Mélt. Cserey M i k l ó s1 Cs. K. K a m a r á s és Major Urnák.
Kedves barátom, Én csak alig lengek. Csak eggy kis döccze-nést még egésségemnek, 's oda vagyok. Fogságom' m a r a d v á n y a i ez idén ütötték ki rajtam magokat. Orvosaim az írástól, sőt a' mélyebb gondolkozástól is eltiltottak. Ezért vagyok olly rövid. Megengedj. Tudod hogy az n t m jöhet elhidegülésből.
Tegnap vevém azon leveledet, mellyben a' Molucella laevis nevét megírád. Nevezetes ezikkelye az levelednek, a' mellyben velem az Erdélyieket ismerteted, Mélt. Fekete Ferencz Űr felől meleg szívvel szóllván. Barátom, én gyermekségem olta ahhoz szoktam hogy az Erdélyiek felől n a g y o n gondolkozzam. Teleki József minden
irtóz-1 B i z o n y o s a n t o l l h i b a , Farias h e l y e t t .
7« 2 0 6 6 . K a z i n c z y — C s e r e y M i k l ó s n a k .
tató pedantsága mellett nagy e m b e r volt, Teleki Sámuel még nagyobb ember, pedig n e m pedant. Teleki Józsefet a' mostanit n e m l á t t a m , de nagyon tisztelem anyja 's a' Cancell. szavaik után. Teleki J ó s k á nál szebb culturájú Ifjat keresni n e m kell. Hát Wesselényi! h á t a' fija! hát a1 Nénéd! hát Barcsay, Báróczy, Danezkay! Hát T e ! Hát Miklós rokonod, kinek levelei engem az ő esudálására 's hevesbb szeretetére r a g a d o z n a k ! De ismét eggy sivatag Erdélyi ember, a' ki M. Országon él, és magát Tudósnak gondolja! de W e s s e l é n y i n e k ] eggy vére, a' kiről ő (W.) irtózva szóllott! de holmi a' mi nálatok prés alól jő-ki. Hiszen magyarul sem tud az a' kire czélzok, pedig azt hiszi, hogy m á r ott etc. etc. Valóban ezeket végig forgatván elmémben, igaznak látom a' mit keseregve említesz az Erdélyiek felől, 's hiszem, hogy h a h a l l a n á m melly fenn hangon beszéllnek, azt vélném, hogy valamik; hogy Lit, Zeitungot n e m is ismernek, etc. etc.
De édes b a r á t o m , Yoricknak érzékeny Utazásaiban eggy Fejezet vagyon, melly a r r a tanít, hogy jó és rossz minden nemzetnél van, és hogy ez bennünket toleránssá tehet. Épen így van ez M. Országon is. Igaz a' paraszt példázat: A' bolond terem, ha n e m vetik is. — Én azt hiszem, hogy ha Cs[erey] M[iklós] M. Országi Deputátus volna, Vay József, Pipsz Desőffy, SzentKirályi, Péchy Imre, Majthényi, Bezerédi, Nagy Pali, Baloghy, :s mások érdemes társuknak néznék. Cs. M.-nak talentoma, sok tudománya, mély érzése 's látása, lelke "a szíve van.
Én ritka e m b e r t becsülök úgy mint őtet.
F á b r i eránt nyugtalanul v á r o m a' hírt, a' végzést, m e r t ő e' holnapban hagyja oda Göttinget. El ne feledd megírni, hol lakik a"
Grófné, hol a' veje. Élj igen szerencsésen. Ámbár a' sír' széléről írok, n e m hiszem, hogy utolsó levelem hozzád ez légyen, 's óhajtom hogy még 20 esztendeig folytathassuk levelezésünket.
Széphalom Sept. 12d. 1 8 1 1 .
[ E r e d e t i j e a M. N; M ú z e u m k ö n y v t á r á b a n . ]
2066.
Kazinczy — Cserey Miklósnak.
Széphalom, Septbr. 12d. 1 8 1 1 . Kedves b a r á t o m !
Orvosaim eltiltottak n e m csak a' munkától, az az írástól, de el még a' mélyebb elmélkedéstől is. Kivévén két forró nyavalyámat, 1789 és 1803, még illy veszedelmesen, mint most, n e m voltam soha,
2 0 6 6 . S e p t b r . 1 2 a ; 1 8 1 1 . 77 és így illő szavokat fogadnom: de ők, édes barátom, n e m bírnak Psychologiával, 's n e m érik-fel, hogy a' mi az elmét gyönyörködteti, ségé'lli a' test' gyógyulását, 's azt hiszik, hogy minthogy nekik fárad
ság az írás és gondolkozás, az lesz n é k e m is. Hosszas szenvedéseim, de a' mellyeknek hézagjaik voltának, tavasz olta t a r t a n a k , 's a' rekedt arany érből jőnek. Ide járúla a' hideglelés, melly sérvéseimet elkemé
nyítette — n e m voltak azok soha tökéletesen lágyak 1795 olta, hol eggy Buchstáblicher Gouverneur két Contignatióval z á r a t o t t - a l á b b a' Spielbergi vár udvara' földjénél; — ide a' scorbutusnak eggy kis jelensége, mellyet Morvában k a p t a m 1798; ide eggy fekély Aüsschlag,
Munkácsi ajándék, 's végre mind ezek eggy rettenetes sárgasággal végződtek. A' test szenvedései is kedvetlenek: de még kedvetlenebbek a' leiekéi: visszás vagyok, feleségem, gyermekeim, kik egyedül való gyönyörűségeim voltak, most, megfoghatatlan jelenés! alig interesz-szálnak, vagy csak perczentésekig. Előhordom képeimet, rezeimet, azokat nézellem-el, azok adnak örömet, de h a m a r elbágyadok, elcsö-mörlöm tőlök is. Kedvesbb tárgy ezen egész betegségem olta n e m fogott-el, n e m szílt-által magához, mint a Te leveled. Gyönyörű dolog, végre végre eggy olly főt találni, melly gondolkozni a k a r is, tud is. Nen vettem még én néked eggy leveledet is, mellyből ne t a n u l t a m volna, a' helyett hogy másoknak leveleik sokszor ü r e s csácsogás, 's most érzem igazán, mit tett az, midőn Herder a' m a g a utolsó nyavalyájában, m á r egészen öszveroskadva a' test fájdalmai alatt, a' ujának, ki Orvos volt, ezt kiáltozta: F i a m ! eggy új igaz
ságot, eggy új erősebb gondolatot, melly elfoglaljon, 's fájdalmimat feledtesse.
Minekelőtte leveled' czikkelyeire térnék, h a d d beszélljem, hogy kikocsizván tegnapelőtt Újhelyi szőlőmbe, midőn a' Patika előtt megállottam, Kazinczy Péter Onkelem épen a' bakomig j ö t t kocsijá
val. Szóba eredénk. A' veje Vay Á b r a h á m , Józsefnek, a n n a k a' N a g y nak, eggyetlen íija, most jőve Bécsből, 's feleségét az Ipától h a z a vitte, 's ez és a' felesége a' Vőt és viselős menyecskét Zsolczáig kísérték a' Consiliariusnéhoz. — «Mit mond Ábris a' Diaeta felől?»
kérdem. Még eddig semmi n e m történt, 's az minden újság, hogy midőn a' Deputatio Schlosshofon a' Császárnét megköszöntötte, ez, elbetegesedve lévén, a' soJcaság között elájult. — Tegnap kikocsiztam ismét, 's épen Ujhely alatt eggy régi ismerősömre találtam, ki Kassá
ról két Silesiai emberrel ment az alsóbb Hegyaljára kövér bort venni (de a' mit n e m talál'; eggy butellia Tokaji itt 18 f.); ez mondja,
78 2 0 6 6 . K a z i n c z y — C s e r e y M i k l ó s n a k .
hogy az a' Fülöp nevű Kassai Consul, ki Zsibón vala eggyszer, írja, hogy a' B[ankó] Cz[édula] iránt kijött parancsolat visszahúzásáról álmodni sem kell (ezt úgy h i t t e m m a g a m is, hiszen az nagy con-fusiót t e n n e ; osztán hiszen minden h o l n a p b a n jőnek az azt teljesítető új rendelések); — és hogy az e m b e r e k nagyon megrezzentek. — R e z z e n t e k ? 's e m b e r e k r e z z e n t e k ? Ez rendes. Mit adnék értté, édes b a r á t o m , ha jelen lehetnék ezen a' Diétán, 's l á t h a t n á m a' meg
rezzent és meg n e m rezzent embereket. Micsoda ideák azok, m i n t h a Diétán valami e r ő s z a k k a l m e n n e ? Annak a' Vasas Seregnek illő ott lenni, 's a' Granadírosoknak; p o m p a nélkül n e m m e h e t actus publicus. De az n e m a r r a való, hogy ismét a' Dunára állítassék, és ott a' sereg kiáltsa ki a' mit a' Rendeknek illett volna. — E' két híren kivűl n e m hallottam még semmit mást. Vay Ábris hozott eggy sinorból (skofiom) vert övet, mellynek sinórjaiban nincs selyem; az á r a 3000 és t a l á n 800 f., hozott n é h á n y porcellán findzsát is, mellyek-nek eggyikét az Ábris Onkelje, Generális B. Vay Miklós 24 species a r a n y r a becsült, Szévri porcellánnak mondván, millyet a' Generális
nál m a g a m is láttam. Vess innen a' drágaságra.
E' kis ürességet, édes barátom, az Aranka munkájának adom. — Az a' szegény Öreg túl élte magát és nagy kár, hogy el n e m némul.
Micsoda Oratio m á r az, és oh melly homályos öszvezavart kecsetlen előadása a' Hunyadi eredetének. 'S az a' szegény Öreg azt hiszi, hogy magyarul jól tud és hogy ő ír szépen.
A' mit az Igazság és a' pelyhetlen állú ficzkók' philosophiai csáesogások, materialismusok felől írsz, hidd, hogy mind lelkem' érzé
sei. Én n e m m o n d h a t n á m , hogy nagy Antimaterialista vagyok, de irtózom mikor azt látom, hogy a' fiatal ember materialista; irtóztam látván 1789 körül hogy eggy Professor olly könyveket ád az ifjak' kezébe, m i n t Helvetius és Toussaint 's Voltairnak némelly munkája.
Égő betűkkel sütötte m a g á t lelkembe az a' felséges Igazság, mellyet a' nagy és bölcs és jó Napóleon monda, midőn Fr. Országnak vallást és moralitást adott, és a' legeffronsabb valláscsúfolást 's legeffronsabb publica kurvalkodást az Udvarból exulálni hagyta, hol az rég olta m a g á n a k t h r ó n u s t emelt-volt: «A' B e l i g i o a' b o l o n d (az az elmélkedni n e m tudó vagy n e m akaró) e m b e r n é l s u b s t i -t u -t u m a a' j ó z a n é s z n e k . * A' gondola-t n e m új, de olly új, olly h a t ó a' szóba öltöztetés, hogy a' halló azt hiszi, hogy új a' gondolat is. Jaj annak, édes b a r á t o m , a' ki religiositásban. n e m neveltetik. Maga akadjon osztán az elmélkedés által arra, a' mire az Igazságot tiszta
2 0 6 6 . S c p t b r . 12d. 1811 79 szívvel kereső bizonyosan, eljut. Kedvező esillagzataim énvelem épen ezt az ú t a t tétették 's én is ezt fogom tétetni, h a élek, gyerme
keimmel.
Mi az Igazság? — Még erre senki sem felelt-meg. Pedig min
den érzi micsoda, mindennek fogva volt m á r m a r k á b a n , de mint a' legistentelenebb Proteus, azonnal elsíklik a' kézből, mihelytt valaki n e m elégszik-meg bírásával, h a n e m nézni, vizsgálni akarja. Eggy S p h a e r a c e n t r u m á b a n állmeg, 's a' mennyi pontja van a' S p h a e r á -n a k — eggy circulus-nak is 360 v a -n pedig — a-n-nyi külömböző képet csinál róla a' szem. Csuda e hogy a' ki a' Zenithből nézi, nem úgy látja, mint a' ki a' Nadírban áll, 's a' ki elölről, n e m mint a' ki hátulról ? És osztán higyjük-el magunkat, hogy én és n e m Te, Te és n e m én vagyunk az Igazság igaz képe' birtokában ? Vagy azt higyjük, hogy az Igazságnak nincs igazi k é p e ? Oh, de hogy'! felel a r r a a' belső bíró. — De különös hogy az a' lidércz Istenség némelly régiókban kézzel tapogattatni is engedi magát. így a' Mathézis fach-j a i b a n : a' hasonlókhoz adfach-j hasonlókat, vagy belőlök végy el hasonló
kat, 's hasonlók m a r a d n a k , (Egyenlőket kell vala írnom, n e m hasonló
kat.) — ez olly igazság, hogy m a g a az Epidaurusi kígyó sem lát
hatja másképen. Ne t a r t s u n k t e h á t mindent bizonytalannak, mint a' P y r r h o tanítványai kételkedjünk, de hogy álló helyet lelhessünk, ne hogy mindég inogjunk.
Én azonban, mind a' mellett hogy a k a r o m hogy vallásosán neveltessünk, nagy ellensége vagyok azoknak, a' kik n e m elégszenek-meg azzal hogy ezt cselekszik, h a n e m túl ezen minden mesterséggel azon is vannak, hogy m a g á t azt az orgánumot, melly az igazság' szava értésére vezet, az észt, desorganisálhassák, 's a' kik az eszes, elmés emberből eggy t o m p a , buta m a r h á t csinálnak. Mert valld meg, édes barátom, nem ez az ő desorganisatiójok e az oka, hogy ennyi m o n s t r u m o t látunk. (1790ben Sáros Vármegye azt az Instructiót adta a' Dietai Követeinek: tulajdon szavával élek:
L i b e r t á s c o g i t a n d i r e s t r i n g a t u r.
De ez a' Vármegye azolta nagyon kivevé magát a' rosszból.) 'S igen sokszor azért fakadok-ki, nagy tűzzel ellenek, m e r t emlékezem, hogy iskoláimban 5 egész esztendőt kellé a r r a a' t u d o m á n y meg
tanulására fordítanom, mellynek se ezen a' világon n e m veszem hasznát, sem a' másikon bizonyosan nem, 's elképzelem, hogy annyi
8 0 2 0 6 7 . C s e r e y F a r k a s . 181.1.
idő alatt mit tanulhatók vala! Fr. Országban a' Catechizmus a' m a g a tisztaságában tanítatik: de azzal osztán megelégszenek, sem Angyalnak, sem Ördögnek nincs tovább senkire gondja; az ideák önn. magoktól tisztúlnak-ki, az idő pedig haszonra fordítátik. — — — Ismered e Te Rousseaut, édes b a r á t o m ? 1794 olta Heloízén kivül semmijét n e m olvastam: de lelkemben tanításai örökre. Láng az ő szava. N e m kell nekem Unio. Napóleon bölcsebb mint hogy azt czélozhassa.
Légyen szabad hinnem, vallanom a' mit akarok, az az, ne kérdje senki mit hiszek, :s ne legyen b á n t á s o m azért, hogy n e m vizet öntenek fejemre, h a n e m p r a e p u t i o m o m a t vágják-el, 's holmi effélék, 's én meg leszek elégedve.
Ugy a' mint vagyunk, én sem óhajtom, hogy a: Papok jószágai elvétessenek. Váradon hány ember gazdagodott-meg az ő szolgalat
jukban. Az pedig haszon az Egészre. Igaz, hogy bezzeg a' Moralitás.
Értesz — még pedig n e m csak in puneto s e x t i. Ugy látszik, hogy az Udvar most ezt is czélozza, mert a' Kultsár újságaiban minap illy czímű könyv jelent-meg: De J u r e Status in Bona Cleri. V i e u n a e 1 8 1 1 . Én minden jót c s a k onnan várok, c s a k onnan, hogy az idő tanítjameg az Udvart és Népet, hogy a' kettő n e m e 1 l e n -k e z n i, h a n e m eggy czélra dolgozni való. Gyönyörűség b ö l c s és jó Fejedelem alatt élni, mint p. o. a' Bádeni vén Herczeg volt.
Hogy a' Lengyelország felosztása a' bosszú magvát magában hordta, abban ugyan igazad van. Rövid látású Halandók és épen ezért bol
dogtalanok! Élj szerencsésen, n a g y b a r á t o m !
[ E r e d e t i j e a M. T u d . A k a d . k ö n y v t á r á b a n : M. í r o d . L e v . 4 r . 2 6 . sz.]
2067.
Cserey Farkas — Kazinczynak.
Krasznán l ö k . Septenib. 1 8 1 1 . Tisztelt Kedves B a r á t o m !
Hosszú halgatásomat az okozta, mivel Gr. W a s s n é n a k v á r t a m válasszát, 13-a p[raesen]tis ezen Grófné be érkezvén Kolozsvárra, beszéltem véle, más nap dél Iáiba le ültem, hogy nékem tett ki nyilatkoztatását Néked meg írjam, és a midőn éppen, félig le í r t a m volna levelemet, akkor érkezik, expressusom azon, engemet nagyon meg illetet szomorú tudósítással, hogy édes Anyám igen veszedel
mesen beteg — mindent félbe hagytam tehát, azonnal indultam ide,
2 0 6 7 . 16k. S e p t e m b . 1 8 1 1 , 8 1
és fáidalom! kedves Anyámat nagyon el gyöngülve, el alélva talál
tam, utolsó végihez nagyon közel, és eszt látni, raita pedig segíteni n e m tudni, Barátom, ez egésszen el marezangolta szívemet, és ugyan ezért meg engedsz, h a rövid leszek írásommal, m e r t m o s t meg val
lom, mindenre elégtelen vagyok.
Gr. W a s s n é nagyon meg van elégedve mind azokkal, a miket a derék iffiu Fábrirul hallott, hogy ezen j ó reményű iffiu az Jósika Nevelője legyen — tehát csak a van h á t r a , hogy vagy érdemes Atyja, vagy az iffiu m a g a határozza meg, mennyit kivan esztendőn
ként, és aszt a grófné mindenkor olj pénz nemibe fogja ki fizetni, a miijen circulatioba lészen — a kis Jósika otthon fog neveltetni, ki küldetik é pedig u t a z á s r a — aszt későbbi környűl álások h a t á rozzák meg. Ezekhez képest Kedves Barátom, légy azon, hogy F á b r i t a Grófné meg k a p h a s s a és tetézd ezen szíves Barátságodat, szép cselekedeteidet.
Nékem Kolosvárt gyönyörű n é h á n y n a p o m vala, ott volt Döb-rentei, és Buezy, és ezekkel gyakran volt szerencsém eggyütt lenni.
Az idén az idő j á r á s a sok asszút Ígérvén, kérlek igen B a r á t -ságossan, készíttes s z á m o m r a eggy antalkó jó hegy aljai asszú szőllő Bort — á r á t nagy köszönettel meg fizetem — ez az én frühstököm, a mit Barátságodbul n y e r t e m volt. — Meg engedj, hogy most többet n e m írok, h a n e m csak aszt mondom, a mit szívembe forrón érzek, hogy Tégedet véghetetlenül szeretlek, tisztellek és soha meg n e m szűnök lenni
hív tisztelő b a r á t o d Cserey mpr.
K i v ű l :1
Tekintetes Kazinczy Ferencz Urnák. p. Debreczen. S. A. Ujhely.
Széphalom.
[Eredetije a M. T u d . A k a d . k ö n y v t á r á b a n : M. í r o d . L e v . -ír. 5 0 . sz.]
1 A levél z á r l a t á n é p v i l á g o s s á r g a - z ö l d p e c s é t .
Kazinczy F. levelezése. IX. 6
:82 2 0 6 8 . P á p a y S á m u e l .
2068.