A FORRÁSKIHELYEZÉSEK HELYE ÉS SÚLYA AZ ÁLLAM PÉNZÜGYEIBEN

A multilaterális fejlesztési bankok által nyújtott hitelek – a nemzetközi tőkepiac forrásai mellett (kötvénykibocsátás, szindikált hitelek) – az állam számára külső devizafinanszírozási forrásként jelennek meg. Míg a nemzetközi tőkepiaci források felhasználási kötöttség nélküliek, vagyis a szuverén kibocsátó a külföldi forrást felhasználhatja a mindenkori költségvetési hiány finanszírozására, lejáró adósságainak megújítására, a devizatartalék feltöltésére vagy a folyó fizetési mérleg finanszírozására, addig a külső fejlesztési hitelek felhasználásáról az államnak el kell számolnia a hitelnyújtó felé (kötött felhasználás a költségvetés beruházási programjainak megvalósulásához).

Magyarország nemzetközi tőkepiaci helyzetének, illetve hitelbesorolásának folyamatos javulása következtében az elmúlt évtized második felétől az NFI-ktől bevonható források jelentősége csökkent, fokozatosan lehetővé vált, hogy Magyarország a nemzetközi pénz- és tőkepiacok által nyújtott finanszírozási lehetőségek közül saját preferenciái alapján válasszon. A központi költségvetés 2007. évi bruttó adósságának mintegy 29 %-át kitevő teljes devizaadósságnak a 14 %-a az a tartozás, amely a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel és külföldi pénzintézetekkel szemben áll fenn. Mivel a rendelkezésre álló hitelkínálat ma már lényegesen meghaladja a tényleges hitelszükségletet, elmondható, hogy Magyarország vonatkozásában az NFI-k területén közgazdasági értelemben egyértelműen kínálati piac alakult ki.

25. ábra

A központi költségvetés nemzetközi fejlesztési intézmények felé fennálló adósságának arányai

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007

KfW EBRD CEB EIB Világbank egyéb, átvállalások

Forrás: ÁKK

A 25. ábrán látható, hogy a forrásköltségeken alapuló állami forrásbevonásban a legjobb árazású EIB immár háromnegyedes arányt képvisel a multilaterális fejlesztési bankok felé fennálló adósságon belül, míg az arányait tekintve második intézmény a CEB, egy ettől jóval elmaradó, kb. 11%-os részesedéssel bír.

A felvételre kerülő új hitelek célszerűségét ma már elsősorban az Európai Uniós felzárkózás és az EU-tagországok által folytatott gyakorlathoz való igazodás igénye határozza meg.

Az állami NFI-hitelfelvételnél fontos elem, hogy a központi költségvetés egyes területeit kedvezményező hitelek az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) szerint nem jelentenek többletforrást az adott költségvetési fejezet kiadási és támogatási előirányzataihoz képest. A nemzetközi hitelforrásból finanszírozott programokra fordított hitelkihelyezéseket a központi költségvetésben a felhasználó fejezeteknél kiadásként kell megtervezni, melyek a központi költségvetés finanszírozási bevételeit képezik. A kapcsolódó kamatkiadás továbbra is a költségvetési kiadások része, a tőketörlesztés pedig a központi költségvetés finanszírozását terheli. Az ún. költségvetési refinanszírozási rendszerben a hitelfelvétel és a kapcsolódó beruházás megvalósítása elkülönül, ezáltal a

hitelnyújtó projekt-preferenciái mellett a hazai kormányzati és költségvetési érdekek előtérbe helyezésére is lehetőség van.

Amellett, hogy gazdaságpolitikai értelemben és tulajdonosi érdekeinket figyelembe véve Magyarország egyértelmű érdeke az NFI-kkel való együttműködésből származó előnyök maximális kihasználása, a finanszírozás, a külső forrásbevonás területén egyértelműen a hitelek költségei a meghatározók, melyet az ÁKK finanszírozási tevékenységében érvényesít.

Az ÁKK éves finanszírozási tervében meghatározza a bruttó finanszírozási igényt, amely a meglévő adósság törlesztésének és a mindenkori hiány finanszírozási igényének (nettó finanszírozási igény) eredője.

26. ábra

Bruttó finanszírozási igény összetevői és alakulása (1998-2006)

485 417 447 434 1 307 1 125 1 163 1 159 1 378

1 843 2 660 3 008 2 995

3 942

5 492 5 530 6 229 6 011

0 1 000 2 000 3 000 4 000 5 000 6 000 7 000 8 000

1998* 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006

milliárd forint

nettó finanszírozási igény törlesztések

* nem tartalmazza a Postabank-konszolidáció és az ÁPV Rt. részére – tartalékfeltöltés céljával – átadott államkötvények folyó hiányt növelő hatását

Forrás: ÁKK

A nettó finanszírozási igény az ún. kincstári kör (központi költségvetés, társadalombiztosítási alapok, elkülönített állami alapok) egyenlege és az esetleges adósság-átvállalások összege, amely alapján meghatározzák a nettó kibocsátást. A privatizációs

bevételek az előtörlesztések révén csökkentik a bruttó finanszírozási szükségletet. Az ÁKK által végzett adósságkezelés szempontjából a tényleges pénzmozgásokon alapuló pénzforgalmú hiányadatok az irányadók.

A 26. ábrát vizsgálva látható, hogy a mindenkori államháztartási hiányt finanszírozó nettó kibocsátás 2002 óta tartósan jelentős mértékben megemelkedett: a 2002 óta eltelt időszak átlagos nettó finanszírozási igénye 2,75-szerese az azt megelőző négy év hasonló adatának.

Mindez jól mutatja, hogy a pénzügy-technikai értelemben a mindenkori hiány-finanszírozás részét képező NFI-forrásbevonásnak van helye.

BRUTTÓ FINANSZÍROZÁSI IGÉNY

=

NETTÓ FINANSZÍROZÁSI IGÉNY + ÁLLAMPAPÍROK ÉS HITELEK TÖRLESZTÉSE

NETTÓ FINANSZÍROZÁSI IGÉNY

=

KINCSTÁRI KÖR HIÁNYA + ADÓSSÁG-ÁTVÁLLALÁS – PRIVATIZÁCIÓS BEVÉTELEK + EU-TRANSZFEREK NETTÓ ELŐFINANSZÍROZÁSI IGÉNYE + MNB-VEL KAPCSOLATOS

TŐKEMŰVELETEK

TÖRLESZTÉSEK

=

FORINTKÖTVÉNYEK + DISZKONT KINCSTÁRJEGYEK + LAKOSSÁGI KINCSTÁRJEGYEK + DEVIZAADÓSSÁG + FORINTHITELEK

KINCSTÁRI KÖR EGYENLEGE

=

KÖZPONTI KÖLTSÉGVETÉS EGYENLEG + TB ALAPOK EGYENLEGE + ELKÜLÖNÍTETT ALAPOK EGYENLEGE

Az éves nettó kibocsátás a belföldi (hazai) és a külföldi (nemzetközi) tőkepiaci műveletekből (új kötvénykibocsátások és kötvénylejáratok eredője), valamint az NFI-hitelekkel kapcsolatos műveletekből (hitellehívások és törlesztések egyenlege) tevődik össze. Míg a nettó kibocsátáson belül a forint- és devizafinanszírozás 2005-ben közel egyensúlyban volt (48%-52%), addig a forintfinanszírozás részarányát a legújabb, 2006.

évi finanszírozási terv – a 2004. évihez hasonlóan – határozottan a forintfinanszírozás (73%) irányába tolja el.

27. ábra

Jelen tanulmány témája szempontjából az államadósság devizában történő finanszírozása érdekes, amelynek a tőkepiaci kötvénykibocsátáson túlmenően részei az NFI-ktől származó devizahitelek (egyéb devizaforrások) és az azokkal kapcsolatos műveletek, ezek alakulását mutatja a következő grafikon.

28. ábra

Bruttó devizakibocsátás alakulása (1998-2006)

96% 79% 94%

1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006

%

piaci kibocsátás egyéb devizaforrások

Forrás: ÁKK

2.4. A MAGYARORSZÁGRA ÉRKEZŐ TŐKETRANSZFER HELYE A