Kuehnelt-Leddihn és a konzervativizmus

Kuehnelt-Leddihn a konzervativizmushoz kapcsolódó explicit nézeteit vizsgálva, mindenekelőtt azt kell kimondanunk, hogy hosszú írói-gondolkodói pályája folyamán egy számos szellemi forrásból táplálkozó, mégis egyedülálló pozíciót alakított ki, éppúgy merítve a német gyökerű konzervativizmus, az ú.n. „konzervatív forradalom” gondolkodásának forrásaiból, mint az amerikai libertarianizmuséból. Véleményem szerint, egy tágabb és megengedőbb konzervativizmus-definíció értelmében egyértelműen nevezhető konzervatívnak, még akkor is, ha

151 Lásd pl. KUEHNELT-LEDDIHN 1952, 164-178.o.

152 KUEHNELT-LEDDIHN 1974a, 34. o.

44 konzervatív kifejezés használata kifejezett problémát jelentett számára és csak fenntartásokkal használta, mivel a konzervativizmust mindenekelőtt az ú.n. status quo-konzervativizmussal azonosította:

A Menace of the Herd miatt az amerikai konzervatív mozgalom egyik nagyapjává váltam a Heritage Foundation-ban, (Wasinghton) 14 portré függ ennek az irányzatnak a megalapítóiról, köztük két külföldié is. Én vagyok az egyik, habár a konzervatív etikettet elvetem. „Jobboldali radikális vagyok, mivel: „Right is right and Left is wrong¹⁵³”

Vagy másutt:

A konzervatív kifejezés könnyen nagy félreértésekhez vezethet, mert nem mondja meg, hogy kell megőrizni, elvetni, vagy mihez visszanyúlni. Aki a mai korszellemet pontosan ismeri, annak ki kell jelentenie, hogy az igazi jobboldalnak szellemileg forradalmárnak kell lennie, és egy friss szelet kell fújnia, hogy az utolsó 200 év áporodott levegőjét ki tudja söpörni.¹⁵⁴

Kétségtelen, hogy a konzervativizmusnak az egyszerű megőrzésnél tágabb jelentése van.

Amíg a XX. század legjelentősebb konzervatív gondolkodóinak nem jelentéktelen része, ahogyan a már idézett Russell Kirk és Michael Oakeshott nem szívesen azonosult a konzerativizmus gondolatával: számunka az „izmus” szó már eleve egy olyan „absztrakt doktrínát” jelentett, amelynek alkalmazását mindenekelőtt el akarták kerülni, – ennél tágabban is értelmezhetjük azonban a konzervativizmus szó jelentésének lehetséges árnyalatait.¹⁵⁵ Például, ha a konzervativizmust elsősorban nem úgy határozzuk meg, mint világnézetet, hanem mint egy világnézetből fakadó viszonyulást. Ekkor már nem elsősorban az értékekre és az ezekből

153 KUENNELT-LEDDIHN 2000, 300. lbjgy, 539, o.

154 KUEHNELT-LEDDIHN 2010, 126.o.

155Ahogyan például Anthony Quinton, az angol konzervatív gondolkodásról írott egyik legszinvonalasabb, magyarul is olvasható tanulmány szerzője fogalmaz: „A konzervativizmus elméleti megközelítését illetően azt szeretném kiemelni, hogy mind vallásos, mind szekuláris formája az emberi természet tökéletlenségének belátásán alapszik. Ez egyszerre intellektuális és morális tökéletlenséget jelent. Az emberek intellektuális tökéletlenségéből adódik, hogy politikai tevékenységüket nem szabad a változtatások olyan nagyszabású és absztrakt terveinek vezérelniük, melyek egyes, a politikai élet napi realitásaitól elszigetelt gondolkodók fejében születtek meg. Ehelyett inkább a közösség által felhalmozott politikai bölcsességre kellene hagyatkozniuk. Az emberek morális tökéletlenségéből pedig az következik, hogy saját ellenőrizetlen késztetéseikre hagyatkozva többnyire hibás döntéseket hoznak, bármily nemesek is legyenek is szándékaik. Ezért szükségük van a szokásjog, a törvények és az intézmények fékjére, melyek objektív és személytelen korlátokat állítanak a szubjektív és személyes impulzusok veszélyes szélsőségei elé.” (QUINTON 1995, 16.o.)

45 levezethető politikai eszmék egy bizonyos dimenziójára vonatkozik, hanem egy hozzáállásra, amely az elkerülhetetlen változással kapcsolatos. Ilyen értelemben konzervativizmus a változás kritikus szemlélete, amelyben általában egy romlást és egy ezzel kapcsolatos elkerülhetetlenséget állapít meg. E sajátos reflexió szerint a változásban – szinte az entrópia fizikai törvényéhez hasonló módon – a valaha létezett, rendezett dolgok szétesése, felbomlása vagy lassú erodálódása figyelhető meg. A konzervativizmus azonban nem kizárólag a degradációt fedezheti fel a történeti folyamatban: beszélhetünk egy olyan értelmű konzervativizmusról is, amely alkalmanként evolúcióban is gondolkodik. Ennek az evolúciónak azonban, egyrészt nincs köze a biológiai darwinizmushoz, másrészt pedig semmiképpen nem tartalmazza a végtelenbe nyitott fejlődés gondolatát, hisz ez olyan elképzelés lenne, amelyet egyrészt semmilyen empirikus tapasztalat nem támaszt alá, másrészt pedig kizárja a transzcendenciát. A konzervatív evolucionizmus a civilizációk ciklikus kibontakozási folyamatához kapcsolható és a tapasztalatok lassú felgyülemlésével írható le: ezt az álláspontot elsősorban az angolszász konzervativizmus klasszikusai, Burke és Hume hangsúlyozták, mintegy válaszul a francia felvilágosodás, értelmezésük szerint torz és elbizakodott fejlődéseszméjére. Ez a fejlődés, a konzervatívok szerint tulajdonképpen a kedvező körülmények véletlen összjátékának tulajdonítható – mint amikor egy növény csírája éppen olyan helyre hullik, ahol minden feltétel megtalálható ahhoz, hogy hatalmas fává terebélyesedjen –, nincsen semmiféle „elkerülhetetlenség” benne, és amely fenyegeti, az a forradalmi türelmetlenség, amely értetlenül áll a nem racionális vagy a diszkurzív értelem számára nehezen hozzáférhető tényezők előtt, amelyek nem vezethetők le szigorúan utilitarista elvekből.

Burke a XVIII. század végén a francia forradalom ellen intézett írásaiban a dolgok kontinuitásáról beszélt, arról hogy habár a világunkat konstituáló tények elkerülhetetlenül módosulnak, de a lényegük ugyanaz marad.¹⁵⁶

Kuehnelt-Leddihn szemléletében számos, a fentebbiekkel rokon vonás fedezhető fel:

mindenekelőtt a kereszténység megjelenésének és elterjedésének ténye kapcsán Kuehnelt-Leddihn egyfajta evolúcióról beszél: a kereszténység, szerinte humanizálta a prekeresztény Európa

156 Burke a dolgok kontinuitásáról beszélt, arról hogy habár a világunkat konstituáló tények elkerülhetetlenül módosulnak, de a lényegük ugyanaz marad. A XVIII. század Angliája nagyon sok szempontból különbözött mondjuk a XIII. századitól, de az ősi intézmények alapvető kontinuitásában, abban, hogy az arisztokrácia megőrizte hatalmát, de legfőképpen a monarchia múltat a jövővel összekötő realitásában mégis arról beszélhetünk, hogy ugyanabban az államban élünk, amelyet az ősök alapítottak, és amelyben titokzatos módon jelen vannak a holtak generációi. (Vö.

BURKE 1990)

46 erkölcseit, és megteremtette az „emberi méltóság” fogalmát,¹⁵⁷ a keresztény civilizáció kibontakozásának csúcspontja, pedig szerinte nem is a középkor, hanem a reneszánsz periódusára esik. ¹⁵⁸ Egy ilyen, „burke-i” értelemben vett konzervativizmus gondolata azonban a kuehnelt-leddihn-i elképzelés szerint már kétségkívül kevéssé érvényes a XX. században. Közel két évszázaddal korábban, Burke még az Ancien Régime „kifinomodásáról” beszélhetett, Kuehnelt-Leddihn felfogása szerint azonban, a modernitás következő fázisában a francia forradalomból eredő tendenciák leromboltak mindent, amely az államban még kapcsolatban állt „a dolgok örök rendjével”: ebből következik csupán, a kuehnelt-leddihn-i perspektívában, hogy a konzervativizmusnak ez a hagyományos értelmezése, úgy tűnik elvesztette a létfeltételeit.