hogy sokan zsidók közül kommunistákká váltak, másrészről pedig, ennek ellenhatásképpen, a jobboldali antiszemitizmus kialakulásához, és a kommunizmusnak, mint „zsidó eszmének” a mítoszához, amely majd a nemzetiszocializmusban vezet a legrosszabb következményekhez. Ahogyan egy publikálatlan tanulmányban fogalmaz zsidóság küldetésével, illetve zsidóság és kereszténység kapcsolatától:

Mi volt és mi most a zsidó emberek küldetése a világban? A Mi urunk, Jézus Krisztus születéséig, a zsidók arra voltak predesztinálva, hogy megtartsák monoteisztikus vallásuk tisztaságát és hogy egy kész bölcsőt (ready cradle) nyújtsanak Megváltónk Egyházának tanításai számára. Hitük megőrzése emberfeletti feladat volt; el kell képzelnünk a kemény, egyszerű és szigorú izraelitákat beékelődve a legrutinosabb (accomplished), rosszra csábító (seductive) és érzéki (sensual) vallások és kultúrák közé, amelyeket a világ valaha látott. Memphis zenei termeinek pontosan az árnyékában, Kübelé templomaival orgiasztikus rítusokkal, Alexandria kifinomult szalonaival és Babilon és Ninive szekuláris zsenialitásával szemben kellett a zsidóknak megtartania a hitüket, a Jahve-val között szent esküjüket. Ezt csak azért lehetett elérni, mert Isten őrködött Izrael felett, mert segítette népét természetfölötti kegyelem által, és elküldte nekik prófétáit. […] [A] zsidók nemzetekfelettiségét nincs okunk nehezményezni (minden igazi zsidó országa mellett szintén hűséges a nép-rassz-valláshoz is people-race-religion), nincs okunk nehezményezni, különösen nekünk, katolikusoknak nem, akik elsősorban egy nemzetekfeletti Egyház tagjai vagyunk. A zsidókat hasonló kategóriába tehetjük, mint a keresztény királyokat, nemeseket és papokat, akik, habár egy konkrét országnak tartoznak hűséggel, nemzetekfeletti feladataik is vannak [...] Néhány évtizeddel Krisztus születése után, Jeruzsálemet elpusztították, és a zsidókat szétszórták a világ négy sarkának irányába. Ha elfogadták volna a Megváltót, történelmük véget ért volna, mint a közelkelet más kis törzseié. Az elkeseredett elutasítás miatt folytatódik történetük a világ végéig. Valóban csak akkor, ha minden zsidó elfogadta Krisztust fog az Emberfia teljes dicsőségben és fennségben újra megjelenni. Az Ítélet Napja akkor fog eljönni.²⁶⁰

258 „A keresztények számára a középkorban a zsidók egyszerre voltak átkozottak, és a Megváltó rokonai” (Uo. 508.o.)

259 Uo. 512.o.

260 FBA3, é.n. 147-155.o.

78

79