Munkámban a többes utóneveket vizsgálom a Dunaszerdahelyi járásban. Arra voltam kíváncsi, hogy milyen részarányban jelennek meg a kettős és hármas utónevek a választott térség utónévanyagában. A vizsgált területen a 2011-es népszámlálási adatok szerint megközelítőleg 120 ezer fő él. A kutatásaimat a 2014/2015-ös lakosság-nyilvántartásokból végeztem.
Tanulmányomban a következő kérdésekre keresem a válaszokat: a többes utónevek eredete, keletkezése, elterjedése, milyen gyakoriak ezek a névtípusok a szlovákiai magyarság körében.
Valamint megpróbálom megállapítani a szlovákiai magyar szülők többes névadási szokásait.
Kulcsszavak: Dunaszerdahelyi járás, kettős utónevek, hármas utónevek, többes utónevek gyakorisága
Bevezetés
Jelen munkámmal a tágabb szülőföldem, azaz a Dunaszerdahelyi járás mai kereszt-névanyagának egy sajátos szeletét szeretném megvizsgálni a lakosság-nyilvántartásból származó bejegyzések alapján: a kettős és többes utóneveket. Mielőtt ezt megtenném, számba veszem a Magyarországon, valamint a szlovákiai magyar nyelvterületen ko-rábban végzett hasonló típusú személyneves kutatásokat. Ezt követően a (cseh)szlovák névjogi szabályozás alakulását követem nyomon.
A dolgozat utolsó fejezetében a 47 község névanyagának speciális szempontú fel-dolgozása által arra keresem a választ, hogy milyen arányban jelennek meg a többes utónevek az általam vizsgált térségben.
Előttem már többen foglalkoztak a szlovákiai magyarság névadási és névhasználati szokásaival. E munkáknak köszönhetően bepillantást nyerhettünk az egyes települések család- és utónévanyagába, valamint az anyakönyvezési szokásokba e „színmagyar”-nak számító járásban.
A többes keresztnevek kialakulása
A többes utónevek jelenségét érintő kutatások a kelleténél kevesebb figyelmet kap-tak mind Magyarországon (Ördög 1973: 70–74, Kálmán 1989: 56, Fülöp 1990: 106–
109, Raátz 1996: 93–96, Varga 1994, Hajdú 2003: 583–601, Vörös 2005, 2007), mind Szlovákiában (Vörös 2009, 2011).
A kettős, hármas – vagy esetleg még több elemből álló – keresztnevek adományo-zása a magyar névadásban az eddigi ismereteink szerint a 18. század végén kezdődött el, de igazán csak az 1830-as évektől vált divattá. Hajdú Mihály a történeti vizsgálatai
156 Illés Attila
alapján arra a megállapításra jutott, hogy „a XVIII. század végén élt a két, sőt három név adásának szokása, de igen kis mértékben. Még a XIX. század elején is alig tapasz-talható gyarapodás” (Hajdú 2003: 583).
A szakirodalom egyöntetű állásfoglalása szerint német közvetítéssel terjedt el a magyar nyelvterületen. Kezdetben az uralkodó családok, majd a nemesség, később az értelmiség jellemző névadási szokása volt a több keresztnév választása. Azokon a vi-dékeken azonban, ahol német betelepült lakosság is élt, már az 1600-as évek végétől, 1700-as évek elejétől fokozódó intenzitással megjelent a kettős, hármas keresztnévadás divatja.
Ezek alapján elmondható, hogy a többes névadásban nemcsak a felekezeti, de a nemzetiségi hovatartozás is fontos szerepet játszott. Fontos kiemelni, hogy az egyes korokban más és más jelentése volt a kettős keresztnevek használatának. A térség-ben történő megjelenésekor a Kárpát-medencei német etnikum megkülönböztetését is szolgál(hat)ta a magyar és szláv népességgel szemben. A későbbiekben, ahogy a ma-gyar népességben is terjedt, használatbavételétől egy ideig a vallási közösséghez való tartozásra is következtethetünk. Általánosabbá válását követően más kettős utónevek jelennek meg a katolikus, református és evangélikus névhasználók körében. A 20–21.
századi jelentése pedig a hagyománytisztelet, a nemzetiségi, származási hovatartozás kifejezése, valamint a szülői, nagyszülői stb. keresztnév átörökítése. Ezek mellett a szlo-vákiai magyarság körében a 20. század végi reneszánsza idején szláv nyelvi környezet-ben bizonyos mértékig etnikai szimbólumként is szolgált.
A többes utóneveket érintő törvényi szabályozások Szlovákiában
Elöljáróban szólnunk kell a törvényi háttérről, mely a szlovákiai magyarok jelen-kori anyakönyvezési gyakorlatát szabja meg. Vizsgálódásaimmal egészen az első Csehszlovák Köztársaság megalakulásáig, azaz az 1920-as évekig nyúlok vissza.
Mielőtt rátérnénk a (cseh)szlovákiai névjog vázlatos történetére, feltétlenül szót kell ejteni azokról a munkákról, melyek az elmúlt száz évben keletkezett törvénykezé-si és jogszabályi háttérrel foglalkoztak. A csehszlovákiai anyanyelvű anyakönyveztetés jogi hátterét elsőként Gyönyör József foglalta össze két munkájában (Gyönyör 1987, 1995). Ugyanebben a témában zalabai zsigmond egy cikk- és tanulmánygyűjteményt jelentetett meg (zalabai 1995). Az említetteken kívül névjogi kérdésekkel foglalkozó terjedelmesebb munkákkal és tanulmányokkal jelentkezett Bauko János, Szabómihály Gizella, Lanstyák István, Vörös Ferenc és a Vörös Ottó–Simon Szabolcs szerzőpáros is (Bauko 2011, Lanstyák–Szabó M. 2002, Vörös F. 2004, 2011, Vörös O.–Simon 2002).
Elsőként a csehszlovák parlament 11/1918. számú törvényének 2. cikkelyét kell megemlíteni, amely meghatározatlan időre hatályban tartotta azokat a tartományi jog-szabályokat, melyeket idő hiányában a jogi kodifikáció során nem írtak fölül. Eszerint
157
Kettős keresztnevek vizsgálata a Dunaszerdahelyi járásban
az újonnan megalakult Csehszlovákia felső-magyarországi részén az anyakönyvekről és anyakönyvezésről elfogadott és 1895-ben életbe lépett magyar szabályozás maradt életben. Ez a szabályozás kimondta, hogy az anyakönyveket az állam nyelvén kell ve-zetni, és csak zárójelben lehet feltüntetni a nemzetiségi szülők gyermekeinek anya-nyelvű névváltozatát. 1922-től megszorítás léptettek életbe, mely szerint a kisebbségek az anyanyelvű névformák zárójeles feltüntetését sem tették lehetővé. E jogszabályok után az 122/1920. számú nyelvtörvény, valamint a 17/1926. számú nyelvhasználati jo-gok gyakorlására vonatkozó kormányrendelet sem tért ki e problémák orvoslására (vö.
Vörös F. 2004: 45–46, 2011: 265). A két világháború közötti időszakban e paragrafu-sok szellemében történt a hivatalokban a szlovákiai magyar népesség névállományának csehszlovákosító törekvésektől sem mentes anyakönyvezése (vö. Vörös 2011–2013/1:
265–268).
1938 és 1945 között a Szlovákiától elcsatolt területeken a magyar jogrend szerint folyt az anyakönyvezés. A második világháború lezárása után a csehszlovák adminiszt-ráció újból visszaállította a két világháború közötti, kisebbségeket sújtó csehszlovák anyakönyvezési gyakorlatot. Ennek jogi alapját az 1945. augusztus 2-i 33. számú elnöki dekrétum biztosította, mely 1948-ig, a kommunista hatalomátvételig volt életben.
Az első jelentős változást a 182/1959. számú szövetségi belügyminisztériumi ren-delet hozta, mely 1959. október 1-jétől lehetővé tette a kisebbségnek, hogy a saját anyanyelvükön jegyeztethetik be keresztnevüket. 1977-ben jelent meg a 22. számon ismertté vált végrehajtási utasítás, amely kimondta, hogy akik 1959. október 1-je előtt születtek, s nem az anyanyelvükön jegyezték be nevüket az anyakönyvbe, azok díjmen-tesen módosíttathatják a bejegyzést. 1979. március 14-én látott napvilágot az 1977-es végrehajtási utasítás melléklete, mely a szlovák belügyminisztérium és a Szlovák Tudományos Akadémia Ľudovít Štúr Nyelvtudományi Intézete által anyakönyve-zőknek kiadott ajánlójegyzéke. Ennek első része 1436 keresztnevet tartalmazott. Az ajánlójegyzéknek külön érdekessége, hogy a II. számú melléklete 85 magyar nevet is felsorolt, amely egyesek szerint csupán ajánlás volt, mások szerint korlátozást jelentett (Gyönyör 1995, Vörös F. 2011: 266–7). A kettős (többes) keresztnevek bejegyeztethe-tőségéről nem esett benne szó.
Az 1989-es „bársonyos forradalom” utáni törvénykezés sem rendezte a vitákat, hiszen az új nyelvtörvény az anyakönyvezéssel kapcsolatos korábbi passzusokat nem helyezte hatályon kívül. A rendszerváltozás utáni első törvény,1 mely Szlovákiában
1 Jelen tanulmányomban az 1993 után keletkezett névhasználati törvényekkel nem kívánok foglalkozni, mivel a többi jogszabály az utónevek anyakönyveztetésével nem foglalkozik.
158 Illés Attila
a kettős keresztnevek névjogi hátterét szabályozza, a 300/1993. évi törvény 2. §-a.2 Szlovákiában a magyarországi szabályozásokkal ellentétben a törvényi háttér a három utónév felvételét is lehetővé teszi (ezzel szemben Magyarországon legfeljebb csak két utónevet viselhet egy személy).
A fent vázolt jogszabályokból kiolvasható, hogy (Cseh)Szlovákiában Trianontól 1993-ig semmiféle jogi érvényű kódex sem szabályozta a kettős keresztnevek hasz-nálatát.3 Az állami anyakönyvezés gyakorlatából egyértelműen kimutatható, hogy a matrikulákban alapvetően a nevek (cseh)szlovákos bejegyzési formáját részesítették előnyben: vagyis kerülték a kettős (többes) keresztnevek bejegyzését (vö. Vörös F.
2011–2013/1: 400–410, 2011–2013/2: 651–652, 666–674). Ezek után némi enged-mény csupán 1993-ban történt, amikor lehetővé tették, hogy a nemzeti kisebbségek utóneveiket a saját anyanyelvükön is bejegyeztethessék, valamint engedélyezték a töb-bes utónevek (de legfeljebb csak három utónévig) anyakönyveztetését (vö. Vörös F.
2011–2013/1: 265–268). Ez a jogszabály nyitotta meg az utat a felvidéki magyarság előtt, hogy névviselésükben is fel tudják vállalni nemzeti hovatartozásukat, valamint, hogy újból gyakorolhassák ezt a tipikus, szláv nyelvi környezetben magyarosnak szá-mító névadási/névviselési formát. Ez a jogszabály nemcsak a felvidéki magyarság, ha-nem a Szlovákiában élő összes ha-nemzetiség előtt megnyitott az utat a kettős utónevek használata előtt.
Kettős utónevek
Mielőtt az adatok elemzésére rátérnék, feltétlenül szólni szeretnék a korpusz fő jel-lemzőiről. A korpuszban a 2014/2015-ös lakosság-nyilvántartásokat vizsgálom. Ezek a névjegyzékek az általam vizsgált településeken elektronikus formában fellelhetők. A nyilvántartásokban azoknak a lakosoknak a neve szerepel, akik állandó vagy ideiglenes lakcímmel rendelkeznek az adott településen.
A Dunaszerdahelyi járás 67 településéből 47 település lakosság-nyilvántartását si-került feldolgoznom. A számok nyelvére lefordítva a járásban 2011-ben (a népszámlálási
2 z. z. č. 300/1993 zákon o mene a priezvisku. §2 Osobe narodenej na území Slovenskej republiky sa môže spôsobom a za podmienok ustanovených v § 1 určiť viac mien, a to aj cudzojazyčných, najviac však tri mená. Pri zápise mena do matriky sú rodičia povinní poskytnúť obvodnému úradu súčinnosť.
A 300/1993 számú törvény a család és utónevekről. 2. § (1) Az 1. §-ban meghatározott módon és feltételekkel mindenkinek több név adható, akár idegen nyelvűek is, de legfeljebb csak három név adható. A név vagy nevek (a továbbiakban csak „név”) anyakönyvezése során a szülők kötelesek együttműködni az anyakönyvi hivatallal.
3 Bár az említett időszakban az ország vezetése nem preferálta a kettős utóneveket – éppen a nemzeti hovatartozást jelképezése végett – mégis előfordulnak – bár nem nagy számban, és kétséges hogy valódi kettős utóneveknek tekinthetők e, mivel csak az egyházi anyakönyvekben találhatók meg – a szlovákiai magyarság utónévanyagában (bővebben lásd Vörös F. 2009, 2011).
159
Kettős keresztnevek vizsgálata a Dunaszerdahelyi járásban
adatok szerint) a lakosok száma meghaladta a 116 ezer főt. Jelen tanulmányomban en-nek a mennyiségen-nek a 85%-át, azaz több mint 98 ezer lakos személynevét dolgoztam föl.
1. táblázat: A kettős keresztnevek megoszlása a Dunaszerdahelyi járás vizsgált településeiben Település
alistál 1751 10 0,57 14 0,8 24 1,37
baka 1122 4 0,35 3 0,27 7 0,62
Csallóközcsütörtök 1741 7 0,4 8 0,46 15 0,86
Csallóközkürt 1251 13 1,04 6 0,48 19 1,52
Csallóköznádasd 568 2 0,35 3 0,53 5 0,88
Csiliznyárad 643 8 1,25 2 0,31 10 1,56
Csilizpatas 845 10 1,18 8 0,95 18 2,13
Csilizradvány 1215 5 0,41 9 0,74 14 1,15
Dercsika 503 2 0,39 3 0,6 5 0,99
Diósförgepatony 1743 13 0,75 14 0,8 27 1,55
Doborgaz 428 2 0,47 2 0,47 4 0,94
Dunakisfalud 416 2 0,48 - - 2 0,48
Dunaszerdahely 22733 167 0,73 170 0,75 337 1,48
Dunatőkés 582 8 1,37 3 0,52 11 1,89
Egyházkarcsa 1323 4 0,3 10 0,76 14 1,06
Ekecs 3892 27 0,69 21 0,54 48 1,23
Felbár 1238 4 0,32 4 0,32 8 0,64
Felsővámos 935 5 0,53 5 0,53 10 1,06
Gomba 583 1 0,17 1 0,17 2 0,34
hegyéte 1371 9 0,66 11 0,8 20 1,46
Jányok 899 4 0,44 - - 4 0,44
160 Illés Attila
kulcsod 374 4 1,07 2 0,53 6 1,6
Lég 2605 19 0,73 5 0,19 24 0,92
nagylúcs 737 2 0,27 2 0,27 4 0,54
medve 574 4 0,7 5 0,87 9 1,57
nagymagyar 3564 27 0,76 54 1,51 81 2,27
nagymegyer 8683 69 0,79 58 0,67 127 1,46
nagyszarva 1153 7 0,6 7 0,6 14 1,2
nyárasd 2991 15 0,5 7 0,24 22 0,74
nyékvárkony 2657 13 0,49 13 0,49 26 0,98
padány 871 9 1,04 1 0,11 10 1,15
pódatejed 887 5 0,56 4 0,45 9 1,01
pozsonycsákány 624 3 0,48 4 0,64 7 1,12
pozsonyeperjes 1572 12 0,76 11 0,7 23 1,46
sárrét 361 - - 3 0,83 3 0,83
somorja 13238 85 0,64 91 0,69 176 1,33
szap 532 3 0,56 2 0,38 5 0,94
vajka 454 1 0,22 1 0,22 2 0,44
vásárút 2203 14 0,63 10 0,45 24 1,08
vörösmajor 986 7 0,71 5 0,51 12 1,22
Összesen 98357 644 0,65 600 0,61 1244 1,26
Ha kimondottan csak a kettős utónevekre koncentrálunk, elmondható, hogy a korpuszban 1244 ilyen típusú utónév található. Az adatok nemek szerinti megoszlá-sa: 644 férfi és 600 női utónév. Itt szeretném megemlíteni, hogy a vizsgálódásaimba nem vontam be a korpuszban megtalálható huszon-egynéhány ázsiai eredetű utónevet.
Ezen döntésem azzal magyarázható, hogy a magyar névtani szakirodalomban besoro-lásuk és különböző szempontú feldolgozásuk hiányos, és részletes feldolgozásuk is várat magára. A korpusz további adatainak ismertetéséhez visszatérve külön foglalkozom a hármas utónevekkel is. Ebből az utónévtípusból mindössze 11 fordul elő a korpuszban.
Nemek szerinti megoszlása 9 és 2 a nők és a férfiak között (lásd 6. táblázat). A csekély adatmennyiség ellenére azért tartom fontosnak ezen utónévtípusok elemzését, mivel Szlovákiában törvényileg a hivatalos anyakönyvekben megengedett a három utónév anyakönyveztetése.
Ezek után a kettős keresztnevek részletesebb elemzést az összesített adatok be-mutatásával kezdeném (lásd 1. táblázat). Az adatok alapján elmondható, hogy a vizs-gálódásaimba bevont 47 település közül 46-ban találtam kettős utónevet. Kivételt csak
161
Kettős keresztnevek vizsgálata a Dunaszerdahelyi járásban
Keszölcés község képez, ahol kettős utónév ugyan nem, de hármas előfordul (egy ilyen adatot találtam). Ha a kettős utónevek százalékos megoszlását vesszük figyelembe az egyes településeknél (az első táblázatban található számarányokat az adott település 2014/2015-ös lakosságszámához viszonyítva adom meg), megfigyelhető, hogy három település (Csilizpatas, Dunatőkés, Nagymagyar) esetében kimagaslik a vizsgált utó-névtípus aránya (lásd 1. táblázat). Érdekesség, hogy egyik település sem tartozik a járás három városa közé. Ez azért érdekes, mert a többes utónevek magasabb részaránya a városi(as) lakosság körében várnánk. Mint ahogy dolgozatom első részében említettem (a Többes utónevek kialakulása című fejezetben), a többes utónevek elterjedése a ma-gyar nyelvterületen a 18. századra tehető. Elsősorban a nemesség, majd a városiasodó polgárság körében terjedt el, valószínűleg német mintára. Ha azt a megállapítást is figyelembe vesszük, hogy német hatásra terjedt el az ilyen típusú nevek anyaköny-veztetése, akkor szintén beszédesek az adatok. Mivel a járás nyugati részén található településeknek 1–200 évvel ezelőtt még jelentős német/osztrák lakossága volt. Számos település nevének volt a magyar mellett német megfelelője is (a témáról bővebben lásd Koncsol 2001–2005, az érintett településnevek német megfelelőit lásd Majtán 1972). Ezen megállapítások alapján, a három fent említett település közül csupán Nagymagyar község található a járás említett nyugati részén, és így nem is meglepő a kettős keresztnevek nagyszámú előfordulása. További bizonyítéka lehet a fenti megál-lapításoknak a Nagymagyar névanyagában fellelhető két, valószínűleg német eredetű név is: Franz Johann Schindler, Klaus Wolfgang Schöfer. Bár ezekről a lakosokról nem tudhatjuk pontosan, hogy az adott település „őslakosai-e”(ha a történelmi hátteret néz-zük, valószínű, hogy ez a két személy a 20. század második felének utolsó évtizedeiben telepedhetett le a községben), vagy az elmúlt években vagy évtizedekben telepedtek le a településen.
A legkevesebb kettős utónév Balony, Béke, Dunakisfalud, Nagylúcs stb. telepü-lések utónévanyagában fordul elő. Ha a három város (Dunaszerdahely, Nagymegyer, Somorja) utónévanyagában fellelhető többes keresztneveket vizsgáljuk elmondható, hogy részarányuk az egész járásra vetítve átlagosnak mondható (a három adat 1,3–1,5%
között található). (lásd 1. táblázat)
A kettős utónevek elemzésénél tovább árnyalja a képet, ha figyelembe vesszük a vizsgált terület lakosságának a felekezet szerinti megoszlását.4
4 Az általam vizsgált lakosság-nyilvántartások nem tartalmazták az egyes lakosok felekezeti hovatartozását. Az adatok a Szlovák Statisztikai Hivatal (www.statistics.sk) honlapján megtalálhatók.
162 Illés Attila
2. táblázat: A Dunaszerdahelyi járás lakosainak felekezet szerinti megoszlása a 2011-es népszámlálás adatai szerint. (Forrás: statistics.sk)
Járás római katolikus református Evangélikus Felekezeten kívüli
fő % fő % fő % fő %
Dunaszerdahelyi 84 407 72,5 9919 8,5 1648 1,4 10627 9,1
Hangsúlyozandó, hogy a fenti táblázatban csupán a három legtöbb hívővel ren-delkező egyházra, valamint az úgynevezett vallásfelekezeteken kívüliekre vonatkozóan tüntettem fel a részletes adatokat (a járás teljes felekezeti megoszlását, valamint az ún.
községsoros részletes számsorokat lásd a Szlovák Statisztikai Hivatal honlapján).
Ahogy a 2. táblázat számadataiból is kiolvasható, a legnépesebb felekezet a római katolikus, mely a lakosság 72,5%-át teszi ki. A második helyen a református (8,5%), míg a harmadik helyen az evangélikus (1,4%) vallásúak állnak. A lakosság jelentős hányadát (9,1%) teszik ki a felekezeten kívüliek. Ezek alapján elmondható, hogy a lakosság ¾ részét a római katolikus egyházhoz tartozó hívők alkotják. Ha ezt a tényt a kettős keresztnevek vizsgálatánál is figyelembe vesszük, akkor elmondható, hogy:
a. a kettős keresztnevek elterjedésében nemcsak a német hatás játszott szerepet, hanem a katolikus egyház névadással kapcsolatos gyakorlata,
b. ezek az utónevek a katolikus névadás hagyományait jelzik, bár az újabb kori szekularizáció és divathullámok révén nemcsak a római katolikus, hanem ki-sebb mértékben a református és evangélikus vallású személyek névadására is jellemzőek (lásd még: Raátz 1996, Varga 2006, 2011),
c. a római katolikus vallás, valamint az évszázados együttélés és a kölcsönös nyel-vi érintkezés hatására ezek a nevek, bár lényegesen kisebb részesedéssel, mint a magyar vagy német beszélőközösségben, de a szlovák utónévanyagban is fel-lelhetők.5 A szláv közösségen belüli kisebb arányuk magyarázata kézenfekvő, ugyanis a szlovák/szláv névadási gyakorlatra nem jellemző a kettős utónevek használata.
A kettős névadás indítékát többen is behatóan tanulmányozták (Fülöp 1990, Vörös 2009, 2011), ezért most az általános kérdésekkel részletesen nem is kívánok foglalkoz-ni. Csupán megemlíteném, amit Fülöp László is feltételez, hogy ha az első keresztnév az adott korban ritka volt, akkor másodikként a szülő vagy keresztszülő nevét adták az
5 Néhány példa a korpuszból: Daniel Jozef Turinič, Tomáš Matúš Chudoba, Dominik Sebastian Šimša; zuzana Štefánia Benčičová, Anna Mária Vrabčeková, Emma Katarína Tužinská stb. Le kell szögeznem, hogy a vizsgált lakossági nyilvántartások nem tartalmazzák az egyes személyek nemzetiségét. Az itt felsorolt személyeket csupán a nevük írásképe alapján feltételezem szlovák nemzetiségűnek.
163
Kettős keresztnevek vizsgálata a Dunaszerdahelyi járásban
újszülöttnek. Az egyéb nevek mellé általában a naptármódszer6 elve szerint választot-tak második utónevet.
További kérdéseket vetnek fel az etnikailag és/vagy nemzetiségileg vegyes házas-ságok, és az ilyen házasságokból származó gyermek kettős keresztnévadási indítéka. A vegyes házasságokból származó gyermekek utóneveiről elmondható, hogy vagy az első vagy a második utónév a másik nemzetiségű családtag nyelvének szabályai szerint van anyakönyveztetve. Lássunk erre néhány példát saját korpuszomból: Mezey Dominik Pavol, Sipos Filip František, Lengyel Ján Mátyás, Illés Jozef Barna. A fenti nevek kö-zül az első kettőről elmondható, hogy mind a két névegyüttesben az első keresztnevet magyar–szlovák viszonylatban semlegesnek minősíthetjük (Domonik, Filip). Ezzel el-lentétben a második keresztnév már szlováknak mondható (Pavol, František), bár meg-jegyzendő, hogy a névegyüttesek mindkét tagjának van magyar metanyelvi megfelelője (Pál, Ferenc). Lényegében ugyanez mondható el a harmadik (Lengyel Ján Mátyás) példaként felhozott kettős utónévről is. A negyedik példánk alapján viszont tovább árnyalhatjuk a helyzetet. Itt ugyanis az első keresztnév szlovák alakban (Jozef) van anyakönyvezve, bár erről a névről is elmondható, hogy van magyar metanyelvi párja (József). Az adat érdekességet a második utónév, a Barna jelenti, ugyanis ennek nincs szlovák megfelelője. Ezért akár etnikai szimbólumnak is tekinthetjük.
Úgy tűnik, hogy a felvidéki vegyes házasságban élő szülők egy részének névadási szokásaira az jellemző, hogyha a gyermeküknek kettős keresztnevet adnak, akkor: 1. a két utónév közül csak az egyik számít valamelyik névrendszer etnikai szimbólumának;
2. szlovák–magyar viszonylatban az egyik utónév legtöbbször semleges, tehát mind a két névrendszerben megtalálható; 3. azok a nevek, amelyek szlovák alakban vannak bejegyezve, legtöbbször magyar metanyelvi párjuk is van.
Ahogy már a fentiekben is említettem, a települések által kiadott lakosság-nyil-vántartások nem tartalmazzák az egyes személyek nemzetiségére vonatkozó adatokat.
Ezért megállapításaimat csak az egyes nevek írásképére és a kiejtésére tudom alapozni.
Kettős férfi utónevek
Az összesített korpusz általános jellemzése után térjünk át a nemek szerinti vizsgálatá-ra. A névanyagban 644 kettős férfi utónév szerepel mely a kettős utónevek 51,77%-a.
Ha férfi kettős utónevek gyakoriságát vizsgáljuk elmondható, hogy a vizsgált 46 te-lepülés közül 45-ban található ilyen típusú férfi utónév (kivételt csak Sárrét tete-lepülés képez). A legtöbb ilyen típusú utónév – a számarányok az összlakossághoz viszonyí-tott mennyiséget jelölik – Albár (1,13%), Csiliznyárad (1,25%), Csilizpatas (1,18%)
6 Naptármódszer alatt az az eljárás értendő, amikor az újszülöttnek vagy a születése napjára eső, vagy az ahhoz legközelebbi szent nevét kapja, vagy az újszülött azt a nevet kapja, mely a keresztelése napjára esik.
164 Illés Attila
valamint Dunatőkés (1,37%) települések férfi utónévanyagában fordulnak elő. A legke-vesebb ilyen típusú kettős utónév Balony (0,13%), Nagylúcs (0,27%) és Vajka (0,22%) községekben található.
Ha összevetjük a Dunaszerdahelyi járás férfi utóneveinek adatait (3., 4. táblázat) a 2014-es magyarországi statisztikákkal (5. táblázat) árnyaltabb képet kapunk a felvidéki magyar névviseleti/névválasztási szokásokról. Ha az első keresztneveket vesszük figye-lembe elmondható, hogy a két lista három helyen egyezik. Mindkét lista első helyén a László név áll. A magyarországi lista második helyén az István található. Ez a név a fel-vidéki listán a hatodik helyet foglalja el. És végül a harmadik egyező név a Gábor, mely a magyarországi lista hetedik, míg a felvidéki lista negyedik helyén áll (3. és 5. táblázat).
5. táblázat: A 2014-es lakossági lista alapján a leggyakoribb tíz női és férfi utónév Magyarországon sorrend női utónév Első
3. katalin 194 806 44 534 József 258 126 59 371
4. Ilona 178 839 35 196 János 224 577 49 607
5. Éva 175 894 35 344 zoltán 207 671 38 843
6. anna 140 650 39 472 sándor 174 009 31 166
7. zsuzsanna 134 166 26 998 Gábor 161 613 27 608
8. margit 114 943 22 275 Ferenc 160 613 33 845
4. táblázat: A kettős férfi keresztnevek 10 leggyakoribb második tagja
3. táblázat: A kettős férfi keresztnevek 10 leggyakoribb első tagja
165
Kettős keresztnevek vizsgálata a Dunaszerdahelyi járásban
9. Judit 93 891 17 183 attila 144 957 28 830
10. ágnes 93 601 17 033 péter 139 509 25 133
Ha a második utónevet vesszük figyelembe, akkor szintén három olyan nevet talá-lunk, amely megtalálható mindkét gyakorisági lista első tíz leggyakoribb neve között.
Ha a második utónevet vesszük figyelembe, akkor szintén három olyan nevet talá-lunk, amely megtalálható mindkét gyakorisági lista első tíz leggyakoribb neve között.