A feliratoktól a multimodalitásig

A tájkép századok óta a költészet, a festészet, a zene és nemkülönben a nemzeti identitás megihletője, idővel tudományos vizsgálatok témája. A tájképkutatások eredményeit 1976-tól, egyebek mellett a Landscape Research című nemzetközi tudományos folyóirat ismerteti. A nyelvi tájkép szociolingvisztikai szakirodalom-ban való megjelenését Landry–Bourhis 1997-ben megjelent tanulmányától szá-mítjuk és 2015-ben elindult a téma nemzetközi folyóirata is Linguistic Landscape:

An international journal címmel. A kutatások témáját a táj/térség szociolingvisz-tikai sajátosságai egyértelműen meghatározzák (pl. többnyelvűség, nemzetiségi közösségek, globalizáció, szuperdiverzitás stb.). Napjaink kutatásai szélesebben és összetettebb módon, vagyis a verbális jeleken túlmenően további vizuális, téri és egyéb jelek összefüggéseiben és együttesében keresik az elemzések lényegét (vö. Bartha et al. 2013; Holecz et al. 2016). Ezzel együtt a terminus meghatáro-zásai is bővültek. Shohamy–Gorter (szerk. 2009: 1) tömör megfogalmazásában a nyelvi tájkép a környezetben megjelenő nyelv, a közterületeken kihelyezett sza-vak és képek együttese. Gorter–Cenoz (2015: 71) felfogása, hogy a nyelvi tájkép 1 A Méhkerék nyelvi tájképe című kutatás keretében a Magyarországi Románok Kutatóintéze-te támogatásával 2017. november 9–10-én Kutatóintéze-terepmunkát végezKutatóintéze-tem a Kutatóintéze-település közKutatóintéze-terüleKutatóintéze-tein, az ortodox templomban, a temetőben és az iskolában. A kutatás megvalósításában nyújtott segítségéért köszönetemet fejezem ki az iskola igazgatójának, Ruzsa Annának. Mulţumesc, şi pe această cale, ajutorul acordat elevilor, domnişoarei director şi profesoarelor din Micherechi! A tanulmány a NyelvEsély – Nyelvileg tudatos iskola, kétnyelvű siketoktatás és a nyelv által kiaknázható tudás innovatív módszereinek, eszközeinek fejlesztése (2016–2021) (SZ-007/2016) című pályázat, téma-vezető Bartha Csilla, időszakában és támogatásával készült. A tanulmány előző változatához fűzött változtatási javaslatait és megjegyzéseit Szabó Tamás Péternek ezúton is hálásan köszönöm.

többnyelvű és multimodális repertoár és kommunikációs eszközként használható.

Ben-Rafael et al. (2006: 7) a nyelvi tájképet – mint a nyilvános tér szimbolikus konstrukcióját – három faktorral értelmezik, melyek kontextusfüggő megkülön-böztető hatással vannak, ezek: a racionális megfontolások, melyek a közönségre és a kliensekre irányulnak; az én bemutatása, azoknak a szereplőknek a kifeje-zésmódja, akik a nyelvi tájkép elemeit létrehozzák; végül a hatalmi viszonyok, melyek a társadalmi-politikai érdekek kifejeződésére utalnak. A nyelvi tájképet Ben-Rafael et al. a helyszínek, a szereplők, valamint a gestalt alapfogalmakkal elemzik. A helyszínek: az utcák, a kereszteződések, a terek, a parkok és az épü-letek, vagyis ahol a társadalmi közélet zajlik, a szimbolikus társadalmi vonások hordozói, melyek aktuálisan a társadalmat, a közösséget és a régiót jelképezik.

A szereplők: a közintézmények, a társaságok, a vállalatok és az egyének a hely-színeket a nyelvi tájkép elemeivel szemléltetik/illusztrálják. A gestalt a teljes, az egész, mely összefogja a fizikai tárgyak összességét, az üzleteket, postai hivata-lokat, bódékat stb., az ezekhez társított színeket, a figyelemfelkeltés fokát, az el-helyezések sajátosságait és mindezek mellett a leírt szavakat, amelyek mindezek vonásait teljessé teszik (Ben-Rafael et al. 2006: 8; Borbély 2018).

Ismertek kvantitatív, kvalitatív és a kettőt kombináló nyelvitájkép-elemzé-sek. A kvantitatív kutatásokat napjainkban háttérbe szorítják a kvalitatív, illetve kombinált kutatások. Ennek egyik oka, hogy a nyelvi tájkép konstruálásának és komplexitásának értelmezésére jelentősebb a kutatói kihívás és a társadalmi igény. A másik ok az lehet, hogy a kutatók a nyelvi tájkép mennyiségi egysé-gét nem tudták egzakt módon és minden tájképre alkalmazhatóan meghatározni.

Több eltérő megoldás alkalmazása ugyanis komolyan módosíthatja a statisztikai eredményeket (Edelman 2009; idézi Laihonen 2012). A statisztikába jelentősen beleszólnak például a nagy számban előforduló sírfeliratok2 és utcanevek.

A nyelvitájkép-kutatók számos ismert kutatási keretet használnak fel kvalitatív/

kombinált elemzéseik során. Például Rowland (2016) kutatásában a motívume-lemzést Burke (1962) alapján alkalmazta, Dressler (2015) a nexusemotívume-lemzést pedig Scollon–Scollon (2004) nyomán. Kress–van Leeuwen (2001: 46; idézi Jawors-ki–Thurlow szerk. Bevezetése 2010) megfogalmazása szerint a multimodalitás korszakában a nyelven kívüli szemiotikai módozatokat úgy kell értékelnünk, mint amelyek teljesen képesek kiszolgálni a reprezentációt és a kommunikációt.

Emiatt a nyelv (beszéd vagy írás) gyakran alárendelt, mellékes szerepet képes 2 A kétegyházi és a méhkeréki román sírfeliratokról készültek kutatások (lásd Borbély 1989, 2018b).

betölteni más szemiotikai módozatokkal, például a vizualitással szemben. Mali-nowski (2014) kutatásában a szinesztézia, valamint a multimodalitás is szerephez jut, továbbá Chen (2016) a nyelvi tájkép multimodális modelljének kialakításához Kress–van Leeuwen vizuális grammatikáját, valamint Halliday folyamattípus el-méletét és beszédfunkció elel-méletét használta fel. A 21. század első két évtizedé-ben a nyelvitájkép-kutatások újabbnál újabb tematikai, elméleti és módszertani távlatokat mutatnak. Ilyen az iskolai nyelvi tájkép/iskolai tájkép (ang. school-scape, Brown 2005), – mely e tanulmány központi témája is –, a szemiotikai nyelvi tájkép (Jaworski–Thurlow szerk. 2010) és megszületett egy összefogla-ló terminus is: x3-scapes (Thurlow–Gonçalves 2019). A testi nyelvi tájképpel, a nyelvi bőrképpel (ang. corporeal linguistic landscape, skinscape, Stroud–Peck 2015) a nyelvi tájkép kezdeti kutatási terei is bővültek az emberrel mint térrel, aki a testével (pl. kezével), a testén lévő (pl. tetoválás4) és/vagy öltözetén lévő (pl.

póló5) verbális és vizuális jelekkel reprezentál és kommunikál. Az emberi testre mint „új” nyelvi tájképtérre a mozgás a jellemző, és ez a nyelvi tájkép kezdeti helyhez kötöttségét, „mozdulatlanságát” is feloldotta (Peck et al. szerk. 2019: 94).

További dichotómiára ad lehetőséget a kutatásokban a fizikai és a digitális nyelvi tájkép, amely a „figitális” (ang. phigital) nyelvi tájkép összetételt eredményezte (Lyons 2018). Szabó (2017: 83) szerint „(a) nyelvi tájkép kortárs kutatói a sze-miózisnak azt a komplexitását kívánják megérteni, amelyet mindennapi verbális, 3 Jaworski (2018) a x betűnek a multimodális, társadalmi szemiotikai feldolgozását a fizikai és virtuális nemzetközi szemiotikai nyelvi tájképben végezte.

4Beépüléses/résztvevő megfigyeléses adatgyűjtési technikát igényel például a tetoválások össze-gyűjtése. Egy egész napos ismeretség és kirándulás végén kérdeztem szlovákiai magyar túraveze-tőnket szöveges tetoválásáról. Válaszából kiderült, hogy a Fehér pokol című film végén elhangzott szöveg komolyan megérintette, önmagához végérvényesen illőnek érezte: „[m]ég egyszer harcba szállok,/Megvívom az utolsó nagy csatát,/Ma élek, és meghalok.” Az egy nap már nem volt ele-gendő annak kiderítésére, hogy a férfi személyiségéhez miért is illik az idézet.

5Illusztrációképpen bemutatom egy tematikus romániai fesztiválon rögzített pusztaottlakai (ma-gyarországi) román szereplők pólóját. A póló hátán látható, a vizuális dizájn felett a (kétnyelvű) nyelvi dizájn magyar nyelvű része: „PURDI MIHÁLY ROMÁN KULTURÁLIS EGYESÜLET PUSZTAOTTLAKA/HUNGARIA, a vizuális dizájn alatt pedig a román nyelvű része (sic!): ASO-CIATIA CULTURALA ROMANA MIHAI PURDI OTLACA PUSTA/UNGARIA”. A vizuális dizájn (balról jobbra) színes fotókat tartalmaz: pusztaottlakai ortodox templom, utcakép-1, a falu címere és utcakép-2. A térbeli dizájn: Borgói-hágó (rom. Pasul Tihuţa, Románia), Fokhagyma-fesztivál, 2014, nézőtér.

vizuális, téri, testi stb. jelekkel alkotunk meg”. Összességében Malinowski (2018) kijelenti, hogy a nyelvitájkép-kutatásokban az ismeretelméleti és a módszertani dilemmák megoldását visszatartja a kutatás tárgya, amely egyszerre látható és rejtett,6 materiális és virtuális, állandó és tünékeny, objektíven és szubjektíven valóságos. Mindehhez hozzá kell rendelni a nyelvi tájképnek az időhöz, a társa-dalmi, a közösségi tényezőkhöz (pl. ideológiákhoz) köthető változásait is (vö. pl.

Biró 2016, Csernicskó 2016; Laihonen–Tódor 2017).