I. RÉSZ
2.5. KAPCSOLATOK A VILÁG EGYÉB REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI
Az elmúlt közel 25 évben többször felmerült a világ különböző régióiban működő fejlesztési bankokkal és alapokkal való magyar kapcsolatok tekintetében Magyarország csatlakozásának kérdése is. A csatlakozásról való gondolkodás a (gazdaság-)politikai megfontolások mellett elsősorban gazdasági, kereskedelemi szempontok mentén folyt. A bankok által finanszírozott fejlesztési programok tenderein ugyanis csak a tagsággal rendelkező országok vállalatai indulhatnak, tagság nélkül pedig „csak” a tagországok vállalatainak alvállalkozóiként kapcsolódhatnak be a fejlesztési projektek finanszírozásába.
Az Afrikai Fejlesztési Bank és az Afrikai Fejlesztési Alap (AfDF), az Ázsiai Fejlesztési Bank, valamint az Amerika-közi Fejlesztési Bank esetében felmerülő csatlakozási kezdeményezések a döntéshozatal különböző szintjéig jutottak, ugyanakkor mindegyiknél közös eredmény volt a csatlakozás elvetése. A komoly nagyságrendű (intézményenként több tízmilliárdos) tőkejegyzéssel és – az intézmények különböző alapjaihoz való csatlakozások – további folyamatos támogatási kötelezettségvállalásokkal járó tagságoknak ma nincs realitása (az EU-csatlakozással párhuzamosan megvalósult EIB-tagság tőkejegyzését is 2009-ig teljesíti a költségvetés). A csatlakozások kérdését a fejlesztési bankok által finanszírozott fejlesztési programokban való magyar alvállalkozói jelenlét középtávú eredményességi vizsgálatára célszerű alapozni, melynek elősegítésére különböző információs, pályázatfigyelő rendszerek igénybevételét szükséges állami oldalról támogatni.
A ma már a gazdaságtörténet részét képező, több esetben még nem publikált csatlakozási kezdeményezések bemutatására és értékelése azért fontos, mert a nem is olyan távoli jövőben nagy valószínűséggel újra napirendre kerülnek az intézményekkel való kapcsolataink, Magyarországnak a fejlett világhoz való tartozása, a donor szerep fokozatos erősítésére vonatkozó nemzetközi elvárás pedig a csatlakozás kérdését is újra fel fogja vetni.
Az AfDB-hez és az AfDF-hez való magyar csatlakozás mérlegelésének dokumentumai a Pénzügyminisztérium irattárában megtalálhatók58. A fellelhető dokumentumok tanúsága
58 1-00229/1983. PM TÜK, PM minősítés törölve: 2004. okt. 28.
szerint a csatlakozás kérdésének vizsgálatára a kormány Gazdasági Bizottságának vezetője59 adott utasítást a Pénzügyminisztériumnak, amely az Állami Fejlesztési Bank bevonásával elkészítette a szükséges előterjesztést. Az AfDB-t az afrikai országok kormányai hozták létre 1964-ben (tényleges üzleti, hitelnyújtási tevékenysége 1967-ben indult), 1982-ig tagjai kizárólag afrikai országok lehettek, az AfDF 1972-ben jött létre, az AfDB pénzügyi forrásainak bővítése céljából.
A javaslat szerint bővíteni szükséges Magyarország meglévő afrikai gazdasági kapcsolatait, amelyek abban az időben négy jelentősebb országra (Algéria, Egyiptom, Líbia és Nigéria) koncentrálódott. A magyar gazdasági kapcsolatok bővítésének gátja – a fejlesztési elképzelésekkel kapcsolatos információ-hiányon túl –, hogy az országok súlyos fizetési gondjai nem tették lehetővé az azonnali fizetéseket, a magyar részről történő hitelnyújtás útja – elsősorban a megtérülés bizonytalansága miatt – szintén nem volt járható. A megoldást így egy regionális fejlesztési bank jelenthette, amely ugyan megengedte a nem-tagország vállalatainak is a tendereken való indulást, de az AfDF pályázatai esetében erre nem volt lehetőség. Az együttes finanszírozás pedig elterjedt forma volt, így az a kívülálló jelentkező, amely nem AfDF-tag, szinte esélytelenül indult.
Az előterjesztés szerint az afrikai országok fejlesztési céljai (út-, víz-, csatornahálózat kialakítását szolgáló infrastrukturális beruházások, egészségügyi, oktatási, mezőgazdasági fejlesztések) egybeestek Magyarország export-képességeivel. Emellett a távolabbi ázsiai és latin-amerikai piacokhoz képest Afrika földrajzilag elérhető távolságot jelent, emellett politikai okokból több afrikai ország szívesen erősítette volna gazdasági kapcsolatait Magyarországgal. Az akkori felmérések szerint – friss világbank tagságunk óta eltelt alig több mint egy évben – hazai vállalatok 10 alkalommal nyertek a Világbank által finanszírozott beruházásokhoz kapcsolódó tendereken, mintegy 7,8 millió USD összegben.
A beruházások fele afrikai volt, kb. 3,4 millió USD értékben.
Az afrikai fejlesztési intézményekhez történő csatlakozás kérdésének vizsgálata keretében – az afrikai régióban működő külkereskedelmi kirendeltségek, a megkérdezett magyar vállalatok (Transelektro, MOGÜRT, Ganz-Mávag, MHD, BUDAVOX, NIKEX, Medicor, Industrialexport) véleményére alapozva – a Pénzügyminisztérium60 5 millió USD összegű
59 Marjai József miniszterelnök-helyettes 1983. aug. 23-i átirata Hetényi István pénzügyminiszter részére (Ma-4/592/83. sz.).
60 Az Országos Tervhivatal és a Külkereskedelmi Minisztérium egyetértésével.
jegyzett tőke nagysággal tett javaslatot az AfDF-ben való tagságra.
(Összehasonlításképpen: Ausztria 15, Belgium 21, Jugoszlávia 22,4, Portugália 18 millió USD összegű jegyzett tőkével volt tulajdonosa az AfDF-nek). Ezzel elhárítva az akadályokat az intézmények pályázatain való indulás elől, az AfDB-tagság vállalásáról egyelőre nem volt szó, ugyanakkor egy későbbi banki tagság kezdeményezésekor (hasonlóan a finn és jugoszláv példához) 5 millió USD értékű jegyzést tartott célszerűnek.
A Pénzügyminisztérium javaslatát végülis a Magyar Nemzeti Bank vétózta meg61, ezzel az afrikai regionális fejlesztési intézményekhez való magyar csatlakozás kérdése le is került a napirendről. Az MNB elutasításának lényege szerint nem volt összhangban a 10 millió USD összegű hozzájárulás és a tagság révén elérni vélt, egyébként nehezen megítélhető előnyök nagysága. Ráadásul nem álltak rendelkezésre a csatlakozás költségeinek fedezéséhez szükséges megfelelő eszközök sem. Az MNB gazdasági és politikai tekintetben egyaránt a Világbank-csoport további intézményeihez, az IFC-hez és az IDA-hoz történő csatlakozásra tett javaslatot. Az MNB első elnökhelyettese a csatlakozást a Bretton Woods-i intézményrendszer további intézményeihez azok közvetlen pénzügyi előnyeire, valamint a csatlakozás költségeinek minimális szintjére (összesen mintegy 4 millió USD) alapozta. Fekete véleménye szerint: „… az IDA-hoz való csatlakozásunkkal javíthatnánk megítélésünket mind a Világbank fejlődő országai, mind vezetősége részéről és ezzel pozíciónkat a Világbankon belül. Ennek jelentősége politikai szempontból sokkal nagyobb lenne, mint a regionális intézményekhez való csatlakozás esetében.”
A magyar befektetési lehetőségek Ázsiában történő elősegítése érdekében a gazdasági kormányzat több alkalommal is vizsgálta az ADB-tagság lehetőségét, legutóbb 2003-ban, amikor az EU-hoz újonnan csatlakozó országok közül még egyik sem kezdeményezte tagságát. A mérlegelések sorozatosan arra a megállapításra jutottak, hogy a szerezhető külgazdasági előnyök nem arányosak az országra háruló pénzügyi kötelezettségek terheivel.
61 Fekete János, az MNB első elnökhelyettesének dr. Medgyessy Péter miniszterhelyettesnek küldött 1983.
október 17-i levele.
„Magyarország támogatja a nemzetközi donorközösségnek az ENSZ millenniumi fejlesztési céljai jegyében, a globális kihívások kezelése … érdekében kifejtett erőfeszítéseit.
Magyarország érdeke, hogy kivegye részét a nemzetközi fejlesztési együttműködésből, amely a felzárkóztatás, a fejlettségbeli különbségek csökkentése révén mind a biztonságot, mind a gazdasági kapcsolatokat erősíti. Uniós tagként vállalt kötelezettségének megfelelően, 2010-ben nemzeti jövedelme 0,17%-át, 2015-ben 0,33%-át fordítja a fejlesztési együttműködésre, amelyben komoly szerepet kapnak a magyar civil segélyszervezetek.”
(Magyarország külkapcsolati stratégiája, részlet, 2008)
III. RÉSZ
AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS PERSPEKTÍVÁI MAGYAR SZEMPONTBÓL