V. A dualizmus
1. Általános, országos népoktatási helyzet 1876-ig
Eötvös József a kiegyezéskor jól látta, hogy már mások a társadalmi viszonyok, mint 20 évvel azelőtt. A polgári átalakítást 1848-ban a nép forradalommal próbálta elérni, most az állam, felülről irányítva tette azt. A miniszter a magyar oktatásban elsősorban a népoktatásra helyezte a hangsúlyt.
a) Törvény a népoktatásról: 1868:38.
Báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter javaslatára, a kiegyezési törvényt követően hamarosan megszületett az első magyar népoktatási törvény (1868. 38. tc.).
A neveléstörténészek véleménye szerint ezzel Magyarország megelőzte Európa számos vezető nagyhatalmát is, például Angliában 1870-ben fogadtak el hasonló törvényt. A népoktatási törvény több, fontos célt fogalmazott meg:
1. Az iskolák hat osztályos elemi népiskolákká való átalakítása a falvakban és városokban egyaránt. A törvény több, korábban már rendeletekben megjelent elemet tartalmazott, mint például a 6-12 évesek tankötelezettsége, a hiányzó diákok szüleinek megbüntetése stb.
2. A felekezetek mellett az állam, a község, valamint társulatok és magánszemélyek is állíthattak iskolát.
3. A törvény a tanfelügyelet kérdését is megreformálta: a községi iskolák elsőfokú hatósága a választott iskolaszék, az állami iskoláké a gondnokság lett. Az iskolaszéknek kellett felügyelni az iskola működését, a törvények betartását, beszedni a tandíjat, odafigyelni a mulasztásokra, megválasztani a tanítót, jelen lenni a vizsgákon, figyelni és megoldani az
időközben adódó problémákat (az iskolaépület javítása, nézeteltérés a szülőkkel, taneszközök beszerzése, stb.). Az állami felügyeleti rendszer is átalakult, a törvényalkotók arra törekedtek, hogy minden megyének önálló állami tanfelügyelete legyen, ahol a tanfelügyelő a kerület összes iskoláját ellenőrizze.
4. A törvénytől számítják Magyarországon az általános tankötelezettség kezdetét:
ezentúl a fiúknak és lányoknak is 6-12 év között népiskolába, 12-15 év között pedig ismétlőiskolába kellett járni.
5. A törvény, az 1848-as törvénytervezettel ellentétben nem mondta ki az oktatás ingyenességét, azt majd csak 1908-ban foglalták törvénybe (46. törvény), de az 1868-as törvény gondoskodott a szegény gyermekek tandíjmentességéről.
6. Minden gyermek anyanyelvén tanulhatott, ez 1920-ig volt érvényben. A későbbiekben több törvény is módosította a nyelvtanítást, így az 1879-es, amelyben kötelező tantárgyként bevezették a magyar nyelvet is. Apponyi Albert kultuszminiszter nevéhez fűződik az 1907-es 27. törvény, amely azt a feltételt támasztotta a felekezeti iskolák állami támogatásához, hogy a tanulóknak a negyedik osztály után ki kell tudni fejezni magukat alapszinten magyarul, írásban és szóban is.
A magyar nyelv kötelezővé tételét így ítélik meg az oktatástörténészek: „A magyar nyelv államnyelvvé tétele és széles körü terjesztése egy soknemzetiségű polgári államban indokolt törekvés volt. Ez azonban nem párosult kellő körültekintéssel és a nemzetiségi jogok tiszteletben tartásával.”192
Míg 1848-ban a közös iskolák felállítását tervezte a miniszter, a kiegyezés után a már meglévő felekezeti hálózatra építette az iskolarendszert, tehát csak ott kellett közös, felekezetközti iskolákat felállítani, ahol egyik egyházközség sem volt képes önerőből törvényesen iskolát fenntartani. Az állam pedig akkor állított fel iskolát, ha a község semmilyen módon nem volt képes törvényes oktatási intézmény fenntartására. Az állam szerepe tehát nem egy központi, mindent felügyelő irányítás volt, hanem ott lépett közbe, ahol a felekezetek nem boldogultak sem önállóan, sem közösen.193
Amint korábban már láttuk, mind az uralkodó, mind a törvényhatóságok rendeletekkel próbálták rávenni a tanköteleseket az iskolába járásra, büntetni a mulasztókat és azok szüleit.
Az 1868-as törvény legfőképpen abban jelentett újdonságot, hogy a felekezeteken kívül a község, az állam, egyesületek, sőt magánszemélyek is alapíthattak iskolát. (10.§) Bár ez a
192 MÉSZÁROS, NÉMETH, PUKÁNSZKY, i.m., 310.
193 Uo., 307-309.
lehetőség már egy korábbi rendeletben megjelent, az azóta eltelt időben egyetlen állami iskolát sem alapítottak.
Mi volt az állami iskolaalapítás jelentősége?
A polgárosodás folyamán megváltozott az iskolák szerepéhez való hozzáállás. Addig egy elitet kellett képezni, amire néhány, a központokban létesített iskola is elégséges volt. A felvilágosodás óta egyre erőteljesebb, de főként a XIX. század 30-as éveit követően Magyarországon is jelentősebb hangot kapott az általános tankötelezettség és ennek megfelelően a falvankénti iskolaállítás. Erre viszont a szegényebb területek lakossága képtelen volt. A rendeletek mögött nem volt olyan szankció, ami miatt azt maradéktalanul betartották volna. Korábban az állami felügyeletet is tulajdonképpen egyháziak végezték, a két intézmény, egyház és állam egybefonódása ekkor még természetes volt. A felekezeti iskoláknak nem volt versenytársa, hiszen az a felekezet alapított iskolát, akinek tagjai a községben laktak. Általában mindenki a saját felekezete iskolájába járt, ha volt olyan.
Előfordult, hogy több felekezeti intézmény is működött egy faluban, ha valamelyiknek nem volt saját iskolája, akkor a másik felekezet általában befogadta azokat iskolájába.
Korábban nem volt megszorító tényező az iskolába járás. A szülők gyermekeik munkájára számítva, illetve sokszor a tandíj miatt nem küldték iskolába gyermekeiket.
Korábban ők sem jártak, nem érezték ennek fontosságát. A községbeli elöljárókon sok múlott, ideértve a lelkészt is, hogy mennyire akartak és mennyire tudtak hatni a hitközség tagjaira.
A felsőbb egyházi felügyelet a canonica visitatio-k során igyekezett az elöljárókat kötelességükre figyelmeztetni, illetve ajánlásokat fogalmaztak meg, de nekik sem volt semmilyen büntetési lehetőség a kezükben.
A törvényhatóságok sokszor anyagi büntetést helyeztek kilátásba, de ez megakadt a helyi tisztviselők magatartásán, hiszen a falubeliek mind ismerőseik, vagy rokonaik voltak, nem akartak kellemetlen helyzetbe kerülni a gyermekeiket iskolába nem járató szülőkkel szemben. Ahol maga az elöljáróság is képzetlen volt, nem is érezték át az oktatás fontosságát.
Ezzel a kör bezárult. Olyan eszközt kellett a polgári kormánynak kitalálni, amivel ebbe beleszólhatott és megváltoztathatta a helyi viszonyokat. Ebben óriási szerepet vállalt Eötvös azzal, hogy más intézmény számára is lehetővé tette az iskolaalapítást.
Az állami iskolák alapításának lehetősége teljesen megváltoztatta a korábbi helyzetet:
ezután már nem lehetett megoldhatatlan kifogást kitalálni arra, hogy miért nem fejlesztette egy-egy hitközség felekezeti iskoláját. Korábban mivel nem volt pénz, csak képzetlen tanítót alkalmaztak, így nem jártak a gyermekek iskolába, a helyi elöljárók pedig nem büntették meg szüleiket.
A törvény megszületése után, ha nem volt pénze sem a hitközségnek, sem a községnek, akkor akár az állam is alapíthatott iskolát. Ezzel a helyzettel az egyházi vezetők nagy kihívás elé kerültek. Az ekkor már öntudatukra ébredt nemzetiségek pedig inkább nemzetiségi kérdésként kezelték az ügyet mintsem felekezetiként.
Az 1868:38-as törvény eredményeit elemezve megállapíthatjuk, hogy a dualizmus folyamán országosan egy dinamikus fejlődést tapasztalunk az oktatás terén is, csakúgy, mint a gazdaságban, iparban és a többi területen. Természetesen az oktatás eredménye nem mérhető azonnal, így csak a törvény megszületése utáni évtizedekben látható jól a hatása. Becslések alapján az országban 1868-ban a tankötelesek 48%-a járt iskolába. Az iskolakötelezettség egyre szélesebb körű megvalósulását a következő táblázat mutatja:
Év Iskolába járók aránya
1868 48%
1872 55%
1896 79%
1913 93%
Az iskoláztatás elemei természetesen együtt voltak megváltoztathatóak, tehát hiába sikerült volna a hiányzó 52%-ot rávenni, hogy iskolába menjenek, nem lett volna számukra elegendő és megfelelő állapotú tanterem, megfelelő számú és képzettségű tanító, megfelelő tankönyv sem állt volna rendelkezésükre. Egyes felmérések szerint, ha „a tankötelezettség egycsapásra megvalósult volna, akkor további 13783 tanítót kellett volna alkalmazni és 14157 tantermet építeni.”194
b) Az Ung-beregi tanfelügyelőség (1869-1876)
Zsarnay Imre főtanfelügyelő
Báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter a népiskolai törvény megszületése után egy évvel értesítette a munkácsi püspököt, Pankovics Istvánt, hogy a király 1869. október 18-án kelt elhatározásával Bereg és Ung vármegyék tankerülete
194 Uo., 309.
tanfelügyelőjévé Zsarnay Imrét195 nevezte ki,196 és a királyi tanácsosi címet adományozta neki.197 Az 1868-as 38. törvény 123.§-a szerint: „Az egész ország vármegyék szerint azoknak megfelelő számu tankerületekre osztatik fel.”198 Egy tanfelügyelő akkor működhetett két megyében is, ha azon a területen 300-nál kisebb volt a községek száma. „Ha teendőinek halmozottsága igényli, a kormány másod felügyelőt vagy segédet nevezhet mellé.”199 A miniszter ezt indokoltnak találta, így november 8-án Talapkovics Emilián ungvári tanítóképezdei tanárt nevezte ki másod tanfelügyelőül.200
Zsarnay 1869 decemberében érkezett meg szolgálati helyére, Ungvárra201 és a következő év márciusára már 30 iskolát látogatott meg. Ennek az útnak az eredményéről adott lesújtó képet a püspöki helyettesnek írt levelében.202 Megállapította, hogy ha a tankerület görög katolikus és más felekezetű iskoláit összehasonlítja, akkor nagyon szembetűnő a különbség. Az eredmény, a törvény betartása érdekében, fontos volt a két hatóság (az állami és az egyházi) közös, jó együttműködése. Ezért örömmel értesült arról, hogy a miniszter leiratát, miszerint a hitfelekezet iskoláinak hiányain segíteni kell, hat főbb pontban összefoglalva, azt már 1869 márciusában püspöki körlevélben megküldték a lelkészeknek.
A főtanfelügyelő tisztában volt azzal, hogy időre van szükség ezeknek a megvalósításához. Egy évvel később kb. 30 iskolába tett látogatást Ung, de főképp Bereg vármegyében. A meglátogatott görög katolikus felekezeti iskolák között egy sem volt, amelyben a hat pontot teljesítették volna, sőt, csak néhányban teljesítettek egy-egy pontot a kitűzött célokból, ezek pedig a következők: 1. Iskolaépületekről: egy iskola sem a törvény szerinti, egyet sem alakítottak át. 2. A nemenkénti külön oktatás csak a munkácsi iskolában valósult meg. 3. Alig volt oktatás az év fele alatt. 4. Csak egy helyen voltak iskolai eszközök.
5. Még mindig nagy volt a mulasztók száma (kb. 50%-os) és ez semmilyen büntetést nem vont maga után. 6. Az előírt tantárgyakból csak hit- és erkölcstan, olvasás-írás, és kis számtant tanítottak, a tanítók is alig tudtak a tantárgyakból valamit, még nekik sem volt tankönyvük, nemhogy a diákoknak. A tanítási módszerek elmaradottak: a syllabizálási
195 Zsarnay Imre 1861-ben tagja volt az országgyűlés képviselőházának, mint Torna vármegye színi kerületének képviselője. 1865-ben alelnöknek jelölték, 1 szavazatot kapott, 1868-ban a közoktatási törvény megszavazásán is ott volt, fel is szólalt. Vö.: ÜRMÉNYI József és ZSARNAY Imre beszédeik, Pest, 1861.
196 A miniszter Szabolcs megyébe Tokai Nagy Lajos ügyvédet és Máramaros megyébe Szilágyi Istvánt nevezte ki királyi tanfelügyelőnek 1869 júniusban, vö.: KTÁL 151/12/2375, 1., Zemplén megyébe pedig Árvay Józsefet, 1870-ben: KTÁL 151/12/2801.
197 KTÁL 151/12/2379, 1.
198 1868. évi XXXVIII. tv., 123.§.
199 Uo., 124.§.
200 KTÁL 151/12/2388, 1.
201 Ung, 1869/50, 3.
202 KTÁL 151/12/2774, 1-5.
módszert követték, a modernebb üteny, vagy írva-olvasás helyett. Voltak olyan nagyközségek, ahol alig akadt, aki egy levelet meg tudott volna fogalmazni, „Sőt találtam iskolát hol a gyerekek papjuk, tanítójuk sőt saját nevöket sem tudták. Különösen feltűnt előttem az, hogy csaknem mindenik tanitó ki az elemi iskolákban a gyermekeket ily módon oktatja – azt állitotta hogy ő az ungvári t[anító]képezdében tanult, neki hiteles bizonyitványa van arrol, hogy a t[tanító]képezdei tanfolyamot végezte, vizsgát tett le.”203 A tanfelügyelő kérte a püspököt, hogy figyeljenek oda a képezdei oktatásra.
Zsarnay szerint bíztató, hogy a görög katolikus vezetőség már tett lépéseket, de ettől nagyobb átalakulásra van szükség. Mivel ennyi tanítót, közöttük hivatalosan képzetteket is, törvénybe ütköző és képtelenség lett volna elmozdítani, ezért a tanfelügyelő azt a megoldást ajánlotta fel, hogy az esperesek néhány ügyesebb tanítót küldjenek közköltségen a képezdébe pár napra, ahol megtanulnák az újabb módszereket.
A tanfelügyelő szerint e lépések nélkül hasztalan járnak a gyerekek iskolába, csak az idejüket pazarolják, mint a szüleik is, de nem lesz semmi eredménye. Az idős tanfelügyelő beszélt a tanítókkal, lelkészekkel, esperesekkel, ahol lehetett, a szolgabírókkal is. Körútja során megállapította, hogy a helyi lelkészek és esperesek ugyan elkötelezettek, de tehetetlenek vallásfelekezetük gyermekeinek oktatása iránt.
A tanfelügyelőség már áprilisban kiadott egy listát arról, hogy milyen tankönyveket és taneszközöket lehetett megrendelni.204 Januárban megszervezték az Ung-Bereg megyei tanfelügyelőségen a tankerületi iskolatanácsot,205 amit a törvény írt elő úgy, hogy egy tagot minden olyan vallásfelekezetből választanak, akinek van a tankerületben iskolája, amíg a községi tanítók 4 főt választhattak maguk közül – a vármegyei bizottság öt évre választott 14-34 fő között. Az iskolatanács negyedévente volt köteles összeülni, valamint évente jelentést küldeni a kerület tanügyi viszonyairól a megyének, amely azt majd a miniszternek terjesztette elő.206 Az iskolatanács lett tehát egyelőre az oktatási hatóság a megye és az egyes iskolák között. Ez az intézmény azonban nem volt életképes; szerepét később, 1876-ban a közigazgatási bizottságok vették át. Az 1876-os XXVIII. törvény helyezte hatályon kívül az iskolatanács intézményét és funkcióját. Talapkovics Emil az év végén beszámolt az ung-megyei tankerület iskolatanácsának évnegyedes gyűléséről.207
203 KTÁL 151/12/2774, 2.verso.
204 KTÁL 151/12/2758, 1-2.
205 Ung, 1870/5, 2. az alakuló gyűlésen elhangzott Zsarnay beszéde megjelent: Ung, 1870/6, február 5-én a mellékletben.
206 1868. évi XXXVIII. tv., 125.§, 131-133.§
207 Ung, 1870/52, 2.
A tanfelügyelőséghez 1870 májusában tanfelügyelői tollnokot neveztek ki Fischer Ferenc néptanító személyében,208 aki már augusztusban megjelentette az Ung folyóiratban mindkét megye tanügyi statisztikáit. Bereg megyében ezek voltak a legfontosabb adatok:
A 283 községben a lakosság összlétszáma 160.361 fő volt. Hét település adatai nem érkeztek be, ezek tehát nincsenek benne a tanügyi adatokban. A tankötelesek számát részletezte az összeírás: ténylegesen iskolázottak, illetve nem iskolázók alapján, valamint azok számát, akik egész évben jártak, volt tankönyvük és jól tudtak olvasni. A megyében működő 250 tanító fizetéséről is megtudhatunk adatokat; 228 közülük rendes, a maradék 22 pedig segédtanítóként működött.
Az iskolákkal kapcsolatban nyilvános és magán iskolákat különböztettek meg: 220 iskola volt nyilvános, felekezeti bontásban: 18 római katolikus, 131 görög katolikus, 70 helvét (református) és 1 ágostai (evangélikus). A 8 izraelita iskola magán iskolaként működött. A beregi iskolák 207 községben működtek, tehát 76 községben nem volt oktatás. A tanítás nyelve szerint 116 orosz, 67 magyar, 11 német, 1 tót és 34 vegyes tannyelvű iskolát különböztetett meg a tollnok, de a vegyes iskolákat nem részletezte cikkében.209
Zsarnay Imre tanfelügyelő betegségéről adott hírt a megyei sajtó 1870 szeptember elején,210 ezért munkáját a másod-tanfelügyelő végezte el, majd novemberben már a gyászhírt közölték az Ung hasábjain: Zsarnay Torna megyében november 10-én elhunyt. Az újságcikk megemlékezett személyéről, közélete állomásairól, többek között arról is, hogy a főtanfelügyelő már az áprilisi törvények megfogalmazásában is részt vett.211
Talapkovics Emil királyi tanfelügyelő
Zsarnay Imre halála után rövidesen Talapkovics Emil másod-tanfelügyelő lépett elő tanfelügyelővé. Másod-tanfelügyelője 1873-ban212 Karagyena Mihály213 lett, korábbi budapesti tanfelügyelőségi tollnok. Gyakran a helyi viszonyokat nem ismerő személyeket neveztek ki, ami nem tett jót a tanügynek.214
208 Ung, 1870/22, 2.
209 Ung, 1870/33, 1-2. (A számok többször pontatlanok, a cikkben Fischer 229 iskolát említ, de ha a nyilvános és a magán iskolák számát összeadjuk, 228 intézményt kapunk. Ung vármegye közoktatási statisztikai adatai a következő számban jelentek meg.)
210 Ung, 1870/39, 1.
211 Ung, 1870/47, 3.
212 Ung, 1873/52, 3.
213 Karagyena Mihály: a magyar királyi országos levéltár hivataltisztje; előtte 1877. szept. 13-tól 1879. jan. 31-ig ideiglenes tanár volt a budapesti IV. kerületi főreáliskolában. Elhunyt 1888. szept. 13-án Budapesten a
lipótmezei tébolydában 46 évesen. Vö.: SZINNYEI József, Magyar írók élete és munkái, V. kötet, 1013.
214 „Uj tanfelügyelők, de mégis nagyrészt csak a régiek. A hivatalos lap több tanfelügyelő kinevezéséről számolt be. Ezek közt újak: (…) Karagyena Mihály budapesti tanfelügyelőségi tollnokot, ki jó oláh, elteszik az oroszok
Az Ung-beregi tankerületi iskolatanács 1872. évi utolsó negyedévi gyűlésén nem tudott fejlődésről beszámolni, a tanfelügyelő megjegyezte, hogy egész évben kb. 15-20 népiskolát látogatott meg, ami a körülmények, pl. kolerajárvány miatt alakult így.215 Az iskolatanács javasolta, hogy Bereg megyében is állítsanak fel egy tanítóképzőt, mert a megye több mint 28 ezer tanköteleséhez 347 tanítóra volna szükség, márpedig ekkor csak 220 rendes tanító volt.216 Az iskolatanács újraalakult, Fischer Ferenc tanfelügyelő tollnokot 24 szavazattal és 2 ellenszavazattal az iskolatanács jegyzőjévé választották. A választás ellen az összeférhetetlenség miatt a másod-tanfelügyelő Karagyena kifogást tett, de azt az iskolatanács nem fogadta el.217 A tanfelügyelőség munkájának hatékonyabbá tétele érdekében felmerült egy olyan javaslat is, hogy az Ung-beregi tanfelügyelőséget két részre osztják: az északi ruszinok által lakott részt Talapkovics tanfelügyelő kapta volna meg, a déli magyarok lakta részt pedig Karagyena, de ő nem fogadta el a feltételeket, hogy önállóan, külön felelősség mellett kezeljék a két részt.218
Láthatjuk, hogy az első évek eredményei érthető okokból nem látványosak, ellenben mindkét megye területén több községi iskolát alapítottak, iskolaépületek építését szervezték, tanszereket osztottak szét a minisztérium jóvoltából és felmérték a megye oktatásügyének állapotát. (A téma részletes kutatást igényel, a dolgozat kereteibe ez nem fér bele.)
1876-ban, amikor a közigazgatási rendezés során Bereg vármegyét leválasztották Ung megyéről, Talapkovicsot Ung megyei királyi tanfelügyelővé nevezték ki. Tollnoka Fischer Ferenc, ezután mint Bereg vármegye királyi tanfelügyelője éveken át kollégája lett, később is többször találkoztak, melyről a sajtó is beszámolt, például ha egy állami iskola létesítése kapcsán mindkét tanfelügyelő jelen volt az ünnepélyes megnyitón.219
közé, beregh-ungmegyei másodtanfelügyelővé, (…) történtek még áthelyezések is. Imre Lőrinczczel senki sem volt megelégedve, mint tanfelügyelővel s ezért – eltették őt egy igyekező tanfelügyelő Talapkovics Emil helyére Beregh-Ungmegyébe s ezt viszont Abaujba küldték, hogy Imre hibáit s hanyagságait hozza helyre. Talapkovics orosz születésű s eddigi helyén egész jól volt, bizonyosan jobban, mint Imre leend. De hát Bereghben Ungban már lehet valamit rontani is (!!) (…) Igy változtatják őket egy más után, mintha a tanfelügyelőség csak gépies szakmunka lenne s nem is tételezne föl roppant helyismeretet.” = Nemere, Politikai, közgazdászati és társadalmi lap, Brassó, 1873. május 23. Megjegyzés: Talapkovics és Imre cseréje nem történt meg.
215 Ung, 1873/1, 1.
216 Ung, 1873/19, 2.
217 Ung, 1873/22, 2. Fischer és Karagyena ellenségeskedése a sajtóban is nyilvánvalóvá vált: Ung, 1873/39, 2.
218 Ung, 1873/22, 2.
219 Pl. a bilkei iskola megnyitásakor többek között Talapkovics és rajta kívül Aczél László, ugocsai tanfelügyelő is részt vett. Vö: Bereg, 1884/48, 2.
2. Az önálló beregi kerület első évtizede (1876-1887)