Jelen tanulmány közélet és magánélet szépirodalmi összefonódását hivatott bemutatni Fábián Julianna életművében. A 18–19. század prominens egyénisége a komáromi költőnő, ki bár polgári foglalkozását – varrónő – tekintve nem predesztináltatott efféle szerepre, irodalmi szalonjával és alkotásaival méltán tekinthető a magyar női irodalom kialakulása egyik fő előmozdítójának. E szalon komoly vendégkörnek adott teret, többek között a méltán híres költőnek, Csokonai Vitéz Mihálynak. Kutatásom célja kettős: egyrészt górcső alá kívánom venni Fábián Julianna poétikai munkásságát, másrészt a női szubjektum létrejöttének mikéntjét kívánom meghatározni a választott szövegek elemzésével. Tanulmányomban bemutatom, miképpen viszonyul a költőnő verseiben a szubjektumot megteremtő műfaj a kánonhoz.
Kulcsszavak: múzsa, mecénás, kézirat, közélet, magánélet
Bevezetés
A 18–19. század méltatott és kevésbé elismert írónőit, költőnőit bizonyos önálló életkör jellemezte. A legismertebbek közülük a bábaként dolgozó Vályi Klára, a társalkodónő szerepében tetszelgő és sanyarú sorsú, írásaival sokakra ható Molnár Borbála, az úrnő Újfalvy Krisztina és végül, de nem utolsó sorban Komárom Múzsája, Fábián Julianna voltak. Műveikben, kiváltképpen leveleikben nyomon követhetjük a csalódottság ér-zésének kifejezését, hiszen valamennyien kevesellték a nekik kijutott helyet,mgegbe-csülést. Személyes életkörülményeikről, az őket ért csalódásokról, a meg nem értettség fájdalmáról őszintén vallottak nyájas hangvételű költői leveleikben.1
Valamennyi felsorolt írónő, költőnő portréja jelentős a magyar felvilágosodás idő-szakában, ám célom közülük egy, a révkomáromi női poéta, Fábián Julianna munkássá-gának kiemelése. Mielőtt kísérletet tennék a költőnő profiljának illusztrálására, továbbá annak bemutatására, miként konstruálódik közélet és magánélet szépirodalmi össze-fonódása a nemesi családból származó, varrónőként tevékenykedő Fábián Julianna po-étikai munkásságában, néhány gondolat erejéig kitérek a nők helyzetére és társadalmi megítélésére a 18. századi Magyarországon.
Fábri Anna „A szép tiltott táj felé” című művében bemutatja a magyar felvilágosodás korában a női alkotók életét és munkásságát. A 18. századi magyar irodalmi élet színpa-dán jelentős szerephez jutnak a nők. Megítélésük, az irodalmi életben betöltött helyük
1 Vö. Fábri Anna: „A szép tiltott táj felé”…, 1996, i.m., 13.
53
Közélet és magánélet szépirodalmi összefonódása...
a tárgyalt időszakban polémia tárgyát képezi. Szinte elengedhetetlen volt egy mecénás, egy patrónus – általában a korszakban elismert férfi – hozzájárulása a számukra megte-remtett, kiérdemelt elismerés megvalósításához. Éppen ezért nagyon szemléletes Fábri állítása, miszerint a magyar női irodalom történetének döntően a férfiak a főszereplői.2
A régi Magyarország társadalmi életében a nő még nem tölthette be azt a szerep-kört, mint Franciaországban; hazánkban a falusi asszonyok nevelését elhanyagolták, helyzetük a magyar társadalomban alárendeltnek bizonyult. A nők kizárólag epeked-hettek a korabeli Franciaország szalonjai után, ahol az asszony uralkodik szellemével, finom tapintatával, illetve eleganciájával.3 A 18. században a nő sem a társas életben, sem a közfelfogásban nem kapja meg az áhított helyet. A külföldi „módi” beszivárgása, majd meghonosodása Magyarországon ebben az esetben is késik.
A század második felére az asszonyok a társadalmi elismerés mélypontjára ke-rülnek. Bobula Ida A nő a XVIII. század magyar társadalmában című munkájában a következőképpen vázolja a helyzetet: „A régi magyar nőtisztelő hagyomány megkopott maradványa épp úgy alszik, mint a nemzeti lélek minden más nemesebb megnyilatko-zása, – az új franciás nőtisztelet pedig még ismeretlen nálunk.”4
A középkorban uralkodó szigorú szabályok után a nők fellélegezhettek, mikor egy új korszak köszöntött be hazánkban, „(…) a renaissance kivételes hősnői után pedig haladás volt az, hogy a XVIII. század egész társadalmi osztályok asszonynépét kihozta a konyhából és a szalonba ültette.”5 Ez nyilvánvalóan korántsem jelentette azt, hogy a
„gyengébb” nem élen járt volna megbecsülés terén.
Az első lépések – férfikísérettel…6
Bobula Ida szerint az irodalom pótlékot, vigaszt jelentett úgy alkotóknak, mint befoga-dóknak egyaránt; a 18. században a női tollforgatók gyakran a csalódások, a hétköznapi problémák elől menekülve fordították figyelmüket a költészet, az írás felé. Az irodalom leginkább az asszonyok azon részét vonzotta, akik kedvelték a rímeket és maguk is próbálkoztak saját versek írásával. Az áhított világba belépni nem csupán társaságot, hanem együttérzést is jelentett a női alkotóknak, ezáltal válhatott számukra a hétköz-napi élet színesebbé és könnyebbé.7
2 Uo. 5.
3 Vö. Bobula Ida: A nő a XVIII. század magyar társadalmában,1933, i.m., 51.
4 Uo. 55. (Bobula idézi Grünwald Bélát: G.B.: A régi Magyarország, Bp., 1888, Franklin, 111.) 5 Uo. 72.
6 Vö. Fábri Anna: „A szép tiltott táj felé”…, 1996, i.m., 7.
7 Uo. 14.
54 Habodász Andrea
A realitás talaján maradva az első lépések mégiscsak férfikísérettel8 voltak lehet-ségesek. A „társaságigény” megjelenése a századvégi, illetve a századfordulós magyar irodalmi életben kulcsfontosságúnak bizonyult. Számos, általunk ismert és elismert költőnő mecénásaként lépett fel Mária Terézia nyugalmazott lovastábornoka, a kor-szak ünnepelt költője, Gvadányi József. A gróf nagylelkűsége többek között abban is megmutatkozott, hogy hozzájárult pártfogoltja leveleinek kiadásához. Távol állt tőle az új írói szerephez való ragaszkodás, az úgynevezett professzionalizmus, ugyanakkor a női költők támogatásának tükrében Gvadányi hozzáállása ellentétben állt a 19. század jelentős kritikusának, Gyulai Pálnak a költőnők iránt táplált negatív megítélésével.9
A nők gyakran hiába vágytak társaságra, majd próbálkoztak írásaikkal hangot adni tehetségüknek; a hétköznapokból a közszférába való kilépésük egyáltalán nem bizo-nyult könnyű feladatnak. Horváth Györgyi Nőidő című tanulmánykötetében erről a problémáról a következőképpen fogalmaz: „A nők autentikus helyéül az otthont kije-lölő társadalmi normák jelentősen befolyásolták a nők irodalmi teljesítményét, annak (mind kortárs, mind visszatekintő) megítélését is. Ezen a ponton elég, ha csak arra gondolunk, hogy a publikálás már önmagában is a közszférába kilépés gesztusaként tud működni (azaz szemben áll a nőt a magánszférában lokalizáló szemlélettel), vagy arra, hogy hosszú évtizedeken keresztül a nőíróknak és nőköltőknek juttatta a »családi témákat« egy nemek közti (hol kimondott, hol kimondatlan) munkamegosztás, amely gyakran az irodalmi műfajok társadalmi nemek közti elosztásával és a köztük felállított hierarchiával is párosult.”10
Visszatérve Gvadányi Józsefhez, az írónők mecénásához, joggal merül fel bennünk a kérdés, vajon mi motiválhatta a költőt, amikor a költőnők pártfogásába kezdett. Fábri Anna véleménye szerint Gvadányit hazafias célok is irányították, amikor az írással pró-bálkozó asszonyok támasza lett, ezáltal hazánk jobb külföldi megítélés alá kerülhetett.11 Gvadányi Elő-beszédében erre a következőképpen reflektál: „(…) a külső nemzetek nem lesznek ezentúl oly balvélekedésben, hogy a magyar szépnem elégtelen volna, jó nevelésének fogyatkozása miatt a szép tudományokra, mert már most munkáikból lát-ni fogják, hogy ha fel (ül) nem múlják talán is őket, de legalább egy körömfeketényit sem fognak nékiek engedni.”12 A költő tehát a „Magyar Múzsák Mecénásává”13 vált, akit megérintett a költőnő-teremtés varázsa, amikor Molnár Borbálával levélváltásokba
8 Uo. 7.
9 Vö. Fábri Anna: „A szép tiltott táj felé”…,1996, i. m., 14–15.
10 Horváth Györgyi: Nőidő…, 2007, i.m., 25.
11 Vö. Fábri Anna: „A szép tiltott táj felé”…, 1996, i. m., 15.
12 Gvadányi József: Elö-beszéd. In: Verses levelezés…, 1798. i.m.
13 Vö. Fábri Anna: „A szép tiltott táj felé”…, 1996, i. m., 15.
55
Közélet és magánélet szépirodalmi összefonódása...
kezdett;14 de a grófot leginkább az töltötte el örömmel, amikor az ifjú komáromi fele-ség, az ekkor még kiforratlan Fábián Julianna megtisztelte első levelével. A magyar ge-nerális a fiatal költőnő irodalmi mentorává vált. Ahogyan azt Fábri Anna is megfogal-mazza, a gróf élvezettel helyezkedett a Pygmalion-szerepbe, Juliannából pedig néhány röpke év alatt széles körben elismert költőnőt faragott, majd a közös munkát a közön-ség elé tárta. Elengedhetetlen megemlíteni, hogy Fábián Julianna nem az új irodalmi törekvések elkötelezettje volt, hanem a hagyományosnak tekintett Gyöngyösi-iskola követője, így a magyaros költészet reprezentánsában kereste és találta meg mecénását.
Annak ellenére, hogy grófi család sarjaként Gvadányi tekintélynek számított a maga korában, inkább tartozott a köznemességhez, mint az arisztokráciához. Mestere volt a köznapiasság irodalmi megszólaltatásának, a pátosz helyett a humoros vagy traveszti-kus hangnemet jelölte meg követendőként a költőnőkkel folyatott levelezéseiben, így alapozva meg számukra a mindennapi élet témaköreit.15
Balog Edit Otilia a mecénás és a költőnő verses levelezésének elemzésével foglal-kozó tanulmányában arra is kitér, milyen jelentős indokok – pl. a verseléssel foglalfoglal-kozó nők beemelése az irodalmi életbe – motiválhatták a grófot, hogy segítse az írónőket műveik publikálásában. A magyar nyelvű művek alkotása, a befogadás gesztusa fonto-sabb volt a költő és köre számára, mint az, hogy az alkotások esztétikai szempontból hibátlanok legyenek. A nők így lehetőséget kaphattak írásaik megjelentetésére.16
Komárom Múzsája, Fábián Julianna a „Helikonra vezető úton”17
Míg Nyugat-Európa legfejlettebb országaiban, Angliában, Franciaországban és Német-országban a legelőkelőbb hölgyek, illetve irodalmárok feleségei fordultak érdeklődéssel az irodalom felé, addig Magyarországon egyszerű iparosasszonyok lelték kedvüket a rímfaragásban. Valamennyiük közül kiemelkedik Bédi János csizmadia hites felesége, Fábián Julianna, aki főkötők készítésével kereste kenyerét.18 A révkomáromi költőnő 1765-ben született,19 első férje halála után feleségül ment Balog Istvánhoz, akivel bol-dog házasságban élt élete végéig. Nemcsak az említett urak játszottak fontos szerepet Fábián életében, hanem a már sokat emlegetett Gvadányi József is.20
14 Unalmas órákban, vagy is a téli hosszú estvéken való időtöltés. A melyet a versekben gyönyörködőknek kedvekért kiadott, Pozsony, 1795.
15 Vö. Fábri Anna: „A szép tiltott táj felé”…, 1996, i. m., 15–17.
16 Vö. Balog Edit Otilia: Az önkonstruálás, az (ön)reprezentáció…, 2013, i.m., 208.
17 Fábri Anna: „A szép tiltott táj felé”…, 1996, i. m., 17.
18 Vö. Bobula Ida: A nő a XVIII. század magyar társadalmában,1933, i.m., 171.
19 Bizonyos források szerint 1766-ban.
20 Elképzelhető, hogy Gvadányira Fábián Julianna nemcsak költőtársként, hanem lehetséges férj-jelöltként is tekintett.
56 Habodász Andrea
Talán némi túlzással, ám mégis állítható, hogy a költőnő otthona irodalmi szalon-ként működött, vendégül látva olyan híres költőket, mint Csokonai Vitéz Mihály. A ma-gyar felvilágosodás korának egyik legkiemeltebb és későn méltatott poétája itt ismerte meg élete szerelmét, Vajda Júliát, verseinek Lilláját. Fábián Juliannát versírásra Molnár Borbála 1793-ban Kassán megjelent könyve ösztönözte. Komárom Múzsája első költői levelét 1795. október 24-én írta Gvadányi Józsefhez.21
Fábián Julianna álma az volt, hogy igazi költőnővé váljon; Molnár Borbála sikere-in felbuzdulva levélben kérte a grófot arra, hogy kalauzolja őt ezen az úton. Gvadányi sokra tartotta a fiatal és ekkor még kezdő költőnő kérését, majd tanítója, mestere lett a Helikonra vezető úton.22 A gróf saját költségein jelentette meg a verses levelezést Pozsonyban, Wéber Simon nyomdájában 1798-ban. Gvadányi József 1797. október 16-án, Szakolcán írt Elő-beszédében a következőképpen vall a kezdetekről: „Egy napon, postán érkezett több leveleim között, vala egy levél, mellynek borítékján ezen útasítás állott: Komáromból, Méltóſágos Gróf Gvadányi József, Magyar Lovas Generálisnak, ő Nagyſágának adattassék, Szakoltzán. Megesmértem a` betűk formálásáról, hogy aztat Aſzſzonyi kéz írta; de mivel Komárom vároſába ſenkivel ſe vagyok esméretes, felette kí-vánatos lettem meg-tudni, hogy ki légyen az, a` ki eztet hozzám útasította, leg-ottan fel-is ſzakaſztottam aztat,` s láttam, hogy kötött ſzavakkal vólna írva, az all-írásra vetvém ſzemeimet ezen ſzavakat olvastam: Nemes Fábián Juliánna, Nemes Bédi Jánosnak hites társa. El-fogott az álmélkodás, nem tudván, ezen esméretlen, de érdemes Aſsſzonyſág, mit kívánna tőlem? de az egéſz levélnek foglalattyát által olvasván ki-tanúltam, hogy verses leveleket váltani ſzeretne velem;hogy juthattam éppen én eſzébe, é snem más nálamnál nagyobb Verselö, okát tsak maga fogja tudni.”23 Az ekkor önmagát még nem sokra tartó kiforratlan költőnő a grófhoz írt első levelében nyájas hangvétellel kéri me-cénását, nézze el neki esetleges hibáit:
„Szánnya bennem, mivel nem sokat tanúltam, Mint a`férges gyümölts tsak héjába húltam.
Instállom ſegítse e` vad fát óltani, Hibás Verseimet jobbakkal tóldani;
Így talán e`vad fa gyümöltsöt - is hozhat, Az Aſzſzonyi Rend közt örömöt okozhat.”24
A gróf őstehetségnek, született költőnőnek tartotta Fábián Juliannát, ezért meg-tisztelő választ adott a költőnő első levelére. Gvadányi nem kis munkára vállalkozott,
21 Vö. S. Sárdi Margit – Tóth László: Magyar költőnők antológiája, 1997, i.m., 58.
22 Vö. Fábri Anna: „A szép tiltott táj felé”…, 1996, i. m., 17.
23 Gvadányi József: Elö-beszéd. In: Verses levelezés..., 1798, i. m.
24 Uo. 3.
57
Közélet és magánélet szépirodalmi összefonódása...
mikor elvállalta a mentor szerepét; társnak, segítőnek ajánlkozott, miközben a jól át-gondolt költőnő-nevelési terv szerint járt el. Gvadányi József önálló, elbeszélő jellegű mű megírására szólította fel Fábiánt, továbbá az 1763-as nagy komáromi földrengés felidézését várta a mester tanítványától. Mivel Fábián Julianna egy vagy két évvel a ko-máromi földrengés után született, személyesen nem érintette őt a katasztrófa, ám hosz-szas szabadkozás után vállalkozott, a komáromi lakosok elbeszéléseire támaszkodva a természeti katasztrófa „megverselésére”. A földrengés felidézése nem csak a művelt olvasókat érdekelhette, ezért feltehetően nem véletlenül fordult Gvadányi kérésével a révkomáromi költőnőhöz.25 Ezt a következőképpen indokolta meg: „Hogy én töle ezen ſzörnyű veſzedelemnek le-írását kívántam, egyedül azon okbúl tselekedtem, hogy a’ kö-zöttünk való levelezés igen meddö ne légyen, mert ha tsak complementirozásból állana, a’ közönſég elött nem hogy kedves lenne, de még annak olvasása únalmat okozván, tsak el-vettettetne.”26
Kettősség a költőnő önreprezentációjában – vágy az alkotásra, a szabadkozás alakzatai
A kritikai recepció szempontjából fontos megemlíteni Balog Edit Otilia27 nevét.
Tanulmányában a modern szemlélet és megközelítésmód jegyében olyan érdekes kérdé-seket vet fel, amelyek már előidézik a költőnővé válás alakzatait28 Fábián Gvadányinak írt leveleiben. Balog a következő kérdéseket veti fel: „(…) hogyan bátorítja Gvadányi Fábián Juliannát az írásra? Milyen nyelvi alakzatokkal kéri, hogy ne törődjön kritiku-saival? Hogyan adja ki, majd kéri számon a verselési feladatokat? Végül, hogyan válik a csizmadia feleségéből költőnő?”29 A későbbiek során érdemesnek találom Balog Edit Otilia megközelítését, elemzését összevetni saját észrevételeimmel, a komáromi költőnő leveleit kéziratban fennmaradt általam elemzett verseinek egybevetésével.30
Balog is hangsúlyozza, hogy meglehetősen nem mindennapinak, mi több szokat-lannak bizonyult az a jelenség, hogy a 18. század végén és a 19. század elején rímfaragás-sal foglalatoskodtak a nők, miközben nem feledkezhettek meg írónői tevékenységükön
25 Vö. Fábri Anna: „A szép tiltott táj felé”…, 1996, i. m., 18.
26 Gvadányi József: Közbe való Jegyzés = Verses levelezés…, 1798, i.m., 25.
27 Balog Edit Otilia (DE BTK, Irodalomtudományi Doktori Iskola) doktori értekezése, a Női alkotók, nőképek a felvilágosodás korának magyar irodalmában, részletes betekintést enged a Verses levelezés, a’
mellyet folytatott Gróf Gvadányi József Magyar Lovas Generális Nemes Fábián Juliannával, Nemes Bédi János Élete Párjával, mellybe több nyájas dolgok mellett, Királyi Komárom Városába történt siralmos Föld-indúlás-is le-írattatott, és a’ Versekbe Gyönyörködők’ kedvekért ki-adatatott című kötetbe.
28 Vö. Balog Edit Otilia: Az önkonstruálás, az (ön)reprezentáció…, 2013, i.m., 205.
29 Uo. 225.
30 Jelen tanulmánynak nem témája az episztolakötet különböző szempontok szerinti összehasonlítása a kéziratban fennmaradt versekkel, ezért ennek a tárgykörnek a tárgyalásától jelen esetben eltekintek.
58 Habodász Andrea
kívüli egyéb szerepkörükről sem.31 Azt tudjuk, hogy Fábián Julianna a költőnők között sajátos helyet foglalt el, például azért, mert nem saját költségein és nem is önerőből jelentette meg Gvadányival folytatott levelezését. Az alkotó nők között találjuk ugyan-akkor Molnár Borbálát és Újfalvy Krisztinát, akik önállóan, közös kötetet adtak ki.
Szintén ekkor ragadott tollat a Csokonai Vitéz Mihállyal is levelet váltó Vályi Klára, illetve Dukai Takách Judit.32
Dolgozatomban már utaltam arra a kijelentésre, hogy a nők életében az irodalom pótlékot, vigaszt jelentett a szürke hétköznapokban. Vajon Fábián Julianna figyelmét ugyancsak a mindennapokban felmerülő gondok, panaszok fordíthatták a költészet felé? Vagy az önkifejezés lehetősége motiválhatta? A válasz mindkét kérdésre feltehe-tően nem. Balog Edit Otilia tanulmányában hangsúlyozza, hogy bár Fábián Julianna élete korántsem volt gondtalan,33 mégsem mondható el az ekkor még kiforratlan ko-máromi költőnőről, hogy kizárólag az önkifejezés állhatott írásvágyának fókuszában, hiszen ez bármilyen alkotás alapját képezhetné. Feltehetően ennél fontosabb volt szá-mára a hírnév, nevének fennmaradása.34
Mint ahogy azt már az előbbiekben említettem, az első levélben Julianna fel-hívja a lovas generális figyelmét arra, hogy a korszak ünnepelt költőnőjének, Molnár Borbálának sikerein felbuzdulva ragadott ő is tollat:
„Most tsekély levelem feleletét kéri, Így lángoló tüzem, óltását el-éri.
Lángoló ſzívemnek im tsak ez az oka, Mólnár Borbálának dítsérője ſoka.
Mivel a’ miólta olvastam könyveit, […]Azólta nagy tűzzel éget a’ Poësis, […]Aztat ha akarnám bennem el-óltani, Nem lehet, terméſzet kiſztet még tóldani.”35
A költőnő önreprezentációját illetően a verses levelezésben kettősség figyelhető meg. Balog Edit Otilia Fábián szabadkozásának okát versírói tapasztalatlanságában,
31 Vö. Balog Edit Otilia: Az önkonstruálás, az (ön)reprezentáció…, 2013, i.m., 205.
32 Uo.
33 Rendkívül kevés adattal rendelkezünk Fábián Julianna életével kapcsoltban, ám Gvadányival folytatott levelezésében őszintén beszél életének bizonyos körülményeiről, négy gyermekéről (ebből kettő elhalálozott), illetve Bédi Jánossal, majd Balog Istvánnal kötött házasságáról.
34 Vö. Balog Edit Otilia: Az önkonstruálás, az (ön)reprezentáció…, 2013, i.m., 218.
35 Verses levelezés..., 1798, i. m., 2.
59
Közélet és magánélet szépirodalmi összefonódása...
bizonytalanságban, illetőleg a gróf és a közte fennálló rangkülönbségben látja. A köl-tőnő írásaiból kitűnik, hogy ekkor még nem áll az irodalmi alkotás magas fokán, ezért verseinek jobbítására kéri fel a grófot.36 A hála, az öröm hangján szól a költőnő második levelében, különböző bibliai alakzatok megszólaltatásával bírja rá mentorát a további pártfogásra:
„Ezen betses levél tellyes grátziával, Mellyet látván ſzívem alig bír magával.
[…]E’ Grófi grátziát kellene hálálnom,
’S Nagyſága elibe ſzeméllyesen álnom, És lábai elött artzal le- borúlni, Öröm özönébül bö könyveknek húlni.
Ezekkel nagy Grófom lábait áſztatom, Önnön kezeimmel gyengén mosogatom.
[…]Most hát tsak Versekkel léſzek tiſztelöje, […]Azért; mert Verseim kívánnya ſegítni, A’ Magyar hazában nevemet említni.
[…]Így majd gyenge Múzsám ſzebbeket fog ſzülni, Ha Nagyſága mellém kormányra fog ülni.
’S ha illy nagy Méltóſág léſzen Pátrónusom, Meg- némúl mint bálvány irígy zoilusom.
Egek! meg mit ígér, hogy ki-nyomtattattya […] Leg-kisebb ſzolgálód nem tudgya hálálni, Drága ígéreted, mint kellyen viſzſzálni.
Míg élek ſzívemből én aztat fogadom, Hogy tiſzteletedet örömmel meg- adom.
Hív ſzolgálatodra magam’ kötelezem, […]Kegyes Válaſzodat óhajtva el-várván, Grófi Nagyſágodat kéſz kéz tsókolással Üdvezlem […].”37
36 Vö. Balog Edit Otilia: Az önkonstruálás, az (ön)reprezentáció…, 2013, i.m., 219.
37 Verses levelezés..., 1798, i. m., 2.
60 Habodász Andrea
Újfent a szabadkozás nyelvi alakzatait38 alkalmazza Fábián a nyolcadik levélben, amelyben a gróf kérésére Komárom városának 1763. évi természeti katasztrófáját veti papírra:39
„Intettél; hogy írjak ama nagy romlásról, […]Mellyben édes hazám Komárom városa, Forgott nagy veſzély közt két Duna ſzorossa.
Ezen intésedre: ſzegény ſzolgálódnak Bánat ſérti ſzívét, mert kívánásodnak
Majd nem teſz eleget; ’s hogy kérted meg-bánod, Utóllyára hibás munkáját el-hányod.
Mert a’ mint Nagyſágod aztat kívángattya, Múzsám e’ nagy romlást ki nem danolgattya.”40
A levélváltások végén nem marasztalja el a patrónus költőnőjét, dicsérő szavakkal illeti; kicsit túlozva bár, de Vergiliushoz hasonlítja pártfogoltját:
„Te ollyan ékessen, s’ olly hellyessen írtál, Hogy itt Virgilius erejével bírtál.
[…]Annyival-is inkább mivel ezen munkád, Anyai nyelvünkön elsö verses próbád, Még-is olly éke van ezen te zsengédnek, Hogy ebbül ki-tetszik ereje elmédnek.
[…]Ezen munkád neved az Égig emeli…”41
Fábián Julianna a levélváltások folyamán gyakran elbizonytalanodott. Sokan bírál-ták verselése miatt, ilyenkor a gróf buzdította őt, segítette a nehézségek áthidalásában.42 A gróf e szavakkal nyugtatja tanítványát:
„A trágár nyelvekre kérlek ügyet ne vess, Elég ha személlyed én elöttem kedves.
38 Vö. Balog Edit Otilia: Az önkonstruálás, az (ön)reprezentáció…, 2013, i.m., 222.
39 A mű végül elkészül, hiszen a költőnő szabadkozása, félelme ellenére mégis megírja a komáromi földrengést, a helybéli lakosok beszámolói alapján.
40 Verses levelezés..., 1798, i. m., 59.
41 Uo. 138.
42 Vö. Fábri Anna: „A szép tiltott táj felé”…, 1996, i. m., 18.
61
Közélet és magánélet szépirodalmi összefonódása...
Tsak annyit árt néked ezek lotsogása, Mint Hóldra böfögö ebnek ugatása.”43
Tsak annyit árt néked ezek lotsogása, Mint Hóldra böfögö ebnek ugatása.”43