I .
A m a g y a r történelemnek m i n d e n elfogultságtól men-t e s megvilágímen-tása, nézemen-tem szerinmen-t, legjobban megérmen-temen-ti az igazi föltételeket, a melyektől a népek szellemi fejlődése és politikai u r a l m a függ. H a meggondoljuk, hogy itt a nyu-g a t e u r ó p a i cultura keleti h a t á r á n , a népvándorlások nanyu-gy o r s z á g ú t j á n egy csekély néptöredék, oly idegen népek közé ékelten, melyek h a t a l m a s faj rokonaikkal, a germánokkal és szlávokkal állandó összeköttetésben m a r a d t a k s ú j a b b jövevényekkel g y a r a p o d h a t t a k , nemcsak sajátos jellegét é s nyelvét birta megőrizni, h a n e m az utóbbit jelentékeny művelődés eszközéül is a l k a l m a z n i ; hogy továbbá sok aka-dályt elhárítva ez a csekély néptöredék nemcsak állami függetlenségét tudta biztosítani, h a n e m vezető szerepű po-litikai befolyásra is szert t e h e t e t t : — ha mindezt meggon-d o l j u k , nyilvánvaló lesz előttünk, hogy n e m a physikai többség és h a t a l o m döntik el a cultura ügyét, h a n e m egyéb f a j i sajátságok — hiszen egészen a legújabb időkig a ma-g y a r u l beszélők nem tették többséma-gét az orszáma-g lakossáma-gá- lakosságá-nak. E föltűnő jelenségnek igazi m a g y a r á z a t a : a magyar faj-n a k sokoldalú alkalmazkodó képessége s másrészről friss, eleven érzéke a magasabb művelt-élet szükségletei iránt. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy a mióta csak a magyarság E u r ó p á n a k e szögletébe letelepedett, mindig ott találjuk a m a g y a r o k a t a szabad fejlődés bátor harczosai között, míg ellenben a többi h a z a i n é p f a j o k könnyen és gyakran áll-tak reactionarius, fejlődés-megakasztó törekvéseknek is szol-gálatába.
A magyar állam történelmében iskolás hagyomány
sze-rint, de n e m c s u p á n külsőleges szempontokból indulva k i , általában b á r o m korszakot különböztetünk meg. Az első az Árpádok korszakának állami élete, körülbelül a X. szá-zad közepétől 1301-ig; e kor a h o n f o g l a l á s n a k , a keresz-tyénség fölvételével kapcsolatos állami berendezkedésnek korszaka, továbbá a nemzeti önállóság bátor megvédésének ideje a két világtörténelmi hatalmassággal, a n y u g a t i és keleti császársággal szemben, v a l a m i n t a sajátos népi jelleg megőrzésének a még mindig előnyomuló n é p v á n d o r l á s o k zivatarai között.
A második korszak (1699-ig vagy 1711-ig) az az időszak, a mely alatt h a z á n k népe időrőlidőre választá u r a l -kodóit m á s - m á s családokból s ezek változatos és sokszor végzetes törekvések és kisérletek ú t j á n igyekeztek a m a g y a r -ságnak megfelelő helyet biztosítani az európai nép- és ál-lamcsoportok között, míg végre világtörténelmi követelmé-nyek tartós és törvényes kapcsolatra vezettek a Habsburgok uralkodóházával és örökös t a r t o m á n y a i k k a l . E korszakot joggal lehet két csaknem egyenlő részre o s z t a n i : az első-ben különféle, leginkább idegen uralkodó családokból szár-mazó királyok ülnek a magyar t r ó n o n , de az állami élet és a közművelődés egységes és csaknem megszakítás n é l k ü l fejlődik és alakul az európai fejlődéssel élénk k a p c s o l a t b a n ; a második azonban a három részre osztott politikai kere-teken belül belső ellentétek és fenyegető külső veszedelmek kora, s b e n n e s a j á t o s a n m a g y a r cultura csak nagy akadá-lyok ellenére és egyéniségének megőrzéseért folyó á l l a n d ó küzdelmek közepette fejlődhetik ki.
A másfélszázados török iga alól való fölszabadulás s a népnek ú j b ó l való egyesítése u t á n , a h a r m a d i k korszakban (a XVIII. század elejétől fogva), kezdődik a szilárdabb állami szervezkedés s egyben az elavult t á r s a d a l m i formák átala-kítására i r á n y u l t törekvés, v a l a m i n t erkölcsben és művelő-désoen a nemzeti szellem teljesebb kifejlése m u n k á j á n a k m e g i n d í t á s a ; oly föladatok és czélok ezek, melyek j e l e n ü n k törekvéseit is jellemzik.
A magyar közművelődés m ú l t j a szintén k ö n n y e n simul e beosztáshoz. Azonban csak egyes jellemző adatokat a k a r u n k
kiemelni, olyanokat, a melyek á l t a l á n o s szempontból is neve-zetesek. Ezeknek m é l t á n y o s megítélésére figyelembe veendő, hogy n e m z e t ü n k , m i n t az köztudomású, megkésve lépett be az európai cultur-közösségbe s így az erkölcsi fejlődés egyes lépcsőfokaira csak a n y u g a t vezető nemzetei mögött léphet föl, még pedig olyanformán, hogy rendesen akkor ér el n e m z e t ü n k valamely fokozathoz, mikor ez az illető cultur-stadium, eredetének helyén, fejlettségének már legmagasabb p o n t j á t elérte. De m i n t h o g y a magyarság állandó össze-köttetésben van a h a l a d o t t a b b nyugattal, a művelődési áram-l a t o k n a k m i n d e n h u áram-l áram-l á m a azonnaáram-l, késedeáram-lem néáram-lküáram-l eáram-ljut hoz-zánk is és ebből aztán az a b a j ered, hogy a szellemi fej-lődésnek egyes okvetlenül szükséges fokozatai n á l u n k teljesen, tisztán ós a k a d á l y t a l a n u l n e m fejlődhetnek ki, m e r t mindnek nyugodt, egyenletes és szerves megérését korán megzavarják ú j a b b hatások. Ezért van az, hogy közművelődésünk sok korai kezdést m u t a t állandóan ható következmények nélkül, v a l a m i n t sok ú j í t á s r a igyekvő elsietett törekvést olyan esetek-ben, mikor a réginek gondos ápolása sokkal tanácsosabb lett volna.
II.
Az Árpádok kora (X—XII. század) folyamában helyez-kedik m á r el népünk, m i n t a n y u g a t e u r ó p a i művelődési kör tagja, biztosan és végleg, h a z á n k m á r egész területén. Hogy milyen lehetett a pogány m a g y a r s á g n a k értelmi és műveltségi fejlettsége a honfoglalás u t á n az első században, a nyugati országokban való kalandozások korában, arról csak igen kevés adat áll rendelkezésünkre. De az a körülmény, hogy a keresztyénség aránylag k ö n n y e n vert gyökeret s másrészt szintén elég gyorsan t ö r t é n t meg az á t m e n e t a törzsek szerinti szervezettségből a királyi uralom alatt egyesített népélet szilárdabb állapotába, a primitívnél magasabb cul-t u r a l i s állapocul-tra mucul-tacul-t. Ezcul-t különben az is bizonyícul-tja, hogy a m a g y a r nyelv eredeti, ősi szókincsében föltűnő gazdagság-gal találhatók a szellemi és erkölcsi fogazdagság-galmak kifejezései.
A keresztyénség fölvételével nemcsak a f r a n k törvény-könyvek (capitularék) honosodtak meg (ezekből indult ki
első királyaink törvényhozása), h a n e m a nyugati országok művelő intézményei és eszközei i s : az általános, gyerme-kek és felnőttek vallás-oktatása a plébániákon és a lelkész-képzés a kolostori és k á p t a l a n i iskolákban. Arról a buzga-lomról, a melylyel a püspökök m á r a keresztyénség első ideiben igyekeztek gondoskodni m a g y a r clerikusok nevelé-séről s a melylyel a nemesek fiaikat a p a p i iskolákba kiil-dötték, hű és eleven képet ad Szent Gellért legendája, mely m ű b e n — kétségtelenül egy nemzeti érzésű clerikusnak m u n k á j á b a n , ki a viszonyokat, a melyeket jellemez, köz-vetlen szemléletből ismeri — ezen idők gondolkodásmódja, életviszonyai sokoldalú és hű kifejezést nyertek.
Nyilvánvaló, hogy az egész korszakban, a melyben még csak kezdő s t á d i u m á n van a n é p n e k rendi tagozódása, iskolai képzésről csupán a papi r e n d n é l lehetett szó, a mely-nek a nyugati egyházzal való kapcsolatán őrködnie kellett.
Be lehet bizonyítani, hogy az általános zsinatok határoza-tainak értelmében m i n d e n püspöki székhelyen működtek k á p t a l a n i iskolák, (két érsekség és 10 püspökség keletkezett) s köztük a veszprémi az oklevelek szerint e kor vége felé m á r m i n t oly iskola szerepelt, a melyen a t a n u l m á n y p r o u t P a r i s i u s in F r a n c i a virágzott, úgy hogy egész a l e g ú j a b b időkig róla m i n t magyar főiskoláról beszélhettek. A külön-féle szerzetesrendek is, m i n t például a szent Benedek-ren-diek m i n d j á r t a keresztyénség fölvétele idején, továbbá a cisterciták és p r e m o n t r e i e k a XII. század közepe óta — hogy csak azokat említsem, a melyek m a is jelentékeny t a n í t ó rendek — letelepedésük idején meghonosították ko-lostori iskoláik erkölcseit és t a n í t á s i m ó d j a i t . S ne feled-jük, hogy az első egyetemeken, Párisban, Bolognában, m i n d j á r t megalapításuk u t á n találhatók m a g y a r clerikus-hallgatók elég gyakran, sőt az utóbbin a magyarok az
«ultramontanok» külön egy nemzetiségét alkották. Köztudo-mású, hogy a bolognai egyetem legrégibb ismeretes statú-t u m a i n a k egyestatú-tlen m á s o l a statú-t á statú-t a pozsonyi k á p statú-t a l a n levélstatú-tárá- levéltárá-ban találták meg. De a magyar clerusnak valami magasabb tudományos képzéséről e korban semmiféle biztos bizonyí-tékunk nincsen. Sokkal jellemzőbb ellenben az a
körül-mény, hogy még e korszak vége felé (1279) a Budán egy pápai legátus elnöklete alatt tartott synodus, meghagyva a gyermekek t a n í t á s á n a k és a vallási gyakorlatoknak p o n t o s megtartását, egyben szükségesnek t a r t j a a n n a k t a r t a l m á t i s b e h a t ó a n megvilágítani s m i n d e n lelkésznek m e g m a g y a r á z n i , m i k é n t kell t a n í t a n i o k a keresztyénségnek alapigazságait, a s z e n t h á r o m s á g o t , az incarnatiót, a passiót, a szentlélek megnyilatkozását, v a l a m i n t a hót szentséget. Minthogy a hit az értelemtől n e m függ, n e m is kell azon sokat g o n -d o l k o -d n i : milyenek a -dolgok s m é r t o l y a n o k ? «Hinni kell s a túlvilági életben m a j d meg fogjuk érteni azt.» D e a nyilvános életben, a törvényhozásban és törvénykezésben a clerus sok ügyességet és mély értelmességet t a n ú s í t o t t ; hiszen a m a g y a r szabadság első a c t á j á n a k , az arany b u l l á n a k (1222) d á t u m á n az egri prépostnak, m i n t udvari cancellár-nak neve mellett még csak az ország két érseke és nyolcz püspöke van megnevezve. A magyar történetírás első emlékei, a legendák és a krónikák, a melyeket egyházi férfiak írtak latin nyelven, szintén ezek népies, nemzeti érzését bizonyít-ják. A m a g y a r nyelvnek legrégibb emlékei, így a Halotti beszéd a X I I I . századból vagy a Königsbergi töredék, szin-tén az ú j keresztyén életrend köréből veszik tárgyukat.
III.
A magyar történelem második korszakának első ré-szében (a XIV. század kezdetétől a XVI. század közepéig) a lakosságnak megkezdett rendi tagolódása teljesen k i a l a k u l ; az egyházi rendhez s o r a k o z n a k : a fő- és köznemességnek szintén kiváltságos osztályai (az utóbbiak hosszú ideig a n e m z e t t u l a j d o n k é p e i n commoner-jei); nemsokára a városi polgárság is, j o b b a d á n idegen nemzetiségű telepesek utódai, állami rendi jogokat nyer, bár sokfélekepen korlátozva vol-tak e j o g a i ; a parasztság ellenben e korszak vége felé a teljes j o g t a l a n s á g szolgai állapotába sülyed. S míg egyrész-ről az uralkodó családok, melyek részint választás, részint öröklés által kerültek a magyar trónra, köztük a Hunyadiak, egyetlen n e m z e t i uralkodó családunk e korbaü, a nemzetet
m i n d jobban belesodorták a közép-európai politika zavaraiba ; másrészről a fenyegető keleti veszedelem, a török előnyo-mulás h a z á n k a t a nyugati c u l t u r a v é d b á s t y á j á n a k tette, így a művelődés alkalmaival a n n a k szükségletei is szapo-rodnak, különösen a mi a világi rendeket illeti; és az egy-házi tanító intézményekhez, a melyeknek gyarapodniok és fejlődniök kellett, n e m s o k á r a egyetemek kapcsolódnak a t u d o m á n y o s t a n í t á s czéljaira — királyok a l a p í t j á k ezeket ál-lami szempontokból — továbbá városi intézmények, a melyek részben a polgárok napi szükségleteit s z o l g á l j á k : az írás, levelezés, számolás iskolái, részben pedig m i n t latin iskolák a polgárok fiainak t u d o m á n y o s előképzettsé-get adnak s m á r gyakran g y m n a s i u m o k n a k , a k a d é m i á k n a k neveztetnek.
Azonban a t u l a j d o n k é p e n i állami t ö r v é n y h o z á s n a k még nincs érzéke a közoktatásügy iránt. A Co-rpus Juris Hun-garici e korszak végéig csak két idevágó törvényezikket t a r t a l m a z ; ezek közül az egyik (1458 : X. törvényezikk) régi jogszokásra való hivatkozással (prout vetus regni requirit
consuetudo) a scliolarisokat, papokat és nemeseket m i n d e n vám és tized alól fölmenti, míg a másik á l l a m r e n d ő r i intéz-kedésként m i n d e n scholarisnak, valamint egyházi j a v a k a t nem élvező p a p n a k szigorú büntetés terhe alatt megtiltja a fegyverviselést (1514. LX. t.-cz.).
De kiválóbb királyaink, v a l a m i n t az ország neves fő-papjai és mágnásai m i n d e n művelődési törekvést h ű értés-sel támogattak. E n n e k köszönhetjük s n e m a n n y i r a a poli-tikai összeköttetéseknek és a földrajzi közelségnek, hogy a renaissance már első kezdetei idején a m a g y a r királyok u d v a r á b a n helyet talál. Yergerius, az ú j nevelési mód első theoretikusa, aggságának elhagyatottságában Magyarországon talál menedéket és itt leli s í r j á t ; Aeneas Sylvius (a későbbi II. Pius pápa) könyvét a gyermeknevelésről Csehország és Magyarország leendő királyának, a H a b s b u r g ház i f j ú tag-j á n a k , későbbi V. László királyunk s z á m á r a í r tag-j a ; és egy
m a g y a r főpap több m i n t ezer hexameterrel ü n n e p l i mesteré-nek emlékezetét, G u a r i n o tla Verona iskoláját és módszerét.
Az ú j o n n a n föltámadt világműveltség ez első
századá-Budaprsti Szemle. CXLV. kötet. 1911. 3
ban h á r o m m a g y a r király, kiknek hosszú uralkodása az állami élet a l a k u l á s á b a n is korszakalkotó, eg}r-egy egyete met alapított. Az első Pécsett keletkezett 1367-ben; alapí-tója Nagy Lajos, ki az ország h ű b é r i j o g r e n d j e t véglege-sen m e g t e r e m t e t t e ; vele az általános cullur-szükséglet kielé-gítésén kívül hazai versenytársat ó h a j t o t t létesíteni az 1364-ben a Piastok által alapított krakkói és a Habsbur-gok által 1365-ben alapított bécsi egyetemnek. A pápai meg-erősítő bulla, m i n t az utóbbiaknál, a Nagy L a j o s egyete-m é n é l is kizárta az alapító akaratával szeegyete-mben a theologiai tanítást, t a l a n a párisi Studiuni érdekében, s így ezeknek t a n í t ó m u n k á s s á g a az nrtium facultásán kívül különösen a k á n o n i és a civilis jog tanítására szorítkozott. Ám az alapítása körülményeiről s más ezzel kapcsolatos rendelések-ről sokkal többet t u d u n k , m i n t a főiskola működésérendelések-ről és eredményeiről. Még az is bizonytalan, hogyan, miért és mikor szűnt meg b e n n e a tanítás. Minden valószínűség szerint két emberöltő u t á n t ö r t é n t ez meg, bár soká t a r -totta m a g á t a m o n d a , hogy a végzetes mohácsi ütközetben (1526) a pécsi püspöknek, m i n t az egyetem cancellárjá-nak vezetése alatt 300 egyetemi hallgató halt hősi halált.
Annyi bizonyos, hogy a másik két egyetem fönnállá-sának idejét tekintve az első még elég soká m ű k ö d ö t t ; azok alig élték túl alapítóikat. A másodikat Zsigmond király alapította (1389 körül), ugyanaz a király, a kinek a szabad királyi városok közjogi helyzetüket köszönhetik s a ki az ú j egyetemmel t a l á n az ország fővárosának. Budának, fejlesztését czélozta. Ez az egyetem a konstanzi zsinatra is kapott m e g h í v á s t ; ott jelentős számú doctorai képviselték (két theologus, egy orvos, h á r o m jogász és tán egy artista), a mi virágzó állapotára vall. De ez az adat egyben az utolsó az Universitas Budensis sorsáról.
A h a r m a d i k egyetemet alapítója, Corvin Mátyás, kinek fényes uralkodása — «glánzende Regierung» m o n d j a róla Pianke — egyben a köznemesség dicsőséget jelentette, a renaissance eszmevilága szerint tervezte; «nemzeti intéz-m é n y n e k szánta, intéz-mely a t u d o intéz-m á n y és intéz-művészet intéz-minden ágát egyesítendő volt, a mint azt Italiában művelték» (Yoigt).
A megerősítő p á p a i bulla (1465) a király kívánságát telje-sítendő, épen a magyarországi classikus s t u d i u m o k meg-alapítójához, Vitéz J á n o s biboroshoz, Esztergom érsekéhez és ennek unokaöcscséhez, a h u m a n i s t a költőhöz, J a n u s P a n -n o -n i u s h o z (Csezmiczei Já-noshoz), a pécsi püspökhöz, volt intézve. Az előbbi az «Universitas H i s t r o p o l i t a n a sive Po-soniensis» cancellárja is lett és buzgón gondoskodott szá-m á r a alkalszá-mas tanerőkről. J o h a n n e s R e g i o szá-m o n t a n u s , korá-nak legjelentékenyebb csillagásza, tanító lett b e n n e a qua-d r i v i u m o n . De az oly kequa-dvező auspiciumok közt meginqua-dult intézet számára rövid virágzás volt megírva a sors köny-v é b e n ; c a n c e l l á r j á n a k politikai bukása után rököny-vid ideig tengődik még, de aztán a Mátyás halála u t á n beállt zava-rok közt teljesen t ö n k r e m e n t . A nagy fejedelemnek egy későbbi terve, hogy fővárosában főiskolát fog alapítani, m e l y nagyságát tekintve E u r ó p á n a k legnagyobb egyeteme l e t t volna — épületében negyvenezer t a n u l ó n y e r t volna szállást — m á r kezdetekor h a j ó t ö r é s t szenvedett.
Mindezen fenkölt törekvések s a j n á l a t o s eredménytelen-ségét politikai zavarok okozták és nem szabad ezekből a r r a következtetni, hogy talán az á l t a l á n o s művelődésre való h a j l a m hiányzott volna. Sőt épen a tények azt bizonyítják, hogy ezen időben a műveltség u t á n való élénk vágyakozás a t á r s a d a l o m m i n d e n rétegét mozgásba hozta. A művelődés összes góczpontjain, közel s távol, m i n d e n ü t t t a l á l u n k magyarokat, egyházi és világi főurakat, sőt városi polgár-ivadékokat is. Krakkóban külön Bursa H u n g a r o r u m v o l t ; Bécsben a Natio H u n g a r i c a , a tanulók négy csoportjának egyike, a hallgatóságnak j e l e n t é k e n y részét tette (15 — 20%-át);
az olasz egyetemek között a magyarok m á r régóta különö-sen Bolognába jártak, a hol szintén külön nemzetiségi csopor-t o csopor-t alkocsopor-tcsopor-tak, melynek csopor-tagjai közül reccsopor-torok, sőcsopor-t csopor-t a n á r o k is kerültek ki. Azonfelül még P á d u á b a és F e r r a r á b a is elkerül-tek, különösen mióta jelentékeny h u m a n i s t á k t a n í t a n a k e helyeken. Párist, a scholastikus theologiának metropolisát, különösen a szerzetesek keresik föl s itt egyes collegiumok-ban gyakran m a g y a r lectorok is t a n í t a n a k . Valószínű, hogy idegenben n e m m i n d e n magyar t a n u l ó lett olyképen h ű t l e n
3*
h a z á j á h o z , m i u t J a n u s P a n n o n i u s , a széplelkű poéta, a kí h a z á j á b a visszatérve, «számkivetettnek)) érezte magát p ü s -pöki székhelyén. E kor férfiai közül kétségtelenül senki sem képviseli j o b b a n a honi műveltség m u n k á s a i t , m i n t a budai kolostor ékesszavu f r a n c i s k á n u s b a r á t j a , Temesvári Pelbárt, a ki a h i t t u d o m á n y t még P e t r u s L o m b a r d u s sen-t e n sen-t i á i h o z fűzve sen-tanísen-tá és igen elsen-terjedsen-t prsedicasen-tió-gyűjsen-te- prsedicatió-gyűjte-m é n y é b e n , a Poprsedicatió-gyűjte-meriuprsedicatió-gyűjte-mb&aprsedicatió-gyűjte-mp;n «a tudoprsedicatió-gyűjte-mány istennek tetsző gyümölcseit és virágait» gyüjté egybe. E gyümölcsök és virágok a magyar népies irodalomra igen nagy, üdvös hatás-sal voltak. Egyesek szerint ő volna szerzője az Alexandriai szent Katalinról szóló m a g y a r nyelvű legenda könnyen gör-dülő verseinek. Galeotto Marzio, a kóbor h u m a n i s t a , J a n u s P a n n o n i u s iskolai t á r s a — együtt tanultak volt G u a r i n ó n á l F e r r a r á b a n — hálára kötelezett b e n n ü n k e t azzal, hogy Mátyás király szellemes m o n d á s a i t és hősi cselekedeteit anekdotás könyvében megörökítette, s mindenesetre tör-t é n e l m i méltör-tatör-tástör-t érdemel az a tör-tény, melyetör-t az olasz, h a z á j á r a gondolva, mintegy panaszképpen jegyzett föl, hogy a király mindig nagy érdeklődéssel hallgatta a nép-énekesek r o m a n t i k u s elbeszéléseit és hogy Magyarorszá-gon a főnemesség és a nép u g y a n a z t a «dialectust» beszéli s ezek egymást tökéletesen megértik. De hiba volna föltenni, hogy a királyi udvar élénk h u m a n i s t a törekvései közvetlen észlelhető befolyással lettek volna a magyar népszellem további fejlődésére. Ezt még olyan m u n k á k r ó l sem lehet állítani, minő pl. Bonfini Antal Decadese, a melyek a nemzeti érzületet ápolják, a mennyiben a hazai t ö r t é n e l m e t h u m a n i s t a szellemben dolgozzák föl. Az ország t u d o m á n y o s műveltségét csak olyan m u n k á k jellemzik igazán, m i n ő Thuróczy J á n o s k r ó n i k á j a (készült 14S3—1488), melynek szerzője szintén a királyi u d v a r b a n él, s műve a hazai krónika-irodalomnak dicsőséges befejezése; — vagy még inkább Werbőczy István hármaskönyve, a ki m i n t a köz-nemesség képviselője a legmagasabb állami méltóságokat eléri, ü n n e p e l t n á d o r lesz, hogy aztán az ország hirtelen b u k á s a u t a n a török u r a l o m idején m i n t saját nemzetje-belijeinek főbírája fejezze be életét. Műve az ország
jogszoká-sait elsőnek codificálta egységesen és á t t e k i n t h e t ő e n s b á r a szó szoros értelmében törvényes sanctiót sohasem nj^ert, mégis egész a jelenkorig a hazai jogfejlődés a l a p j a , forrása m a r a d t . Mindkét m ű , az említett krónika és a Tripartitum, az i m é n t föltalált és h a z á n k b a n is kevéssel r á ( m á r 1472-ben) e l t e r j e d t k ö n y v n y o m t a t á s i n c u n a b u l n m j a i h o z tartozik s bizonynyal több h a t á s s a l volt egyéb társaival a műveltség fejlődésére, m i n t az oly változatos sorsn Corvina, a m a g y a r királyi várnak értékes és művészi k é z i r a t g y ü j l e m é n y e . (A Tripartitum 1517-ben Bécsben j e l e n t m e g ; m á r 1545-ben második, s a század f o l y a m á n még öt ú j kiadása vált szük-ségessé; n e m s o k á r a (1564) megjelent m a g y a r fordítása is.)
E korszak utolsó századában a nevelő i n t é z m é n y e k friss és fejlődésre hivatott ága alakult ki a városi polgár-ságnak gyors közgazdasági fölvirágzása által. Egy oklevél-g y ű j t e m é n y , a mely m i n d e n ránk m a r a d t adatot oklevél-g o n d o s a n összegyűjtött (Békefi Bemig műve), háromszázötven adatot t a r t a l m a z a városi iskolázásról a XVI. század közepéig — c s u p á n h a t szegényes jegyzetet a XlII.-ból, körülbelül 38-at a XIY-ből, a többi a következő századokra vonatkozik. Köz-t u d o m á s ú , hogy NémeKöz-tországban a városi iskolák fölállíKöz-tása másfélszáz évvel előbb esett meg. Természetesen n á l u n k sem t ö r t é n t m e g a községi iskolák megalapítása a kivált-ságos egyházi iskolák h a t ó s á g a i n a k ellenkezése nélkül.
A nagyobb városok igen részletesen, l a t i n u l vagy n é m e t ü l vezetett számadás-könyvei — körülbelül t i z e n h á r o m városról á l l n a k ilyen adatok rendelkezésünkre — azt a gondosságot m u t a t j á k , a melylyel azok iskoláikról, a mesterekről és t a n u l ó k r ó l egyaránt, gondoskodtak. Ok lettek a XVI. század f o r d u l ó j á n az egyházi és iskolai r e f o r m o k n a k buzgó elő-harczosai és ápolói. (Egy város régi iskoláiról és egykorú műveltségi viszonyairól igen tanulságos vázlatot n y ú j t Teutsch : Archív des Vereins für siebenbürgische Landeskuvde, Neue Eolge, X. 1872.)
IV.
E korszak második felének két évszázada, melyben Magyarország még mint királyválasztó ország a nagy átmene-tet éli a rendi életfelfogástól a nemzeti életfelfogásra, poli-tikai és socialis bajok, valamint velők járó erkölcsi eltévelyedé-sek nehéz idői voltak. De épen a társadalmi viszonyok nyo-morúságai kipróbálták a nemzet teljes életerejét s mivel a nemzet állta a próbát és az eddigi fejlődéstől csak kevéssé előkészített szellemi munkásságot tudott kifejteni és a fejlő-dés irányában haladni birt, ezzel jogot, de egyben kötelességet is szerzett arra, hogy részt vegyen sajátos nemzeti m ó d j á n az európai cultura nagy m u n k á j á b a n . Igen elterjedt nálunk az a gondolat s műveltségünk bizonyos hiányait, főképen a tudományos élet tagadbatlan elmaradottságát azzal men-tegetik, hogy nekünk évszázadokon át halálos küzdelem-ben őrködnünk kellett a határon, míg azalatt a szerencsé-sebb nyugat népei szakadatlanul fejleszthették nemzeti szel-lemüket. De a valóságban a történeti tényeknek helyesebb mérlegelése azt m u t a t j a , hogy őseink éppen azon időkben, midőn kívülről a török veszedelem, belül a vallásos szaka-dások csak kevés csendes alkalmat nyújtottak, sokkal többet dolgoztak szellemi életünk fölépítésén, mint az aztán követ-kezett békés évszázad nemzedékei. Jellemző, hogy Kölcsey buzgó Hymnu.sa, mely azon szomorú, végzetes idők h a n g u -latát fejezi ki, a közelmúltban nemzeti dalunkká lehetett, valamint hogy a magyar dal igazi jellemző képviselőjének messze földön a Rákóczi-nótát tekintik.
Egy nagy parasztlázadásnak véres, borzalmas elnyo-mása, melynek következtében a jobbágyság a szolgaság állapotába került, továbbá egy nem kevésbbé szívtelen országgyűlési határozat (1525. IV. t.-cz.), melynek értelmében, mint az eleje és vége m o n d j a : «Lutherani omnes . . . . comburanturo (minden lutheránust el kell égetni), eléggé iellemzik e korszak kezdetén a népies körök fölfogását, a magyar köznemességét, melynek vezetője épen Werbőczy nádor, a ki néhány évvel előbb a wormsi országgyűlésen Luthert megvendégelve, nagyon azon volt, hogy lebeszélje
őt vállalkozásáról. És viszont ismét egy parasztlázongás e korszak végén (1703—1711) ad a l k a l m a t a köznemesség utolsó fölkelő vezérének, II. Rákóczi Ferencznek, a jezsuiták e mélysegesen vallásos növendékének, ki k ü l ö n b e n n e m kevésbbé erős meggyőződésű, h ű kalvinista fejedelmi csa-ládból származott, hogy a dicsőséges ősétől egykor d i a d a l r a vitt zászlót ú j r a m a g a s a n lobogtassa «pro Deo et Liber-t a Liber-t e " , a rendi jogokérLiber-t s egyben m i n d e n e k n e k , a faluk job-bágylakóinak is szabad vallásgyakorlásáért.
Messze vezetne b e n n ü n k e t , ha az eseményeket ós körülményeket, a melyek a nép felfogásának ezen átalaku-lását okozták és kisérték, csak vázolni is megkisérlenők.
Politikai szempontból az volt a czél, hogy az országnak végzetes h á r o m részre tagolódását megszüntessék, megszaba-dítván azt a török j á r o m alól, a mely a főváros cselszövé-nyes elfoglalása által (1541) éppen az ország közepét, a nagy Alföld és a szomszédos, megerősített d u n á n t ú l i dom-bos vidék gazdag mezőit s a n y a r g a t t a ; és hogy visszaadják a népnek egységét, állandó fejlődésének biztosítékát. De e feladat megoldásának sok nehézsége vult. A H a b s b u r g o k királyi h a t a l m a , mely az ország n y u g a t i h a r m a d r é s z é t bírta, egyben a n é m e t - r ó m a i birodalom császári fenségét kép-viselte; az ő segedelme t e h á t azt jelentette, hogy Magyar-országot is a birodalomba kell bekebelezni, a m i n t hogy ezt az augsburgi országgyűlés (15C6) k i m o n d o t t a n követelte is, de a mi e földön m i n d e n nemzeti jelleget c s i r á j á b a n meg-fojtott volna. Másrészt pedig a keleti rész, mely m i n t erdélyi fejedelemség éppen a m a g y a r s á g sajátos jellegének biztosí-tását szolgálta, önállóságát ez érdek szolgálatában a ver-senyző h a t a l m a s s á g o k , a keresztyén császárok s a török szultánok törekvései ellenében csak úgy t u d t a megőrizni, hogy rendesen kijátszani próbálkozott az egyik h a t a l m a s s á g védnökségét a másikkal szemben. De éppen azok a nehéz-ségek, a melyek az állami élet egységének helyreállítását megakadályozták, éppen azok vágtak hozzánk vezető u t a t az általános európai vallásos m o z g a l m a k n a k s a velők kap-csolatos művelődési törekvéseknek; azok adtak e mozgalmak-nak alkalmas helyet a (eldarabolt ország egyik-másik
részé-ben s megfelelő időt arra, hogy átvitelűkkel a nemzeti élet e l t a n u l h a s s a m i n d a z o n művelődési elemeket, a melyeket a nyugati népek m á r az úgynevezett közép-korban magukéivá tettek. Az a két évszázad, melyek közül az egyiknek a hit-ú j í t á s t kiterjeszteni sikerült, míg a másik a régi egyházat r e s t a u r á l n i iparkodott s a lehetőség szerint r e s t a u r á l t a is.
vezette be a m a g y a r népet a művelődés igazi iskolájába.
Szellemi törekvéseket nehéz idők bonyodalmai és dúló csatái közt csak azon szempont szerint lehet helyesen megérteni és kellőkép m é l t a t n i : vajon hozzájárultak-e s m e n n y i b e n a nemzet s a j á t o s gondolkodásának és érzésvilágá-nak kialakulásához. Különösen áll ez olyan esetekre, melyek-ben, mint az európai culturéletben általában, átvett, deri-vált műveltségről van s z ó ; ilyen á t p l á n t á l t művelődésnek értéke és érdeme kizárólag attól függ, hogy elsajátítása mennyiben szolgált nemzeti létnek és belőle kiinduló állama l állama k u l á s n állama k államalállamapjául. E z ú t t állama l államazonbállaman csállamak államazon m o m e n -t u m o k hangsúlyozására kell szorí-tkoznom, a melyek a m a g y a r culturalis fejlődés keretein belül m i n d e n következő alakulásnak s így j e l e n ü n k n e k megértésére is fontosak.
Hogy a legfontosabb művelődési elemmel kezdjük, igen jellemző, hogy az ország egész területén egyedül csak a
magyar f a j élte át a vallásos m e g ú j h o d á s egész processusát.
Míg az ország m á s nemzetiségei, a németek, a szlávok egyebet se tesznek, m i n t hogy az ország h a t á r a i n kívül kialakult új vallásokat és egyházi rendszereket készen átveszik és különö-sen állampolgári és rendi helyzetük megerősítésére fölhasz-nálják, addig a magyarok b á m u l a t o s szellemi frisseséggel és zavartalan következetességgel átélik a vallásos fejlődés összes fokozatait, kivéve t a l á n az ábrándozó, homályos eltévelye-déseket, melyeket szerencsésen elkerültek. A h i t ú j í t á s hősei, kik t a n í t á s u k a t magyar nyelven hirdették a nemzetnek, sor-j á b a n képviselik a k ü l ö n f t l e álláspontokat, a melyekhez a szentírás szellemébe mind mélyebb s mélyebb behatolás ú t j á n jutottak, s mindig a m a r t y r i u m h o z közelálló szilárd, elszánt, benső vallásosság vezette őket. Gondoljunk csak Dévai Biró Mátyásra, Dávid F e r e u c z r e s talán Pécsi Si-m o n is ide tartozik. És valóban igen tanulságos és fontos,
hogy a b b a n a fejlődésben, mely az ősi k a t h o l i k u s vallásból kiindulva, L u t h e r e n , Calvinon át az unitarismusig s végül Krisztus i m á d á s á n a k megtagadásához, sőt a zsidózó szom-batosokhoz vezetett, m i n d e n fokozat az előbbivel szemben nemcsak az istenhit bensőségének érzését m u t a t j a megerő-södve, h a n e m a nemzeti ö n t u d a t o t is növekvő energiával érvényesíti.*
E vallásosságnak mélységesen komoly a l a p v o n á s a az a meggyőződés, hogy m i n d e n egyéni szenvedésnek és nyo-m o r n a k , nyo-m i n d e n t á r s a d a l nyo-m i b a j n a k , az állanyo-mi élet
zilált-ságának és a nép lealacsonyosodásának oka az igazi hitval-lás n e m ismerése vagy megvetése, az ezzel kapcsolatos ön-zés és erkölcstelenség s hogy azért az igaz isten ismereté-nek keresése s a megtalált felfogás terjesztése v a n n a k hivatva a r r a , hogy a t á r s a d a l m i erkölcsöket megújítsák s a nemzeti dicsőséget régi fényében ragyogtassák. Midőn m á r a hitújítás mozgalma a n é p m i n d e n rétegét meghódította, úgy hogy, m i n t a résen álló jezsuiták p a n a s z a igazolja, az ország nagyjai közt i m m á r csak h á r m a n m a r a d t a k hívek a régi valláshoz, a köznemesség sorai közt alig e g y ; s midőn ezek a l k a l m a s n a k találták az időt arra, hogy a további ter-jedést, ha kell, cselekkel és erőszakkal m e g a k a d á l y o z z á k : ekkor hirdette egy evangelikus predicator, Magyari István, munkájában Az országokban való sok romlásoknak okai-ról (Sárvár, 1602) nem csekélyebb ékesszólással, m i n t erős meggyőződéssel a h i t ú j í t á s fent részletezett elveit, az ország tenger szenvedéseiért a k a t h o l i k u s b á l v á n y i m á d á s t és
tév-* Ma is úgy van, l\ogy a szabadabb r e f o r m á t u s felekezetek, a kálvinisták és az unitáriusok, szinte szinmagyarok : a reformátusok között az egésznek 98*24 %-át, az unitáriusok közt 99-09%-át teszik ; ellenben a többi keresztyén felekezetben a magyarok száma jóval kevesebb: a róm. kath. közt 60-50%, az evangélikus luthe-ránusok közt 28-56%, gör. kath. 13'39%, gör. kel. 1*45%.' A többség szerint az evangélikusok közt 32-6'2 német, 36-73% szláv; a gör.
katholikusoknál 51-83% oláh. 22-31 % r u t é n ; a gör. keletieknél 77 99% oláh, 19-49% szerb. Általában a nemzetiségek szerint 1900-ban a lakosság aránya ez v o l t : 51'4% magyar, 16 7°o oláh, 11-99% szláv, 11 S% német, 3-7% szerb (horvát) és 2-5% r u t h é n .
t a n t okolva; azonban ugyancsak ekkor már élesíté fegyve-reit a katholikus restauratio legjelentékenyebb előharczosa, P á z m á n y Péter, a jezsuiták volt t a n í t v á n y a és tanítója, kit később tehetsége és vitázó ereje m i n t primást és cardinalist a m a g y a r állami egyház élére e m e l t e k ; o az ellenfélre a kezéből kicsavart karddal ront rá, az isteni büntetést a régi egyháztól való elszakadás következményeképen tüntetve föl.
Mindennek a vitatkozásnak megvolt ekképen az az üdvös h a t á s a , hogy feleseléseikben minden vallásos intelmet végső következményeiben a nemzeti gondolatnak s a népjólétnek rendeltek a l á j a .
De mindez a viszálykodás az igaz vallásért s a min-dig m e g ú j u l ó lázadások és harczi vállalkozások a vallás szabadságáért és gyakorlásának biztosításáért, mindez a leg-világosabb és legnyilvánvalóbb ismertető jele a népélet tár-sadalmi tagolódásában beálló alapos változásnak, s a mi ezzel szoros kapcsolatban van, a népnevelés átalakulásá-nak. E két században még minden nyilvános működés a rendi tagolódás keretein belül történik ugyan, de e m u n -kásság egy új, nemesebb czélt nyer az által, hogy a socialis küzdelem most m á r n e m p u s z t á n bizonyos előjogokért folyik, h a n e m azért, hogy a vallásos élet és az oktatás t e r é n is érvényre juthasson. Kétségkívül sokszor, midőn a rendek, a nemesség és a városok a vallásos törekvéseket politikai érdekeik szolgálatába állítják és s a j á t különállásuk biztosítására használják, egészen világi és önző motívumok is szerepelnek az oktatás ügyének fejlesztésénél, de a szel-lemi eszközök belső méltósága bizonyos tekintetben szen-tesíti a czélt. A rendi ellentétek helyébe vagy hozzájuk sorakozva lassanként a felekezeti különbség lép ós vele az egyes vallások közti kiegyenlítődés lassanként nem m i n t az á l l a m h a t a l o m szétdarabolódása és elmorzsolódása jelent-kezik, h a n e m epen m i n t az egyenlő jogosultságnak állami elismerése. így az erdélyi fejedelemségben, mely voltaképen n e m egyéb, m i n t köztársaság, a három rendi nemzetnek (szászoknak, m a g y a r o k n a k és székelyeknek) egyesülése az élethossziglan választott fejedelemmel az élén. a heves fele-kezeti liarczok m á r korán befejeződtek (1572) és pedig úgy,