A CSATLAKOZÁSOK ELŐZMÉNYEI ÉS KÖRÜLMÉNYEI, MAGYAR

2.1.1. A Bretton Woods-i intézmények

Magyarországnak a multilaterális fejlesztési bankokban való tagságát többféle, többnyire hosszú távú gazdaságpolitikai és -diplomáciai, valamint külpolitikai szempont motiválta.

Több esetben azonban a csatlakozás nem mérlegelés, hanem jogi kötelezettség (az EU-csatlakozással egyidejű EIB-tagság) vagy pénzügyi szükségszerűség (Bretton Woods-i intézmények) kérdése volt.

Magyarországnak az egyes nemzetközi pénzügyi intézményekhez való csatlakozásának legfontosabb motívumai a következők szerint foglalhatók össze:

- nemzetközi közösség(ek)be való integrációnk elősegítése;

- a gazdaság fejlesztését szolgáló kedvező feltételű forrásokhoz való hozzájutás;

- a fejlődő világ támogatásában való részvétel (multilaterális donor tevékenységhez való pénzügyi hozzájárulás), a gazdaságfejlesztési célok elérésének közvetlen

támogatásában való részvétel mellett a fejlődő országok pénz- és tőkepiacai létrehozásának, a kedvező feltételű magánforrásokhoz való hozzáférés elősegítése;

- a donor szerep fokozásával párhuzamosan egyre inkább előtérbe kell kerülnie a magyar üzleti szektornak a multilaterális fejlesztési bankok pályázataiba, a finanszírozott beruházásokba való bekapcsolódásnak;

- a globális gazdaság szabályozási és felügyeleti kerete működésének támogatása.

A washingtoni székhelyű világméretű intézményekhez 1982. május 6-án történt csatlakozásunkat az ország akkori fizetésképtelenség-közeli helyzete indokolta. A pénzügyi szükségszerűség szülte a tagság kezdeményezéséről szóló döntést, amelyet 1946 és 1978 májusa között négy kísérlet előzött meg a Magyar Nemzeti Bank részéről, az ország politikai vezetése azonban sorra nemet mondott (Járai, 2002).

A Bretton Woods-i intézményekhez történő csatlakozásra az első javaslat éppen 60 éve, az intézmények megalakulását követő második évben, 1946-ban történt. Akkoriban a háború utáni újjáépítés és az újonnan létrehozott nemzetközi pénzügyi rendszerbe való betagozódásunk igénye indokolta a javaslat megszületését. A kapitalista világrendet megtestesítő washingtoni székhelyű intézmények azonban szemben álltak a Szovjetunió által képviselt kommunista ideológiával, amely felé a jaltai konferencia döntései sodorták Magyarországot is. A háború utáni gazdaságfejlesztés aztán a szovjet mintára épülő tervezési rendszeren alapult, az IMF- és Világbank-tagság mellett a háború utáni újjáépítést finanszírozó Marshall-segélyt is vissza kellett utasítani. A következő, sorban a második puhatolózásra hosszabb szünet után, az új gazdasági mechanizmus beköszöntével, 1967-68-ban került sor, amikoris az MNB újra tárgyalásokat folytatott a Valutaalappal és a Világbankkal, valamint az angol jegybankkal és a külügyminisztériummal a csatlakozás lehetőségéről. Moszkvai utasításra azonban újra megszakadt a kapcsolatfelvétel. Az 1970-es évtized elején – alapvetően a fenntarthatatlan gazdasági struktúra és a világban kialakult energiaválság kedvezőtlen hatásainak kivédésére – az életszínvonal szinten tartására, ezzel egyidejűleg az V. ötéves terv finanszírozására egyre több kedvező feltételű hitelre volt szükség. Így sor került immár a harmadik próbálkozásra az MNB részéről, amelyet az MSZMP Politikai Bizottsága újból elutasított, támogatta viszont az eladósodás folytatásának gyakorlatát.⁴⁸ Az ismét sikertelen, immár negyedik kísérlet, 1978 májusa

48 Magyarország külföldi adósságának nagymértékű növekedése 1971-től indult el, 1979-ben az adósságállomány elérte a 9 milliárd dollárt.

után újra lekerül a napirendről a tagságra irányuló javaslat, de a Valutaalap és a Világbank őszi, belgrádi közgyűlésén újabb puhatolózásra került sor. A mögöttes okok a szocialista világrendszer egyre nyilvánvalóbb válsága, valamint a lengyel adósság-átütemezési tárgyalások sikertelensége, amely rávilágított a KGST-nek, mint védelmet nyújtó ernyőszervezetnek a gyengeségeire. A közeledésben nyilvánvaló korlátot jelentett továbbá az, hogy ebben a periódusban került sor a Szovjetunió afganisztáni bevonulására, valamint a Jaruzelski-féle hatalomátvételre Lengyelországban. A magyar csatlakozást végülis az 1981-ben történt újabb kapcsolatfelvétel készíti elő, amikor a fő szempont már a pénzügyi összeomlás kivédése, így a támogatásra már képtelen Szovjetunió sem tiltakozik. 1981.

októberben hoz döntést az MSZMP KB, a PB és a kormány a csatlakozás kezdeményezéséről, ezt követően decemberben kezdi meg az MNB a hivatalos tárgyalásokat, majd – 36 év és négy próbálkozás után – 1982. május 6-án írják alá a csatlakozási szerződést. A tagság rövid távon gyors és hathatós javulást eredményezett a gazdaság állapotában, ezt követően pedig a gazdasági szerkezetváltás, a piacgazdasági átmenet felgyorsításában játszott szerepet.

2.1.2. Az európai beruházási és fejlesztési bankok

Az 1991-ben az EBRD-hez alapítóként történt magyar csatlakozás célja (a bank alapokmánya az 1991. évi LV. törvénnyel került kihirdetésre) – hasonlóan a közép- és kelet-európai térség többi államához – elsősorban a rendszerváltozást követően szükséges gazdasági átalakulás pénzügyi támogatásaiban való részesedés volt. Az alapítás részleteit a 1.2.2.2. fejezet tárgyalja.

Magyarország 1998-ban csatlakozott Európa legrégebbi, 1956-ban létrehozott fejlesztési intézményéhez, az Európa Tanács Fejlesztési Bankjához. A Bank magyarországi tevékenységét a csatlakozás tényét és ezzel összefüggésben a Harmadik Jegyzőkönyvet⁴⁹ kihirdető 1999. évi XXXIII. törvény alapján folytatja. Magyarország és a CEB együttműködését egyrészt a CEB két kormányközi alapon működő vezető testületeibe delegált magyar képviselők, másrészt a hitelfelvételi mechanizmusban érintett további intézmények biztosítják. Magyarország a csatlakozással jogosulttá vált meghatározott rendeltetésű, közép- és hosszúlejáratú, kedvező kondíciójú CEB-hitelek igénybevételére.

49 Az Európa Tanács kiváltságairól és mentességeiről szóló Általános Megállapodás Harmadik Kiegészítő Jegyzőkönyve (1949).

Ezek hasznosan egészítik ki a többi Magyarországon működő nemzetközi pénzügyi intézmény hiteleit.

Magyarország taggá válása óta az állami szintű együttműködés fő irányai – a Bank profilja és a magyar kormányzati prioritások alapján – az árvízi együttműködés, a kis- és középvállalkozások fejlesztése, valamint a bérlakás-finanszírozást szolgáló projektek területére koncentrálódik. A Bank egyedülálló a tekintetben, hogy természeti katasztrófákkal összefüggő és szociális fejlesztések finanszírozására specializálódott. Ez hozzáadott értéket képvisel a többi nemzetközi pénzügyi intézmény tevékenységéhez képest, létjogosultságot adva működésének. A CEB önálló profilját az Európa Tanács égisze alatti szociális elkötelezettsége adja, mely az utóbbi években megvalósult projektek alapján jól tetten érhető. A társadalmi kohézió erősítését célzó finanszírozási tevékenysége ma már nemcsak a nyugat-európai tagállamokra jellemző, hanem egyre jobban kibontakozik a közép- és kelet-európai tagállamokban, így Magyarországon is.

Az EU-csatlakozással egyidejű EIB-tagság a már meglévő és működő piacgazdasági keretek között a magyar gazdaságfejlesztéshez, az EU gazdaság-fejlettségi színvonalához történő felzárkózás finanszírozását hivatott szolgálni, főként az EU-támogatások, a közlekedési és környezetvédelmi, valamint a humán infrastruktúra területén. Az 1957-ben a Római Szerződéssel alapított intézmény magyarországi tevékenységét 1990 óta különböző együttműködési megállapodások keretében folytatta, majd az Európai Uniós csatlakozással, 2004. május 1-jén Magyarország formálisan is a Bank részvényesévé vált (a Bank alapokmánya a csatlakozási szerződés egyik mellékletét képező jegyzőkönyvként került kihirdetésre).

2.2. AZ INTÉZMÉNYEK MŰKÖDÉSE MAGYARORSZÁGON, A