Jelen tanulmány célja a kortárs közéleti költészet nyelvi és poétikai aspektusainak vizsgálata.
A kortárs közéleti líra divatos fogalom az utóbbi évek irodalmi diskurzusában, ennek ellenére nem számít újdonságnak a magyar irodalomban. A tanulmányban három magyar kortárs költő választott verseit elemzem, legfőbb célom a versbeli szubjektum hangjának, pozíciójának a vizsgálata, annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy vajon milyen mértékben változik az identitás ezekben az alkotásokban, illetve milyen identitások kerülnek bemutatásra. A kortárs közéleti líra képes innovatív jelenségként funkcionálni az irodalmi diskurzusrendszerben, hiszen különböző produkciók és projektek formálódnak meg a közéleti költészet segítségével és annak hatására is. A kortárs közéleti líra olyan poétikai eszközöket alkalmaz, amely által valóban a kortárs irodalmi diskurzus aktív szegmenseivé válik.
Kulcsszavak: identitás, poétikai aspektus, szubjektum, közéleti vers
Bevezetés
A kortárs közéleti költészet jelensége több új lehetőséget és kérdést vet fel a kortárs irodalmi diskurzusrendszerben, nemcsak új tematikai egységként jelenik meg, hanem a versek nyelvi és poétikai aspektusai is új megvilágításba helyezik ezt a líranyelvet.
A közéleti verseket elsősorban tematikai hasonlóság fűzi össze, de ez nem zárja ki a közéleti alkotások vizsgálatát nyelvi-poétikai szempontok szerint. A tanulmány célja a közéleti típusú versek vizsgálata nyelvi és poétikai sajátosságaik alapján, amelyek segít-hetnek a közéleti típusú versek differenciálásában és kategorizálásában, mely hozzáse-gít a korpusz részletesebb definiálásához, a közéleti beszédmód újrapozicionálásához a kortárs magyar irodalomban. Jelen tanulmány felvetett nyelvi és poétikai aspektusai közül főként a közéleti versek lírapoétikai jellegét szeretném megvizsgálni és bemu-tatni, ezen belül is a versbeli személyiség dimenziót, a lírai alany pozícióját, szerep- és énfelfogását, identitását, illetve identitásválságát, önpozicionálását és hangnemét. A te-oretikus prezentációt Térey János, Kemény István és Szálinger Balázs választott verse-inek interpretációjában szeretném bemutatni. Az említett költők képesek felhasználni a posztmodern szövegformálás és a posztmodern játék hozományait, de mégis költői magatartásformájukban nem vesztik szem elől a magyar irodalmi hagyomány rendsze-rét sem.
148 Tóth Lilla
A kutatás eredményeinek részletes kifejtése
Poétika és nyelvészet viszonya már hosszú ideje foglalkoztatja az irodalomtudósokat, a téma elméleti és gyakorlati aspektusai több tudományos alkotás tárgyát is képezik.
Roman Jakobson Nyelvészet és poétika1 című előadásában felsorakoztatja az érveket és ellenérveket is a poétika vezető pozíciója mellett az irodalomtudományban, szerinte a
„poétika fő tárgya a nyelvi művészet differencia specificája”.2 Jakobson nyelvi kommu-nikációs modelljében jelenlévő poétikai funkciója viszont nem kizárólag a költészetre vonatkozik, illetve a költészet sem azonos a poétikai funkcióval, hiszen ez a funkció a verbális művészeteknek az uralkodó, de nem az egyetlen, kizárólagos funkciója, míg további nyelvi aktusok során szekunder szerepe van.3 Ha ezt igaznak fogadjuk el, akkor a közéleti versek nyelvi-poétikai sajátosságainak vizsgálata elengedhetetlen, hiszen a lírai alkotások legfontosabb vonása az esztétikai érték. Jakobson nyelvi kommuniká-ciós modelljének megemlítése azért fontos a közéleti versek nyelvi és poétikai specifi-kumainak vizsgálatakor, mert a kortárs közéleti költészet már túl van a posztmodern irodalom nyelvi tapasztalatán, amely jelentős, éles változásokat eszközölt az irodalmi szövegformálásban, Bókay Antal A líra az ezredfordulón – poétikaelméleti szempontból4 című tanulmányában megjegyzi, hogy a posztmodern poétikai stratégiájában a nyelv önmaga materialitásában funkcionál, az interpretációt a hermeneutikai-grammatikai megértés határozza meg. A kortárs közéleti költészetben ezért szintén fontos a nyelvi szövegformálás vizsgálata, milyen mértékben jelölhető ki itt a lírai én, az identitás, illetve milyen jelentősége van ezekben a versekben a retorizációnak. A közéleti versek líraelméleti vizsgálatakor figyelembe kell venni a referencialitás dimenzióját, hiszen megkerülhetetlen a versek valódi vonatkozás- és utalásrendszere, illetve annak hiánya, hiszen „a referencia társadalmi jelenség, amely szoros összefüggésben áll a társadalom-ba ágyazott egyéni tapasztalat megvalósulási formáival”.5
Ezek alapján elmondható, hogy a kortárs közéleti líra leginkább nyelvi és poétikai aspektusai által differenciálódik az 1960-as és 1970-es évek vallomásos és kollektív költői magatartásformák verseitől. A közéletiség időben és térben is más jelentésme-zőket és értelmezéseket generál, az irodalomban azonban nemcsak a tér és idő kontex-tusai, hanem a lírai én pozíciója, hangneme és szerepe is hozzásegíti a kortárs közéleti líra fogalom önálló pozíciójának bizonyítását a kortárs magyar irodalmi diskurzus-rendszerben. Jelen dolgozatban főként a közéleti beszédmód legfontosabb változása-ira szeretnék koncentrálni. A hatvanas és hetvenes években a közösségi sorsvállalás
1 Roman Jakobson: Nyelvészet és poétika, 1958, i. m., 229–244.
2 Uo. 449.
3 Uo. 454–455.
4 Bókay Antal: A líra az ezredfordulón..., 2000, i. m.
5 Németh zoltán: A referencialitás temporalitása, 2004, i. m., 11.
149
A kortárs közéleti költészet nyelvi és poétikai aspektusai
verseiben megszólaló lírai szubjektum maga a költő volt, a képviseletiség és váteszjelleg jellemezte ezeket a verseket. Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténete is megállapítja, hogy a költő, illetve a művész különböző módon, de „mindig valamilyen exponense (képviselője) annak a közösségnek, amelynek nyelvén és kultúráján keresztül esztéti-kai viszonyt teremt a világgal”.6 A nyolcvanas és kilencvenes években bekövetkezett váltás radikális változásokat eszközölt tematikai és poétikai szinten is, de a hatvanas és hetvenes évek közösségi verseinek hatását, érvényességét és folytathatóságát vonta kétségbe, amely a kortárs líra vizsgálódása szempontjából a leglényegesebb. Margócsy István Irodalomtörténeti vízió a költészet állapotáról7 című tanulmányában kijelöli a ma-gyar irodalom hagyományával való szembefordulást, hiszen nemcsak bizonyos költői életművek (Nagy László, Juhász Ferenc, Pilinszky János) továbbvihetőségét kérdője-lezi meg a posztmodern fordulat, hanem alapvető poétikai változásokat is végrehajt.
Kulcsár Szabó Ernő a közösségi sorsvállalás verseinek alapvető sajtossága a versekben többé-kevésbé megformált személyes lírai alany.8 Menyhért Anna Szétszálazás és össze-rakás9 című tanulmányában egyértelműen rámutat, hogy a képviseleti-küldetéses-fel-adat központú költőmodell dominanciája fokozatosan megszűnt a nyolcvanas-kilenc-venes évek során. Arra a következtetésre jut, hogy a költőnek nincs többé feladata, nem értünk, hanem hozzánk beszél – ha egyáltalán szól valakihez.10 Természetesen kortárs közéleti versekben sem arra a kérdésre keressük a választ, hogy „ki beszél”, de figyelembe kell venni a lírai szubjektum által konstruált környezetet, dialógust és kom-munikációt szöveg és olvasó közt. A közéleti alkotásokban megfogalmazott üzenet kó-dolása alapvető mozzanatként funkciónál szöveg és olvasó közt, hiszen ezek a szövegek közéleti, társadalmi, kulturális és bizonyos esetekben politikai kérdésekre, problémákra és témákra reflektálnak. A közéleti versek lírai alanya nem azonosítható a hatvanas és hetvenes évek közösségi verseinek váteszi lírai énjével. A kortárs közéleti líra túl van a posztmodern fordulat tapasztalatán, egyrészt ez megmutatkozik a lírai szubjektum fikcionáltságában, esetenként pluralitásában, vagyis nem feltétlenül egyértelmű, hon-nan szól a beszéd – de amíg a nyolcvanas és kilencvenes évek posztmodern szövegei megtestesítették a nyelv anyagiságát, elvi problémáit, addig a kortárs közéleti versek főként a közéleti és kollektív identitást igyekeznek hozzáférhetőbbé tenni, mindazok-kal az eszközökkel, amelyeket a posztmodern biztosít ehhez számukra.11 A közéletiség elsősorban tematikai szinten válik hozzáférhetővé, de poétikailag a lírai alany pozíciója és hangja aspektusaiból is innovatív tulajdonságokkal határozza meg a kortárs közéleti
6 Kulcsár Szabó Ernő: A magyar irodalom története 1945–1991, 1994, i. m., 60–61.
7 Margócsy István: Irodalomtörténeti vízió..., 2000, i. m.
8 Kulcsár Szabó Ernő: A magyar irodalom története 1945–1991, 1994, i. m., 61.
9 Menyhért Anna: Szétszálazás és összerakás, 2000, i. m.
10 Uo.
11 Vö.: Margócsy István: Irodalomtörténeti vízió..., 2000, i. m.
150 Tóth Lilla
beszédmód lírai alkotásait. A nyelvi sajátosságok pedig igazán újszerűnek hatnak a kortárs közéleti költészetben, hiszen olyan beszédmódot és magatartásformákat hoz mozgásba, amelyek ezt a típusú költészetet interdiszciplináris tulajdonságokkal bővítik.
A nyelvi-retorikai sajátosságok, képi beékelések, az intertextuális megoldások varián-sai mellett bizonyos költők (pl. Erdős Virág) egyértelműen a hang, a ritmikusság és a nyelv prozódiájának lehetőségei segítségével közelítene a populáris kultúra műfajai felé, amelynek eredményeképpen zenészek és költők dolgoznak együtt (pl. Rájátszás pro-dukció). Szintén fontos megemlíteni a slam poetry műfaját, amely szóban, előadva tud igazán sikeressé válni és alkalmaz poétikai, zenei és színházi eszközöket is és többnyire aktuális társadalmi jelenségekre reflektálnak. Jelen tanulmány célja azonban a kortárs közéleti líra nyelvi és poétikai sajátosságainak vizsgálata, ezért erre a kérdéskörre most nem szeretnék kitérni.
Az itt felsoroltak alapján is érezhető, hogy a kortárs közéleti verseket nem lehet és nem is szabad szimplán tematikai szempontból elemezni, a versekben az erkölcsi értékeken kívül az esztétikai érték is meghatározó erővel bír. Jelen írás Kemény István, Térey János és Szálinger Balázs verseiben megtalálható lírai én figuráit vizsgálja, az én felfogásokat, identitások interpretációját, illetve a szerep- és én felfogás közti viszonyo-kat, különbségeket. Ezeket a dimenziókat pedig annak a ténynek és értelmezésnek a tükrében szükséges vizsgálni, mely szerint a közéletiség, mint társadalmi jelenség tér-ben és időtér-ben egyaránt kötött fogalom: ami közéletiként felismerhető és értelmezhető itt és most, nem biztos, hogy évtizedek múlva, egy másik ország olvasója számára is bír ezzel a jelentőséggel, olvasattal.
A Kemény István verseiben megszólaló szubjektum hangja egyszerre referenciális és metaforikus, az irónia és a nyelvi játék tapasztalata is jelen van Kemény A királynál12 című verseskötetében. A Kossuth téren című versében a lírai szubjektum egy közéleti színteret ábrázol („A nő kiköpött a Parlamentre/ olyan volt, mint a jóslatokban. Kis műszőr gallér, piaszag,/ és ahogy beszélt, károgás.”). Ezután megszólaltatja az elképzelt figurát („Elindultam szép hazámból,/ híres kis Magyarországból”) és a lírai szubjektum kommentárjai után észrevétlen dialógusba lép társával, feltehetően egy partnerrel, fele-séggel („Te megmondtad, hogy ilyenek ezek,/ de tévedsz, szívem, én mondtam meg,/
és sokkal előbb,/ hogy el fog jönni,/”). A közéletiség itt nemcsak tematikailag közelít-hető meg, hanem a lírai én pozíciója felől is, fokozatosan lép ki saját szubjektumának pozíciójából és közelíti meg az adott társadalom identitását, illetve identitásválságát:
(„Az anyád lehetne, mégis te vagy/ a bűnös abban, hogy megjött és ilyen./ Én mosom kezeim, de mocsokban, vérben - /már nem leszünk tiszták, se te, se én.”) Kemény István a kortárs jelenségek kapcsán egy 2013-ban februárjában megjelent interjúban úgy fogalmaz, hogy a közéleti vers létjogosultságáról és működőképességéről a közélet
12 Kemény István: A királynál, 2012, i. m.
151
A kortárs közéleti költészet nyelvi és poétikai aspektusai
pillanatnyi állapota dönt, de az esztétikai érték nem elhanyagolható vagy másodla-gos, bár bizonyos olvasatokban a közéleti mondanivaló képes megzavarni az esztétikai érzéket.13
Szálinger Balázs verseiben megjelenő lírai szubjektum is több aspektusból vizs-gálható. Egyszerre többszólamú, különböző szerepek jelennek meg alkotásaiban. Az M1/M714 című kötetében megtalálható Sport (13.) című versében a lírai beszélő egy sportkommentátor hangján keresztül fest le egy futballmérkőzést. A különböző strófák egy-egy „futballjátékost” mutatnak be, a vers különlegessége és közéletisége éppen a já-tékosok identitásával hozható összefüggésbe: a jájá-tékosok a magyar történelem (konk-rétan a magyar reformkor, szabadságharc, forradalom és dualizmus) létfontosságú 19.
századának a jelentős alakjai: Széchenyi István („Védtengelyében Széchenyi állt, a gróf/
Átjátszhatatlan hústorony, úri bekk - / S ugrott, sosem féltve a testét/ Kurta szavára a főnemesség.”), Deák Ferenc („Tanárian szűrt eggyel elébb Deák,/ Túlsúlyosan se lett halovány csibész; Alázatos kis rombolóként/ Vitt ki a gyepre erős, nyugodt vért.”), Wesselényi Miklós („De Wesselényi munkabírása, hajj!/ Fékezhetetlen volt, lesze-gett fejű,/ Nagy homlokán állati fény gyűlt/ És befelé cselezett, ha indult.”) Táncsics Mihály („Baloldalon mint nyurga agár futott/ Táncsics, ki úgy nyúlt labda alá, akár/
Egy szélsőisten – úgy adott be/ Mintha a menny köve csapna földbe.”), Kossuth Lajos („Előretoltan állt a jogász Kossuth/ 10-es mezében, klasszis irányító - / gyors dönté-sek mestere, bálvány:/ Egyike-másika kell a pályán.”), Petőfi Sándor („Aztán Petőfi, született támadó!/ Nyakas, az edző mégis erőlteti./ Legszebb csatárkor: huszonhat éves,/ Megszalad, elbújik, ugrik, érez.”) és a „cserepad” az országgyűlési ifjak („S a tar-talékunk! Kincsek a kispadon:/ Országgyűlési ifjak, mint madarak,/ Röptükre várva veszteg ültek./ Egy’ sem akart soha nagyszerűbbet.”). A futballmérkőzés hasonlatával tovább megy Szálinger: a lírai beszélő ezután a csúf és fájdalmas történelmi eseménye-ket mutatja be, mint egy rossz kimenetelű sporteseményt: „Milyen felállás fúlhat porba itt!/ Milyen varázslat lett itt tavasztalan!/ Nyilván hazudtak, összefogtak/ Nyilván csal-tak a jobb- s nagyobbak.” A futball sportnyelvén megírt emlékezés kettős módon teszi közéletivé és értelmezhetővé a verset, hiszen csak a magyar olvasó célközönség képes értelmezni ezt a verset. Nyelvileg és poétikailag bravúr, hiszen a különböző történelmi identitások rövid és frappáns jellemzése képes elérhetővé, emberközelivé tenni a ma-gyar történelem nagy alakjait. Másrészt pedig a futball szleng népszerű és kortárs jelle-get kölcsönöz a versnek. A líra szubjektum az utolsó strófában szólal meg közvetlenül:
„Visszakívánom mégis a vesztesek/ Szertefutott és túlfizetett hadát,/ Mert meccseink is elmaradtak,/ Nemhogy képei egy csapatnak.”
13 Kemény István: Pozitív jövőkép..., 2013, i. m.
14 Szálinger Balázs: M1/M7, 2009, i. m.
152 Tóth Lilla
Térey János költészetében a közéleti típusú versek főként az identitás és a tér kon- textusai által értelmezhetőek. Térey János Kemény István Búcsúlevél című versére írt vá-laszverse a Magyar közöny15 (38.) indította el azt a vitát, amely a kortárs közéleti líra re-neszánszának kezdetét jelöli. A lírai szubjektum itt egyértelműen megszólal, s továbbra sem az a fontos, hogy „ki beszél”, hanem, hogy „kihez és mit” mond. Megszólítottja a nép („Fölpaprikázva, s megvezetve, népem”), és mondanivalója vádol, jövőképe negatív.
A lírai szubjektum dialógust folytat népével, kollektív identitás, hiszen egy a közösség-ből, de radikálisabb a Kemény István-versnél, míg az szomorúan, már-már szentimen-tálisan jellemzi népét, társadalmát, addig a Térey-vers egy reményvesztett, valamirevaló tettekre képtelen partnerrel lép kommunikációba: „Ha olvasol, hát félreolvasol/ És bé-kés nappal vészharangozol;/ Tárulkozó elfojtásodat értem.” A versben nemcsak a nép, mint kollektív identitás jelenik meg, hanem a társadalmi/politika vezetők identitásai is színre lépnek, egyértelműen negatív figuraként: „Otthonos lett a káosz,/ A tisztázás helyett a lágy maszat./ Pörös szájak befogva? Nagydarab/ Megmondóemberek pálcát ragadnak.” (…) „És műveletlen főispánjaid/ Gondozzák a föld szekérvárait;” (…) „Él a kedély. Lakájkultúra tombol,/ Kilincselők a nábob ajtaján…”. Bár Térey költészete sokkal színesebb, sokoldalúbb, nem skatulyázható be csak egy lírai beszélő pozíciója által, mégis bravúrosan oldja meg ezt a beszédhelyzetet is.
Összegzés
Ha a közéleti (vagy közösségi, közérzeti, illetve politikai) típusú alkotásokat egyfajta fejlődési tengelyen szeretnénk megvizsgálni, akkor szükségessé válik, hogy a verseket ne csak tematikai szinten vizsgáljuk meg, hanem lírapoétikai megközelítésből is. A közéle-ti versek pozíciója hangsúlyozottabbá vált az elmúlt években, de korántsem új jelenség a magyar irodalmi diskurzusrendszerben. A politikai és közéleti költészetet megfogal-mazásában felmerülő problémát az okozza, hogy a kortárs irodalmi diskurzusban, nem mindig (vagy egyáltalán nem) tesznek különbséget a két fogalom meghatározás közt.
Az általam vizsgált versek sok esetben egyáltalán nem reflektálnak politikára, illetve történelmi eseményekre. Úgy vélem, az interpretációs stratégiák és a recepció, illetve a hatástörténet részletes kutatása eredményeként a közéleti és közösségi kontextus kód-jai differenciálják és részben kategorizálják, hogy a közéleti tematika milyen módon és milyen mértékben képesek tömegeket, közösségeket, társadalmat, kultúrát vagy külön-böző társadalmi rétegeket megszólítani. A kortárs közéleti költészet nemcsak irodalmi trendként képes fellépni a mai magyar irodalomban, hanem pozicionálja is magát a magyar irodalmi diskurzusban. A kortárs közéleti líra olyan poétikai eszközöket alkal-maz, amelyek által valóban a kortárs irodalmi diskurzus aktív szegmensévé válhat. Az
15 Térey János: Moll, 2013, i. m.
153
A kortárs közéleti költészet nyelvi és poétikai aspektusai
innovatív jellegét leginkább a nyelvi és poétikai sajátosságok adják, és itt nemcsak a lírai szubjektum megközelítéseiről, pozíciójáról van szó, hanem a kortárs közéleti versek performatív alkalmazhatóságáról és népszerű mivoltáról is. A kortárs közéleti költészet nyelvi poétikai sajátosságainak köszönhetően műfaji szinten is képes volt színt hozni és lehetőségeket spektrumát felvázolni interdiszciplináris tulajdonságának köszönhető-en. A közéleti líra tematikailag képes hétköznapi témákról, hétköznapi hangon szólni, reflektál közéleti kérdésekre és különböző társadalmi vonatkozásai vannak. A közéleti költészet és a populáris kultúra eredményes kooperációjának köszönhetően, a kortárs magyar irodalomban olyan formák terjedtek el és tudnak sikeressé válni, mint a slam poetry vagy az ún. Rájátszás formáció, amely költők és kortárs zenészek együttműkö-désének az eredménye. Jelen tanulmány egy doktori kutatás részét képezi, melynek cél-ja a kortárs magyar közéleti költészet vizsgálata, differenciálása, kategorizálása, defini-álása és újrapoziciondefini-álása a kortárs irodalmi diskurzusrendszerben, illetve aktualizdefini-álása és helyének kiemelése a magyar irodalmi kánonban.
Irodalom
Bókay Antal: A líra az ezredfordulón – poétikaelméleti szempontból. In: Alföld. 2000, 2 (51). 33–44.
Jakobson, Roman: Nyelvészet és poétika. 1958. In: Fónagy Iván – Szépe György (szerk.):
Hang, jel, vers. Budapest, Gondolat Kiadó, 1972. 229–244.
Kemény István: A királynál. Budapest, Magvető, 2012.
Kemény István: Pozitív jövőkép kéne, de közös. (Interjú Kemény Istvánnal) http://mno.
hu/grund/pozitiv-jovokep-kene-de-kozos-1135497 (2015-02-25)
Kulcsár Szabó Ernő: A magyar irodalom története 1945–1991. Budapest, Argumentum Kiadó, 1994.
Margócsy István: Irodalomtörténeti vízió a költészet állapotáról. In: Alföld. 2000, 2 (51).
Menyhért Anna: Szétszálazás és összerakás. Alföld. 2000, 2 (51).
Németh zoltán: A referencialitás temporalitása. In: Uő: A széttartás alakzatai. Pozsony, Kalligram, 2004. 9–27.
Szálinger Balázs: M1/M7. Budapest, Magvető, 2009.
Térey János: Moll. Budapest, Libri Kiadó, 2013.
The linguistic and poetic aspects of contemporary social literature
The aim of this thesis is the analysis of linguistic and poetic aspects of contemporary social literature. Contemporary social poetry has become a fashionable concept in the past few years, mainly in literary discourse, but this type of poetry is not a novelty in Hungarian literature.
In this thesis I analyse chosen poems of three Hungarian poets. The aim is the research of the lyrical subject’s voice, position, and the questions of changes and diversity of identity.
154 Tóth Lilla
Contemporary social literature is an innovative phenomenon in literary discourse because various productions and projects can be associated. Contemporary social poetry applies poetic devices, by which it positions itself as an active segment of literary discourse.
Keywords: identity, poetic aspect,, subject, social poem