Kedvcsináló gyakorlati példák

Mint arról fentebb már esett szó, az ismeretközvetítésnek minden állomás ese-tében három formája van: a tábla, az interaktív installációk a táblán vagy annak környezetében, valamint a kísérőfüzet. Ezek csak formájukban térnek el, tartal-milag azonban ugyanarra a témára vonatkoznak, annak más-más szeletét kibont-va, de ugyanakkor egységet alkotva. A tanösvény-készítésnek immár kialakult módszertana is van. A táblákra általában az alapvető, a legfontosabb információk kerülnek, hiszen ez az, ami mindenkinek hozzáférhető, amit mindenki olvas (töb-ben kísérőfüzet nélkül járják be a tanösvényt). A három forma közötti lehetséges

„munkamegosztást” szeretném konkrét példákkal is bemutatni. A sombereki tan-ösvény második állomása a Zeit – Idő címet viseli, többszörös interpretációt és különböző jelentéssíkokat felkínálva (1–2. kép). A táblaszöveg egyetlen, de több adatot tartalmazó mondatban vezeti fel a témát: „Az 1782. szeptember 12-én a

Szent Szűznek ajánlott templom 39 méter magas tornyában mindig is több kü-lönféle méretű harang szólt.” Alatta, grafikus által készített illusztráció látható, amely a harangok számát, nagyságát és súlyát ábrázolja egy időegyenesen. És a téma? A településen belüli kommunikáció és híradás hagyományos formái, mely harangok, eseménytől függő kongatásával történt. Hiszen a harangok nemcsak a nap óráinak múlását jelezték, de többek között veszélyhelyzetre is figyelmeztet-tek, misére hívtak, halálhírt közvetítettek az információnak megfelelő hangzási renddel. A kísérőfüzetben lévő kiegészítő információk és feladatok a különböző eseményeket jelző harangozási rendhez adnak támpontokat, az installáció – há-rom harangsor különböző méretű harangokkal – pedig ennek kipróbálására ad lehetőséget.

1–2. kép: Zeit – Idő állomás: tábla és installáció (Somberek)

A pilisszentiváni tanösvény koncepciója a helyi német közösség által képviselt és követendőnek tartott hét erény (szorgalom, jóindulat, mértékletesség, türelem, erényesség, jótékonyság, alázatosság) köré épült. Az erényesség (Keuschheit) az ötödik állomás témája, a helyi jellegzetességet ennek kapcsán pedig az úgy-nevezett rózsaesküvők (Rosenhochzeit) jelentik (3–4. kép). Az alapítványtevő Karátsonyi Guido gróf és felesége, Marczibányi Mária pilisvörösvári uradal-mának három falujában (Pilisvörösváron/Werischwar, Solymáron/Schaumar és Pilisszentivánon) 1882 és 1914 között minden évben, országosan is egyedülálló

módon kiházasított egy erényes, jóravaló, szegény sorsú lányt, vállalva az esküvő költségeit és hozományt is adva a közös élethez. A táblán ehhez találunk alapin-formációkat, majd piktogramok segítségével tekinthetjük át, hogy mely települé-sen mikor volt rózsaesküvő. Az installáció a pilisszentiváni párokra vonatkozik:

rudakra erősített fémlapokon olvashatók a nevek és a házasságkötés éve – stílsze-rűen természetesen rózsabokrokkal körülvéve. A kísérőfüzetben lévő feladatok a tábla, valamint az installáció tanulmányozásával és segítségével oldhatók meg (pl. hogy hívták a menyasszonyt adott évben, hány rózsapárral büszkélkedhet Pilisszentiván).

3–4. kép: Keuschheit – Erényesség állomás: tábla és installáció (Pilisszentiván)

A fekedi tanösvény első állomásának Wurzeln – Gyökerek címe többszörösen is átvitt jelentést hordoz: egyrészt választ ad a honnan kérdésre, a kibocsájtó kö-zösségekre, származási területekre, a szöveges formában megfogalmazott adatok mellett a földrajzi tájékozódást a táblán térkép is segíti (5–6. kép). Az installáció ténylegesen egy nagy gyökér kb. másfél méteres fatörzzsel együtt, ennek tetején edzett üvegtáblára gravírozva az első fekedi pár házasságkötésének anyaköny-vi bejegyzése olvasható (az eredeti latin nyelvű kézírás, a latin betűhív átírás, illetve ennek német és magyar fordítása). Ez jelképezi azt, hogy a telepesek az új hazában gyökeret vertek. A kísérőfüzetben a nyelvi gyökerekről kapunk mind-ehhez kiegészítő információkat a következőképpen: egy fekedi (kelet-hesseni) nyelvjárási történet szétszabdalt darabjait kell helyes sorrendbe tenni, illetve ezek irodalmi német nyelvű megfelelőit beazonosítani.

5–6. kép: Wurzeln – Gyökerek állomás: tábla és installáció (Feked)

Stílszerűen félkörívben régi présházaktól ölelt kis téren áll a szőlőművelés és borkészítés helyi hagyományait bemutató állomás Tarjánban (7–8. kép). A táblán Mikonya József versének a szüret hónapjára, azaz októberre vonatkozó négy sora olvasható: „Im Oktouwe is t Weipeag leweindig un laut, ti Leut, tei sain heiter, wou ma hinschaut”, „Októberben itt a szüret, a szőlőhegyen ének száll, tréfa hangzik, olló csattog, a puttonyból szőlő kandikál”. A szöveg kitér a német telepesek magukkal hozott borkultúrájára, amit az új hazában is nagy odaadással tovább folytattak. A szöveget képek is kiegészítik. Ezek egyrészt a filoxéra-jár-vány után meghonosodott négy direkttermő szőlőfajtát (Noah, Othello, Elvira és Isabella) ábrázolják, másrészt két, 150 év különbséggel készült térkép segítségé-vel a szőlőműsegítségé-velés alá vont irtásföldek jelentős területeit. Az installáció fémrúdra erősített lapátokból áll, ezeken egy-egy a szőlőben végzendő munka szerepel, melyeket helyes időrendi sorrendbe kell forgatni. A kísérőfüzetben öt, a szüretnél használatos szerszám, eszköz rajza, valamint ezek megnevezése helyi nyelvjá-rásban és a német standard nyelvváltozatban szerepel, ezeket kell megfeleltetni egymásnak.

7–8. kép: Weinbau – Szőlőművelés állomás: tábla és installáció (Tarján)

A mecseknádasdi tanösvény a helyi néplélek hét összetevőjét tárgyalja: Segen – Áldás, Ehrfurcht – Alázat, Talent – Tehetség, Ausdauer – Kitartás, Einstellung – Hozzáállás, Reichtum – Érték, Dankbarkeit – Hála. A Kitartás címet viselő állomás több leágazáson keresztül nem csak ennek az erénynek különböző meg-jelenési formáit tárgyalja, hanem ezen keresztül a faluközösség kialakulásáról, összetételéről és fennmaradásáról is fontos adatokkal szolgál (9–11. kép). A táb-laszöveg névtani indíttatású. Kitér a településen máig fennmaradt és használa-tos háznevekre, valamint ezzel összefüggésben bizonyos családnevek rokonsági kötelék nélküli súlyozott előfordulására, ami a ragadványnevek kialakulásához vezetett Az utolsó mondat „Mely tények játszhattak ezek kialakulásában szere-pet és ezek mit árulnak el a faluközösségről?” együttgondolkodásra invitálja a látogatót, de támpontokat is adnak ehhez a mesterségnév, az ősök és az utónevek segítségével. Hogy melyek voltak ezek a frekventált családnevek, és milyen szá-zalékos megoszlásban fordultak elő, azt leolvashatjuk az egyik installációról. A településen hagyományosan jelentős számban éltek mesteremberek, kézművesek.

A táblán képek utalnak pl. a kádárra, a fazekasra és a kőfaragóra. További adato-kat a másik installáció szolgáltat. Fából készült oszlopdiagramokról olvashatjuk le, hogy 1724-ben, 1845-ben és 1910-ben hányan űztek egy bizonyos mesterséget.

A kísérőfüzet újabb vonatkozó tényadatokkal szolgál, de össze is fésüli a tábla és az installációk nyújtotta információkat.

Csolnokon a második világháború végéig hét kocsma működött, hatnak szo-ciális státusz, vagyoni helyzet, mesterség vagy képzettségi szint szerinti kötött törzsközönsége volt. Így a falu férfilakosságának meghatározó rétegét kitevő bá-nyászoknak is, akik a Bohner-kocsmába jártak. A tanösvény harmadik állomása Glück auf! – Jószerencsét! címmel nekik állít emléket (12–13. kép).

9–10–11. kép: Ausdauer – Kitartás állomás: tábla és installációk (Mecseknádasd)

A táblaszöveg kitér a barnaszén 1781-ben megkezdődött kitermelésére, az össze-sen tizennégy akna megnyitására, valamint a bányászkultúra és --hagyományok jelentőségére. A szöveget két kép egészíti ki. Az egyiken a Bohner-kocsma lát-ható az 1930-as években, a másikon a Népesnek nevezett bányavasút az 1960-as években. Az installáció alapját egy félkörívben rakott téglafal alkotja, középen bányászmonogramos téglákkal. Ezen hét átlátszó henger áll, melyek különböző magasságig vannak barnaszénnel töltve. Mindegyik egy-egy aknát jelképez, a szén pedig a belőlük kitermelt szén összmennyiségét, amit az információs táb-lán lévő mérőszámok alapján ki lehet számolni (10 cm = 1000000 t). A félkörív közepén található annak az 1781-ben a település bírája, Josef Krempf és Anton

Rückschuss, Ruhr vidéki bányász között létrejött szerződésnek a másolata, amely elindította a barnaszén kitermelést. A kísérőfüzetben olvasható az eredeti do-kumentum latin betűhív átirata, a barnaszén felfedezésének népi legendája, de információkat kapunk a faluban lévő bányász-emlékhelyekről és az Auguszta telepen található bányászmúzeumról is.

12–13. kép: Glüch auf! – Jószerencsét! állomás: tábla és installáció (Csolnok)

3. Az országos magyarországi német tanösvény