VI. Állami intézmények alapítása
3. Községi iskola és községi vándortanítóság
Az 1886-os év fordulópont volt abból a szempontból, hogy ekkor megtorpant az állami iskolák állításának folyamata. A közigazgatási bizottság ezután már csak községi iskolák felállítását rendelte el, többnyire olyan településeken, ahol volt törvényesen működő iskola, de a tankötelesek nagy száma miatt nem fértek be abba. 1886-ban a következő településeken határozták el községi iskolák állítását: Mező-Váriban már a folyamatban lévő tanévben, a következő településeken pedig 1887 szeptembertől: Miszticze, Gorond, Drágabártfalva, Szajkófalva, Som, Barkaszó, Bótrágy, Badaló, Bereg-Újfalu. E tíz településből hat magyarlakta területen fekszik: a kászonyi járásban: Barkaszó, Bótrágy, Som és a tiszaháti járásban: Badaló, Mező-Vári, Bereg-Újfalu. Négy település Bereg megye középső részén található, inkább ruszinlakta és nagy lakosságszámú települések voltak, a felvidéki járásban: Miszticze, Drágabártfalva, Szajkófalva és a munkácsi járásban: Gorond.654
Az alföldi településeken és Drágabártfalván valószínűleg nem okozott különösebb gondot a községi iskola megalakítása, mert a Bereg című lap a maradék három települést említette meg, hogy segítséget kértek az oktatásügyi kormányzattól a fenntartási költségekhez.
A többségében ruszinok lakta Szajkófalván kérvényt nyújtottak be a közigazgatási bizottsághoz, hogy az állami iskolát állítson fel 1887 elején,655 de erre nem volt lehetőség. Az év végén a községet egy megfelelő iskolaépület felépítésére kötelezték a következő, 1888/1889-es tanév elejéig.656 Majd csak 1900-ban alakított állami iskolát itt az állam.657
Miszticzén is azt kérték, hogy állami iskolát állítson fel a közigazgatási bizottság.658 A községben korábban volt szó állami iskola alapításáról, de a helyi szerzetesek egy időre megoldották az iskolázatlanok befogadását. Később a kimaradt tankötelesek száma annyira megnőtt, hogy újra kötelezték a községet, hogy iskolát állítson fel a kimaradó tankötelesek számára, most már önerőből.
654 Bereg 1886/47, 4.
655 Bereg 1887/8, 3.
656 Bereg 1887/53, 2.
657 KTÁL 130/1/3, 123-141.
658 Bereg 1887/8, 3.
Gorondon is kértek segítséget az állami iskola létesítéséhez. Gorond kapcsán a sajtóban konkrétan megjelent, hogy az állami iskolaállítások azért nem kivitelezhetőek, mert az államnak nincs pénze újabb iskolák finanszírozására.
A ’beregmegyei magyar közművelődési egyesület’ 1887-ben először elérte, hogy a megye közönsége közművelődési célokra 1%-os pótadót szavazzon meg. Ezt a bevételt többek között iskolafenntartásra is fordíthatták. Az említett három településen a község nem volt képes fenntartani a községi iskolát, ezért is támogatta kérvényüket a minisztérium felé a megyei közigazgatási bizottság. Gorond esetében az egyesület azt állapította meg, hogy „ez időszerint legnagyobb szükség Gorond községben volna, (…) [h]a ezen iskola felállitása a jelenlegi kedvezőtlen pénzügyi viszonyok közt a közoktatási tárcza terhére nem eszközölhető, akkor annak fentartási költségei az első évben az 1 %-os pótadóból fedeztetnének és ezen állami jellegű népiskola szervezése a közokt. kormánynál ily alapon szorgalmatatnék.”659
Tudjuk, hogy az egyesület igazgatója Halász volt, akinek távozásával bizonyára alábbhagyott az egyesület lelkesedése és a tervezett iskolaállítások nem valósultak meg. Sem Gorondon, sem Miszticzén, sem pedig Szajkófalván nem alakult meg az állami iskola a későbbiek során sem.
b) Új iskolatípus: községi vándortanítóság
Halász Ferenc királyi tanfelügyelő Bereg vármegye tíz éves oktatási helyzetéről írt könyve az 1885/86-os tanévig sorolja fel a községek iskolatípusait. A Bereg című lapban az 1887-es évben egy újfajta iskolatípus jelenik meg. Ez az addig létezett községi és állami vándortanítóságoknak az ötvözete. Az újítás legfontosabb indokait a finanszírozásban és a célszerűségben fogalmazták meg. A tanfelügyelő éves jelentéseiből kiderült, hogy a megye északi, hegyvidékes részein lévő, alacsony számú tankötelessel bíró kis települések számára a hitfelekezetek nem képesek, az állam pedig nem szándékozik törvényes iskolát fenntartani. A kis jövedelemmel rendelkező éneklésztanítók általában képzetlenek voltak. Az 1880-as évek közepére az állam sem volt képes több iskolát létesíteni.
A tanfelügyelői éves jelentésekből kiderül, hogy az 1886/87-es tanévben még 15 település maradt teljesen oktatás nélkül Bereg megye főként északi területén.660 Halász Ferenc ezért a községi iskolatípust részesítette előnyben, és arra kérte a lakosokat, hogy a tanítói bérezést továbbra is fizessék, nem mentesültek alóla, és kevesebb sem lett, mint az állami
659 Uo.
660 Bereg 1888/7, 3.
iskoláknál általában. A tanfelügyelő egy kompromisszumos, részmegoldást kísérletezett ki: a vándortanítót a községek tartsák fenn. A községi vándortanítóságok valószínűleg abban is eltértek az addig megszokottól, hogy az egyik tanítót bízták meg a társiskolákban való oktatással is és nem egy tanító segítette a többi munkáját. A községi vándortanítóságok részletes elemzése külön kutatást igényel. A dolgozatban csak azokat említjük meg, amelyek megalakulását még Halász Ferenc tervezte el.
c) Kuzmina
Községi vándortanítóság jött létre 1887-ben Kuzminán, a bubuliskai esperesi járás egyik településén. A helyi lelkész 1886 áprilisában azt javasolta a püspöknek, hogy Kuzminán és a környező községekben: Kucsován és Skuratóczon létesítsenek vándortanítóságot, mert az éneklésztanítók képzetlenek, csak a kántorságra alkalmasak, kevés a fizetésük és a tankötelesek száma is alacsony. Az egyházmegyei tanfelügyelőség egyetértett a javaslattal, és a paróchus a királyi tanfelügyelőt is értesítette szándékáról. A tervek szerint a vándortanító Kucsaván lakna, aki egyben éneklész is lenne Kucsaván és Skuratóczon is. Mindhárom település (Kuzmina, Kucsava és Skuratócz) tanítói fizetését megkapná és ezért heti 2-2 napot kellene tanítania mindegyik helyen, 1886 szeptembertől.661
A kuzminai éneklésztanító eddig Fotul Pál volt, aki a Halász által felállított, korábban részletezett kategóriák közül abba tartozott, akik 1872 előtt nyertek tanítói oklevelet, de magyarul tanítani alig, vagy egyáltalán nem tudtak, őt tehát már a tervek szerint nyugdíjazni kellett volna. A püspök Fotult éneklésznek szerette volna megtartani. Lizák Bazil a szomszéd községben, Kucsován dolgozott 1878-tól 1888-ig, akkor Kuzminára került 1895-ig.
Ki legyen a vándortanító? 1886 nyarán egy jelentkező akadt: Fotul Bazil Bánszkáról, majd hamarosan visszavonta a jelentkezését, a kis fizetés miatt nem vállalta az állomást. A királyi tanfelügyelő decemberben érdeklődött a püspöknél, hogy megszervezték-e a felekezeti vándortanítói állomást, és ha igen, ki lett a tanító.662
A püspök válaszában leírta a történteket és „[m]inthogy a nevezett hitközségek hiveinek nyomasztó anyagi viszonyai mellett nem lehet remélni azt, hogy a szó alatti vándortanitóság dijazás feljavittathassék, van szerencsém tisztelettel megkeresni Tek.
661 KTÁL 151/14/2174, 1-6.
662 Uo., 17-24.
Tanfelügyelő Urat az iránt miszerint a nevezett községek tanügyének előmozdítása tekintetéből azok számára egy állami vándortanitóságot sziveskedjék kieszközölni.”663
Tanító hiányában az 1886/87-es tanévben egyáltalán nem volt oktatás a három községben. A királyi tanfelügyelő községi vagy állami vándortanítóság létesítésével kívánta a tarthatatlan állapotot rendezni, ennek érdekében a tanév végén, 1887 júliusban megkérte a püspököt, hogy az addig a felekezeti iskolára fordított járulékokat a vándortanítóság részére engedjék át. Augusztusban a királyi tanfelügyelő pontos részleteket közölt a püspökkel arról, hogy 121 tanköteles maradt oktatás nélkül az előző tanévben a szóban forgó községekben. Ő községi vándortanítóságot javasolt, melynek költségeit a falubeliek fizetnék, az addigi 132 forintot. Tanítási helyként Kuzmina és Medvegyócz lett megjelölve, az előbbihez Orosz-Kucsovát, az utóbbihoz pedig Skuratóczot csatolnák iskolailag. Szeptemberben a helyi lelkész a püspöknek beszámolt arról, hogy nagyon nagy a szegénység, az iskola alig elég pár tanköteles befogadására, a gyerekeket nem tudják a szüleik ruházni.
A püspök ezek hatására és a királyi tanfelügyelő javaslatára 1887 októberben beleegyezését adta ahhoz, hogy a négy említett községben községi jellegű vándortanítóságot alakítsanak. A közigazgatási bizottság a tanfelügyelőt bízta meg annak megszervezésével.
Halász novemberben értesítette a püspököt az új állomás létrejöttéről.664 1887-ben a közigazgatási bizottság a megyei 1%-os pótadóból 100 forint segélyt engedélyezett a vándortanítói állomás javára az 1888-as évre.665
A püspök tehát az 1880-as évek derekán már maga folyamodott az állami vándortanítói állomás alapításának lehetőségéhez. Ez már egy kompromisszumra képes lépés volt, az állam pedig szintén hajlott a megegyezésre annál is inkább, mert nem volt elég fedezet további iskolák létesítésére. Tulajdonképpen mindenki jól járt, de a községek lakosainak a terhei nem csökkentek.
d) Bukócz
Bukócz központtal jött létre egy községi vándortanítóság Bukócz, Perekreszna, Nagy-Rosztoka és Kicsorna tankötelesei számára. Ez a négy szomszédos település a vereckei járás legészakibb szegletében található. A királyi tanfelügyelő a közigazgatási bizottság elé 1887 év
663 Uo., 26.
664 Uo., 28-37.
665 Bereg 1887/53, 2.
végén terjesztette javaslatát az állomás felállításáról.666 Két évvel ezelőtt már volt egy sikertelen próbálkozás állami iskolaalapításra, de akkor az állami költségvetés teherbírásának elégtelenségére hivatkozva utasították el az állami iskola létesítését. A főispán azt javasolta a püspöknek, hogy állami vándortanítóság létesítéséért folyamodjon,667 de az csak a két évvel később felállított községi vándortanítóságban valósult meg.
e) Szidorfalva
Szidorfalva és a környékén lévő kis falvak: Puznyákfalva, Fedelesfalva, Trosztyanicza és Herczfalva részvételével jött létre a szidorfalvi községi vándortanítóság a munkácsi járás északi területén, a szentmiklósi esperesi kerületben.668 Szidorfalván, Puznyákfalván és Fedelesfalván volt éneklésztanító a kiegyezés után, de képzetlenek voltak, tanítói oklevéllel nem rendelkeztek, kevés tanítási eredményt tudtak felmutatni.669 Még Halász Ferenc javasolta a községi vándortanítóság felállítását, amely csak a következő királyi tanfelügyelő hivatali ideje alatt valósulhatott meg. A közművelődési egyesület a többi községi vándortanítói állomáshoz hasonlóan 1888-ra Szidorfalvának is 100 forint támogatást ajánlott az 1%-os pótadóból.670
f) Laturka
A Laturka-völgybe tervezett községi vándortanítóságot 1887 év végén a közigazgatási bizottság az előző vándortanítósághoz hasonlóan elfogadta. A minisztérium ide is engedélyezte 1888-ra a 100 forintos segélyt az 1%-os pótadóból. Laturkán ekkor Bóbita Péter görög katolikus éneklésztanító volt a felekezeti iskola tanára, aki munkája érdemeiért 1886-ban jutalom1886-ban is részesült: a Bereg megyei közművelődési egyesület díját kapta meg, amelyet a magyar nyelv tanításában kitűnt felekezeti tanítók számára osztottak ki.671 Bóbitát a községi vándortanítóság létesítése után már nem maradt Laturkán, az 1890-es sematizmus bejegyzése szerint a Máramaros megyei Rosztokán alkalmazták, mint vándortanítót 1899-ig.
A Bereg című lap 1887 év végén arról számolt be, hogy a közigazgatási bizottság a községi vándortanítóságok számára az 1%-os közművelődési pótadóból az 1888-ik évre
666 Uo.
667 KTÁL 151/14/1669, 27.
668 Bereg 1887/53, 2.
669 KTÁL 151/14/1015, 131.
670 Bereg 1887/53, 2.
671 Bereg 1886/51, 6.
100 forint segélyt engedélyezett. A négy vándortanítói helyet pedig Laturka, Ruszkócz, Szidorfalva és Kuzmina községekben határozta meg.672
Ruszkóczon azonban rendszeres görög katolikus felekezeti iskola volt, a tanító a forradalomig Koflánovits András, majd az 1850-es években Hornyák János volt. 1881-től pedig Hornyák András van bejegyezve a sematizmusokba, aki kitüntetést kapott 1886-ban, melyről a Bereg is beszámolt.673 Nem volt indokolt a vándortanítóság felállítása. A későbbiekben pedig nem Ruszkócz, hanem Bukócz szerepelt a másik három községgel együtt, így 1888-ban is, amikor Laturka, Szidorfalva, Bukócz és Kuzmina községi vándortanítóságok részére a minisztérium a 100 forintos segélyt jóváhagyta.674 Az előzőek alapján azt feltételezhetjük, hogy Ruszkócz elírás volt és Bukócz a negyedik községi vándortanítói hely.
A 1886-os évben 15 beregi település volt oktatás nélkül, Halász Ferenc királyi tanfelügyelő ezeken az állami újabb költségvetési források hiánya miatt és ellenére is sikeresen tudott fellépni a községi vándortanítóságok létesítésével. A négy újabb vándortanítóság megalapításával nemcsak a 15 iskola nélküli község oktatási helyzete rendeződött, hanem egy szakasz is lezárult a Bereg megyei oktatásügy történetében: minden település bekerült az oktatási hálózatba, minden tanköteles számára lehetővé vált az iskoláztatás, megtörtént a képzetlen tanítók cseréje.
Halász Ferencet, saját kérésére, a miniszter Heves vármegyébe helyezte át 1888 januárjában.675 A királyi tanfelügyelő távozásával egy olyan iskolahálózatot hagyott maga mögött, amely minden tankötelesre kiterjedt, mert az összes település tartozott valamilyen oktatási intézményhez, melyben képzett tanítót biztosítottak. Másrészről pedig életképes intézmények maradtak utána, hiszen az életképtelenek működését beszüntették és új típusú intézményeket alakítottak ki, amelyek alkalmazkodtak a földrajzi helyi és az országos körülményekhez.