III. Ruszinok és görög katolikusok Bereg vármegyében
3. Görög katolikusok
a) A Munkácsi Püspökség kialakulása
Az újonnan a Kárpát-medencébe betelepedett népek saját, bizánci szertartásukat hozták magukkal, mely akkor a Habsburg-birodalomban nem tartozott a bevett felekezetek közé. A helyzet megoldására a XVII. században uniós törekvések indultak el, nemcsak a ruszin, de a román és a délszláv közösségek részéről is. „Az uniós folyamatok egymástól függetlenül, különböző körülmények között indultak meg és játszódtak le. Maga az unió azonban mindenütt a Basel-Ferrara-Firenzei XVII. Egyetemes Zsinaton (1431-1445) 1439.
július 6-án elfogadott elvek alapján jött létre. Ezek szerint a keletiek elismerik a római pápa főségét, a primátust, a Filioque-tant, vagyis, hogy a Szentlélek a Fiútól is származik, a tisztítóhely létét, valamint azt, hogy az ostya és a kovászos kenyér egyaránt érvényes anyaga az Oltáriszentségnek. Viszont a keletiek változatlanul megtarthatják szertartásukat. Papjaik elnyerik mindazon jogokat és kiváltságokat, melyek hazánkban a római katolikus lelkészeket megilletik.”61
A XVII. században megvalósult ungvári unió (1646) nem lett a rutének körében teljesen elismert. A század közepén Parthén Péter püspök vezetésével az akkor még az ortodoxiához tartozók is az unióra léptek, majd a század végén a déli területek (Bereg, Ugocsa, Szatmár, Szabolcs és Zemplén) is egyesültek Rómával, legkésőbb a máramarosiak fogadták el az uniós szerződést, a XVIII. század elején.
A rutének egyházszervezetileg ragaszkodtak a Munkácsi püspökség felállításához. A főhatóságot az uniáltak felett eleinte az egri püspökség gyakorolta egy egri helynök személyében, nem volt még saját püspökük. Az ügy tisztázására csak a teljes terület unióra lépése után került sor, ekkor azonban a latin szertartású egri püspöké maradt a főhatóság.
Később újabb törekvések indultak saját egyházi felügyelet kinevezésére, melyben az uralkodó az unitusokat támogatta, az önálló püspökség ugyanis az egyik feltétele volt az uniós szerződésnek, tehát hiánya az uniót fenyegette. Többszöri levélváltás és több évtizedes várakozás után XIV. Kelemen pápa, Mária Terézia kérésére „1771. szeptember 10-én kiadta az “Eximia regalium” kezdetű bullát, mellyel felállította a Munkácsi Egyházmegyét. A bulla kimondja, hogy a munkácsi püspököt – éppen úgy, mint az ország többi katolikus főpásztorát
61 PIRIGYI István, A görögkatolikus magyarság története, Bp., 1991, 27.
– a király nevezi ki, a pápa pedig megerősíti. Metropolitája az esztergomi érsek.”62 Az első, valódi püspök Bradács János lett. (A korábbi egri vikáriusokat - akik felszentelt püspökök voltak - is munkácsi püspökként tartják számon.)
Az egyházmegye 1771-es megalapításakor a Munkácsi Püspökség területe 13 vármegyére terjedt ki: Abaúj, Bereg, Borsod, Gömör, Máramaros, Sáros, Szabolcs, Szatmár, Szepes, Torna, Ugocsa, Ung és Zemplén és 711 egyházközség tartozott hozzá.63
1. ábra: A munkácsi püspökség joghatósága alá tartozó vármegyék 1771-1816 között64
A papok kérték az uralkodót, hogy a királyi kiváltságleveleket léptesse életbe: tehát ugyanazok a jogok illessék meg ő ket, mint a latin szertartásúakat. Ennek megfelelően rendezze életkörülményeiket, mint például a lakás, vagy a parochiális jövedelmek. Az unitusok kulturális felemeléséért is szót emeltek, azaz, hogy állítsanak fel iskolákat, illetve, hogy elnevezésükben a görög szertartású katolikust használják az addig használatos görög szertartású egyesültek helyett, a papokat pedig lelkésznek vagy parochusnak, ne pedig pópának nevezzék, és ne akarják őket latinizálni. 1773-ban egy bécsi szinódusra került sor az uralkodó meghívására, ahol a keleti szertartású katolikus püspökök vettek részt, (a munkácsi püspök ekkor: Bacsinszky András) ahol több őket érintő kérdésről, pl. az egyházi könyvek kiadásáról esett szó. „A királyi kiváltságlevél intézkedéseinek végrehajtásával a papság társadalmi helyzete is rendeződött: a polgári jog szempontjából ténylegesen egyenrangú lett a latin szertartású klérussal. Sőt, a görög katolikus papság – elsősorban a munkácsi
62 PIRIGYI,i.m., 29.
63 Uo., 40.
64 A térkép: UDVARI István, A munkácsi görögkatolikus püspökség lelkészségeinek 1806-os összeírása című művében a 67. oldalon megjelent térkép alapján készült.
egyházmegyében – a népre gyakorolt rendkívüli befolyása révén jelentős társadalmi tényezővé vált.
A szinódus után megkezdődött az értelmiségi réteg kialakulása a munkácsi egyházmegyében is. Az értelmiségiek általában a latin szerzetesek iskoláiban nevelkedtek.
Ezekből az intézményekből nyelvben és érzésben magyar növendékek kerültek ki. Bacsinszky püspök 1794. március 14-én kelt körlevelében szóvá is teszi, hogy “lelkészeinknek az iskolából kikerülő és papi pályára készülő fiai szlávul olvasni nem tudnak”.”65
Az első püspök, Bradács János utóda Bacsinszky András (1773-1809) lett, miután az uralkodó kinevezte, majd a pápa azt 1773-ban megerősítette. Az ő nevéhez kötik a munkácsi egyházmegye megszervezését. Ő már jogos tagja volt a főrendiháznak, elsőként a magyarországi görög katolikus püspökök közül. Létrehozták a püspöki könyvtárat, levéltárat, tanítóképzőt.
1773-ban Mária Terézia elrendelte a görög katolikus egyház liturgikus könyveinek rendezését, ami érdekében egy bizottságot küldött ki. A bizottság 17 könyvet sorolt fel, szláv és román nyelvűeket, tehát a magyar nyelvű görög katolikusság még nem volt elterjedve;66 Bereg megyében is a szláv nyelv volt a liturgia nyelve.
Mivel Munkácson nem volt meg a megfelelő épületegyüttes egy püspökség számára, illetve Ungvár könnyebben megközelíthető, Mária Terézia a püspöki székhelyet 1775-ben Ungvárra tette át. A jezsuita szerzetesrend feloszlatása után a megüresedett jezsuita templom lett a székesegyház, a kollégium pedig a püspöki rezidencia. A szeminárium a várban kapott helyet. A tapolcai apátság lett a püspökség földbirtoka, melyről az uralkodó gondoskodott.67 b) A püspökség területének változása, kerületei
Bacsinszky halála után, 1810-ben az óriási terjedelmű egyházmegye felosztásának gondolata merült fel. Az uralkodó is elfogadta ezt az elképzelést és 1816-ban felállította az Eperjesi Egyházmegyét, amelyet két év múlva VII. Piusz pápa a ’Relata semper’ kezdetű
65 PIRIGYI, i.m., 34.
66 GRIGÁSSY Gyula, A magyar görög katolikusok legujabb története, Ungvár, 1913, 27-28.
67 A jelentősebb munkácsi püspökök névsora az ungvári uniótól: Taraszovics Bazil (1634-1648), Rostosinszki Parthén Péter (1649-1670), De Camellis János József (1690-1704), Hodermarszky János József (1707-1715), Bizánczi György (1720-1733), Olsavzski Simon (1733-1738), Blazsovszky Gábor György (1738-1742), Olsavszky Mihály Manó (1743-1767). Az egyházmegye hivatalos megalapítása után: Bradács János (1767-1772), Bacsinszky András (1772-1809), Bradács Mihály (1812-1814), Pócsy Elek (1817-1831), Popovics Bazil (1838-1864), Pankovics István (1866-1874), Vö.: LEHOCZKY Tivadar, Beregvármegye monographiája II. kötet, Ungvár, 1881, 52-53. Pásztélyi Kovács János (1874-1891), Firczák Bazil (1892-1912). Vö.: LEHOCZKY Tivadar, A beregmegyei görögszertartásu katholikus lelkészségek története a XIX. század végéig, Munkács, 1904, 61.
bullájával kanonizált. Az Eperjesi Egyházmegye megalakulásával összezsugorodott a Munkácsi Egyházmegye területe, most már csak hét vármegyére terjedt ki a püspökség fennhatósága: Bereg, Máramaros, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Ung és Zemplén megyék68 és a Hajdúkerület tartoztak ide, ahol minden megye egy-egy főesperességet alkotott az egyházigazgatásban, így Bereg megye a Beregi főesperességet.
A Beregi főesperesi kerület 8 esperesi kerületre tagolódott a dualizmus korának kezdetén, ezek voltak: a beregszászi, borzsovai, bubuliskai, krajnyai, munkácsi, szentmiklósi, szolyvai és vereckei. 1883-1885 között létrejött a Kis-almási kerület a krajnyai és a beregszászi kerület egy-egy részéből, és ugyanekkor a volóci kerület a vereckei kerület északi részéből.69 A beregi főesperességben a görög katolikusok Lehoczky Tivadar feljegyzései szerint 1870-ben 77 anyaegyházat és 219 fiókegyházat tartottak fenn.
68 LEHOCZKY, Beregvármegye monographiája II., 53.
69 A kerületek változásáról az egyházmegyei sematizmusokból is lehet tájékozódni, ezek alapján: 1814-ben hét esperesi kerület volt a Beregi főesperességben, a Beregszászi, Borzsovai, Bubuliskai, Krajnyai, Munkácsi, Szolyvai és Vereckei. 1846-1856 között felállították a Szentmiklósi esperesi kerületet a szolyvai, krajnyai, bubuliskai és munkácsi kerületekből, tehát innentől kezdve 8 kerület volt 1881-ig.