II. Kutatási módszer, források, szakirodalom
2. Források, szakirodalom
A helyes szintézis megállapítása érdekében a korabeli primer és szekunder, valamint a későbbi elemző munkákat igyekeztem összegyűjteni, a helyi forrásokat és a korról írt általános, elemző munkákat. Az állam és az egyház szempontjait is megvizsgáltam, hogy mindkét fél indokait, elveit, cselekvésének mozgatórugóit megismerhessük.
a) Levéltári források
A primer források lelőhelye a Kárpátaljai Területi Állami Levéltár (Державний Aрхів Закарпатської Oбласті) Beregszászi Részlege, ahol az 1945 előtti helyi dokumentumokat gyűjtötték össze. Az iratokat témák szerint fondokban (фонд) őrzik, ezek alegységei az opiszok (опис), melyek általában kronológiai sorrendben tárolják a fond anyagát. Az opiszok az ún. jegyinyicákra (eдиницa), vagy szprávákra (cпpaвa), dossziékra tagolódnak. A jegyinyicák címe, keletkezési dátuma és az oldalszáma az opisz-jegyzékekben van összegyűjtve. E jegyzék a levéltár felállítása után készült orosz, illetve ukrán nyelven. A kutatás nehézsége a levéltárba való bejutáson kívül az, hogy az egyes dossziék címei sok esetben általános témákat fogalmaznak meg, akár 200 oldal anyagot is tartalmaznak, egy dossziéban földrajzilag nagyobb terület iratai is helyet kaptak, illetve néhol a jegyinyica címe más, mint amit a dosszié tartalmaz, vagy az iratok egy másik, korábbi, vagy későbbi opiszba vannak besorolva.
A kutató által átnézett, illetve jegyzetelt jegyinyicákhoz egy papírt csatoltak, amelyen fel kell tüntetni a kutató nevét, hogy mely oldalakat jegyzetelte ki stb. Az általam átnézett, kb.
1.500 jegyinyicának mindössze 1-2%-ában volt megjelölve, hogy az 1950-es évekbeli rendezés óta látta valaki az iratot, tehát a téma ezért is aktuális, mert eddig nem foglalkoztak vele.
Mind a görög katolikus egyházi iratokat, mind pedig a Bereg megyei közigazgatási iratokat az állami levéltár őrzi. A levéltárban a legnagyobb fond a ’Munkácsi Görög Katolikus
Püspökség vezetésé’-vel kapcsolatos fond, a 151-es (Правлiння Мукачiвсъкої греко-католицъкої єпархії); amely több, mint 58.000 jegyinyicát tartalmaz, ezek 26 opisz-jegyzékben vannak felsorolva. Forrásaim nagy része e fondból való.3 Az iratok főként a püspökség levelezését, egyházmegyén belüli és kívüli iratokat is tartalmaznak, bizonyítványokat, tervrajzokat, kimutatásokat, jelentéseket, jegyzőkönyveket, díjleveleket stb.
A Munkácsi Egyházmegye levéltára Ungvárra került, amikor Mária Terézia Ungvárra helyezte a püspökséget. A görög katolikus egyház betiltása után, 1949-ben az állami levéltárba, illetve a Honismereti Múzeumba szállították a kíméletlenül kiválogatott iratanyagot. Ekkor a hitközségek iratanyagait is ide gyűjtötték be.
A vármegyei hivatalok dokumentumait a dualizmus korában a vármegyeházán tartották a levéltárban, amit az új, csehszlovák államalakulat hatóságai Ungvárra szállítottak, majd az 1939-es visszacsatolás után újra Beregszászra kerültek, amit 1944-ben ismét Ungvárra vittek. 1945-ben megalakult a Központi Állami Történelmi Levéltár, amely 1946-ban kapta meg mai nevét (KTÁL). 1953-1946-ban az egykori beregszászi börtönépületbe szállították a terület 1919-ig terjedő és 1938-1945 közötti iratait, mind az egyházi, mind az állami levéltárakat.4
A 151-es fondon kívül hasznos volt az állami hivatalok fondjainak a vizsgálata is:
Bereg vármegye főispánságának (10-es), valamint a Bereg megyei királyi tanfelügyelőnek (130-as) fondja.
A 10-es fond tartalmazza a ’Bereg megyei főispánság’ (Наджупан Бережсъкої жупи) iratait; 1324 és 1919 között valamivel több, mint 8.000 jegyinyicát foglal magába. A témám szempontjából a 4-es opisz (1861-1890) anyaga volt érdekes, ez 2.003 jegyinyicát tartalmaz.
Az anyagokat 12 témára osztották évente, melyekből a 11-es az ’Iskola és kultúra’ címet kapta (Школa и кулъты).
3 A 151-es fond anyaga az opiszjegyzékekben az 1789-től 1880-ig egyfajta, majd 1881-től egy másik fajta tematika szerint van összegyűjtve, ezáltal segítve a kutatást. Az első esetben az évenkénti felsorolásban a 6.
egységbe sorolták az oktatási iratokat, 1881 után pedig a III. egységbe; mindkét esetben az egységek neve:
Iskolai iratok (Школьные вопросы). Az iratanyag terjedelmére való tekintettel csak a 6., illetve III. egységbe tartozó jegyinyicákat néztem át alaposan. Ezeken kívül figyeltem arra is, hogy hol van érintkezési pont a többi téma és az iskolaügy között. Azt tapasztaltam, hogy ilyen az 1881-től kezdődő tematikában az I. egység, Konzisztórium (Консистория) 7. fejezete (Школьные вопросы), mely szintén az iskolákkal kapcsolatos.
Mindenesetre meggyőződésem, hogy a pontatlan besorolás miatt előfordulhat, hogy több irat más dossziéba került, illetve a vegyes témájú anyagokat nem biztos, hogy az iskoláztatáshoz sorolták be, hanem például (természetesen) a lelkészségeket felmérő rovatos kimutatások az egyházkormányzati iratok között található, de ezekben a helyi iskolákra, azok tanítóira és a tanítványokra is rákérdeztek.
4 Vö: Csatáry György bevezetője, = A Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi osztályának magyar provenienciájú fondjai és leírási egységei 1919-ig és 1938-1945 között, szerk.: DELEHAN Mihajlo, KUTASSY
Ilona, Bp., 2009.
A 131-es fond 1875-1919 között tartalmazza a ’Bereg megyei királyi iskola-tanfelügyelő’ (Королівсъкий шкілъний інспекторат Бережсъкої жупи) iratait, melyben többek között Bereg megyei állami elemi népiskolák törzskönyvei (1-2. opisz), az állami iskolákkal kapcsolatos miniszteri rendelkezések (3. opisz) és a Beregszász városi iskolaszék jegyzőkönyve 1874-1884 (4. opisz) található.
Az alispáni fondhoz azonban sajnos rendezés miatt nem sikerült hozzájutnom, a közigazgatási bizottságnak nincs külön fondja, a királyi tanfelügyelő fondjában viszont jóval kevesebb irat található, mint amennyi várható lenne, tehát iskolai törzslapokon és egy-két iskolai ügyön kívül más nincs.
b) Korabeli sajtó
A második legjelentősebb primer forrás-csoport a korabeli sajtó, helyi és szaksajtó. A Beregszászon kiadott Bereg című hetilap, mely a vármegye legfontosabb eseményeit, társadalmi, politikai, kulturális életét örökítette meg 1874. január 1-től 1919-ig5 (kisebb megszakítással 1877. szeptember 16. és 1879. január 1. között). 6 Az Ung című hetilap számunkra legfőképpen a vizsgált korszak elején fontos, amikor a két megye oktatásügyét Ungvár központtal látták el, az ezzel kapcsolatos értesítések pedig az Ung-ban jelentek meg.
A beregmegyei Királyi Tanfelügyelőség és Tanító-Egyesület közlönye volt a Beregmegyei Tanügy, amely 1885. január 1-től 1919-ig; július és augusztus kivételével havonta jelent meg, megalakulásáig pedig a Bereg című lap közölte a Tanítóegylet híreit. A Beregmegyei Tanügy programja: „a magyar nemzeti népnevelés vallás-erkölcsi alapra fektetése. A tanítóegyesület működésének eredményesebbé tétele érdekében határoztak a lap alapításáról.”7
A Kelet című lap, alcíme szerint: ’a magyarországi görög katholikusok érdekeit képviselő hetilap’ 1888 januárjától jelent meg 1901 október végéig Ungváron, általában egy íven, azaz négy oldalon, egyes alkalmakkor pedig másfél íven, hat oldalon.8
A helyi periodikák mellett fontos megemlíteni a korszak legismertebb szaksajtóját: a Néptanítók Lapjá-t is, melyben megjelentek a miniszteri utasítások, útbaigazítások,
5 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (a történelmi Bereg, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa és Ung vármegyék) sajtóbibliográfiája (1845-2000), szerk.: LÁSZLÓ Gézáné Szarka Ágota, Nyíregyháza, 2002.
6 Az újság első öt évfolyama (1874, 1875, 1876, 1877, 1879) egy magyarországi nyilvános könyvtárban sem található meg, ebből az ötből hármat, majdnem hiánytalanul (3-5. évfolyam) sikerült megtalálnom 2010-ben a KTÁL Beregszászi Részlegében (1876, 1877, 1879).
7 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (…) sajtóbibliográfiája, 33.
8 Az újság elérhetőségét Bendász Dániel nyugalmazott esperes atya tette lehetővé, édesapja gyűjteményéből.
kinevezések, ezenkívül helyi egyletek hirdetései, több tanító értekezése egy-egy adott témában.
c) Korabeli kiadványok
Az egyik legfontosabb kiadvány a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye Sematizmusai, már a XIX. század elejéről közvetve beszámolnak az egyházmegye iskoláiról, később a tanítókról és a diákok számáról is. Az első sematizmusban még nem található az iskolákra vonatkozó feljegyzés, 1816-tól azonban az esperesek titulusai között, a ’nemzeti iskola-felügyelő’ jelző jelenik meg az egyházmegyei évkönyvben. Ezt követően 1821, 1822, 1825, 1829-ben jelentek meg a következő értesítők, majd 1847-ig kétévente. A következő egyházmegyei értesítő 1856-ban látott napvilágot, majd 1859, 1861, 1864, 1865, 1868 után újra kétévente 1878-ig, 1881 és 1883 után pedig iskolai tanévenként így alakult a tanítók és diákjaik számbavétele: az 1885/86-os, 1887/88-as, 1890/91-es, 1891/92-es, 1895/96-os tanévekben. Az 1899-es sematizmus után már csak 1915-ben adtak ki Munkács Egyházmegyei évkönyvet a korszakban.9
Jelentős értéket képviselnek a témában a Bereg megyei királyi tanfelügyelő, Fischer, később Halász Ferenc könyvei, a legfontosabb ezek közül a Beregvármegye népoktatásügye 1876-1886 című, melyben, mint gyakorló tanfelügyelő az elmúlt tíz éves működése eredményeit vázolta fel. Halász 1895-től a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban az állami közoktatási alosztály vezetője lett, ekkor országos viszonylatban írt nevelési kérdésekről összefoglaló munkákat; ezek 1896-ban: Teendőink a népoktatás terén, a következő évben (1897): A népiskolai tanfelügyelet reformja, 1902-ben: Állami népoktatás és 1906-ban Nemzeti állam és népoktatás címmel jelentek meg.
A ruszin nép kulturális, szociológiai, történeti, vallási életéről több átfogó mű is keletkezett a XIX. század második felében, a XX. század elején, mint pld. Bereg vármegye jeles kutatójának, Lehoczky Tivadarnak tollából 1881-ben Beregvármegye monográfiája három kötetben, vagy A beregmegyei görögszertartású katholikus lelkészségek története a XIX. század végéig 1904-ben. Említésre méltó Szabó Oreszt: A magyar oroszokról: Ruthének című munkája 1913-ban és Bonkáló Sándor: A rutének (ruszinok) című kötete 1940-ben.
9 SZTRIPSZKY Hiador, Egyházi schematismusaink és a helységnevek, = BENDÁSZ István, KOI István, A munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye lelkészségeinek 1792. évi katalógusa, Nyíregyháza, 1994, 5-16.
Meg kell még említeni Hodinka Antal munkásságát, aki 1909-ben kiadta A munkácsi görögkatolikus püspökség története című monográfiáját és 1911-ben a hozzá tartozó okmánytárat.
d) Szakirodalom
A másodlagos szakirodalom eléggé kevés, elsősorban a primer források hozzáférhetetlensége és feltáratlansága következtében. Szabó József írt tanulmányokat a görög katolikus oktatásról, illetve egy-egy megye és más felekezetek, más típusú oktatási intézmények történetéről születtek hosszabb-rövidebb munkák.10
Udvari István foglalkozott a ruszinokkal, főként a nyelvvel, kultúrával, de jelentős a ruszinok történetével, kultúrtörténetével foglalkozó munkássága is.
Általában az oktatásüggyel kapcsolatban vannak szakmunkák, a dualizmuskori oktatás alapvető kérdéseivel, megemlítve a kisebbségi oktatást is. A nemzetiségek közül a ruszinok oktatás- és iskolatörténetével nem sokan foglalkoztak. Fontos megemlíteni a Fináczy Jenő tollából született, a XVIII. századi oktatás elemeit vizsgáló kétkötetes összefoglaló művet: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában, melyben a görög katolikus oktatás kifejlődésének adataira is fény derül. Mészáros István neveléstörténeti munkái aprólékosan mutatják be a vizsgált korszakot és előzményeit is. A görög katolikus egyháztörténet idáig leginkább a Hajdúdorogi Püspökség történetével tudott foglalkozni.
Botlik József kárpátaljai kutatómunkája során sok forrást tárt fel, benne az oktatástörténetet is érintve.
A téma tehát azért is aktuális és jelentős, mert, mint láttuk, a történelmi események következtében a forrásokhoz nem lehetett hozzáférni, azok részletes kutatása még nem történt meg. Manapság egyre több iskola vagy iskolakerület kiegyezés utáni történetét írják meg a neveléstörténettel, iskolatörténettel foglalkozók, ebbe illeszkedik a Bereg megyei oktatás ruszinokkal foglalkozó dolgozata.
10 Pl: KÉRI Katalin, A történeti Baranya megye római katolikus iskolaügye 1868-1918 között, Doktori értekezés, Pécs, 1992. HEBENY Zoltán, Adalékok a Szabolcs megyei elemi iskoláztatás történetéhez (1868-1914) = GYARMATHY Zsigmond, szerk., Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás 05-06. szám, Nyíregyháza, 1985.
129-157. KELEMEN Elemér, Somogy megye népoktatása közoktatásunk polgári átalakulásának időszakában 1868-1918, Bp., 1985. BALOGH Lívia, Kárpátalja magyar óvodái a Csehszlovák Köztársaság idején (1919-1938) c. pályamunkája, mely jelentős adatokat tartalmaz a dualizmus kori óvodákról is, 2010. Ifj. BERTÉNYI
Iván, Az elit gimnáziumai vagy a gimnáziumok elitje? A budapesti piarista és a mintagimnázium diákságának vizsgálata (1879/80-1896/96) = FORGÓ András, szerk., A piarista rend Magyarországon, Budapest, 2010. 316-350.